Pest Megyi Hírlap, 1975. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

1975. MÁJUS 8., CSÜTÖRTÖK 'Utíiiiw Közösen a ráckevei járásért Az idén a halásztelki óvodán a sor A tavaly a járási pártbizott- J ság, á Hazafias Népfront, a j járási hivatal és a KISZ ál- i tál a felszabadulás 30. évfor­dulójára és a XI. pártkong­resszus tiszteletére meghir­detett Közösen, együtt a rác­kevei járásért mozgalom eb­ben az évben tovább folyta­tódik. Első eredménye a Du- naharasztin száz gyermek számára megépítendő óvo­dáért megnyilvánuló hatal­mas társadalmi összefogás volt. A járás szocialista bri­gádjai egymillió forintot, különböző gazdasági egysé­gek ennél nagyobb összeget ajánlottak fel és ezzel lehető­vé tették, hogy az óvoda megépülhessen. Az építési munkához a napokban már hozzáfogtak. Készül az alapo­zás és a folyamatosan szál­lított építőanyag jó része is már a helyszínre került. A mozgalom célja, hogy Ha­lásztelken jövőre hasonló nagyságú óvoda épüljön. Né­hány héttel az erre vonatkozó és a járás vezetői által alá­írt felhívás kibocsátása után máris sorra érkeznek a járás Ipari és mezőgazdasági üzemeiből a szocialista brigádok felajánlásai. Az elsők között a Sütőipari Vállalat szocialista brigád­jai 11 ezer forintot ajánlot­tak fel. A Taksony és Vidéke ÁFÉSZ nyolc szocialista bri­gádja közül néhány egynapi szabadnapján végzett mun­kája bérét,k néhány pedig kommunista szombatot tart, és annak jövedelmét adja az óvoda építéséhez. A kiskunlacházi 222-es Szakmunkásképző Intézet nö­vendékei, ahogy a dunaha­raszti óvoda építésénél, a ha­lásztelkinél is 160 óra kő­művesmunkát villáinak. A Szigetszentmárton és Vidéke ÁFÉSZ szocialista brigádjai 25 ezer forintot, ezenfelül a két takarítóbrigád felajánlot­ta, hogy az építkezés után társadalmi munkában kita­karítja az óvodát. Ugyanen­nek az ÁFÉSZ-nek a villany- szerelői pedig tízezer forint értékű szerelési munkát vál­lalnak. A halásztelki Szer­számgépipari Fejlesztő In­tézet dolgozói az óvodáért kommunista szombatot aján­lottak fel és azt április 26-án már meg is tartották. Az üzemek, köztük azok a budapestiek, amelyekben sokan dolgoznak a ráckevei járásból, egyelőre még nem közölték, mivel járulnak hozzá az óvoda építéséhez. Többsé­gük azonban már jelezte, hogy rövidesen dönt a hoz­zájárulásról. Az új, százfős óvodára na­gyon nagy a szükség a gyor­san növekvő Halásztelken. A község lakóinak száma tíz év alatt megkétszereződött, öt­ezerre emelkedett. Sok a be­települt fiatal házaspár is, legtöbbnek kisgyermekei van­nak. Száz óvodáskorú gyer­mek közül azonban ez idő szerint csak 37 számára jut hely a jelenlegi óvodában. És egyre több lesz a gyermek. * Újításokban is az élen Kemény próba, de állják Nagyváthy János múlt szá­zadban élt nagynevű növény- termesztő mezőgazdáról neve­zi magát az ócsat Űj Barázda Tsz-nek a Pest megyei pártbi­zottság kongresszusi okleve­lével kitüntetett növényter­mesztő szocialista brigádja. Ott jártunkkor húsz tagja ép­pen kukoricát vetett. Kerekes Lajos brigádvezetőtől tudjuk meg, hogy rajta kívül még három gépkezelő, öt növény­védő, és a tsz 25 traktorosából 11 a tagja a brigádnak. Meg azt is, hogy az 1971-ben ala­kult Nagyváthy brigád már egy év múlva megkapta a szocialista címet. — Tavaly 12 szocialista és öt munkabrigádja volt tsz- ünknek — közli. — Idén már valamennyi szocialista brigád , lett, és ebben az évben még ! Eenyre> hogy megszerezze három alakult és indult ver­Komaválasztás — közös lakomával Nemzetiségi napok Po mázon Pomáz. Májusi délután. Ve- rőfény. Orgonák. A Fő téren mézeskalács. Festett fakanál. Vattacukor. Hétköznap ellené­re is ünneplőbe öltözött embe­rek. Délszlávok. Kétszáznál is többen. Nemcsak pomáziák, Szentendréről, Csobánkáról, Budakalászról, Tökölről és Ló­révről is jöttek. A hagyomá­nyos szerb búcsúba. Amelynek fénypontja az évszázados ha­gyományú komaválasztás és az azt követő közös lakoma. Itt köszön le ünnepélyesen tiszt­ségéről a tavalyi búcsúban vá­lasztott koma, név szerint Csobán Szvetozár, aki civilben a dunabogdányi termelőszö­vetkezet főagronómusa. Tisz­tét — egy esztendőre — Go­lub János, pomázi lakatos ve­szi át. Ö kínálja körbe a né­Azonna/ra alkalmazunk: — közgazdasági egyetemet végzett előadót, gépi aaatfeldoigozásban jártas anyagkönyvelőt és állóeszköz-nyilvántartót, lyukkártya rendszerű könyvelésben jártas anyagkönyvelőt. Jelentkezés — szombat kivételével — minden nap a Folyainszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál, Vass Dezsöné számviteli osztályvezetőnél, XIII., Cserhalom u. 2. fa Rákos-patak mellett) Tel.: 200—259. — gyors- és gépírót, fiatal, érettségizett munkaerőt értékesítési ügyintézőnek. Jelentkezés: Aradi Attilánénál. Telefon: 295-601. — budapesti helyismerettel rendelkező szállítási programozót, változó munkahelyre szállítási ügyintézőt, gépipari technikumi végzettségű rakodási csoportvezetőt. Jelentkezés - szombat kivételével - minden nap a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat Szállítási Kirendeltségén, Kiss Pálnál XIII., Cserhalom u. 2. (a Rákos-pataknál). Telefon: 295-601. — kavicstelepeinkre szállítási ügyintéző, anyagátvevő munkakörbe érettségizett, úszni tudó férfiakat, változó munkahelyre; telepi őröket budapesti és vidéki kavicstelephelyeinkre: FRAK—Bl típusú rakodógép kezelésében jártas, tehergépkocsi-vezetői jogosítvánnyá! rendelkező nehezgép-kezelőt változó munkahelyre: karbantartó kisműhelyeínkbe ilyen típusú rakodógép javításában jártas motorszerelő es lakatos szakmunkásokat. Jelentkezés — szombat kivételével - személyesen a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat Szállítási osztályán, XIII., Cserhalom u. 2. (a Rákos-patak mellett). — raktárvezető-helyettest, raktári kiadókat, targoncavezetőt. Jelentkezés - szombat kivételével - naponta a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál, Borbély Károly föraktárosnál, XIII., Cserhalom u. 2. (a Rákos-pataknál). Telefon: 209—677. / / — gyakorlott gyors- és gépírót. Jelentkezés — szombat kivételével — naponta a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál, Szabó Ottó anyagbeszerzési csoportvezetőnél, XIII., Cserhalom u. 2. (a Rákos-patak mellett). Tel.: 201—300. — titkárnőt gyors- és qéDÍrás tudással. Jelentkezés — szombat kivételével — naponta a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat Vizénitési osztályán, Benyovszki László osztályvezetőnél, V., Rosenberg házaspár u. 25. Telefon: 129-552. pes gyülekezetnek a frissen sült, foszlós kalácsot, a lekö­szönő koma pedig a bcoospo- harakat viszi utána. Minden- kitteik jut egy falat kalács, egy pohárka bor. Aztán rázendít a zenekar — öreg és fiatal ösz- SZe fogózva ropja a kólót. Illusztris vendégei is van­nak az idei búcsúnak. Eljött Grga Novak, a zágrábi Jugo­szláv Tudományos és Művé­szeti Akadémia nyolcvannyolc esztendős elnöke, aki a Ma­gyar Tudományos Akadémia jubileumi ülésére érkezett ha­zánkba. Itt van Milos Er- dalyan belgrádi egyetemi pro­fesszor, aki nemcsak ezárt a búcsúért utazott ide, hanem azért is, hogy felkeresse diák­kora rég látott tájait, hiszen majd öt évtizeddel ezelőtt a szentendrei polgári iskola ta­nulója volt. Mellette Belos Péter áll, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetségének elnöke, Boross Ist­vánnak, a nagyközségi tanács elnökének társaságában. A he­lyi művelődési ház zenekara is új szólistát kapott erre az al­kalomra, Vujicsics Tihamér zeneszerző személyében, aki itt született Pomázon és soli a nem hiányzik a hagyományos búcsúból. Akárcsak testvére, Vujicsics Sztojln, irodalom­történész és műfordító. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egyetlen — a szokásosnál is lényegesen kisebb — furulya hangja betölthet egy egész templomkertet. Vujicsics Tiha­mér olyan tüzes kólót varázsol elő csöppnyi hangszeréből, hogy szinte pillanatok alatt apró gyöngyökben jelenik meg a veríték az egymásba kapasz­kodó táncoló« homlokán. Mindez csupán csak egyetlen mozzanata az immár hagyo­mányos pomázi nemzetiségi napoknak, amelyek idei ese­ménysorozata két kiállítással nyílt meg néhány na opal ez- e'őtt. A tanácsházán Nemzeti­ségeink életéből címmel a nemzetiségi szövetségek ren­deztek közös fotódokumentá­ciós kiállítást. A nagyközség egy hónappal ezelőtt felavatott kiállítótermében pedig Hamar János pomázi asztalos néprajzi gyűjteményének egy része lát­ható, pontosabban egv hartai festett bútorú sváb szoba, ki­egészítve korabeli használati eszközökkel Az elkövetkező napokban színpadra lép a helyi nemzetiségi együttes, majd ezt követően a budapesti szerb- horvát gimnázium irodalmi színpada. Dr. Vrosevics Danilo, a Könyvtártudományi Intézet munkatársa A szerb ifjúsági egiiletek szerepe az anvanyelvi művelésben címmel. Kiss Má­ria, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa pedig a szerb népszokásokról tart elő­adást a nemzetiségi napok ke­retében. Egy hónapnyi fokozottabb figyelem a nagyközségben élő szerb-horvát és német nemze­tiségi anyanyelvű lakosság é’e- te iránt. De az esztendő továb­bi tizenegy hónapjában sem mostohábbak a nagyközség magyar lakosságánál. A szerb- horvát nyelvet már az óvodá­ban tanulhatják a gyerekek, s folytathatják az általános is­kolában. Az ősz óta a német anyanyelvi oktatást is bevezet­ték az iskolában. A könyvtár­ban szintén megtalálhatók a szerb-horvát és a német anya­nyelvű regények, vereseéköte- tek. A szerb klub már hato­dik esztendeje működik a mű­velődési házban. Még sorol­hatnánk, mit tesznek ebben a faluban is a nemzetiségi anyanyelvű lakosság életének a gazdagítása érdekében, a párt nemzetiségi politikájának szellemében, az egész falu bol­dogulásáért. Prukner Pál megtisztelő címet. Valamennyi brigádunk jól dolgozik, a je­lek azt mutatják azonban, hogy mi járunk az élen. Az igaz, múlt ősszel kemény erő­próbára tette brigádunkat a | csapadékos időjárás. Nehéz i volt betakarítani a kukoricát j és azzal egy időben elvetni az j őszi gabonát is, de időben el­végeztük. A szállítás is ránk tartozik és hogy ne legyen so­ha fennakadás, tavaly meg­szerveztük és azóta tartjuk a vasúi- és ünnepnapi ügyeletet. — Idei vállalásaink közül már egyet-mást mostanáig teljesítettünk. Felajánlottunk tsz-ünknek 300, a községnek 200 társadalmi munkaórát és elvégeztünk eddig 250, illetve 40 órát. Felajánlottunk egye­bek mellett három újítást. Kettő már megvan, el is fo­gadták. Az egyik munkavédel­mi jelentőségű védőfelszerelés a kardántengelyen. A másik a kertészeti kis traktorhoz készí­tett szerkezet. — A megyei pártbizottság kitüntető elismerésének persze nagyon örülünk és ezután, amennyire erőnkből telik, még jobban igyekszünk, ha lehet, De, hogy nagyobb lelkesedés­sel, hát annyi bizonyos. Sz. E. Napirenden a vegyipari nagyberuházások Szer-dán a Péti Nitrogénmű- vekben, a IV. ötéves terv leg­nagyobb vegyipari beruházá­sának színhelyén tartotta meg a kiemelt vegyipari beruhá­zások helyzetével foglalkozó ülését a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. A tanácskozáson. amelyen részt vett Gál László, a Szak- szervezetek Országos Takácsá­nak titkára is, Kisgergely La­jos. a Péti Nitrogénművek igazgatója tartott beszámolót a péti műtráfijeaisvar • építéséről. M egrendítő történet ez, mégha mulatsá­gosnak tűnik is. Szépség és erény egyesült Évában, s ez lett a veszte. Mert mikor huncut szemét az új főnökre vetette, az mindjárt azt hitte, huncut is, és átvette maga mellé, noha a régi főnök titkárnője volt. Ámde — ilyen sablonosán kezdődnek a dolgok — várako­zásaiban, illetve bocsánat, modern főnökről lévén szó: elvárásaiban csalódott és ezért megfelelő eljárást eszelt ki, ami már nem volt sematikus. így gondolkodott a főnök: „Ha én most Évát elbocsátom, indokaim átlátszanak, te­hát kiemelem”. És ki is emelte, megtette őt a raktámyilvúntartási részleg vezetőjének, megfelelő fizetéssel. Éva ezt elfogadta, mert sejtette a főnök indokait. — Egyelőre — mondotta a főnök — az alagsorban helyezzük el, elég közel a rak­tárhoz. Addig is, amíg megfelelő helyiséget biztosítunk magának. — Oh nem tesz semmit, egy ideg féllábon is kibírom — felelte Éva huncut szemekkel, játékosan, magabízón. És persze, naivul. Az a bizonyosan „egyelőre” helyiség az­előtt a konyha raktára volt és attól, hogy íróasztalt tettek belé, meg az utca szintjén levő hosszúkás ablakra Éva sajátkezűleg fel­tett egy hazulról hozott függönyt, jellegé­ben nem változott meg. Ez tehát — akkor* éppen április lévén — hideg és lehangoló környezetnek bizonyult, de egyelőre tartott a fállábon-is-kibírom hangulat. Éva megismerkedett két és fél be­osztottjával — mert az egyik csak félállásban könyvelte az anyagot — átvette az irányí­tást és ismerkedett a feladatokkal. Továbbá a mindent újra meg újra elöntő por miatt beszerzett egy munkaköpenyt, amelyben ugyan külseje nem festett annyira vonzóan, sőt reprezentalívan, mint odafent, de azért a frissen vasalt köpeny sem állt rosszul neki. Hanem a harmadik héten az történt, hogy kimelegedett az idő, ami zsendítően hatott a természetre, a csótányok természetére is, amelyek előmásztak valahonnan és megren­dítették Éva lelkét; most valóban félíábon ugrált, hogy kikerülje őket, és sikoltozva ro­hant fel a főnökhöz. Az új, elegáns titkárnő, amikor végigmérte a mocskos munkaköpenyben, ebnaszatolt arccal és szétdúlt frizurával feldúltan hado­nászó Évát, kényszeredetten bejelentette őt. Kissé meg is lepődött, hogy a főnök mindjárt fogadta. Sőt, fotőjbe is ültette tüstént, és látván, hogy mennyire kikelt magából, mielőtt szó­hoz engedte volna jutni, belediktált egy fél konyakot. Éva tehát ott ült a naptól meleg szobában és ömlött belőle a szó, a panasz. A főnök hallgatta őt, csendben, megértő sze­mekkel, aztán megnyugtatta. Persze, meg­érti őt és minden rendben lesz. A dolog azon­ban voltaképpen nem őrá tartozik, hanem a gondnokságra. Ö egyebet nem tud tenni, minthogy kárpótolja a munkaköpenyért. és egyéb kiadásokért havi száz forint fizetés- emeléssel. Most rögtön felhivatja a gondno­kot, a továbbiakban Éva legyen szíves vele érintkezésben lenni. És hivatta is és mon­COMBOPAL: Környezet dotta is neki, hogy mindenben segítsen Évácskának. Éva pedig lecsillapodott és voltaképpen már örült is, mert a kellemetlenségek, ugye­bár átmenetiek, de az emelt fizetés marad. A gondnok lekísérte őt a pincehelyiségbe, alaposan megszemlélte a hulló vakolatot és a szaladgáló csótányokat, majd kis türel­met kért. Éva közben meg-megborzongott, mert odafent meleg volt, lent viszont nyir­kos és a sols szaladgálástól meg is izzadt. Estére kitört rajta az influenza. Két hetet töltött ágyban. Nekigömbölyödve kissé, újra vidáman egyenesen a fodrásztól tért vissza a válla­lathoz. Kérdezte a portán, hová menjen, mondták, hogy természetesen a régi helyi­ségbe. Az, ha lehet, még elhanyagoltabb volt, mint annak előtte. Éva felháborodottan tört rá a gondnokra, aki udvarias nyugalommal közölte vele, hogy pár hét türelmet kér. Éva tovább rohant a főnökhöz, aki azon­ban kiüzent, hogy nem ér rá, de még ma megkapja az értesítést a fizetésemelésről. Meg is kapta, át is vette a — változatlanul kibírhatatlan helyiségében. Egy fél év alatt a következők történtei?: A helyiség téli fűtését megoldották egy olaj­kályhával, amely ugyan büdös és kormoz — bár amikor Éva kitisztítja kevésbé —, ám valami meleget ad. Az új szobát változatla­nul ígérik, sőt közben a mostanit is kime­szelnék, de azt egyelőre nem sikerül meg­oldani. Éva egyébként is idomult a környe­zethez, ócska munkaköpenyben, tappancsban jár, fején kendővel, nyelvén alagsori modor­ral. Szemében állandó zavarodottság tük­röződik, arca ráncolódik, baja, ha leveszi a kendőt, száraz és kócos. Még szerencse, hogy sok a munkája, mert másfél munkaerőt közben áthelyeztek a raktárnyilvántartási részlegből. És Éva. miközben tolla sebesen jár, énekelni sem restell, bár szövege kissé egyhangú. Azt dúdolja: A szívemet az élet összetörte, S most elrepedt, mint egy villanykörte — és ez a szöveg még tetszik is neki, mert őszinte alapérzést fejez ki. Ami a főnököt illeti, ő előre látta a kör­nyezet emberformáló erejét, s Éva esetében csak két dologra vigyáz. Arra, hogy a gond­nok mindig ellássa őt ígéretekkel és arra, hogy amikor a lány lázadni kezdene, mindig kapjon egy kis fizetésemelést, hadd érezze, hogy őt tulajdonképpen megbecsülik. A fő­nök továbbá várja azt a pillanatot, amely­ben a zavarodottság úrrá lesz Éván és ideg- gyógyászatra vonul. Ez a perc pedig már igen-igén közel van, mert a koravén leány már megjelent az SZTK szakrendelésén, ahol egyelőre válogatott tablettákkal keze­lik. ...ZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom