Pest Megyi Hírlap, 1975. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-10 / 83. szám

SZOMBATON VÁCI NAPLÓ Ä PEST MEGYEI HíRtAP KÜLŐNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ES VÁC VAROS RESZERE XIX. ÉVFOLYAM, 83. SZÄM 1975. Április 10., csütörtök Az idén olcsóbb a piac Jót tett a vetélkedés Aki rendszeresen figyelem­mel kíséri a váci piac árainak alakulását, megállapíthatja, hogy az idén olcsóbb a váci piac. A keddi hetipiacon a közeli múlt ünnepei ellenére sok áruval, megfelelő válasz­tékkal várták a vevőket az ős­termelők és a kiskereskedők. A városi tanács termelési és ellátás-felügyeleti osz­tályának évek óta tartó és a piac korszerűsítésére irányuló törekvése meg­hozta eredményét. Ä korszerű árudák megfelelő körülményeket teremtenek a termékek tárolására. Az ellá­tásba utóbbi időbe bekap­csolódott kiskereskedők és szövetkezeti vállalkozások ve­télkedése ugyancsak a jobb ellátást szolgálja. A keddi piacon sok zöldség, főzelékféle és virág kínálta magát a polcokon. A kiske­reskedők 1,50—2 forintért árulták a csemegehagyma csomóját, retket 2 és 3,50 kö­zötti áron lehetett kapni. A spenót csomója 2 forint, kiló­ja 10 forint volt. Sóskát az őstermelők és a kereskedők is kínáltak, a termelőszövetke­zeti árudában. 10, a kiskeres­kedőknél 14—16 forint volt kilója, az őstermelők 3 forin­tért adták csomóját. Megjelent a karalábé, da­rabja 4—6 forint. A fejes salátát 2,50—3,50 között lehetett kapni. A tavasz közeledtét jelzi a sok virág. Lila-sárga fejű ár­vácskákat vásároltak töven­ként 2 forintért. Hagymás tu­lipánt és játcintot is lehetett kapni. Sokan árultak rózsa­tövet, szaporítóanyagot. A já­cint csomója 4—6, a nárciszé 2—5 forint között mozgott. Végül: megjelentek az első naposcsibék, 11 forintot kér­tek értük. b. h. Anyakönyvi hírek SZÜLETETT: Berta Ferfenc és Weis Márta: Márta, Gyuri- cza Pál és Petrovicz Mária: Gyöngyi, 'Kiss Sándor és Dur- ján Julianna: Erika, Laczik József és Tóth Ilona: Zsolt, Petrik Mihály és Szpiszár Má­ria: Enikő, Skotnyár István és Kerekes Julianna.; István, Sleng József és Lontai Mária: Mónika, Tóth Ferenc és Zá­kány Mária: Melinda, Bánka József és Kutyes Erzsébet: Ist­ván, Kiss András és Veréb Mária: Tünde, Kolozsi Géza és Tamás Mária: Szabolcs, Skri- peczky Ákos és Zádor Imelda: Ákos, Zsilinszky Károly és Se­res Ilona: Károly, Erdélyi Pál és Erdélyi Anna: Renáta, Pauer József és Bátyi Mária: Andrea, Mede János és Füsi Ilona: Erika, Kiss János és Lantos Mária: Bálint, Pintér Péter és Hofmeister Etelka: Krisztina, Tolerián Lajos és laska Magdolna: Titusz, Be­nedek József és Kiss Györgyi: Levente, Szamay György és Molnár Erzsébet: Zsolt, Wein- lich Henrik és Nell Éva: Ildi­kó, Herédi Gábor és Zsíros Erzsébet: Csaba, Mucsi Sán­dor és Kakuk Erika: Martina, Ödé József és Oláh Irén: Ta­más, Schiller György és Hlat- ki Ferdinanda: Fernanda, Szégner Gyula és Guth Mar­git: Melinda, Juhász János és Szoták Erzsébet: Attila, Sipos Gábor és Szűcs Ágnes: Ale­xandra, Varga Zsolt és Abt Éva: Katalin nevű gyermeke. HÄZASSÄGOT KÖTÖTT: Pazsitka Károly Kovács Edit­tel, Bauer György Klein Ro­záliával. VÁCOTT HUNYT EL: Var­ga Imre (Dunakeszi), Varga Beáta (Vác), Gergely Lajosné Légrádi Gizella (Örbottyán), Udvari Károly (Göd), Ráday Józsefné Serfőző Erzsébet (Bu­dapest, VI.), Zimonyi Imre (Ipolydamásd), Bolka Pálné Takács Teréz (Vác, Lenin út 20), László Jánosné Sottnik Mária (Budapest, V.), Békefi- Rose Károlyné Kövesi Mária Értesítjük kedves megrendelőinket, hogy a lakosságnak készülő nyomtatványok (esküvői meghívó, névjegy stb.) megrendelése és kiadása április 1-től (szombat kivételével) DÉLELŐTT 9 ÉS 12 ÓRA KOZOTT TÖRTÉNIK PEST MEGYEI NYOMDA VÁLLALAT 2601 Vác, Géza király tér 10. Telefon: 11-143. (Nagymaros), Takács Józsefné Ritzl Rozália (Vác, Lővvy S. u. 9.), Heik Istvánné Kelemen Erzsébet (Örbottyán), Láng Jenőné Novák Ottilia (Szent­endre), Káposzta Ferenc (Vác. Kertész u. 3/a), Andresz Ist­ván (Nagymaros), Berkes Emil (Nagymaros), Pál Jenő (Ipoly­damásd), Merész Mihályné Szabó Klára (Dunakeszi), Mol­nár Sándor (Vác, Zrínyi u. 4.), Rosta Ferenc (Göd), Dudás László (Főt). Újra megjelent a Csőd A Dunakeszi Gimnázium lapja, a Csőd egyéves hall­gatás után újra jelentkezett, tiacskó György szerkesztésé­ben. Az első oldalon Közérzetünk címmel számolnak be a fiata­lok. A következő lapokon A mai színház — Peter Brook címmel olvashatunk érdekes másfél oldalt. írtak még a gimnázium természetjáróinak érdekes túráiról. Grosz László arra keresett választ: mi a vélemény a Du­nakeszi Gimnáziumról? Tóth Istvánné, a nagyközségi tanács művelődési előadója a többi között így szólt hozzá a vitá­hoz: A fiatalok a felsőoktatási in­tézményben is megállják a he­lyüket. A másik kérdés, amire választ keresnek: Hogyan le­hetne növelni a gimnázium te­kintélyét? A gimnázium a községi kul­turális életben nagyobb szere­pet játszana, ha például volna egy kulturális csoportja (népi tánc, irodalmi színpad, ének­kar). A gimnázium tanulói ré­szére a kulturális, művelődési és szórakozás lehetőségei adot­tak ... Csak a lehetőséget nem használják ki, olvashattuk a válaszokból. s. I. Bessenyei Ferenc előadóestje Szombaton este hat órakor a Madách Imre Művelődési Köz­pont előadótermében rendezik meg Bessenyei Ferenc, kétsze­res Kossúth-díjas kiváló mű­vész' élőádóestj ét. „Szevasz, Pista!” Az érdemérem története Katona István szülei hat holdat kaptak az új rendszer­től, s a hat hold eldöntötte a földdel már nem foglalkozó gyerekek jövőjét is. Bátyját Hajdúszoboszlóról Dunakeszi­re fújta az új idők szele, s egy idő után az öccse is kö­vette. A Vagongyár kis kazán­házban kezdte pályafutását. A szaktársak először csak ar­ra tanították meg, hogyan le­het könnyebben megmozgat­ni a tonnákat. Később a mun­kásszállón és a gyári kollek­tívában másra is. Arra, hogy ne csak dolgozzék és felélje a megkeresett pénzt, hanem: él­jen okosabban. Tanulni küld­ték. Először hegesztést tanult, utána autóvillamossági szere­lést. Közben ezeknél sokkal lé­nyegesebbet is: nem elég csak becsületesen dolgozni; csak az érezheti magát egész ember­nek, aki ennél többet is tesz a közösségért. Ma is tisztelet­tel említi azok nevét, akik rendes munkást, politizáló, kö­zösségi embert faragtak belőle. Farkas Pista bácsi, Bolyó Já­nos, Dobrovies János, Becsei István Zsigri Lajos, Petráso- vics István voltak szakmai, po­litikai tanítómesterei. A fordulópontot 1957 hozta életében. Az új ifjúsági szer­vezet megalakítása egész em­bert követelt, olyat, aki máso­kat is meg tud győzni az iga­záról. Maga sem vette észre, hogy néhány barátjával az események középpontjába ke­rült, s ott is maradt. Szerve­zőtitkár volt, 1958-tól — már a párt tagjaként — ifjúságpo­litikai kérdésekkel foglalko­zott. A KISZ hősi korszaká­ban olyan dolgok történtek a Járműjavítóban, amelyekre ma is büszkék. Az eredményes vagongyári ifjúsági munka, a példamutató magatartás és a szókimondás volt az oka, hogy 1967-ben a KISZ Központi Bi­zottsága tagjává választották. De akkor már tapasztalt po­litikai munkás volt, hiszen sor­katonaként választották a had­seregben az egyik pártbizott­ság titkárává, elvégezte a kö­zépiskolát és a marxista egye­temet. 1972-től a Dunakeszi nagy­községi pártbizottság titkára. Mit jelent Dunakeszin, politi­kai vezetőnek lenni? Igazán csak a helyiek tudják meg­ítélni. A múlt tíz évben 13 000- rel emelkedett a lélekszám. Az ott lakók többsége munkás. Rossz a lakáshelyzet, gyenge a kommunális és szociális el­látás. Kell-e ennél többel mondani? Annyit föltétlenül, hogy a sok nehézség mellett sok min­den megváltozott a múlt évek­ben. Külsőleg is, és a fejekben is. Másképpen gondolkodnak az emberek. És ami talán a legfontosabb: a felnövekvő nemzedék már kötődik lakóhe­lyéhez, szívesen dolgozik is ér­te. Ezt bizonyítja a számta­lan társadalmi megmozdulás, a nagy tanulási kedv, a fiatalok nagy száma a pártszervezetek­ben. Mi köze ehhez a nagyköz­ségi pártbizottság 36 éves tit­kárának? Dunakeszin minden fiatal úgy köszön neki: Szevasz, Pista! S utána még mondanak valamit. Általában azt, hogy most mit csináljunk. Mindig van tennivaló! Katona Istvánt, a Járműjavító egykori munkását, az egyik ot­tani KISZ-alapszervezet „vete­rán” tagját, a nagyközségi pártbizottság titkárát április 4-én a KISZ Központi Bizott­sága „Ifjúságért” érdemérem­mel tüntette ki. Cs. A. Vera Gornosztajcva zongoraestje Szombaton az Állami Zene­iskola hangversenytermében a B-bérlet 4. előadásaként este hét órakor kerül sor Vera Gornosztajevii szovjet művész­nő zongoraestjére. A műsor­ban Prokofjev Rómeó és Júlia szvitjeién Muszorgszkij Egy ki- állításrképei című műve sze­repel. Magnósklub A Madách Imre Művelődési Központ magnósklubjában pénteken este hat órakor a pop-zene történetéről, a li­verpooli stílus követőiről ké­szíthetnek felvételt az érdek­lődők. Iliit játszik a Madách mozi? Apr. 11—13.: Vállald önma­gadat.' (magyar film, Somogyi Tóth István regénye alapján) — Szombaton 15 és 21 órakor: Az utolsó völgy (színes, angol film, 16 éven felülieknek) — Vasárnapi matiné: Nyílhegy és aranyöv (szovjet film) — Apr. 14—16.: Csak semmi sexet, ké­rem, angolok vagyunk! (színes szinkronizált, angol filmvígjá­ték). ÜZEMI HÍRADÓ Késve készült 35 ezer forintos segítség Egy esztendővel ezelőtt mi is beszámoltunk arról, hogy elkészült a váci Volán új for­galmi-műszaki telepe, amely az 1971—75-i tervidőszak egyik legfontosabb helyi be­ruházása. A vasúton túli telep 47 mil- ; lió forintos költséggel épült. Létesítésekor szem előtt tar­tották a korszerű követelmé­nyeket. Ugyanakkor — s ezt is szóvá tettük annak idején — megfeledkeztek a telephe­lyen munkálkodó 20 asszony­ról és lányról s nem építettek számukra öltözőt, fürdőt. Egy esztendő telt el a telep átadása, s a bíráló cikk meg­jelenése óta. Az illetékes ve­zetők módot találtak arra, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket. Ma már van az ott dolgozó nők (számára fürdő is, öltöző is. A bírálat nem volt „pusztába kiáltott szó”. ★ Államunk napjainkban mind nagyobb részt vállal a gyer­meknevelés gondjaiból. Bizo­ZSIGULI, MOSZKVICS, SKODA. TRABANT, ZAP0R0ZSEC, VOLGA, POLSKI FIAT, WARTBURG TÍPUSÚ GÉPKOCSIK HATÚSÁG! MŰSZAKI VIZSGÁRA VALÓ FELKÉSZÍTÉSE, VIZSGÁZTATÁSA III. SZ. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT VÁCI KARBANTARTÓ ÁLLOMÁS nyitják ezt Vácott is az át­adott s átadásra váró óvodák, bölcsődék, iskolák és kollé­giumok. A központi intézke­dések mellett más lehetőség is van a családok segítésére. Az, amelyet a vállalat nyújt a dolgozóinak. Szép példaként említhetjük az Izzó váci telepét, ahol kü­lönösképpen igyekeznek eny­híteni a gyermeküket egyedül nevelő szülők gondjain. Min­den rendelkezésre álló eszközt felhasznál a Sebes Imre úti üzem társadalmi és gazdasági vezetősége, hogy a segítségük­re legyen. A gyárbeliek elmondták, hogy a múlt évben a bértö­megnek abból a részéből, amelyet nem oszthattak ki munkabérként — 35 000 forin­tot juttattak a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek. Ugyanakkor a Kertész utcai óvoda bővítéséhez nyújtott izzós segítség követendő pél­da lehet a többi váci üzem, vállalat számára is. (Papp) Tilos az átjárás!? Göd nagyközség északi ré­szét a vasútvonaltól keletre a Sződi-patak választja el a szomszéd község dombos vi­dékétől. Ez a dimbes-dombos területet pár évvel ezelőtt parcellázták. Azóta gomba­módra szaporodtak a hétvégi házak, szép épületek — és sufnik. Göd-felső állomásról százá­val mennek át gyalogszerrel a sződi dombokon épült hétvégi telkekhez. Ez nem is lenne baj. A baj az, a sződi autós hétvégi telektulajdonosok rá­jöttek arra, hogy a sződi út vasúti végénél annak idején a MÁV és Felső-göd vasúti talpfából egy-egy átkelő hidat épített vasútforgalmi bizton­ságból. Ki is írták szép nagy betűkkel: Tilos az átjárás! A községi hidat jármű elől kor­láttal el is zárták, a MÁV ezt nem tette. Ezt fedezték fel az autósok és most senkitől sem zavartatva használják a gyen­ge hidat. Két oldalt a vékony vaskorlátot ki is döntötték és a MÁV biztonsági területén olyan forgalom van, mint bent a község főútvonalán. Gondol­juk, csak addig, amíg a híd nem szakad le, vagy a mély patakmederbe nem borul egy személyautó. De az is jó megoldás lenne, ha a MÁV, a tanács, netán a közlekedésrendészet lezárná a gépkocsiforgalom elől a hidat. — ys — Hetekkel ezelőt­ti kutyaoltási tör­ténet. A göd-alsói ta­nácsháza udvará­ra vezették a be­oltandó négylá­búnkat. Már az el­ső napon feltűnt, hogy egy idősebb bácsi a kapuban áll és csak az ol­tások végén megy el. A második na­pon kissé sántító, fiatal, fehér ko- mondort vezet elő egy fiú. Az öreg nézi, a kutya megáll, füleit he­gyezi, farkát csó­válja. A bácsi szeméből könny­csepp buggyan ki, MACÓ amikor reszkető hangon megszólal: Macókám! A ku­tya kirántja ma­gát a fiú kezéből, ráugrik az öregre, két első lábával nyakát öleli és ha­talmas piros nyel­vével szaporán nyalogatja arcát. A történet eleje és vége? A kutya fél év­vel ezelőtt eltűnt az Alba-telep és Göd-felső között. Ugyanaznap egy személyautós egy elgázolt, ájult ku­tyát talált az úton. A vezető felvette, gyógyitgatta, fák­ra cédulákat ra­kott ki, hátha ke­resik az állatot. Jól tartották, megszerették, ked­vence lett a ház­belieknek. A régi gazda és az új találkozása békével végződött. Macó visszakerült öreg gazdájához, de hétvégeken megjelenik a sze­mélykocsi és ha a kutyának kedve van. víkendre Göd-alsóra viszik. Es Macának több­ször is van erre kedve. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom