Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-20 / 116. szám

Jelkép Minden városnak van jelképe. Ám ha azt mondom: cső­csorda? Biztos vagyok ben­ne, szinte mindenki elké­pedve néz rám, s azt gon­dolja, viccelődöm. Pedig nem tréfa! A két nagyüzemet összekötő cső­rendszert nevezik így Százhalombattán. A szó ironikus nyelvi fricska, a rideg matériát emberközel­be hozó játékos képzettár­sítás: nem véletlenül szü­letett olyan környezetben, ahol a lakótelepi gyerek előbb lát csővezetéket, mint tehéncsordát. Messze még az idő, amíg a városjelképnek históriai értéke lesz. Dehát mit le­het tenni, ha itt minden fiatal, ha az intenzív ipar- telepítés tíz év alatt duz­zasztott várossá egy kis Duna menti falut, s a fel­gyorsuló időben történelmi léptéknek számított egy­két esztendő is. A hely­történeti kutatások — le­számítva a régészeti lele­teket fölmutató, ősi Óvá­rost — sem vállalkozhat­nak többre, mint 20—30 esztendő emlékeinek össze­gyűjtésére. Ám ezek olyan évtizedek voltak, amelyek egyaránt hordozták a tár­sadalmi méretű és a sajá­tos, helyi ellentmondáso­kat, kirajzolták a kontrasz­tokat: egyfelől a szocialista iparosítás nagyszabású ter­mészetátalakító tevékeny­sége, másfelől a magas szinten szervezett technika mögött lépéshátrányban járó emberi-tudati fejlődés. Nem volt rég. hogy a bat- tai őslakosok bizalmatlanul méregették a „jövevénye­ket”, elzárták előlük az aprójószágot. Hosszú folya­mat volt, míg az ország különböző részéről ide ér­kezett mérnökökből, tech­nikusokból, szakmunkások­ból városközösség szervező­dött. Május 31-én a DKV, a DHV és a városi tanács KISZ-alapszervezetei, illet­ve szocialista brigádjai helytörténeti vetélkedőn mondják föl. mit tudnak Százhalombatta sok színű, izgalmas közelmúltjáról és jelenéről. Előzetesen már összegyűjtöttek egy 400— 500 oldalas, tanulmánynak beillő anyagot — alapító tagok visszaemlékezéseit, különféle leírásokat, brigá­dokkal, neves és névtele­nül is jelentős emberekkel készített riportokat. A ter­jedelmes anyagból összeol­lózott kis tanulmány címe: Azért ment a harc, hogy város legyünk ... A harc sikerrel járt. De nincs megállás. Százhalom­batta most azon küszködik, hogy technológia és város- politika egyazon értékű fo­galmak legyenek. Tisztább víz Hozzászólás Az ez év május 13-i számuk „Tisztább víz” című cikkük­kel kapcsolatban közöljük: Százhalombattán megkezdő­dött a városi szennyvíztisztító telep bővítése és a biológiai tisztítási fokozat megépítése is. Ez azonban nem oldja meg a lakosság egészséges ivóvíz- ellátását, ugyanis a telepi tisz­títás után a víz a Dunába, mint befogadóba kerül. Et a tisztított szennyvíz semmikép­pen nem alkalmas a lakosság ivóvíz-ellátására, fogyasztása veszélyes járványos megbete­gedéseket is okozhat. A tisz­títótelep elkészülésére és üzembe helyezésére különben legkorábban 1981-ben kerül­het sor. A nyári vizszegény időszak­bon gondot jelent a városi la­kosság és az ütemek szociá­lis vízigényeinek kielégítése. E kérdés megoldására a MÉLY- ÉPTERV tanulmánytervet ké­szített, amely az ercsi Duna- teraszon levő vízbázis fejlesz­tésével új 600 mm-es átmé­rőjű nyomócső fektetésével, tározó térfogat bővítésével SZAZHAU3MBATTAI Otílián A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A gyárkapun túl is... Jelszó: első a megelőzés! Nem baj, ha ritkán szirénáznak Új címszó: SZKIFI A termelés szolgálatában 3 intézet=1 korszerű bázis Furcsa átalakuláson men­nek át embereink, amikor át­lépik a DKV kapuját — fo­gad mosolyogva Gombor Ist­ván, az üzemi tűzoltóparancs- nokság helyettes vezetője. -— A tűzrendészet! előírásokat jól ismerő szakemberek „ma­szekban” már kevésbé fegyel­mezettek. Nagyobb tragédia ugyan eddig nem esett, de gyakori, hogy a lakótelepen gondatlanul bánnak a tűzve­szélyes anyagokkal, eszközök­kel. az sem ritka, hogy a gye­rekek kezébe gyufa kerül. Kevés nagyvállalat dicse­kedhet ilyen korszerűen fel­szerelt tűzoltó-apparátussal. A DKV anyagi segítsége révén nagy teljesítményű fecskedők- kel. habbal oltó, modern ko­csikkal, hatékony anyagokkal rendelkeznek. A DKV jóvoltá­ból. az erőmű közelében kí­sérleti bázist alakítottak ki: a kijelölt térségen újfajta hab- és poranyagokkal kísérleteznek, s kipróbál­ják, miféle ruházat és mi­lyen felszerelés alkalmas leginkább a tűz megféke­zésekor. — Mennyi dolguk akad a DKV üzemi tűzoltóinak? — Szerencsére kevés, job­bára csak kisebb belobban á- sok szakszerű lokalizálása há­rul ránk. Emlékezetes tűzeset — amikor kértük a fővárosi és a Fejér megyei kollégák segítségét, is — ez év február­jában volt. De nem baj. hogy ritkán vonulnak ki a sziréná­zó autók. Azt jelzi, jól végez­zük a dolgunk. Nálunk a jel­szó: me?el őzés! Rends zeres .tűzvédelmi oktatások, tanfo­lyamok során sajátítják el az aianvető ismereteket ,a DKV vezetői és dolgozói egyaránt. — Melyik az ön számára legemlékezetesebb eset? A gyakorlat elsődleges célja az volt, hogy lemér­jük azokat a pszichikai tényezőket, amelyek a tűz oltásában résztvevőkben és a környezetben jelent­keznek. Természetesen képet akartunk kapni arról is, milyen szakér­telemmel, fegyelemmel, pon­tossággal végezhető egy ilyen nagy horderejű feladat. — Az eredmény? — Azóta sokhelyütt értékel­ték, elemezték már a gyakor­latot. Hadd legyek szerény: nem kaptunk elmarasztalást* A világpiac megváltozott ér­és értékviszonyai más straté­giát és taktikát követelnek a magyar iparfejlesztési politi­kától is. A következő terv­időszakban népgazdaságunk kulcskérdése: milyen mérték­ben tudjuk a haZai, belső for­rások fokozottabb föltárásával csökkenteni az import szén­hidrogén-fölhasználást? Az anyag- és energiatakarékosság nem pusztán kívánalom — égető szükségszerűség lesz. Ennek érdekében munkálkod­nak Százhalombattán a DKV területén található Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fej­lesztő Intézetben is. Párhuzam nélkül Doleschal László, az! intézet igazgatója, amikor a megala­kulásról érdeklődöm, a Ne­hézipari Értesítő tavaly jú­niusi számát mutatja. A ki­advány hírül adja: a nehéz­ipari miniszter elrendelte a Nagynyomású Kísérleti Inté­zet, a Kőolaj- és Földgázbá-. nyászati Kutató Laboratórium, továbbá a Gáztechnikái Ku­tató és Vizsgáló Állomás összevonását. Az így létrejött tudományos bázist (a nyelvtörő címszót mindenki csak sZkifi- nek ejti) már sokan ismerik a városban. — Idén január elsejével ala­kultunk, székhelyül Százha­lombattát jelölték ki — mond­ja az igazgató. — Az elmúlt fél év alatt egyelőre csak az adminisztratív irányítást telepíthettük ide, a kőolajipar egészét átfogó, tudományos kutatómunkát még nem tud­tuk egy helyre koncentrálni. Az ország minden részén van­nak fióktelepeink; Nagykani­zsától Szegedig. Most az a feladatunk, hogy néhány fö­löslegessé vált profiltól meg­tisztulva, egységes munka- módszerek kialakításával va­lóban önállóan működő in­tézetet teremtsünk. — Mi indokolta a három intézet összevonását? — Főképpen az, hogy el­kerüljük a párhuzamos vizs­gálatokat. A nagyműszeres analitikában, a korrózió- és környezetvédelemben, a mű­szaki kiszolgálás egyes terüle­tein ugyanis végeztek olyan kutatásokat, amelyeket cél­szerűbb lett volna integrálni. Egy másik ok: a három in­tézetben eltérő volt a kutatás színvonala. Az egyikben laví­roztak az ipari és az akadé­miai jelleg között, a másik­ban a gyakorlat, a harmadik­ban az elmélet javára billent a mérleg. Ezt nyilvánvalóan közös nevezőre kellett hozni. Kellő összhangban Az SZKFI-ben dolgozó szakemberek jól tudják, el­sődlegesen az iparág érdekeit kell szolgálniuk. Munkájuk mércéje: mit és milyen módon képes az ipar hasznosítani? Ám nem mindig ők a hibásak, ha a kutatás laboratóriumi szinten marad .. . — Gyakran felvetik, mit pro­dukál Magyarországon a ren­geteg kutató? — jegyzi meg Doleschal László. — Másutt kisebb apparátussal is nagyobb eredményeket érnek el. Az én válaszom: nincs fölösleges tu­dósember nálunk. De néha briliáns ötletek kallódnak el, mert az ipar nincs rákénysze­rítve a gyakorlati alkalmazás­ra. Szerencsére aZ olajipar egyes ágazataiban nem érvé­nyesül a kontraszelekció. A kútgeofizikában kellő össz­hangban van a kutatás és a felhasználás. Gyors és pontos a gyakorlati kipróbálás a kút­fúrásoknál használatos öblítő- iszapoknál, a másodlagos és harmadlagos olajkivételnél, to­vábbá a műveléstervezésnél. Vegyészek, gépészek, hő­tannal és mechanikával fog­lalkozó szakemberek dolgoz­nak, hogy a kútfúrásnál je­lentkező, magas hőmérsékleten is stabilan működő elektroni­kai alkatrészeket konstruálja­nak, s üzemi kísérleteken ki­próbálják. Üj, izgalmas fel­adatuk, hogy a kőolajat nem­csak energiahordozónak te­kintve, az anyagból a gyógy­szer- és növényvédőszer-gyár- tás részére értékes termékeket vonjanak ki. Hasznos vizsgálatok — Az energiatakarékosság­ról sokat beszélünk, de csak az utóbbi időben foglalkozunk vele komolyan. Az intézetben vizsgáljuk a gázkonvektorok és háztartási gáztűzhelyek ha­tásfokát. Elkeserítő tapaszta­latokat szereztünk arról, hogy a szükségesnél jóval több tü­zelőanyagot égetnek el. Egy­szerűen hibásak a beren­dezések. Ám többletenergiát fogyasztó, rossz gázkonvekto­rokat gyártani kényelmesebb és olcsóbb az iparnak, mint új beruházással áttérni korsze­rűbb típusok készítésére. Cé­lunk, hogy változtassunk ezen a szemléleten, ne kezeljék kü­lön a beruházási és az üze­melési költségeket. Hiszen a mostani helyzetben a legész- szerűbb eljárás, ha a kettőből képzünk a gyártó és a fo­gyasztó számára egyaránt elő­nyös optimumot. Műszak a vezérlőteremben Idén fejeződik be — az előző kát ütemet kiegészítve — a DKV III. építése. Az új finomítóban a termékszerkezet bőví­tésével tovább fejlesztik a meglevő rendszereket. Már termel a könnyűbenzin-izomerizál® üzem. amely a motorbenzin ok­tánszámúnak növelése mellett csökkenti az ólom- és aromás tartalmat. Felvételünk az üzem vezérlötermében készült. Fekete libák fehér mezőben Bemutatjuk Beke Mária textilművészt — Az április 25-én tartott, nagyszabású Havaria-gyakor- lat. Az elméleti feltételezés szerint lángra lobbant egy olajat tartalmazó, 40 ezer köbméter térfogatú tartály. Az akcióban az üzemiek mel­lett részt vettek a vállalati tűzoltók is, sőt, jól szervezett, összehangolt tevékenységgel j bekapcsolódtak a szöny.i, a fehérvári és a dunaújvárosi 1 szakemberek is. cikkünkhöz tervezi a jogos igényeket táv­latilag is biztosítani. Bartha Antal, a PVCSV igazgatója Megnyalt az Info A Barátság Művelődési Ház információs klubja hétközna­ponként este 6-tól 9 óráig is­mét várja a látogatókat ko­rábbi helyén, a DKV 2. számú munkásszállójának alagsorá­ban kialakított klubhelyiség­ben, A néhány hónapig tartó tatarozás után esztétikusa bb külsővel, gazdagabb anyaggal fogadja a város élete, a lakás- kultúra, az utazás és a nyelv- tanulás iránt érdeklődőket. A tervek szerint előadássorozatok, diavetítések, művészekkel, új­ságírókkal folytatandó kötet­len beszélgetések lesznek a közeljövőben. Felfrissült erő­vel folytatja munkáját a Spektrum és a Politikai Klub is. Az információs központ irányítói képzőművészeti szak­körök életrehívását is terve­zik. Szélfútta, barna arc, fekete szsmbogár, pirosság és báj... Ülök szemközt vendéglátóm­mal, Beke Máriával, s nem bírok szabadulni ezektől a szavaktól. Szélfútta, barna arc... Honnan ismerős? Hall­gatom szép ritmikájú, hajlé­kony beszédét, azt meséli ép­pen, mekkora riadalmat oko­zott tegnap az iskolás fia; megsérült a játszótéren. A hangja erős, mégis tisztán cseng, mint a finoman meg­pendített üvegpohár. A textil művésze Ha nem mondaná is, ha­mar kitalálom: Erdélyben, a Székelyföldön nevelkedett. Baké Mária kilenc éve él Százhalombattán, 35 éves, két­gyerekes családanya. Foglal­kozására nézve nem túl fé­nyesen megfizetett szőnyegter­vező a ^Csongrádi Háziipari Szövetkezetben. Tanult mes­tersége szerint textilművész, 1969-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművésze­ti Főiskolán. A szőnyegterve­zés kenyérkereset. A soárpa- felvetőre szőtt kenderkóc, gyapiú, műanyag faliképek készítése a saját és mások örömére végzett alkotómun­ka. (..Amit önmegvalósításnak szoktak nevezni, ösztönösen kiválasztott, maM H'.datnsnn kifejlesztett művészi tevé­kenység. De ezt ne írd le... Nem i'ienek hozzám a nagy szavak”) A marosvásárhelyi képző­művészeti gimnáziumban, maj<^ a kolozsvári főisko­lán ismerkedett a textil­lel, mint olyan anyaggal, ame­lyen megjelenítheti a székely- földi Csernálon töltött gye­rekkori vakációk során magá­ba szívott színeket és formá­kat. („Sok-sok fényre emléke­zem, meleg árnyalatokra, nö­vényekre és állatokra. Ezek a motívumok sokáig foglalkoz­tattak. A művészet ösi-termé- szétí szimbólumrendszeréből építkeztem.”) A főiskola után keramikus kolléganőjével .a kolozsvári Kisgalériában kiállították munkáikat. A tárlaton már ott szerepeltek máig is leg­kedvesebb faliképéi: a Har­mónia és a Fekete libák fe­hér mezőben. Dicsérték rit­mus- és formajátékait, grafi­kai teljesítménynek értékelték rajztudását, kiemelték, hogy egyforma biztonsággal és jó ízléssel használ mindenféle textíliát. („Ezek a munkáim Erdélyben maradtak. S vele egy korai sikertől mámorított, ígéretesen induló alkotói pá­lyafutás, amit szűke bb csalá­dom, textilművész nővérem, grafikus sógorom, számos ba­rátom indított, segített.”) Pontos szerkesztés Beke Mária érdekes ember. Nézem a munkáit, pontosab­ban a róluk készített fotókat és nyers vázlatokat. Csupa szögletes-szigorú forma, mér­nöki pontossággal megrajzolt szerkezet, nincs egyetlen ku­szán odavetett, funkció nél­küli vonala sem. Kompozíciói keménységről vallanak. De mikor hallgatom őt, lágynak tűnik, érzékenynek, olyan embernek, aki gyakran meg­rendül önbizalmában. („Olyan környezetben nőttem fel, ahol mélyen, belül, s nem az arcon csapongtak az indulatok. Ilyen vagyok én is. amikor dolgo­zom. Nem számít az idő, szö­vöm az eltervezett munkát, újabb árnyalatokkal és újabb vonalakkal gazdagítva. Ha kész, örülök is, szomorú is vagyok. A köznapi életben, a boltban, meg a konyhai tűz­hely mellett botornak érzem magam, kapkodok és ügyet­lenkedem.”) Új ihletés 1971-ben férjhez ment Kó­nya Lászlóhoz, aki ösztöndí­jasként a bukaresti egyete­men tanult, s akit egy Feke­te-tenger melletti ifjúsági tá­borban ismert meg. Az olaj- mérnök férjjel Százhalombat­tára költözött. Azt mondja, éveken át szinte befagyasztot­ta magát, gyerekeket 'nevelt, a lakásba zárkózott. A Csong­rádi Háziipari Szövetkezetben vállalt munka élesztette föl az önkéntes elszigeteltségből. („Kézi csomózású szőnyegeket tervezek modern otthonokba. Szeretném megvalósítani a képzőművészeti igényű ipar­művészet és a sorozatgyártás szimbiózisát, amelyre mosta­nában egyre több lehetőség nyílik.”) A Barátság Művelődési Házban év végén önálló kiál­lítást terveznek Beke Mária munkáiból. Azokból, amelyek már elkészültek —- például a DKV-ihlette, az olajvárost ezüst és kék színekben, zuho­gó vonalakban megjelenítő, nagy méretű falikép —, s azokból, amelyeket ezután sző meg. Mert végre van igazi szö­vőszéke! A férjével közösen, éveken át összebarkácsolt szerkezet a kisebbik szobában áll. Nem sokat pihenhet. Be­ke Mária egykor félbetört al­kotói pályafutása folytatódik. Az oldalt írta: Kahutek Magda,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom