Pest Megyei Hirlap, 1966. május (10. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-25 / 122. szám
fftsr MECVtíS 1966. MÁJUS 25., SZERDA Birkavész Ausztráliában Egy dél-ausztráliai állatorvosi kutató intézet munkatársa, dr. J. A. Bonnin felfedezte a kórokozóját annak a betegségnek, amelyben Közép- Ausztráliában a birkák ezrei pusztulnak el. Minthogy a veszedelmes járvány továbbterjedése esetén az egész ausztráliai gyapjúipart veszélyeztetné, máris 18 ezer dollárt bocsátottak a kutató rendelkezésére. Békaemberek szállnak le a visegrádi vár kútjába A Hidrológiai * Társaság könnyűbúvárai, Wunder László vezetésével megkezdték a főváros és az ország középkori kútjainak feltárását. A budai Vár barlangkút- jaiban és a hajdani budai páloskolostor kútjában több sikeres merülést hajtottak végre, s ezek során értékes régészeti leleteket hoztak felszínre. Posoni Kert Háromszáz évvel ezelőtt, 1664' és 1667 között jelent meg az első magyar nyelvű kertészeti szakkönyv, Lippai János „Posoni Kert” című háromkötetes munkája. A szerző a keleti nyélvek profesz- szora volt, s csak mintegy kedvtelésből foglalkozott kertészkedéssel, mégis úttörője, megalapozója lett a magyar kertészeti tudománynak. Utazásai során, de főként mint a pozsonyi hercegprímási kert vezetője, rengeteg értékes tapasztalatot gyűjtött össze, s ezeket tudományosan rendszerezve, a külföldi szerzők megállapításaival kritikailag összevetve adta közre a virágos-, a veteményes- és a gyümölcsöskert növényeiről és műveléséről szóló művében. Másfél évszázadon keresztül a Posoni Kert volt az egyetlen magyar nyelvű kertészeti szakkönyv, s ez idő alatt valósággal a hazai kertészek „bibliájává” vált. Szakmai érdemei mellett volt egy másik értéke is: illusztrációként mintegy 40 rézmetszetet tartalmazott. S ezek kiválóságára mi sem jellemzőbb, mint hogy az eredeti példányok tulajdonosai a könyvből kiemelték, s külön értékesítették a rézmetszetek nagy részét. Alapos gondot okozott most ez a kiadói és kertészeti szakembereknek, megjelenésének 300. évfordulójára ugyanis ismét kiadják, fakszimilében, a Posoni Kertet. Lesz a könyvnek egy igen értékes és érdekes :— sőt, érdekes sorsú — melléklete: a pozsonyi prímási kertet ábrázoló egykorú rézmetszet-sorozat néhány darabja. A sorozat, ifjú Lippai János műve, sokáig kallódott külföldön, míg a századforduló táján egy kőnigsbergi antikváriushoz került. Tőle vette meg azután Vigyázó Ferenc, aki sok egyébbel együtt a kerttörténeti szempontból is nagy értékű metszeteket is a Tudományos Akadémiára hagyta. A rövidesen megjelenő fakszimile kiadás egyébként a 300 éves Posoni Kertnek mindössze harmadik kiadása, sőt, mint illusztrált, csak második; mivel a ténylegesen második, 1753-ban Győrött megjelent kiadás technikai okokból nem tartalmazta a metszeteket. A budai sziklakútakból eddig a Vármúzeum ritkaság- számba menő középkori faedényei kerültek felszínre, s ugyaninnen, az egyik Dísz téri kútból került elő az egyetlen — épen maradt — középkori bőrcipő is. A békaemberek cserépedények maradványait s egy középkori dudasípot is találtak. Nagy nehézségekkel szálltak le a 24 méter mély Ságvári-ligeti ko- lostorkútba; ennek alját azonban egyelőre sűrűn belepi a második világháború ideszórt hadianyaga. Ez a törökvilág előtti időből való kolostorkút azért ígérkezik igen jelentősnek, mert egy régebbi tisztításakor Anna királynénak, II. Lajos anyjának egy kis arany házioltára került elő az aljáról. Törökök elől menekülő barátok rejthették oda. A békaemberek tervbe vették a visegrádi és az esztergomi várak kútjainak feltárását is. A közeljövőben a Szovjetunióba utaznak, hogy ott — az itthon már kipróbált merülési módszerükkel —a munkácsi vár ősi kútjának leleteit hozzák napvilágra. v.\t ÖTVEN ÉVE BÉLYEGGYŰJTŐ A váci Hajós Alfréd Üttörő- ház bályegszakkörének tagjai meleg szeretettel köszöntötték vezetőjüket, Tomecskó Mihályt abból az alkalomból, hogy ötven éve foglalkozik bllyeggyűjtéssel. A hetvenéves ember gyűjteményét hazánkban és külföldön is ritka1 kollekcióként tartják nyilván. Egyik különlegessége a „magyar klasszikus speciális gyűj- $ temény”, amelyben 1850-tői ^ 1867-ig az osztrák posta ma-^ gyarországi és az önálló ma- gyár posta kiadásai szerepel- s nek. Ritka típusok az 1874— ^ 1881 évekből származó két- ^ krajcáros bélyegek is. & Tomecskó Mihály számos érmet és oklevelet nyert már gyűjteményével, az 1961 és az 1962-es bélyegkiállításon ezüstéremmel díjazták. Az idős bélyeggyűjtő sokat foglalkozik az ifjú nemzedékkel, az úttörőház szakköre 105 tagjának hat év óta adja át tudását. Látogatás a Közlekedési Múzeumban RANDEVÚ. AZ ELSŐ MAGYAR MOZDONY, MELLET- ^ ____ T E A MODERN KOR NAGY TELJESÍTMÉNYŰ DIESELVONT ATÖ JA A millennium évében hatalmas kiállítást rendeztek a közlekedési technika addigi vívmányainak bemutatására. A kiállítás olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy a város vezetői meghagyták és állandó múzeumot létesítettek a helyén. A háború alatt bombatámadás rombolta le az Íme a jövő útjai. Ez még makett, de az egyre gyorsabban fejlődő közlekedés rövidesen megköveteli épületet. 1951-ben kezdték meg a Közlekedési Múzeum újjászervezését. Azóta nemcsak az épületet építették újjá, hanem ennél sokkal nehezebb, gyűjtőmunkát is végeztek. Dr. Vaszkó Ákos tudományos főmunkatárs, igazgatóhelyettestől kérdeztük: — Hol és hogyan sikerült ezt a nagy mennyiségű közlekedési műemléket összegyűjteni? — Mjndig vannak emberek, akik nyitott szemmel járnak, és ha valahol véleményük szerint értékes műtárgyra —, például régi mozdonyra — bukkantak, értesítettek bennünket. Talán furcsállja az olvasó, hogy nem egy kiállítási tárgyunk roncstelepekről, hulladékgyűjtőhelyekről került a múzeumba. — Milyen elgondolás alapján rendezték az első tárlat anyagát? — Már, amint belép a látogató, a főkapun, rögtön szemébe ötlik egy műszakilag teljesen pontos és működő mozdony-modell, a DERŰ. Ez az első magyar mozdony, amely magyar mérnökök tervei alapján készült. Balra repülőgépmotor, a jobb oldalon vitorláshajó látható. Ezzel a három kiállított tárggyal akarjuk érzékeltetni, hogy kiállításunk bemutatja a közlekedés történetét napjainkig, sőt a jövőt is, szárazon, vízen és levegőben. Látható itt például a Budapest—Vác közötti első kezdetleges szerelvény képe, korhű vasutas-öltözetek és pályafenntartási eszközök. Magnetofonról elevenedik meg a kiállított századeleji első motoros repülőgép pilótájának visszaemlékezése. A vitrinekben kiállított találmányok bizonyítják: magyar mérnökök voltak a porlasztó feltalálói. Asbóth Oszkár a helikopter egyik atyja, Jedlik Ányos és mindenekelőtt Kandó Kálmán élen járt a vasúti közlekedés fejlesztésében. A kiállítás anyaga nemcsak gazdag, és tartalmas, hanem esztétikailag is szépen elrendezett. Külföldi lapvélemények szerint is az újonnan megnyílt budapesti Közlekedési Múzeum Európa egyik legjelentősebb ilyen jellegű intézménye. R. I. ÚJ SZAK a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán Termény tárolási és feldolgozási szak szervezését kezdték meg a Kertészeti és Szőlészei Főiskolán. Az előzetes számítások szerint az ilyen irányú feladatok ellátására a következő 20 évben a népgazdaságnak mintegy 600 szakemberre lesz szüksége. Az új szakról olyan kertészmérnökök kerülnek majd ki, akik természettudományi és termesztéstechnikái alapképzettségük mellett speciális ismeretekkel rendelkeznek a kertészeti termények hasznosítási — tárolási, kikészíteni, csomagolási, begyűjtési, szállítási és feldolgozási — technológiája és üzemtana területén. \V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VC^\\V\\\\\\W\\\\\\\\\\\\^^^ Vacsora az Aranysasban Halálos statisztika % Hivatalos statisztikai ada- Sj tok szerint 10 710 ember vesz- ^ tette életét autószerencsétlen- 4 orvos & ség következtében az Egyesült ^ Államokban ez év első három ^ hónapjában, tehát hét száza-^ lékkai több, mint a múlt esz- ^ tendő hasonló időszakában. ^---------- 1 — 1124 franciára jut egy ^ orvos. Franciaországban ^ mindössze 40 386 orvos van, § míg ugyanakkor egy jut 760 amerikaira, 730 metre, 622 osztrákra, csehszlovákra, 552 szovjet^ emberre és 421 izraeli lakos-^ ra. Ebben a tekintetben ^ tehát Franciaország a 22. S helyen áll, egy sorban Spa- S nyolországgal. — Hőmérős pulykák. Az Utah állambeli Salt Lakéi City pulykatenyésztői a levá- § gott állatokat úgy adják el, S hogy különféle „stratégiai ^ pontokon” hőmérőket tűznek !§ az állatok testébe. Ha a ^ pulyka a sütőben a megfelelő ^ puhaságot és ropogósságot ^ elérte, akkor a hőmérőn lát-6 hatóvá válik a vörös hi-5 ganyszál, ami azt jelenti, § hogy — tálalni lehet! § Az egész cirkusz a tantiért: az asztalfoglalás, a kiöltözés, a feszengés a fogások között, s a beszélgetés ... Beszélgetés? A tanti persze aranyos: egy hetvenéves nagynéni nem is lehet más. Semmi másért nem jölt Kanadából, minthogy őket megnézze. És virágot vigyen Gyula bácsi sírjára. A férje unott mozdulatokkal bököd te villájával az angolos bélszínt: szívből utálta, de hát a tantiért ... Ö a bélszínt még elviselte volna, de Ernőt! Minek kellett ezeket is hívni? A keszeg feleségével, aki dülledt szemmel figyeli Ernő minden mozdulatát, s Ernő, aki hol az ő térdéhez dörgölődzik, hol .meg tantinak mond akkora marhaságokat ... amikor ő Kanadában volt! Volt, persze, hogy volt. Két napig, amíg a tudományos konferencia tartott. Ügy mesél róla, mint aki hónapokig élt ott; két nap is elég volt arra, hogy angolmán legyen belőle, azóta csak skótkockás nyakkendőt hord, függetlenül attól, megy-e a ruhájához vagy nem. Na, mindegy. — Tessék még, Emmi néni... Ernő olyan természetességgel unszolta a tantit, mintha ő lenne a vendéglátó, de ő csak nevetett magában, tudta, azért töri magát eny- nyire, hátha a tanti meghívja. — ... azok a tavak... hát ugye, csodálatos... A tanti megadóan hallgatta a szóáradatot, apró, törékeny teste majd elveszett a széken. A pincérek olyan mozdulattal szedték le az edényeket, s hozták az újabbakat, mintha legalábbis államférfit szolgálnának ki. És az a zászló az asztalon: nevetni kell ezen a rongyrázáson, ezen az egész vacsorán. Odakinn normális emberek mennek az utcán, a tv-ben a híradóban tüntetést, háborút mutatnak, s itt, ebben a cirkalmas teremben, ahol gusztustalanul steril minden, ahol nyoma sincs a természetességnek, komolykodva beszélni arról, hogy amikor Ernő kinn volt, milyen nehezen választott ajándékot mert hát Annának ... Anna feszülten figyelt, hátha rajtakapja Ernőt: olyasmit is vett, amit ő soha nem látott, amit ez a gazember valami nő kezébe nyomott... Mit félt ezen a férfin annyira? Neki akkor sem kellene, ha egyedül lenne a világon, s néhányszor már bokán is rúgta Ernőt, amikor túl félreérthetetlenül dörzsölte térdével a térdét, de Ernő italtól homályos, borjúszemével úgy nézett rá, mint akit most visznek akasztani. A tanti kezdte únni Ernő locsogását, megpróbált finom kitérőkkel a férje felé evezni, a ritkán szóló ember legalább okosakat mond, de Béla még mindig a bélszínnel volt elfoglalva, szegény, zárórára sem fejezi be. — Kedveskéim, szeretném nektek bevallani, hogy egy magamfajta öregasszony már sokra nem számíthat: ezért arra gondoltam ... Nocsak, végrendelkezni akar a tanti? Ernő locsogása, meg Béla bélszín turkálása közepette? Anna fülelt csak, hiszen micsoda csemege lenne holnap széthordani a környéken: képzeljétek, a Béláék tanti ja ... — ... hogy valami nagyon szép síremlék kellene Gyula bácsi sírja fölé, hiszen ha nem is volt a férjem, ő volt az a férfi, akit egyedül szeret tem .,. X'XVtfXVXXXVXXXVCX'VXXAXW^XXX'^X\XWOXVXVCOXWXCCXX'XXXXNXXX\XX'XXXX\X>XWCC'X'S bánná, egyen, amennyi beléje fér, igyon, nem a pénzt bánja, csak hallgasson. A hófehér damasztlepel alatt Ernő lába megint felderítésre indult, ha ez normális!? Hát azt hiszi, hanyattesik a tanársegédségétől meg attól, hogy különlenyomatban két-három szakdolgozata megjelent? Bélát nézte, a kissé megkeseredett vonásokat az arcán, szenvtelen nyugalmát, ahogyan olyannak fogja fel a világot, amilyen, s lázadás nélkül tudomásul veszi, hogy erre az estére a tanti mellé Ernőék is járnak. Végre, a kávé. A tanti persze nem iszik. Reggelig sem aludna el. Végre, az első jóleső korty. Egész este. Jó keserű, nem tett cukrot bele. — Emmi néni, ha megkérhetném ... Anna úgy látszik ezt a pillanatot tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy előhozakodjék valami képtelen kívánsággal, valami krokodilbőr övét kért, de nem azt a ... izé, olyat, hanem azt az izé amolyat, tetszik tudni... Ernő szabályosan részeg volt, az orra alatt dúdolgatott, s ujjaival az asztalon dobolt. Végre, legalább abbahagyta az ostoba lábdörgölődzést. Összenéztek Bélával, picit fintorítottak, csak annyira, hogy ők megértsék. Jó este, mi? Béla a számlát rendezte, Anna arra várt, hogy Ernő a bal válláról lecsúszott stólát felsegítse, de hát erre várhatott, a férjecskéje azt nézegette, melyik üveg alján van még valami. A tanti Bélába karolt, Anna meg Ernő úgy mentek egymás ’’mellett, mint akik soha nem látták a másikat. A kijáratnál megtorpantak, zuhogott az eső. A járda tisztára mosva verte visz- sza a lámpák fényét. Anna arcán a csalódottság tüzei gyulladtak ki, Bélán pedig látta, hogy a nevetését gyűri le, legalább olyan kínnal, mint eddig a bélszínt. Ernő készségeskedett csak: — Emmi néninek tökéletesen igaza van... ez a síremlék! Micsoda briliáns ötlet! Ez igen: a hűség emlékműve ! A pohár vészjóslóan imbolygott a kezében, készen arra, hogy tartalmát bármely pillanatban bárki ölébe továbbítsa. Nem vitás: részeg. Inge mandzsettája átizzadt, apró morzsák tapadtak a nedves anyaghoz, nyakkendője félrecsúszott, ingnyaka visszafelé kunkorodott, tekintete zavarosan csapott ide-oda, sehol meg nem állapodva, de közben a szája ... — Ha tanti úgy gondolja, rendelje meg. Biztos van valami vállalat, amely az ilyesmit is lebonyolítja. Nálunk mindenre van valami vállalat... Béla nyugodt, szenvtelen hangja egy pillanatra csendet parancsolt. A tanti hálásan bólogatott a tanácsra, persze, persze, hiszen van még egy hete, nyélbeütheti a dolgot, Ernő azonban láthatóan pukkadt: elkacs- marják az orra elől a dolgot. Ö lebonyolítaná a sírkő ügyet, levél ide, levél onnét, végül csak jönne egy kis meghívásocska... Na, végre: a bélszín befejeztetett. Béla lehunyt szemmel, fenékig kiitta a pohár bort, kellett is, valami leöblítse ezt a nyögve-nyelős eledelt. Ernő duzzogott, s végre, csend lett. Anna úgy trónolt a széken, mintha bármelyik pillanatban elvihetnék alóla: igyekezett fenséges lenni, s ezért vált rendkívül nevetségessé. Az embernek mennyi megalkuvást kell elviselnie: valaha Gyula bácsi és Ernő apja jó barátok voltak, Ernő ma a gyerekei orvosa — ezért van itt. A tantinak a Gyula bácsi emlék miatt, nekik meg a gyerekekért... A fene Mészáros Ottó
