Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-06 / 183. szám

FRAPPÁNS VÁLASZ Néhány nappal ezelőtt fel­vetettük, hogy miért késik a Hunyadi Termelőszövetkezet zöldségelárusító helyének megnyitása? Szombat reggel áruval lát- h* el az elárusító helyet, és a valóban szép termékek kö­zül szívesen vásároltak a há­ziasszonyok. Cikkünkre az áruda meg­nyitása volt a legfrappánsabb válasz és reméljük, hogy mindig bőséges árukészlet­tel várják majd itt a vásár­lókat. Autóalkatrészek- helyben is A Magyar Autóklub helyi csoportjának kezdeményezé­sére a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat elő­reláthatólag már e hónap kö­zepétől megkezdi a KERA­VILL boltban a Trabant, Moszkvics, Skoda és Wart­burg személygépkocsikhoz szükséges alkatrészek és fel­szerelések árusítását. Bizonyára örömmel olvas­sák ezt a hírt a helybeli gép­kocsitulajdonosok, hiszen ezentúl itthon is beszerezhe­tik a javításhoz szükséges alkatrészeket. A PEST AUCV1I H I a L A P KttCHMAPAvSA XII. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1968. AUGUSZTUS 6., KEDD Új berendezés, megnőtt könyvállomány a könyvtárban így is lehet A strandvendéglő egyre nagyobb forgalmat bonyo­lít le, különösen hétvégi estéken, amikor ínycsik­landozó ételekkel kedves­kednek a vendégeknek. Jó ötlete volt a vendéglő ve­zetőjének, hogy zenekart is alkalmaz szombat-vasárna­ponként. A zenekari tagok külön is dicséretet érdemelnek: csak olyan hangerővel ját­szanak, hogy a környéket ezzel nem zavarják. Mert — és ezt a cifraker­tieknek üzenjük — így is lehet...! AUGUSZTUS ELSEJÉN is­mét megnyílt az olvasnivá- gyók előtt a városi könyvtár ajtaja. Mint kiderült, az el­múlt hónapban nemcsak a több mint harmincezer kötet leltározását végezték el a könyvtár dolgozói, hanem új berendezéssel is gazdagodott a könyvtárhelyiség. Fémvázas polcok sorakoz­nak most a falak mentén, amelyeknek nagy előnyük, »a régi fapolcokkal szemben, a variálhatóság. Az egyes pol­cok magassága ugyanis a kö­tetek nagyságától függően ál­lítható. Ez lehetővé teszi a rendelkezésre álló hely ma­ximális kihasználását. SZÜKSÉG IS VAN ERRE, mert a számbavétel során sok olyan kötet is kikerült most a polcokra a könyvtár raktárából, amely eddig — elegendő hely hiányában — nem volt az olvasók előtt, és talán nem is tudtak róla, hogy létezik. Azokból a könyvekből, amelyeket gyak­ran kölcsönöznek a látogatók, ugyancsak több példány ke­rült a polcokra. Egyébként is gyarapodott a könyvállomány. A csaknem háromszáz kötetnyi új olvas­nivaló nagy részét már az el­ső kölcsönzési napon szétkap- koditák a könyvek barátai. De maradt, még éppen elég azok szántára is’, akik ezután kere­sik fel a könyvtárat. Érdemes kézbevenni pél­dául Jankovich Ferenc: A fáklya kilobbant című köny­vét. Az író-történész az ilyen jellegű könyvek minden eré­nyét felvonultatta ebben a műben, amely értékes korraj­zot ad a Mátyás király halá­la utáni Magyarországról. GERGELY SÁNDOR kis­regényeinek legjavát tartal­mazza Emberek között című kötete. A jól sikerült váloga­tás egy gazdag emberi-írói életpályáról vall. Kedves összeállítás Kertész Magda és Szűr-Szabó József közös könyve. Már a címe is felkelti a válogató ember fi­gyelmét: De az alma ugye jó volt! Remek humoreszkek, szellemes karikatúrák gyűj­teménye ez a kis könyv. örülünk a könyvtár meg- csinosodásának — annak is, hogy függönyök kerültek az ablakokra; mennyivel barát­ságosabb így a helyiség! — és reméljük, hogy a könyvek régi és új barátai ezentúl is egyre gyarapodó könyvállo­mányban válogathatnak majd. (—ara—) Látogatóban a versenytárs Lehet, hogy a rádióhallgatók közül többen emlékeznek Gőri István nevére, aki a szocia­lista brigádok rádiós vetélke­dőjében a debreceni Biogál gyógyszergyár versenyző bri­gádjának a vezetője, és aki heted magával a vetélkedő során legyőzte a budapesti Kossuth Nyomda brigádját. A konzervgyári Bartha bri­gád az elmúlt hét végén ven­dégül látta a debreceni fiata­lokat, hiszen ők egymással kerülnek szembe szeplember 13-án a szocialista brigádok vetélkedőjének következő for­dulójában. Bartha Györgyeik egy héttel korábban voltak látogatóban a versenytársnál. Ezt a látogatást viszonozták ezúttal a debreceniek. — Megmondom -őszintén, tartunk a Bartha brigádtól — vallotta be Gőri István a be­szélgetés alkalmával. — A ve­télkedő során ugyanis azt ta­pasztaltuk, hogy ők is nagyon erősek a villámkérdésekre adandó válaszaikban. Az itt szerzett pontok alapján győz­ték le a csepelieket, épp úgy, mint mi a Kossuth Nyomdát. Azt hiszem, hogy a vetélkedő következő fordulójában talán a szerencse fogja eldönteni, hogy melyikük jut a döntőbe. Mi nagyon alaposan készü­lünk a versenyre, de tudjuk, hogy Bartha Gyuriék is ugyanezt teszik. A versenyek izgalmát egyébként Gőri István bizo­nyára ismerheti már, hiszen tárgyalóként a nemzeti válo­gatottnak is tagja volt és részt vett a tokiói olimpia küzdel­meiben. — És Mexikó? — Sajnos munkám mellett — vegyészmérnökként dolgo­zom a Biogálban — nem jut időm a sportolásra. És ha már a kettő közül választani i addig Debrecenben legfeljebb kell, akkor ugye, nyilvánva- j néhány andaxint tudtak volna loan a munka az első. A debreceniek brigádvezető­je így azután a fehérasztal­nál is a narancslével töltött pohárral koccintott: mint sportolónak szokatlan a sze­szes ital Mosolyogva mondja, hogy a két vállalat között az az egyik legszembeötlőbb kü­lönbség, hogy amíg a kon­zervgyáriak megkínálhatták őket a saját termékükkel — Bartháéknak adni, a gyár termékei közül. Lehet — mert az ellenfelet — különösen, ha olyan jó fel- készültségről tesz tanúbizony­ságot, mint a debreceniek — tisztelni kell. Mondom, lehet, hogy szep­tember 13-án szükségünk len­ne arra c,z andaxinra.,.! (—ara—) Telefoninterjú — Jónapot kívánok! A Nagykőrösi Híradó szerkesz­tőségéből telefonálok. A szö­vetkezet elnökével szeretnék beszélni. — Az elnök bácsi nincs itt. Már mindannyian elmen­tek az irodából. — Én az Arany János Tsz-t hívtam. — Igen, onnan beszélek, de az elnök bácsi már nincs itt. — És te ki vagy?? — Én egy kislány vagyok. — Azt hallom a hangodról. De miért te vetted fel a kagy­lót? — Mert hallottam az ud­varról, hogy idebenn csöng a készülék, és bejöttem. De az elnök bácsi nincs itt. Meg sen­ki sincs. — Te talán ott laksz vala7 hol a közelben? — Igen, mi itt lakunk az iroda mellett. — Kik azok a „mi”? — Hát édesapám, anyuka, meg én. — Édesapád a tsz-ben dol­gozik? — Igen. ö a sertésgondozó itt Lángok a raktárban KIGYULLADTA PARADICSOMMAL Szombaton a késő esti órákban az Arany János Ter­melőszövetkezet éjjeliőre ész­revette, hogy lángok csapnak fel a raktár helyiségében. ANYAKÖNYVI HIIIEK Született: Ócsai Miklós — Sebők Margit: Ágnes, Balog Antal és Dobos Erzsébet: Gabriella, Kaszala Sándor és Horvát Ilona: Zoltán, Szá­raz László és Kovács Mar­git: Ferenc, Radics Ambrus és Szakái Terézia: Zoltán, Varga Péter és Dósa Va­léria: Péter, Faragó Lajos és Király Ilona: Lajos, An­gyal Imre és Angyal Er­zsébet: Imre, Molnár Ferenc és Auer Julianna: Julianna, Kerekes Sándor és Csorba Má­ria: Sándor, Reszeli Zol­tán és Csűri Erzsébet: Krisz­tina, Ondó Mihály és Tóth Mária: Mihály, Nagy Dénes és Oláh Judit: Judit nevű gyermeke. Házasságot kötött: Varga István és Rozsos Juliánná, Marton Géza és Gödény Éva, Járó Ferenc és Laza Anikó, Stilling Ferenc és Koroknai Mária, Karai Mik­lós és Jagudits Katalin. Meghalt: Pozsgai Lajos (Tormás u. 26.), Szabó Fe­renc (Csikvár dűlő 30.), Tor­ma Andrásné Budai Zsu- zsánna (Bárány u. 1.), Szen­té Lászlóné Szabó Erzsébet (Encsi u. 29.). MIT IATUNK MA A MOZIBAN? A felrobbantott pokol. A kémelhárítás hálójában. Ma­gyarul beszélő szovjet film. Korhatár nélkül megtekint­hető! Kísérőműsor: Gusztáv bá­torságot merít. Magyar hír­adó. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. Azonnal riasztotta a közel­ben lakókat és maga is olta­ni kezdte a tüzet. Az időköz­ben érkező tűzoltók pedig végképp lokalizálták a tűz környékét. A szárítógépből kikerült paradicsommag és hulladék — amelyet zsákokban tárol­tak — eddig ismeretlen okból gyulladt meg. Valószínű, hogy a gépben szikra kerülhetett a száraz pairadicsammag közé és az a zsákban tovább pa­rázslóit, amíg lángra nem lobbant. A raktár berendezése meg­rongálódott ugyan, de számot­tevő kér sem az épületben, sem az ott tárolt gabonában nem keletkezett. Utánpótlás a gyermekvárosból Tizenhét éves a konzervgyári fúvósegyüttes Egy zenekar életében 17 év nagy idő! Tele küzdelemmel a jobbért, a tökéletesebbért, tele drukkal, izgalommal. Az 1951-ben alakult kon­zervgyári fúvószenekar ve­zetője dr. Nyiri Géza lett. ö hozta össze ezt az együt­test mintegy 30 taggal. Dr. Nyiri Géza Szentesről került Nagykőrösre, ahol a kon­zervgyár tervosztályán dol­gozott. Két éven keresztül egyedül vezette a zenekart, a konzervgyár által beszer­zett különböző hangszere­ken nagy kedvvel játszottak az önként jelentkező gyári dolgozók, sőt városiak is. Ekkor került Nagykőrösre Budapestről Simon István zenetanár, aki mint régi hi­vatásos katonazenész, öröm­mel kapcsolódott bele a ze­nekar munkájába. 1957. ja­nuár 1-én. Nyiri Gézát Győr­be szólította a szakma, he­lyét mint főkarmester Si­mon István foglalta el. He­lyettese pedig a szintén nagy tudású zenetanár, dr. Vecseri Zsigmond lett. 1951-től 1957-ig a zenekar nagyon sok helyen játszott a megyében. 1957-től már min­den évben rendszeresen meg­jelentek országos fesztiválon is. Szeged, Szolnok, Kecs­kemét, Cegiéd, Ózd, a sik­lósi vár, Pécs, Szigetvár egy- egy szereplése a fejlődő fú­vós zenekar dicsőségét öreg­bítette. 1963-ban az ÉDOSZ szak- szervezet rendezésében az első külföldi útra is elindult az együttes. Drezda, Lipcse szép sikerei beszélnek erről. 1966— 67—68-ban Kassán, Rozsnyón és Dobsinán járt a zenekar csereakcióban. Tavaly szep­tembertől Eördögh János nyugdíjas országos hírű kar­nagy, a zenefőiskola tanára személyében nagy segítséget kapott az együttes. A konzervgyár az utánpót­lásra gondolva 20 zenét sze­rető fiatalt taníttat a zene­iskolában. A gyár kapcso­latot tart fenn a fóti Gyer­mekvárossal és a már vala­milyen fúvós hangszeren ját­szó 18 éves fiatalokat — ön­ként jelentkezés alapján — Kőrösre hozza és munkát ad nekik. (fehér) — Öt hogy hívják? — Ifjú Sebők Istvánnak. — Te hány éves vagy? — Tíz vagyok. És a bácsi? — Én háromszor annyi. — A bácsi újságíró? — Igen. — Most újságot tetszik ír-. ni? — Nem, most veled beszélt getek. — És ha majd le tetszik tent ni a kagylót, akkor újságot tetszik írni? — Akkor igen. Hányadikos vagy? — Mos megyek az ötödikbe, — Hová jársz iskolába? — Majd a Petőfibe megyek az ősszel. — És eddig melyik iskolát ban tanultál? — A árbóziban. Itt van nem messze, a tanyán. — Milyen volt az év végi bizonyítványod? — Négy egész kettő... nem is!... Négy egész három! — Az nagyon jó bizonyít­vány. Gratulálok! — Igen. — Nyáron mit csinálsz? — Megyek nyaraim a nagy­mamához. — ö hol lakik? — Bent a városban ... Meg majd fagylaltot is eszek! Meg megyek a strandra is! — Mi a keresztneved? — Erzsébet. . — Jó nyaralást, Erzsiké, és jó tanulást az új iskolában! — Köszönöm .,. Majd hol­nap tetszik beszélni az elnök bácsival? — Igen, majd beszélek. — Akkor jó. Kezicsókolom. (— ara —) ADALÉK j történészek munkája hiányos, ha a nagy /L események mellett nem figyelnek o kis adalékokra. Gyakran egy-egy statisztikai adat, egy kis ember eseménytelen élete, egy őszinte mondat, reflektorfénnyel világítja meg az időszakot — amelyből vétetett. Nagykörös nemcsak a hatszázéves város számomra, hanem a fiatalság utáni édes-bús nosztalgia tárgya is: ott voltam diák, az Arany János Gimnáziumban érettségiztem, és ott képzeltem (és még hány osztályos tár­sam), hogy mi vagyunk hivatottak megválta­ni a világot. Július 27-én a ködbe veszett múltból vá­ratlanul elémbukkant a város: a nyári zöld­ség- és gyümölcsféleségek bemutatóján vet­tem részt. Mielőtt kimentem volna a Cifra-m kertbe, végigloholtam a házak között régi em­lékek után kutatva; de semmit sem találtam úgy, mint ahogy elképzeltem; hiszen az isme­rős utcasarkokon, az ősi gimnázium folyo­sóin, a tizennyolc éves önmagamat kutattam. Persze, hiába. Fájt a felismerés, de a sors mégis kegyes volt hozzám. A kiállítás egyik tárlójánál a fehér-fodros karfiolok, a kövér, pattanó húsú sárgás pap­rikák, a kacéran pirosló paradicsomok fölé öreg parasztember hajolt. Tömött, fehér baj­sza lekonyult szája szélén. Busa, összenőtt szemöldöke alól világoskék szemek figyeltek. Hirtelen rádöbbentem: a bajuszt, a dús szem­öldököt, a kék szempárt ismerem. Ez a múlt, amit kerestem. ; Ambrus bácsival, az utolsó nagykőrösi diákévek alatt ismerkedtem meg. Tekintete sötétnek tűnt, pedig világoskék szemekkel nézte akkor is a világot, igaz, nagyon hara­gosan. Valami igazságtalanság történt vele (és még hány osztályos társával), a legna­gyobb, ami történhet: emberi méltóságában csúfolták meg. A regula szerint az öregnek — 60 éves lehetett akkor — vigyázzban kellett állnia az őt letegező 35—38 éves nagygazda előtt. — Ambrus bátyám! — lépek mellé. — Em­lékszik még rám? Szelíd kék tekintet kutatja, vizsgálja, tapo­gatja arcomat, de szemében késik a felisme­rés villanása. — A törteit határban találkoztunk először... — segítem az emlékezetét. — Negyvennégy­ben ... mesét gyűjtöttem. No... etmlékszik már? Aztán az avas szalonnáról beszélek, amivel akkor kínált meg, arról, hogyan tanított egy kézbe fogni szalonnát, kenyeret, vöröshagy­mát. Hogy fiatalúrnak szólított... — Aha... — törli kezefejével kétfelé baj­szát. — Gimnazista volt... a Fitoss kollé­giumban kvártélyozott... Hát azóta megem- beresedett... Ambrus bátyám, mi történt mostanáig? Némi gondolkodás után ezt mondta: — A tanácselnök előtt nem kell vigyázzba állni... érti, ugye? Karácsonyi István S iüii P ü O ■ R ■ T Nehéz kezdet — sikerrel Dunakeszi Vasutas—Nagy­kőrösi Kinizsi 0:0 Az őszi forduló első megyei bajnoki mérkőzésén Duna­keszin a következő összeállí­tásban játszott a Kinizsi lab­darúgó csapata: Gömöri — Vass, Juhász, Kecskés I., Csi­kós II., Pécsi, Kecskés III., Lányi, György, Klenovics, De­cs! Csere: szünetben Pécsi helyett Józsa. A nagy tét rányomta jelle­gét a mérkőzésre. Mindkét csapat óvatosan kezdett, a já­tékosok nagy körültekintés­sel, a taktikai utasítások pon­tos betartásával játszottak. A hazaiak első támadása lesen akadt el, a körösiek eredmény­telen szögletet érek el. A 1. percben Klenovics szabadrú­gása mellé szállt. Kiegyenlí­tett mezőnyjáték után a 23. percben Lányi jó beadását Kecskés III. a kapus kezébe fejelte. Ezután a Vasutas per­cek következtek, de Gömöri biztosan védett, majd Kecs­kés III-at lökték jó helyzet­ben. Fordulás után mindkét csa­pat akciója mellélövéssel végződött. Ezután Gömör i - percek következtek, előbb egy jó lövést védett, majd egy szabadrúgást tett ártal­matlanná, utána veszélyes helyzetben remekül tisztázott Nagy nyomás alá került a körösi kapu, de a védők min­dig tisztázni tudtak. A mér­kőzés utolsó tíz perce a Kini­zsié volt. A mérkőzés a két csapat helyezéséhez méltó magas színvonalú volt. Volt küzde­lem kemény, de nagyon sportszerű — voltak ötletes támadások, technikás megol­dások, taktikai fegyelmezett­ség, mindkét részről. Igazsá­gos döntetlen született a Ki­nizsi megérdemelten szerezte meg a várt egy pontot. Mind­egyik játékos dicséretet érde­mel, mindenki tudása legja­vát adta, nemcsak játékból, de sportszerű magatartásból is. Szépséghiba, hogy a mérkő­zés alatt a körösiek autóbu­szának kivágták az egyik gu­miját és így a csapat csak éj­jel 2 órakor ért haza. A já­tékosoknak 6 órára munkába kellett menniük. Reméljük, hogy a Dunakeszi vezetősége megfelelő intézkedést tesz és elégtételt szogláltat. Nagykőrösi Kinizsi ifi— Dunakeszi Vasutas ifi 1:0 (1:0) Kinizsi: ifi: Kocza — Ca- nics, Tóth, Orbán, Máté !, Farkas, Szűcs, Manger, Tolnai, Horváth, Kovács T. Az ifik jó játékkal mind a két pontot el tudták hozni. Az egész csapatot dicséret illeti, kitűnt Tóth, Máté I., Manger és Tolnai. Góllövő: Kovács T. P. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom