Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-22 / 145. szám
“‘"KMirlísp 1971. JÚNIUS 22., KEDD Faházak Szentendrén Csehszlovákiából vásárolt faházakat építenek az ÉRDÉRT—TÜZÉP szentendrei bemutatótelepén. A megnöveke- dett hazai kereslet miatt az importházak összeállítására a csehszlovák cég szakemberei tanítják a magyar munkásokat. LEVENDULAMEZO Festői színekben, pompázik a francia levendula a Tihanyi- félszigeten. Csaknem 100 hold- nyi területen bontotta ki virágait az illatos növény. A látványnak a balatoni vendégek közül igen sok szemlélője akad. A levendulát Veszprém megyében néhány helyen már üzemszerűen termesztik. A Badacsonyi Állami Gazdaság tihanyi telepén kívül a Veszprémi Állami Gazdaság is megkezdte termesztését. Balaton- akaliban érdeikes fajtakísérleteket folytatnak: 48 különböző fajta levendulát hasonlítanak össze, s közülük eddig az akali 161-es bizonyult a legjobbnak. A kísérletet folytató szakemberek ezt a fajtát ajánlják to- vábbszaporításra Interflora-kongresszus Budapesten Virágvaluta, mint fizetési eszköz Az emberiség ősidők óta ismeri, szereti a virágot, a virágok küldésének mindig szimbolikus jelentése is volt. A kultúra, a hírközlés terjedésével az emberi kapcsolatok földrajzilag is kiszélesedtek, a családok, barátok, ismerősök egymástól távol élve sem mondanak le arról, hogy virággal kedveskedjenek, virággal köszöntsék egymást névnapokon, évfordulókon, más családi éseményeken. Sok helyről, sok részről fogalmazódott meg az igény egy olyan nemzetközi szervezet megteremtésére, amely az országok közti virágküldést szervezi és bonyolítja. Hatvan évvel ezelőtt alakult meg az INTERFLORA e feladatok megoldása érdekében s a szervezet ma már a világon működő 80 ezer virágkereskedőből mintegy 35 ezret tömörít magába. A pénzügyi elszámolások megkönnyítése érdekében saját elszámolási egységet, „virágvalutát”, „fleuront” hoztak létre. Magyarország 1964-ben vált tagjává az egyesülésnek, illetve annak európai szekciójának, a FLEUROP-nak. Az Interflora Hungária tagjai között Budapesten 22 VIRÁ- GÉRT-üzlet, 15 termelőszövetkezeti üzlet, valamint 32 — jórészt a nagyvárosokban működő — vidéki kertészeti vállalat virágüzlete szerepel. A magyar virágkereskedelem évről évre fejlődik, mind nagyobb részesedést vállalva ezzel a szervezet tevékenységében. Ennek a fejlődésnek elismeréseképpen tartja az INTER- FLORA ez évi kongresszusát Budapesten, melynek előzetes sajtókonferenciájára hétfő délelőtt került sor. Az újságírókat' Hans Mäglin, a FLEUROP elnöke és dr. Radó Dezső, a magyar szekció elnöke tájékoztatta a szervezet munkájáról, céljairól. A kongresszus üléseit szerdán és csütörtökön tartja, pénteken a küldöttek virágkertészeti és virágkötő-bemutatón vesznek részt. H. A. Útépítők Monor és Pilis között Eelebetonosodás — Kényszer-keverőgépek — Csőbcség. A szekszárdi Mezőgép Vállalat egymillió méter öntözőcső gyártására kapott ' megrendelést. Naponta hatezer folyóméter csövet szállítanak az ország minden részébe. Rövidesen megkezdik az öntözőcsövek összeillesztéséhez való kapcsolószerkezetek gyártását is. A' Betonútépítő Vállalat, átépíti a monori járást átszelő 4-es számú főútvonalat. A munkával, szemmel láthatóan és gumikerékkel érzékelhetően, haladnak. A vecsési szakasz már elkészült, az építők most Monor és Pilis között dolgoznak. Üllőre és a vasúti felüljáróhoz később térnek visz- ■ sza. Az egyik főhadiszállásuk Vecsésen van, az út mellett, az úgynevezett szövetkezeti autóbusz-megállónál. A betont keverik itt, igazi gyár ez, betongyár .. j Már messziről látszanak a sóderpiramisok, mellettük toronyszerű emelvény, betonkeverő gépek zúgnak. Vascsille kapaszkodik a magasba a futószalagon, egymásba csukódnak a rakodógépek acél- ujjai. Nyüzsgés, mozgás, ritmus. Az itt dolgozónak azonban mindez már egyhangú, szinte unalmas. Mint mondják, ebbe a munkába egy kicsit az ember is belébetonoscdik. Gépies, beidegződött itt minden. Ivét gép napi 500 keveréssel körülbelül 100 köbméter betont állít elő. Huszonnégyszer fordul meg naponta itt egy-egy betonszállító teherautó. A gépek győzik a kiszolgálást, korszerű, német gyártmányú automata vezérlésű, úgynevezett kényszerkeve- rők ezek. Néha gondot is jelent ez, amikor a hálózat nem bírja a terhelést... A látogató félórái szemlélődés után sokat megtud. Kiderül például; nem mindegy, milyen fajta sóder kerül a betonba, az útba. Az a sóder állja a „sarat”, amelynek agyagtartalma nem éri az 5 százalékot. Ezen a telepen mintegy 500—600 köbméter rákos- csabai, gyáli és vecsési sóder áll állandóan készenlétben .., A vecsési betongyár látja el anyaggal a Monor és Pilis között dolgozó útépítőket is. Őszre feljebb vonul a gárda, A1-1 bertirsa felé, s akkor a beton- gyár is közelebb költözködik. Baky László Az aradi A tscritclep a Dana mellett? Életves&éiyes hitiragíúbwasgfjúvtás a Vác és Verőce kozűtli régi téglagyárban Verőce és Vác között a Duna partján fut az országút. Először pár méterre mellette a vasúti sinek is, de aztán szétnyílik a két pálya, s nadrág- szíjparcellák zöldje színesíti a tájat. Verőce alatt hétvégi házak épülnek, errébb van a helyi szakszövetkezet kertészete. Csalc a kettő között csúful el nak tűzre, mert ide egyet sem szereltek fel. Ez várja az idegent? Mindenütt toldozás-foldozás, hámló vakolat, derékig érő gaz, szemét. Az üzemtől jobbra olajos, fekete sártenger bűzlik. Mindez a Duna partjától 150 méterre, az idegenforgalom kellős közepén. Hétvégeken autós kempingezők lepik el a környéket. Az üzem fölötti dombon épülnek a víkendhá- zak, s a határ felől robogó gyorsvonatok sok ezernyi utasa is csodálkozhat: ez az első „gyár”, amit magyar földön látnak. n. j. A Tolnai Világlapja 1932-es, júniusi számában olvasható a hír, hogy Adamovics Mihail aradi földhivatali tisztviselő megtalálta hét aradi vértanú, eddig ismeretlen sírját. A Reggel című újság azt is tudni véli, hogy a megtaláló egykori vörösőrt, V ácott Matejkával, Erdős Bernáttal, Petrá- sovitssal együtt halálra ítélték, onnan, szökött haza Aradra. Az egykori vörösőr, az aradi vértanúk sírjának felfedője, most nyolcvanéves, kiváló egészségnek örvend. Pár napra most Vácra látogatott, hogy találkozzon a régi barátokkal, megnézze egykori fogságának színhelyét. Felhasználtuk a kínálkozó alkalmat,- s kértük, beszéljen a ' nevezetes 1932-es eseményről. — Sokáig mindenki úgy tudta, hogy a 13 aradi vértanú sírja az obeliszknél van. Nagyanyám, még mint kislány látta a kivégzéseket, úgy emlékezett, hogy a vár alatti mélyedésben volt a kivégzés. A szájhagyomány úgy tudta, hogy hét holttestet meztelenül elástak, a többi hős tetemét pedig a bakó drága pénzért kiadta a hozzátartozóknak. — Hogyan találta meg a sírokat? — Nagy árvíz volt 1932-ben. A Maros vize elmosta a gátat, ezért újat kellett építeni. Én .is hordtam a földet. A vár melletti töltésen jó kst ásónyomnyit szedtem le, amikor csöntot ért az ásóm. Eszembe jutott nagyanyám elbeszélése, óvatosan kezdtem szedni a földet... Sejtésem beigazolódott: az aradi vértanúk csontjai kerültek napvilágra. Ilarmos Jenő Tessék mondani... Öreg néni, hátán nagy batyuval a váci állomáson. A pénztárhoz csoszog, s reszkető hangon kérdezi: — Tessék mondani, mikor megy legközelebb vonat Veresegyházra? A pénztárosnő rá se néz, ingerült hangon válaszol. — Kérem, a pénztárnál nem adunk menetrendi felvilágosítást. A néni kissé megszeppenve kérdez újra. — Tessék mondani, hol kérdezhetem meg, hogy mikor megy Veresegyházra vonat? — A forgalmi irodában. — És hol van a forgalmi iroda? — Ahol ki van írva: TILOS A BEMENET! Porcelánmárka születik JEGYZET Abcúg a fakanállal?! a táj: á téglagyárnál. Az elnevezés, az épület a tégi. így szokták meg a környéken, pedig régen nem működik már az üzem régi rendeltetése szerint. Hangsúlyos a „hogyan” Későn érkeztünk, a műszaknak már vége, a munkások hazamentek. Annyit mégis megtudtunk, hogy a területnek ma már a Pest megyei Építőanyag és Szerelőipari Vállalat a gazdája. Abban sem akadályoz senki, hogy sétára induljunk. Az egykori téglagyárban ma hidroglóbusokat gyártanak. Kétség se fér hozzá, hasznos tevékenység. Inkább a „ho- gyan”-on van a hangsúly. Háborús területen érzi magát az ember: úton útfélen táblával találkozik: „ÉLETVESZÉLY”. Az embereknek sem lehet könnyű itt dolgozni. Gyom és szemét A drága gépeket az egykori oldalfal nélküli téglaszárító fészerekben szerelték fel, rossz időben eső, hó, szél jár. Nyoma sincs a rendnek, a szerszámok szanaszét dobálva. A fűrészgépet nem feszültségmentesítették, a hegesztőtrafó bekapcsolva, hegesztőkábelek feküsznek szanaszét, a gumipalást több helyen törött. Az egyik téglaszárítóban a MÉH tárol hulladékpapírt, közvetlenül mellette felállítva a hegesztőapparát, lánggal darabolják a vastag lemezeket. Az egész üzemben két poroltókészüléket láttunk, úgy látszik, itt nem számi taEHentétben a közmondással, amely azt állítja, hogy a téma az utcán hever, én inkább az autóbuszra szavazok. Főleg a; távolsági járatokra, amelyeken az ember gyakran lehet a legkülönfélébb témák fültanúja. Legutóbb a pilisi járaton volt szerencsém gazdagodni — hangos útitársakn jóvoltából —, egy érdekes vita tanulságaival. A vitaindító kérdés így hangzott: tudjon-e főzni manapság egy fiatal lány? Első hallásra a kérdés lényegtelennek tűnik; senkinek sem okoz álmatlan éjszakákat. nincs befolyással a szocialista építésre, nem oszt, nem szoroz a világpolitikában. Engem — megvallom — mégis nagyon érdekelt.' A vita elindítója egy középkorú asszony volt; leányára panaszkodott útitársnőjének, egy huszonéves gyógyszerész technikának. Mint elmondotta, a lánya végzős szakmunkás- tanuló, e napokban szabadul fel az optikus szakmában. Hétköznapjait erősen igénybe veszi a naponkénti utazás, a tanulás; ilyenkor nem is kívánja, hogy segítsen neki a házi munkában. Ám, vasárnap, legalább délelőtt, igazán megtehetné, hiszen tudja, hogy öt éhes szájnak készül az ünnepi ebéd. Magától mégsem ajánlja fel soha a segítséget. Anyja utasítására megteszi éppen amit kell, krumplit pucol, salátát készít, de mindezt gépiesen, érdektelenül, az esze közben másutt jár. „Ha rászólok, mihez kezdet asszony- korodban, a szemembe nevet: majd konzervet esznek” — idézte szóváltásukat az anya. Hozzáfűzve, hogy leánya maradinak nevezi őt^aki nem tud haladni a korral. S ő hiába magyarázza, hogy próbáljon egy keresetből jóllakatni kon- zervekkel egy öttagú családot, a leány erre is tud. választ: arra való a családtervezés, hogy ne legyenek öten! Itt szólt közbe először a gyógyszerésznő. Óvatosan kezdte, a családtervezéssel. A kislánynak igaza van: a mai világban csakugyan könnyelműség lenne három gyermeket vállalni. Egy-kettő, bőven elég. Aztán meg az sem tipikus manapság, hogy a családban csak a férj dolgozzék. Két keresetből pedig igazán nem gond a konzervek, mirelitek beszerzése. Az anya, aki támogatást remélt partnerétől, tiltakozott: és az ízek? És a változatosság? Hol vegyen például mirelité lekváros palacsintát vagy derelyekonzervet?! Ekkor következett a második hozzászólás. Barnára sült arcú, kidolgozott kezű asszony volt a közbeszóló, valahová Vasad környékére való. Jól nézne ő ki, mondotta általános derültség közepette, ha arra várna, mikor lesz mirelité áru a fogyasztási szövetkezetek tanyasi boltjában?! Arról i.em beszélve, hogy ki is vágná az ura a fagyasztott csirkét, a jeges tököt a konyhából! Csjrktben csak az az igazi, ami reggel még ott ka- í rgált a ház, előtt, és délben már a fazékban párolog. Ezt még a vita elindítója is sokallotta, mondván: ő bizony megveszi a vágott csirkét, s méginkább a városi asszonyok. Neveljenek talán baromfit a fürdőkádban? Nem is a kon- zervek, mélyhűtött ételek ellen akar beszélni, vegye csalt meg, akinek telik rá, hanem a főzés a lényeg. Valahogy a mirelitet is el kell készíteni! Be hogyan, ha egy lány* azt sem tudja, mi kell a paprikás krumpliba?! Jár hozzá egy fiatalember. Derék fiú, jó szakmája van. Él-hal a kapros túrós buktáért. Százszor mondta a lányának, tanulja meg elkészíteni, hogy örül majd a fiú, ha magasütötte buktával kínálja, de csak nevetett: nekem örüljön, ne a buktánalt, azt mondta. Kinek van hát igaza? — kérdezte az asszony. Tényleg buta vagyok, elmaradott, aki nem értem meg a fiatalokat? Pilis következett éppen, így a választ már nem hallhattam. Hadd mondjam el tehát a magam véleményét. Azt hiszem, az alapkérdésben az anyának van igaza: manapság nem szégyen, nem is árt, ha főzni tud egy fiatal lány. Még gyermektelen, ifjú házasok sem mindig engedhetik meg maguknak, hogy 24 forintos bakonyi sertésbordát vagy szegedi halászlét vacsorázzanak, fejenként egy konzervdobozzal. Éppen azért nem, mert ifjú házasok: kezdő fizetéssel, ^ fészekrakás ezernyi gondjával; lakásra, bútorra gyűjtenek, öltözködni szeretnének, mégpedig divatosan, s a szórakozásról sem szokás lemondani az ő korukban. Az anyagiak mellé érzelmi okot is sorakoztathatok: bevallottan vagy titokban, a legtöbb ifjú férj az édesanyja főztét, az otthoni ízeket tartja legjobbnak a világon. Ezt keresi ezután is. Márpedig igen nehéz ezt megtalálni egy adag mirelit lecsóban. Vannak részletkédések, amelyekben viszont a kislánynak adok igazat. Elmúlt már az az idő, amikor a fiút a hasán keresztül próbálták „megfogni” a lányos háznál. A főzés tudományán kívül . számtalan egyéb tulajdonság tehet értékessé, vonzóvá egy leányt partnere szemében. Karikíirozva kissé: attól még kiváló munkaerő, jó feleség, gondos anya lehet, ha nem tud kapros túrós buktát sütni. Ám ahogy a férfitől elvárja a család, hogy értsen valamit a barkácsoláshoz, ne essék ki kezéből a szerszám, ha meg kell szögelni a gyerekágyat, meg kell „bütykölni” az autoszifont, ugyanolyan joggal várja el a feleségtől, hogy konyítson a gasztronómiához. Ha nem is a Gundel főszakácsa színvonalán, legalább alapfokon. Ez lenne a maradiság? Szó sincs róla: társadalmi munkamegosztás. A családi élet terheinek' észszerű megosztása, ami ma is érvényes, és jó darabig az is marad! Nyíri Éva Kalocsa népművészetének felhasználásával rövidesen új porcelánmárka születik. Az erre vonatkozó kooperációs megállapodást szerződésbe foglalták. Eszerint a finomkerámiai művek festő- és égetőüzemet létesít Kalocsán. Az építkezés előkészületei már megkezdődtek, s előreláthatólag 1972-ben áll az üzem. A megállapodás szerint az új üzembe Hódmezővásárhelyről, Hollóházáról érkezik a megformált fehér porcelán, s erre „írják” majd a kalocsai lányok, asszonyok a színes motívumokat. — A panaszok a városházára érkeznek című, a Vác Városi Tanács vb-üléséről .szóló tudósításunk vállalati névcserével jelent meg. A mondat helyesen így hangzik: „A Pest-megyei Tanácsi Építőipari Vállalat közvetlenül nem segíti a város lakásgondjainak az ellátását. Tavaly mindössze kilenc lakást építettek Vácott.” Helyettesítés (Zsoldos rajza)
