Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-28 / 49. szám
4 %Mdav 1980. FEBRUAR 28., CSÜTÖRTÖK TŰZFALAK ÁRNYÉKÁBAN Játéktervek Duna HETI FILMJEGYZET Élve vagy halva Garas Dezső és Báláz so vits Lajos az Elve vagy halva című filmben Városainkban itt is, ott is foghíjak: lerombolt, szanált épületek helyén legfeljebb gazzal benőtt telkek, nyomasztóan sivár vöröses téglafalak. Földszintes településeinkben, a falvakban sem mindenhol kedvező a kép, legalábbis akkor nem, ha azt kutatjuk: hol, hogyan játszhatnak gyermekeink: a legkisebbek, akik egy csomó inggombba is hadsereget képzelnek, ha van hol leülniük a gombokkal; a nagyobbak, akiknek mozgásigénye szinte kielégíthetetlen; < akkor sem kedvező a kép, ha azt nézzük, hol, hogyan pihenhet a gyermekeit kísérő, felügyelő felnőtt. Változatos ötletek Születtek új elképzelések, készültek — főleg tavaly, a gyermekévben — új játszóterek megyeszerte. Számuk mégis kevés. Különösen akkor találjuk annak, ha arra gondolunk, hogy a jól megszerkesztett, felszerelt játszótérnek kell pótolnia a faluszéli rétek, bokros patakpartok adta élményeket — s nem ritkán a sport- és játéklehetőséget egyaránt nyújtó, valóban nevelési célokat szolgáló iskolaudvarokat. A gyerek ma vagy otthon marad, és tv-t néz, vagy az utcán kószál egyedül, csapatban. Mindenképpen kevés a személyiséget formáló, közösséget alakító tér. Látják ezt a fiatal művészek, nevelők — látja ezt a többi között Ortutay Ibolya és Timárné Kiss Katalin is. Éppen ezért vállalkoztak rá, hogy játszóterek, játékok terveinek készítésével városban- falun egyaránt kihasználható lehetőségeket biztosítsanak a gyerekeknek. Szövetségeseik, a népművelők jóvoltából^ e tervek kikerülhettek a műteRészlet a kiállításról MARKÖ ERZSÉBET. Költői- séggel telített, őszinte emberi lírával, érzékenységgel, finomsággal. Annyi harsányság után, amit az ember olykor nagyon tehetséges életművekben is tapasztal, itt csöndes, árnyalt, megfontolt és ízléses. Egyáltalán; szakmai zsonglőr- ködés helyett „halk erők” terjeszkednek, terebélyesülnek a megálmodott formákban. Szinte leheletszerű rajzolatok okoznak kellemes érzést annak, aki nézi ezen ábrákat, melyek a valóság költői rezdülései. Költői rezdülések Markó Erzsébet világából, olyan megnevezések, képi rezignációk, melyek ismerősek, de tudatossá igazán e művek nyomán válnak szemléletünkben. Találó a képek hangütése egy főszín gondos árnyalásaival, mely a felismerhető és az asszociatív alakzatok hatékony tálalásában jelenik meg. A rajzi tehetség olyan légies, hosv ez gondolati mélységben és köny- nyedségben válik festészetté. Magabiztosan, érzékenyen. E perfektség tény, mégsem ezen hatódunk meg, hanem a poé- tís erején, mely nem egyszeremből, először a budakalászi, majd a pomázi, s ezekben a napokban pedig a du- nabogdányi művelődési házba. „Közös ötleteik, Ortutay Ibolya szociológiai, módszertani tapasztalatai alapján „Timárné Kiss Katalinra, az építészmérnökre várt a szabadtéri játszóhelyek, játszóterek megtervezése, művészi kidolgozása, a jelenlegi bemutatásra kerülő anyag elkészítése” — áll a kiállítás megtekintésére biztató katalógusban. Induljunk hát el a csőcsaládtól, az acélcsőből készült, felöltöztethető, akár hirdető-információs céloknak is megfelelő báboktól a rögzített és mozgatható célbadobó játékok mellett a különböző paviloncsoportok, labirintusrendszerek felé. Az utóbbi tömör és