Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-23 / 249. szám
1968. OKTOBER 23., SZERDA 3 Uj találmány Világszerte nagy érdeklődést váltott ki a szakemberek körében egy új magyar találmány. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat terméke: az erőművi hidropneumatikus pernyeleválasztó berendezés. Jelentősége, hogy a régi berendezés vízmennyiségének csak az egyha- todát fogyasztja. Több ország külkereskedelme iratkozott fel a megrendelők közé. Napok után napok: Fót az ünnepelt Alig ért véget a szentendrei ünnepségsorozat, amikor megkezdődtek a KPVDSZ kulturális napok. Október 24-én újabb sorozat kezdődik: a fóti napok. A program itt is igen változa tos: az első napon Fáy Andrásról emlékeznek meg, más nap délelőtt pedagógustanácskozás kezdődik. Szombaton if júsági nagygyűlést rendeznek a Vörösmarty Művelődési Ott honban, vasárnap felavatják az újjáépített Fáy-présházat. Délután rendezik a díszünnepélyt, ahol neves vendégek is megjelennek. Hétfőn Vörösmarty—Fáy előadóverseny és a Hazafias Népfront emlékestje a program. Kedden beat-pará- dét rendeznek a Polifon- együttes közreműködésével. Szerdán magyarnóta-estet, csütörtökön Mexikó ’68 címmel 'z élsportolók élménybeszámolóját tartják. Ezen a napon ér véget az ünnepségsorozat és kihirdetik az irodalmi és képzőművészeti pályázatok eredményét. Különös külterület Sok az engedély nélküli építkezés Ez idén, csak az első félévben 36 lakóház építése fejeződött be, illetve kezdődött meg Táborfalván. Tíz azonban, — valamennyi a Rákóczi úton —, építési engedély nélkül. Ugyanezen az úton, csak az utolsó két esztendőben, a korszerűen átépített, vagy megnagyobbított régebbi házakkal és a felépült újakkal együtt még legalább harmincon dolgoztak engedély nélkül. A községi tanács, a járási tanács építkezési csoportjával egyetértésben 1933-ban á Rákóczi útnál, az akkor még gyérebben lakott Csurgai majort jelölte ki a község belterületének. A mindkét oldalán házakkal szegélyezett 1936 óta villannyal világított Rákóczi út pedig, ahol iskola, boltok és eszpresszó is van, külterület lett. Ezért áll építési tilalom alatt. A jelenlegi 298 házban 800-nál több ember él a Rákóczi úton. De még legalább száz üres házhely gazdái gyűjtik a pénz építkezésre. 1957 óta az OTP-től nem kaphatnak építkezési hitelt, de azért építkeznek. Legutoljára három éve tizenegy Rákóczi úti háztulajdonost bírságoltak meg engedély A Forte Fotokémiai Ipar AZONNAL FELVESZ vegyszer-beszerzésben jártas anyagbeszerzőt, gyakorlott anyaggazdálkodót, vegyszer-' és csomagolóanyag-raktárost. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán: Vác, Vám utca 3. Telefon: 40. nélküli építkezés miatt ezer, sőt háromezer forintra, amit szó nélkül kifizettek. Holott úgy érezték, igazságtalanság érte őket, hiszen vagy maguk, vagy még szüleik három és fél évtizeddel ezelőtt a parcellázás során kifejezetten házhelynek vették meg a telkeket. Akkor még a község mostani központja a Csurgai major tanyavilág volt, a Rákóczi út viszont magva lett később Tá- borfalvának. Külterület azonban a központot a Rákóczi úttal összekötő Arany János és Kossuth Lajos utca egy része is. Így azután Táborfalva 784 háza közül mindössze 371 áll belterületen. Nemcsak ház, beépítésre alkalmas telek is sokkal több van a nagy részben beépített, külterületnek számító utcákban. Az Arany János utca és Kossuth Lajos utcák egy részét még 1964-ben bvltvrülotnch minősítette a járási tanács végrehajtó bizottsága, ezt azonban a földkönyvben alig egy hónapja vezette át a földhivatal, de a telekkönyvi átírás még mindig késik. Így azután ezen, a belterületen sem adható ki építési engedély, nem is vár rá az a telektulajdonos, aki a saját lakásgondját maga meg tudja oldani. Táborfalván legalább 50—60 külterületi lakó ellen lehetne szabálysértési eljárást indítani, engedély nélküli építkezés miatt, de nincs aki feljelentést tenne ellenük. Mindenki úgy érzi, hogy ha írott jog szerint meg is bírságolhatnák őket, igazság szerint nem. Nyilvánvalónak tartják, hogy annak idején a községi tanacs elhamarkodottan járt el, amikor a falu legrégibb utcasorát nyilvánította külterületnek. — Nyolc éve folyik e körül a vita — mondja Laczkó János táborfalvi tanácselnök. — Számos határozatot hoztunk, mégsem tudtunk eddig elérni semmit. A küzdelmet azonban nem adjuk fel, sőt most újult erővel indulunk harcba azért, hogy a Rákóczi út, ahol községünk mintegy 3400 főt számláló lakosságának 25 százaléka él, és különben is összefügg a belterülettel, ne maradjon tovább külterület 3Mtísik ff tut ti. hogy ez idő szerint mindössze tizenkilenc értékesíthető házhellyel rendelkezik a községi tanács. Ki akar ugyan sajátítani házhely céljára 16 holdat a belterületen, erre viszont aligha kerül sor, mivel a kisajátítási árat az illetékes szerv 5 millió 700 ezer forintban szabta meg. Közterületre öt és fél holdnál kevesebbet kellene kihasítani, így körülbelül csupán 10 holdat parcellázhatnának fel. Átírási és egyéb költségek nélkül is a telkek négyszögöle 35,50 forintba kerülne a tanácsnak, eladási ára pedig megközelítően 44, 45 forint lenne. Ugyanakkor a szabadkézből értékesített házhelyek ölenként 24—25 forintért kaphatók. A tanácsháza udvarán felhalmozott betoncsövekre mutat a tanácselnök: — Még ez évben megkezdjük a vízvezeték építését a Rákóczi út nagy részén, jövőre az egészen befejezzük. Ha már villanya van, legyen vízvezetéke is annak a „külterületnek”. Remélhetőleg azonban még mielőtt a vízvezeték megépül, a Rákóczi út hivatalosan is belterület lesz. Mert ez az észszerű. Sí. E. LASSÚ VÍZ... Ládahegyek, rakodómunkások, dübörgő tehergépkocsik, fölszálló gőz, fehér köpenyes nők, a vízben fővö zöldség sajátos szaga, alacsony, öreg épületek, friss, vakolatlan falait. messzire tekintő kémény — konzervgyári élőkép. Évek során átrendeződik az élőkép, Lassan, mint a folyópartok, ahol a vízáram szigeteket rak, s újabb darabokat harap le a meder oldalából. A lassú víz ezerkétszáz ember munkájának vág új medret a Budapesti Konzervgyár 2. sz. gyárrészlegében Dunakeszin. Dinamikus ágazat A gyümölcs- és főzelékkon- zerv-gyártás a tartósítóiparban dinamikusan fejlődő ágazat. 1960-ban 41 700 tonna, 1967-ben már 83 200 tonna gyü- mölcskonzerv készült, s még nagyobb volt a főzelékkon- zerv-gyártás fejlődése. 1960- ban 44 300 tonna, 1967-ben ennek ötszöröse, 220 900 tonna volt a termelés! A dinamikus fejlődés indoka az exportban rejlik. 1960-ban 21 900 tonna, 1967-ben pedig 48 700 tonna gyümölcskonzervet, főzelék- konzervet pedig 20 300, illetve 164 900 tonnás mennyiségben szállítottak külföldi piacokra. A dunakeszi gyár részesedése, lévén közepes üzem az iparágban, a szerényebbek közé tartozik, de: évről évre ők is többet adtak. Igaz, nem könnyen. A múlt év elején helyezték üzembe a porosítót, s az új részleg — ahol például a tojásléből lesz tojáspor — ma már fontos szerepet játszik a gyár életében. Igaz — s ez a lényege annak, amit mondani akarunk —, sokféle ötletességre volt szükség, míg üzemképessé „bütykölték”. A biztonságos korongleszedő állvány, a rázóművek rendbetétele, a hajtómű túlfolyásának megszüntetése mind-mind egy lépés volt előre, azaz lassú víz, mely elmosta az akadályként tornyosuló partot. Villási László, a gyár égyik műszaki dolgozója, aki a szerkezet működését magyarázza, azt is hozzáteszi: a kisebb gyárak, mint ők is, csak a lassú haladás útját képesek járni, akkor lesz valamijük, ha összekaparják... Igaz. Kevés a pénz, s ami van, azt elsősorban a nagy gyárak kapják, érthetően, hiszen ott a leggyorsabb a megtérülés. Ám az is igaz, hogy lassan ezekre a lassú vizekre is sor kell hogy kerüljön. Mert Dunakeszin ma még elsősorban a kézzel végzett munka dominál. Néhány ügyes ezermester, mint Kandó Kálmán, Takács Imre, Sárecz- ky Miklós és mások, nem képesek mindazt pótolni, amit a hiányzó gépek, berendezések miatt vesztenek. A jövő körvonalai A gyáriak most arról beszélnek, hogy a jövő — de a távolabbi jövő — körvonalai kezdenek kialakulni. Megkezdték az új gyümölcsüzem építését, a dobozüzem is új lesz, az autoklávüzemben rekonstrukciót hajtanak végre, a konzervüzem új tetőszerkezetet kap, a porító beváltotta a reményeket... Átalakították a Hockenfa üvegmosót, a régi készáruraktárnál megvalósították » a DE- MAG-pályás anyagmozgatást, a nagy tételben szovjet exportra kerülő zakuszkánál a paprikahüvely áztatását teljes egészében gépesítették — addig csakis kézzel végzett munka volt —, tehát tagadhatatlanul haladtak. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy Dunakeszi, akárcsak a főváros egész körzete, egyre kevesebb munkaerőt kínál, sőt, a munkaerőhiány mind érezhetőbbé lesz, a gépesítés élet- feltétellé válik. Hosszú távon csakis így maradhat fenn a gyár. Látják ezt? Természetesen. A gyárrészleg vezetője, Csu- torka Lajos éppúgy, mint mindenki más. Jelenleg azonban a nem a legtökéletesebb bérezési lehetőségek miatt jól képzett szakmunkások hagyják ott a gyárat, s ez, mint folyamat, hosszabb távon me- gintcsak megfordítandó. Éppen, hogy több, képzett munkásra lesz — lenne — szükség. Ehhez azonban jobb bérezés Kell, rugalmasabb termelési szervezet, s bár sokféle előnnyel is járt annak idején az önálló dunakeszi gyár és a Budapesti Konzervgyár összevonása, ma már az is tagadhatatlan, hogy hátrányai is voltak, nem sikerült sok tekintetben a közös nevezőt megtalálni. Folytatás és újrakezdés Január elsejétől Gyümölcsös Főzelékkonzervgyár, Dunakeszi néven az eddiginél nagyobb lehetőségeket teremthet a gyár, törzsgyárrá lépve elő. Nem arról van szó, hogy egy az egyhez alapon szerepet cseréljenek a budapesti gyárral, de arról igen, hogy rendkívül előnyös körzeti adottságaikat — hiszen Fót, Alsógöd, Sződliget s más községek valóságos zöldségeskertek — jobban hasznosíthassák, az akaratot, mely eddig is megvolt, a lehetőséggel párosíthassák. Folytatjuk azt, ami eddig is jó volt, újrakezdjük, ami döcögött — mondják most, a januári változásra utalva a gyárban. Kétségtelen: van mit folytatni. Tagadhatatlan: van mit újrakezdeni. Tegyük hozzá: a tartósítóiparban rendkívül nagy fantázia van, érdemes tehát a lassú víznek szűkebb medret ásni, hogy sodra, ereje nagyobb legyen. Mészáros Ottó Több üzemi csoport Éppen egy éve múlt, hogy a Vöröskereszt megyei elnöksége megállapította: erősíteniük kell az üzemi szervezeteket. Akkor mindössze 53 üzemben, 2 ktsz-ben és 8 állami gazdaságban volt alapszervezetük. Azóta előbbreléptek, de még mindig van tennivaló. A gyorsabb fejlődés érdekében most decentralizálni akarják a nagyüzemekben működő vöröskeresztes csoportokat. A gyorsabb, közvetlenebb munka érdekében kisebb csoportokat alakítanak. A legalább ötven emberrel dolgozó ipari, mező- gazdasági üzemben és ktsz-ek- ben alapszervezetet hoznak létre, míg a kisebbekben egészségügyi felelősöket bíznak meg. Ily módon 1970-ig a megyében 83 új alapszervezetet és 44 egészségügyi állomást fognak létrehozni. Az EAK búzát vásárol Az Egyesült Arab Köztársaság és Bulgária képviselői szerződést írtak alá, amelynek értelmében Bulgária 72 000 tonna búzát szállít az Egyesült Arab Köztársaságnak. A búza szállítása még ebben az évben megtörténik. Otthont keresnek a magyar kötni... festők mehetnek alTERMELÖSZOVETKEZETEK! Budapesti gyár segítséget nyújtana a fővárostól legfeljebb 50 km-re levő tsz-nek mintakészítő, valamint vas- és fémöntő segédüzem létrehozásában A segédüzem kapacitását teljesen lekötnénk rendelésekkel. Ajánlatokat „Előnyös mindkét félnek 5395” jejligére kérünk a Felszabadulás téri hirdetőbe Harminc megilletődött ember — keresztbe rakott lábbal, az asztalra hajolva, zavart kézsimítással homlokukon, mélyeket szippantva a cigarettákból — nézi, mint küszködik a 69 esztendős Maurice Vágh- Weinmann könnyeivel. Feszes, de indulatos arc, szép, domború homlokkal, vékony ívű görbe orral, s hátul, mint kopott kis sörény, Liszt Ferenc-i galambősz haj. Maurice Vágh-W einmann, a gall föld honpolgára, az Európa- hírű festő, a Francia Képző- művészeti és Irodalmi Rend lovagja, gomblyukában a vékony kis rózsaszínű kitüntetéscsíkkal. Szép magyarsággal beszél. Tónusa magas, hegedűtokban búj káló hang. Aztán remegős, elcsukló. Ujjait figyelem, körömágyában ki nem mosható festékholdak. Magnó zizeg, amikor a szalag eléri a csöppnyi szorítókarokat. Csend, s mintha szél rebbenne, a szőnyegen puha léptekkel tízéves kisfiú közelít. Nevet, fényes fogínyét mutatja. Maurice unokája. Nem tud magyarul Nem érti, miért nyeldesnek minduntalan a bácsik, nénik. Teljesen banális dologról van pedig szó. A 37 év után hazánkba látogató festőművész arról beszél, végigment az „Andrássy” úton és a fák hulló leveleiket szitálták. „Miért kellett elhagynom ezt az országot, miért jött az át- kos fasizmus? ... Hogyan tudok én most visszamenni? ... Hogyan‘ tudom elfelejteni az emlékeket, a benyomások ezerszínű szálait, amelyek mint a háló, beszőtték lelkemet?” Régen is nehéz volt, hiszen 1931-ben vinnie kellett magával barátainak, Juhász Gyulának, Móra Ferencnek kézszorítását, éreznie kellett azt az örömet és szenvedést, amivel portréikat készítette. És hiába jöttek a jelentős kiállítások elismeréskövetei, Galerie Charpentier 1933, Galerie de Paris 1948, Galerie Durant- Ruel, Avignon, az 50 éves jubileumi Aix en Provence... a hírnév és siker, az a pillanat, amikor André Malreaux a becsületrend értékű szalagot átnyújtotta ... a haza víziójától nem tudott szabadulni. Itt van az egész család... a valamikori száműzöttek, a kivetettek és ivadékaik... a testvér, Nándor Vágh-Wein- mann, az ugyancsak híres festő, fiuk, André Vágh, és az unoka... „Hálás köszönetét mondok a Magyar Népköztársaságnak a meghívásért és azért a fogadtatásért, amelyben Nándor testvéremet, André fiamat és az én műveimet részesítették” ... — mondja. Az Ernst Múzeumban csodálták meg képeit, azokat a színeket, a ma már híressé lett Vágh-Wein-pirosat, amely elönti a vásznait... a tiszta konstrukciót, a megjelenítés briliáns képességét... Maurice Vágh-Weinmannról filmet készítettek, festőiskolákban tanítják stílusát, alkotóműhelyének fogásait... Két óra alatt késsel, nem ecsettel, vászonra vitt egy portrét... de milyet! ... Szinte égett, lángolt az az arc ... Krisztusfej... A varrónő... Provence pasztell- ban... Ám ezek érzelmek, hangulatok, művészi spirituálék ... s most gyakorlatibb dolgokról kell beszélnie ... elnézést kér a veszélyes területre ruc- canásért... a honvágy kitöréséért, a könnyekért... szeretné, ha a mai napon megalakulna a Magyar—Francia Képzőművészeti Társaság. . Jártak Aczél Györgynél, az MSZMP Központi Bizottsága titkáránál, aki nagy örömmel vette ajánlatukat... a Magyar Népköztársaság kormánya engedélyezze Magyarországon művésztelep létesítését, ahová a francia festők eljöhetnének alkotni. A telek vásárlását és az épület létesítését ők finanszírozzák. Kérik, adjon valamelyik megye otthont ennek a francia— magyar telepnek... legyen gazdája és ápolja tovább ezt a gondolatot. Maurice Vágh- Weinmann és testvére biztosítják, hogy Franciaországban a legkitűnőbb helyen szintén legyen egy otthon, ahová Szentendre, Visegrád, Szig- liget, Tihany neve kerül szóba, a vállalkozás nagyszerűségétől fellobbant társaság tagjaiban feloldódik az együttérzés . feszültsége... alkotó harmónia most már az egész kis terem... közbekiabálnak... Maurice Vágh-Wein- mann pedig már a hídról beszél, a szellem arany szálairól, amelyeket művészi kézműves szövőszékeken szőnek... Jaj el ne nyisszantsa ezeket világ kataklizma... Béke legyen, szeretet és alkotó hit... cseréljék ki a francia és a magyar művészek tapasztalataikat, segítsék egymást ... Jelenjenek meg ezen a telepen majd írók, újságírók, esztéták és filozófusók... Repül, repül a galambősz öregúr nemes, szép emberi szelleme, maga elé képzeli a kitárulkozó jövendőt, a meghitt művészi otthont, amelynek alapjait most ő rakta le S miközben forró, őszinte taps és üdvözlés fogadja ezt a bejelentést, arra gondolok, e jó szándék valóra váltására most, rögtön, azonnal a mi megyénk ajánlja fel segítő készségét. Az az egyéni öröm és lelkesedés pedig, amely ezt a két idegenbe szakadt hazánkfiát elfogta, száguldjom mind tágabb horizontok felé s váljék kollektív eredmény- nyé. Pest megyének, a „festők megyéjének” nem lehet szebb hivatása, mint kérésüket teljesíteni! Szüts I. Dénes