Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-04 / 234. szám

1967. OKTOBER 4.. SZERDA 3 ‘\yCír!aí> A munka etikája V annak írásba foglalható szabályok, s vannak íratlanok, melyek sokszor erősebbek, mint az írottak. A munka eti­kája sem csak és csupán írott rzabályokból, törvényekből álL Vannak, s nem is kis szám­ban, íratlan törvények, s bár egyikük sincs papíron, nélkü­lük, azokat megsértve, dolgoz­ni, jól dolgozni, aligha lehet. Kényes terület ez: tele emberi érzékenységgel, hiúsággal, s bizony, botlásokkal is. Történt például, hogy az igazgató és egyik főosztályvezetője meg­állapodtak egy lényeges teen­dőben, félretéve a formalitá­sokat, a bürokratikus kötöttsé­geket, az elröppenő szavakat elégnek tekintve. A főosztály- vezető kiadta az utasítást, an­nak megfelelően, amiben az igazgatóval megállapodtak. A dolog balul ütött ki; amikor ez kiderült, az igazgató sem­mire nem emlékezett! Vele beszélték meg? Szó sincs róla! Hol a papír? Ugye, hogy nin­csen. És: fegyelmit akasztott a főosztályvezető nyakába! A főosztályvezető mesélte? Nem! Egy harmadik em­ber, akivel az igazgató még annak idején közölte a szóbeli megállapodást, mivel őt is érintette — ti. ő a főmérnök —, de aki, amikor botrány lett a dologból, hallgatott. Hallga­tott mert: utólag tudta meg. az igazgató elfelejtette a dol­got. s mivel kettőjük között amúgysem a legjobb a vi­szony, nem akarta tovább mérgesíteni. Hallgatott. Res­tellj a dolgot, mert mint mondja, ártatlant „mártottak vízbe.” Azzal mentegeti a ma­ga tettét, hogy nem ő, más sértette meg alapvetően a munka etikáját, ő már adott helyzetben rákényszerült. Mindennapos ügy> sajnos. Ha nem ilyen formában, ak­kor úgy, hogy valaki visszaél a bizalommal, elfecseg olyasmit, ami másokra nem tartozik, összeugraszt embereket — „azt mesélte rólad” —, majd mossa kezét, felszólal a ter­melési értekezleten, de egé­Európa legnagyobb cipő­sarokkészítő üzeme a solymá­ri Pest megyei PEMÜ Vál­lalaté. Százötvenhat asszony és lány dolgozik itt; kezeli a gépeket, szétvágja a sar­kakat (hiszen négyet-hatot is öntenek egyszerre), csi­szolja, osztályozza. Évente mintegy ötmillió pár férfi és női mű­anyagsarok kerül ki ke­zeik alól; „járófoltból”, azaz sarok­flekkből 10 millió párat gyár­tanak, elsősorban a Szov­jetunióba exportált cipők­höz. A megnövekedett igényeket egyre nehezebben tudták ki­elégíteni, az üzemet bővíte­ni kellett Hamarosan meg­szűnik a jelenlegi zsúfolt­ság, mert emeletet húznak a meg­levő épületre, így tágasabb, kellemesebb kö­rülmények között dolgozhat­nak majd. A beruházást sa­ját erőből valósítják meg, a vállalat építőbrigádja az ok­tóberi forradalom évforduló­jára elkészül a munkálatok­kal. A „megnőtt” üzem 12 millió pár cipősarok gyártá­sára és készítésére s 24 mil­lió pár járófolt előállítására lesz alkalmas. A divatnak megfelelően nemcsak tüsarkakat, ha­nem a vastagabb, széle­sebb formát is készítik. A polipropilén-termékeket 150 kilós ütésekkel edzik, ha ezt kibírja, nem törik el a hasz­nálatban sem. A poliamid járófoltók köp látási próbái­szen másról beszél, mint „ma­guk között”, s így tovább. A munka alapvetően nem munkaeszköz és munkavégző összetalálkozása és együttmű­ködése, hanem légkört alakí­tó, embereket összekötő, vagy egymástól taszító erkölcsi té­nyezők sokaságának függvé­nye (A rendkívül korszerű gépekkel fölszerelt műhelyben hétről hétre, hónapról hónap­ra rendkívül magas volt a se­lejt. Semmi mást nem tettek, mint leváltották a vezetésre alkalmatlan főművezetőt. A selejt két héten belül, minden műszaki indokolhatóság hiá­nya ellenére, a normális szint­re süllyedt!... Az azután me­gint jókora baklövés, hogy a leváltott embert megtették — a mai napig is az — diszpé­csernek. A rossz vezetőt le lehet váltani, a kártokozót megbün­tetik, a tolvajt elbocsátják, a törvény kezére adják, de hol lehet följelentést tenni mérge­zett légkör, ideges hangulat, embertelen hangnem ellen, hol lehet orvoslást kapni a bizal­matlanságra, a jellemtelenség okozta dühökre? Túl sokat beszéltünk és be­szélünk a korszerű technika és technológia jelentőségéről, de a kelleténél jóval keveseb­bet arról, hogy nem pusztán ezekben, hanem minden te­kintetben meg kell lennie az előrehaladásnak. A munka etikájának fejlődésében, erő­södésében is. És erre, a leg­utóbbi időkig, igencsak kevés figyelem jutott. A gazdaság- irányítás új rendszerében nemhogy csökkenne, hanem éppen nő a munka etikájának szerepe. Bonyolult, sőréié össze- fügaéstől tarka kép egy-egy műhely, üzem. gyár kollektí­vája. Sokféle ember kerül ösz- sze, sokféle emberi magatar­tás. Mégis, a legkisebb, s a legnagyobb közösség sem lehet meg általános, mindenkire egyaránt kőtelező. írott és írat­lan etikai szabályok nélkül, mert munkájuk különben gé­pies cselekvéssé alacsonyodik, mindenmindegy alapon, s nem val azt szeretnék elérni, hogy a jelenleginél négyszer tar- tósabb legyen. A megyei rendőr-főkapi- tányság ügyeletes tisztje így rögzítette az első jelentést: „1967. augusztus 6-án haj- j nalban Törteién, a Vörös Had­sereg útja és Malom utca sar­kán, az úgynevezett Vica-féle vasúti megállónál holtan ta­lálták Sebők Pál 36 éves tör- teli (Malom utca 7.) lakost." A néhány órával később ki­szállt bizottság megállapította, hogy Sebők még élt, amikor hajnali fél 3-kor megtalálták. Hazavitték, orvost hívtak, aki csak a halál beálltát állapít­hatta meg. Az elhunyt fején, „a bal fül fölött 24 millimé­ter hosszú sérülést” talált a szemlebizottság. Rövidesen megállapították, hogy a gyilkos Mihály Balázs 41 éves törteli (Robó Katalin utca 1.) lakos, aki „ököl nagy­ságú éles kődarabbal” okozta ezt a sérülést. © Sebők Pál és Mihály Balázs munkatársak voltak. Hosszú évek óta együtt jártak dolgoz­ni a Ceglédi Gépjavító Állo­másra. Mindketten megbecsült emberek, elég szépen kerestek. Kettejük közül Sebőköt tar­tották a jobb szakembernek, de nem volt nagy ez a különb­ség. ____ t udatos, átgondolt — és ótér- zett! — tetté. A munka etiká­jának kialakítása, szem előtt tartása és következetes fej­lesztése a vezetés alapvető fel­adata, legalább annyira lénye­ges, mint az, hogy: termelni kell. Bármennyire is közhely­nek hangzik, de a hétközna­pokban nemegyszer drámai töltést kap, s nehéz konflik­tusokat szül: nem mindegy, érzelmileg közömbös, ellensé­ges, vagy azonos „hullám­hosszra” hangolt emberek áll­nak a gépek, a rajzasztalok mellett, ülnek az irodákban. Megyénkben ma már több ipari üzem birtokosa a szocia­lista munka vállalata címnek. Nem véletlenül. A legkoráb­ban, s a legnagyobb súllyal itt, ezeken a helyeken ismer­ték fel, hogy mindent az dönt. el: mi van a fejekben, s a szivekben! A kollektív , szerződések sokat jelentenek a munka eti­kájának fejlesztésében, de érthetően, nem mindent. Van­nak megfogalmazhatatlan dol­gok. amit — érez vagy nem érez az ember, de ami nélkül nyugodtan dolgozni képtelen. A bizalom, az őszinteség, az egyenrangúság például. Nem lehet olyasmit rögzíteni a kol­lektív szerződésben, hogy — például — hazudni nem sza­bad. És mégis: nem szabad! Egv letagadott intézkedés, egy másra rákent hiba lassan ölő méreg; észrevétlenül rágja be magát az idegrostokba, s vé­gez pusztítást. Oda a vezetői tekintély, tisztelet, s az em­beri becsület is. Tízszer kell bizonyítani annak, aki egy­szer túltette magát a munka etikájának nehezen megfogal­mazható, de alapvető kódexén, s talán még akkor sem ér annyit a szava, mint koráb­ban. Az ígérgető, de szavait jobb munkával nem bizonyító munkás eljátssza becsületét, s egv idő után már arra sem lesz mód ja, hogy ígérjen ... Aligha létezik alacsonyabb er­kölcsi kategória, mint a „link” embereké. Egy-egv üzem, vál­lalat, hivatal közössége helv- lvel-közzél igen pontosan tud­ja. kiket illet ez a kategória, függetlenül attól, a munka­ügyi osztályon miféle beosz­tás szerepel a személyi lapján. Mert munkában, felelősségben, tehetségben, fizetésben, s sok­féle más dologban jelentősek és kellenek is a különbségek, de a munka etikájának alap­vető szabályait betartani min­denkinek egyaránt k ötelessé­— A legjobb munkatársunk volt — a tanúként meghallga­tott kollégák egyöntetűen ezt vallották róla. Sebők — bár nem akart ri­valizálni — Törteién is meg­előzte Mihályt. Az ötezer la­kosú község Sebőköt nyugodt, csendes, jóakaratú embernek ismerte; Mihállyal sem volt különösebb baj, de tudták ró­la, ha iszik, hamar indulatba jön. S a község közvéleménye a Sebők-családot is jobban be­csülte, mint Mihályék famíli­áját. Ez sem jelentett persze lé­nyeges különbséget. © Augusztus 5-én, szombaton egy nyugdíjba vonuló kollégát búcsúztattak a Ceglédi Gép­javító Állomáson. Mihály sza- kácskodott, felszolgált. Sebők meg is jegyezte: — Ilyen jóízüt régen nem ettem. Jól főztetek, Balázs. Mihály Balázs elégedett volt. ö is evett, iszogatott. Sört, de leginkább bort; délután 5 órá­ig csalt borból legalább 3 li­tert megivott. Negyvenen voltak a búcsúz­tatáson. A hangulat emelke­dett lett A társaság egyszer csak arra figyelt fel. hogy az egyik fiatalember sír. Múzeumi hónap Népviselet, dokumentum, grafika A VI. Országos Múzeumi Hónap alkalmából valameny- nyi múzeumunk megemléke­zik a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom jubileumáról. Emellett a ceglédi Kossuth Múzeum fennállásának 50 éves jubileumáról emlékezik meg most nyílt kiállításával. Az aszódi Petőfi Múzeumban a Galga-völgy népviseletéről kap összképet a látogató, s tárla­ton mutatják be a múzeum új szerzeményeit is. Nagyteresén a falumúzeumban állandó ki­állítás nyílt az állattenyésztés fejlődéséről. A penci falumú­zeumban a kosdi szénbánya története elevenedik meg a vasárnap nyílt tárlat tablóin. Ráckevén, az Árpád Múzeum­ban október 8-án nyílik kiál­lítás. Csepel-sziget és Ráckeve hajdani életét mutatják be. A szadai Székely Bertalan Mú­zeumban a névadó festő törté­nelmi képeivel ismerkedhet­nek a látogatók. Szentendrén 8-án Göllner Miklós festőmű­vész grafikáival nyit a Feren- czy Károly Múzeum. Eiektrocitera A Szegedi Hangszergyárban elektronikus hangerősítő cite- rák sorozatgyártását kezdték meg. A hagyományos, jávor­fából készülő alföldi magyar citerába különleges, elektro­mágneses készüléket építenek be. Ez a hangrezgéseknek megfelelő áramingadozást kelt, amelyet elektronikus készülék­kel tetszés szerint felerősíte­nek. Szívesen látjuk — így invitálja a megyénkén átutazókat Ízléses, térképes útikalauzában a MÉSZÖV. Színes rajzok, jól sikerült fotók illusztrálják, hogy me­lyik úton hol érdemes meg­állni, ha a vándor enni-inni, pihenni akar. Megtudjuk be­lőle, hogy Örkényben a pacal, Alsónémedin a házi disznóto­ros a sláger. Pócsmegyeren, Dömsödön halászlére, Tak­sonyban a szalonnasütésre hív­ja jel a figyelmet. Albertirsán erdei gulyás kapható. A kedves tájékoztatónak és a benne felsorolt minden jó­nak sikert jósolunk. — Mi történt? — Mihály pofonvágott. — Nem vágtalak én pofon, ne haragudj édes barátom — kérlelte Mihály a síró kollé­gát. Megcsókolta a fiatalembert, többször is bocsánatot kért, de az sírva hajtogatta: — Miért bántasz te engem? Sebök (nem szokta meg az italt, hamar a fejébe szállt) csak annyit látott, hogy Mi­hály megütötte a kollégát Felelősségre vonta, rátámadt; a többiek mindkettőjüket le­fogták, de az ütés már kicsú­szott, elérte Mihály arcát. A két lefogott ember most durván szidalmazta egymást, és Mihály dühében kimond­ta: — Vigyázz, még ma meg­döglesz! A szakszervezeti bizottság titkára végre megoldást ta­lált: Mihályt autóval kivit­ték az állomásra és felültették a törteli kisvasú tra. © Mihály otthon megvacsorá­zott. Dühe nem csillapult. Ügy érezte, a történteket meg kell torolnia Sebőkön. Elment, betért az italboltba, megivott egy korsó sört. Aztán elbal­lagott a Vica-féle megállóig; tudta, hogy Sebők itt száll le A cipősarkak szülőotthonában 10 millió pótsarok — Edzés kalapáccsal ge. Mészáros Ottó A törteli tragédia: Kollégából — gyilkos MEGINT ZAJOS A TÁJ Nem is rövid ideig, öt esz­tendeig csönd borult a kör­nyékre. Akkoriban füstölt utoljára a Nagykőrösi Tég­lagyár kéménye. Azóta hat és fél milliót költöttek mo­dernizálására. úgy hogy au­tomatákkal és nagy teljesít­ményű földkotróval startol­hattak. Még az idén egymillió téglát adnak át s jövőre en­nek négyszeresét viszik a vá­rosi és környékbeli építkezé­sekhez. A kedvező, meleg idő gyorsítja a nyerstéglák szá­radását. KÉSZÜL A VÁCI MOTOROSKOMP A nyárra, a Balatonra emlé­kezve bizonyára sokaknak eszébe jut az utazás Tihany­ba, a szántódi réven. Sok kel­lemes élményünk fűződik eh­hez a furcsa hajóhoz. A sze­mély- és gépkocsi forgalmat egyaránt jelentősen megköny- nyiti a két part között. Elképzelhető tehát, milyen örömmel várják a váciak a Balatonfüredi Hajógyárban most készülő kompot, mely a szántódinak csaknem pontos mása. Ez a hét és fél milliós beruházás a Dunakanyar fej­lesztési tervének fontos része. Az amúgyis nagy idegenforga­lom várható további növeke­dése, és a váci partszakasz ki­építése teszi szükségessé a hatvan tonna teherbírású (te­hát alig valamivel kisebb, mint a tihanyi) komp üzembe helyezését. Négy Csepel Diesel­motor biztosítja majd a gyors átkelést. Elkészülésének határideje december 31. A lelkesen dol­gozó gárda azonban már két héttel előbbre tervezi az át­adást, mert így a még be nem fagyott Dunán hajózható Vá­rig. V. V. j Útmentéről 600 hektó pálinka szárított zöldség Amerikába Hatszáz hektoliter eperpá- Idnkát főztek az idén a Pest megyei Szeszipari Vállalat ceglédi üzemegységében. A vadon termő gyümölcsből 80 vagonnal szedtek össze a gyűj­tők. Megérte a fáradságot, mert míg más gyümölcsnél ápolni kell a fát, óvni a fagy­a fél 11-kor érkező esti vo­natról. A kisvonat késett Végre befutott Sebők leszállt, meg­indult hazafelé a Malom ut­cába, amikor Mihály megszó­lította: — Várj csak. Pali. Mondd, miért haragszol rám? A hangja fojtott volt Se­bők csodálkozott: — Dehogy haragszom ... — Nem? Akkor miért bán­tottál, és miért szidtad az anyámat? Sebők válaszolni akart, de nem volt rá ideje. Mihály (nagy erős ember, magasabb, izmosabb Sebőknél) fejbe­vágta a kődarabbal. Sebők összeesett; Mihály hazafelé indult a követ útközben el­dobta. © Sebők beteges felesége — két kisgyerekkel — egyedül maradt. Tíz évig éltek szé­pen — most egy mozdulattól mindennek vége. Mihály ezzel védekezett: — En nem akartam meg­ölni. Amikor fejbe vágtam, azt mondtam neki, hogy a töb­bit majd hétfőn elintézzük, benn a kollégákkal. Mihály Balázsnét (itt is két gyerek van) úgy hívják egész Törteién: a gyilkos felesége. Az asszony el akar költözni. Mihály már réges-régen visszavonná azt az ütést, de az visszavonhatatlan. Amit elkö­vetett, az emberölés. Egy kol­légáját ölte meg. Részegen. Murányi József tói, permetezni, a termést gon­dosan szedni, osztályozni, az útszélen, kertekben, mezőkön vadon termő epret csak leráz­ták a fákról és elvitték a be­gyűjtőhelyre. A különösebb erőfeszítést és semmilyen anyagi áldozatot nem igénylő munka igen szép jövedelmet hozott a szorgalmas emberek­nek: 800 ezer forintot fizettek ki az eperért. A szeszipari vállalat szárí­tóüzeme is teljes kapaci­tással dolgozik: aszalják a gyümölcsöt és a zöldséget. A barack, az alma és a szilva mellett nagy meny- nyiséget vásároltak fel petre­zselyem- és zellerzöldjéből, ré­szint Pest megyéből, de az egész országból. A kiskunlac- házi Petőfi Tsz nem sajnálta a fáradságot, hogy leszedje a zeller zöldjét, hiszen ha a le­velet levágják, a gumó fejlő­dik tovább —, Így kétszeres a hasznuk. Kétszázezer forinthoz ju­tottak csak a zellerlevél­ből. A szárított zöldségből min­den mennyiséget el tudnak ad­ni külföldön: az 50 vagon pet­rezselyem- és zellerlevél is ve­vőre talált. Múlt héten szállí­tottak nagyobb tételt Ameri­kába. A hazai igényeket, csomago­lóanyag híján, nem tudják ki­elégíteni. Erdei ibolya — másodszor A Tolna megyei völgyek er­dőszéli nyirkos rétjein az idén tömegesen virágzik az „őszi­ke”, a mondabeli Medea ki­rálynő fiatalító növénye. Lilás- rózsaszínű szép világai helyen­ként valóságos szőnyeget al­katnak. Több helyütt másod­szor is virágot hozott az erdei ibolya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom