Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-24 / 120. szám

1978. MÁJUS 24., SZERDA •» UTTQRQK ES KBSI-FIATALOK 5 Akcióprogram és egyéni vállalások KEZDJÜK A SZAMOKKAL. Pest megyében ötvenötezer szocialista brigádtag dolgozik. Közülük tizenhétezren 30 éven aluliak, míg a csaknem hat. száz ifjúsági munkakollektívá­hoz kilencezren tartoznak. Az adatokból egyértelműen kide­rül, e közösségek emberformá­ló erején kívül különösen je­lentős, hogy az aktuális gazda, ságpolitikai feladatokat miként oldják meg. A KISZ Pest me­gyei Bizottsága is ezért vizs­gálta a munkahelyi KlSZ-szer- vezetek részvételét a szocialis­ta munkaverseny-mozgalom- ban. Az ifjúsági szocialista bri­gádok száma örvendetesen megnövekedett az elmúlt idő­szakban. Vállalásaik egyre több munkahelyen kapcsolód­nak a KISZ-alapszervezetek akcióprogramjához. Jelenleg különösen azért figyelemre méltó mindez, mert az ifjú­kommunistáknak is legfonto­sabb feladatuk az V. ötéves terv gazdaságpolitikai céljai elérésének segítése. A munka­helyi KISZ-szervezetek cjőntő többsége gazdasági feladatok vállalásával járult hozzá az elért eredményekhez. NÉHÁNY PÉLDA. Százha­lombattán a Dunai Kőolajipari Vállalatnál az üzemen belüli termelési mozgalmak, a külön­böző pályázatok jól szolgálják a fiatalok alkotókedvének kibon­takozását. A mezőgazdaságban is emelkedett a szocialista bri­gádmozgalomban résztvevők száma. A termelőszövetkeze, tekben csaknem kétezer bri­gádban huszonhétezren dol­goznak, s ötven százalékuk fia. tál. A kiskunlacházi Pereg Ter­melőszövetkezet KlSZ-alap- szervezetében mindenki bri­gádtag is. A dunavarsányi Pe. tőfi Termelőszövetkezet ifjúsá­gi kollektívái a zöldség- és gyümölcstermesztésből, vala­mint a nyúltenyésztésből vet­ték ki részüket, az apaji Kis­kunsági Állami Gazdaság és a ráckevei Aranykalász Terme­lőszövetkezet fiataljai a gép­javításban nyújtottak jelentős segítséget, a csepeli Duna Tsz ifjúsági brigádjai pedig a zöld­ség. és gombatermelés ered- ményességénék javításáért in­dítottak versenyt. Nem megle­pő ezek után: az említett kol­lektívák többsége, arany, ezüst, vagy bronz fokozatot már elért a termelési verseny­ben. A nagykátai járás ifjúkom­munistái az akcióprogramok elkészítésekor már korábban is különös gonddal ügyeltek arra, hogy feladataik között konkrét helyi tennivalókat je­löljenek meg — szervesen kapcsolódva a gazdasági célok valóraváltásához. Természete­sen az' egyéni vállalások is e programra épülnek. A tápió- bicskei Április 4. Termelőszö­vetkezet KlSZ-alapszervezeté- nek fiataljai a burgonyater­mesztési rendszer felett vállal­tak védnökséget, míg a farmo- si Tápiómente Termelőszövet­kezetben az új öntözőrendszer összeszereléséből vették ki ré­szüket. A hősprogram felétt vállalt védnökség a nagykátai járás KISZ-alapszervezeteiben nemcsak közvetlenül a tehe­nészeti, a sertés-, és a baromfi- telepeken valósul meg, hanem az egész gazdaságban. Jól alá­támasztja ezt a tápiószentmár. toni Aranyszarvas Termelő- szövetkezet ifjúkommunistái- nak példája: a gépműhelyben dolgozók vállalták, hogy min­dig soron kívül megjavítják azokat a berendeléseket, ame­lyek a felsorolt telepeket ki­szolgálják. A JÖVŐBEN meg kell te­remteni a szocialista munka- verseny-mozgalom ifjúsági formáinak egységes irányítási rendszerét, állapította meg a KISZ Pest megyei Bizottsága. Az ifjúsági termelési mozgal­mak kiszélesedését esetenként még gátolja a KlSZ-szerveze- tek módszertani ismereteinek hiánya, s az e kérdéssel fog­lalkozó aktivisták helyenként alacsony színvonalú felké­szültsége. Ha a jövőben ebben is sikerül előbbrelépni, még eredményesebben mozgósítha­tók a gazdaságpolitikai célok megvalósítására a KlSZ-fiata- lok. F. A felismerés egyre inkább általánossá válik: érdemes épí­teni a fiatalok alkotókedvére. E tétel igazát egyértelműen alá­támasztják legfrissebb tapasz­talataink is. A százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál például az Alkotó ifjúság pá­lyázat során az elmúlt évben nem kevesebb, mint száz vál­Vízi bázis Dömsödön Társadalmi összefogással épült Már megvolt a műszaki át­adása annak a háznak, ame­lyet társadalmi összefogással építettek Dömsödön, s amely teljessé teszi, az eddig kezdet­leges Duna-parti úttörő vízi bázist. Tavaly még csak egy csónakház állt azon a helyen, amelyet most kivá­ló üdülőtáborrá formáltak. A tanács és az iskola eredeti­leg azt tervezte, hogy a csó­nakházat kibővítik. Akkor még maguk sem gondolták, hogy emeletes épületet húznak fel a csónakház közelében. A tervezgetésbe azonban egyre jobban belemelegedtek, de a tanácsnak nem volt elég pénze az építkezéshez. A ta­nácselnök segítség után né­zett; felvették a kapcsolatot a horgászegyesülettel, vállala­tokkal és elsősorban a helybe­li Dózsa és a Dunatáj terme­lőszövetkezetekkel, amelyek már korábban is szívesen tá­mogatták a tanácsot. Már a tervek is társadalmi munkában készültek. A ta­nácsnak sikerült pénzt terem­tenie, a községfejlesztési és a felújítási alapjából, annyit, amennyiből a tanácsi építőbri­gád tavaly megkezdhette a munkát. Nem volt minden munkához szakember az építő­brigádban, de segített az ócsai tanács építőbrigádja, a helybe­li kisiparosok társadalmi mun­kában, s amiben tudtak, maguk a gyerekek is segédkeztek. Akárcsak az építkezésnek, a ház berendezésének is társa­dalmi összefogás ae alapja. A Dózsa Tsz használt, de jó álla­potban levő bútofokat aján­lott fel a tanácsi kezelésben levő üdülőnek, a Csepel Vas­es Fémművek pedig emeletes ágyakat ad át a saját üdülőjé­ből. A vállalatok és szövetkeze­tek munkáját természetben kí­vánja honorálni a tanács. AZ üdülésnél előnyben részesítik a ház létrehozását munkával, anyaggal, berendezéssel segítő munkahelyek dolgozóinak gyer­mekeit. Még a nyáron szeretnék át­adni a gyerekeknek az üdülőt; két­hetes turnusokban fogadják őket, csekély térítés ellenében teljes ellátást kapnak. Az eme­letes épületben ötven gyerekei tudnak egyszerre elhelyezni, s helyet kapnak a felügyeletüket ellátó pedagógusok is. Sokat jelent majd éz a tábor a dömsödi és a más községek­ből érkező gyerekeknek, mert a járási úttörőtáborba eddig csak kevesen jutottak el. H. E. Egy hirdetéssel kezdődött Többes szám első személyben,.. — Nem szégyellem bevalla­ni: életem legszebb időszaka volt az elmúlt öt esztendő. Visszaszereztem az önbizal­mamat, érzem, értelmes, jó cél érdekében dolgozom. És bármily hihetetlen, mégis igaz: minden egy újsághirde­téssel kezdődött... Elölről kezdeni Barátságos arc, rokonszen­ves tekintet. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vál­lalat pilisszentiváni bőrdísz­mű gyáregységének KISZ- alapszervezeti titkára, a har­minckét éves Puller Istvánná megfontoltan beszél sorsáról. S most, visszapergetve az ese­ményeket, talán már számár­ra is hihetetlen, hogy az oly emlékezetes öt esztendő kez­dete a véletlenen múlt. De menjünk sorjában ... A történet szálai a főváros­ba nyúlnak vissza: Puller Ist­vánná ugyanis tősgyökeres zuglói, s a Fővárosi Bőrdísz­műipari Vállalat szakmunká­saként varrta szorgalmasan a táskákat — tizenhárom éyig. Ezt a periódust így ele­venítette fel: — A Fővárosi Bőrdíszmű- ipari Vállalatnál