Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-21 / 118. szám
tsrr. május 2i„ vasárnap rest Micrii vAirlcip Ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége Pénteken és szombaton ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. Az ülésen megvitatták a termelőszövetkezeti törvény és a földjogi törvény tervezetét, sokoldalúan elemezték a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek létrehozásával és működésével kapcsolatos problémákat. Az elnökség egyúttal megtárgyalta a termelőszövetkezetek I, országos kongresszusáról készített összefoglaló jelentést is. Utasította az országos tanács titkárságát, hogy a napirenden szerepelt kérdésekben kialakított véleményekről és a javaslatokról tájékoztassa az illetékes kormányzati szerveket 1967-re: majdnem 27 millió Letette az esküt a Gödöllői Városi Tanács végrehajtó bizottsága (Tudósítónktól) Szombat délelőtt tartotta megválasztása utáni első munkaértekezletét Gödöllő Város Tanácsa. A végrehajtó bizottság tagjai letették a hivatali esküt. Ezután meghallgatták a NEB elnökének beszámolóját, majd a város közegészségügyi helyzetéről ár. Tóth Zoltán főorvos terjesztett elő jelentést, majd határozatokat hoztak a város köztisztaságáról. A tanácsülés megtárgyalta az elmúlt évi költség- vetést, továbbá az idei előirányzatot. 1967-re 21.6 millió forint a költségvetés s több mint 5 millió forint a községfejlesztési alap. A MÁSODIK HÁZGYÁR 400 éves a magyar református egyház A magyarországi református egyház megalapításának 400 éves jubileuma alkalmából pénteken és szombaton ünnepségeket tartottak Debrecenben. A református egyház hazai képviselőiin kívül számos külföldi delegáció vett részt öt világrész 21 országából. Pénteken, a debreceni nagytemplomban rendezett ünnepi zsinaton részt vett dr. Traut- mann Rezső építésügyi és városfejlesztési miniszter. Ott volt Prantner József az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke dr. Beöthy Ottó, a Magyarok Világszövetségének főtitkára, valamint a helyi szervek több képviselője. A forradalmi munkás-paraszt kormány üdvözletét dr. Trautmann Rezső miniszter adta át. Dr. Bartha Tibor püspök, a zsinat lelkészi elnöke Ismertette a zsinati nyilatkozatot, amelyet az al- kotmányoző testület a jubileum alkalmából alkotott. A jubileumi ünnepségek keretében szombaton a református teológiai akadémia díszközgyűlést tartott, amelyen „Honoris Causa” doktorokká fogadtak több külföldi református lelkészt Fegyelmi bizottság előtt Jog és kötelezettség a kakucsi Lenin Tsz-ben Együtt van a fegyelmi bizottság a kakucsi Lenin Tsz-ben. Szürke irodahelyiség, az íróasztal mögött csinos gépirólány, Rohan Julianna. Az asztalvégen dr. Szilágyi Artúr, a tsz jogtanácsosa, velük szemben a két bizottsági tag: id. Sallai Pál és Árki Sándor. Az ajtó mellett támlásszék, az idézetteknek. Mint minden tárgyalás velejárója, a folyosón várakozó „meghívottak". + öt termelőszövetkezeti tagot idézett meg a fegyelmi bizottság ezen a délelőttön. Mind olyanok, akik vétettek a közösség szabálya, a szövetkeze li együttélés ellen. Mindegyikőjük ügyében lefolytatta a vizsgálatot az ellenőrző bizottság, amelynek írásos jelentése ott fekszik a tsz jogtanácsosa előtt. A tsz vezetősége is tárgyalt már az ügyükben, határozatot nem hozott ugyan, de a fegyelmi bizottság elé utalta mind az öt tagot. A beidézetteknek személyes ügyük, erkölcsi és anyagi érdekük fűződik a tárgyaláshoz. Az újságíró azonban inkább azon a szemüvegen keresztül nézi, hogy mennyire fejlődött az utóbbi időben a jogrend, a szövetkezeti gazdaságban, mennyire veszi a bizottság tekintetbe a tagok jogait — meg abban az esetben is, ha vétettek a közösség ellen. Nem mellékes kérdés, az utóbbi időszak egyik legfontosabb kérdése, a szövetkezeti demokrácia fogalomkörébe tartozik. Az első ügy két főszereplője M. István és Zs. György rakodómunkások. A jogtanácsos felolvassa a fegyelmi bizottság jelentését. Ez év május elsején — ittasan — 50 kiló dróthuzalt vittek el a szövetkezetből, s azt Cs. Imre helybeli lakos portájára dobták be. M. ugyanis előző este megbeszélte Cs.-vel. hogy számára drótot szereznek. A megbízó azonban bejelentést tett a vezetőségnél, hogy „valaki" feltehetően a tsz tulajdonát képező drótot dobott be a kerítésén. Nem kellett sokáig nyomozni, kiderült, hogy kik voltak a tettesek. Másnap — fényes nappal — vissza is szállították a tsz raktárába. Mindketten megértik a vádat, elismerik, hogy súlyosan vétettek a közösség ellen, nem „mosakodnak”, szembenéznek a ténnyel, de látszik rajtuk, hogy nagyon megbánták, amit tettek, meg is fogadják, hogy többet nem kerülnek a bizottA főváros második házépítő kombinátjában, a Ferencvárosban, szeptember 1-én megkezdik az üzemi próbát. A dán Larson Nielsen rendszerű kombinátban a napokban megkezdik a betongyár, inájns vegén pedig a különleges betong.vár kipróbálását. A csarnokban szerelik a darukat és a 3 olajtüzelésű kazánt. Az irodaépületet augusztus «lejére felhúzzák. A gyártócsarnok tetőszerkezetén már a festők dolgoznak. ság elé. Kimennek, majd rövid idő elteltével visszahívják őket. A jogtanácsos ismerteti a bizottság határozatát, amely tulajdonképpen még csak javaslat a tsz vezetőségének és a küldöttközgyűlésnek. írásbeli megrovás, s személyenként öt munkaegység-levonás. Fellélegeznek az „ítélet” hallatán, s gyorsan távoznak. Sz. István fogatos ügyét elnapolják, hogy meghallgassák az ő tanúit is. Sz. István gépkocsivezetőt feketefuvarral vádolja az ellenőrző bizottság. Látszólag egyszerű ügy: ez év április 27-én La- joismizséről 13 mássa cementet hozott G. Pál inárcsi lakosnak. G.-né szerint ezért 150 forintot kért, amiről elismervényt nem adott, s az összeget nem fizette be a tsz pénztárába. — Nem kértem fuvardíjat, borravalót adott G., amiért fel- és leraktam a cementet. Egyébként sem 150 forintot kaptam, hanem csak százat — védekezik Sz. A bizottság elnöke kérdez: — Miért nem kértél engedélyt a szállításra? — Be akartam jelenteni az elnöknek, de nem találtam! — S a fuvar után? — Abban hibás vagyok, de i miután azt mondták, hogy j úgyis fegyelmi bizottság elé ' kerülök, már nem fizettem be a pénzt. — Nem először vagy a fe- ! gyelmi bizottság előtt, miért nem embereled meg magadat — így a másik fegyelmi bizottsági tag.. , x,:,...Ma j Nem--..volt,.még fegyelmim! xsi- ,... zjy■. vj, Emlékeztetik . egy régebbi ügyre, amit aztán elismer. Kéri azonban, hogy a fegyelmi bizottság ne az érdekelt I feleségét, hanem G-t, tehát a ] férjet hallgassa ki, akivel megállapodott. A bizottság tárgyal az ügyben, s megállapítja, rosszul járt el az ellenőrző bizottság, amikor a féleséget kérdezte meg. A teljes igazság kideri- .. téséhez feltétlenül szükséges $ meghallgatni G-t. Egy héttel 5 elnapolják a döntést. $ „Nehéz" ember J következik, ez a bizottsági ta- J gok véleménye: Cs. Pál tehe- J nesz. Kétszer volt már fegyel- J mije, mindig ittasság és dur- ; vaság miatt. Most is ezért hi- | vatták be. Húsvét másnapján ! ittasan jelent meg munkahe- ! lyén, feleségével összeszólal- ! kozott, majd tettlegesen bán- ; talmazta. Az asszony ezért ; hazaszaladt. A brigádvezető j figyelmeztette, hogy nem sza- ! bad így viselkedni, őt is ve- ! réssel fenyegette. Mérgét az i állatokon töltötte ki, ütötte- ! verte őket j — Senkinek semmi köze a > családi ügyemhez — jelenti > ki, most is indulatosan. — ! Egyébként a brigádvezető elő- ! szőr a maga családi ügyeit ! rendezze, s úgy szóljon másé- ! ba. Különben is többször it- ! tas, mint én. l j Figyelmeztetik, hogy nem 1 jól teszi, amikor más hibáit ! emlegeti. Itt most az övéről \ van szó. ! Hosszú vita következik. A i b'zottság tagjai arról igyskez- ; nek meggyőzni, hogy a mun- | kahelyen be kell tartani a fe- í gyeimet, senki nem csinálhat \ azt amit akar. Cs. Pál azon- I ban nem hajlik. — Ha máskor is rosszul ; szól az asszony, ugyanígy jár! Nincs foganatja a figyel- i meztetésnek. A bizottság döntése is ehhez igazodik: két évre más munkakörbe — a kőművesekhez — javasolja áthelyezni, továbbá szigorú megrovást, s öt munkaegység- levonást. Dühösen hagyja el az irodát, látszik rajta, a bizottságot okolja, magát nem tartja hibásnak. A bizottság tagjai fáradtan állnak fel: öt ember ügyében kellett dönteni, javaslatot tenni. Nagy, nagy felelősséggel tették ezt. A bizottság elnök«. megjegyzi: — Nem hálás dolog fegyelmi bizottság tagjának lenni. Van, aki egy életre megharagszik, s nem köszön többé. De hát nem mi tehetünk róla. Amíg lesznek olyanok, akik vétenek a közösség ellen, fegy elmezetlenkedmők, addig fegyelmi bizottságnak is keil lenni. Az ellenőrző bizottság vizsgálatának eredményeit, a tagok védekezését, a bizottság javaslatát, mind, mind jegyzőkönyvezik, aláírják, záros határidőn belül kézbesítik az érdekelteknek. A jogi követelményeknek messzemenően eleget tesznek. De ez csak az egyik oldal, a másik és a fontosabb az. hogy emberségesen, igazságosan kezelik a tsz életében ma még előforduló kri- sebb-nagyobb fegyelmezetlenségeket. Hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban: az ügyészség egyetlen óvást sem emelt a fegyelmi bizottság javaslata ellen. Mihók Sándor A Savaria-táncverseny első győztesei Szombathelyen a Savaria nemzetközi táncverseny első versenyszáma, a legmagasabb osztályú, úgynevezett Sonder- Klasse párok Standard tánc- versenvében René Barsi és Jo- sette Barsi. a kitűnő francia páros győzött. Második a svájci Rudolf Bauman és Rita Birumbrt,' a"1 'harmadik az 'NSZK-feWi' '• Héfttó Ebért és" Beírná Ebért' A„HÁBORÚ ÉS BÉKE“ FŐSZEREPLŐI MAGYARORSZÁGON Hazánkba érkezett a Háború és béke című szovjet film két főszereplője, a Natasa Rosztovát alakító Ludmilla Szaveljeva és az Andrej Bo- konszkijt játszó Vjacseszlav Tyihonov. A vendégek részt vesznek a film május 23-i ünnepi bemutatóján. ÁB-ajándék — kisdiákoknak írsssssssssssssss/ssssssssssssssssssjrsssssssssssssssssss* nol elő. A monori autós csárda előtt állunk. — Jó kis pacalpörköltet főznek — mondja és kacsint. Ebéd nélkül innen már úgyse megyünk tovább, lemászcxm. Jön utánam. — Megkóstoljuk azt a bort, most nekem is szabad. Meghúzom a demizsont, az integető öreg rémlik fel előttem: ilyen pocsék bort rég ittam. Pali arcáról is lehervad 3 várakozás öröme. — Kicsit meleg — udvariaskodom. — Az. Pocsék — mondja könyörtelenül. ö teheti, a sajátja. Mire visszajövök, már fennhangon szidja az öreg parasztot. A lovakkal azonban mit sem éreztet a mérgéből. A szokott kocogás. Nem is merek ránézni a kilométerkőre. Cegléd még legalább harmincöt. Mankos, nyomorék koldus szegődött a kocsink nyomába, a nagy boglya árnyékában vánszorog előre. Időnként hálásan felnéz. Fél négy felé az egyik ló kitör a hámból, elvágtat. Pali káromkodik, a fejét vakarja, aztán összecsődít a környékről egy tucat embert, fogják el a lovat. Egy demizson bor a tét. — Látod — korholom Palit —, a ván- fszorgást még a ló se tűri. Hat órakor a nap eléri a távoli fák koronáját, de már hozzák a lovat. — Jancsikám, nagy baj lenne, ha mégse készülne el ma az az anyag? — Sandít rám. — Hát..., mindent túl lehet élni. — Azért mondom! — kap bátorságra, nyolc előtt már úgysem érnénk oda. Elkapok itt egy kisleányt, azzal elbeszélgetsz... Kisfiú, gyere csak ide! Na, nem kell? — Az már nem fontos. Inkább induljunk haza! Este Mire kimondom, már meg is fordultunk. Még látom meglibbenni az ostor- szíjat, aztán Newton törvénye szerint hátrabukfencezek, és leesek hat méter magasból,' egyenesen hassal a betonra. Visszarántva a lovakat: — Jancsi, öregszel! Fogózkodjál! Látod, ha Pali bácsi beletapos, megyünk, mint a hétszentség. Visszakecmergek a kötélhágcsón és belekapaszkodom a kereszthevederbe, odacsördít a lovaknak, meglódulunk. Behúzom a fejem, fütyül a szél, kis foszlányokban szaggatja a szénát. Az ostor mennykőként csattog. Monornál egy Mercedest előzünk, épp szembe jön a rendőrautó. — Figyelted a rendőrt — kacsint rám Pali. — Beijedtek egy pillanatra. A lovak szeme parazsat vet. Vecsés. Balra a töltésen erőlködik, a vonat, aztán lemarad. — Csak a személy — harsogja hátra Pali a szélben, és megint ostorozza a lovakat. A kerekek kacsázva, zúgva keringenek a tengelyen. Szörnyű muzsikába kezdtek a kocsi eresztékei, az átszeli fákon üveghangon citerázik a visszhang. Dühödt kutya ugrik előttünk az útra, már amott fekszik kettévágva. Egy biciklista az árokba fordul, a közeli tanyák előtt keresztet vetnek a sámlin üldögélő öregek. Habzik a lovak szája, végigkúszik a hab az istrángon, a gyeplőn, habos az ostor is. A széna rugalmas lóditásokkal továbbítja a hepehupás út kemény rúgásait, emelkedünk, lebegünk egy kicsit. Palit csak a gyeplő köti ilyenkor a szekérhez, én vérző, görcsbecsavarodott ujjakkal lógok a hevederen. A lovak lába összemosódik a szemem előtt, mint a ventillátor szárnyai. Az üres jegyzettömböt kiszakítja a szél a zsebemből, végigpörgeti lapjait, lássa a világ, egész nap nem dolgoztam semmit. — Te milyen vallású vagy? — kérdezi Pali az egyik lebegés közben. — Református — dadogom, pedig katolikusnak kereszteltek. Reccs. Látom, hátul küllők, petrencék maradnak el. Ha nem tévedek, úthenger sötétlik elóttünk. Csak ezt ússzuk meg! Fehér zászlót lobogtatnak az árok fenekéről a gépkezelők. Pali, mit csinálsz! Vége! Hajszál híján mégis elkerüljük, kirepül a soktonnás henger, balra vágódik, letarol ötven csemetefát. Zúgva közeledik Steinmetz kapitány hatalmas bronztömege. A leeresztett vasúti sorompó egyetlen vakkantással kettéválik, bal fele kupánvágta a vonatot fürkésző állomásfőnököt, másik, súlyosabb vége leüti az útról a szemben várakozó gépkocsisort. — Látod, hogy ki van minden számítva? — vigyorog hátra Pali, és még hozzáteszi, hogy azért jövünk a sorompón át; mert nem akart ezzel a vacakkal a gyorsíorgalmú úton menni. Szikrázva robogunk tovább. Sűrű szénafátyol ereszkedik utánunk. Előttünk egy tehertaxi, a vezető visszapillant és rettenetes sikoltással kiugrik a kocsiból. Még a levegőben utolérjük, becsapódik a kazalba, hátul ki, gellert kap és fennakad egy fán. Szebbnél szebb külvárosi virágoskerteken vágunk át, már az Üllői úton cikázunk. Hungária körút, kis utcák, trolik. buszok, rendőrök, temetetlen holtak, a kőrútnál éppen keresztforgalom van, átfügyenünk a 6-os két kocsija közti résen, szalmát köpdös a rendőr, befut a szekér valamelyik hátsó kereke az Imbiszbe, keresztül két vénasszony csokoládétortáján. A Cálvin téren is elhagyunk valami fontosat. Nem látom, hogy mit, csak érzem és hallom, hogy vijjog és harsog alattunk a Petőfi utcai beton, füstöl a kazal. Holtrémülten esem le a házunk előtt, Pali csak int, hogy kivan a napidíj. Se kereke, se rúdja, már lángokban áll a szekér, amikor elrobog vele a garázs felé. Dosvald János Rövid ünnepség keretében tartották meg tegnap délelőtt az Állami Biztosító Pest megyei Igazgató- ságán a tanuló- ba lesetbiziosftiM ajándéksorsolást. Pánczél István megyei igazgató bejelentette, hogy Pest megyében ma már az óvodások, általános és középiskolások 90.5 százaléka rendelkezik tanuló-balesetbiztosítással. A sorsoláson too különbőzé ajándéktárgyat húztak ki a szerencsés kisdiákoknak. Fo«ot Gábor
