Pest Megyi Hírlap, 1972. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

älECi

1972. DECEMBER 31., VASÁRNAP

szfCirtap

Sikeres esztendő után - sikeres új évet

Régi, de jelentőségében nem csökkenő hagyomány, hogy mielőtt átlépjük az új év iküszöbát, az óesztendő végén rövid számadást készítünk. Ügy érzem, élelmiszer- és fagazdaságunk ez évi munkája és eredménye feljogosít bennünket arra, hogy őszinte bizalommal tekintsünk a jövő esztendő elé.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a most lezáruló esztendőben még szorosabbra fűződött az együttműködés tárcánk különböző szakterületei, ezen belül gazdaságok, üzemek, vállalatok, intézmények között Jórészt a kapcsolatok egészséges megerősödésének 'köszönhető, hogy sikerült úrrá lenni olyan nehézségeken, mint amilyeneket a szeszélyes időjárás okozott a mezőgazdaságban. Sőt, a gyakran kedvezőtlen körülmények ellenére számos termény kimagasló hozammal hálálta meg a szorgalmas, hozzáértő munkát, azt a gondoskodást, amelyben az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, a kereskedelmi és ipari szervezetek dolgozóinak, tagjainak együttes szorgalma, szakértelme jutott kifejezésre.

Az országgyűlés a közelmúltban értékelte az élelmiszergazdaság és a fagazdaság helyzetét, és elismeréssel nyugtázta az. eddig elért eredményeit. Az előttünk álló feladatokat, amelyék mielőbbi megoldásra várnak, egyértelműen határozta meg pártunk Központi Bizottságának novemberi ülése. Ilyen feladat — többek között — a kormányunk által elhatározott szarvasmarha-program teljesítése, a kézimunka-igényes növények vetésterületének és termésátlagának növelése, a termelés gazdasági mutatóinak következetes javítása is, ennek nyomán lakosságunk kiegyensúlyozott, nyugodt élelmiszer-ellátása és az élelmiszer-export lehetőségeinek még jobb kihasználása.

A felsorolt feladatok megszabják a jövő év fő teendőit. Ezenkívül még számos munka vár ránk, de valamennyi, tárcánk egészét érinti: Annál is inkább, mivel tevékenységünk mindinkább összehangoltan, szervezetten, egyre egységesebb folyamatban jut kifejezésre.

Az új esztendő küszöbén megköszönöm az élelmiszer-gazdaság és a fagazdaság valamennyi dolgozójának az ez évben végzett szorgalmas és hozzáértő munkát. Kérem, vegyék ki részüket szfwel-lélekkel csak úgy mint eddig, közös erőfesz! tései nkböl. Fejlesz- szék tovább a helyes kezdeményezéseket, váltsák valóra a kibontakozó jó elképzeléseket Ne feledjék, hogy együttműködésünk kihat egész lakosságunk, mindannyinak helyzetére, az életszínvonal alakulására és elválaszthatatlan a szocializmus építésének törekvéseitől.

Ezekkel a gondolatokkal köszöntőm a termelőszövetkezeteik tagjait, az állami gazdaságok, az élelmiszeripar, az erdőgazdaság, az elsődleges faipar, az irányító szervek, a földügy és térképészet dolgozóit. Kívánok valamennyiüknek sok sikert, jó egészséget boldog új esztendőt.

Dr. Dimény Imre

mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter

Hogyan telt el az év? Mit terveznek jövőre!

Három vállalat, három vezetője

Ismét lezártunk egy gazdasági évet s hogy milyen lesz a következő, az függ az előzőtől is. Hiszen a gazdálkodás egy folyamat, amely fejlődő, vagy visszafejlődő lehet, de semmiképp sem választható szét naptári évek szerint. Azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyek jól dolgoztak az idén, megalapozták jövő évi termelésüket, s könnyebben indulnak januárban. Azoknál viszont, amelyeknél voltak gondok-bajok, nem múlnak el az óévvel.

Vajon a megyében hogyan zárták az esztendőt s mik a jövő évi tervek? Néhány példát:

emellett meglevő dolgozóink 20—25 százaléka állandóan cserélődik. A folyamatos betanítás pedig csökkenti a lehetséges termelést. Mégis örömmel mondhatom, hogy az általunk naponta gyártott fonal három és félszer érné körül a földet — A textilipari rekonstrukció keretében október elején helyeztük üzembe a cémázó- műhelyt, amely lehetővé tette, hogy az év végéig 50 tonna fonalon bérmunkát takarítsunk meg.

Czibor Valéria

Dr. Németh Béla gazdasági igazgató Csepel Autógyár

— Meg lehetünk elégedve Idei munkánkkal, ugyanis a tavalyihoz képest mintegy 27 százalékkal nőtt termelési értékünk. Becslések szerint 3500 autóbuszalvázat, 10 200 szervokormányt, 3100 teherautót, valamint több ezer Diesel-motort és szervokormányt készítettünk, 4,6 milliárd forint értékben. Jövőre ugyancsak intenzív (20 százalékos) termelésnövelést irányoztunk elő. Még jobban bekapcsolódunk a közúti járműprogrambá — 1973-ban már több mint hatezer autóbuszhoz készítünk alvázat —, a mostaninál több szervokormányt adunk a felhasználóknak, és megkezdjük az előkészületeket a sebességváltógyártáshoz. Fokozatosan csökkentjük viszont teherautóink és motorjaink számát, hiszen 1975-ig teherautóból 1200-ra, Csepel-motorokból pedig 6670-re kell csökkente- nünk termelésünket. A profilváltozásra, ezen belül a teherautógyártás visszaszorítására azért van szükség, mert a hazai előállítása háromszorosa a szocialista importból beszerezhető teherautóknak, a padlóvázgyártás bevezetése viszont a Csepel Autót is bekapcsolja a közúti járműprogram pozitív ágába.

Bálint István igazgató

Beton- és Vasbetonipari

Művek

szentendrei gyára

— Mint ismeretes, csak az év közepétől dolgozunk teljes kapacitással, ugyanis július 1-én helyeztük üzembe a rao- zaiklapgyártó sorokat. Ez a félév egyelőre az új technológia elsajátításának és begyakorlásának ideje volt. Az elmúlt hat hónapban 178 ezer négyzetméter mozaiklapot készítettünk, jövőre ennek háromszorosát tervezzük. Betoncsőből az idén 210 ezer folyómétert gyártottunk, jövőre 290 ezret tervezünk. Vasbeton vízvezetékcsövekből minden igényt ki tudunk elégíteni. Az idén becslések szerint mintegy 95 millió forint értékű terméket gyártottunk, 20—25 millió forinttal többet, mint a rekonstrukció előtt. 1973-as évi termelési tervünk 60 százalékkal magasabb az ideinél, legyártandó termékeink értéke csaknem eléri a 150 millió forintot. 1974-re 250—280, 75- re pedig, az új beruházás kapacitásának teljes kihasználásával, 380 millió forint termelési értékre számítunk.

Werner Jánosné

igazgató

a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyára

— Bár végleges adatokat még nem tudok, nyugodtan mondhatom, hogy eredményes volt az idei év. 300—320 millió forint értékű fonalat készítettünk, s ezzel teljes egészében kielégítettük megrendelőink igényeit. Igaz ugyan, hogy létszámhiány miatt több gépünk kapacitását nem tudjuk teljes egészében kihasználni, a legkorszerűbb motringfestő és szárító berendezéseinket folyamatosan működtetjük. Nagyon gondos munka- és üzemszervezéssel a legelrejtettebb tartalékainkat is igyekszünk feltárni, így például míg korábban egy-egy gépben műszakonként 1300 tízdekás, most 800 húszde- kás motringot dolgozunk fel. A tartalékok feltárására nagy szükségünk van, hiszen a többi vállalathoz h-y-mióan létszámgondokkal küzdünk,

Felújítás

a szociális otthonban

Kilencvenhat idős ember talál pihenésre, gondozásra a megyei tanács dabasi járási hivatalának inárcsd szociális otthonában, s a létszám alapján az intézmény a hasonló rendeltetésűek közül a nagyobbak sorába tartozik. Annak érdekében, hogy az eddiginél is jobban megfelelhessenek feladataiknak, 1972-ben 140 ezer forintos költséggel felújítást hajtottak végre. A munka során elsősorban a melléképületeken, kiszolgálóhelyiségeken korszerűsítettek, s több, műszakilag indokolt átalakítást is végeztek.

>4 KÖLTŐRE E

Fiatalon halt meg és fiatalon él örökké

Aczél György beszéde

(Folytatás az 1. oldalról)

— Az ünnepségek itthon és a világban számtalan sugárral világítják meg most, születésének 150. évfordulóján Petőfi Sándor alakját, kezdte beszédét Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. — Vannak, aicik sokallják az ünneplést, de nemcsak az ember veszti el személyiségét, ha nem emlékezik: megszűnik a nép nemzet lenni, ha nincs emlékezete.

— Sokan mondták már magukról, hogy ők Petőfi méitó in ökösei, hogy koszorúikat ők helyezik joggal szobrai talpazatára. S nem kevesekről derült ki a múló évtizedek során, hogy méltatlanok voltak, hogy népellenes, nemzetrontó céljaik leplezésére vállaltak hangoskodó szerepet a Petőfi- ünnepségeken. Juhász Gyula így írt 50 évvel ezelőtt a kétféle — az ünnepelt és az igazi Petőfiről: „Nevét idézik, de a szellemét nem! / Az él és gyújt szívekben észrevétlen...”

— Igen: voltak Petőfinek igaz értői és követői, akik nemcsak nevét, de gyújtó, éltető szellemét idézték — mondotta Aczél György, majd utalt a múlt század második felének fiatal munkásmozgalmára, az agrárszocialista mozgalmakra, a Tanácsköztársaságra, a föld alá szorított Kommunista Pártra, a Történelmi Emlékbizottságra, a Pe- tőf!-brigádra.

Ezután utalt arra az időszakra, amikor a politikai torzulásokkal együtt torzult a Petőfi-kép is, s utalt 1956-ra, amikor Petőfi neve az ellen- forradalmárok zászlajára kerülhetett.

— Petőfi neve természetesen rajta van a mi lobogónkon — mondotta a továbbiakban —, Ady és József Attila

nevével együtt, és természetesen Bartók nevével, Kodályéval, Derkovitséval és másokéval együtt — Petőfi szellemének egyetemességéhez híven: forradalmi örökségünk és haladó, értékes, humánus hagyományaink teljességének vállalását hirdetve.

Ezután a KB titkára szólt azokról, a még ránk váró feladatokról, amelyek során az igazi Petőfit még teljesebben kell megismertetni a milliókkal.

— Mi már történelmi szövetségesünknek tudhatjuk a világ első népi államát és a világ valamennyi demokratikus mozgalmát — mondotta a szónok. — Petőfi vágyai valósággá váltak a Nagy Október megálmodott „véres napjaiban”, amelyek „aiz óviláginak romjain az új világot” megteremtették. A dátumok véletlen közelségén túl így teremt a történelem logikája szükségszerű kapcsolatot a költő születésének, másfél évszázados és az első munikás- állam — a Szovjetunió — fél évszázados évfordulója között.

— Petőfi szellemét idézzük,

ha elvi kérlelhetetlenséget hirdetünk másokkal is, de elsősorban önmagunkkal

szemben — mondotta. — Petőfit követjük akkor is,' ha azt hangsúlyozzuk, hogy az elvi szilárdság nem lehet valóságtól elszakadó, életidegen vakság, öt követjük, ha megtanuljuk, hogy nem elég a népért élnünk, de sikerrel a népért csakis a néppel együtt küzdhetünk — „tűzön, vízen át”.

— Petőfi nagysága azt jelenti, hogy ő a maga korának viszonyai között teljesítette a legmagasabb követelményeket. Ezért lehet példa,

mert megértette a történelmet és vállalta a harcot. Ha így tekintünk Petőfire, jobban látjuk önmagunkat is; példája a forradalmi mozgalom helyes önismeretére tanít.

— Petőfi költő volt, nem ideológus. Versben küldte üzeneteit korának és az utókornak. Az ö aktualitása: a halhatatlan költészet időszerűsége. Mint költőt kell értelmeznünk, különben félreértjük üzeneteit — mondotta.

— Egységet teremtett Petőfi a napi aktualitások, a személyi sors és az emberiség nagy történelmi — vagy éppenséggel „örök”-nek mondott — kérdéseiben. S ez az egységteremtés is példaadc. Forradalmár volt — ezért tudott helytállni, drámai, sőt tragikus helyzetekben; hisz csakis a következetes forradalmár képes szembe nézni az átmeneti kudarcokkal r— hangsúlyozta Aczél György, majd Petőfiről, az igaz emberről beszélt.

— Petőfi nem volt megszállott, csodálatos egyénisége — emberi jellemében lakott. Emberi volt bizakodásában és kételyeiben is —, mondotta a többi között.

— Petőfi példája mindenkié, de elsősorban az ifjúságnak világít. Petőfi fiatalon halt meg és fiatalon él örökké. A mte fiatalok úgy ünnepelhetik legjobban, ha elővesznek egy Pe- tőfi-kötetet. A fiatalok izgatott kérdéseire a nyughatatlan Petőfi versei adnak megnyugtató választ. Életének példáját csak akkor tudjuk követni, ha költeményei előtt megnyitjuk szívünket és eszünket.

— Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulóján pártunk t is "telettél és szeretettel emlékezik népünk nagy költőfiára — mondotta befejezésül.

Nemcsak művei - élete is kinccsé vált

Illyés Gyula beszéde

— Petőfi mindnyájunk rokona — mondotta a bevezetőben Illyés Gyula —, alig van magyar anyanyelvű ember, akinek szívébe nem fészkelte be magát. Csaknem úgy, mintha vérségi közűnk volna hozzá.

— Mi ennek a varázslatnak a magyarázata? Az hogy költőként nyitotta meg tudatunk ajtaját, de azon az ajtón egy bámulatos jellemű embert léptetett be és ismertetett ösz- sze velünk. Ez nem mindennapos jelenség.

Napi két vagon

Válogatják, szortírozzák, csomagolják az almát a megye legnagyobb almatermesztő szövetkezetében, a dánszentmiklósi Micsurinban. Napi 2 vagon golding, starking, jonatán almát készítenek elő, elsősorban exportra.

Gábor Viktor felvétele

— Egy nagy író attól kezdve nagy író — folytatta Illyés Gyula —, amikortól fogva állandóan jelen van nemzete eszmélődésében; amikortól a művei csaknem tárgyszerű részei a nép birtokának, akár egy híd, vagy középület. Sőt még jobban azoknak

— De nemcsak műved lettek örök kincseink. Még annál Is többet hagyott ránk. Élete is kinccsé vált. Azt mondhatnánk, hogy magánéletének fordulatai is — műalkotások. Mert ő azokkal is hatni tudott, hatni akart. Kettős hát a koszorú, amelyet az országon belül és az országon kívül emlékműveihez helyezünk.

A továbbiakban Illyés Gyula méltatta Petőfi költészetét, Petőfit, mint az európai realizmus egyik előfutárát, a „szűrös-gubás emberek” költőjét, majd arról beszélt, hogy Petőfi hogyan látta a nemzeti lét és nemlét kérdését.

— Petőfi ázésrt hitt a magyar nép jövőjében, mert hitt eszméinek holnapjában. Eziek az eszmék pedig az elnyomott társadalmi rétegeknek éppúgy szabadságot ígértek, akár az elnyomott nemzetnek. És ez forradalmiságának indító oka. Petőfi azért bízik a magyar nép ügyében, mert bízva-bí- zik az egész emberiség ügyének jobbsorsrafordulásában. Ezért is a reménység költője mind a mai napig. Ezért is nem lehet ünnepelni őt puszta szavakkal, hanem elsősorban önvizsgálattal. És helyzetvizsgálattal.

Illyés Gyula ezután érintette a gyakran fel-fellángoló vitát: „könnyű költő-e Petőfi?"

— Azt hisszük, csak az van benne — mondotta —, amit első halilásra-látásra kapunk, amit a felszín mutat. A Petőfi-vers, akár az egymásba illeszthető fábabák, több rétegű.

— És ilymódon egyszerűek — vagyis a látszólagosnál sokkal-sokkal mélyebb értelműek — tettei is: akár magánéletének,1 akár közéletének cselekedetei. Ott van azokban is a kéznek az a biztos, friss, könnyed lendülete, amely a belső erőre vall.

— Van hát minek utánanéznünk, van mit kiderítenünk és kiigazítanunk, hr Petőfit méltón akarjuk ünnepelni. Aminek csak egy céljr lehet: hogy miután minél világosabbá tettük szavait é magatartását, hiteles valója ban visszaadjuk azoknak akikhez mindig vágyott, a nép tömegeinek.

Ezután ,a nagy alkotóknak, a népek közötti hatalmas békítő szerepéről beszélt:

— Ebben a népeket békítő szóértésbe mi régóta Petőfi delegáltuk. Ö változatlanul a md legilletékesebb tolmácsunk. Nemcsak a magyarság jövőjében hiitt ugyanis, hanem épp oly. lángolóan, vére hullásáig hitt az emberisér ügyében is. A nemzetek és nemzetiségek közti béke fájdalmasan időszerű ma is. akár akkor, amidőn ő ebbe vetette legfőbb reményét Legyen bátorságunk változatlanul ebben hinnünk, ezért küz- denünk. Ezzel a gondolattal hívjuk a világ népeit is — a v ilá gszab ad ság várományosait —, hogy osztozzanak ünneplésünkben — fejezte be beszédét Illyés Gyula.