Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

Csak annyit, ne többet NEM TRÉFA. Valóban húsz­ezer forintba került, hogy Kovácsné a fali csatlakozóba mélyeszthette hőfokszabályo­zós vasalója villásdugóját. A húsz darab ezrest azonban a népgazdaságnak kellett kiad­nia; beruháznia az energiater. melésben. Ennyit követel ugyanis egy-egy új vasaló, vil- lamosáram-felvételánek az elő­teremtése, Számítások igazol, jak: egy-egy új háztartási fo­gyasztó bekapcsolása a villa- mosenergia-hálózatba száz. ezer forint beruházási kiadás­sal jár. / Másfél évtized alatt hazánk­ban megháromszorozódott a villamosenergia-termelés — 7.6 ■ milliárd kilowattóráról 23,4 milliárdra —, ugyanakkor a lakossági felhasználás az 1962. évinek a 7,3-szeresére növekedett. A két adat össze­vetése már érzékeltet valamit abból, hogy változó életkörül­ményeink miféle gazdasági­fejlesztési követelményeket szülnek, s megfordítva, kor­szerűsödő termelőtevékenysé­günk miként hat mindennap­jainkra. Az arányok szemügyre vé­tele sokat elmond erről. A teljes villamosenergia-fel- használásból a lakosság 8.1 százalékkal részesedett 1960- ban. A termelés nagyfokú nö­vekedése — s nem kevésbé az import fokozódása — mellett is 1977-re ez az arány 16.8 százalékra gyaraDodott, azaz a kétszeresénél nagyobbra bő­vült. Néhány pillanatra elidőzve a termelésnél: az idén janu­ár és augusztus között a vil- lamosenergia-ipar termelése 9.6 százalékkal volt nagyobb, mint tavaly, a hasonló idő­szakban. Az 1971-től 1977-ig terjedő éveket figyelőmbe vé­ve, a ' villamosenergia-ipar termelése minden esztendő­ben gyorsabban nőtt. mint az ipari termelés, s ráadásul — ahogy ezt mondani szokták — töretlen, mindenféle megtor­panástól, átmeneti visszaesés­től mentes volt ez a fejlődés. Csakhogy ennek ára van; ma már az energiatermelési beru­házások a teljes fejlesztési ki­adásoknak — népgazdasági összesítésben — a negyven százalékát emésztik fel, míg tizenöt esztendeje a felét sem érték el. Indokoltnak látszó kérdés: lehetne korlátozni az epergia- igények gyors növekedését, el­kerülendő a nagy kiadásokat? Tapasztalatok is, tudományos elemzések is azt bizonyítják, hogy a Villamosenergia-szük; séglet — ésszerű! — bővülé- sének visszafogása kedvezőt­len hatások sorozataival jár mind a termelői, mind a nem termelői területeken. Tavaly a rendelkezésre álló összes villamosenergia 18,7 százaléka már importból szár­mazott. Ha úgy tetszik, akár azt is mondhatjuk, hogy a la­kossági felhasználás 'teljes egészét a behozatal fedezte, amiért természetesen fizetni kell olyan árukkal, 'amiket a partner igényel népgazdasága számára. LEHETŐSÉGÜNK, jogunk, de egyben kötelességünk is, hogy annyit használjunk a modem kor e nagyszerű ener­giaforrásából, amennyi szűk. séges. Annyit igen, ám többet, fölöset ne. v: t. XXIII. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM 1979. OKTOBER 2., KEDD' lé a kukoricatermés a járásban Hektáronként öt mázsával többre számítanak Ma még a legtöbb helyen büszkén lengedeznek a szep­tember végi szélben a kuko­ricacímerek, s a kardszerű, sárguló levelek között megbú­vó csövek bőséges termést Ígérnek. Ezekben a napokban a váci járás termelőszövetke- zeteiben is a kukoricatermés betakarítása foglalkoztatja leg­inkább a szakembereket. Az idei szűkmarkú búzater­més után jó minőségű kukori­cára számítanak a termelőszö­vetkézetekben. A járás északi és déli területein is megkez­dődtek a próbavágások, s ha az időjárás is kedvez a mun­kának, akkor indulnak az SZK—5-ös kombájnok, hogy betakarítsák a termést. Alacsony víztartalom A börzsönyi hegyek közé szorult letkési Ipotyvölgye Ter­melőszövetkezet tábláin hét­főn megkezdődik a kukorica­termés betakarítása. Mint tág­Programkapcsolású orgona épül A tervező: Lehet ka Gábor Vácott új orgona születik. Az orgona, amelyet a Gáza ki­rály téri templomban állíta­nak föl, s amelyet \ Lehotka Gábor váci orgonaművész tervei alapján a Fővárosi Mű­vészi Kézműves Vállalat ké­szít, máris a szakértők és a hangversenylátogatók nagy figyelmét váltotta ki. Két nagylemez A művész külföldi útjain sok orgonával ismerkedett meg és sajnálattal kellelt megállapítania, hogy Ma­gyarországon vannak ugyan szép, díszes orgonák, de álig van olyan, amely megfelel a mai koncertig ínyeknek. Ke­vesen tudják, hogy a hazánk­ban rendezett orgonahangver­senyek színhelyei ■ földrajzi fekvésük és történelmi kör­nyezetük miatt csodálatosak, de nem egy hangverseny előtt úgy kell összetákolni a hang­szerek királynőjét, hogy egy délutánra, estre szóló kon­certre alkalmas legyen. Lehotka Gábor művésztár­sának, Berényi Zoltánnak, egyik cikkét idézte: „Zongo­ristáink' számára ma már ter­mészetes, hogy hangversenyez­ni csak Sieinway zongorán, vagy legalábbis jó minőségű Bösendorferen lehet. Orgo­nistáink viszont szó nélkül el­játsszák műsorukat olyan or­gonán is, amelyet egy öreg bé- csi-mechanikás zongorához le­het hasonlítani.” Ilyen volt a helyzet,. míg meg nem szó­lalt az ország első, európai színvonalú orgonája a váci ze­neiskolában. Gyors egymás-' utánjában két nagylemeze Is megjelent Lehotka Gábornak, a váci zeneiskola orgonáján vették fel, mert itt nem sza­bott határt a művésznek a hangterjedelem, mint a régi hazai orgonákon. Tizenhárom évesen — A váci orgona kimozdí­tott minket a maradiságból, ez az orgona sok mindent és mindenkit megmozgatott — mondta Lehotka Gábor. — A magyar orgonákat gyártó vál­lalatot is átszervezték, s az ma már jó minőségű hang­szert tud gyártani. Az első ilyen orgona a váci Géza ki­rály téri templomé lesz. A fiatal művész nagy el- fogl alt-ága, külföldi koncert- útjai és pedagógiai elfoglalt- ;ága mellett azért is vállalta az orgona tervezését és köz­reműködését az építésbén, mert ennek a templomnak az orgonáján játszott nagy nyil­vánosság előtt először, 13 éves korában. Azóta sem lett hűtlen ehhez a 250 éves or­gonához. Amikor megtudta, hogy a hangszer már olyan rossz állapotban van, hogy azt ki kall cserélni, bekapcso­lódott az új orgona tervezé­sébe és építésébe. Ez lesz az ország, első prog- ramhapcsolású orgonája, me­lyet Magyarországon készíte­nek. Természetes, hogy azt először Lehotka Gábor szó­laltatja meg. Külön érdekes­ség, hogy a regi orgonát meg­hagyják múzeumi értéknek, azt bármikor bárki megtekint­heti,' köribe lehet járni, s így idegenforgalmi nevezetessége is lesz a városnak. Krajcár a pótban Építés közben a 250 éves orgona sípjai között a porban egy 1816-os kiadású krajcárra leltek. Ez, a krajcár, amelyet valaki másfél száz évvel ez­előtt itt leejtett és elvesztett, vagy valamiféle babonából a sípok közé dobott: jelkép is lehet. Történelmünkben so­hasem becsültük meg úgy értekeinket, sohasem áldoztunk annyit kultúrára, művelődés­re, mint éppen napjainkban. Talán ugyanezt a gondola­tot ébreszti a . régi és új or­gona egymás mellett azokban, akik ide betérnek. M. Gy. rádi János főmérnök elmond­ta, az idén mintegy 45—50 má­zsás hektáronkénti átlagter­mésre számítanak. Az eddigi tapasztalatok alapján igen jó a szemek víztartalma, alig 23 —30 százalékos. Ez részben megkönnyíti, pontosabban ol­csóbbá teszi a szárítást, ame­lyet a megállapodás szerint az Alagi Állami Tangazdaság vá­ci kerületében végeznék majd. Hétfőtől nagyüzem A letkásiek egyébként ebben az esztendőben 162 hektárnyi területen vetettek kukoricát, ehhez csatlakozik a húsziiek- támyi, si-lózásból visszamaradt termés Nagybörzsöny határá­ban. A betakarított termés egy részét, mintegy 30 vagon­nyit értékesítik, a többit a téesz állatállománya részére megtartják. Bár a letkési termelőszövet­kezet földjei a mezőgazdaság szempontjából a járás kedve­zőtlenebb adottságú északi te­rületein fekszenek, < a sokkal jobb feltételekkel rendelkező kosdi Lelnin Tsz-ben sem kezd­ték még meg a kukorica beta­karítását. Pénteken és szomba­ton a kombájnok itt is még <;sak a próbavágásokat végez­ték. A nagyüzem ezen a terü­leten is hétfőn kezdődött. Pápai György növényter­mesztési főágázatvezető a szakember igazi lelkesedésével beszélt a várható termésről. Mint elmondta, a jelenlegi idő­járás kedvező a kukoricater­més betakarításához. A sze­mek. víztartalma itt alig éri el a 28—28 ■ százalékot, ez lénye­gesen kedvezőbb az elmúlt évinél. Tavaly ugyanis csak­nem 40 százalékos volt. A ter­més hektáronként eléri az 52 —54 mázsás átlagot is. Az el­múlt évben mindössze 47 má­zsa termeit hektáronként. A téesz kukoricatáblái Vác, Penc, Kösd és Rád határában fekszenek, s az összterület 553 hektárnyi, amelyhez húszhek- támyi vegyes hasznosítású ku­korica csatlakozik, amelyet hátrahagytak á siiózáskor. A tessz szakemberei egyébként az idén igyekeztek korai faj­tákat vetni. Szárítás, tárolás A szárítást a kosdiak is az Alagi Állami Tangazdaságnál végeztetik. A gazdaság napi 30—36 vagonn.yi kukorica szárí­tását tudja vállalni. A betaka­rítás mellett a szakemberek számára ,a bőséges termés el­helyezése jeleníti a legnagyobb gondot. Az állandó tárolóhe­lyek mellett előre kialakított szükségtárolól<at hoznak létre, használaton kívüíi istállókat, épületeket vesznek igénybe a téli tároláshoz. Cs. J. Sződliget Megéledt a művelődési ház Kerek egy esztendeig nem volt igazgatója a sződligeti művelődési háznak. Annak viszont néhány hónapja csu­pán, hogy Kaleta Istvánná át­vette az igazgatást, s máris eredményekről számolhat be. Nemcsak a klubszobák né­pesedtek be, a környezet is megváltozott. Társadalmi munkások festették- a falakat, a sződi Virágzó Mgtsz készí­tette a lambériát, s a meg­szépült környezet kíváncsivá tette azokat is, akik eddig azt mondták: „Jöhet ide akárlci, ha megfeszül is, akkor sem megy semmire.” A napokbán alakul a nyug-: díjasok klubja és a kertbará­tok köre; magnósok, bélyeg- gyűjtők és kézimunkázók ta­lálkoznak ezután rendszere sen a házban, ahol várják az; érdeklődők jelentkezését. Az októberi program is sok eseményt ígér. Szombaton, 6-án, szüreti bál lesz, 8-án, hétfőn kezdődik a - nyolc hó-: napig tartó német nyelvtanion lyam, 11-én a tizenhat hetes szabás-varrás tanfolyam. A művelődési ház országjá­ró túrákat is szervez. Legkö­zelebb 20-án és 21-én túráz­nak a sződligeti országjárók, mégpedig Veszprém—Zala­egerszeg—Keszthely—Hévíz Badacsony útvonalon. Valami elkezdődött. S ha tekintetbe vesszük, hogy eb­ből a községből szinte min­denki eljár, s Vácott vagy Dunakeszin, Budapesten dolgo­zik, nos akkor kell igazán je­lentősnek értékelni a pezs­gést, amit az igazgató és a művelődési ház társadalmi ve­zetősége elindított. B. H. Összetett honvédelmi verseny Ötszáznál több índulé a startnál Alagútzsalus tesMégiévai Kissé korongos időjárás fo­gadta vasárnap reggel a sződ- ligeti sportpályára igyekvőket. A korán ébredők már nyolc után megjelentek, igaz, kissé fázva, a pálya szélen, aztán őket követve folyamatosán ér­keztek a váci járás községei­ből az összetett honvédelmi versenyek résztvevői. Kilenc­kor kezdődött a megnyitó, ad­digra már több mint 500-an szorongtak a pálya szálén. A nevezések I dának az indulásig. Ezek ta­lán számukra a legizgalma- I sabb másodpercek. Aztán az óra mutatója 10 óra 20 percet mutat, s az öttagú csapat neki­lendül a három kilométeres távnak, amelyen tíz akadályt kell leküzdeniük. Az első talán háromszáz méternyire lehet, s a íeiadat bukó alakra kell kispus­kával lőni. Hamar megy,a fiúk már futnak is tovább az ösvé­nyen. Aztán bakugrás követke­zik; majd egy kissé „cseles" pal­lón kell áthaladni egy patak fö­lött. A palló hajlong, de senki se pottyan a vízbe. A következő a legnehezebb akadály. A vasúti híd alatt kell egy kes­keny betonszegélyen átmenni, ahol, aki ügyetlen hideg zu­hanyt vehet á patak vizében. Szerencsére itt is minden jól megy. A csapat közben eléri a kö­vetkező akadályt, ahol egy 20 kilós löszeres ládát kell 20 méterre elvinnáük. Ez, bár a „lőszerekkel” óvatosan kell bánni, nem jelent különösebb nehézséget, jöhet a kézigrár náí-dobás, Itt is 20 méterre •'an a tábla, amelyet legalább ötször kell eltalálni. A srácok ügyesek, bár nem minden do­básuk sikerül, mégis pillana­tok alatt végeznek, s már ro­bognak is tovább a kötélmá­szás színhelye felé. Közben a csapat beérkezik az erdőbe, ahol az ösvény men­tén kicsiny nyilak jelzik a ki­jelölt útvonalat. Bár, aki idáig eljutott, az már eléggé fáradt ahhoz, hogy ne a fákat figyel­je. így aztán előfordul, hogy egyik-másik többfelé ágazó ös­vény mentén némi zavar tá­mad. De, aki. keresi, az meg­találja a helyes utat, s így a kúszófolyosót is, amely a so­ron következő állomáshely. Innen az elsősegélyhez vezet az út, ahol a sebesültszállítást kell — 50 méteren át — gya­korolni. A lihegő, kipirult ar­cú fiatalok itt is hamar vé­geznek, s már futnak is to­vább, csak közben egy két és , f él méteres árkot keli átugra- J A járási KISZ-bizotfság, az MHSZ városi-járási vezetősé­ge, a városi-járási sporífel- Ugyelőség, valamint a sződli- geti községi tanács által szer­vezett verseny résztvevőit elő­ször Schröck István, a sződli- geti községi tanács 'elnöke kö­szöntötte, majd Szászt Béla al­ezredes, az MHSZ Pest megyei titkára tartott rövid ünnepi beszédet. Ezt követően elhang­zott a tájékoztató a versennyel kapcsolatos tudnivalókról, majd a nevezések leadása után megkezdődött a verseny. Ami» elvált, hogy kire mi­kor kerül sor, többen a hely­színen felállított büfé felé vet­ték az útjukat, hogy harapja­nak valamit, vagy egyszerűen csak labdázgattak a pályán vagy a közelben. Egyszerre megcsappant a létszám. Az út­törő és ifjúsági kategóriába tartozó fiatalok közül ugyanis többen a KISZ-iskola felé tar­tottak, ahol a kézilabda és a kispályás labdarúgó mérkőzé­seket játszották. Fél tízkor a vasútállomás melletti pályán is beindult a „nagyüzem”. Folyamatosan lép­tek pályára a csapatok, s in­dultak útnak az ÖHV-csapatok, is. Patakok és akadályok Az ÖHV-„startvonaíhál” öt­perces különbségekké] indul­tak a résztvevők. De nézzük csak, hogyan? Még egy pe-cs van hátra a márianosztrai gár­' z f—r |r-rf 4 t * ~ i—r.jL.. Jól halad a Földvári téri C/13-as toronyház építése. Az építők alagútzsalus technikával már a negyedik szintet húzzák. Iványi Károly felvétele niuk. (A lányoknak könnyebb a dolguk, nekik csak két mé­terre kell ugraniük.) . Odébb ismét többfelé ága­zik az ösvény. Az egyik egy pici "patakon át egy tóhoz ve­zet, a másik ki tudja hová, s a legszélső, a harmadik az igazi útvonal. Csakhogy az irány­jelző tábla egyenesen a tó fe­lé mutat. Valakinek úgy lát­szik volt elég ideje arra, hogy megtréfálja a többieket. No de semmi baj. Előttünk a cél Lassan kiérünk az erdőből, ismét patak következik, bár itt fahíd vezet a víz fölött a túlsó partra. A gáton az utol­só akadály: gerendán kell át­futni. Aztán kijutunk a ket­tes számú főúthoz, ahol a pa­tak hídja alatt vezet tovább az út, s aztán irány a KISZ- iskola. a végállomás. Odabent, az iskola sportte­lepén már javában folyik a küzdelem az úttörő és ifjúsági csapatok között. Aki nem vesz részt se a kézilabdában, se a fociban, az lelkesen biztatja a csapatát, vagy sétálgat, néze­lődik, esetleg a fűben ücsörög­ve piheni ki a fáradalmakat. Tizenegy felé az idő is neki­bátorodik, előbújik a nap, s így már semmi sem állhatja útját annak, hogy a résztvevők számára ez a nap is jól si­kerüljön. ★ Eredmények, összetett Hon­védelmi verseny, úttörő fiúk: 1. Sződliget, leány: 1. Váchar- tyán. Ifjúsági nők: 1. Váchar- tyán, férfiak: 1. Vácrátót. Fel­nőtt nők: 1. Váchartyán, fér­fiak: 1. Sződliget. Az induló 29 csapat közül a váchartyá- niak nyerték el az ÖHV ván­dorkupát. ' Kézilabda: úttörő leány: 1. Rád—Penc közös csapata. Fér­fi felnőtt: 1. Spartacus C. C. Kispályás labdarúgás: úttö­rő fiúk: 1. Rád, férfi felnőtt: 1. Sződliget csapata. Csitári János i

Next

/
Oldalképek
Tartalom