töltöttem ta­nulóéveimet, s amikor meg­szereztem a szakmunkásbizo­nyítványt, a világ legtermé­szetesebb dolga volt, hogy ez lesz életem első munkahelye. Közben továbbtanultam, gyár­tástechnológus lettem, de az­tán csalódnom keltett... S hadd tegyük hozzá: talán mind a mai napig ott dolgo­zik, ha 1973-ban nem jön köz­be egy váratlan esemény. Munkahelyi vita, személyi ösz- szetűzéssel, rengeteg idegeske­déssel, átvirrasztott éjszakák­kal. Hptekig töprengett, fel­rúghatja-e tizenhárom év munkáját, s egyáltalán lesz-e ereje másutt mindent elölről kezdeni. Végül úgy döntött, nem marad, s ha fájó is a búcsú, új munkahelyet keres. — Akkoriban minden bi­zonnyal én voltam az újsá­gok álláshirdetéseinek leg­szorgalmasabb olvasója — emlékezett vissza. — Hosszú ideig böngésztem a rovatokat, amíg rábukkantam egy ne­kem tetszőre: a PEVDI bőr­díszműegysége gyártástechno­lógust keresett. Jelentkeztem, három hónapig a fővárosban dolgoztam, s azután kerültem Pilisszentivánra... Hallgatnak a szavára S az élet néha furcsa dol­gokat produkál: a budai já­rásbeli községben, amelyről korábban azt sem tudta, hol található, valósággal megújult Puller Istvánná: úgy dolgo­zott, mintha kicserélték vol­na. Fokozatosan megnyugo­dott, lassan begyógyuljak a régi sebek, s az első pilla­nattól kezdve érezte, hogy bíznak benne. S jól tudta: ezt csakis lelkiismeretes, hibátlan munkával hálálhatja meg. Rá­adásul olyannyira elhalmoz­ták tennivalóval, hogy nem jutott sok ideje töprengeni: szakszervezeti bizalmivá vá­lasztották, tagja lett a KISZ- alapszervezet vezetőségének. Mindezen kívül felelős beosz­tásba került: másfél évvel ez­előtt kinevezték a szabászati üzem vezetőjévé, ahol ötven­négy ember munkájáért fe­lelős. Beosztottjai közé első­sorban húsz éven aluli lányok tartoznak, akik elfogadták vezetőjüknek, s hallgatnak szavára. De a kép még korántsem teljes. Puller Istvánnét ugyan­is két évvel ezelőtt társai megválasztották a KlSZ-alap- szervezet titkárává. Minek köszönhette a fiatal munka­társak bizalmát? Mindenek­előtt egyenes, őszinte, köntör­falazást soha nem tűrő véle­ménynyilvánításainak. Talán sikerült — Amikor Pilisszentivánra kerültem, meglepődtem, hogy a gyáregység fiataljai eléggé passzívak, tájékozatlanok, s számukra többnyire az jelen­tette a legnagyobb problémát, hogy a zenés klubdélutánra ki hozza el a magnetofont. Soha nem felejtem el azt az ifjúsági parlamentet, amikor fontos témák helyett a kö­zösség szempontjából jelen­téktelen dolgokon rágódtak. S hiába teremtettek fórumot számukra, egyszerűen nem tudtak élni a felkínált lehető­séggel. Ügy éreztem, ezen a helyzeten mindenképpen vál­toztatni kell. Szóvá is tette a hiányossá­gokat, de úgy, hogy mindig a megbíráltak előtt nyilvánított véleményt. S az eredmény: megválasztották KlSZ-titkár- nak. S Puller Istvánná neki­látott. Közös, mindenkit ér­deklő programokat szervezett társainak. Színházjegyek után szaladgált, de ha a helyzet úgy kívánta, ő volt a könyv­táros is. Soha nem nézte az óráját, s hosszan tartó, apró­lékos munkával a korábbi hangadókkal is megértette: az ifjúkommunisták tetteikben, munkájukban különböznek társaiktól. Az eredmények közé sorolható az is, hogy ma már nincs egyetlen KISZ-tag sem az üzemben, akinek ne lenne meg az általános isko­lai végzettsége. Ezek után pe­dig nem meglepő, hogy az if­júsági szervezet ereje szépen növekedett: a korábbi huszon­egy helyett ma már harminc­négyen tagjai az alapszerve­zetnek. S mozgolódásukat lát­va, egyre több feladatot kap­nak a területi pártvezetőség- től. Ami pedig Puller Istvánná sorsát illeti: időközben elvé­gezte a marxista—leninista középiskolát. S az elmúlt idő­szak legnagyobb eredményé­ről, rövid gondolkodás után így beszél: — Talán sikerült egy kicsit felrázni a társaságot. Érdek­lődőbbek lettek, fogékonyab­bak a világ dolgai iránt, s ma már természetes, hogy valamennyien többes szám első személyben gondolko­zunk ... Visszavárunk Február óta ismét megvál­tozott Puller Istvánná élete: otthonában tölti napjait, be­tegállományban, veszélyezte­tett terhesként: szeptember elejére várja kisbabáját. Mun­katársai azonban hetente fel­keresik, meglátogatják, s be­számolnak neki az üzem éle­téről. E beszélgetések tapasz­talatait összegezve mondta: — Ügy érzem, nem csinál­tunk látványos dolgokat a KISZ-ben. Csupán megterem­tettük az alapokat a további eredményes mozgalmi munká­hoz. S minden bizonnyal ezért vehette át Puller Istvánná a közelmúltban a Kiváló ifjúsá­gi vezető elismerést: ez alka­lomból a lakásán keresték fel a KISZ budai járási bizottsá­gának munkatársai, akik úgy búcsúztak, mint kollégái: mi­előbb visszavárunk! Falus Gábor lalkozó kedvű harminc éven aluli — közülük néhányan egyénileg, míg mások kollek­tiven — törték a fejüket egy- egy új, s mindenekelőtt a ha­gyományosnál gazdaságosabb műszaki-technológiai megoldás bevezetésén. S az eredmény: az ötletek realizálása legalább százmillió forint megtakarítást eredményez a vállalatnak. Ezek után érthető, hogy a pályázat évről évre népszerűbb a DKV fiataljai körében, s a gyakorlatban bebizonyosodott az is, hogy az alkotókedv ilyesfajta kibontakoztatása je­lentős szellemi tartalékot rejt magában. Az előzmények is­meretében feltétlenül hasz­nosnak ítéljük azt a tanácsko­zást, amely tegnap kezdődött, s ma folytatódik Csopakon, a Dunai Kőolajipari Vállalat idén átadott üdülőjében. A megbeszélés céljáról kaptunk tájékoztatást Mérges Istvántól, a Dunai Kőolajipari Vállalat KISZ-bizottságának megbízott titkárától: — Kétnapos tapasztalatcse­rére hívjuk meg a Csepel Au­tógyár, a Pestvidéki Gépgyár, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat és a Nagynyomású Kutató in­tézet fiataljainak legjobb újí­tóit. Tettük mindezt azzal a céllal, hogy a mi alkotóinkkal közösen megvizsgáljuk: vajon milyen sors jutott az elmúlt évi pályázat legeredményesebb újításainak, szakmai dolgoza­tainak? Érdemes elmondani azt is, hogy e fórumot első al­kalommal tavaly rendeztük meg Esztergomban, ahol vál­lalatunk gazdasági vezetői is jelen voltak, s kifejtették vé­leményüket. Nálunk ma már természetes, hogy a jó ötleteket a gyakorlatban is igyekszünk megvalósítani. A Dunai Kőolajipari Válla­lat újításra kész ifjú alkotói — szakmunkások és műszaki ér­telmiségiek egyaránt — na­ponta tapasztalják: érdemes gondolkodniuk gazdaságosabb technológiai megoldások be­vezetésén, mert amennyiben kivitelezhető elgondolásról van szó, biztosak lehetnek ab­ban, hogy a papírra vetett ja­vaslat nem süllyed el valame­lyik asztalfiókban. Alighanem ez is közreját­szott abban, hogy egy fiatal műszakiakból álló alkotói hár­mas — Valent Sándor, Ágos­ton Lajos és Czöndér Mihály — kidolgozta a benzinformáló üzem csőkemence átalakításá­nak leggazdaságosabb módsze­rét. Ugyancsak az értékesebb pályamunkák közé tartozik Deák Árpádé, aki a kőolajok sómentesítését vizsgálta elekt­romos dehidrétorban. S még hosszasait folytathat­nánk a sort, de talán az eddigi­ekből is kiderült: feltétlenül dicséretes kezdeményezés volt az ifjú alkotók csopaki tanács­kozásának összehívása. Mon­danivalójuk ugyanis bőségesen akadt egymás számára, s nem árt, ha véleményükre, észrevé­teleikre a gazdasági vezetők is odafigyelnek... F. G. Válaszol a tanácselnök Mi lesz veled Papsziget? Tervek, teendők az iszaposodás meggátlására A Papsziget egykor kacsa­tenyésztő telep volt, ma ez­rek pihenő- és üdülőhelye a Dunakanyarban. A szigeten kemping épült, strand, étte­rem és néhány pihenőház is. Az üdülőhellyé alakítás kö­vetelte volna a hídépítést, de nem volt rá anyagi fedezet, készült tehát egy töltés. Az 1970-es évek elején nagymé­retű csöveket helyeztek a töl­tésbe, ugyanis megkezdődött a Duna-ág eliszaposodása. Az eliszaposodás megfékezése, a végleges megoldás a Szentendre városi tanács­ra maradt. A Tanács a töltéstől északra, lévő Duna-ág kotrását elvé­geztette néhány évvel ezelőtt. Ezenkívül megrendelte a Kö- zépdunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóságnál a Papsziget mel­lékág rendezési tervét, amely 1976 februárjában elkészült. A tervet megtárgyalta a Du­nakanyar Intéző Bizottság szentendrei területi bizottsá­ga jó néhány szakember be­vonásával és úgy döntöttek, mivel a papszigeti gond túl­nő a város hatáskörén és anyagi lehetőségein, kérik az Országos Vízügyi Hivatal se­gítségét. Az OVH válasza és szakértői véleménye, amely több megoldást tartalmaz, ta_ valy érkezett a szentendrei tanácshoz. Az ebben szerep­lő egyik megoldás a Duna-ág északi részének feltöltése, ame- lvet tavaly decemberben a DIB területi bizottságának ülé­sén vitattak meg. A városi tanács javaslatára azt az ál­láspontot fogadták el, hogy a témát vizsgálják to­vább a szakértők. Mégpedig azért, mert a Kö- VIZIG rendezési terve és az OVH véleménye bizonyos mértékben eltér egymástól. Ugyanakkor vannak olyan lényeges kérdések, amelyre egyik sem tér ki. Ezekről tájékoztatott ben­nünket Marosvölgyi Lajos, Szentendre város tanácsának elnöke: — A kulcskérdések: ha a papszigeti Duna-ágban élő­víz folyik, valóban eliszapo­sodnak-e a város egy részét vízzel ellátó északi kutak, ha igen, hogyan lehet ezt meg­akadályozni? Az északi Du­na-ág eliszaposodásában meny­nyi szerepe van az átfolyók- kal ellátott töltésnek és meny­nyi a dunai hajózás biztosí­tása érdekében a sziget észa­ki részén kialakított sodor­vonalnak? Lehet-e ezt úgy alakítani, hogy a mellékág­ba is beáramoljon az élő­víz? Éhhez milyen mértékű kotrásra, kimélyítésre lenne szükség? Évi két-három hó­napos magasabb vízállásra számítva biztosítható-e az északi meder átöblítése, mér­sékelt kotrást, mederátalakí­tást feltételezve? Ebben az esetben szükséges-e a hídépí­tés. vagy megmaradhat a je­lenlegi töltés? Mirjt a tanács elnöke el­mondotta, Szentendre város álláspontja, hogy a Duna-ág jelenlegi állapotán változtat­ni kell és törekedni az el­iszaposodás megszüntetésére. A megoldáshoz — a be­csült számítások szerint — 10—15 millió forint kell, a későbbiekben pedig éven­ként egy-két millió forint szükséges. Valamennyiünk érdeke, mielőbb tisztázni a legkedvezőbb megoldást, a műszaki feltételeket és a meg­oldáshoz előteremteni a pénz­ügyi fedezetet, amellyel Szent, endre jelenleg nem rendelke­zik. A városi tanács és a szak­értői vizsgálatban részt ve­vők ismételten, alaposan fe­lülvizsgálják eddigi megál­lapításaikat. A környezetvé­delemben és az idegenforga­lomban érdekeltek közös anyagi áldozatvállalása nyo­mán válhat valóra, hogy a Papsziget megmentése, szé­pítése ne maradjon sokáig terv, illúzió. A híresztelések­kel szemben tehát elmond­hatjuk: nem döntötték el az illetékesek a papszigeti Du­na-ág feltöltését! Udvardi Gyöngyi Vita a milliókat érő ötletekről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom