Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-23 / 276. szám
1965. NOVEMBER 23, KEDD W5S» »fcaci vÄiVlnji :* Országos TIT-tanácskozás Országos tanácskozást rendezett hétfőn a TIT vezetősége a budapesti Kossuth Klubban a társulat fővárosi és megyei titkárainak, illetve szaktitkárainak részvételével. Dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke nyitotta meg az ülést, amelynek részvevői meghallgatták dr. Kö- peczi Bélának, az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztálya vezetőjének tájékoztató előadását a pártmunka és az iskolán kívüli népművelés Időszerű kérdéseiről. Ezután megkezdődött a vita az ismeretterjesztés következő öt esztendejének tennivalóiról, a társulat tevékenységének tartalmi és módszerbeli továbbfejlesztéséről. A tanácskozás befejező részében Ortutay Gyula körvonalazta a megyei TIT-szerve- zetek 1965—1966. évi munkaterveit. JÚLIA Balatonakaliban, a keszthelyi Agrártudományi Főiskola kísérleti telepén, új őszibarackfajta nagyüzemi telepítését kezdték meg. Tíz holdon ültetik be a használhatatlan kopárost A Júlia nevű új ószdbarackfajtát Ferdinánd Dezső, tanszékvezető egyetemi docens nemesítette, s az mind a hazai, mind az exportigényeknek meg tel el. Magvaváló, sárga húsú típus, érési ideje a két tömegfajta érési ideje közé esik. A Szigligeten, Keszthelyen, Balatonújhelyen és Budakeszin folytatott üzemi próbák szerint az erős növekedésű hibrid kiváló mennyiségű és egyenletes termést hoz. Holdankénti hozama meghaladja a 80—100 mázsát. SÖTÉTSÉG Emberi sorsokat, ijesztő bűnöket rejtői akták tornyosulnak előttem. Fülemben Ady- sorok zakatolnak: Pompás, fehér Karácsony-éjen Kidobta a szikrázó hóba, Kidobta a hatyas semmibe Magzatját a papék Katója. Kidobta a havas semmibe — írta Ady, megrázó szűkszavúsággal. Mit írna arról a leányról, aki magzatát nem a szikrázó hóba, hanem a szikrázó kályhába dobta — élve?! Előttem van a fényképe. Mosolygós gyermekarc, semmi Lombtoso-vonás. Két esztendeje még pajtásaival fo- gócskázott az iskola udvarán. Fehér blúzán piros nyakkendőt viselt, és igazi nagylányos ruhákról álmodott. Reggelenként hosszan vizsgálta magát a tükörben, és elpirult, ha az utcán egy fiú megnézte. yrA fiatalkorú S. E. 1964 nyarán férfiakkal ismerkedett meg és viszonyt kezdett velük. Betegeskedő apja és a tsz-ben dolgozó édesanyja erről semmit sem tudtak...” De valaki csak tudta, ha most, egy évvel később bekerült a nyomozási jegyzőkönyvbe?! „S. E. 1964 októberében lett terhes, saját bevallása szerint nem tudja kitől. Anyjának a szomszédok hívták fel a figyelmét, amikor a terhesség már szemmel láthatóvá vált. A községi védőnő tanácsára anya és leánya az abortuszbizottsághoz fordult, amely — előrehaladott volta miatt — a terhesség megszakítását nem engedélyezte. Megtagadták a művi beavatkozást a budapesti I. sz. Női Klinikán is, sőt, értesítették a községi védőnőt, ■ hogy vegye a leányt terhesnyilvántartásba.” S. E. április 20-án eltűnt hazulról. A szomszéd községbe utazott, ahol egy — Üjabban a magyar borok cégére alatt sok külföldi cég kínálja saját portékáját. Ma már nem lehet büntetlenül bort hamisítani, mert az Országos Borminősítő Intézet tudósai a legkisebb hamisítást is felfedezik. A szakemberek emellett olyan módszereket dolgoztak ki, amivel a hazai és az exportra menő borok teljes tisztaságát 100 százalékosan garantálni tudják. Befellegzett a borhamisítóknak. A disznósajt és savanyodó társai A megyei KÖJÁL vizsgálata A Pest megyei KÖJÁL a közelmúltban vizsgálatot tartott az utóbbi időben többször előfordult ételmérgezésekkel kapcsolatban. Megállapították, hogy ellentétben a közvéleménnyel, nem az üzemi és vállalati konyhákon fordul elő a leggyakrabban ételmérgezés, hanem nagy többségben a magánházaknál. Legutóbb például Nagykovácsi községben egy lakodalom résztvevőit kellett kórházba szállítani, akik rosszul lettek a fertőzött ételektől. Mégpedig azért történhetett ez meg, mert több nappal előbb elkészítették a menüt és az ételeket anélkül, hogy letakarták volna, a pincében tárolták, ahol baci- lussal fertőződtek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy legtöbbször mind az enyhébb, mind a súlyosabb rosszullétet, a házilag készített és árusított disznósajt okozza. Ezenkívül nagy elővigyázatosságra van szükség a köny- nyen savanyodó és keseredő ételeknél, a romlásukat okozó bacilucok ugyanis nagy gyorsasággal szaporodnak. magzatelhajtásért többszörösen büntetett — nyugdíjas szülésznő vette „pártfogásba”. A lelkiismeretlen angyalcsináló megállapította, hogy a magzat elmúlt félidős és él, ennek ellenére vállalta a „műtétet.” — Ketten voltunk a lakásban ... A gyerek mozgott, kinyitotta a száját és sírt egy kicsit. — Aztán ... mi történt? — A bábaasszony dobozba tette a gyereket és bedobta a sparhertba. Csend. Tompa, monoton hang, lárvaarc. A lárvaarcból koravén gyerekszemek néznek a nyomozókra. Sokat tudó, semmit sem értő gyermekszemek. Kató, aki kidobta magzatját a szikrázó hóba, fölsírt az éjféli misén. Ez a kislány nem sír. Maga elé néz és hallgat. Két esztendeje fejezte be a nyolcadik általánost... Két hónappal ezelőtt, a szigeten meghalt egy asszony. Fiatalon, értelmetlenül. Két kis árva maradt utána. Két hónapja még gyermekeit becézte, jó vacsorával várta haza férjét a munkából, padlót súrolt és néha moziba járt. Most lucskos hó áztatja sírján a koszorúk papírszalagjait. — ... Júliusban mondta el nekem, hogy megint terhes. Nem akart több gyermeket, mert a férje nem keres olyan jól. De az AB-hoz szégyell elmenni —, azt mondta —, mert az idén már volt egyszer ... Pár nap múlva újságolta: kapott egy jó címet, egy pesti orvosét, aki küret nélkül meg tudja szakítani a terhességet. A sógoromnak nem mondta el, mire készül, én meg nem gondoltam semmi rosszra: hiszen orvoshoz ment... Az asszony annak a másiknak, a halottnak a húga. Elsírta már minden könnyét. — Augusztus közepén ment fel az orvoshoz... Utána injekciókat kapott, meg tablettákat, fertőtleníteni. Pár nap múlva rosszul lett. Újra felutazott, s újabb gyógyszerekkel jött haza. Mentők vitték a járási szülőotthonba ... Onnan a Sportkórházba, majd az Urológiai Klinikára került. Itt — többszöri műve- se-kezelés után — általános fertőződésben, szívkimerülésben, szeptember 30-án meghalt. Ha húga helyett a védőnőtől kér tanácsot... Ha a „jó cím helyett az Abortusz Bizottságot keresi fel.. Ha az álszemérmet legyőzi benne a józan ész szava ... akkor még ma is élne az az asszony a szigeten ... J. Istvánné nem halt meg. Csak a sírt ásta meg önkezével. A sírt, amelynek széléről az orvostudomány hozta visz- sza. Ez a huszonnégy esztendős asszony, egy gyermekes anya, kerékpárküllővel szurkálta össze magát, hogy ne legyen másik gyermeke. — Építkeztünk —, mondotta vallomásában — s nem akartam másik gyereket, mert akkor nem tudtam volna segíteni az építkezésben. — Miért nem fordult a bizottsághoz? — Egy barátnőm mesélte, hogy volt ott, de nem szakították meg a terhességét, mert ez lenne az első gyermeke. Azt gondoltam, én is hiába mennék ... Meg sem próbálta, csak „azt gondolta”! Férje nem adott pénzt privát orvosra, meg akarta tartani a gyermeket. A negyedik sem hal éhen ott, ahol három eszik. Akkor vette elő a kerékpárküllőt ... — Hogy jutott eszébe ilyen őrültség?! — Az asszonyoktól hallottam, hogy ha valaki megpiszkálja magát, elmegy tőle a gyerek. Az asszonyoktól hallotta. A felvilágosult értelem szava vajon miért nem jutott el a füléig?! ... Június 3-án egyedül voltam otthon, a gyerek kinn játszott az udvaron. Benzines vattával letöröltem a küllőt és úgy... Három nap múlva hidegrázással és alhasi görcsökkel szállították a monori szülőotthonba. Az orvosok napokig birkóztak érte — a halállal... Amikor a rendőrségen megmondták neki, hogy magzatelhajtás bűntette miatt ügyét vádjavaslattal átadják a járási ügyészségnek, tétován motyogja: — Kétszobás házat építettünk ... Most akartunk kerítést csináltatni... A barátnőmtől sem vette el a bizottság ... 'Avt&íi A ceglédi kórházban külön statisztikát vezetnek a gyanús vetélésekről. Olyan esetekről, amikor az orvos tapasztalt szeme látja az erőszakos beavatkozás jeleit, bizonyítéka a bűncselekményre azonban nincsen ... A Pest megyei Tanács Semmelweis Kórházában 1964. augusztusában meghalt egy Pest környéki fiatalasszony, hashártyagyulladásban. A boncolásnál kiderült, hogy betegségét művi vetélésből eredő méhgyulladás és tályogrepedés okozta... Századunkat a technikai és tudományos fejlődés sosem látott irama jellemzi. Atomkorban élünk. Az emberi haladás ügyének legjobbjai áldozatos munkájuk évtizedeit — nem ritkán életüket — áldozzák az emberélet megmentéséért. Az emberi értelem és alkotókészség szülöttei a világűrt ostromolják. Fékezhetetlennek hitt erők szegődnek megjuhá- szodva a bölcs ember szolgálatába. Csak a tudatlanságot, az ál- szemérmet nem bírnánk legyőzni?! Évszázados igazságtalanságokat tettünk jóvá — húsz év alatt. Rangjára emeltük a jogegyenlőséget és az emberi méltóságot. De — vajon megtettünk-e mindent a szellemi sötétség eloszlatásáért?! Nyíri Éva készítő céhlegények sorából. Azonfelül kalapjaimmal kiszolgáltam ötvenhat előtt is, után is mindenkit. Csak ötvenhat előtt balra vágták a kalapomat, ötvenhat után jobbra. Szóval örökre el kell tiltani engem a kalapszakma- tál. Az anyja’ Szabó!, mert ő írta alá. Ez akár külkereskedőnek is elmehetne. Eladná az ország nem létező szűzföldjeit, és az arcizma sem rándulna a vásár közben. S az új főnököm azért próbára fogott, volt hát a hét végén egy kis pénzem, ismét leruccantam a falumba. A Vadászkürtbe most én invitáltam Szabó kartársat. Kértem néki egy félliter Abasárit, kérdezem tőle, „hogy vagytok Feri? Mi hír járja a faluban?” — Semmi pajtás. De az űrt, melyet te hagytál magad után, senkisem tudja betölteni. Olyan keze senkinek sincs a megyében, mint a tiéd volt. Ezt becsületesen meg is írtam új főnöködnek. Figyelmeztettem, vigyázzon rád, tartson jól étellel, itallal. Nagy érték a kezed. Csúnya dolog a pofozkodás. Meg azután mi szükség rá? Megnéztem a kezem, dolgos kéz, de nem pofozkodásra való, bár csiklandott. Odajön a pincér, azt mondja: — Feri, ezt ki fizeti? Többet már nem írok föl neked! Feri!? Feri lett Szabó kartársból? — Az ám! — válaszolja a pincér. — így jó gyerek ő, ha Feri, mert akkor nincs hivatala, akkor csak a feleségének tud ártani. Engem, az iskolapajtását sem akart megismerni soha. Egyszer kioktatott, hogy ő vezető kartárs és nem Feri. Most azután jó viszonyba kerültünk. Egy literig fel is írom neki a cechet. értem még egy pohár bort és megkérdeztem Feritől; — Akkor most te Is kalapokat csinálsz, pajtás? — Azt. Ha el nem felejtettem. K Egy társulás — sokféle munka Még 1962 októberében vízhasznosítási társulat alakult a Szentendrei-sziget öntözésére. Ismeretes, hogy a Dunakanyar e kies szigete sokat szenvedett a szárazságtól, aszálytól. Pedig éghajlata kitűnő, a környezet is csodálatos. A Duna vize közrefogja, a pilisi és börzsönyi hegyek koszorúja övezi a szigetet Fenséges a táj és a páradús levegő nagyon alkalmas gyümölcs- és zöldségtermesztésre. A szigetnek azonban alig volt vize, mert a talajvizet, amely táplálta volna a j növényeket, a Fővárosi Víz- j művek egyszerűen elszippan- ; tóttá. Ugyanis itt vannak a fővárost tápláló pócsmegye- ri vízkiemelők. kutak. A vízhasznosítási társulat, Dömötör József vezetésével, az elmúlt három esztendő alatt sikeresen oldotta meg a sziget vízrendezési és öntö- | zési problémáit. Megvalósította a sziget négy községének — Kisoroszi, Tahitótfalu, Pöcsmegyer és Szigetmonostor — öntözéses gazdálkodását. Az idén már ezerkétszáz holdat öntöztek. Öntözés A szigeti sikerek nyomán a környező községek — főleg a szentendrei járásban — azt kérték, hogy a vízhasznosítási társulat terjessze ki működését az egész Dunakanyarra. E kérés nyomán alakult át a vízhasznosítási társulat a Dunakanyar Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulássá. A korábbi 4500 hold helyett most már 59 ezer holdra terjed ki a működési területe. A társulatnak tasja lett négy .szakszövetkeze:, a Szentendre’ Április 4. és a dunabogdányi Úttörő termelőszövetkezet, az állami gazdaság, a MÉK, a Tahitótfalu! Földművesszövetkezet, az erdőgazdaság és négy községi tanács. A kibővült, illetve megnagyobbodott társulás sOKÍéle munkát végez a Dunakanyarban. Mindenekelőtt ellátja az öntözési feladatokat. Ma már 1500 holdon öntöz, főleg esőz- tető módszerrel. Az öntözéses területet jövőre tovább növelik, s Dunabogdanyban mintegy 500 holdon öntöző- fürt épül. Vízgazdálkodás A szentendrei járás kis patakjai — különösen az esős időszakban — sok bosszúságot okoztak a környező községek lakóinak. Nemegyszer megáradt a Barát- és a Csódri- patak úgy, hogy elöntötte a termőföldet. Mindkettő szabályozásra szorult már. A vízhasznosítási társulat ebben az évben szabályozta a budakalászi Barát- és dunabogdányi Csódri-patakot. A társulat dolgozói tevékenyen kivették részüket az árvíz elleni védelemben is. Ott voltak a gátak építésénél és ügyeltek arra, hogy a Duna ne tegyen sok kárt a szigeten és a Dunakanyarban. Emellett természetesen a társulás rendbehozza az utakat, vízáteresztőket és vízlevezetőket épít. A vízügyi igazgatósággal együttműködve a belvíz levezetését, a talajvíz elleni védelmet is vállalta. A Lajos-forrásnál vízgyűjtőt építettek és ivóvizet vezettek be a turistaházba. Gépjavítás Az öntözési berer.dizés, szivattyú, vízkiemelő gépek javítására gépjavító ‘műhelyt I hozott létre a társulás. Ezenkívül természeteesn megjavítják a termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek mezőgazdasági gépeit is, ez igen kifizetődő, mert gyors és olcsó. S végül a szakszövetkezetek kérésére a társulás betonelemeket is gyárt, amelyeket a szövetkezetek szőlőkarózásnál használnak föl. Ez a vállalkozás csak helyeselhető, hiszen helyben van a Duna- kaVics és közel van a Váci Cementmű, a szövetkezeteknek pedig égetően szükségük van szőlőkarókra. Három esztendő alatt valóságos üzemmé fejlődött a társulás, évi terve 12 millió forint — 130 embert foglalkoztat állandóan és munkájával, talaj- és vízrendezésével hozzájárul. hogy a Dunakanyar rendezett legyen. Ezenkívül természetesen fő feladatának az öntözést tartja, működése nyomán máris fellendült a Dunakanyar mezőgazdaság: termelése. (g. s.) Iró-olvasó-talalkozó iCsömörön Az M csömöri községi szervezete, a helyi fmsz, a nőtanács és a Vöröskereszt rendezésében november 29-én, délután hat órai kezdettel iró— olvasó találkozót tart a csőmön művelődési házban. A találkozóra Fábián Zoltán írót és Jobbágy Károly költőt hívták meg. Az író—olvasó- találkozó programját a gyomról járási irodalmi színpad és a helyi irodalmi színpad műsora . egészíti ki: a két meghívott alkotó műveiből adnak elő részleteket. H ogy is volt? Ja igen... Szabó kartárs, miután hozzájárult ki- rúgatásomhoz, ösz- szedörzsölte a kezét és azt mondta két ultiparti között egy álnok barátomnak: hál’ istennek megszabadult a megye ettől a mihaszna pernahajdertől. Természetesen én nem voltam jelen. Az az álnok barátom azért visszamondta a dolgot, csupán akkor bólogatott, amikor a történelmi szavak elhangzottak Szabó kartársam ajkairól. Amikor hazamentem falumba, látogatóba betértem a Vadászkürthöz címzett családi ; mulatóba. Kit látnak sze- j meim? Természetesen Szabó I kartársamat tökrészegen. Azt í mondja nekem: — Gyere, kenyeres pajtá- ! som, egyetlen cimborám, | igyál velem egy bögre bort. Kicsi bennem az ellenállás, meg aztán érti is Szabó kolléga a békítés módját. Koccintunk, danászunk, átölel, aztán elmúlik a jó kedve. Szomorú nagy lószemével a semmibe réved. Kérdem: mi bántja? — Hát, hogy elmentél. Nagyon hiányoznak a szép pörge kalapjaid, amiket te csináltál testvér. Az egész megye büszke volt rád. Mindenki azt hordta. Most nincs kalap. Volt kalap — nincs kalap. Ami van, az már nem a valódi. Ez a te álnok barátod nem érti a kalapkészités művészetét. Te valóságos talentum voltál. Az ő kalapjait meg nem lehet csá- réra vágni. Kimentem az udvarra, mert kissé zuborgott a gyomrom. V isszautaztam a városba, hivat az új főnököm. Mondja, hogy baj van. A falumban azt állították, nem értek a kalapkészítéshez. Rendes az új főnök, ideadja a kezembe a papírt. Az írásban az áll, hogy mihaszna pernahajder stb. vagyok, kalapjaimat egyénieskedő, a kispolgárok anarchista módjára pörgőre készítem, ezzel messze kilógok a kalap-