áttört falaival differenciált mozgáslehetőséget biztosít, a „játékkoronák” kör alakú falain belül minden korosztálynak külön birodalma van. A térelhatároló paviloncsoportok, a játszósziget falai viszont a különböző tevékenységek — rajzolás, bábozás, olvasás, társasjáték — egyidejű gyakorlására biztosítanak módot. A különböző terveket szintetizálja a jégpályával együtt tervezett eszkimókunyhó, s még inkább a többszintes, mozgásra, pihenésre egyaránt lehetőséget adó vár. Az üzemek segítenek Szép, szép — mondhatják —, de nem az ötletek, ajánlatok hiányoztak eddig sem, hanem a kivitelezéshez szükséges pénzből volt kevés. Nos, ezeknek a terveknek az ötletesség mellett az a nagy vonzóerejük, hogy megvalósításuk nem kerül sokba. Acél csővázból elkészíthetők, ponyvával, fával, műanyaggal boríthatok. A kisebb játékok néhány ezer forintba kerülnének, komolyabb költséget csak a vasbetonból készülő vár jelentene. Megoldás azonban ebben az esetben is adódik: Budakalászon, ahol jelenleg egyetlen játszótér sincs, a Gyógynövénykutató Intézet, a Lenfonó, a Temaforg' máris felajánlást tett az óvoda melletti területen egy-egy játék felállítására. Mi a helyzet Dunabogdány- ban — s hogyan vélekednek egyáltalán a makettekről a helyiek? A gyerekek véleményét már a szemükből kiolvashatjuk, no meg az „Anyu, gyere nézzük meg ezt is!” felkiáltásból. Sárgái Ildikó tanítónő arról beszél, hogy az osztályába járó elsősök mozgásigényének kielégítésében segíthetnének sokat a játékok. — Dunabogdányban egyálrűen csak közelíti, ábrázolja az ezüst táj, a kálvária, a sziget, a tavasz, a napsütés, a romok, az öböl látványát, hangulatát, hanem új elemeket is feltár e szituációkból, Ez a lényege, ez az erénye művészetének. Még valami: A ritmus. Kortársainak egyik nagy problémája a túlzott hevesség, a nem hiteles iram, mely festői kifulladásokat eredményez. Markó Erzsébet ezt körültekintéssel elkerüli, mert tudásának, tehetségének szférájába egyszerű élményeit idézi meg. SZÜTS MIKLÓS, kinek képeit a Stúdió Galériában láthattuk, is Markó Erzsébethez hasonlóan tudatos művész. Képességén túl nem nyújtózik. Mértéktartása erő; szervezi, szerkeszti képeit, mely nem álom, hanem gondolkodás eredménye. Olyan gondolkodásé, melyeknek minden új változata új kép. Belső igazságokat vetít a felületre, jobban átírja a valóság alakzatait, mint Markó Erzsébet. Ez nem minőségi előny vagy hátrány — csupán művészi adottság. A táj, a múlt elementáris műtalán nincs játszótér — mondja —, használhatatlan az iskola sportpályája is. A kicsik a veszélyes helyeken: a Duna-parton vagy a hegyekben játszanak. Egy jól felszerelt játszótéren akár egy-egy órát is meg lehetne tartani, biztosíthatnánk a mozgáslehetőséget, a szabad időben. Ilyen szempontból a labirintus és a vár tetszik legjobban. Nemcsak a pedagógus, hanem a népművelő is hasznosnak tartaná néhány terv her lyi — s a körüményekhez is alkalmazkodó — megvalósítását. Gelencsér Ildikó konkrét elképzelésekről beszél: Szabadidő-központ — Ha a játékokat a művelődési házhoz kapcsolódó területen helyeznék el, akkor a pihenésen, a közösségek kialakulásán túl azt is elősegítené a tér, hogy fiatalok, idősebbek szinte észrevétlenül a művelődési ház rendezvényeinek állandó vendégeivé váljanak. Igen régi tapasztalat, hogy a közművelődés célkitűzéseit elsősorban az emberek alapvető, szinte létszükségleteire építve lehet megvalósítani. Ezt nemcsak Budakalászon, hanem Dunabogdányban is felismerték: a községi párt- alapszervezet kongresszusi felajánlásként már részt vállalt a játszótér építéséből. A kiállítás megnyitóján ördögh Szilveszter író erről is beszélt. Tudjuk, távol vagyunk még attól, hogy a felnövekvő generációk számára ideális környezetet biztosítsunk. De addig is az építész tovább tervez, nekünk pedig minden lehetőséget ki kell használnunk. A magyarországi német nemzetiségi nyelvoktatást segítő kézikönyvtárakat adott át a Német Demokraikus Köztársaság ajándékaként Rudolf Rossmeisl nagykövet szerdán az NDK budapesti nagykövetségén. A hazánk és a Német Demokratikus Köztársaság közötti tudományos és kulturális együttműködés keretében az NDK felső- és szakoktatási minisztériuma három német nemzetiségi tagozatú gimnáziumunknak és 21 általános iskolánknak a tantervhez kapcsolódó kötetekből egy-egy kiskönyvtárat állított össze; ezekben nyelvészeti művek fordítója, aki figyelmes pontossággal értelmezi Knosszosz dombját, a napfogyatkozást, papvölgyi töredékeket, s ami megmarad e meditációkból, mindig kép. Hiányok nélkül az. Nem mondhatnám, hogy borúlátó, de az is igaz, hogy szinte mindig requiemet fest, akár sárkányos rétet, akár egy távozott ember emlékét idézi. Ebben a vonásban Pilinszky költészetének rokona. Karaktere határozott, szimbolikáját míves gondossággal fogalmazza meg. Ebből következik az, hogy minden új kiállításán, Budapesten és Vácott lemérhető fejlődése még akkor is, ha eszme- és formatára eléggé szűk. Szűk, de mély, a maga útját járja. BODNÁR EDE munkás és festő, a soroksári Kisduna Galéria tagja, Pest megyei naptárt szerkesztett. A címlapon tököli utcasort figyelhetünk szarkasztikus önarcképével. Január, szeptember, augusztus címképe szintén tököli motívumokat dolgoz fel, jellegzetesen görbe tereit holddal, lépő figurával, fákkal népesítik, be. Sárközi György emlékezetére Két romolhatatlan értéket itthagyott. Költészetét s forradalmár tiszta jellemének emlékét — így írt Sárközi György költőről, íróról, a népi írók mozgalmának egyik vezető egyéniségéről a barát Illyés Gyula, akinek sorait arra a márványtáblára is rávésték, amelyet szerdán avattak fel Budapesten a VII. kerületben, a Lenin körút 7. számú házának falán. Az emléktáblaavató ünnepségen a magyar irodalom mártírjának emlékét ’ Boldizsár Iván író idézte. Beszédében méltatta Sárközi György szerkesztői tevékenységét, ő indította ugyanis útjára a Magyarország felfedezése című szociográfiai könyvsorozatot. A sorozat szerkesztése akkor az 1930-as évek végén jelentős irodalmi és közéleti tett, bátor politikai vállalkozás volt. A valóság felismerésének, hazaszeretetének, emberségének, és ezekből fakadó felelősségének köszönhető, hogy megindította — az azonos címmel napjainkban is gazdagodó, gyarapodó — könyvfüzért. Ugyancsak szólt a méltatásban Sárközi György nem kevésbé jelentős költői és regényírói életművéről. Ezután az emléktáblánál a Magyar Írók Szövetsége nevében Illyés Gyula Kossuth- díjas költő és Csák Gyula titkár koszorúzott Elhelyezték a megemlékezés virágait a Kulturális Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyarország felfedezése című könyvsorozat szerkesztőségének képviselői. mellett szépirodalmi alkotások és egyéb tudományos munkák találhatók. A küldeményt az iskolák nevében Thomann Márton, a budapesti Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója köszönte meg. Az ünnepségen részt vett Molnár Ferenc kulturális államtitkár, Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes és Csendes Lajos, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetője. Ott voltak a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének képviselői is. A februári, áp.llisi, júniusi hónapot Ráckeve testesíti, elsősorban a görögkeleti szerb templom, a mellette terülő egykori temető, tornyok ösz- szecsengése. Ez utóbbi különösen szerencsés megoldás a medúza alakú felhővel. Márciust, májust, októbert Szentendre jelenti. Bodnár Ede nagyon találékony és pontos rajzolattal fedezi fel Ráckeve és Szentendre városképének vizuális rokonságát, jó érzékkel rendezi Szentendre ve- dutájának összefüggéseit, látványegyenleteit, bensőségét. Elég számára egy lámpa, villanyoszlop, domb, tornyot, házat összekötő lombozat, hogy megéreztessen valami lényegest e valóságból. A novemberi lap; Zebegény. Különös alakú égitest terül el az ösz- szegyűjtött házak fölé, érződik azon törekvése, hogy e nevezetes hely emblématikus sűrítésben jelenjen meg. A sorozat egyik figyelemre méltó kompozíciója Zsámbék, mely decembert jelöli. Decembert és a román, gótikus romot, azt, ahogy dombra települt fenségéhez gyülekeztek a kicsit megrogyott házak. Századok jelzései rögzítik az 1980- as időt, Bodnár Ede Pest megyei naptárát, melyet a szolgálat, az ügy iránti fogékonyság és a tehetség hozott létre. Losonci Miklós Az 1848/49-es forradalom egy, a bukás után bebörtönzött kormánybiztosa 1852-ben megszökik a börtönből. Sorra látogatja volt bajtársait, s belőlük kicsiny csapatot szervez, hogy alkalmas helyen és időben megtámadja és elfogja az éppen Magyarországra látogató Ferenc József császárt, és a Függetlenségi Nyilatkozat aláírására kényszerítse. Ezzel a magyar forradalom legálisnak ismertetnék el, bebörtön- zöttek és száműzöttek visszatérhetnének, s az ország ott folytatná, ahol — valahol a debreceni detronizáció, de mindenképp még a világosi fegyverletétel előtt — Kossu- thék abbahagyták. Az akció megszervezése sikerül, minden jól megy, de a támadás helyszínén váratlan események történnek, s bár az elképzelést végül is sikerül realizálni, Ferenc József hintájában nem a császárt, hanem egy élethű bábot találnak az összeesküvők. A vég ennek dacára világos: az akció szervezetőjét, Noszlopy Gáspárt és segítőtársát, a császáriakhoz állt Szentgróti századost elfogják és ki végzik. (A többi összeesküvőt — egy kivételével — már korábban, harc közben golyók érték.) A fenti vázlat is érzékelteti: Rényi Tamás új filmje, melyet Zimre Péterrel közösen írt, kalandfilm, ráadásul olyan, amely történelmi tényekre alapul, tehát több egyszerű fikciónál. A szándék tiszteletreméltó, hiszen tisztes témájú, jól megcsinált kalandfilmekben igencsak szűkölködünk. Nincs minden a legnagyobb rendben a magyar filmek és a közönség kapcsolatában sem (erről sok ,panasz hangzott el egy-két hete a pécsi filmszemlén). Nagyon kívánatos lenne olyan filmmel kirukkolni, amely művészileg is tartalmas, és a közönséget is vonzza. (Van ilyen „csoda” is...) Nos, az Élve vagy halva ennek az igénynek a kielégítésére tesz kísérletet. Az eredmény felemás. Az rendjén van, hogy Rényi és. Zimre múltunk egy romantikus mozzanatát ragadják meg, s e mozzanatból akarják kibontani a kalandot, úgy, hogy ne csupán kalandok sorát lássuk. És itt mindjárt beleütközünk az első hibába. A film ugyanis megfeledkezik arról, hogy elfogadható indokot adjon Noszlopy és társai tettének. Vagy, hogy ezeknek az indokoknak o hiányával indokolja a kudarcot. Noszlopy mögött senki sem áll; sem az emigráció, sem a belső ellenzék nem támogatja. Nincs bázisa. Ami lehetne kritika is, mivel hogy Roppant módon olasz film ez. Rendezője, Giorgio Capita- ni, nagyon ismeri az olasz kisemberek világát, s nagyon tudja azt is, miképp lehet ezt a világot oly módon ábrázolni, hogy a humor ne legyen sértő, az életkedv ne legyen erőltetett, s a figurák hús-vér alakok legyenek, nem pedig papirosízű, kiagyalt fikciók. Az egymással keresztül-kasul oda- majd visszás zerelmesaz egyéni akciók, ha mégoly nemes szándékúnk is, bukásra vannak ítélve. De a film ezt nem sugallja. Inkább azt sugallja, hogy Noszlopy valósággal kiigazítja a kossuthi politika hibáit, mert csapatába bevesz egy zsidó térképész tisztet, egy félig magyar hadmérnököt, egy szerb grófot, egy sváo fegyvermestert meg egy néma tót pucért, aki éppen az ő tisztiszolgája volt No és, hogy továbo színezze a csapatot, szimpatizálásra bírja a császári tisztnek állt hajdani honvédtisztet — akivel majd együtt lövik főbe. A másik hiba az, hogy a film arról is megfeledkezik, hogy ez az I852-es akció nem mai túszdráma, hiába próbál ilyen felhangokat kicsiholni belőle a rendező. A harmadik hiba pedig az, hogy az összeesküvők célkitűzése már a kezdet kezdetén naiv, sőt majdnem együgyű, hiszen sem akkor, sem most nem történne semmi egy kikényszeritett aláírás hatására Ilyképpen az Élve vagy halva tétje eleve nem jó és nem reális tét, Noszlopy és társai eleve bukásra ítéltettek, esélyeik a nullával egyenlőek — márpedig a kalandfilmek dramaturgiai kétszerkettője, hogy a hős nyugodtan elbukhat, de csak olyán harcban, amelyben komoly a tét és neki legalább öt százalék esélye van a megmenekülésre. Az Élve vagy halva kalandfilmnek készült tehát elsősorban a kalandfilm szabályait kell számon kérni rajta — de a történészek a megmondhatói, mennyire helytálló a kép történelmi szempontból is. Ami nem azt jelenti, hogy történelmi oktatófilmnek kellene lennie; az Élve vagy halva azonban történelmi kalandfilm, tehát erről is szó eshetne. Az is igaz viszont hogy ha kalandfilmnek kifogástalan lenne, eszünkbe sem jutna a történelmi hitelt számon kérni rajta... Annyit e sok kifogás mellett is el kell azonban ismerni a filmről, hogy egyes részei profi módon megcsináltak — lásd a császári hintó elleni támadás megszervezését, a robbantásokat, a menekülést vagy a feltaláló fegyvermester kunyhója elleni támadás képsorait. Jók a színészek is, bár mindany- nyian egy-egy sematikus figurát kénytelenek játszani — ezt viszont színészi egyéniségük megnyerő erejével teszik. (Írjuk ide a férfiszereplők névsorát: Balázsovits Lajos, Cserhalmi György, Garas Dezső, Mécs Károly, Djoko Ro- sich, Tordy Géza, Vadász Zoltán.) kedő két família, Vismaráék és Banottiék históriája távol áll attól, hogy társadalmi mélységekbe kívánjon hatolni. Pikáns, szellemes, csúfondá- ros, nevettető történet ez, mely alaposan megcsipkedi az olasz erkölcsöket, de ezt szeretettel teszi. No és nagyon csinos a két feleség, Jane Birkin és Catherine Spaak... Takács István KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Képek költői vallomása V. Szabó ErnS AZ NDK AJÁNDÉKA Német iskolakönyvek Akiket forró vágy hevít
