Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-10 / 59. szám

'star «Miere I ^Círism 1967. MÁRCIUS 10., PÉNTEK Ifiházak — Buda vidékén Az első emeletnél abba­hagyták, mert beköszöntött a tél. Most jön a' tavasz, újra megkezdődött a munka. To­vább nőnek a két diósdi KISZ- ház falai. Négy-négy lakás. A budai járásban 40 KISZ- lakás épül az idén, részben ez évben, részben jövőre foglal­ják el a lakók. Solymáron 16 kertes családi ház építését ter­vezik a PEMÜ és a Faipari Vállalat fiataljai. A terveket solymári mérnök — maga is leendő lakó — készítette. A napokban kerül rá a jóváha­gyó bélyegző. Budaörsön, a Porkohászati Gyár lakótelepén az autóbusz végállomás mellé tervezik a gyár és a Pest megyei Tanács fiataljainak közös lakóépüle­tét, 16 lakásos, emeletes házat. KÖNYVESPOLC PESTI KABARÉ Kerek hatvan esztendeje született. Ez nem az első, Európa-szerte híres pesti vicc születésnapja — a pesti élce­lődés ennél sokkal régebbi ke­letű —, csupán első színpadi megjelenésének ünnepe. Vala­hogy úgy kezdődött, hogy egy fiatal színész, Kondor Ernő, kibérelt egy bolthelyiséget a Teréz körúton és felkérte sze- reolésre a jó tollú újságírót, Nagy Endrét, akinek frappáns rögtönzései frenetikus sikert arattak, és ezzel megszületett a pesti kabaré, amely attól kezdve egészen napjainkig es­téről estére telt házat vonz. Volt ugyan egy rövid kis pau­za a hatvan esztendő során. Az egyik előadáson, amikor fel­ment a függöny, Hitler. Mus­solini és a többi fasiszta vezér képe nem a falon függött, csak oda voltak támasztva a falhoz. Bejött a konferanszié, körülnézett, megcsóválta a fe­jét és a közönséghez fordult: ,.Miért nem csinálnak rendet? Fel kell őket akasztani!” Saj­nos, a tanácsát nem fogadta meg senki, a színházat viszont bezárták egy rövid időre. Egé­szen pontosan 1945. február 27-én nyitotta meg ismét a ka­puit. Az óvóhelyekről éppen csak előbújt pesti közönség zsúfolásig megtöltötte a néző­teret. A műsor címe: Szájko­sár nélkül. Konferanszié: Pe- 1 s Sándor, a színház igazga­tója ... Sikerekben gazdag volt a pesti kabaré megtett útja, az elmúlt hatvan esztendő. Erre emlékszik Forgács László szí­nész, jegyzetei alapján Boglár István most megjelent Pesti kabaré című könyvében. A kis alakú, alig százoldalas köny­vecske nemcsak remek em­lékidéző, kellemes olvasmány is. Egy kicsit olyan, mint a pesti kabaré: remekül szóra­kozunk rajta, pedig önma­gunkat nevetjük ki. Ilyenek vagyunk, mi, pestiek. És ilyen a Pesti kabaré is. Anekdótáz- va. élcelődve, balfogásainkon mulatva idézi a múltat. Pél­dául a Vidám Színpad keresz­telőjét. amely az ötvenes évek nagy takarékosságának jegyé­ben született: pontosabban öt­venegy nyarán. A volt Vidám Színházat kapta meg a társu­lat. A neonreklám rosszul működött, csak annyit lehetett elolvasni a feliratból: Vidám Szín... Hogy ne kerüljön sok­ba, csak a hibás hároTp betűt cseréltették ki másra. Így szü­letett az új név: Vidám Szín­pad. Sok, hasonló történetet ol­vashatunk még Forgács László és Boglár István közös könyvében, amelyet negyven fénykép tesz még gazdagabbá: i a hat évtizedes múlt legna­gyobb kabarészínészeit és je­leneteit idézik újra: Nagy Endrét, Medgyasszay Vilmát, Latabár Árpádot, Rozsos Ist­vánt, Darvas Szilárdot, Seny- nvei Verát, Salamon Bélát és a többiekét. Prukner Pál NAGYKANIZSA Törökverő Thury György szobra Nagykanizsán a Dunán tű'1 Kőolajipari Gépgyár új gyár egységét az 1702-ig fennáll vár helyén építették fel. A kanizsai vár legendás hírű törökverő kapitánya Thury György emlékére a gyár szobrot állíttat. Az életnagy­ságú Thury-szobrot Melocco Miklós szobrászművész min­tázza meg és ez év júniusában leplezik le a gyár területén. vasárnap délután Foto: Mészáros CSEPPKŐ SZÁLLÓ Az első beutalt üdülők A néhány napja megnyitott aggteleki Cseppkő Szállóba, a Borsodi * Vendéglátóipari Vál­lalat és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa között létre­jött megállapodás alapján, csütörtökön megérkeztek az első beutalt üdülők. Képes regénytár Uj sorozatot indít a Szépirodalmi Könyvkiadó NYÍREGYHÁZA Sajtótájékoztatót rendezett csütörtökön délelőtt a Szépiro­dalmi Könyvkiadó. Illés Endre író, a kiadó irodalmi vezetője, adott tájékoztatást most in­duló új könyvsorozatukról, a Képes regénytárról. — Könyvkiadónk Magyar- országon új, de a világ könyv­kiadásában már ismert és köz­kedvelt könyvtípus megjelen­tetését kezdi meg — mondta többek között Illés Endre. — A Képes regénytár köteteiben o cselekmény minden lénye­ges mozzanatát képek illuszt­rálják, a kép és a szöveg egy­mást kiegészítve jeleníti meg az elbeszélt történetet. A so­rozatban a világirodalom és a magyar irodalom nagyjainak legolvasmányosabb és arány­lag kis terjedelmű alkotásai látnak napvilágot. A Képes Négyszemközt - választókkal Az aggódó édesanya Tóth Ferencné egészen fia­tal asszony. Gépírónő az ÉM Pestvidéki Kőbánya Vállalat szobi irodájában. Férje ugyanennél a vállalatnál dol­gozik, esztergályos. Egyetlen kis fiuk öt esztendős. — És lakásunk is van, ami fiatal házasoknál sokat je­lent manapság. Igaz, messze esik a bánya lakótelepe a fa­lutól, de nem is ez a baj, ha­nem az út. Gyerekeink az or­szágúton mennek iskolába, óvodába, életveszélyes kö­rülmények között. — Azt kívánjuk, hogy épít­senek gyalogutat telepünktől a vasúti aluljáróig, ahol már kezdődik a járda. Ne kelljen többé aggódni a gyerekekért — és még hozzáteszi: — meg magunkért sem. A lakótelepen 48 család él 60 gyerekkel. A gyerekek leg­többje iskolás-, vagy óvodás­korú. Az ingázó marós Kakucson lakik Zsolnai Pál, onnan jár be dolgozni, immár közel másfél évtizede Pestre. Huszonnyolc éves, nős, egy gyermek atyja. A szőke kislány az ölében, Annuska négy esztendős. Szakmunkás. Reggel mun­kába utazik, délután pedig haza, ingázik. Falusi fiatalem­ber, aki ipari és nem mező- gazdasági munkát választott. Nyílt tekintetű, értelmes arcú, jólöltözött. Serdülő ko­ra óta vándorol a falu és a város között, de nem vándor­madár. Egyfolytában tíz esz­tendeje a Lőrinci Vattagyár tmk marósa. — Munkahelyével tehát elé­gedett? — Természetesen, különben máshol keresnék munkát. — De vajon mindennel elé­gedett-e? Nincs-e valami kí­vánsága, amit rábízna a kép­mámban, 1600-zal is beérném. Nagyot sóhajt, talán vala­mennyi ingázó nevében. Bú­csúzkodásnál mondja: — Szóval, ha megkérdezne, én ilyen kívánságokkal for­dulnék a képviselőjelölthöz. Sz. E. regénytárban — ellentétben az úgynevezett képregények­kel — a művek csonkítatlan, teljes szövege jelenik meg. A sorozat két változatban készül. Az egyikben a hosszabb elbe­szélések és kisregények látnak napvilágot, nyolc oldalanként agy-agy egész oldalas képpel, a másik sorozat viszont rövi- debb elbeszéléseket tartalmaz, s a könyv minden oldalán egy- egy színes — kisebb-nagyobb méretű — kép található. A Képes regénytár első kö­tete néhány napon belül meg­jelenik, Jókai Mór: A cigány­báró című műve, Reich Károly egész oldalas, színes rajzaival. Ezt követően minden hónap­ban jelentet meg a kiadó egy- egy kötetet. Az idei tervben a Jókai-köteten kívül Móricz Zsigmond: Mese a zöld jüvön, Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös, Balzac: A vörös ven­dégfogadó, Szép Ernő: Mátyás király tréfái, Mérimée: Ta- mangó, Jack London: A vadon szava, Karikás Frigyes: Kor- bély János, Puskin: A kapi­tány lánya és Jókai: A két menyasszony című műve sze­repel neves grafikusművészek rajzaival. Egy-egy kötet ára tizenegy-tizenöt forint között váltakozik. Befejeződött a burgonyatermesztési tanácskozás Csütörtökön Nyíregyházán befejeződött a kétnapos or­szágos burgonyatermesztési tanácskozás. A szakemberek hangsúlyoz­ták, hogy az Idén ismét sok új burgonyatermesztési módszert alkalmaznak. így többek kö­zött az ország különböző vi­dékein, s nagy területein ter­melik már „kapa nélkül" vegvszeres gyomirtással a bur­gonyát. , Kiterjedtebben alkalmazzák ' a holdankénti tőszámnövelés- ben, illetve a tenyészterület jobb kihasználásában fontos szerepet játszó bakhátas mű­velést. Ezzel az ültetési és művelési móddal a korábbi 18 ezerről 27 ezerre emelkedik holdanként a terméshozó bok­rok száma. Készülő filmek Tucatnyi érdekes, hamaro­san a mozilátogatók elé ke­rülő produkción dolgoznak a Magyar Filmgyártó Vállalat propagandastúdiójának mun­katársai. Készülő produkciók egyike a Balatont mutatja be. A stúdió egyik stábja Je­menben forgat. A magyar kormány nemrégiben egy tel­jes kórházat ajándékozott a függetlenségét közelmúltban kivívott közel-keleti arab or­szágnak. A filmesek most munka közben örökítik meg a magyar orvosokkal dolgozó kórházat. „Ház” címmel Kis József rendező forgat doku­mentumfilmet. A forgatási tervben három szakoktatófilm szerepel: be­mutatják a Csepel-motorok működését, a jégkárok elleni védekezés lehetséges módjait és a szocialista mezőgazdaság korszerű üzemegységét, a ter­melőszövetkezetet. Kisfilm készül a Budapesti Nemzetközi Vásárról is, amely az idén ünnepli fennállásá­nak 125. évfordulóját. Tv-riportfilm — autóbuszjáratról Tévé riportfilm készül a Magyarország—Jugoszlávia közötti rendszeres ■ autóbusz- járatról. A filmet hamarosan bemutatják. egyensúlyozta a szobába, az­tán megadóan leült. És meg­döbbent. Az öregasszonynak sáros volt a cipője. Megszá­radt sárfoltok éktelenkedtek a sarkán és a harisnyája rán­cot vetett. Az anyósa mániá­kusan tiszta volt. Hírhedt zsarnoka a pedantériának. Le­gendák keringtek róla, apró történetek, amelyeket moso­lyogva, de némi tisztelettel adtak tovább a délutáni sziesz­tákon. Most vette csak észre, hogy az anyósa sír. Utoljára akkor látta könnyezni, amikor ka­nadai bátyjának gyászjelen­tése megérkezett. Akkor is csak néhány pillanatig tar­tott az egész, mert rögtön szidni kezdte a sógornőjét, aki (Erdci Sándor rajza) harmadrangú gyászértesítőt csináltatott. Az öregasszony csendesen sírt, halk csuklásokkal és Magda hallgatott. Ült és za­vartan kavargatta teáját. Aztán az öregasszony beszél­ni kezdett, szipogva panaszko­dott, akadozó, tört mondatok­ban — az új menyére. A za­varos és hosszú történetből Magda egyetlen lényeges mondatot jegyzett meg: „... és aztán azt kiabálta, hogy in­kább igazítsam meg a sző­nyeg rojtját, mert összeguban­coltam. Én!... Én, aki...” És folytatódott a történet to-' vább, de Magda már mindent értett. Azt, hogy az öregasz- szony miért nem veszi észre a szekrényből kikandikáló pi- zsamaujjat és miért dől hát­ra olyan otthonosan a fotel­ben. És a sáros cipőt is értet­te, a harisnyát is, az anyósa csendes hadüzenete volt ez az új menyének. Nagy diadalt érzett. Neki ugyan soha nem volt porcelán szemetesvödre, de az anyósá­val egyetlen egyszer sem ve­szekedett. Önmegtartóztató nyugalommal élte végig rövi- debb-hosszabb látogatásait. — Anyuka — tolta most oda készséges mozdulattal a teás­csészét — igya meg, egészen kihűl. Az öregasszony hálásan né­zett rá és a bögrére, melyben a sötétbarnára sikerült tea párol gott. Ivott belőle és azt fnondta: — Nagyon jó ez a tea, fiam ... lassan megtanulod... Bende Ibolya / viseiojeioitre, aitire maja sza­vaz? — Kívánságom az több is ; lenne. Nyáron a feleségem a helybeli Lenin Tsz-ben, hogy : úgy mondjam, bedolgozó, de télen semmi keresete sincsen. A falun lakó asszonyoknak nagyon kevés munkaalkalom kínálkozik. Dolgozott az asz- szony... — A kézműipari háziipari szövetkezetnek — szólal meg Zsolnainé. — Nyáregyházára kellett anyagért mennem, meg­varrtam, utána vittem az árui vissza. Néha háromszor is el­mehettem, amíg újra kaptarr anyagot, mert a pesti központ- bői nem érkezett meg. Bicik­lizni olyan messze téli hideg­ben, a síkos úton: Zsolnai Pál másik kívánsá­ga: — Gyorsítsák meg a vonal menetidejét. Kakucstól Pestlő- rincig másfél óra az út. Ha­zulról az állomásig másfél ki­lométert gyalogolok, azután a vasúttól a gyárba még kétszáz métert. Ez oda-vissza elvisz négyet a nap 24 órájából, de emiatt még panaszkodni se il­lik, >ha az ember másokra gon­dol, akik még többet gyalogol­nak. Munka után azonban jön az újabb időrablás. Délután kettőkor vége a munkának, kijövök a gyárból és csak 3.20-kor van vonatom. Nem le­hetne megváltoztatni a menet­rendet? Végigsimít hullámos fekete haján. — Néhány faluba kihelyez­hetnének üzemeket, ahová a környező községek ipari mun­kásai járhatnának. Az üzemkihelyezés nehéz ügy, de a rövidített menetidő és a menetrend alkalmazko­dása az utasok igényeihez nem is olyan megvalósíthatat­lan. — Én most havi 1800-at ke­resek. Ha Kakucson, vagy a közelben dolgozhatnék a szak­alatt beszámolt párizsi él­ményeiről. Az öregasszony természetesen nem szól majd ezért, csak beszívja a felső ajkát s ettől Magdának visz­ketni kezd a bőre. Leforrázta a teát, tálcát vett elő, csontszínűt, ünne­pit. Ezzel akarta ellensúlyoz­ni, hogy a rádió szélén fel­tehetően porcsík van, és az asztal lába még mindig tö­rött. Kekszet is talált egy zacs­kóban s némi töredezett tea­süteményt. Az egészet be­Magda teát főzött az anyó­sának, aki fél órával ezelőtt érkezett az új menyétől. Tudta, hogy az új menynek félelmetes híre van, s az öreg­asszony éppen azért látogat­ta meg, hogy ezt a hírt sze­mélyesen ellenőrizze. Az új menyről, a negyvenéves öz­vegyasszonyról azt mesélték, hogy porcelánvödörben tartja a szemetet ' és naponta két­szer fényesíti a parkettet. Magda viszont hetenként egy­szer törölt port s a tegnap levetett ruhája még ott he­vert a díványon. Ismerte az anyósát. Tudta: hosszabb beszámoló követke­zik majd a pedáns menyről, félreérthetetlen célzásokkal azokra a személyekre, akik fél­órái továbbalvást többre be­csülnek, minthogy becsukják a rekamiért. Ezekre a beszá­molókra ismeretségük óta többször sor került s eddig az öregasszony fiatalkoráról szól­tak. Most azonban az új meny mindezt elhomályosít­hatja, sőt háttérbe szoríthat­ja. Az új menyre ugyanis az anyósa beszélte rá a fiát, az egyetlent, aki még nőtlen, sőt agglegény volt. Forrt a víz, de bosszankod­va vette észre, hogy elfo­gyott a kockacukor. Zsozsó tegnap este azt eszegette, mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom