Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-14 / 37. szám

MOMOB»VID£ P«E. ST MlGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1973. FEBRUAR 14., SZERDA Zárszámadás a péteri Rákóczi Isz-ben Kifizetődött a szarvasmarha-hizlalás Túlteljesített termelési érték Fokozták a gépesítést — Köszönet a nyugdíjasoknak A péteri Rákóczi Termelő- szövetkezet megtartotta zár- saámadó közgyűlését. Szászik Károly, a tsz elnöke ismertet­te az elmúlt év eredményeit. — A termelőszövetkezet az 1972. évre tervezett 17 millió 127 ezer forintos termelési értéket 19 mil­lió 480 ezer forintra tel­jesítette. Ez annál is inkább jó ered­mény — mondotta —, mivel köztudott, hogy a tagság el­öregedett: a nyilvántartott há­romszáztizenöt tag közül tény­legesen százhúsz dolgozik, 6záztizenegy személy nyugdí­jas, a többi alkalmazott. A dolgozók részesedése, ha nem is sokkal, de meghaladja a tervezettet: egy napra ugyanis 90 forint munkabér- értéket terveztek, a teljesített 97 forinttal szentben. Az egy dolgozóra jutó évi részesedés 25 ezer 536 fo­rint. A tsz elnöke a nyugdíjasok munkáját is értékelte, megkö­szönte segítségüket, és kérte további támogatásukat, majd a kertészet és a növényter­mesztés eredményeinek ismer­tetésére tért át. őszi búzát 280 holdon ter­mesztettek; holdanként 15,6 mázsa termett a tervezett ti­zennéggyel szemben. Lucerná­ból, a tervezett 20 mázsa át­lag helyett, 36 mázsát takarí­tottak be. Káposztából hol­danként egy vagon termett, holott csak 80 mázsát tervez­tek, görögdinnyéből pedig 103 mázsát termeltek a 80 mázsás tervezett átlaggal szemben. A többi termény körülbelül any- nyi lett, amennyit a terv elő­irányzott, kivéve jóformán csak a sárgarépát, amelyből 8 mázsával termett kevesebb a tervezettnél. Ezután Szászik Károly az ál­lattenyésztéssel foglalkozott. Hatvan hízómarhát adtak el az állatforgalminak, csaknem 600 kilós átlagsúlyban. A be­vétel azt mutatja, hogy érde­mes foglalkozni szarvasmarha- hizlalással, de érdemes a ju- hászattal és a pecsenyecsirke nevelésével is: 15 ezer 400 pe­csenyecsirkét értékesítettek. A tsz üzemeivel foglalkoz­va, elmondotta, hogy a csiszo­lóüzemben az elmúlt évihez hasonlóan szervezett, fegyel­mezett munka folyt, míg a la­katosüzem termelése egyenet­len volt, sőt, a harmadik ne­gyedévben vissza is esett. Ál­talában bizonytalannak lát­ták a középvezetők és a dolgo­zók is a melléküzemek továb­bi létét. Ez a bizonytalanság megszűnt: a jelenlegi üzemek szilárdak, továbbra is fenn­tartják mindegyiket. Az elmúlt év beruházási összértéke egymillió 846 ezer forint. Ebből 200 ezer forint értékben bővítették a savanyítóüzemet, 79 ezer forintot költöttek a fű- tőolajkút létesítésére, erdő­telepítésre pedig 315-öt. Leg­több forintot gép- és jármű­vásárlásra használtak fel, ke­reken egymillió 125 ezret. A termelőszövetkezet közös vagyonának értéke 1971-ben nem érte el a 14 millió forin­tot, az elmúlt óv végére vi­szont meghaladta a 15 milliót. A közös gazdaság elnöke a jelenlévők nagy tapsa közepette jelentette be, hogy a nyugdíjas és a já­radékos tsz-tagok nyug­díját havi 400 forintra egészítik ki. * A kiegészítés évenként ezer- ezerötszáz forint többlettámo­gatást jelent a nyugdíjasok­nak. Befejezésül a különböző szervekkel való kapcsolato­kat értékelte, kiemelve a kö­zös gazdaság és a tanács együttműködését, melynek eredménye a községi óvoda vízellátása, a lakosság részére olajkút létesítése és az elkö­vetkezendőkben egy gázcsere­telep megépítése, továbbá a sportkör rendszeres támoga­tása. — Az értékelt év — mon­dotta Szászik Károly — küz­delmes és nehéz év volt, de az eredmények azt mutatják, ér­demes volt dolgozni, örvende­tes, hogy nagymértékben ja­vult a munkafegyelem és a tervszerűség, következésképp nőtt a dolgozók személyes jö­vedelme és nőtt a termelőszö­vetkezet közös vagyona is. Arra kérte végezetül a ta­gokat, hogy a továbbiakban is az eddigi szorgalommal és lel kesedéssel dolgozzanak a kö­zös gazdaságért. V. I. ECSER Fclköszöntötték a százéves Lajtner Andrásnét Megható ünnepség színhelye volt özvegy Lajtner Andrásné ecseri lakása az élmúlt szom­baton. Lajtner néni február 10-én ünnepelte születésének 100. évfordulóját. A centená riuimi ünnepségen jelen vol tak gyermekei, unokái, déd­unokái, valamint a helyi párt és tanács vezetői. Az út törők kedves műsorral kö­szöntötték az ünnepeltet, aki könnyes szemmel mondott kö' szönetet a bensőséges megem­lékezésért. Társasutazást szervez a járási Vöröskereszt Várják a jelentkezőket Társasutazást szervez a mo- nor járási Vöröskereszt. A két évvel ezelőtti opatijai közös út remekül sikerült, azt szeretnék most megismételni, csak más, Ungvár, Munkács és Verecke úticéllal. Április 30-án indul a különbusz, s május 3-án hozza haza az uta­sokat. A Vöröskereszt járási szer­vezete mihamarább várja az érdeklődő jelentkezőket. Az útiköltség egy részét — 600 forintot — ugyanis február 25-ig be kell fizetni. Az összes költség egyébként 1500 fo­rint, plusz 335 forint költő­pénz. Mf SOR Mozik Maglód: A félszemű seriff. Nyáregyháza: A fekete far­kas. Vecsés: Kezed melegé- veL Koncert Monor, járási művelődési ház, 19 órakor: a Bergendy- együttes koncertje. Divatbemutató Gyömrő, művelődési ház, 18-án, délután 17 órai kez­dettel: zenés tavaszi divat­bemutató a Gyömrői Ruha­ipari Szövetkezet, valamint a Nyeste Gyuláné által forga­lomba hozott termékekből. Ilovszky Rudolf és Sebes Gusztáv Monoron, a mozi helyiségében, ma, február 14-én, este 18 órakor előadást tart a labda­rúgásról és válaszol az az­zal kapcsolatos kérdésekre. A CENTENÁRIUMI EV AJANDEKA Határidő előtt elkészül a napközi otthon Vecsés költségvetési üzeme, a község területén nagy fel­adatok elvégzésére hivatott. Számos jelentős építkezés di­cséri már jó munkáját, pél­dául a MÁVAD-telep, a Kun Béla téri óvoda, de a villa­mossági iparcikkbolt üzlethá­za is figyelmet érdemlő, mely­nek építését még „kölcsön- gépek” segítették. A gyorsuló ütem, az egyre nagyobb igény, melyet az üzemmel szemben támaszt a fejlődés, szükségessé teszi a mielőbbi teljes gépesítést. Ezt a célt szolgálva, az elmúlt évben egy Ztl teherautóval és egy tolólapos markológéppel gyarapította a tanács a költ­ségvetési üzemet, melynek gé­pesítése azonban még ko­rántsem fejeződött be. Az ember és a gép már ed­dig is megtette a magáét: az új évet köszöntőn ott álltak a falak, s hatalmas ablakokkal fordul az épület a Petőfi tér felé, ígéretül, hogy a Petőfi centenáriumi év legszebb aján­dékát, a várva várt, minden igényt kielégítő, modern nap­közi otthont határidő előtt át­adhatják az építők. F. G. Mezőgazdasági könyvhónap Kiállítások a ” ‘ ’ 1" Február: mezőgazdasági könyvhónap. A monori járás önálló könyvtárai is ennek je­gyében folytatják a munkát ebben az időszakban. Pilisen, Üllőn, Vecsésen, Maglódon, Gyömrőn és Süly­sápon a mezőgazdasági szak- irodalomból kiállítást rendez­nek, s különös figyelemmel ajánlják olvasóiknak a me­zőgazdasági szakkönyveket. A tsz-ek szakembereinek véle­ményét is kikérik, például arról, milyen új mezőgazdasá­gi könyveket vásároljanak. A legutóbbi statisztika sze­rint a mezőgazdaságban dol­gozó olvasók száma nem gyarapodott, ezért minden könyvtár azt a célt tűzte ki maga elé, hogy minél több tsz-taggal kedveltesse meg a könyvolvasást. GYÖMRŐI MOZAIK Gyömrő legszebb, egyben legforgalmasabb utcája a Steinmetz kapitány út. A vas­úti sorompótól az OTP-fiók épületéig érdemes végigsétál­ni e rendezett, városias han­gulatot árasztó úton. Érdemes még akkor is, ha a tél nem a legalkalmasabb időpont néze­lődő sétára. De miért ne? Hiszen ilyen­kor is megállásra késztet a ru­haipari szövetkezet új, impo­záns üzemháza, a művelődési otthon egyszerű vonalú épüle­Szavak és tettek 4; -atíífe: v<# * -fc \jT« S i HfJv-uO&.b; .a Jttru Komoly férfiakká érnek Hosszú, szőke haj, csíkos, kötött pulóver és rövid műbőr kabát, enyhe rózsaszín gallér- rak — Hogy mivel töltöm a napjaimat? Mint a többiek. Reggel hatkor csörög az óra ... Mintha nekem számítana va­lamit, legfeljebb megfordulok. Aztán jön a mutter... Egy-két falás, egy fél pofa tea, és ro­hanás a vonathoz. Megszokott csajok, ismerős ürgék. Kőbá­nyáig hülyéskedünk... A Ra­diátorban melózom. S. Mátyás a vecsési Béta-te­lepen lakik. Tizenkilenc éves. Nemrégen végezte el az ipari- tanuló-iskolát. Villanyszerelő, ízig-vérig mai fiataL A szeme nevet, a keze pedig állandóan Jár, amikor beszéL Ügy vetet­— Brassóból köl­töztünk Székelyke- resztúrra. Apa irodá­jában éjfélnél is to­vább égett a lámpa- öcsi kettő-, én ötéves voltam, es vártuk a kistestvérkét. Anya lebontott, derékon alul érő hajjal ké­szülődött. „Többen leszünk” — ezt mondta, aztán ... So­ha többé nem láttam anyát... Apával ma­radtunk, három árva. A kicsit, akiért anya az életét adta. ki kel­lett adni. Kilenc hó­napig élt. öcsi és én apával maradtunk. Mire 8 éves lettem, apa is ott hagyott bennünket, teljesen árván. Nagy tél volt... A temetés után lovas kocsi zörgött velünk a farkasordító hideg­ben, hegyek, erdők között. Sötét éjszaka érkeztünk Kőrispa­takra. A kocsis meg­zörgette a székely ka­put, Antal Gergely bíró kapuját. A megtalált testvér Juliska néném csí­pőre tett kézzel tu­datta, rossz helyre vittek bennünket, mert ha nem lenne a három fián kívül egy lánygyereke is, a kis Erzsit megtartaná ... Becsomagolt pok­rócba, subába vasta­gon az öreg kocsis, aztán a lovak közé vágott. Visszafordí­totta a kocsirudat.., öcsi sírt, éhes, fázik, szomjas. öleltem, szorítottam magam­hoz az alig ötéves kisgyereket. Két-há- rom napig tartott magánál a kocsis jó felesége. Apró, öreg néni volt... öcsivel csak bújtunk egy­máshoz. Az egyik reggel így szólt a bácsi: „Kézdi- vásárhelyre me­gyünk. Sándorkát ne követeld, indulnunk kell." 1935 karácso­nyát már a vásárhe­lyi intézetben töltöt­tem, nagyon szomo­rúan. Mindig sírtam Sándorkáért... Az otthonunk végleg el­tűnt, soha többé nem léptem át a szülői ház küszöbét. Az in­tézetben sok szépet tanultam, de az út már csak egy rokon otthonába, Szolok- mába vezetett. Ha öcsi felől kérdezős­ködtem, egyszerű vá­laszt adtak: „Nem tu­dunk róla.” Még gyerek voltam akkor is, amikor Pestre kerültem. Űj reményekkel kezd­tem keresni testvére­met. Reméltem. Egy­re kétségbeesetteb­ben éreztem, hogy senkim a világon. Akkor fordultam a Vöröskereszthez, eredménytelenül... Egyszer aztán mégis. Harminchat évi bi­zonytalanság után, 1971. decemberében, a Vöröskereszt Csa­ládi Lapjában: „Ki tud róla? — Illyés Sándor keresteti Er­zsi nevű nővérét." 1972. júniusában, Kolozsvár vasútállo­másának forgatagá­ban öleltem meg a 36 éve elveszett „kis öcsit", aki Kolozsvá­ron lakik, festőmű­vész, restaurátor. Egy hét kevés volt, hogy elbeszéljük az árvák sorsát, az egymáske­resés kudarcait. És az újrakezdést, ami végül is mesébe illő, hihetetlennek tűnő álom, és mégis való­ság. A Vöröskereszt és a Családi Lap nél­kül mindmáig csak emlékeznénk, hogy volt egyszer egy test­vérünk, Megköszön­nünk hát hogyan le­hetne, nincsen rá sza­vunk — fejezi be tör­ténetét a vecsési Brindzik Lászlóné. te el magát a széken, mintha a csípői merevek volnának: félig ül, félig fekszik. Divatos, fekete lakk félcipőjét a sarka körül forgatja. — öt óra előtt érek haza. Segítek a faternak, ha van mit, aztán megyek a srácok­hoz. Egy-két órát lődörgünk, majd beülünk a Loksiba, csak néha, mert én nem komálom, elmegyünk a kultúrba is, vagy a Jókaiba. Este mozi. Tök mindegy, mit pergetnek. Sok­szor a tévét nézem. Három kommunista szomba­tot tartottak, mindegyiken részt vett Az üzemi KISZ- szervezettel együtt több va­sárnap társadalmi munkát is végzett: Kecskeméten, az egyik óvodában, központi fű­tést és villanyt szerelt. Most vasárnap is utazik: a móri tsz - be mennek dolgozni. A kere­setüket félreteszik, nyári ki­rándulásra, de egy részét a vietnami alapra adják. KISZ-titkárunk, és Vietnam­ról kezd magyarázni. Mi is tudjuk, mondom neki, láttuk a tévében... Csak négy deci vért vettek tőlem, de egy li­tert is adtam volna. Két va­sárnapi műszakot is válla­lunk ... Mondom, nem kell sok szó nekem, értek én ke­vésből is. S. Mátyás mai fiatal. A sza­vai nem mindig illenek a tet­teihez. Nemsokára bevonul, határőr lesz. Sokan megszólják, legyinte­nek rá: — Ezek a mai fiatalok! Igen, ezek, és nem kell szégyellenünk őket. Vadhajtá­saikat előbb-utóbb ők maguk lenyesik, és komoly férfiakká érnek. Kovács György te, a községi tanácsháza, ren­dezett parkjával, s kicsit odébb, az iskola előterében, a szovjet hősök emlékművével. Itt található a község egyik legszebb épülete, a TÖVÁLL kétemeletes irodaháza is. Mindez, együtt, megér egy rö­vidke sétát. ★ A NAGY TAVON A KOR­CSOLYÁZÁS SZIGORBAN TILOS! — figyelmeztet a fel­írás. A nagy tó ugyanis a hor­gászoké, akik a lékek fölé ha­jolva, szép számmal, nagy tü­relemmel várakoznak. — No, van kapás? — kérdi ismerősétől egy most érkezett férfi. — Ha jaj! Csak lesz kapás, kikapás, ha hazamegyek — mondja emez. — Az asz- szonynak azt mondtam, ebéd­re viszem a halat... Tényleg, most mennyi az idő? — Fél négy! ★ Vonat lassít, megáll, utasok szállnak le gyors léptekkel. S leszáll néhány továbbutazó fiatal is, hogy egy kicsit játsz- szék az álldogáló vonat mel­lett. A mozdonyvezető észreveszi őket, hangos sípjelzéssel fi­gyelmeztet az indulásra... Mozdul a szerelvény... Ug­rálás a síkos, csúszós lépcső­kön fölfelé. ★ Kisvendéglő, forgalmas üt mellett. — Colát kérek! — Az nincs. Nem tartunk. — Pálinkát igyon — mondja egy borostás képű férfi —, eb­ben a kutya időben az a leg­jobb szíverősítőnek! Most rendeli a harmadik féldecit. (jandó) — Hű, ha látta volna, mi­lyen állati bunyeló volt az el­múlt szombaton!... Nem ér­ti? Olyan zríféle! Ferivel vol­tam, és egy csaj meghívott bennünket házibulira __ Ügy fe ldobtuk a házat, hogy még a szomszéd is átjött, pedig vagy húsz méterre van a ska­tulyája. Monoron Is elkezdődött A tavaszi idényre készülnek a labdarúgók Heti háromszori edzés Nem is annyira Matyit, mint inkább az apját Ismerem. Az Ezüstkalász Tsz-ben dolgozik. Szép, nagy házuk és Zsiguli­juk is van. Matyi igen anyás. Nincs olyan nőnap, hogy any­jának ne vinne virágot, anyák napján pedig egy kosórnyi csokoládét vesz neki. A kertet évek óta Matyi ás­sa fel, még a kormozást is el­végzi az anyja helyett. Kere­setéből kétezer forintot ad haza. 1 swrf Nem szeretem a sok be­— Január utolsó hetében elkezdték az edzést labdarú­góink — újságolta Gajdos Jó­zsef intéző. — Berendi Pál ed­ző vezetésével, heti három al­kalommal készülnek a tavaszi idényre. Jegyzetfüzetet vesz elő, és máris sorolja az előkészületi mérkőzések időpontjait. Feb­ruár 11-én Budapesten, a K. Lombik ellen játszottak, 18-án a túrkevei csapat látogat Mo- norra, 21-én ismét a főváros­ban játszanak, a Kőolaj ellen, majd 25-én a Bem SE NB III- as csapata szerepel Monoron. A játékosok nagyon szorgal­masan végzik a nehéz gyakor­latokat. — Mit várt az őszi és mit a tavaszi szezontól? — tettük fel a kérdést. — Mint újonc csapattól a megyében, a középmezőny el­érését vártam, de egy kis sze­Fekete Gizella • szedet... A múltkor is jön a i rencsével egy-két hellyel előbb is végezhetett volna a csapat. A tavaszi szezon nagyon-na- gyon nehéz, de bízom a fiúk küzdeni tudásában, és ismét a középmezőnyre számítok. — Kik voltak azok, akik megbízhatóan játszottak az őszi szezonban? — Nehéz kérdés. Egy-két nevet azért megemlíthetek. Si- monovits, Gergely, Déri. Egyébként minden játékos tu­dása legjavát nyújtotta. A beszélgetésbe bekapcsoló­dik Bari Ferenc szurkoló is, aki minden mérkőzésen kint volt, és a csapatot elkísérte vi­déki mérkőzéseire is. Szerinte a tavaszi szezonban nem sza­bad úgy játszania a csapatnak, mint Üjhartyánban, ahol lélek nélkül futballozott. Ha tavasz- szal jobban megy neki vidé­ken, egy-két hellyel előbb vé­gezhet a bajnokságban. Vitéz Imre l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom