Pest Megyei Hirlap, 1966. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

1966. JÜNIUS 19., VASÁRNAP r *-•» ftfECYSJ riap a FORRÓSÁG Foto: Kotroczó Ahol a folyók találkoznak „A közgyűlésen azok be­szélnek legtöbbet, akik nem dolgoznak!” — mondta a fia­talasszony, s megmagyaráz­ta: száz dolgozóra százötven nyugdíjas tag jut a faluban. A gazdák többsége tehát már koránál fogva is, a régebbi termelési módokhoz kötődik, nem beszélve arról, hogy a világot is 60—70 éves szem­mel látják. Mivel nyugdíju- kun és a háztáji juttatásokon kívül nincs egyéb számotte­vőbb jövedelmük a tsz-től — érdekeik, anyagi megélheté­sük nem kapcsolódik szorosan a szövetkezet jövőjéhez. Könnyebben beszélnek. Ugyanakkor a közgyűlésen nem szavazhat a legtöbbet dolgozó, a legkorszerűbb ter­melési eljárásokban gondol­kozó, legmodernebb törekvésű fiatalabb emberek jelentős ré­sze: az alkalmazott vezetők, traktorosok. Ha ez a fiatalasszony hiva­talosabb nyelven akarta volna magát kifejezni, így szólt vol­na: „A tagság — összetételé­nél fogva — még nem ért Békás és a többiek A váciak egyszerűen ligetnek nevezik, hiva­talosan —, HA JÓL TUDOM — IFJÜSÄGI PARK A NE­VE. AZ ORSZÁGÚT ÉS A DUNA KÖZÖTTI FÁS, BOKROS RÉSZ EZ A VÁROS BEJÁRATÁNÁL, ÜGY-AHOGY KI­ALAKÍTOTT UTAKKAL, NÉHÁNY PÁDDAL, A TÖBBI MEG OLYAN, AMILYENRE ÉVRŐL ÉVRE ÖSSZEÜTI A TERMÉSZET. MERT Ö SEM SOK GONDOT FORDÍT RÁ... AZÉRT VAN ITT MINDEN: SÁSOS-ZSOMBÉKOS BELTEN­GER BÉKAKURUTTYOLÁSSAL, PICI HÍD A CSOBOGÓK FELETT, SŰRŰRE NŐTT BOKROK FÉSZKET REJTŐ VILÁ­GA, HŰVÖSET ADÓ, VASTAG TÖRZSŰ, ÖREG FÁK. Jó negyedórája figyelem őkeii,. nem sok ügyet vetnek rám. Nem véletlenül vá­lasztottam őket: jó ideje tebláboltam erre-arra, végül is ők látszottak a leginkább összetartozó gyerekcsoport­nak. A többiek inkább csak kiabáltak, lökdösődtek, kaj- láskodtak: ők szisztematikus komolysággal lógatják zöld pecabotjaikat — tegnap még ágként szolgálhatott —, rit­kán szólnak, akkor is tömö­ren. Gyerekparadicsom nya­ranta a Üget. — Melyikőtök a legügye­sebb? Felpislognak rám, a ma­gasodó parton áliok, a „bá­csi” így még felnőttesebb. Egy­másra néznek, ki is válaszol­jon, végül vörös hajú, szep­lős' fickó felel: — A Békás. Bök is a fejével, melyikő- jük az. A többinél valami­vel nagyobb legényke, hat— hét lépéssel távolabb áll, mellette ötkilós konzervdo­bozból fabrikált — drótfüles — tartály. A beszédre köze­lebb lép. — Te vagy a legügyesebb? Húzza a vállát. Nem va­lami beszédes. — Fogtál már valamit? Ez már sértésszámba megy, nem hagyhatja szó nélkül. — Meghiszem. Idenézzen ... a ... a* bácsi... — dadog be­lőle az illem, s hogy helyre­üsse, fellépked mellém, hoz­za a dobozát, mutatja, a víz­ben öt, ujjnyi halacska úsz­kál. — Békás ... ? Mi a kereszt­neved? Vigyorog a kölykök enni­való pimaszságával: — Nem úgy hívnak engem. Petz Anti a- nevem — s már nyújtja is a kezét parolára, most rajtam a meghökkenés sora, eredeti sráccal sodort össze a szerencse. — Hát a Békás? — Ezzel cukkolnak a hate­rek. Mert néha megfogok egy-egy zöld békát. Azt a tiszta zöldet: tudja. Ök meg félnek tőle. Tökmagnyi ugrifüles fúj­hat oda, úgy szuszog, mint­ha nagy hegyet mászott volna meg. — Az öcsém — bök rá Bé­kás. — Hány éves? — Hét. — És te? — Tizennégy. A nyolcadi­kat végeztem. — Milyenre? — Hát... — jobbnak lát­ja, ha húzza a vállát. — Apád? — Pesten dolgozik, anyám is. — És ti? Csak úgy maga­tokra? — Hát... a szomszéd né­ninél van ebédünk. Mert délutánra már édesapámék hazajönnek. — És az öcsi? Te vigyá­zol rá? — Nem kell erre vigyázni. Több esze van, mint más ket­tőnek ! — Hányasod van neked ma­gyarból? Nem érti a kérdés okát: hogy kerül ez ide? Nem ér­zékeli mondatait, spontán bukkannak ki belőle, lát­szik, nem keresi a szava­kat. — Azt hiszem ... szóval izé ... hármas. Az értetlen pillantásra úgy érzi, magyarázkodnia kell: — A nyelvtant... szóval azt nagyon nem szeretem. — A pecabotot inkább, mi? — Nyár van. Aztán még helyem sincsen, mert jelent­keztem két helyre is, ' de azt mondták, nincsen még válasz. Azután megtörténhet, hogy sehová sem vesznek fel. — És akkor? — Hát tetszik tudni éppen ez az. Apám is ezt kérdez­te. Anyukám azt hajtja, majd csak lesz valahogy. Dehát ne­kem nem mindegy. — Mi szeretnél lenni? — Lakatos. káig fér a begyükbe, ami­ről beszéltek, kibökik: — A bácsi valami ellenőr- féle? — Én? Nem, nem. Miért lennék ellenőr? — Hát csak úgy kérdeztük. Gyereknek szabad pecázni, nem? Csak a felnőtteknek kell engedély. — Mindig kijártok ide? — Sokszor. — így együtt? — Nagyjából. Hacsak nincs valamelyikünknek pechje, s nem tud ellógni otthonról. ;— Tudják otthon, hogy itt vagytok? Hosszú pillanatokig néma csend. Békás mormog az orra alatt: — Én említettem. A vörös hajú megtoldja: — Én is megmondom. — És ti? A csapatnyi gyerek hallgat. Ki tudja, mit mondtak ott­hon, s mondtak-e egyáltalán valamit? o A többiek most már körénk sereglettek, fülelnek, mi az a faggatás. Valamit suttog­nak a hátam mögött, de nem értem. Rólam beszélnek? Ki lehet, miféle? Nem akarom észrevenni a pusmogásukat, de látom, ügyesen csinálják, a szájuk is alig moccan, m«gis megértik egymást. Nem so­Békás valóban eredeti és kedves fickó. Kész felnőtt a tizennégy évével. Ám nem minden gyerek ilyen: van­nak, nem is kevesen olyan Petz Andrások, akik csak akkor ijednek meg, amikor hirtelen nyakig merülnek a fél lépéssel előbb még tér­dig érő vízben, akik gumi­matracaikon — most is ket­tőt látok — a sodrásig me­részkednek, akik fütyülnek a tiltó táblára, s a partra hú­zott, kiselejtezett propelle­ren játszanak bujócskát. És nemcsak tizenvalahány éve­sek vannak itt, hanem föld­ből alig kilátszó tökmagok, négy- meg ötévesek Akik­re a nagyobbak alig ügyel­nek, mert pecabotjaikat tart­ják a legfontosabbnak. Gyerekek — nem marasz­talom el őket. Ám ott men­nek el mellettük a felnőttek — a gumimatracon evező, hasonfekvő kislányt, a mási­kon a két fiút a pádon ülők is látják — s nem szólnak egy szót sem. Érdeklődve fi­gyelik, ahogyan két Hüvelyk Matyi ki tudja, honnét szer­zett ladikkal kísérti sorsát. Kiken kérjem számon mind­ezt? A Pestre járó szülőkön, a szomszéd nénin vagy azo­kon, akik unottan a padokon ülnek? — Azért vigyázzatok ám — mondom Békásnak — ne­hogy bajotok essen. A rendőrségi hírekre gon­dolok, melyek úgy kezdőd­nek: „A Dunába fulladt...” Féltem Békást és a töb­bieket. És már nem is látom olyan szépnek, vonzónak ezt a, felnőttek nélküli, a gyere­kekre ügyelő felnőttek nél­küli Ligetet... (Mészáros) A kongresszus tiszteletére Molnár orol... mW i * * - *> x : IV. meg a tsz-demokráciára.” De így csak ezt mondta: a köz­gyűlésen azok beszélnek leg­többet, akik nem dolgoznak. A tagság „megfiatalításáról“ beszéltünk egy reggel a trak­torosokkal is, akiknek egyik fele tag, másik fele alkalma­zott. Itt van csoportvezetőjük, Papp Sándor párttitkár is és Kiss Jenő tsz-agronómus. A brigád tagjai egy évben 300 napot dolgoznak. Ezer holdakat művelnek meg — ezer holdakban gondolkoznak. Nagyvonalúbban, modernebb szemmel nézik a szövetkeze­tét. A vezetésről szólva, egyi­kük például Balek Ferenc al­kalmazott-közgazdász szaktu­dását dicséri: valóban közgaz­dász szemmel irányít, és fő­ként a termények eladásánál jeleskedik... A többi észre­vétel is ilyen természetű: eze­ket az embereket a dolgok lé- j nyege érdekli, és nem kicsi­nyes ügyekkel foglalkoznak. Ha valamennyien tsz-taggá válnának, megfiatalodna a szövetkezet, megváltozna a dolgozók és nyugdíjasok ösz- szetétele és bizonyára kedve­zőbbé alakulna a makádi tsz közgyűlésen a konzervatívabb és a legmodernebb nagyüzemi törekvéseket képviselők ará­nya is. — Tizennyolc éves munka- viszonyom van az iparban. Ha belépnék a termelőszövetke­zetbe, ott hagynám a 18 évet és nyugdíjas koromban meg­rövidülnék anyagilag — mondja egyikük. A vita sűrűbbé válik, s most már a távolabbi jövőt mérlegeljük. Az időközben megérkezett Balek Ferenc kér szót: A Szovjetunióban a szövetkezet­ben megöregedett emberek már ugyanannyi nyugdíjat kapnak, mint az ipari dolgo­zók. Feltehetően hazánkban is ez a megoldás útja. Fiatalok nagy csoportjának a terme­lőszövetkezetekbe való visz- szatérést hozná magával egy ilyen intézkedés. S megol­dódna egy Makádon nagvonis tapasztalható és hallható — máshol rejtező — ellentét: a fiatal, sokat dolgozó alkalma­zottak és az idős nyugdíjasok közötti feszültség. Mert a nyugdíjas, vagy a közösben egészen keveset dolgozó idős embereknek is igazuk van — a maguk szempontjából. Kiss Jenő agronómus így fejezi ezt ki: — Benn van a földjük — kevés a pénzük. (A 70 éven felüli Király István előző nap, amikor szétteregette előttem a pa­rasztszobában a számára ti­tokzatos papírokat, így be­szélt ugyanerről a témáról: „Az lehet, kérem, hogy ezer holdakat művelnek meg a traktorosok, én meg már sem­mit nem dolgozom, mert be­teg a karom, de az én földem terem. Miért nem hallgatnak hát meg a szövetkezetben ?) Mindenképpen meg kell hallgatni a Király Istvánokat, de azon már érdemes volna elgondol­kozni, nem volna-e kívánatos a szavazati, döntési jogokat a tsz-ben végzett munkától ten­ni függővé, ugyanúgy, mint például a háztáji kiosztását? Kérdések, kérdések — ame­lyek már a jövőt pásztázzák. Térjünk vissza a jelenre. Papp Sándor párttitkárral járom a falu utcáit. Csak né­hány napja vagyok még itt, — és milyen sok máris az ^ Végre eljutottunk a molnárhoz. Igaz, hogy ő még nem a ké- S szét, csak a hozzávalót őrli: s nyersmolnár. Már ami a fog- § lalkozását illeti. Hiszen ha rá- ^ néz az ember Benkó Bélára, erre a ^ nevető arcra, mindent mond- hatna rá, csak azt nem, hogy kö- S tözködő lenne. Bizonyára ezért x is esett rá a választás: szakszer- S vezeti bizalmija sok kollégáján S nak, $ Ilii NETTODOR Hűsítő hatású, izzadásgátló szagtalanító Kellemes illatát több órán át megőrzi Elértünk a sor végére. Me- István már azt a kész ce- ^ mentet őrli finom porrá, amely- ^ bői családi hajlékokat, gyár- c óriásokat emelnek. Hat éve szol- sgál itt, s többek között az ő ér- S eleme, hogy megszületett a DCM- ^ ben az elhatározás: 10 000 tonna ^építőanyagot s négymillió papír- S zsákot készítenek el programon ^ túl a kongresszus t*pztelötére. (Gábor felv.) Ki hinné, hogy a cement szü­letéséhez rengeteg víz is kell. En­nek legjobb kormányzója a víz­vezeték-szerelő Szabó Gyula, ö tudja, mikor s mennyit kíván az előbb-utóbb tűzbejutó sok­féle anyag. Ez itt már tiszti be­osztásnak mondható: a gyár éle­te, lelke az ő s még két más kol­légájának kezében. Ez a kedves kis fiatalasszony áll az egyik legelőkelőbb s legjobb poszton. Két esztendeje, hogy naponta bábáskodik a ropogós pa­pírzsákok gyártásánál. Hajdú Fe- rencné is asszonynak való mun­kának találja. ... de nem valami jó fajta acélos búzát. Finom porrá zúzza a száz- meg százezer tonnányi cementnekvalót a -DCM-ben. Am, amíg zsákba ;ömlik a puhán omló építő- : anyag, jó néhány ember szor­goskodik körülötte. . $ ismerős. A falu végén Major; néni lakik: pártoíótag, 70$ éves. A Tanácsköztársaság $ alatt különböző községi bi-! zottságokban tevékenykedett,! — utána három hónapig! bujkálnia kellett az erdőkben, : A falu ügyvédjének hívják.; Már az első világháborúban ; felkereste a Windischgrätz; közellátási minisztert, hogy;* kikunyerálja Makád késieke-j dő kenyéradagját. Ma is ügy-1 véd — a múlt héten épp aj megyei ügyészségen volt a j háztáji kiegészítése miatt — j talán ez volt az utolsó szerv,; ahol nem járt még eddig. „A j többieknél már voltam, a töb-: bietohöz már möguntam jár- i ni” — mondja. Általában tel- j jesítik kéréseit. : Major nénitől nem messze: a nyugdíjas Király Istváni most talán éppen harmonika- i zik otthon: mert a népművé-; szét mestere. Pásztor korá-; ban meg rímeket is faragott, > s egy nagy könyvbe naásol-,; ta. ] A pedagógusiakéihoz; érünk. Édesapa, édesanya és ; a szép fiatal lányuk — mind- $ hárman a faluban tanítanak. > (Eszembe jut a házuk előtt,! amit a családfő, az iskolai-gaz-; gató, községi népfronttitkár $ mondott: nem tudták tavaly $ év végén teljes létszámmal $ megtartani a tanácsülést — $ a tanácsterembe is belopózott ^ a sértődöttség.) Egy traktoros hajt el mel- $ lettünk nagy zötyögéssel, por- $ felhőben, fütyörészve. Asszonyok jönnek a kapá- $ Sásból. Makád. $ Odafordulok Papp Sándor- ^ hoz: $ nem lehetne mindezt együtt? ^ — s a határban látható ered-! ményekre gondolok. ! Mondták azt is a faluban,! hogy Papp Sándor párttitr $ ; kár, 4 traktorosok vezetője.! i .igencsak „kemény hangon”! beszél a községbeliek nagyi részével. Mikor magam is 5 beszélgetni kezdtem vele, s; munka közben is láttam, dől-; gos, értelmes, őszinte, kitű-; nő szervező képességű em-! bért ismertem meg benne. A ! „kemény hangot” nem tagad- ! ja: azt mondja, Makádon; nem megy másképp. Pedig a brigádvezető kitű- ! nő munkájával csupán bri- j gádvezetői tisztségének tesz; eleget. A pártszervezet fel-; adata a termelés segítése; mellett: az emberek meg-; nyerése, a közös hang megta- ; lálása, és a nevelés is, —! ilyen elmaradott faluban ki- : váltképp. Mondják, nagyon szépen si- ; került a május elsejei ünnep- ! ség Makádon. Az egész falu; felvonult Jó lenne, ha a hét- > köznapokra is megtalálnák! egymást az emberek. Padányi Anna ; — ».-.■« —— ! SZOLNOK Úttörők első országos j népitánc-fesztiválja i Szolnokon szombaton meg- ! kezdődött az úttörők első or-; szágos népitánc-fesztiválja, • amellyel a szervezet fennállá- i sának huszadik évfordulóját; köszöntik. A seregszemlére hét; tánccsoport érkezett az ország i különböző részeiből. _____________________________ :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom