Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-20 / 272. szám

1968. NOVEMBER 20., SZERDA 3 l’%Mírinn „Bankot ütöttünk volna44 #/i'.v3<>'Íí/f it>s a Vecsósi Állami Gaatlasűff ce&ctöivel as új ffastlasáffi mt^haniswnas hatásairól A monori járás egyik nagy gazdasága a Vecsési Állami Gazdaság. Területe nem kevesebb, mint 8 ezer katasztrális hold. Ebből 5158 hold a szántó, a többi rét, erdő, legelő. A szántóterületből 330 holdon kertészeti művelést folytatnak, a többin főleg gabona- és takarmánytermeléssel foglalkoz­nak. A 400 dolgozót foglalkoztató állami gazdaság fejlett állattenyésztést folytat, s 900 darabból álló szarvasmarha-állo­mányuk, ezen belül híres tehenészetük jól jövedelmez, ked­vező hozamokkal segíti a gazdaságot. Látogatásomkor arra voltam kíváncsi, hogyan érvényesült náluk a gazdasági me­chanizmus reformja, mennyiben volt kedvező vagy kedvezőt­len az új mechanizmus hatása, érvényesültek-e azok a gaz­dasági ösztönzők, amelyektől nagyobb eredményeket várunk a mezőgazdaságban is. Beszélgettem Bállá István igazgató­helyettessel és Dani Ernő közgazdasági osztályvezetővel. Ót évtized harcában edződve KÉRDÉS: Mikor alakult a gazdaság és az új mechaniz­must megelőző években nye­reséggel vagy veszteséggel gazdálkodott-e? VÄLASZ (Bállá István): A gazdaság, mint önálló egység 1964 óta létezik. Korábban az Alagi Állami Gazdasághoz tartozott. E négy esztendő alatt két évben nyereséges, két évig veszteséges volt. Az új gazdaságirányítási rend­szerben feltétlenül nyeresége­sek akartunk lenni. KÉRDÉS: Milyen eredmé­nyeket vártak 1968-ban? VÄLASZ (Dani Ernő): Eb­ben az évben nyereséggel zá­runk és dolgozóinknak hoz­závetőlegesen 5—6 napi nye­reségrészesedést fizethetünk. Ha a két súlyos természeti esapás nem jön közbe, akkor nagyszerű eredménnyel zár­juk volna az évet. VÁLASZ (Bállá István): • Ügy is mondhatnám, ban­kot ütöttünk volna ... Sajnos, mintegy 6 millió forintos aszálykárunk volt és állatte­nyésztésünkben is különböző rajtunk kívülálló okok miatt károk keletkeztek. Ennek ér­téke elérte az 5 millió forin­tot. Ha e két összeggel ren­delkeznénk, fejünk sem fáj­na ... KÉRDÉS:, Ezek szerint az új mechanizmus kedvezően hatott az önök gazdálfeoáá- sára. De mégis, miben nyilvá­nult meg a gazdasági reform előnye? VÄLASZ (Balia István): A gazdaság sokkal nagyobb önállósággal rendelkezik, mint a korábbi években. Módunk van közbeeső intézkedésekkel befolyásolni gazdasági ered­ményünket. KÉRDÉS: Tudnának erre példát is mondani? VÄLASZ (Dani Ernő): Ami­toriáig, ott lakom. Ott meg- früstökölhetünk, a tiédet is én fizetem. Azonnal észrevette beszé­demen, hogy nem vagyok né­met. Kinyitotta a kocsi aj­taját. Az Astoriában csak a bár volt nyitva. Igaz is, hajnali kettőt mutatott az óra. Hidegtálat rendeltünk, és fél négykor hozták is. A német sofőrök is szépen tud­nak káromkodni, de a pin­cérek olyan blazírtak, hogy erre nem is reagálnak. Másnap a házigazdám, a drezdai lap szerkesztősége, nagy ünnepséget rendezett és záróakkordként este a Zwinger udvarán bált. Fellépett itt Európa min­den neves és névtelen tánc- dalénekese, egy száztagú szimfonikus zenekar, néhány katona- és tűzoltózenekar és később négy tánczenekar non-stop zenét szolgáltatott a vendégeknek. A Zwingernek irdatlan ud­vara van. Két-háromezer meghívott, asztaloknál ülve, elveszik ebben a térségben. És kiszolgálni, jóllakatni ény- nr embert, még a német szervezőképességnek és pre­cizitásnak sem könnyű aka­dály. Azért megoldották. Millió, vakító fényű. pe­tárdák robbanása, durrogása közben, jöttek, gurultak a tolókocsik, megrakva roska- dásig, ami szemnek, szájnak ingere. Némi unszolásra, kí­nálásra, nagy szerényen füs­tölt angolnát kértem. Életem­ben sem ettem még, de a halat imádom és gondoltam kor láttuk, hogy az aszály ko­molyan veszélyezteti nyeresé­günket, operatív intézkedést tettünk. A gazdaság vezetői számításokat végeztek és meg­állapították, hogy gyors csir­keneveléssel is foglalkoznunk kell. Az elhatározás és az első pénzbeli eredmény kö­zött mindössze két és fél hó­nap telt el, s máris kedve­zően befolyásoltuk 1968 mér­legét. Elhatároztuk: három­szor 20 ezres mennyiségben csirkéket nevelünk föl. A csirkéket 3 hetes korukban vásároltuk meg és 1,10—1,20 kilogrammos nagyságban ad­juk el, részben a kecskeméti feldolgozónak, részben téeszek standjaira. Tegnap, ma és. holnap is már szállítunk és eddig 504 ezer forintot for­galmaztunk csirkékből, össze­sen, az akció lebonyolítása után, 1 millió 300 ezer forin­tot remélünk. VÄLASZ (Bállá István): Nemcsak csirkékkel, hanem pulykahizlalással is foglalko­zunk. Jövő héten megy az első szállítmány, átlagosan 4,5 kilogramm súlyban. Nem kevesebb, mint 14 ezer puly­kát vásároltunk és hizlalunk meg. Jön a karácsony és az angolok asztalára már a mi pulykánkból is kerül. Egyéb­ként a pulykatenyésztésből 1 millió forint hasznot remé­lünk elérni. KÉRDÉS: Hogyan tudták ilyen gyorsan megoldani a baromfik elhelyezését? VÄLASZ (Dani Ernő): Min­den elképzelhető helyet be­népesítettünk csirkékkel. Pél­dául az üzemi konyha alatti pincét éppen úgy, mint a haj­tatóteret. A pulykákat a megürült juhhodályba helyez­tük el. Ám az új mechaniz­mus számos más ágazat felül­vizsgálatát is megkövetelte. ez is csak hal. Vagdosom, számbaveszem, borzalmasan keserű és rágós. Szétnézek, rám senki sem figyel, csönd­ben lerakom a kést és a vil­lát, aztán kérdezés nélkül is magyarázkodni kezdek, hogy kissé rossz a gyomrom ma. Percek múlva irigykedve lá­tom, hogy a velem szemben ülő és a dologhoz értő gour­mand az angolna bőrét ügye­sen lenyúzza és jóízűen fo­gyasztja a gusztusos fehér húst. Szóval a bőre a ke­serű és a rágós, állapítom meg szomorúan, de már kon­zekvens maradok, vigyék aho­vá akarják a pincérek a füs­tölt angolnájukat. A bál reggelig tartott. A kultúrált tivornya a szó szoros értelmében az egekig csapott. Elpufogtattaik néhány százezer márka értékű pe­tárdát, ittunk, beszélgettünk, politizáltunk. Közben úgy megörültem, hogy a pletyka európai, sőt nemzetközi rang­ra emelkedett, mert ott a Zwinger-bálban, egy világ­hírű képtár udvarán tudtam meg, a kissé pityókás né­met kollégámtól, aki nem­régen járt nálunk, hogy a mi szerkesztőségünkben ki mi­lyen, és kinek kell megol­danunk a szomorú lakáshely­zetét. Másnap elmentem egy ven­déglőbe, bosszúból, vagy mit tudom én miért, rendeltem két adag füstölt angolnát és örömmel jelenthetem, hogy nagyon finom ízű húsa volt. (suha) (Folytatjuk) Számításaink igazolták azt a korábbi állítást, hogy nálunk a juhászat nem kifizetődő. Ezért tyúktenyésztésbe kezd­tünk. Az új mechanizmus ed­digi idejében 600 ezer tojást értékesítettünk a 4200 tyúk­tól. KÉRDÉS: Az állattenyész­tésen kívül eszközöltek-e vál­tozást a szántóföldi termelés­ben is? VÁLASZ (Bállá István): Egyeszerűsítettük a kertésze­tet. A korábbi években állami dotáció segített bennünket és ez a dotáció megszűnt. Kény­szerítve voltunk olyan szer­kezeti változtatás végrehajtá­sára. amely nyereségesebbé teszi a kertészetet. Keveseob növényt termeltünk és na­gyobb mennyiségben. Ez kifi­zetődőbbnek tűnt. KÉRDÉS: Melyik az a nö­vény, amely a legnagyobb hasznot hajtja, amelyiket leg­jobban érdemes termelni? VÄLASZ (Dani Ernő): Fur­csának tűnhet a válasz, mert Budapest közelsége, a gazda­ság rövid szállítási útjai elle­nére is, a legjobb cikk: a ga­bona. Intenzív termeléssel el szeretnénk érni, hogy holdan­ként 19 mázsás gabonatermé­sünk legyen. Ez annyit jelen­tene, hogy a kedvező felvá­sárlási ár mellett rendkívül előnyösen tudnánk gabonát termelni és jó haszonra szá­míthatnánk. A kertészkedés, a jelenlegi felvásárlási árak­kal — annak ellenére, hogy mi főleg exportáltunk a HUNGAROFRUCT-on keresz­tül — nem kifizetődő. KÉRDÉS: Az új gazdasági mechanizmusban nem fog ez a kertészeti területek csök­kentésére vezetni máshol is? VÁLASZ (Dani Ernő): Bi­zonyára más gazdaságban is így vannak. Nálunk a dolgo­zók átlagkeresete eléri az 1600—1700 forintot havonta, Ilyen munkabér mellett a munkaigényes kertészkedés nem kifizetődő. A dolgozók­nak kevesebbet viszont nem fizethetünk, mert elhagynák a gazdaságot. KÉRDÉS: Az új mechaniz­mus hol érintette kellemetle­nül önöket? VÄLASZ (Bállá István): A beruházásoknál. A bank nem ad hitelt, és saját erőből nem tudjuk felépíteni azokat az épületeket, amelyeket terv­be vettünk. Például szeret­tünk volna két darab 100 fé­rőhelyes üszőistállót építeni, de ez kútba esett. A bank ügyintézése lassú, hat hónap telt el, mire közölték velünk, nem adnak hitelt. KÉRDÉS: Milyen intézke­déssel kísérlik meg elérni, hogy- pénztartalékot gyűjthes- senek? VÁLASZ (Bállá István): Gépesítünk. Nemcsak a ga­bona termelését, szántást, ve­tést, műtrágyaszórést, hanem a betakarítást is. A kukorica yágását, betakarítását teljesen gépesítettük. Egyszerűsítjük a vetésszerkezetet, s természe­tesen melléküzemági tevé­kenységet is folytatunk. Épí­tőbrigádunk 250 ezer forint értékű munkát végez Pécelen, aj Siófoki Kőolajipari Válla­latnak nyílászáró szerkezete­ket készítünk, de gyártunk ipari láncot és 1969-ben meg­nyitjuk kavicsbányánkat. Ez­zel a dolgozók téli foglalkoz­tatását is elősegítjük. KÉRDÉS: Végezetül szeret­nék választ kapni arra, az új mechanizmus bevezetése nél­kül nagyobb lett volna-e a veszteségük? VÄLASZ (Dani Ernő): Fel­tétlenül. A gazdasági mecha­nizmus reformja sok millió forintot hozott nekünk. Dr. Halustyik Mihály elvtársnak, az igazgatónknak minden tár­gyalás elején az a kérdése: „Gazdaságos-e vagy nem?” Soha még ennyi gazdasági elemzést nem folytattunk, mint idén. Riporter: Köszönöm, remél­jük, sikerrel! Szüts I. Dénes (Folytatás az 1. oldalról) galom története tanszékének vezetője, Hajdú Elemér, az MSZMP Pest megyei Bizott­sága péceli pártiskola igazga­tója és Házi Árpád nyugdíjas, veterán. Az ünnepi ülést Göndics Zoltán megnyitója vezette be, aki a párt ötven esztendővel ezelőtti megalakulásának tör­ténelmi jelentőségére emléke­zett. GÖNDICS ZOLTÁN — Történelmi szükségszerű­ség hívta életre a Kommunis­ták Magyarországi Pártját, amelyre a megalakulás pilla­natában már az a nagy és ne­héz feladat várt, hogy a forra­dalmi tömegek élére állva ve­zesse harcukat. Ma már tiszta szívvel elmondhatjuk, hogy a párt akkor is, azóta is be­csülettel kiállta fi próbát, s ma is győzelmes szocialista forra­dalmunk vezető ereje. Göndics Zoltán megnyitó szavai után Blaskovits János, az MSZMP politikai főiskolá­jának tanszékvezetője tartott előadást a párt fél-évszázados történetének fő tanulságairól. BLASKOVITS JÄNOS Előadásának bevezetőjében arról a ködös, novemberi va­sárnap délutánról beszélt, amikor Kelen József Város­major utcai lakásán össze­gyűltek azok a volt katonák, akik a monarchia bukását kö­vetően Szovjet-oroszországból hazatértek, a Szociáldemokra­ta Párt baloldalának vezetői és a forradalmi szocialisták egy csoportja. Az értekezleten, amelynek Kun Béla volt az előadója, szenvedélyes vita alakult ki arról, hogy elér­kezett-e már az idő a Szociál­demokrata Párttal való szakí­tásra és a Kommunisták Ma­t gyarországi Pártjának meg­alakítására. A vita végül is egyhangú igennel zárult. Ki­mondták a párt megalakulá­sát, megválasztották első köz­ponti bizottságát, amelynek elnöke Kun Béla, titkára pe­dig Hirossik János és Vántus Károly lett. A párt megala­kulása egyúttal azt je­lentette, hogy most már a szo­cialista forradalom győzelmé­nek szubjektív feltétele is megszületett. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban annál, hogy alig négy hónappal a kommu­nista párt megalakulása után Magyarországon győzött a pro­letárforradalom, megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. A bevezető előadást öt kor- referátum követte. Elsőként Török Lászlóné, a péceli párt­iskola tanára beszélt a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja megalakulásának Pest me­gyei hatásáról. TÖRÖK LÄSZLÖNE — Pest megye forradalmi múltját tekintve gazdag me­gye — mondta többek között, példák egész sorával bizonyít­va szavai igazát. — A kom­munista mozgalom néhány héttel a párt budapesti meg­alakulása után, gyökeret vert Pest megye munkásai és falu­si szegényei között. A Vörös Üjság már december közepén hírt adott arról, hogy az aszó­di repülőgépgyár munkásai csatlakoztak a kommunista párthoz. És ugyanez történt a Kistarcsai Gépgyárban is. Ugyanakkor megmozdult a falvak népe, Galgamácsa, Gal- gagyörk, Szob, Üllő, Zebegény, Tököl nincstelen földmunkásai is a kommunisták mellé áll­nak. ZGYERKA JÄNOS Zgyerka János előadásában a pilisvörösvári bányászok 1928-as sztrájk- és éhségfelvo­nulására emlékezett korreferá­tumában. A szemtanú hiteles­ségével idézte az 1928. novem­ber 23-án kezdődő és 1929. ja­nuár 11-ig tartó, közel nyolc­hetes bányászsztrájk esemé­nyeit, a december 11-én szer­vezett éhségfelvonulást, amely­ben több mint kétezren vettek részt, nemcsak bányászok, ha­nem azok gyermekei és asz- szonyai is. Hogy harcukat mégsem kísérte siker, az első­sorban a szociáldemokraták árulásán múlott. LABÄDI LAJOS Labádi Lajos, az MSZMP politikai főiskola tanszékveze­tő-helyettese előadásában a felszabadulást követő hónapok megyei eseményeire, elsősor­ban a pártszervezetek megala­kulására emlékezett Elmon­dotta, hogy a pártszervezetek megalakulása szinte egybeesett a felszabadulás tényével. Abonyban már 1944. novem­ber 11-én, Monoton november 14-én, Cegléden pedig novem­ber 17-én megalakult a kom­munista párt. A kommunisták azokban a hónapokban falu­juk, városuk mindenesei vol­tak, az élet újraindításától kez­dődően, a lakosság ellátásán át a közigazgatás megszervezésé­ig mindenütt ott voltak, ahol szükség volt munkájukra. KOLTAI SÁNDORNÉ Koltai Sándorné, a megyei pártbizottság archívumának vezetője a Magyar Kommunis­ta Pártnak az 1945-ös és 1947- es választások időszakában végzett tömegpolitikai munká­járól beszélt. — A párt tevékenységének hatékonyságát bizonyítja, hogy pártunk felszabadulás utáni harcának döntő ténye­zője volt az az alap, amelyet á Huszonöt''éves ellenforrada­lom alatt a föld alá kénysze- rített, mégis élő, hangját egy­re erőteljesebben hallató ille­gális kommunista párt jelen­tett — mondotta többek kö­zött. SÓFALVI ZOLTÁNNÉ Sófalvi Zoltánná korreferá­tumában a Magyar Szociali Munkáspárt újjászervezésérő] beszélt. — Az 1956-os helyzet meg­mutatta, hogy a kommunista pártot hazánkban nem lehet megsemmisíteni. Mint az el­múlt öt évtized alatt annyi­szor, ezúttal is sokan adták életüket a pártért, de helyet­tük új elvtársak álltak csa­tasorba, akik töretlenül foly­tatják az elődök harcát és küz­delmét a szocializmus teljes felépítéséért Magyarországon. Az elmúlt fél évszázad beszé­desen bizonyítja: a párt le­győzhetetlen erő. Az emlékülés alkalmából dr. Dankovics László, a KB agitá- ciós és propagandaosztályának munkatársa Lenin-emlékpla- kettet adott át azoknak a me­gyei kommunistáknak, akik sok éven át kiváló agitációs és propagandamunkát végeztek. Az emlékülés Göndics Zol­tán zárszavával fejeződött be. p. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom