Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-20 / 196. szám

Fény és árnyék (Foto: Kotroczó) ; wj^/í^////«^ 5 Dante - kicsiben j A világ legkisebb olajfest- \ menye csupán egy négyzetmii- : liméter és Dantet, a híres \ olasz költőt ábrázolja. A fest- \ ményt csak mikroszkóppal te- \ hinthet jük meg. A miniatűr \ kép Hans Joachim Babri- i kowski, berlini ékszerész mun- l Icája. ! JOBBÁGY KÁROLY: Ha újságodból föltekintesz ahol a halál zakatol, s életveszélyes fenyegetések üvöltenek a kövér nagybetűkben, hatalmak első sakkhúzásai, tapogatódzó háborúk, meglapuló rakéta-támaszpontok s felvijjogó gépfegyversorozat.. • eszedbe juthat, nem is egyszer, hogy ... hogy, talán ez az utolsó békés délután. Mert készen áll a szörnyű gépezet. A pokol harsonái már nyalogatják a kürt szélét s a fúvókát beszopva meredt szemmel csupán a jelre várnak... De te, ha újságodból feltekintesz, nézz szét ebben a békés nyárban, melyben csend van és napsugár van, vidám fürdőzők serege; elnyúlt kutya a küszöbön, egy gólya vitorlázva fönn, bokron át szűrődő zene; edénycsörgés — épp mosogatnak — sötétre spalettázott ablak, egy egy elporzó motoros ... s valid be, kezed szívedre téve, hihető-e, hogy ez a Béke, csak a véletlen műve most? íogy holnap ... vagy talán ma este, hajamat tépem térdreesve házam füstölgő romjain, s nyugalmam felváltja a kin ... Micsoda kor! A rádiók hír-golyószórói naponta célbavesznek s lövik belém az éles szavakat, de én, az élet fanatikusa. nem hiszem el. hogy akadhat, ki rámtör, s fütyörészve a lét-adta gyönyörtől, várom, jöjjön a hűvös éjszaka, és mert nem egyszer sírom szélén álltam, 1 úgy szeretem a színes életet, hogy nem nyugszom meg többé a Halálban. | Szakonyi Károly : CSILLAGOK ÉS PETÁRDÁK most: bumm, bumm! felszállt az első rakéta, aztán a máso­dik, harmadik, színes fényeső hullt az égből. Ernőké ujjon­gott örömében: — Ez a kis rézágyúkból jön? Hiszen ezek csillagok! Az égből potyognak le! — Az, az, micsoda csillag- eső! — örvendezem Ernőké­vel. — Persze, nem lett volna szabad megfeledkeznem Gyu­láról. — Az ilyen téveszméket, ki tudja, milyen nehezen lehet kiküszöbölni — mondja. — Hallgass rám, Emőke. Szó sincs ólomkatonákról. Azok ott fenn a hegyen, szakemberek. Ez is olyan, szakma, mint más. A tűzijáték nem csillageső. De a csillagokról majd máskor. A tűzijáték fény- és hanghatások előállítása könnyen égő és robbanó anyagokból. Legis­mertebbek a rakéta, a szélma­lom, a bengáli fény... — Né­zi a stoppert. — Igeit. Ponto­san öt másodpercenként lőnek fel egyet. Pikk — pakk — pukk! Rob­bannak a petárdák. Gyula olyan okos. Nelli büszke a fiá­ra. Én is. De sokszor attól tartok, mindent annyira ala­posan ismer, hogy talán nem is örül már semminek. Titok­ban odasúgom Emőkének: — Azok ott mégis csillagok. — Ernőké szigorúan néz rám. — Gyula azt mondta, nem! Hát igen. Ernőké is olyan lesz. Az biztos. Nelli, meg én, majd tanulhatunk tőlük. ^ rrajnali hatkor felébresz- ^ -El tett valami zümmögés, ^ de hát még aludhattam volna, ^ hanem Ernőké hét óra felé a 5 fejemre ült, kis kezével dobolt 5 a mellemen, hogy mondjam $ meg, mikor kezdődik a tűzi- ^ játék. 5 Bárhogy szeretem Emőkét, ^ a kisebbik fiamat, ez az osto- 5 ba kérdezősködés kihoz a sod- $ romból, ugyanis este már szé- J pen elmeséltem neki, hogy J majd felmegyünk a tetőre, J onnan jól látni a Gellért- : hegyet. Nem tudom, Ernőkét j mi izgatta jobban, a tető vagy ; a tűzijáték, de hát emiatt ver- jte ki az álmot a szememből. ! Gyula, a nagyobbik fiú, át- j jött a szomszéd szobából, elő- ! zőleg hallotíám, hogy telefo- ; non beszélt valakivel, már fel- ! öltözött, haját teleszórta az ä anyja hajlakkjával, fogadni $ mernék, hogy borotválkozott j is a Philipsemmel, pedig még ! pihéi is alig vannak, egyszó- ! val átjött és közölte, hogy új ! gibbon majmokat szerzett az ; Állatkert, most beszélt az ins- S pekciós állatorvossal, gibbon, ! mondta, latinul hylobetes, és 5 kissé a hálószoba tükre felé ! fordulva, röpke előadást tar- gtott eme majomfajtáról, mére- ! térőL, karja hosszúságáról, és farról, hogy Ázsia délkeleti ré- * szén található. Én nem tudom, S mi a fenének veszi fel azt a ; nagyzoló pózt mostanában, ta- 5 Ián én is ilyen voltam ka- $ maszkoromban, már nem em­lékszem. Tény, hogy ő sem ! hagyott aludni. Jól van, : mondtam, ha már ilyen szé- | pen összejöttünk, hol van $ anyátok, adhatna valami reg- Jgeíit. Ki akartam bújni az J ágyból, de Ernőké megint rá- !; kezdte, hogy mikor lesz a tű- j zijáték. — Este, te átkozott ^kölyök — üvöltöttem. Persze, 5 amilyen érzékeny, mindjárt $ bőgni kezdett. Nekem meg $több sem kell, méregbe guru- ^ lók attól, hogy méregbe gurul- ^tam. — Nelli —kiáltottam,— ^ Hol ténferegsz? — Edénycsö- ^ römpölés a konyhából, na, 5 majd kapok ezért a „téníe- $regsz”-ért! S miközben leráz­tam magamról a kétségbeesett ^Ernőkét, odaáUt az ágy lábá­éhoz Gyula, hórihorgas alakja, ■ mint égy professzoré. Az arca , meg egészen ráncos lesz ilyen­kor. — Az indulat elhomályo­sítja az értelmet — mondta. — A pedagógia legrosszabb módszere az értelmetlen le­hurrogás. Fel kell fogni a gyermek képességszintjét és inkább százszor megmagya­rázni neki valamit, mint egy­szer oktalanul elhallgattatni, ami, ki tudja, milyen rossz pszichés következményekkel járhat... — Mintha meg is hajolna cseppet, hogy részem­re befejezte az oktatást. Most Ernőké következik: — Tűzijá­ték csak este lehet, mert szük­séges hozzá a sötétség. Hogy jól lehessen látni a petárdá­kat. Érted már? Tíz órakor lesz, pontosan tizenhárom óra múlva. Nem sok idő, kibírod. M eg kell hagyni, nem tu­dom mit tennénk Gyula nélkül. Most, hogy kioktatta Ernőkét, papírlapot húz elő a zsebéből. — Ide nézz, apa! Beosztottam szépen a napot. Most hét óra húsz. Nyolcra felöltözünk, nyolc harmincra megreggelizünk. Mar intéz­kedtem a konyhán, anyunál. Vállalta. Kilencre kiérünk az Allatkertbe. Ha délig aka­runk maradni, az három óra. Nem sok idő, de megnézhet­jük az emlősöket, a csúszómá­szókat, a madarakat, az ak­váriumot, persze csak fu­tólag, a — növénykertre már aligha jut idő. Felhívtam a Kiskakast, foglaltattam asz­talt Természetesen a neved­ben. Zuzapörkölt megfelel? A szabadtéri színpadok prog­ramja itt van a másik lapon. A Városmajor... a Hűvös­völgy ... Megjelöltem, mit ér­demes megnézni. Tehát... Bevallom, csodálom a fiút. Honnan van benne ennyi szervezőképesség? Tizennégy éves, és ezt a tizennégy évet úgy viseli, mint a legéret­tebb férfikort Beszél, mond­ja a programot de én alig tudom követni, a fejem még zúg á rossz hajnali alvás­tót Ernőké sirásátóL Tehát a gibbop az Állatkertben. Ez is furcsa, mindent tud, min­den érdekli, mindenhez van türelme. Kicsit félek is Gyu- látóL Pedig büszke vagyok rá, hiszen a fiam, az iskolá­ban semmi baj vele, szülői értekezletre nem kell járni, nincs rá panasz. És tisztelet­tudó is, csak azért mégis félek tőle, titokban, mint ahogy egy öreg uralkodó fél­het elmés miniszterétőL Te­hát nekem, mi a dolgom? Bo­rotválkozni, öltözni, reggeliz­ni. N elli az étkezőfülkében terít Mire kimegyek, már kész a reggeli, Gyula ott áll anyja mellett, el­lenőriz. — Apának csak kevés cukrot a kávéba, ebben a kor­ban már árt a sok cukor... (negyvenöt éves vagyok!) Fe­jenként egy tojás, lágyan, ez megvan. Jó. A napi ásványi só szükséglet. Ernőkének méz. Anya, te ne egyél kenyeret, csak pirított zsömlét. Hány­szor mondjam? Ülünk az asztalnál, fegyel­mezetten eszünk, mert Gyula szerint nyugodtan, lassan kell enni. Ehhez szükséges az idő­beosztás, a kapkodás ártal­mas. Ugyanilyen módszere­sen, alaposan járjuk végig az Állatkertet, ebédelünk a Kis- kakasban, vesszük sorra a szabadtéri színpadok legjobb programjait. Feladom a harcot. Kilenc­kor hazamegyünk, hogy meg­vacsorázhassunk és tízre fel­mehessünk a tetőre. Laposte­tejű, modem házban lakunk, a szomszédok is mind fenn vannak már, bámuljuk a Gel­lérthegyet, várjuk a petárdá­kat. Ernőké türelmetlen. Min­denféle kis történetet találok ki, hogy megnyugtassam. — Ott most, fenn a hegyen, ap­rócska ólomkatonák szidoloz- zák a rézágyukat, és majd meglátod, színes, fénylő go­lyócskákat lőnek az égre, hogy örömet szerezzenek Emőké­nek. meg mindenkinek ezen az ünnepen. I gaz, ami igaz, megfeled­keztem Gyuláról, pedig ott állt hátam megett, stop- perral a kezében. Hanem CSANÁDY JÁNOS: Kenyér Az első harapásra nem emlékszem. Aztán — iskolatáska mélyén újságpapírba bújt szerényen. S jöttek mind nagyobb harapások — és már küzdeni kellett érte. Korai felkelések, kései elalvások; a kapa nyele, a kalapács, az ásó-gereblye. Az íze egyre erősebb lett. S egyszercsak hirtelen hiánya a kukoricalisztbe is belopta szagát, pirosát, ropogósát. Testét milliók áhítozták, S eszme lett, világnyira tágult: Seregek drága vére hullt, Kaszák helyett ágyúk küzdöttek érte, a béke szimbóluma lett. Harmadnapon megszületett, — nem mannaként hullott e földre — És most egyszerre táplálkoznak belőle a roppant földgolyón a saskeselyűk s a galambok! NEMES GYÖRGY: A VILÁGEVŐ Két hosszat húzott a korsó­ból, amelynek fülét négy uj­jal markolta meg, az ötödiket, a kisujját, rajta egy tompa fé­nyű barnaköves gyűrűvel, ele­gánsan oldalra meresztette ki. Tömött bajsza szélén vékony fehér csík képződött, a sör habja. Nem törölte le; néhány másodperc alatt elolvadtak a kis fehér gyöngyök, s a bajusz nedvesen csillogott a lámpa fényében. — Én gourmet vagyok, fiam, azaz ínyenc — kezdte hosszú monológját, — s figyelmeztet­lek, hogy ez nem azonos a gourmanddal, azaz a falánk­kal. Engem a minőség érdekel, amazt a mennyiség. Én, hall­hattad az imént, pirított bor­júmájat rendeltem, resztéit burgonyával és kovászos ubor­kával. Lehet, h9gy megpróbál­nak átejteni a konyhán, s disznómájból készítik el, vagy jobb esetben növendékmarha­májból. De az nem ugyanaz, s én az első falatnál észreve- szem, ha már nem az ártatlan zsengeség porhanyós odaadásá­val omlik el a szájban. — Én már ilyenkor készen­létben vagyok; gyomornedve­im óvatosan, de céltudatosan kezdenek gyülekezni, s nyál- mirigyeim is hozzáfognak a kiválasztáshoz, hogy mire az étel megérkezik, teljes készen­létben rohanják meg. Nagyon szeretem a serclit, persze, csak az igazit, a magasra nőtt házi- kenyér durcáját, nem az ilyen korcsot, amilyen itt is illegett magát valamelyik sütőipari szövetkezet jóvoltából. De nem nyúlok hozzá; nem akarom be­csapni borjúmájra félajzott belső szervezetemet A sör? Az más! Az csak könnyű permet a belső tűzre, s ettől a láng nem lohad, inkább magasra szökken, mintha olajjal öntöz­nék. — No, amíg ezt a borjúmá­jat hozzák, elmesélnem neked, nehogy ilyennek, vagy olyan­nak tarts: jártam én jó néhány helyén a világnak, s mondha­tom, mindig sok szép élmény­nyel tértem meg. — Ma is a számban érzem — bár nem akarom megza­varni mostani felajzottságo- mat — annak a nyers uborká­val készített tejföllevesnek az ízét, amelyet egyszer Szófiában fogyasztottam volt. Ami igaz, igaz: Bulgária remek ország. Tudod, csinálnak ott gyenge bárányból egy fajta pecsenyét, az apró húsdarabokat egy kis vasnyársra húzzák s úgy tálal­ják — az valami nagyszerű! Sokat vitatkoztam a bulgárok­kal, hogy a töltöttpaprfka pa­radicsommártását mért nem cukrozzák meg, de csak szá­nakozva néztek rám, s rá kel­lett jönnöm, hogy elvi platt- formunkat mély szakadék vá­lasztja el. — Feledhetetlen élményeim voltak Lengyelországban is. Érdekes nép; a hal-előételek készítésében páratlan fantáziát árulnak el. Csak azt a vörös­színű levesüket — olyan cibe­reféle ez — nem bírtam le­nyelni, isten-bocsássa-meg-ne- kem! De sokat töprengtem azon a szokásukon, hogy az egyes fogások között le-iehaj- tanak egy pohárka pálinkát, visnyovkát vagy vodkát, és ak­kor könnyedén tovább lehet enni. Egy réteg étel, egy réteg pálinka — ügyes dolog. Te tu­dod, hogy én nem vagyok a mennyiség híve, de ez a mód­szer elgondolkoztató. — Meséljek neked Prágáról? Azt hiszem, olyan knédlit még sehol se ettem, mint ott. A zaftokról, sűrűségükről, zama­tok sajátosságáról persze le­hetne vitatkozni, dehát ahány ország, annyi szokás ... — De azért a legnagyobb meglepetés Berlinben ért. Ott- jártamkor véletlenül beme­gyek egy étterembe, rendelek egy tojás-omlettet, hozzák, gyanútlanul belevágok a kés­sel, szájamba teszem az első falatot — hát képzeld: édes lekvárral van megtöltve. Gyo­mornedveim a tojásízre voltak beállítva — gondold el ezt a döbbenetes csalódást!... Ilyen szörnyű meglepetések érhetik a gyanútlan idegent Berlin­ben. Df mar itt jg van a pirí­tott máj ... Szerencse, hogy itthon nem érhet ilyen várat­lan megrázkódtatás. Legfel­jebb nem borjú, hanem növen­dékmarha, vagy legrosszabb esetben sertésmáj. De nem lekvár a tojásban! Hallottál már ilyet? Lekvár tojáslepény­ben ... Sok országban jártam, világotlátott ember vagyok, nekem elhiheted: legjobb mégis csak itthon. — No, tegye csak le fiam, a tálat. Biztosan borjú? Így gör­büljön meg? Mindjárt készít­tessen nekem még egy adagot. Ilyen gourmet-vendégük úgy sincs maguknak...

Next

/
Oldalképek
Tartalom