Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

fkai

fiiEGlti

im T*NUÄR 14., VASÁRNAP

............................................ ■■

Mi

rlap

9

i

TANULMÁNY

• 'sssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssjysz*

LEONYID GURUNC:

ItSsSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsSSSSSSSSSSSSSSSSy*

Tájak, emberek-XXVC<VN>iVVVVX>XW^CCSXVJCCCCCSN>^X>XVX>>>X?

Kiss Ilona Mária rajza

— ... látod, ma sem tudtam pontosan jönni.

Kázmér megmozdult. Lehunyta a szemét, és elvigyorodott.

— Sose tudtál — mondta.

Márta mondott valamit — hanglej té- séből Kázmér arra következtetett, hogy megsértődött. Nem figyelt, mert behunyt szeme mögött a sokszor órákig tartó, hiába várakozásokra gondolt, s arra ac egykedvűen viselt torokszorongató gyötrelemre, amely ezeket a hiábavaló várakozásokat követte. Sok esetben érdeklődéssel vizsgálgatta magát, vad képzeteit, melyeket nem akart maga elé idézni, gyilkos indulatait, melyek egyébként összeférhetetlenek voltak vele. mégis kivédhetetlenül ellepték. Nem használt ellenük sem ital, sem más.

Csönd volt. Kázmér kinyitotta a szemét, s látta, hogy Márta valahová a város felé néz, konok, kissé haragos arccal. Gyöngéd lett.

— Már nem tart sokáig — mondta.

Márta lenézett. Kázmér. mintha parányi megvetést (vagy kételkedésfélét?) fedezett volna fel tekintetében. A közös elkeseredésnek tulajdonította és örült, hogy most beszélgetni fognak erről.

— Mikor jössz el? — kérdezte szelíden, de kérdése egv darabig.a fejük fölött lebegett, azután lomhán eltűnt a környező fák között. Nem csönd, valami egész más maradt utána. Kázmér hideget meg meleget érzett egyszerre. Kényelmetlen volt, mert nem'akarta. Nagyon várta a választ.

— Miféle Disztrángok mozogtak? — kérdezte Márta.

— Szeretlek — mondta Kázmér egy kis félmosollyal, és megsimogatta Márta haját.

Hosszú csönd lett: mindketten az erdőt hallgatták.

— Ez olyan, mint a Meradna? —kérdezte Márta.

Lenn álltak a völgyben, s lábuk előtt fél méter széles csermely surrant.

— Á — mondta Kázmér —, Meradna egész más volt. Nagyobb is, és más is.

Lefelé sokat beszélgettek. Kázmér mesélt a pisztrángokról, a halőr hatalmas kutyájáról, amit később agyonlőttek, mert őzet ütött le. Piszkosszájú Pistfi bácsiról, a faiskola vezetőjéről, málháról, vaddisznókról. Mire leértek, Kázmér egész jól érezte magát, elmenekülhetett az erdőjébe, patakpartijához.

Jópofa ez a kis csermely, gondolta, de azért a Meradna egész más volt. Tisztább a vize, mint ennek. Különben nem is1 élnének benne a pisztrángok. Azok csak tiszta vizű patakban élnek meg. Tiszta vizű. gyors sodrású patakban. Szép lakhely. Jó volna pisztrángnak lenni egy ilyen patakban, gondolta hirtelen, és kicsit tényleg irigyelte a pisztrángokat. Szeretnék pisztráng lenni.

Hangosan felnevetett.

— Mit nevetsz?

Márta kicsit odább állt, és fadarabokat rugdosott a vízbe. A fadarabkák villámgyorsan tűntek el egy szikla mögött, amely méterekkel alattuk volt. Kázmér még mindig nevetett.

— Mit nevetsz? — kérdezte újból Márta, és hozzátette: — Nem ér kihagyni a másikat.

Kázmérnak jólesett hallani Márta hangját. Eszébe jutott, hogy mostanáig csak ő beszélt.

— Már nem nevetek — felelte Kázmér, és tovább nevetett. Madarak szöszöltek a fákon. Meleg volt. Szél nem fújt, a falevelek mozdulatlanul konyul- tak le az ágakról. Márta tovább rugdosta a fadarabkákat. Kázmér meg lehajolt. és szedegetett belőlük.

— Gyere — mondta Mártának —. játsszunk.

— Mit?

— Vízipólót — mondta Kázmér —. de ez másféle, mint amire te gondolsz. Ez speciális vízipóló. Nem én találtam ki — tette hozzá gyorsan.

i

t

*

összeszedett egy csomó fadarabkát. j Felét odaadta Mártának.

— Bedobjuk itt fönn — mondta Káz- j mér —, aztán meglátjuk, melyikünké ér j ide a sziklához hamarabb. Az nyer.

Játszani kezdtek. Márta nyert. Káz- ; mér hiába igyekezett kiszámítani a sod- j rást, a másik fadarab mindig gyorsabb- | nak bizonyult. Az utolsó fadarabra egy j lehántolt, fehér színű, félig szikkadt, rör í vidke bokorágdarabra rámeredt. Te fogod ezt nyerni, mondta magában a fadarabnak. Az utolsó, döntő, játszmát te i nyered. Ügyes és fürge, kis fadarab ; vagy. És te fogod megválaszolni a megválaszolatlan kérdéseimet. Mindent föl-. \ tettem rád, fadarab.

Mártára sandított, Márta rámosolygott Ká’’mórra, aztán egyszerre dobták vízbe a fadarabkákat. A lehántott, fehér színű, féligszikkadt, rövidke bokorág azonnal kilőtt, és másfél méter előnnyel rohant a szikla felé. Kázmér a nagy hadvezérek diadalát érezte. De csak egy pillanatig. A szikla előtt egy méterre Kázmér fadarabját egy vízből kiálló kő kibillentette az irányból, s egy forgóba terelte, ahonnan nem tudott kijutni. A másik szépen, nyugodtan úsrott, kikerülve a követ, és eltűnt a szikla mögött. Kázmér a forgót nézte: mélyebb volt, mint máshol, sötétzöld, nyugodt. Tetején ott himbálózott a fehér bokorágda- rab. Szomorú lett.

— Látod — mondta Mártának —, itt szeret a pisztráng. Ilyenfále | helyeken.

— Igen — mondta Márta, és az órájára nézett.

Kázmér lassan emelte fel a tekintetét. Végigsiklott Mártán, az új kosiztümön, a blúzon, amit nemrégen vett föl, nyakán. száján, s végül megállapodott. Tiszta vizű, gyors sodrású patak volt Márta szeme, de Kázmér hirtelen borzasztó pontosan tudta, hogy ő soha nem lesz pisztráng ebben a patakban.

Dél lett, mire a városba értek.

0 | 0

| Tüdő- |

I csúcsok f

I I

vy Szabályszerű idézéssel be- ^ ^ hívtak a tüdőmet alul-felül £ ^ megvizsgálni. ^

^ Az idéző eszembe juttatta,^ ^ már van húsz éve is talán, ^ ^ hogy először kerültem lencse- 4 í végre á röntgenszobában. í z í

J Mikor kezembe nyomtak a ^ ^ borítékot, a kartonómmal, rá- 4 ^ jöttem, hogy tulajdonképpen g ^ ebben vannak a régi-régi fel- ^ ^ vételek, fiatalkori tüdőmről. |

^ Megnéztem őket. Istenem, is- í ^ tenem ... húsz éve... Ezek a ^ ^ kevélyen verdeső tüdőszár- ^ ^ nyak ... Csupa élet, derű és ^ | magabiztosság. Egy szippantás £ ^ és húsz liter oxigénkeveréket ^ ^ vontam ki a körforgalomból. p ^ Szilajon áramló vérem, mini ^ | dúvad rontott az oxigénre és ^ ^ már lövellte is a széndioxidot^ ^ az éterbe. Ezek a hörgők, mint ^ ^ vad oroszlánok, félelmetesen ^ ^ fújtatva uralják a platzot: ide ^ | Koch ugyan be nem teszi a ^ ^ lábát. ^

^ És távolban fent, félelmetes |

^ magasságban, a fenséges, meg- ^

á közelíthetetlen, hófödte tüdő- á y y

4 csúcsok. Megrázó látvány volt. £ 4 Én. Fiatalon. Ehhhh ... á

í í

V, Tíz perc alatt a második ci- £

^ garettát szívtam el, miire be- ^ | kerültem a vetkőzőbe. Le- ^ ^ szedtem magamról a felsotes-^ temet borító cuccot és belenéz- ^

r4 tem a tükörbe. í

V • V

ty És akkor megláttam. Igen, ^

^ világosan láttam a mai tüdő- ^ | met! |

Tüdőszámyaim, mint serét- ^ '/y tői talált gilice, petyhüdten, ^ ^ aléltan lógtak. Ereimben, mint ^ ^ augusztusi csermplyben, lus-1 ^ tán csüngött az iszapos lé. Az ty oroszlánok égnek meredő Iá- ^ ^ bakkal, üvegszemmel nézték a ^ ^ kihalit, sivár tájat. 4

/ y

^ És a csúcsok, amire a leg- ^ | büszkébb voltam! Piszkos kát- ^ ^ ránylatyak, tizennyolcmillió ^ ^ összetaposott csikkel. S ami- ^ ^ kor az egyik üvegszemű orosz- ^ ^ Ián a tükörből meglátott, rám- ^ | nyújtotta a nyelvét. * ^

| Behívott az orvos. Beállított ^ í a kalodába és azt mondta, á

y V

/y hogy vegyek mély lélegzetet. 4 | Minek? ^

^ Arra a rövid időre igazán^ ^ kár belém az oxigén ... ^

A Deák Gusztáv j?

Az eriki álmodozó

Minden faluban akadnak csodabogarak, filozófusok.

Ilyen különcnek számított Erikben Petrosz-keri.

Felépítette légvárait, s azok rendre összeomlottak az érdes élet csapásaitól. Amikor egy- egy álma szétfoszlott, jól látszott, hogy Petrosz-keri szeme megtelik szomorúsággal.

Először jó harminc esztendeje tévedtem a faluba. Petrosz-keri még fiatal volt, de már átélte a nagy csalódást.

Parcellájára szép gyümölcsöst varázsolt, de nem volt hajlandó körülövezni kerítéssel. „Gonosz-gazdagok már nincsenek, az enyéim az enyémet nem bántják” — gondolta Petrosz-keri. S valóban, amíg a fiatal fácskák növekedtek, egy újjal sem nyúlt hozzájuk senki. Végre a kert termőre fordult. Akkor ütött be a baj.

Egyszer a kertjébe menve, Petrosz-keri teljesen lecsu- pasztva találta kedvenc gyümölcsfáit. Ráadásul a fosztogatók, kíméletlen pusztítást végezve, letördelték a fák ágait is.

Ügy adódott, hogy sok esztendő múltán ismét Erikbe vetett a sorsom. Minden ismerősnek tűnt: ugyanazok a földek, hajlatok, ugyanaz a gólya a gyors, köveken zuhogó hegyi folyó partján, mint régen. Alaposan körülnéztem. Nem, nem minden a régi itt. A dűlőutak mentén körték aranylottak, halovány fényben égtek a pelyhes őszibarackok, és senki sem őrizte őket.

Hirtelen megláttam öreg barátomat — Petrosz-kerit. Szembe jött velem és mosolygott. Arcvonásaiban minden ott gyűrűzött: az átélt kudarcok szomorúsága, a teljesült remények öröme.

Vagy csak álmomban jelentél meg, kedves eriki álmodozóm?

Jó bor

Néhány esztendeje valamelyik újságban felfigyeltem egy orvos jegyzetére, aki Kamcsatkában dolgozott. Később az orvos neve más összefüggésben többször is felbukkant a lapokban.

1967-ben három kamcsatkai

komszomolista, két lapos fenekű, saját készítésű csónakon, több mint harminckétezer kilométernyi vízi utat legyőzve, Kamcsatka partjaitól leevezett a Fekete-tengerig. E három bátor ember egyike Zorij Báláján orvos volt, akinek a cikkével az említett újságban találkoztam.

Érdekes, hogy ez jutott az eszembe: ki ez a Báláján? Vajon nem földim-e, karabahi? Hiszen minket, karabahokat már semmilyen különösebb ismertetőjegy sem különböztet meg másoktól. Földünk egyaránt felnevelt írókat és katonákat, kiváló tudósokat, énekeseket, sportolókat... Mégis szerettem volna, ha erről a Balajánról kiderül, hogy Ka- rabah szülötte!...

S íme, egyszercsak olvasom Báláján tárcájában: „Kamcsatkában élek. Kamcsatka — második hazám. Szeretem, mert számomra ez a világ közepe.” És zárójelben: „Általában a világ közepe — természetesen — Karabah.” ,

Na, mit mondtam! A kara- bahok között akadt már flottaadmirális, hadd legyen tengerjáró világutazónk is, ahogy mondják, a mi Thoor Heier- dalunk.

Egy jő esztendő múlva a sors személyesen is összehozott Balajánnal, éppen Kara- bahban.

Gyorsan megbarátkoztunk. Emlékeztettem Zorijt a „világ közepére”.

Vidáman kérdezte:

— Emlékszel erre a tréfára?

— Megjegyeztem Zorij, mert segített a leleplezésedben.

Zorij ismét felnevetett:

—Kedves földi, te is maszk nélkül járkálsz az utadon.

így hát két „lelepleződött”, szűkebb hazájába feledékenyen szerelmes karabah, tíz napig, szusszanásnyi szünet nélkül Tcóborolt szülőföldjén.

Tíz nap nem kis idő, sok mindent sikerült kihúznom a földiből. Mindent el sem mesélhetek — egész könyv kellene hozzá. Egy-két történetéről azonban nem hallgathatok.

Az utazás szeretete egyszer Kamcsatka északi részére hajtotta Balajánt. A vihar ott érte a tundrán. A világtól elvágva negyvenkét napot töl— ' tött egy öreg korják jurtájában, félig nyers szarvashússal, szárított hallal táplálkozott. Helikopter vagy kutyafogat $ segíségére gondolni sem lehe- í tett az éjsötét viharban, í Zorijt, a tapasztalt, sok ne- í héz helyzetet megért embert, ? elfogta a keserűség. Megérezte — és nem minden irigység % nélkül — azt a pszichológiai i sorompót, mely elválasztja őt í az öreg kor jaktól. Zorij Észak { foglya volt, a korják — Észak í gazdája. Semmi sem ingatta £ meg a nyugalmát: sem a vi- í har, sem az egyhangú koszt, ^ sem az elzártság. „Az öregnek ^ még a szakálla sem nőtt ki” í — mesélte nevetve Báláján, í „Az északi hóvihar korom- ? sötéttel von be mindent. Meg- ^ győződésem, hogy a civilizáció ^ a vihar szüneteiben született ^ meg.”

í Ilyen feljegyzéseket készített ^ Báláján az öreg korják sát- í rában.

? A nagy vízi úton, amikor ^ kilométereken át cipelték la- ^ pos csónakjukat a kiszáradt ^ medrekben, Báláján megsér- ^ tette a jobb karját. Jerevánba ó érkezvén jelentkezett a kór- í házban, ahol azonnal ágyba ? fektették. Hosszú kezelésre ^ volt kilátás, de Zorij szinte ^ követelte az azonnali operá- ^ ciót, mondván: egy hónap í múlva a csoport folytatja út- á ját, neki addigra feltétlenül 4 meg kell gyógyulnia.

^ A sebészek természetesen ^ meg voltak győződve, hogy egy ^ hónap kevés a gyógyuláshoz, ^ de az operációt hamar elvé- í gezték.. Folyt a műtét, érzés- 4 telenítés nélkül nyitották meg ^ és varrták össze a sérült izom- ^ zatot, a beteg pedig énekelt. ^ Kétórás operáció — kétórás ^ énekszóló. Zorij hangja egy- ^ szer sem remegett meg. Nem ^ forrt a torkára.

4 A legcsodálatosabb azonban, ? hogy a seb begyógyult a meg- í jelölt időpontra. Zorij pedig

sietett Ogyesszába, kamcsatkai barátaihoz, Anatolij Szalnyi- koyhoz és Anatolij Jervisin- hez. Onnan folytatták a megszakított utat.

A moszkvai Maják rádióadó időnként egy tréfás dalt sugároz a kamcsatkai tengerészekről:

A hőség nem győz le, bemászunk a vízbe, nem félünk csak a szúnyogtól, s bemászunk a vízbe.

A dal szövegét Báláján írta.

Egyébként prózaíró, költő és művész. Elbeszéléseit oroszul önti formába — a verseket örményül. Jerevánban megjelenő könyveit maga illusztrálja.

Előttem — Báláján könyvének kézirata. Az Ajasztán Kiadó küldte él véleményezésre. Kijelentem: egy sajátos próza születésének tanúi vagyunk, mely még sok örömet okoz majd. Érdemes felfigyelni rá, ahogyan ez a kicsattanó, malomkő-emelő, tréfát és vidám fecsegést árasztó férfi papírra veti gondolatait.

„Nagyapám állva szelte a kenyeret” — olvasom a kéziratában, s a szívem nagyot dobban a jellemzés súlyától. Vagy íme egy dialógus:

„— Van otthon egy vörös paradicsomom, ötödik napja őrzöm.

— Nekem pedig egy friss uborkám. Nagyon vigyázok rá.

— Cseréljünk.

— Hány napra?

Ez Kamcsatka.”

.. Ma meghalt egy betegem. Több mint húsz esztendeje hordozott szívében egy apró lövedéket. Nem meghalt — megölték. Ma, amikor hangot kap a követelés: szüntessék meg a háborús bűnösök felelősségre vonását.

Mint orvosra — nincs már rám szüksége. A szíve megállt — elnehezült a kilenc gramm ólomtól. De az én szívem ver. Nekem kell ítélkeznem ...”

Miután elváltunk Karabah- ban, levelet írt nekem:

„Már itthon vagyok. A földrajzi térkép legszélén. Ügy éreztem: ideje hazatérnem és zúdultam ide, a térkép szélére. Emlékszel a dalra, amit szülőfalumban, Agortában énekeltek nekünk? „Ahacsi, Gurum, meral a...” Gyakran elénekelem a korjákoknak, ők meg mosolyognak. Azt hiszik, hogy az örmény himnuszt kiutálom ...”

Ugyanebben a levélben:

„Készülök Csukotkába. Ott nagyon jó az időjárás, csak éjjelente mutat a hőmérő mínusz hatvan fokot.”

Nálunk, az örmény hegyekben járja ez a mondás: „A korsóból csak azt lehet kiönteni, amit beletöltöttek.”

Hegyi történet

A birkanyáj lefelé ereszkedett a hegyről, a nyári legelőről, a téli pihenőhelyre. Félúton az öreg pásztor felfedezte, hogy eltűnt a legjobb, legidősebb kutyája.

— Karabas! — szólította a kutyát.

A visszhang messze, a hegyek oldaláról zuhant a mélybe, de az állat nem került elő.

„Bizonyára kimúlt” — gondolta a juhász. A hegyi kutya, ha ráérez a végre, elmegy a gazdájától, hogy ne szomo- rítsa..

Néhány nap múlva a pásztor felvette volna a nemezköpenyét, de nem találta. Lehet, hogy ottmaradt a nyári legelőn.

Kora tavasszal a nyájat ismét felhajtotta a hegyi mezőre. Azonnal észrevette a köpenyét, mellette — az elveszett Karabast. Mindent megértett: a kutya ottmaradt, őrizte a köpenyt.

— Karabas! — szinte ugrott felé az öreg pásztor, egy darab húst elővéve a táskájából.

De a kutya nem fogadta el sem a húst, sem a gyöngédséget.

Idegenül vicsorítva sárga fogaival, farkát maga alá húzva elment, egyre távolodott, visiz- sza sem fordulva a szólításra.

Karabas nem tudta megbocsátani gazdája feledékenysé- gét.

Havas Ervin

fordítása

SIMON LAJOS:

A sebesült

Mellém zuhant, mellettem dörren újra a gránát, egészen elborít a füst, mint földön fekvő, szörnyű csonka holtat az újságlap. hogy ne lássák az élők a vértócsát, s a fennakadt szemet.

Jaj, földre ver a robbanás megint, a füst-lepel egészen eltemet.

A bódulat előtti jaj-kiáltást már a torkomban elfojtja a láz, csak tátogom, hogy adjatok vizet, csak tátogom, hogy jaj, segítsetek, ne hagyjatok a vérben, k ':!

Szívem felett a csillag-alakú forradás újra, újra felszakad, messzi anyámhoz száll megint a jaj, ha meghallom a szót, hogy háború.