Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

4 YÄrfn» 1976. JANUÁR 17., SZOMBAT Komputerek az iskolában Számítástechnikai foglalkozások az érdi gimnáziumban Az irányítástechnika, a szá­mítástechnika korunk egyik nagy vívmánya, és mindenna­pi életünk egyre fontosabb té­nyezője. Gépeket, üzemrésze­ket automatizálnak, munkafo­lyamatokat vezérelnek gépi úton. Az alkalmazott számító­gépek egyre több olyan fel­adatot oldanak meg — gyor­sabban és pontosabban —, amit eddig csak nehéz fizikai, szellemi munkával lehetett el­végezni, a jövő tehát az auto­matizálásé. Segít a DIIV Ez a felismerés adta négy évvel ezelőtt az ötletet az érdi kát, bizonyos számítástechni­kai alapismeretekkel rendelke­ző kádereket tudunk tehát ad­ni a vállalatoknak. Magasabb szintű tanfolyamok elvégzése után a fiatalok képzett szak­emberekként is megállják majd a helyüket. Ha viszont tovább akarnak tanulni ezen a területen, már rendelkeznek bizonyos alaipismeretekkel. sőt egyszerű feladatokat önállóan is meg tudnak oldani. A rend­szeres üzemlátogatások az is­kolában tanult elméleti kérdé­sek magerősítését, elmélyítését szolgálják. Misztika és logika Pap Miklós, másodikos tanulók szívesen és készségesen ma­gyaráznak. Automatizálási feladatok — Félévkor ötös érdemje­gyért a következő feladatot kellettt megoldanom — mondja Peterdi Dániel. — Centrifugá­val egybeépített mosógép auto­matizálását kellett beprogra­mozni: a mosópor adagolását, a víz hőmérsékletét, a mosási időt. az öblítést, a centrifugá­ba való átáramlást. a centri- fugálás műveletét kellett auto­matizálnom. A feladat sikerült, a munkafolyamat végén az automatasor leállt. Mórotz Attila így válaszol: Kiállítás a szovjet tengeri kereskedelmi flottáról Nívódijak az Operaházban Ünnepi esemény színhelye volt pénteken az Operaház vö­rös szalonja; dr. Pozsgay Imre kulturális miniszterhelyettes nivódíjat nyújtott át a Légy jó mindhalálig című opera ősbe­mutatója szereplőinek és alkotó gárdájának. Szabó Ferenc posztumusz operája színre vitelének mélta­tásakor elismeréssel szólt az Operaház általában magas szín­vonalú művészeti tevékenysé­géről, amellyel újabb és újabb híveket szerez a muzsikának, s tovább öregbíti határainkon túl is a magyar zene- és előadómű­vészet hírnevét. A magyar—szovjet kulturá­lis és műszaki-tudományos kapcsolatok idei programjának keretében érdekes kiállítást rendezett Budapesten a szov­jet tengerészeti minisztérium és a MAHART. A szovjet tengeri flotta tevékenységét bemutató kiállítást pénteken ünnepélyesen nyitották meg a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házában. Ott volt a megnyitón Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi mi­niszter. A megnyitó résztvevőinek E. I. Harlamov, a szovjet tengerészeti minisztérium képviselője mutatta be a flottát és a kiállítást. A Le- nin-renddel kitüntetett, több mint fél évszázados tengeri flotta kapacitása az elmúlt öt évtizedben több mint 12- szeresére bővült. Jelenleg csaknem 1700 egységből — köztük 100, Magyarországon épített hajóból — áll, mintegy 100 ország több mint ezer kikötőjébe járnak rendszere­sen. A teherflotta árufor­galma, teljesítménye évente több mint 400 milliárd ton- na/mérföld. A * -emélyhajók évente 45 millió utast szál­lítanak. A kiállítás bemutatja a ten- ge.ri szállításnak a KGST-or- szágokkal lebonyolított te­herforgalomban betöltött sze­repét, a magyar és a szov­jet hajózás, a hajóépítés együttműködésének eredmé­nyeit. A kiállítás január 30-ig tart nyitva. Vörösmarty gimnázium vezer tőinek arra, hogy az irányítás- és számításitechmika elnevezé­sű gyakorlati foglalkozásokat megkezdjék az iskolában. — A Központi Fizikai Ku­tató Intézet és az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem spe­ciális tanfolyamon készített fel fizikaszakos tanárokat ennek a tantárgynak az oktatására — tájékoztat Dizseri Sándor igaz­gató. — Négy évvel ezelőtt te­remtettük meg a tárgyi felté­teleket és kezdtük meg isko­lánkban ennek a tárgynak az oktatását A Dunámén ti Hő­erőmű Vállalattal együttműkö­dési szerződést kötöttünk az iskolai képzés támogatására. A Központi Fizikai Kutató In­tézettől kaptunk egy mini­komputert, a vállalat mérnö­kei e típus alapján több pél­dányt készítettek és ezekkel a műszerekkel dolgoznak a gye­rekek a foglalkozásokon. Na­gyon értékesek a komputerek: egy-egy készülék értéke körül­belül 8—10 ezer forint. A pe­dagógiai célokon felül a tanu­lók pályaválasztási gondjain is segítür^c' é f öglEíkozásókfcS. • Az ipar egyre szélesebb kör­ben alkalmazza ezt a techni­Varga László, matematika­fizika szakos tanár, heti há­rom órában vezeti a gyakorlati foglalkozásokat — A számítógép működését a vezéreit munkafolyamatok elvégzését azok az emberek, akik nem értenek hozzá, cso­dának, misztikus dolognak tartják és sokszor még félnek is tőle — mondja. — A mi gyakorlati foglalkozásainkon a tanulók rájönnek, hogy a logi­kai lépések segítségével min­den munkafázist meg lehet ér­teni. Nem félnek a gépektől, és a különböző feladatok megol­dása során elsajátított ismere­tek rendkívül növelik logikai intelligenciájukat Egy-egy év­folyamon IC tanulót vonunk be a képzésbe. Az is lényeges, hogy az orosz nyetlv mellett ezek a diákok angolt tanulnak, mivel a számítógép-technika nemzetközi nyelve az angol. Bemegyünk a gyakorlati foglalkozások termébe. Járat­lan embernek idegen világ ez. A gyerekek azonban otthon ér­zik magukat. Egy csoport fia­tal különböző alkatrészeket válogat, állít össze. Arra ké- ,rem őket a hétköznapod pyejj ’vére; íartfíts-ik mit^näfr» nak. Peterdi Dániel, Mórotz Attila negyedikes, Szabó Lajos, Filmszem a televízióban Havonta jelentkező új műsor Január 24-én szombaton dél­után új — a továbbiakban ha­vonta rendszeresen jelentkező — műsor indul a televízióban Filmszem címmel. Nem lehet eléggé örvendezni ennek a so­rozatnak a megindulásán, ugyanis furcsa módon a televí­zióban mindeddig nem volt olyan rendszeresen képernyő­re kerülő adás, amely a film­mel foglalkozott volna. Annak idején a Téka című műsorban, amely elsősorban irodalmi tár­gyú volt, olykor előfordult, hogy kritikusok beszélgettek egy-egy filmről, később azon­ban ez is megszűnt. Az új műsor szerkesztő-ren­dezője B. Révész László. Őt kérdeztük: mire utal a címvá­lasztás, mit láthatunk az első összeállításban, s melyek a to­vábbi tervek? — A Filmszem a klasszikus szovjet dokumentumfilm-ren- dező Dziga Vertov szólelemé­nye. Egyrészt azért választottuk a Filmszemet sorozatunk cí­méül, mert a film — azáltal, hogy a kamera, a szem művé­szi céllal rögzíti a valóságot — egy sajátos művészet törvényei szerint láttatja az életet, s mi a filmeknek ezt a sajátos megkö­zelítési módját igyekszünk kö­zel hozni a nézőkhöz. Más­részt a címmel utalni akarunk arra, hogy magazinszerű össze­állításunkban egyúttal szemléz­zük az egy-egy hónapban be­mutatott filmeket, és beszámo­lunk a filmvilág eseményeiről, híreiről is. — Az első adásunknak kiin­duló eseménye, hogy decem­berben volt a mozi születésé­nek 80. évfordulója. Ebből az alkalomból láthatnak a nézők három olyan, a filmművészet bölcsőjét bemutató, egyperces filmet, amelyet a Lumiere-test- vérek alkottak: A Bébi regge­lije, A Vonat érkezése és A megöntözött öntöző. Bizonyá­ra érdekes lesz látni nyolcvan esztendő távolából, honnan in­dult a filmezés. — A filmművészet egyik klasszikusa vitathatatlanul Charlie Chaplin. Működése csaknem egyidős magával a mozival. Januárban mutatják be — Magyarországon először — Egy király New Yorkban cí­mű filmjét. Műsorunkban lesz egy részlet a filmből, majd Gyárfás Miklós beszél arról, mit jelent számára Chaplin művészete. — Az elmúlt év magyar film­gyártásának egyik kiemelkedő alkotása volt az elsőfilmes Dár- day István Jutalomutazás cí­mű filmje, amely a mannheimi fesztiválon nagydíjat nyert. Ebből mutatunk be részletet Lázár István kommentárjával, majd egy ugyancsak díjazott kisfilm következik. Csőke Jó­zsef — nemrégiben ünnepel­te filmművészpályájának 25 éves jubileumát — a drezdai filmfesztiválon nyert különdí- jat Pedig című alkotásával. S végül ugyancsak láthatnak a nézők egy nagy sikerű rajzfil­met, Ternovszky Béla Tart­sunk kutyát című munkáját, amely New Yorkban kapott fesztiváldíjat. Magazinunkat hírcsokorral zárjuk, s beszá­molunk a pécsi játékfilmszem­le eseményeiről is. Az első adás felépítéséből következtetni lehet arra, hogy milyen módon folytatjuk majd a sorozatot. A bemutatásra ke­rülő filmek — természetesen sohasem a hónap összes film­je — ismertetésén kívül a filmművészet aktuális esemé­nyeihez, évfordulóihoz kapcso­lódó információkkal és elemzé­sekkel szolgálunk. Bemutatunk filmművész egyéniségeket és mindig igyekszünk friss híreket is átnyújtani. A későbbiekben időt biztosítunk jegyzeteknek, olykor bizonyára csipkelődő írásoknak is. Morvay István Gazdag folklór örökségünk Megmenteni mindazt, ami értékes — Egy golyósprést kellett automatizálni. Megadták, hogy a gépnek sorrendben milyen, feladatokat kell elvégeznie. A feldarabolt anyagot be kell tolni a prés alá, meghatáro­zott formát kell bepréselni, a munka elvégzése után a dara­bot ki kell emelni a gépből és végül megszámolni. A kifo­gyott darabszám után a gép automatikusan leáll. Sőt, az is feladat volt, hogy ha valaki belenyúl a gépbe, akkor is le kell állnia a szerkezetnek. Si­került megoldani a feladatot. A másodikosok az Iskola csengető berendezésének irá­nyítását oldották meg. Az óra „A néphagyomány nem töltöt­te be rendeltetését azzal, hogy a nép zeneéletét ellátta. Köze van még az élethez, mind­nyájunk mai életéhez... A hagyomány formái változhat­nak, de lényege ugyanaz ma­rad, amíg él a nép, amely­nek lelkét kifejezi..Ko­dály Zoltán szavai ezek, s napjainkban talán még érvé­hatatlanul annak felismeré­sén alapszik: produkcióik nyomán olyan értékes népi kincsek kerülnek ismét fel­színre, a nagy nyilvánosság elé, amelyek már-már ve­szendőbe mentek. Ezek a ré­gi népi szokásokat és zenei ‘értékeket feltáró műsorok mindenkihez szólnak, min­denki számára érthetőek. Ugyanakkor helyes művészeti irányítás mellett képesek arra is, hogy a kortársmüvésze- tek élményeit magukba szíva, korszerű színpadi mű­vészetként éljenek tovább, A helyi hagyományok bemutatása A népi együttesek feladata kettős. Az egyik: a helyi ha­gyomány minél mélyebb, minél hitelesebb őrzése, ápo­lása, bemutatása. A másik, amely legalább olyan lénye­ges, mint az első: az ön­művelés, a művészeti ön- és helyismeret, a kulturális örökség tudatosítása és el­sajátítása, azonosulás saját művészi anyanyelvűkkel. A falusi folklóregyüttesek rendszerint a legszebb helyi hagyományok felgyűjtésével, egyszerű formájú színpadra állításával kezdik művészi pályafutásukat, szinte kivé­tel nélkül mindig sikeresen. Az ok érthető: ezekben a műsorokban még laza dra­maturgiai szálakkal kapcso­lódnak egymáshoz a helyi dalcsokrok, kisebb tánckom­pozíciók, hangszer- vagy énekszólók. .Nem egy olyan megyei együttesről tudunk, amely erre a fokra már több alkalommal is eljutott, de a kezdeti sikert csakha­mar kudarc, majd a felosz­lás követte — a következő új­jáalakulásig. A miértre a legrangosabb megyei együttesek, az érdi, a nagykátai, a tápiószecsői csoportok irányítóival folyta­tott beszélgetések alkalmával találtuk meg a választ. A valóság stilizált képe Akkor kezdődik a baj, mon­dották szinte egyöntetűen, amikor már egy-egy alkalom­hoz fűződő, speciális szokás­anyagra — fonóra, lakodal­masra — épül egy műsor. Ha ezt nem előzi meg újabb gyűjtő, szelektáló és rendsze­rező munka, akkor kezdőd­nek a művészi, szakmai prob­lémák. A produkció szétesik, vonta tóttá válik, az előadás­mód nem tud túllépni a na­turális kereteken. Pedig egy- egy népi szokás felelevenítése már a való élet stilizált ké­pének megteremtését igényli. A stilizálás mértéke, az ará­nyok kérdése és az előadó­művészet sokoldalú kívánal­mai — ének, zene, szöveg- mondás, színpadi mozgás, jelmez, díszlet — a műfaj komplex voltából eredően több művészeti ágban jártas vezetőket igényel. S ez az, ami ma még hiányzik az in­duló együttesek legtöbbjénél. Nagykátán is, Tápiószecsőn is és másutt, ahol több éve mű­ködik sikeresen a népi együttes, több művészeti ve­zető irányítja a munkát: van aki a zenével, van aki a tánccal, más pedig a szöveg- mondással, a színpadra állí­tással foglalkozik. Hogyan válhat ez lehetsé­gessé egy-egy kisebb telepü­lésen ? Énektanár, irodalom- tanár ma már szinté minden település iskolájában talál­ható. Ök jelentős segítséget tudnak nyújtani a népi együt­tesek vezetőjének s együttes közreműködésük már egy lé­nyegesen eredményesebb munkának teremtik meg az alapjait. Természetesen csak az alapjait, mert az már a megyei módszertani központ feladata, hogy az érdeklődő s e hagyománygyűjtő és ápoló munkában szívesen részt ve­vő pedagógusoknak szakmai útmutatást adjon a néprajzi gyűjtéshez, a fellelt anyag rendszerezéséhez, színpadra állításához. E munkából je­lentős részt vállalhatnak ma­gukra a megye területén mű­ködő művelődési központok, amelyeknek művészeti elő­adói szintén sokat segíthetnek a népi együttesek fennmara­dásában, további fejlődésé­ben. Támogatásra érdemesek Jóleső érzés tudni, hogy a megyében egyre több népi együttes — közöttük nem egy nemzetiségi együttes is — válik tartós művelődési kö­zösséggé. Hagyománygyűjtő és ápoló tevékenységük már messze túlnőtt a szűkebb pátria, sőt a megye- és az országhatáron túl is. A nagy- kátaiakat jól ismerik Len­gyelországban csakúgy, mint nyugatnémet városokban. A tököllek többször jártak már Jugoszláviában, a tápiósze- csŐiek és a pilisvörösváriak az NDK-ban, a maglódiak Szlovákiában és hosszan so­rolhatnánk még a népi együt­teseink sikeres szerepléseinek állomásait. Nem egy közülük részt vett különböző minő­sítő vizsgákon és ugyancsak megállta a helyét. És az is igen örvendetes, hogy néhány év óta már nemcsak az értelmiség, a munkásság és az iskolázó nemzedék veszi át eredeti vagy feldolgozott formában a néphagyományt, hanem ma­ga a hagymányteremtő és fenntartó népréteg is tuda­tosan részt vesz a közműve­lődésben, a nemzeti kultúra vérkeringésében. Ma már nem egy olyan együttest is­merünk. amelynek tagjai szinte kivétel nélkül mező- gazdaságban dolgozó emberek, akiknek szülei, nagyszülei még a helyi hagyományok létrehozói, átvevői és átadói voltak, sőt egyes vidékeken — mint például a Galga mentén — a tagok egy része is őriz valamit a helyi ha­gyományok gyökeréből. Ha egy kicsit későn is, de még nem elkésve sürgethetjük a hagyományápoló népi együt­tesek tevékenységének foko­zottabb támogatását — gaz­dag folklórkincsünk megmen­tése kívánja ígv. Prukner Pál megkezdése után 40 perc múl' va előcsengetés van. A készü­lék 10 másodpercig csenget. A kicsengetést 20 másodperces hang, a követikező óra kezde­tét pedig ugyancsak 20 má­sodpercig tartó csengetés jelzi. Még nem érettségi tárgy — A Kandó Kálmán Villa­mosipari Műszaki Főiskola gyengeáramú karának szá­mítástechnikai karára jelent­kezem — mondja tovább. — De ebből a tantárgyból még nem lehet érettségizni, illetve felvételizni. Pedig jó lenne, ha matematika-fizika helyett matematikából és számítás­technikából kellene vizsgáz­nom. — Az igazság az — összege­zi Varga László tímár —, hogy az országban kevés helyen fo­lyik ilyen jellegű oktatás. Csu­pán néhány gimnázium foglal­kozik ezzel a tantárggyal. De- hát a jövő ennek ellenére is, vagy éppen ezért, az automati­zálásé. K. Gy. M. nyesefbbek, szélesebb távlatot nyitók, mint valaha. Mint korszerű színpadi művészet Aki mostanában megfor­dult Tápiószecsőn, Tökölön vagy éppen a Galga mentén, személyesen is meggyőződhe­tett róla: ahol gondolnak rá, ma is elevenen él a népművé­szetnek ez az igen népszerű formája. Nemegyszer meg­történt már, hogy a másfél vagy két órára tervezett elő­adást csak három-négy óra alatt sikerült befejezni, any- nyiszor kellett újrázni egy- egy dalt, táncot vagy éppen tréfás rigmust. Okkal: ezek a produkciók nem csupán azoknak nyújtanak önfeledt szórakozást, akik a színpadon újra élik a régi szokásokat, hanem azoknak is, akik pusz­tán nézői, szemlélői — oly­kor azonban akarva-akarat- lan daloló-dúdoló résztve­vői is — ezeknek a műsorok­nak. Vajon mi az ől:a a falusi népi együttesek egyre erősö­dő népszerűségének? Vitat­Fizikai munkásak eredményes továbbképzése a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban tavaly meghaladta a 900 ezer hektárt a termelési rendszerek terüle­te. az állattartók a IV. ötéves terv időszakában mintegy 250 nagyüzemi telepet vettek át — s a műszaki, technikai korsze­rűsödéssel együtt a jól képzett szakemberek iránt is fokozó­dott az igény. A mezőgazdasági egyete­mek, főiskolák a tervidő­szakban fokozták a kép­zést, 1975-ben csaknem 2OO0-en fejezték be a felsőoktatási in­tézményekben tanulmányaikat. De legalább ennyire jelentős volt az elmúlt évben a MÉM irányításával működő i szak­munkásképző intézetek tevé­kenysége. amely a korábbinál lényegesen nagyobb mérték­ben segítette a fizikai dolgo­zók szervezett továbbképzését. Az űj technológiákkal köz­vetlen kapcsolatban levő dol­gozók szakmai tudásának el­mélyítésére. a legújabb isme­retek átadására a miniszté­rium illetékes főosztályának irányításával az ország külön­böző vidékein 12 intézményben szervez­tek tanfolyamokat, elő­adás-sorozatokat. A tanfolyami továbbképzés so­rán 1971—75, között több mint 55 ezren sajátították el a kor­szerű műszaki-biológiai isme­reteket. Különösen eredményes volt a fizikai munkások tovább­képzése a legutóbbi tanévben. A szakmunkásoknak kétféle to­vábbképzést szerveztek. A ké­pesítést adó tanfolyamokon a korábbinál lényegesen több hallgató vesz részt; míg 1974- ben 700 volt a résztvevők száma, tavaly már az első fél­évben több mint ezer dolgozó tanult. Különösen nagy volt az érdeklődés a másik oktatási forma, az úgynevezett céltan­folyamok iránt; ezeket azért szervezték, hogy az üzemi szakemberek a lehető leggyor­sabban, szinte soronkivül is­merkedhessenek meg a leg­újabb technológiákkal, egye­bek között az iparszerű terme­lési rendszerek gépsoraival, valamint az áll at telepek ki­szolgáló berendezéseivel. A tanfolyamokon tavaly az előző évinél mintegy 7000-rel töb­ben, összesen 18 ezren kaptak bizonyítványt. A vállalati helyi tanfo­lyamok is népszerűek. Ezeken ugyan képesítést nem kapnak a továbbtanulók, de az elsajátított ismereteket jól fel­használhatják a mindennapi gyakorlatban és ennek előnye — közvetett módon >— kerese­tük növekedésében is megmu­tatkozik. 1 i 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom