Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-17 / 89. szám

19^3. ÁPRILIS 17., KEDD Pi AI HCCIt <cf£írlap Alagon is bevált Boxos indítógép Hazánk legnagyobb verseny- lótenyésztő termelőszövetkeze­te, az orosházi Új Élet Tsz Edwin Wood új-zélandi sport­ember szabadalma alapján, úgynevezett boxos indítógépet készített. A startrendszer a budapesti versenypályán és az alagi edzőpályán egyaránt jól bevált. A ki párnázott, boxok- ra osztott gépből gombnyo­másra indul 12 versenyló, ami az igazságos indítást, a lovak képességének pontosabb mé­rését szolgálja. .Az új indító­gépek iránt a külföld is ér­deklődik, szovjet, jugoszláv, lengyel lovasok jelezték meg­rendelési szándékukat. Egy szocialista vállalat 25 éve Polistirol hab Ebben az évben már 110 ezer köbméter polisiíior habot gyárt a Hungária Műanyag- feldolgozó Vállalat. A rendkí­vül könnyű s jó szigetelő- anyag a könnyűszerkezetes építkezések elengedhetetlen kelléke, ugyanakkor a cso­magolóipar is korszerűsíthe­tő segítségével. A vállalat ed­dig csak az építkezésekhez szükséges tömböket gyártotta, most azonban megkezdték a különböző gépek, berendezé­sek csomagolásához alkalmas idomok előállítását is. Meg­állapodást kötöttek a Video­tonnal. Ezek szerint az idén már 150 ezer televíziókészü­lék csomagolásához készíte­nek hungarocelből védőbur­kolatot, amely óvja szállítás közben az ütődéstől, sérülés­től. Műszerek a Balatonban Tucatnyi műszerállást he­lyeznek el a tavaszi napokban a Balatonon. Balatonszemes és Balatonakali között a víz­állást, a szél irányát és sebes­ségét, valamint a párolgást mérik automatikusan. Ti- hanynál áramlásmérőt helyez­nek el. Más helyeken a Bala­ton nyílt vizein keletkező hul­lámok magasságát ellenőrzik. A távvezérlésű műszerek se­gítségével a tó maga vezeti jellemző grafikonjait. Az így kapott adatokat* az azokból levonható következtetéseket a Balaton partépítési munkála­tainál, a kőgátak építésénél, általában a tó életének tanul­mányozásánál hasznosítják. — Január—februárban a kiskereskedelem áruforgal­ma 23,4 milliárd forint volt, 9,1 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Január­ban a forgalom 12,8, feb­ruárban pedig 6 százalékkal volt magasabb, mint az elő­ző évben. Ezrekből milliók 1949. december 29-e fontos dátum a ma már 109 éves Pest megyei Fémipari és Kéziszer­számgyártó Vállalat életében: akkor került szocialista tulaj­donba Szentendrén a Csok- nyai Szerszámgyár. Hogy az­óta milyen eredményeket ért el, hogyan fejlődött, arról a vállalat főkönyvelőjével, dr. Győré Andorral beszélgetünk, aki az államosításkor került ide. Sok száz szijjal — Elöljáróban megjegyzem — mondja a főkönyvelő —, hogy vállalatunk az elmúlt 24 évben sokkal gyorsabb ütem­ben fejlődött, mint a megelő­ző 85 esztendő alatt. Koráb­ban ugyanis nagyjából azo­nos számú dolgozó azonos ter­mékeket gyártott, az utóbbi 24 évben körülbelül ötszörö­sére nőtt a létszám, megvál­tozott a termékszerkezet, szin­te kicserélődtek a szerszámok, s jelentősen emelkedett a ter­melékenység. Az államosítás­kor kovács, bognár, ács, ká­dár kisiparosok kéziszerszá­mait gyártottuk. És milyen kö­rülmények között! A földszin­tes épületekben füllesztő hő­ség uralkodott, hisz a kemen­cék fölött néhány deciméter­nyire volt a plafon. Gyakran az egész gyárban állt a terme­lés műszaki hiba miatt, mert akkor még a gépeket az üzem egyetlen energiaközpontja, a MÁV egy Muki nevű gőz­gépe szolgáltatta Ez hajtott meg egy hosszú, minden mű­helyen átnyúló tengelyt, amelyről különböző áttételek­kel, sok száz szíjjal hajtották a gépeket. Ha a szíjak vala­melyike meglazult, elszakadt vagy lecsúszott, vagy valame­lyik gép elromlott, megszólalt a duda, s a hiba kijavításáig leállították a gőzgépet, azaz a vállalat egészét. A tűz — Az 50-es évek elején vég­re hozzánk is bevezették az ipari áramot, ettől kezdve egy ideig részlegeinket egy-egy nagy teljesítményű villanymo­tor hajtotta, de még mindig transzmissziósán, azaz egy részleg minden gépe együtt „lélegzett”. Később áttértünk a gépenkénti meghajtásra, s ez­zel megteremtettük a termelé­kenység javításának egyik leg­fontosabb feltételét. 1953—54- ben a koksz helyett az olaj­tüzelést vezettük be. Itt jegy­zem meg, hogy az olajtüzelés köztudottan szárítja a levegőt. Az előzőleg bővített és kor­szerűsített kovácsműhely te­tőszerkezetét is teljesen kiszá­rította, s elegendő volt egy, a kalapács alól nagy ívben ki­pattanó szikra, hogy lángra lobbantsa az épületet. Az egij az útja mümaktonafc..­TEXTIL- ÉS PAPÍRGYŰJTŐ HETEK május 31-ig Mindazoknak a magánszemélyeknek, akik esetenként 10 kg papírhulladékot vagy 1 kg, 20x20 cm-nél nagyobb, tiszta, háztartási pamuttextíliát adnak át a kijelölt átvevőhelyeken, a vételáron felül AJÁNDÉKSORSJEGYET AD A MÉH Főnyeremény: „DOMBÓVÁR" típusú, 2 szobából, mellékhelyiségekből és teraszból álló nyaralóház. További nyeremények: IBUSZ külföldi utazások, ORION 60-as jubileumi televíziók, | vásárlási utalványok. Ezernél több értékes nyeremény! egész üzem leégett. De ezt is „túléltük”, új, vasszerkezetes tetőt építettünk, folytattuk a munkát. S truktúra változás — Időközben termékszerke­zetünk is változott. Egyre ke­vesebb megrendelést kaptunk az ácsoktól, bognároktól, ká­dároktól, viszont egyre na­gyobb tömegű szerszámot kért az ipar és építőipar. JGnnek az volt az előnye, hogy a na­gyobb sorozatokat alacsonyabb önköltséggel állíthattuk elő. 1957-ben megkezdtük a lap­rugó gyártását. 10 év múlva 4 millió forintot kaptunk bőví­tésre. A végső cél: hogy a szentendreiek lássák el az egész magyar járműipart, mintegy 16 millió forint érté­kű, 100 milliméternél keske­nyebb laprugóval. Felépítettük tehát a rugócsarnokot, beren­deztük, csatornáztuk az üze­met, s rövidesen megközelí­tettük a kitűzött feladatot. Hogy most az új üzem mégis csupán 4 millió forintnyit ké­szít, annak az az oka, hogy az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalatnál jelentősen csök­kent a pótkocsigyártás. Az üzem kapacitásai azonban nem kihasználatlanok. A le- mezrugócsarnokban kaptak helyet a legújabb termékek gyártói, az alumíniumöntők, akik motorházakat és fürdő­szobai lefolyókat gyártanak, évente 20—30 ezret. „Nem vártunk a szerencsére” — Az új gazdasági mecha­nizmus az első időben nem kedvezett nekünk. Fixáras termékeinkkel nemigen tud­tunk nyereséget elérni. Többen elmentek a vállalattól, s még kérdésesebb lett: lesz-e nyere­ségünk? De nem vártuk karba tett kézzel a szerencsét. 1969- ben már megszületett a ter­vünk: új üzemet építünk olyan helyen, ahol van elegendő dol­gos kéz. A választásunk Ba­hasra esett, ahol kovács- és alúmíniumöntő melegüzeme­ket szerveztünk. Az új szociá­lis létesítményekkel ellátott, közművesített, korszerű telep 5 millió forintba került.A gé­pek jó része a Szentendrén ki­használatlan berendezések kö­zül került Dabasra, ahol a II. negyedévben indul intenzív fejlődésnek a termelés, körül­belül 9 millió forint értékű terméket állítunk elő az év végéig. „ Hosszú életű fejsze — Gyártmánystruktúránkat jelenleg harapófogók, kőrnű- veskalápácsok, ácsszekercék, laprugók, gömbvasvágók, fej­szék, tengelykapcsolók és alu­míniumöntvények alkotják. A fejszékről jut eszembe, hogy körülbelül 10 éve kezdtük gyártani a budakeszi Erdészeti Kutató Intézettel közösen ki­kísérletezett speciális fejszét. Figyelembe véve a motorosfű­részek elterjedését, és várha­tóan egyre nagyobb térhódítá­sát, úgy terveztük, hogy éven­te 80—100 ezret könnyűszerrel értékesíthetünk. A felhaszná­lók örömére azonban az új balta élettartama elődeinek sokszorosa, így a kezdeti — valóban nagy kereslet után gyors csökkenés következett. Jelenleg évi 20 ezerrel az egész magyar erdőgazdáságot ellát­juk. Behunyt szemmel — Hogyan változott a lét­szám, és hogyan nőtt a terme­lés? — Az első kérdésre egysze­rű a válasz: vállalatunk lét­száma 260-ra nőtt. A második­ra sokkal nehezebb. — Dr. Győ­ré Andor újra belelapoz a kissé megkopott, elsárgult la- pú noteszbe, amelyet gyakran felütött beszélgetés köztien. — Ezt a „kisokost” még az 50-es évek elején készítettem az akkori igazgatónak, hdgy ha bármit kérdeznek tőle, ne jöjjön zavarba. — A város tér­képétől kezdve, a vállalat ka­pacitásáig minden megtalálha­tó a gyöngybetűkkel teleírt füzetben. — No, itt van pél­dául egy adat: 1950 első ne­gyedében 365 ezer forint érté­kű terméket készítettünk, most március végéig várha­tóan 6,9 millió forint lesz a termelési értékünk. Ezt a két adatot persze, nem lehet ősz- szehasonlítani, nemcsak azért, mert változott a forint vásár­lóértéke, hanem, mert teljesen új termékeket gyártunk. Vala­melyest könnyebb a dolgunk a termelékenységnövekedés vizsgálatánál. Emlékszem ugyanis, hogy 11 évvel ezelőtt, amikor a harapófogó-gyártás megindult, egy-egy kovács műszakonként 250-nél többet nem tudott gyártani. Most, amikor behunyd szemmel is hibátlan szerszámot készíte­nek, nyolc óra alatt 1300 kerül ki a Rezük alól. És hogy csep­pet sem gyengébb minőségben, azt mutatja, hogy épp a hara­pófogók 75 százalékát tőkés­országba exportáljuk. Harapó­fogókból és gömbvasvágókból egyébként évente 5 millió fo­rint értékben szállítunk kül­földre, azaz tejles termelésünk 25 százalékát a FERRUNION Külkereskedelmi Vállalatnak adjuk el. A jó munka jutalma Az irodában, ahol beszélge­tünk, a falakat oklevelek, em­léklapok díszítik. Többségük „Élüzem” felirattal, 1955 és 1961 közötti keltezéssel. Az idén azonban nem osztottak nyereségrészesedést. — Meg kell vallani, nyere­séggel zártuk az évet, de a megengedettnél nagyobb bér- fejlesztés miatt magas adót kellett fizetnünk. Azt hiszem, mégis jól okoskodtunk, amikor várható nyereségünk rovására is emeltük a béreket, hiszen ily módon sikerült megtarta­nunk több kiváló szakmun­kást. Az idén pedig, már min­den feltétele megvan annak, hogy jövő ilyenkor ne legye­nek üresek a nyereségboríté- kok. Ez már csak a dolgozókon múlik, a jó munka feltételei adottak. Czibor Valéria Kéziszerszámok — kiskertekbe IMPORTTAL BŐVÜLT A VÁLASZTÉK A mezőgazdasági tanács­adók, a szakemberek most már igencsak sürgetik a háziker­tekben, a hétvégi telkeken a tavaszi munkák elvégzését. A házikertészek korábban sokat bosszankodtak a legegyszerűbb kertművelő, -gondozó eszkö­zök hiánya miatt. Tavaly ilyenkor még ásót, gereblyét, kapát sem nagyon lehetett kapni. Az idén kedvezően vál­tozott a helyzet. A kereskedelem 250 ezer Karbantartók Tápióbicske főutcáján ar­tistákat megszégyenítő ügyes-: seggel végzik a beton villany- oszlopok kötelező karbantar­tását. dollár értékű ilyen cikket hozott be. A vidéki nagykereskedelmi vállalatok beszerzési egyesü­lése, a provinc, a szezonra például 20 millió forint érté­kű ágfűrészt, nyesőollót, ké­regka parót, ollókést impor­tált a hazai termelés kiegészí­tésére. Mintegy 3 ezer tonná­nyi durván kovácsolt szer­szám, ásó, kapa, gereblye ke­rül forgalomba, s ez már ele­gendő az igények kielégítésé­hez. A tavaszi munkákhoz tarto­zik a kerítésiépítés is, amely­hez a VASÉRT bőséges vá­lasztékot, több mint 20 féle kaput, kerítésaj­tót és hét fajta kerítésele— ' met kínál. Tavaly hiánycikk volta kerítésfonat, most ki tudják elégíteni belőle az igényeket. Árusítható a Blaupunkt A KERMI korábban ideig­lenesen megtiltotta az import Blaupunkt autórádió forga­lomba hozatalát, mert az ille­tékes vállalat elmulasztotta a kötelező minőségvizsgálatot. Időközben az AUTÖKER el­végezte az előírt vizsgálatot, amelyen a készülék megfelelt a követelményeknek. Ennek alapján a KERMI — magyar nyelvű használati utasítás­sal — ismét engedélyezte a Blaupunkt autórádió árusí­tását. — A megye élelmiszeripa* rában tavaly hatvannyolccal több baleset történt, mint 1971-ben. Emiatt csaknem kilencszázzal több munkanap ment veszendőbe. A balese­tek számának emelkedése a munkafegyelem lazaságára vezethető vissza. Munkássá válás Verbunkos népviseletben (Egy nemzedéken belül is változik az ember munkája, éle- | te, értékrendje. A társadalom 'másik osztályához, rétegéhez való csatlakozás módosítja a mozgó ember érdeklődését, jellemét, magatartását. Ez a változás megtartó — elvető —, szerző folya­mat, a korábbi osztály-, rétegtudat hat, kirostálódnak bizonyos elvek, gyakorlatok, s új érdekek, felismerések gazdagítják a parasztból munkássá, fizikai dolgozóból értelmiségivé váló em­bert. Az átmenet hosszabb-rövidebb ideje ezért bonyolult fo­lyamat.) Gerhardt Pálnak hívnak, 1940. augusztus 15-én szület­tem Galgahután. Szüleim föld­művesek voltak, anyám a ház­tartásban dolgozott. Hét hold­ba vetettünk kukoricát, rozsot, burgonyát. Ketten voltunk testvérek. Én a nyolc általá­nost végezhettem el. Az iskola után otthon maradtam, föld­műves lettem, kapáltam, szán­tottam, vetettem. Az udvarban a tehén, a ló, a tyúk, a liba adott munkát. Nehéz élet a földművesé, arra mifelénk he­gyek vannak, agyagos a föld. 1960-ban megalakult a tsz, egy évig a közösben dolgoz­tam, aztán bevonultam kato­nának. A szolgálat után lesze­reltem, akkor a termelőszövet­kezetben nem fizettek jól, 17 forintot ért egy munkaegység. Az ikladi Ip>ari Műszergyár volt hozzánk a legközelebb, 63-ban ide kerültem betanított munkásnak. A forgácsolóban az állórész- soron dolgoztam, a szalagon minden feladatot el tudok vé­gezni. Mik a feladatok? Lehet, hogy nem mondom szaksze­rűen: furatgörgőzés, pereme- zés, lapmarás, talpmarás. Hogy mit jelentenek ezek a szavak? A művezetőm jobban elma­gyarázná, mint én. Várjon megkérdezem tőle ... Jól gon­doltam, szóval: az állórészt görgővel préselik, ahová a pajzsot erősítik, oda peremet kell csinálni, a lapmarás azt jelenti, hogy az állórészt ma­rógépen megmunkáljuk. Én most öntvényeket sorjázok, re­szelővei leszedem a revét. Le.r.ie furcsa volt, hogy a gyárban nagyobb társaságba kerültem, odahaza csak a csa­láddal tartottam a kapcsola­tot. A faluban is voltak bará­taim, az egyik p>esti gyárba járt, a másik otthon, a mező- gazdaságban dolgozott. Leg­többször a kocsmában, kultúr- házban, a moziban találkoz­tunk. Megkérdeztük egymás­tól: hogyan telt el a hét? A gyárban is vannak barátaim, velük arról beszélgetünk: ho­gyan telt el a nap, milyen munkát kapott, miről szól a legutoljára olvasott könyv? Otthon a falumban KISZ- tag voltam, elmentünk társa­dalmi munkára, kultúrházat építettünk. KultúreSoportot alakítottunk, én a táncot sze­rettem a legjobban, Verbun­kost jártunk, népviseleti ruhá­ban, hímzett ingben, mellény­ben, csizmanadrágban, csizmá­ban. Hímzett zsebkendővel in­tegettünk. Békéscsabán, a Ba­latonon is voltunk, nemzetiségi együttesünk első díjat kapott. A gyárban nem vagyok KISZ-iag, sem párttag. Mint szocialista brigád tagja társa­dalmi munkákon, véradáson veszek részt. Várjon egy pilla­natra, rögtön megkérdezem, hogy milyen fokozatot értünk el... Bronz fokozatot, harco­lunk az ezüstért. Mi 3 különoseg az ipari és a mezőgazdasági • munka kö­zött? Nem tudom. Változtam-e az iparban, s ha igen, miben? Pontosabb lettem, mert időben kell megjelenni a munkahe­lyen. A tanácskozásokon nem szeretek felszólalni. Nem vitat­kozom a csoportvezetővel, a művezetővel. Betanított munkás vagyok, amikor felső iskolába mehet­tem volna, nem mentem, az­tán sem volt kedvem a tanu­láshoz. Közepes diák voltam, gondoltam, hogy nem fogok érvényesülni... Jókedvű a brigád, tréfálkoznak. Dalolni szoktak. Ha iszunk, valaki a tenyerét a csaphoz nyomja, s a víz az ivó nyakába ömlik, így már engem is megviccel- | tek. Szüleim a tsz-ben dolgoz­nak, nem hívnak a közösbe. A gyárban 1700—1800 forintot keresek. A faluban szabad szombatonként találkozom a haverokkal. Otthon segítek a háztáji művelésében, ha kell, zsákolok. Szeretek a gyárban dolgozni, nem is akarok én más munkahelyet keresni... (A mozgó ember más minőségű munkára talál, s ez a mis minőség új környezettel, szokásokkal, értékrenddel, magatar­tásformával jár együtt. Az új igényeket nehéz kielégíteni, so­kat kell ehhez „tanulni”. Tanulni a viselkedést, a kapcsolat- teremtést, a beilleszkedést. Az átmenet megzavarhatja, elbi-< zonytalaníthatja az embert. Évtized kell, hogy megszokja új helyzetét. És az átalakulás nem is sikerül mindenkinek.) F. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom