Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-26 / 150. szám

Dohányos asszonyok Borsófejtés öt hétig A villával felszerelt Dutra a fejt ős épek szájához tolja a növényhalmazt, s a szövetkezet dolgozói vasvillával rakják a növényt a gépbe. Zöld borosüvegekből kor­tyolgatnak a rekkenő hőség­ben a férfiak. Amikor egy kis szünetet enged az óriás gép, friss csapvizet isznak a fiaskókból. — Igyon egy kicsit, finom hideg — nyújtja felém por­celáncsészéjét Pozsgai István­ná, a dányi Magvető Ter­melőszövetkezet tagja: — Kell ebben a hőségben, mi még soká megyünk haza — mond­ja, miközben bemutatja tár­sait, Bense Sándorné, Lan­tos Jánosné és Gyenes 1st* vánné kókai asszonyokat, s ötödik segítőjüket, a dányi Lázár Flóriánnét. Valameny- nyien a borsófejtőgépnél dol­goznak, kék műanyag ládák­ba gyűjtik a gép szitáján ráz­kódó borsószemekeí. — A borsó előtt mit dol­goztak? — Mi dohányos asszonyok vagyunk, családonként egy- egy holdat művelünk meg. Régóta termeljük ezt a nö­vényt, én tizenhárom éve a párommal, aki három esz­tendeje ment nyugdíjba az Ikarusból — válaszol Lantos Jánosné, A kókai asszonyokért reg­gel öt órakor érkezik a busz a faluba és este hétig dol­goznak a zsámboki út men­tén levő borsófejtő telepen. A dányi Magvető Termelő- szövetkezet háromszázötven hektárnyi területről takarít be ebben az évben zöldbor­sót: százhúsz vagont a kon­zervgyárnak. — őr — Az asszonyok műanyag ládába gyűjtik a gépből kiömlő borsószemeket. (Tóth Mária felvételei) m. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1976. JUNIUS 26., SZOMBAT Fenyöharaszton tataroznak Olaj és zöldség Versegen Versegen az elmúlt eszten­dő végén olajkutat kellett volna átadni. Az állomás több ok miatt később nyílik meg: hiánycikk volt az olajtank, nem akadt a földmunkához ember. A munkaiatok a. jövő héten elkezdődnek, s a Galga- vidéke ÁFÉSZ ígéretet tett, körülbelül egy hónap múlva felszereíi'k a szivattyúberen­dezést és átadják az olajku­tat. Persze, ehhez az szüksé­ges, hagy megfelelő ütemben dolgozzanak a földmunkások. Versegen a családok több­sége olajjal fűt, sok házban már egy fával vagy szénnel fűthető tűzhely sincsen. Épp ezért nagyon fontos, hogy időben és kellő mennyiségben érkezzen az olaj a faluba. E szolgáltatás mellett fej­lődik, alakul a község keres­kedelme, üzlethálózata is. .Néhány hónapja új önkiszol­gáló ükét nyílt a tanács épü­letében : eladótere, raktára so,Irkái nagyobb, mint a ko­rábbi volt. Hűtőberendezései lehetővé tetszik, hogy gazdag és állandó választék legyen mirelitáruból és felvágottak­ból. A tervek szerint rövide­sen megnagyobbítják az új ■raktárhelyiség'et, s ez lehetővé teszi az áruválaszték bővítését is. Elhatározta az ÁFÉSZ, hogy zöldséget és gyümölcsöt is mérnek ebben a boltban. Kedvezőtlenebb helyzetben van a fenyőharaszti üzlet. Kevés a gyümölcs, az elmúlt hónapokban még befőttből sem volt választék: a polco­kon almát és diabetikus szil­vát tartottak. De nem a,z el­adók hibájából, mint ahogy más élelmiszerek, konzervek, mirelitek is kisebb mennyi­ségben érkeznek a megren­deltnél. Ezen a héten itt is elkezdődik a munka: az üzlet küiső tatarozására kerül sor. Ebben az esztendőben a Galga-vidÖke ÁFÉSZ arra tö­rekszik, hogy üzleteit saját épületében helyezze el. Ma már csak a húsbolt van ma­gánházban, de tervezik, hogy az új boltot a régi önkiszol­gáló helyiségében. nyitják meg. A tanácsház épületiében az új élelmiszerből t megnyitá­sával egy időben bezárták a Dózsa György úti, magáriház­Augusztus 23. és 30. között a Gödöllői Gépgyár tölgyesi üdü­lőjében rendezi a Hazafias Népfront városi bizottsága, a KISZ gödöllői járási bizottsá­ga, a városi tanács és a járási hivatal művelődési osztálya, valamint a járási-városi Ju­hász Gyula könyvtár húsz já­rási és ugyanennyi városi ifjú­munkás részvételével az olva­sótábort. A program vonzó, színes és sokrétű. A tábort augusztus 23-án, Plutzer Miklós, a városi pártbizottság első titkára nyit­ja meg, s még aznap este mű­soros tábortüzet is rendeznek a veresegyházi Forrás irodalmi színpad fellépésével. A prog­ramban lesz vershallgatás, re­gényelemzés, vita és előadás is. Találkoznak a fiatalok Tóth Bálint és Bella István költők­kel, s ellátogat a táborba az isaszegi népi együttes is. Beha­tóan megismerkednek a fiata­lok a Látóhatár című folyóirat­ban működő élelmiszerboltot. Az üzletvezető, aki saját há­zát adta közcélokra, nyugdíj­ba ment, így a bérleteit is fölmondta. A falunak ez a része távol esik a központtól, s nem akad olyan család, aki bérbe adná a lakását. Az új üzlet, amelyben négy eladó szolgál ki, megfelelő mennyi­ségű árut tud nyújtani, a Dó­zsa György úti bolt megszű­nése csupán néhány idősebb embernek okoz gondot. (bm) tál, s egy szerkesztőségi ankét keretében a nemrégiben újjá­szerveződött és kéthavonta is­mét megjelenő Mozgó Világgal. Több előadó részvételével kaphatnak a tábor lakói átfo­gó képet megyénk, járásunk és városunk néprajzi és művésze­ti emlékeiről. Ugyancsak elő­adás és vita keretében elemzik a szocialista brigádok művelő­dését, annak lehetőségeit. A negyven ifjúmunkás egynapos, túrát is tesz a környéken. Meg­nézik a szadai képzőművészeti tábort, és a Székely Bertalan Múzeumot, megismerkednek a veresegyházi Váci Mihály Mű­velődési Központtal és a vácrá- tóti botanikus kerttel is. A tá­borzárás napján Baranyi Fe­renc költőt látják vendégül a tölgyesi üdülőben. Baranyi Fe­renc az olvasás hasznáról és öröméről beszél majd a fiata­loknak. F. B. lövőre száz lánc Gazdag programmal, kirándulással Olvasótábor a tölgyesi üdülőben Főhadiszállás Gödöllőn (1.) Stromfeld Aurél stratégiája A gödöllői MAV-állomás és a pj.loiak.erli HÉV-megálló közt épülő Stromfeld sétány a Tanácsköztársaság Vörös Had­serege főhadiszállásának ke­let-délkeleti határvonala. A tízemeletes toronyházak he­lyén altkor az Alsópark fái előtt gördültek a katonavona­tok Miskolc, Kassa felé, majd itt száguldott a hadsereg után a parancsnoki iroda is a ve­zérkar külön kocsijában. In­nen küldte a csapatoknak győ­zelemre vezérlő parancsait Sfromféld Aurél, a Vörös Had­sereg vezérkari főnöke, mi­közben kételkedő megjegyzé­sekkel kísérte munkáját Böhm Vilmos, a hadsereg főparancs­noka. A meglepő hadmozdula­tokat irányító Stromfeldnek mindig azt mondogatta: „Sze­retnék már egy kis normális hadviselést látni.” De a vezér­kari főnök hadistratégiáját bi­zonyította. a burzsoá cseh had­sereg ellen kivívott fényes győzelem. Ahonnan Kossuth csapatai indultak A gödöllői kastélyban a Ta­nácsköztársaság kikiáltása után gyermekek nyaraltak, majd amikor április 26-án a hadsereg élére Stromfeld Aurél került, városunk kas­télya lett a főhadiszállás, mint ez a Tiszántúl kiürítésére és a Vörös Hadsereg újjászervezé­sére szóló hadparancs 11. pont­jában is olvasható: „...a had­sereg-parancsnokság a csapa­tok zömének a Tiszán való át­kelése után Szolnokról Gödöl­lőre teszi át székhelyét.” Mi­vel Gödöllő a miskolci vona­lon fekszik, s a készülő Mis­kolc—Kassa felé támadó had­sereg irányításához megfelelő központ. Városunk Budapesttől har­minc kilométerre van, s ha szükséges, innen él lehet in­dulni Jászberény felé is. Stromfeld már korábban is járt ezen a vidéken: amikor a Ludovika Akadémián taní­tott, tisztjelöltjeit kihozta Isa- szegre, hogy ott rekonstruál­ják az 1849. évi isaszegi csa­tát, amit ő stratégiailag és a honvédsereg forradalmi küz- dőszefteme miatt is mintasze­rűnek tartott. Célszerűnek látszott Gödöl­lőről irányítani a hadjáratot, de a terep alapos ismeretén túl talán meg történelmi hagyo­mányaink is vonzották e hely­re; főhadiszállása ugyanott le­gyen, ahonnan Kossuth csapa­tai is indultak kivívni a tava­szi hadjárat győzelmes csatáit. Stromfeldet a tanácskor­mány megbízására Szamuely Tibor kérte föl a hadsereg ve­zetésére. Május 4-én már in­dítja a támadást: parancsot ad Rab Ákosnak a 6. hadosztály felkészítésére, majd május 10- én újabb parancs születik, 12- én, vagy 13-án támadnak Lo­sonc felé. Június elején öt hadosztály­ban hatvan zászlóalj és negy­ven üteg ékelődik a cseh és román hadsereg közé. Strom­feld jelzi, hogy minden tarta­lékot bevetettek, s elvárja, hogy „úgy a parancsnokságok, mint a csapatok a legnagyobb eréllyel, körültekintéssel és sablonoktól ment merészség­gel” hajtsák végre az utasítá­sokat. Találmánya a „pofozógép” Stromfeld korát megelőzően feltalálta a modern stratégiát: álló háború nincs többé. Elöl mennek a gépek, utánuk a gyalogság. Csakhogy amit a második világháború világha­talmai tankokkal valósítottak meg, azt Stromfeld a kifosztott Magyarország hadseregének páncélvonataira bízta: elöl megy a páncélvonat, s vele vagy utána a gyalogság. Az ellenség meglepetése igen nagy volt, mert még teherva­gonokból is páncélvbnat- szerelvények lettek. Stromfeld taktikai találmánya volt a „pofozógép” is: mindig más irányból, nyugatról keletre, majd keletről nyugatra hajtot­ták az ellenséget, de mindig az északibb pontról. Így az elő­renyomulás iránya észak volt. Stromfeld Aurél sok hadpa­rancsot adott ki Gödöllőn. Míg Bőhm Vilmos, a hadsereg főparancsnoka egy kiilönvo- natban rendezte be irodáját, addig Stromfeld a kastélyból intézkedett. Czeczulics János, a gödöllői direktórium titkára gyakran megfordult a főhadi­szálláson, tartotta az összeköt­tetést a hadvezetés és a község között ő mesélte, hogy Strom­feld több helyiségben hatal­mas asztalokra terítette ki a térképeket, melyeken gombos­tűk jelezték a pillanatnyi had­állítást. A küldöncök, futárok egyre hozták az új híreket, ezek szerint változtatta Strom­feld a jelzések helyét. Czeczulics János elbeszélése szerint, amikor Stromfeld meg­tudta, hogy vissza kell vonul­nia, összeroppanmi látszott. Le­mondott, de elkeserítette, hogy elfogadták a lemondását, mivel hogy célja nem a felelősségtől való menekülés volt, hanem lépésével az utolsó pillanatban akarta jobb belátásra bírni a Forradalmi Kormányzótaná­csot. A gödöllői pártszervezet és az egész lakosság úgy érez­te; ha Stromfeld vezeti to­vábbra is a hadsereget, győze­lem született volna. Sínaufón 18 perc Az utód, Julier Ferenc is kiváló hadvezér volt, de csak egy szociáldemokrata kormány megalakulása esetén akart harcba szállni a románokkal. Célja érdekében a gödöllői fő­hadiszállásról vette föl a kap­csolatot Horthyékkal. Szeged­ről Gömbös Gyula hozita az üzenetet, hogy semmiféle „kö­zépső” szociáldemokrata meg­oldásról nem lehet szó. Ezután Julier tiszti gyűlésről tiszti gyűlésre járva beszélte le a parancsnokokat a további harcról, valóiéban így ziIllesz­tette szét a hadsereget. A román betörés hírére Stromfeld, aki megbánta le­mondását. Siófokról a főváros­ba utazott, maid vezéri sín­autón fez a HÉV-vonalon köz­lekedett, s 18 nerc alatt tette meg az utat) érkezett Gödöl­lőre. Felelősségre vonta Ju­liért. aki elmondta, hogy a románok átkeltek a Tiszán, s már nincs mit tenni. Strom­feldet Siófokon tartóztatták le. Heltal Miklós (Folytatjuk) Ma már a fizikai munkát megkönnyítő nélkülözhetetlen berendezések egyike az árok­ásógép, melyet a Szovjetunió­ból importálunk. E berendezé­sek lánca főleg a köves, ke­mény talajon hamar tönkre­megy. Az árokásó gépek lán­cait Aszódon a Vegyesipari Szövetkezet gyártja; már az el­múlt esztendő óta. Az idei év­re 30 darabos megrendelésük volt, s 20-at már el is készí­tettek. A jövő esztendőre össze­sen száz darab árokásógéplán­cot készít megrendelésre az aszódi szövetkezet. Az ÁFÉSZ ünnepségsorozata A szövetkezet alapítása 30. évfordulójának tiszteletére ün­nepségsorozatot rendez a Pé- cel—Isaszeg Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet. Június 24-én este a Csata-ven­déglőben összegyűlt közönség szórakozhatott a színvonalas műsoros esten. Június 26-án, szombaton ugyancsak Isasze- gen a Rózsa-vendéglőben lesz divatbemutató. Az ÁFÉSZ több termékbemutatója is érdeklő­désre tarthat számot, legköze­lebb Pécelen, a 7-es számú ön- kiszolgáló boltban rendeznek tej- és tejtermékbemutatót. A Forrás vendégszereplése A veresegyházi művelődési központ Forrás irodalmi szín­pada júliusban átlépi a járás határait, kétnapos vendégsze­replésre utazik. Július 3-án és 4-én Szentendrén, Leányfalun, valamint Visegrádon mutatkoz­nak be. Sz ombali jegyzet Közönség Tisszességtudó közönsé­günk van. Felveszi a2 al­kalmi ruhát, helyet foglal a nézőtéren, s ha lemegy a függöny, illemtud&an ösz- szeveri a tenyerét. Színhá­zi bukásról nemigen olvas­hatunk, egy-egy darabot csak akkor mondanak si­kertelennek, ha kevesebb előadást ér meg — a csekélyke közönség miatt — a tervezettnél. Nem hallunk mostanában olyan­ról, hogy például a hami­san áriázó dalénekest ki­fütyülnék, vagy a motyogó előadót lehurrognák. A művészetek közül a színház a leginkább közös­ségi műfaj. Mert színházat nem lehet egyedül csinál­ni. A regény, a vers, a festmény hatása nehezen mérhető, a művész maga kínlódja meg az alkotást, s a műélvezö közönség — szintén magára hagyatva — próbálja megérteni, fel­fogni a művészi teljesít­ményt. A színház egyszeri és megismételhetetlen él­mény, mely a színműíró, a színész, a rendező, a dísz­letező, a jelmeztervező, a sminkes és nem utolsósor­ban a közönség részvételé­vel születik meg. A szín­ház közösségi jellegéről manapság a színházi kol­lektíva és a közönség mind jobban elfelejtkezik. Tap- solgatunk és játszogatunk. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a klasszikus angol drámaírót, Shakespeare-t alig négyszáz esztendeje megdobálta záptojással a csöppet sem illemtudó kö­zönség, ha nem a tetszése szerint folyt a játék. Záptojásunk ugyan ma is pan, de a modorunk so­kat javult, bár sajnos, a színházi produkciók szín­vonala romlott. A nagy­színházak hivatásos szí­nészeinek fizetése függet­len a nézők tetszésétől. Az amatőr színházak viszont a sikerért játszanak, nép­szerűségüktől függ, hogy meddig marad csoport. Az irodalmi színpadok és színjátszó együttesek kö­zött is szép számmal van­nak olyanok, akik előkelő színészi pózban megáll­nak a színpadon, és mond­ják, mondják, mondják ___ mí g a közönség lassan ki nem vonul a nézőtérről. A veresegyházi ifjúsági találkozó egyik legnagyobb tanulsága talán az volt, hogy e jelenlevő színját­szók megbizonyosodtak afelől: a közönségnek kell játszani, s a zsűri is első­sorban azt nézi, hogy pro­dukciójuk szól-e valaki­hez? Nincsenek elvonat­koztatott, önmagukban le­vő színházi értékek. Az egyik este körszínház volt a nagyközségben. A közön­séget a csoportoknak pro­dukciójukkal kellett von­zani és megtartani. A kis­vendéglő betonporondján az előadás első perceiben alig tudták túlkiabálni- énekelni a teremből szóló „akácosutat”,jde aztán egy­re többen hagyták félbe vacsorájukat, a korsó sö­rüket, hogy nézzék, mit tudnak a fiatalok? Az ifjú színjátszók pontosan érez­ték, hogy gyenge az elő­adásuk, ugyanis akkor vissza-visszavonultak sört inni a „modortalan” né­zők. A második színhely az új lakótelep garázsának lapos tetején volt. a kör­nyékbeliek először csak nézelődtek, aztán ' széket és meleg pulóvert hozattak a gyerekekkel. A községi üdülőtelepen bőszoknyás nénik és horgolt stólás „üdülőhölgyek” együtt csapkodták a térdüket ne- vettükben. Bukósisakos fiatalok kuporogtak az árokszélen; a feketülő es­tében alig látták a fehér- inges szereplőket, de nem széledt szét a közönség. Ez a körszínház volt az iro­dalmi színpadok igazi vizs­gája, ahol megértették, hogy közönség nélkül nem lehet színházat csinálni. És bizonyítottak szombat reggel a piacon is, ahol a két népszerű, hivatásos színészre alig figyeltek a kofák és a bevásárlók. Örszigethy Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom