Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-18 / 90. szám

MST HEGYBt 1968. ÁPRILIS 18.. CSÜTÖRTÖK § Vav § I POLGAR ISTVÁN: I I Rokkant a parkban Most megpihen a befirkált pádon — dzsungeleiben járt az orv halálnak. — Bizony, Willie, én nyargalnék utánad, i do, látod, ez a sebhely fáj nagyon. 5 A kis kölyök szemében szánalom. De hívják már, fütyülnek, kiabálnak, s már ott is hagyta, építi a várat, emelkedik a tornyos, lágy halom. 6 Az ember indul, tétován botorkál. Labdát talál egy fonnyadó bokornál, i kipiszkálja, sután beléjerúg, de majd lerogy a sújtó fájdalomtól — egy sárga arcot lát, min vér, korom, por, és szégyen marja. Marja, mint a lúg. L _________________________ vsssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssss/* \ MÁJUSBAN BORSO Szezonra készül a Nagykőrösi Konzervgyár A saláta Bécsbe megy A ceglédi piacon a termelő­szövetkezeti standok, a föld­művesszövetkezeti, valamint a MÉK-árudák el vannak látva zöldségfélékkel, almával. Primőr áru is van elegen­dő. A ceglédi termelő- szövetkezetek eredmé­nyesen kertészkednek. A Vörös Csillag és az Al­kotmány tsz a friss hónapos retket, a fólia alatt nevelt salátát és a zöldhagymát már nagyban árulja. Az árak is mérséklődnek, a saláta 2 fo­rint darabonként, a hónapos retek 1,50 és a zöldhagyma 1—1,50 csomónként. Mint értesültünk, a ceglédi járási MÉK-telepen is meg­kezdődött a primőr áruk át­vétele. Írházi Gyula telep­vezető közölte, hogy a múlt héten jelentkezett a dánszent- miklósi Micsurin Tsz kerté­szete, ahol 200 ezer fej fó­Gazdag programmal várja látogatóit a zebegényi Szőnyi István emlékmúzeum. A jelen­leg látható olajfestményeken és rézkarcokon kívül az idén még három tárlaton tekint­hetik meg a neves festőmű­vész egyíb alkotásait. A jú­niusban megnyíló kiállítá­son a Reggel című olajkép keletkezését mutatják be: a kép mellett elhelyezett rajz­és színvázlatok segítségével a látogatók nyomon követhetik a mű elkészítésének útját. Augusztusban „Egy művész fejlődése a kritika tükrében” címmel rendeznek bemuta­tót. Az alkotások mellett elhelyezik az egykori újsá­gokban, folyóiratokban meg­jelent kritikákat, véleménye­liatakaró alatt nevelt saláta vár értékesítésre, nagyobb mennyiségű fóliás salátát je­lentettek a nyársapáti Hala­dás Tsz-ből is. Az első exportszállítmá­nyok Ausztriába mennek. A hűvös időjárás kissé visz- szavetette a primőrök fejlő­dését, de ennek ellenére meg­tették az előkészületeket a ko­rai karalábéexport lebonyo­lítására is. A dánszentmik- lósi Micsurin Tsz 200 ezer, a jászkarajenői Lenin Tsz szintén 200 ezer darabot ter­mel, az abonyi József Attila Tsz 250 ezer, az abonyi Uj Világ Tsz 200 ezer darabot kötött le szállításra. Ezenkí­vül több százezer karalábét nevelnek majd szabad föld­ben. Nagy mennyiségű pap­rika és paradicsom termelé­sére is szerződtek a termelő- szövetkezetek. két. Ezután a művész Olasz­országban festett képeit, váz­latait állítják ki. Megkönnyíti majd a láto­gatók tájékozódását a mag­nós tárlatvezetés. A vendé­gek kis készüléket bérelhet­nek, amelynek szalagjára a művész életének fontosabb eseményeit, a képek keletke­zésének történetét rögzítik. A múzeumban július 29-én nyílik meg a képzőművészek szabadiskolája. A nagybányai művésztelep egykori iskolá­jának mintájára ötven festő és szobrász számára tarta­nak előadásokat olyan neves művészek és művészettörté­nészek, mint Pátzay Pál, Hincz Gyula, Somogyi József és dr. Végvári Lajos. Gábor Gyula, a Nagykőrösi Konzervgyár üzemviteli osz­tályvezetője, ezekben a hetek­ben egyáltalán nincs irigylés­re méltó helyzetben. A főidény megkezdése előtt a feldolgozó és kiszolgáló gépparknak tö­kéletesen rendben kell lennie. Két időpont sürgeti a felké­szülést; A mezőgazdasági felsőokta­tási intézmények hallgatóinak 27 százaléka nő. A mezőgaz­dasági nagyüzemek fejlődésé­vel párhuzamosan egyre na­gyobb az agfárértelmiségi nők foglalkoztatottságának aránya a mezőgazdaságban, különö­sen a kertészetben, a kisállat­tenyésztésben, a szakoktatás­ban és a kutatásban. Azonban annak ellenére, hogy a mezőgazdaságban még jelentős a szakember- hiány, a végzett női agrár- érelmiség nagy hányada mégis a mezőgazdaságon kívül helyezkedik el. Ez csak részben magyaráz­ható azzal, hogy ma még erő­sen hatnak a társadalmi, gaz­dasági, üzemszervezési és szo­ciális tényezők. A valódi prob­lémák felkutatására és ezek megoldásának elősegítésére, valamint a most végző nők könnyebb elhelyezkedése ér­dekében a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága együtte­sen megvizsgálják a Budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, valamint a Soproni Erdészeti és Fa­ipari Egyetemen az 1955—1956, az 1960—1961, az 1961—65 és végül az 1965— 1966-os évfolyamon végiéit DEBRECEN Távirányítható orvosok Debrecenben megkezdték annak a központi antennának a szerelését, amely az éjsza­kai orvosi ügyelet gépkocsi­jainak távirányítására szol­gál. Három — orvosi ügye­letet teljesítő — gépkocsit szereltek fel URH-rádiótele- fonnal. Május elejétől ál­landó rádiókapcsolat lesz az éjszakai orvosi ügyelet köz­pontja és a mozgó gépkocsik között. Az orvosokat sür­gős esetekben menet közben irányíthatják újabb betegek­hez. dalán elterülő nagyközség, Maglód, este hét óra után sö­tétségbe burkolózva várja a hazatérőket. A művelődési otthon egyet­len nyitva levő kis szobájá­ban sivár kép fogad. A falon a Petőfi kultúrcsoport 200. fellépése alkalmából adott ta­nácsi oklevél porosodik. ★ Húsz-huszonöt fiatal üli körül a hideg kályhát, a rex- asztal tetején szék, a földön cigarettavégek, hamutartóról senki nem gondoskodott. Az oklevél alatt álló szekrény tetején reprodukciók, pedig elférnének a falon is. Az egyik kislány ismerős. Gyömrőre jár táncolni. — Mi lesz ma este? — kér­dezem. — Nem tudom. Csak itt vagyunk. Ilyen körülmények között. És még azt kérdezik, miért járunk el a községből szórakozni? — válaszol kissé keserűen. május végén indul a bor­sószezon, július közepén kezdik feldolgozni a para­dicsomot. A felkészülés az idén építé­szeti rekonstrukcióval párosul. A munkák előrehaladásáról az osztályvezető a következő­ket mondta: nők helyzetét. Az MNOT és a KISZ KB társadalmi aktivis­tái a kérdőíveken megkérde­zettek mintegy tíz százalékát személyesen is felkeresik. A javaslatokat ez év jú­liusáig eljuttatják az érdekelt minisztériumokhoz, valamint más állami és társadalmi szer­vezetekhez. A Pokolcsárda előtti új kompkikötőnek már elkészült a fala, úgyszólván már csak az útépítés és kétoldalt a sé­tányok elkészítése van hátra. A sziget partjához épülő má­sik kikötőnek most rakják az alapjait, dömperek, billenős teherautók hordják a követ. Nagyokat loccsan a Duna vi­ze, amint belezúdul az autók rakománya. A város felőli oldalon is gyorsabbá vált a munka. Be­tonozzák a útpadkát. Sok járó­kelőben felvetődött az elmúlt hetekben a kérdés, vajon mikor készülnek el a kikötők, átadják-e az épí­tők határidőre? Felhívtuk a Közép-dunavöl­gyi Vízügyi Igazgatóság fő­mérnökét, Tarczi Sándort, s ők kértük meg, nyilatkozzék a munkák jelenlegi állásáról. — Mindenekelőtt azt mondom el, hogy az igazgatóság szak­munkásai a terv szerinti ütem­ben dolgoznak. A munkán­kat az nehezítette, hogy egy ideig nem volt vállalkozó az új komphoz szükséges ven- déghíd elkészítésére. Végül a Balatonfüredi Hajógyár július 30-ra vállalta elkészítését. To­vábbi nehézségek: a beruhá­zókkal kötött szerződésünkben nem szerepelt a kikötő útjá­nak, gyalogjárdáinak és korlá­tainak elkészítése. Mi, szerződésen kívül, elké­szítjük július 30-ig, annak el­lenére, hogy a beruházó nem gondos­kodott időben a munkák anyagi fedezetéről. A „klubnak” választott ve­zetősége van. Pétert, a klubvezetőt, más­fél éve ismerem. Berobban a szobába. — Tessék elképzelni, nem lett kész az előerősítő! Most mit csináljunk? Közben egymás kezébe ad­ják a kilincset. — Egész nap ezután ro­hantam — folytatja —, hogy ma este táncolhassanak! (A választott vezetőségből ket­ten látogatják a klubveze­tői tanfolyamot.) Keresem az igazgatót. — Itt szokott lenni — mondja Péter. — Levágatom a hajam — teszi hozzá és mutatja a hosz- szát: — Négy-öt centis lesz. Talán azután szóbaállnak velem. Most azt mondják, ko­molytalanok vagyunk, nagy hajúak, nem „tárgyalóképe­sek”. ★ Más is bekapcsolódik a be­szélgetésbe. Kiderül, hogy a művelő­— Amellett, hogy az új ste­rilizálóterem felszerelésén már dolgozunk, még tart az épület bővítése is. Az építő vállalatok össze­hangolt munkájára lesz szük­ség, hogy mindezzel Időben el­készüljünk. A Láng Gépgyár nemrég le­szállította az új paradicsom­besűrítő egység tartozékait. Ennek segítségével az eddigi 50 vagon nyers­áru mellett, újabb 15 va­gon feldolgozása válik le­hetővé naponta. A főidényre való felkészü­lést a II. telepen a rövidesen befejeződő zakuszka gyártása után kezdhetjük csak meg. Az elkövetkező 30—35 nap min­denféleképpen megfeszített munkát követel, hogy a fő terf mékeket beéréskor felkészül­ten fogadhassuk. — Végül hadd tegyek még annyit hozzá — fejezte be nyi­latkozatát Tarczi Sándor fő­mérnök —, hogy a Közép-du­navölgyi Vízügyi Igazgatóság az egész munkát csak jövőre vállalta, s ennek ellenére jú­lius 30-ig befejezi a ráeső ré­szét (b) Hőstettek krónikája? Volo- kalamszki országút? Valóban jogosan nevezhetjük-e — mint ahogy azt a fülszövegben ol­vassuk — Alekszandr Beck hí­res műve párjának Ivuskin ezredes ragyogó stílusú, he­lyenként lenyűgözően szép, mindvégig érdekes és tanulsá­gos memoárját? Annak a szer­zőnek memoárját, aki egy had­osztály vezető politikai mun­kásaként küzdötte végig a Nagy Honvédő Háború több döntő hadműveletét? Meggyőződésünk, hogy igen. A könyv olvasásakor önkénte­lenül és szinte magától adó­dóan kínálkozik az összeha­sonlítás a „Volokalamszki or- szágút”-tal. Hasonló epizódok, harcosok, hősök, hőstettek ele­venednek meg e két könyv lapjain, olyan emberek kelnek életre, akik egykor a haza, a nép iránti felelősségérzetük tu­datában minden áldozatot vál­dési otthon néhány drága pénzen vett asztala lábak híján kinn van az eresz alatt, egy lábat az irodában is ta­láltam, a bérelt pianinó mö­gött. — Nincs ami mellé leüljünk — mondják az érkezők. Ha­marosan a kis szobában va­gyunk vagy ötvenen, de nem túlzás, ha azt mondom, ugyan­ennyien kifordultak az aj­tón. Száz fiatalért, már a nagytermet is érdemes lenne kinyitni hetenként egyszer. Néhány tervben megálla­podunk, majd elköszönünk. Péter ki kísér. A művelődési otthon körül legalább húszán beszélget­nek. Van mondanivalójuk, mert igénylik a hetenkénti találkozást, a közösségi éle­tet. ★ Nem rajtuk múlik, hogy így sikerült. De végül is ki ezért a felelős? Tavaly segíteni akartunk. Több mint egy hónapig rend­szeresen jártunk Maglódra. Mi igen — de előfordult, hogy a helybeli igazgató ak­kor sem volt ott. Most ismét megpróbáljuk. Péter és társai megérdemlik a segítséget. Furuglyás Géza A műtét sikerült KIZÖLDÜLT AZ ERKEL-FA Múlt év nyarán nagyerejű vihar tépázta meg a gyulai várfiirdő nevezetességét, a 180 évesre becsült Erkel-fát. A kertészek nyomban „operá­ciót” hajtottak végre a híres famatuzsálemen. A műtét si­került: április közepére ismét kizöldült az óriás mezei juhar lombja. Vizsga a favágók iskolájában A négyezredik favágó szak­munkás kap bizonyítványt a napokban a ságvári Nádasdy- várban működő 3. számú Er­dőgazdasági Szakmunkáskép­ző Intézetben. Az ország va­lamennyi erdőgazdasága itt képezted ki a felnőtt favágó szakmunkásokat. Ez a mes­terség hajdan semmiféle szakképzettséget sem igényelt. A széles körűen elterjedt, kor­szerű erdőművelő gépek használata azonban ma már elképzelhetetlen szakképzett favágók nélkül. Korcsolyacipő­export Hoki- és gyorskorcsolya­cipőket készít külföldi meg­rendelésre a Debreceni Ci­pész Kisipari Szövetkezet. Svédországba és Finnországba az eddig befutott megren­delések szerint 15 000 párat szállítanak. laltak, hogy egyetlen ököllé kovácsolódva, megsemmisítő csapást mérjenek a német ha­digépezetre. A „Nehéz felelősség” írója tulajdonképpen nem is Ivus­kin, hanem maga a valóság, maga az élet. Hőse a szovjet nép, pontosabban a Vörös Hadsereg, amely ellenállhatat­lanul veri vissza a fasiszta megszállókat. A színhely: Uk­rajna és Belorusszia, a félel­metes Pripjaty-mocsarak, a belorusz erdőrengeteg, a Ke­leti Sáncnak nevezett utolsó nagy német védővonal, a Dnyeper vidéke. 1943 tavaszá­tól a szovjet csapatok ezeken a tájakon át űzik ki a betola­kodókat — a megvert német hadsereget —, akik a halálra­ítéltek elszántságával még egy utolsó, kétségbeesett kísérletre szánják el magukat: a kurszki csatára. Az író alapgondolata: a ha­za sorsáért minden harcos fe­lelős, a frontparancsnoktól a sorkatonáig, együttesen és kü- lön-külön is, és ez a felelősség igen nehéz. A nehéz felelősség tudata sugárzik a könyvben szereplő parancsnokok, politi­kai munkások, egészségügyiek, hadtáposok és a többiek tet­teiből. Az író közvetlen közel­ről ábrázolja őket, mély em­berismerettel rajzolja meg a tűzvonalban küzdő parancsno­kok és katonák portréját, min­den jó tulajdonságaikkal és emberi gyöngeségeikkel együtt. Dokumentumokban, esemé­nyekben, élményekben gazdag mű Ivuskin memoárja. De nem, nem is memoár ez tulaj­donképpen, legalábbis nem a szó szoros értelmében vett me­moár. Hiszen a szerző nem a saját élete történetét mondja el henne, nem magát helyezi a mű középpontjába. A szovjet nép a hőse ennek a könyvnek, 3 nagy harcot megvívó szovjet hadsereg. Ivuskin visszaemlé­kezése egy parányi részt ele- venít fel csupán a Nagy Hon­védő Háború egészéből, de ez a parányi rész szimbolikusan jellemzi az egészet. írása ép­pen ezért több a szokásos ér­telemben vett memoároknál A könyv a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában látott ma­gyarul napvilágot Árvay Já­nos kitűnő fordításában. Váradi László Pécs világhírű építménye, a négytornyú szé­kesegyház, e hét­től kezdve ismét teljes szépségében fogadja látogatóit. Az 1962-ben meg­kezdett restaurá­lás eredménye­ként először kül­sejében fiatalodott meg a 10 évszá­zad emlékeit őrző templom, most pedig befejező­dött a dóm belső felújítása is. A fő- és oldal­hajókban, vala­mint a négy ká­polnában összesen 8400 négyzetmé­ternyi festett fe­lületet restaurál­tak. A legérdeke­sebb és egyben legnagyobb fel­adatot a figurális falfestmények, , Székely Bertalan, Lotz Károly, to­vábbá két neves német művész, Andreas Károly és Beckerath Mór múlt század utol­só évtizedeiben készített alkotá­Dóm sainak felújítása jelentette. Ezt a feladatot Bicskei Karle János, Illés János és Szentesi Rózsa festőművé­szek oldották meg rendkívül nagy gonddal. Munká­jukat megkönnyí­tették Lotz Ki­rálynak és Szé­kely Bertalannak a káptalani levél­tárban megtalált feljegyzései, ame­lyek pontos leírást tartalmaztak a színkeverési arányokra, az el­járás menetére vonatkozólag. A restaurátorok így' valóban az eredeti alkotók kezei nyo­mát követhették. A helyreállítás során a legkorsze­rűbb vegyszerek­kel konzerválták a falakat, eltávo­lították a szeny- nyeződést, a levált rétegeket rögzítet­ték, pótolták a hiányokat. Na­gyon szép az ol­dalfalakat diszítő, dúsan aranyozott szövetminta, amely a rávetödő fénytől valósággal ragyog. A restau­rálás során sok ezer fényképfel­vétel készült, amelyek a hely­reállítás előtti, a munkaközbeni, végül a kész álla­potot rögzítik. A restaurálással egyidőben meg­kezdték a székes- egyház világításá­nak korszerűsíté­sét. A kápolnában a terjedelmes függő csillárok ugyanis gátolták a rálátást a fest­ményekre. A to­vábbi évek prog­ramja a fő- és ol­dalhajók világítá­sának korszerűsí­tése, valamint a festmények védel­me érdekében a fűtés és légkondir cionálás megvaló­sítása. ZEBEGÉNY Magnós tárlaívezetés JÚLIUS 29: KÉPZŐMŰVÉSZEK SZABADISKOLÁJA Vizsgálat az agrárértelmiségi nők helyzetéről JÚLIUS 30-IG elkészülnek a kompkikötők Maglód! őrjárat Poros oklevél A kígyózó országút két ol­KÖNYVESPOLC NY. B. IVUSKIN: Nehéz felelősség

Next

/
Oldalképek
Tartalom