Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-23 / 147. szám
1976. JÜNITJS 23., SZERDA vAí'/írm 5 Bőrdíszműipari modellek A TIT Bocskai úti székházban megnyílt a XX. országos bőrdíszműipari modell- kiállítás, ahol a különböző vállalatok legmodernebb cikkei sorakoznak fel, s a szakemberek áttekintést kapnak a legújabb divatirányzatokról. A kiállítás alkalmával a Bőripari Tudományos Egyesület rendezésében szakmai tanácskozásra is sor kerül, amelyen az iparágra háruló feladatokat vitatják meg a résztvevők. Nemzetközi hegesztési konferencia Kedden a Budapesti Műszaki Egyetemen megnyílt a VI. nemzetközi hegesztési tudományos diákköri konfef rencia, amelyen négy napon át Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, a Szovjetunió és Magyarország egyetemistái számolnak be tudományos diákköri munkájuk eredményeiről. A konferenciát dr. Gillemot László professzor, akadémikus nyitotta meg. Részt vesz a tanácskozáson M. Beckert professzor, az NDK-ból és V. A. Vinokurov professzor a Szovjetunióból. , ŰJ HEGYI TÓ Az idegenforgalmat is szolgáló létesítménnyel gyarapodik még az idén a természeti szépségekben gazdag Bükk. A hegység déli nyúlványai között meleg vizű fürdőjéről is ismert Bogács község határában a Bükkaljad Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat mesterséges tavat alakít ki. A földgépek jelenleg a gátépítésen dolgoznak. A tervek szerint a Bükk új „tengerszeme” az év végére elkészül. Akik pihenni tanulnak Beutaltak az Ipari Szerelvény és Gépgyárból Életkörülményeink alakulása sokféle adattal jellemezhető. A mosógépek és a személygépkocsik számával, a víz- és az áramfogyasztás növekedésével, sőt azzal is: ki hogyan pihen. Budaörsön az Ipari Szerelvény és Gépgyárban mintegy háromezren dolgoznak. Műszalckezdéskór a környező 40 községből szállítják az embereket Budaörsre a gyár távolsági autóbuszai. A háromezer ember közül sokan nem is ismerték azelőtt azt a fogalmat: nyári szabadság. A mezőgazdaságban dolgoztak, ott ahol az állatok és a háztáji nemigen engedi meg a lazítást. Időközben az ő életükben is sok minden megváltozott. A gárdonyi nádfedeles — Elmúltak már azok az idők, amikor veszekedni kellett az emberekkel, hogy menjenek üdülni, mert a gyár nyakán maradnak a beutalók — mondja Pécsvári Ferenc, az ISG társadalombiztosítási tanácsának elnöke. Az évok múlásával egyre inkább amiatt fő a fejünk, hogy a csúcsidényben a kapott SZOT-beutalók kétszerese is kevés lenne. A gyár .idén nyáron is a korábbi években jól bevált gyakorlatot követi. Balatoniéi- lén egy, Hévízen pedig két nyaralót bérel magánosoktól április 15-től szeptember közepéig. Ezek mellé tavaly — mintegy másfél millió forintért — Badacsonytomajon vásároltak egy kilencszobás üdülőt. Az épület bizony kissé rozEPÍTÓIPARI SZÖVETKEZET azonnal felvesz ács, kőműves, burkoló, vasbetonszerelő, asztalos, villanyszerelő, viz-j gáz- és fűtésszerelő, festő, bádogos, parkettás, tetőfedő, szigetelő, lakatos, könnyűgépkezelö, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, gépkocsiszerelő szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat, rakodókat, kubikosokat, raktári kiadót és éjjeliőröket. Szállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: a Prosperitás Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. Felveszünk 18. életévüket betöltött, általános iskolát végzett férfiakat és kőműves, ács-állványozó, festő és asztalos szakmában betanított munkássá képezzük őket. A betanítási idő 6 hónap. Erre az időre 2400 Ft havi bért fizetünk. Vidékieknek munkásszállás. Jelentkezni lehet: KözépuIeSépítő Vállalat 1373 Budapest, Molnár u. 19. zant volt. A javítása összefogással is heteken át tartott. A gyári tmk karbantartó brigádja vállalta például társadalmi munkában az épület és a szobák festését, mázolását, a falak tapétázását. Az üdülő képe időközben alaposan megváltozott. Nemrég új bútorokat vásároltak, s az épület idén nyáron már a pihenni vágyó gyáriak rendelkezésére áll. A gyár másik, gárdonyi üdülőjében is nagyszabású átalakításhoz kezdtek. A tízszobás épület azelőtt hétvégi horgásztanya céljait szolgálta. A nádfedeles üdülőbe a nyár elején beépítették a vízvezetékcsöveket, fölszerelték a mosdókat és a fürdőszobákat, s a víz bekötése az elkövetkező napokban várható. Az egykori peca- tanya néhány hét múlva már nemcsak a horgászsport híveinek, hanem az Ipari Szerelvény és Gépgyár többi pihenni vágyó dolgozójának is hangulatos otthont nyújthat a nyári szabadság heteiben. Ősszel, tavasszal nem — Az idén mintegy 800 ember üdültetéséről gondoskodunk szervezett keretek között — kapcsolódik a beszélgetésbe Györkös János, a vállalat szakszervezeti bizottsága üdültetési albizottságának elnöke. — Közülük mintegy 170-re tehető azoknak a száma, akik SZOT-beutalóval a tarsolyukban pihenik ki a tavalyi fáradalmakat. A többiek üdültetéséről vállalatunk gondoskodik, saját üdülőnkben. — A beutaltak hány százaléka munkás? — A SZOT beutalók 80, a Vállalati beutalók 65 százalékát kapják ők. A munkások gyermekeinek üdültetésére még évekkel ezelőtt szerződést kötöttünk a Kőbányai Magnezitipari Művekkel. Az ő gye- nesdiási üdülőjükben tölt két hetet az idén nyáron 37 olyan gyerek, akiknek szülei vállalatunk dolgozói. A szerződés értelmében napi ötszöri étkezést kapnak és gyárunk gondoskodik arról, hogy a gyerekeit napi elfoglaltságát szakképzett nevelők irányítsák. — A vállalat üdülőiben mivel töltik szabadságuk napjait a dolgozók? — Rádió- és tv-készülék mindenütt van — mondja Györkös János —, sőt könyvtár is. Jövőre talán azt is sikerül elintéznünk, hogy az üdülőkben kultúrfelelősök is legyenek. Akkor majd azok feladata lesz szervezett programokról — egy-egy hajókirándulásról, vagy múzeumlátogatás megszervezéséről — gondoskodni. Túlzás lenne persze azt állítani, hogy az üzem, a gyári környezet az ISG valamennyi dolgozójánál képes már ellensúlyozni a föld, a háztáji vonzását. A gyáriaknak még csak most alakuló üdülési szokásai is erre engednek következtetni. Tavasszal és ősszel nemigen veszik ki szabadságukat. Tavasz- szal azért nem, mert ottlion szorgoskodnak a kertben, őszszel pedig a betakarítás miatt nem pihenhetnek. Akadnak még ma is olyanok, akikre valósággal rá kell tukmálni a beutalót. Ilyenek például a kovácsműhely dolgozói, akiknek a porban, gázban eltöltött hónapok után igencsak kijárna a pihenés. Külföldre hatvanon Mindenképpen jó ötlet volt pz a szerződés, amelyet az Ipari Szerelvény és Gépgyár ! vezetői három külföldi vállalattal kötöttek meg. Az NDKbeli Veb Schrauben Kombinat, a csehszlovákiai Sigma és a lengyel Klodzka gyárakkal ugyanis csereüdültetési megállapodást írtak alá. A szerződések értelmében a budaörsi gyár dolgozói közül idén nyáron mintegy 60-an ismerkedhetnek meg az említett országok nevezetességeivel, kéthetes szabadságuk során. A látogatás viszonzásaként velük egyidőben ugyanennyi NDK- beli, csehszlovák és lengyel dolgozó pihen majd az Ipari Szerelvény és Gépgyár hazai üdülőiben. Berkó Pál . ^ . A kiskunlacházi Kiskun Tsz Telelőtakarmánvnak. határában vágják a tejelőta- J 1 karmánynak vetett zöldborsóval kevert napraforgót. Naponta csupán annyit takarítanak be, amennyit a jószág frissiben elfogyaszt. Nagy Iván felvételei Pillantás Csepelre A város peremén Tíz perccel előbb még a Belváros néonfényes utcáin sétáltam. Hét perc alatt hozott ki a gyorsvasút, öt-tíz percenként önti magából az embereket, akiket elnyel a hatalmas gyárkapu. Micsoda kontraszt: a fényes üzletnegyedeik után az örökké füstölgő kémények különös világa, kőbe, vasba formálódott táj. Itt járok most, ahol egymás mellett állnak a régi füstös-kormos és az új, modem, üvegtetős gyárak, ahol — József Attila szavaival — a vasöntő piros kisdedet álmodik az ércformákba — és a történelem futószalagára szerelve készül az emberi világ... A magasba nyúló gyárkémények füstbetűiket festenek az égre. Kemény küzdelem folyik itt a vassal, a tűzzel, lánggal, az anyaggal, hogy termékké formálva szolgálja az embert. A gyárak, az ipartelepek világa ez, amely a belváros fényét is megadja. A Csepel Vas- és Fémművek termékeit szerte az országban ismerik és szeretik. Csepelt hazánkban a magyar ipar szívének is szokták nevezni. Nem csoda, hiszen Csepel valamilyen formában kapcsolatban van az ország minden falujával, gyárával. Alapanyagot, félkész árut, gépeket, szerszámokat, felszereléseket szállít — de a csepeli áruik az ország határain túl is jól ismertek. A Csepel Vasmű hatalmas gyárváros, amelyben majdnem negyvenezer ember dolgozik! Sokan Pest megyeiek. Itt működik az ország egyik legnagyobb nehézipari kombinátja, sok nagy fontosságú üzem. Amikor a bér csak cincogott a zsebben A gyárnak nagy múltja van. Lényegében egyidős a hazai nagyüzemi proletariátussal. Weiss Manfréd alapította 1892- ben, s a kisüzem az első világháború idejére már gyárak tucatjaiból álló gyárrendszerré fejlődött, míg munkásai Gépeién még a két háború kö-> zött is apró kis bádogtetejű viskókban, és szürke, sivár munkáskaszárnyákban laktak, éltek. Zsebükben néha csak „cincogott” a munkabér, de sokan vergődtek munka nélkül is... Így érthető, hogy Csepel a magyar forradalmi munkás- mozgalomnak is fellegvára lett, s a fasizmus legsötétebb éveiben ezt hirdette, ezzel lelkesített legnépszerűbb mozgalmi dalunk: Vörös Csepel, vezesd a harcot! Munkások teremtettek itt mindent, ők építették újjá a második világháború után az üzemeket, s mára jól termelő, dolgozó óriássá fejlesztették. A régi üzemek egy részét újjáépítették vagy újak épültek. Felsorolni szinte lehetetlen, hogy ml minden épült az utóbbi évtizedekben. Megépült egy korszerű tanműhely és iskola, új csőgyár, gázgyár. A Szerszámgépgyár új csarnokot kapott, kibővült az acélgyár, új martinkemencéket építettek. Megvalósult a fémmű rekonstrukciója, bevezették a híradástechnikai alapanyagok gyártását. Egyszóval: Csepel a magyar iparban mindenkor a vezető helyet foglalta el, és a Csepel Művek ma is lépést tart az általános fejlődéssel. Kemény emberek A munka azonban ma sem könnyű. Bármennyire korszerűsítették a munkafolyamatokat, a martinászoknak, az olvasztároknak, a hengerészeknek keményen kell dolgozniuk. Mégis összehasonlíthatatlanul más a munka, mint régen, pedig még mindig sok a régi berendezés... Az acélműben füst és korom száll a levegőben, vastagon rá- telepszók mindenre, az épület falára, a gépekre és az emberekre is. Az olvasztárok kormosán, izzadságcseppeket huillaj'tva táplálják a kemencéket Az egyik eloktrokemen- cénél, mely színbe okádja a füstöt és a bíborvörös lángot, fiatal olvasztár kavarja, forgatja a fortyogó, izzó lávatengert. S a forgatás közben szerteszét röpülnek a sok ezernyi szikracsillagok. A kemencében 1500—1600 hőfokon az acél, s körülötte 50—60 fokos melegben dolgoznak az olvasztárok. Négy és fél órát fő az acél, és ekkor csapolnak — féloldalra fordítják az üstkemencét, és vastag sugárban ömlik a lángoló, rőtvörös folyam a kokillákba, amelyekből formába kerül. Hatalmas izzó vas- és acéltömbök emelkednek a magasba, kékeslila fényben Izzik a csarnok, és széngáz fojtó bűze terjed a levegőben. Hiába, a vas- és az acélolvasztás nem laboratóriumi munka. Ide kemény, szívós emberek, erős izmok és idegek kellenek. A csőgyárban hengerük az izzó lemezeket és formálják a csöveket. Mennyi munka, ügyes fogás, roppant figyelem és fegyelem kell ehhez a munkához! Van itt adagoló, váltás, hengerész, fűrészes, kiszerelő, lazítós, érdekes foglalkozású emberek, akik mind egy irányban tevékenykednek: csöveket gyártanak. A tágas csarnokban a már kész csöveket fejünk felett hatalmas csörlőkön szállítják a daruk, a tolópadon pedig újra megjelenik a táncoló, szikrázó acéllemez — s fülsiketítőén sivítanak a transzformátorok, búgnak a dinamók, berregnek a villanymotorok, s vörös kígyóként tekergődzik az acélszalag. Uj otthonokban élnek Járom az üzemeket, jó volna mindenütt elidőzni, de nem futja az időből, hiszen Csepelen betekig lehetne nézelődni. Van itt vagy tizenöt gyár — mind összefügg a másikká^ óraműpontossággal összehangolt a munkájuk. A kovácsológyárban nyolctonnás gőzkalapács püföli, gyúrja, lapítja a vörös acélhengert. Az erőmű vezérlőtermében önműködő elektrogépek irányítják a dinamókat. A szerszámgépgyárban éppen egy fúrőgépszerelde működik, de készítenek itt programvezérlésű marógépet is. Megállók a gyárudvaron. Vége a műszaknak. A műhelyekből kijövő füstös, kormos munkásokat a Dunáról jövő friss szél cirógatja. Kezd a másik műszak, friss, kipihent emberek váltják fel a fáradtakat: a munka zaja azonban egy percig sem ül el. Kint, a gyárkapun kívül, a művelődési házakban, a munkásklubokban, a szép, emeletes házak lakásaiban, a családi otthonokban folytatódik az élet: pihennek, tanulnak, szórakoznak, sportolnak a munkások. Csepel az utóbbi években rengeteget változott. Hol van már á régi földszintes gyári község?! A múltban Csepelnek nem volt kórháza, gimnáziuma, elhanyagolták a münkásilakásokat, nem törődtek a szociális-kulturális ellátottsággal. Ma modern lakóházak sorakoznak a Béke térén és a Csillag-telepen. Sok az új, villaszerű kertes lakóház. Uvegfalas, napfényes iskolák- gan, gimnáziumokban, szakiskolákban tanulnak a munkásgyerekek. Szépen berendezett üzleteik, áruházak, vendéglők sorakoznak a főutca két oldalán... Mindig több fény Sajnos, van még árnyék is a várossá, Budapest részévé nőtt Csepelen, sok a régi, vizes falú, apró földszintes házikó, s bizony akad még itt egyéb gond is: némelyik utcán olyan nagy a sár, hogy szinte lehetetlen közlekedni. Nem sikerült még a múlt minden nyomorúságát felszámolni. Ez is hozzátartozik a legnagyobb magyar munikástelepülés képéhez. A meghatározó mégis az új, a jövő, amelyben egyre kevesebb lesz az árnyék és több a fény. Naponta mintegy 15— 16 ezer dolgozó étkezik kulturált körülmények között a gyárváros több tucat üzemi éttermében. Munkásszállók, bölcsődék, napközi otthonok könnyítik meg az emberek helyzetét, üzemi rendelőintézet, hét körzeti rendelő szolgálja a dolgozókat; eleven a kulturális élet is: a Munkásotthon nemcsak a Vasmű, hanem egész Csepel kulturális központja, énekkar, színjátszó csoport, zenekarok, képzőművészeti és más szakkörök működnek az otthon falain belül. A vasba öltözött munkásság keményen dolgozva építi a jövőt Gáli Sándor TEFII A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT 5. SZ. ÜZEMEGYSÉGE FELVÉTELRE KERES GÉPKOCSIVEZETŐKET Bérezés és juttatások a kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: Budapest IX., Táblás u. 36-38; 4 i k
