Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
Fény és árnyék (Foto: Kotroczó) ; wj^/í^////«^ 5 Dante - kicsiben j A világ legkisebb olajfest- \ menye csupán egy négyzetmii- : liméter és Dantet, a híres \ olasz költőt ábrázolja. A fest- \ ményt csak mikroszkóppal te- \ hinthet jük meg. A miniatűr \ kép Hans Joachim Babri- i kowski, berlini ékszerész mun- l Icája. ! JOBBÁGY KÁROLY: Ha újságodból föltekintesz ahol a halál zakatol, s életveszélyes fenyegetések üvöltenek a kövér nagybetűkben, hatalmak első sakkhúzásai, tapogatódzó háborúk, meglapuló rakéta-támaszpontok s felvijjogó gépfegyversorozat.. • eszedbe juthat, nem is egyszer, hogy ... hogy, talán ez az utolsó békés délután. Mert készen áll a szörnyű gépezet. A pokol harsonái már nyalogatják a kürt szélét s a fúvókát beszopva meredt szemmel csupán a jelre várnak... De te, ha újságodból feltekintesz, nézz szét ebben a békés nyárban, melyben csend van és napsugár van, vidám fürdőzők serege; elnyúlt kutya a küszöbön, egy gólya vitorlázva fönn, bokron át szűrődő zene; edénycsörgés — épp mosogatnak — sötétre spalettázott ablak, egy egy elporzó motoros ... s valid be, kezed szívedre téve, hihető-e, hogy ez a Béke, csak a véletlen műve most? íogy holnap ... vagy talán ma este, hajamat tépem térdreesve házam füstölgő romjain, s nyugalmam felváltja a kin ... Micsoda kor! A rádiók hír-golyószórói naponta célbavesznek s lövik belém az éles szavakat, de én, az élet fanatikusa. nem hiszem el. hogy akadhat, ki rámtör, s fütyörészve a lét-adta gyönyörtől, várom, jöjjön a hűvös éjszaka, és mert nem egyszer sírom szélén álltam, 1 úgy szeretem a színes életet, hogy nem nyugszom meg többé a Halálban. | Szakonyi Károly : CSILLAGOK ÉS PETÁRDÁK most: bumm, bumm! felszállt az első rakéta, aztán a második, harmadik, színes fényeső hullt az égből. Ernőké ujjongott örömében: — Ez a kis rézágyúkból jön? Hiszen ezek csillagok! Az égből potyognak le! — Az, az, micsoda csillag- eső! — örvendezem Ernőkével. — Persze, nem lett volna szabad megfeledkeznem Gyuláról. — Az ilyen téveszméket, ki tudja, milyen nehezen lehet kiküszöbölni — mondja. — Hallgass rám, Emőke. Szó sincs ólomkatonákról. Azok ott fenn a hegyen, szakemberek. Ez is olyan, szakma, mint más. A tűzijáték nem csillageső. De a csillagokról majd máskor. A tűzijáték fény- és hanghatások előállítása könnyen égő és robbanó anyagokból. Legismertebbek a rakéta, a szélmalom, a bengáli fény... — Nézi a stoppert. — Igeit. Pontosan öt másodpercenként lőnek fel egyet. Pikk — pakk — pukk! Robbannak a petárdák. Gyula olyan okos. Nelli büszke a fiára. Én is. De sokszor attól tartok, mindent annyira alaposan ismer, hogy talán nem is örül már semminek. Titokban odasúgom Emőkének: — Azok ott mégis csillagok. — Ernőké szigorúan néz rám. — Gyula azt mondta, nem! Hát igen. Ernőké is olyan lesz. Az biztos. Nelli, meg én, majd tanulhatunk tőlük. ^ rrajnali hatkor felébresz- ^ -El tett valami zümmögés, ^ de hát még aludhattam volna, ^ hanem Ernőké hét óra felé a 5 fejemre ült, kis kezével dobolt 5 a mellemen, hogy mondjam $ meg, mikor kezdődik a tűzi- ^ játék. 5 Bárhogy szeretem Emőkét, ^ a kisebbik fiamat, ez az osto- 5 ba kérdezősködés kihoz a sod- $ romból, ugyanis este már szé- J pen elmeséltem neki, hogy J majd felmegyünk a tetőre, J onnan jól látni a Gellért- : hegyet. Nem tudom, Ernőkét j mi izgatta jobban, a tető vagy ; a tűzijáték, de hát emiatt ver- jte ki az álmot a szememből. ! Gyula, a nagyobbik fiú, át- j jött a szomszéd szobából, elő- ! zőleg hallotíám, hogy telefo- ; non beszélt valakivel, már fel- ! öltözött, haját teleszórta az ä anyja hajlakkjával, fogadni $ mernék, hogy borotválkozott j is a Philipsemmel, pedig még ! pihéi is alig vannak, egyszó- ! val átjött és közölte, hogy új ! gibbon majmokat szerzett az ; Állatkert, most beszélt az ins- S pekciós állatorvossal, gibbon, ! mondta, latinul hylobetes, és 5 kissé a hálószoba tükre felé ! fordulva, röpke előadást tar- gtott eme majomfajtáról, mére- ! térőL, karja hosszúságáról, és farról, hogy Ázsia délkeleti ré- * szén található. Én nem tudom, S mi a fenének veszi fel azt a ; nagyzoló pózt mostanában, ta- 5 Ián én is ilyen voltam ka- $ maszkoromban, már nem emlékszem. Tény, hogy ő sem ! hagyott aludni. Jól van, : mondtam, ha már ilyen szé- | pen összejöttünk, hol van $ anyátok, adhatna valami reg- Jgeíit. Ki akartam bújni az J ágyból, de Ernőké megint rá- !; kezdte, hogy mikor lesz a tű- j zijáték. — Este, te átkozott ^kölyök — üvöltöttem. Persze, 5 amilyen érzékeny, mindjárt $ bőgni kezdett. Nekem meg $több sem kell, méregbe guru- ^ lók attól, hogy méregbe gurul- ^tam. — Nelli —kiáltottam,— ^ Hol ténferegsz? — Edénycsö- ^ römpölés a konyhából, na, 5 majd kapok ezért a „téníe- $regsz”-ért! S miközben leráztam magamról a kétségbeesett ^Ernőkét, odaáUt az ágy lábáéhoz Gyula, hórihorgas alakja, ■ mint égy professzoré. Az arca , meg egészen ráncos lesz ilyenkor. — Az indulat elhomályosítja az értelmet — mondta. — A pedagógia legrosszabb módszere az értelmetlen lehurrogás. Fel kell fogni a gyermek képességszintjét és inkább százszor megmagyarázni neki valamit, mint egyszer oktalanul elhallgattatni, ami, ki tudja, milyen rossz pszichés következményekkel járhat... — Mintha meg is hajolna cseppet, hogy részemre befejezte az oktatást. Most Ernőké következik: — Tűzijáték csak este lehet, mert szükséges hozzá a sötétség. Hogy jól lehessen látni a petárdákat. Érted már? Tíz órakor lesz, pontosan tizenhárom óra múlva. Nem sok idő, kibírod. M eg kell hagyni, nem tudom mit tennénk Gyula nélkül. Most, hogy kioktatta Ernőkét, papírlapot húz elő a zsebéből. — Ide nézz, apa! Beosztottam szépen a napot. Most hét óra húsz. Nyolcra felöltözünk, nyolc harmincra megreggelizünk. Mar intézkedtem a konyhán, anyunál. Vállalta. Kilencre kiérünk az Allatkertbe. Ha délig akarunk maradni, az három óra. Nem sok idő, de megnézhetjük az emlősöket, a csúszómászókat, a madarakat, az akváriumot, persze csak futólag, a — növénykertre már aligha jut idő. Felhívtam a Kiskakast, foglaltattam asztalt Természetesen a nevedben. Zuzapörkölt megfelel? A szabadtéri színpadok programja itt van a másik lapon. A Városmajor... a Hűvösvölgy ... Megjelöltem, mit érdemes megnézni. Tehát... Bevallom, csodálom a fiút. Honnan van benne ennyi szervezőképesség? Tizennégy éves, és ezt a tizennégy évet úgy viseli, mint a legérettebb férfikort Beszél, mondja a programot de én alig tudom követni, a fejem még zúg á rossz hajnali alvástót Ernőké sirásátóL Tehát a gibbop az Állatkertben. Ez is furcsa, mindent tud, minden érdekli, mindenhez van türelme. Kicsit félek is Gyu- látóL Pedig büszke vagyok rá, hiszen a fiam, az iskolában semmi baj vele, szülői értekezletre nem kell járni, nincs rá panasz. És tisztelettudó is, csak azért mégis félek tőle, titokban, mint ahogy egy öreg uralkodó félhet elmés miniszterétőL Tehát nekem, mi a dolgom? Borotválkozni, öltözni, reggelizni. N elli az étkezőfülkében terít Mire kimegyek, már kész a reggeli, Gyula ott áll anyja mellett, ellenőriz. — Apának csak kevés cukrot a kávéba, ebben a korban már árt a sok cukor... (negyvenöt éves vagyok!) Fejenként egy tojás, lágyan, ez megvan. Jó. A napi ásványi só szükséglet. Ernőkének méz. Anya, te ne egyél kenyeret, csak pirított zsömlét. Hányszor mondjam? Ülünk az asztalnál, fegyelmezetten eszünk, mert Gyula szerint nyugodtan, lassan kell enni. Ehhez szükséges az időbeosztás, a kapkodás ártalmas. Ugyanilyen módszeresen, alaposan járjuk végig az Állatkertet, ebédelünk a Kis- kakasban, vesszük sorra a szabadtéri színpadok legjobb programjait. Feladom a harcot. Kilenckor hazamegyünk, hogy megvacsorázhassunk és tízre felmehessünk a tetőre. Lapostetejű, modem házban lakunk, a szomszédok is mind fenn vannak már, bámuljuk a Gellérthegyet, várjuk a petárdákat. Ernőké türelmetlen. Mindenféle kis történetet találok ki, hogy megnyugtassam. — Ott most, fenn a hegyen, aprócska ólomkatonák szidoloz- zák a rézágyukat, és majd meglátod, színes, fénylő golyócskákat lőnek az égre, hogy örömet szerezzenek Emőkének. meg mindenkinek ezen az ünnepen. I gaz, ami igaz, megfeledkeztem Gyuláról, pedig ott állt hátam megett, stop- perral a kezében. Hanem CSANÁDY JÁNOS: Kenyér Az első harapásra nem emlékszem. Aztán — iskolatáska mélyén újságpapírba bújt szerényen. S jöttek mind nagyobb harapások — és már küzdeni kellett érte. Korai felkelések, kései elalvások; a kapa nyele, a kalapács, az ásó-gereblye. Az íze egyre erősebb lett. S egyszercsak hirtelen hiánya a kukoricalisztbe is belopta szagát, pirosát, ropogósát. Testét milliók áhítozták, S eszme lett, világnyira tágult: Seregek drága vére hullt, Kaszák helyett ágyúk küzdöttek érte, a béke szimbóluma lett. Harmadnapon megszületett, — nem mannaként hullott e földre — És most egyszerre táplálkoznak belőle a roppant földgolyón a saskeselyűk s a galambok! NEMES GYÖRGY: A VILÁGEVŐ Két hosszat húzott a korsóból, amelynek fülét négy ujjal markolta meg, az ötödiket, a kisujját, rajta egy tompa fényű barnaköves gyűrűvel, elegánsan oldalra meresztette ki. Tömött bajsza szélén vékony fehér csík képződött, a sör habja. Nem törölte le; néhány másodperc alatt elolvadtak a kis fehér gyöngyök, s a bajusz nedvesen csillogott a lámpa fényében. — Én gourmet vagyok, fiam, azaz ínyenc — kezdte hosszú monológját, — s figyelmeztetlek, hogy ez nem azonos a gourmanddal, azaz a falánkkal. Engem a minőség érdekel, amazt a mennyiség. Én, hallhattad az imént, pirított borjúmájat rendeltem, resztéit burgonyával és kovászos uborkával. Lehet, h9gy megpróbálnak átejteni a konyhán, s disznómájból készítik el, vagy jobb esetben növendékmarhamájból. De az nem ugyanaz, s én az első falatnál észreve- szem, ha már nem az ártatlan zsengeség porhanyós odaadásával omlik el a szájban. — Én már ilyenkor készenlétben vagyok; gyomornedveim óvatosan, de céltudatosan kezdenek gyülekezni, s nyál- mirigyeim is hozzáfognak a kiválasztáshoz, hogy mire az étel megérkezik, teljes készenlétben rohanják meg. Nagyon szeretem a serclit, persze, csak az igazit, a magasra nőtt házi- kenyér durcáját, nem az ilyen korcsot, amilyen itt is illegett magát valamelyik sütőipari szövetkezet jóvoltából. De nem nyúlok hozzá; nem akarom becsapni borjúmájra félajzott belső szervezetemet A sör? Az más! Az csak könnyű permet a belső tűzre, s ettől a láng nem lohad, inkább magasra szökken, mintha olajjal öntöznék. — No, amíg ezt a borjúmájat hozzák, elmesélnem neked, nehogy ilyennek, vagy olyannak tarts: jártam én jó néhány helyén a világnak, s mondhatom, mindig sok szép élménynyel tértem meg. — Ma is a számban érzem — bár nem akarom megzavarni mostani felajzottságo- mat — annak a nyers uborkával készített tejföllevesnek az ízét, amelyet egyszer Szófiában fogyasztottam volt. Ami igaz, igaz: Bulgária remek ország. Tudod, csinálnak ott gyenge bárányból egy fajta pecsenyét, az apró húsdarabokat egy kis vasnyársra húzzák s úgy tálalják — az valami nagyszerű! Sokat vitatkoztam a bulgárokkal, hogy a töltöttpaprfka paradicsommártását mért nem cukrozzák meg, de csak szánakozva néztek rám, s rá kellett jönnöm, hogy elvi platt- formunkat mély szakadék választja el. — Feledhetetlen élményeim voltak Lengyelországban is. Érdekes nép; a hal-előételek készítésében páratlan fantáziát árulnak el. Csak azt a vörösszínű levesüket — olyan cibereféle ez — nem bírtam lenyelni, isten-bocsássa-meg-ne- kem! De sokat töprengtem azon a szokásukon, hogy az egyes fogások között le-iehaj- tanak egy pohárka pálinkát, visnyovkát vagy vodkát, és akkor könnyedén tovább lehet enni. Egy réteg étel, egy réteg pálinka — ügyes dolog. Te tudod, hogy én nem vagyok a mennyiség híve, de ez a módszer elgondolkoztató. — Meséljek neked Prágáról? Azt hiszem, olyan knédlit még sehol se ettem, mint ott. A zaftokról, sűrűségükről, zamatok sajátosságáról persze lehetne vitatkozni, dehát ahány ország, annyi szokás ... — De azért a legnagyobb meglepetés Berlinben ért. Ott- jártamkor véletlenül bemegyek egy étterembe, rendelek egy tojás-omlettet, hozzák, gyanútlanul belevágok a késsel, szájamba teszem az első falatot — hát képzeld: édes lekvárral van megtöltve. Gyomornedveim a tojásízre voltak beállítva — gondold el ezt a döbbenetes csalódást!... Ilyen szörnyű meglepetések érhetik a gyanútlan idegent Berlinben. Df mar itt jg van a pirított máj ... Szerencse, hogy itthon nem érhet ilyen váratlan megrázkódtatás. Legfeljebb nem borjú, hanem növendékmarha, vagy legrosszabb esetben sertésmáj. De nem lekvár a tojásban! Hallottál már ilyet? Lekvár tojáslepényben ... Sok országban jártam, világotlátott ember vagyok, nekem elhiheted: legjobb mégis csak itthon. — No, tegye csak le fiam, a tálat. Biztosan borjú? Így görbüljön meg? Mindjárt készíttessen nekem még egy adagot. Ilyen gourmet-vendégük úgy sincs maguknak...