Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-06 / 235. szám

rear UECVEI íMfirföP 1965. OKTÓBER 6, SZERDA PRAGA Csehszlovák—indiai tanácskozások Kedden délelőtt a prágai várban megkezdődtek Radha- krishnan indiai elnök, vala­mint a kíséretében levő in­diai személyiségek és An­tonin Novotny csehszlovák köztársasági elnök és a kí­séretében levő személyiségek közötti tanácskozások. Az indiai elnök ma egy­napos látogatásra Szlovákiá­ba utazik. SANTO DOMINGO Diáktüntetés Kél pokolgép robbant Hétfőn a dominikai fő­városban ötszáz egyetemi hallgató tüntetett a műve­lődésügyi minisztérium épü­lete előtt, s követelte, hogy rendeljék vissza az ameri- kaközi fegyveres erők kato­náit az egyetem épületeiből. A katonák ugyanis a fővá­ros különböző negyedeiben megszállva tartják ezeket az épületeket. A diákok tilta­kozásához csatlakoztak az egyetemi tanárok is, köve­telték az „inváziós csapa­tok azonnali visszavonását”. Vasárnap este két pokolgép robbant a dominikai fővá­rosban. Az egyik robbanás egy bárban történt és az ott-tartózkodó amerikai kato­nák közül hét megsebesült. DURBAN Vasúti szerencsétlenség 150 halott Vasúti tömegszerencsétlen­ség történt hétfőn este Dél- Afrikában. Mint a Dél-af­rikai Távirati Iroda jelenti, Natal tartományban, Durban város szélén kisiklott egy személyvonat utolsó három, zsúfolt kocsija. A halálos ál­dozatok száma eléri a száz­ötvenet is. Kétszáz sebesül­tet szállítottak kórházba. KASMÍR: Harcok Chamb térségében Ujtabb incidens Saikkimnci A Kasmír déli részén fekvő Chamb térségében hétfőn ismét összecsaptak az in­diai és a pakisztáni fegy­veres erők egységei. Katonai megfigyelők szerint az indiaiak ebben az övezet­ben az utóbbi három nap so­Dél-Vietnam: Támadnak a szabadságharcosok Újabb „felgöngyölítő akció" a D-övezet ellen A dél-vietnami szabadság- harcosok kedden folytatták támadásaikat a Saigontól mintegy 480 kilométerrel északra levő Phu Cu szoros körzeté­ben tartózkodó kormány­csapatok ellen, amelyeket aknákkal és tűz­fegyverekkel lőttek. Parti­zánok hétfőn hét órán át tá­madták a kormány csapa tokát és azoknak súlyos vesztesé­geket okoztak. A keddre vir­radó éjszaka a szabadság- harcosok támadást intéztek a Binh Dinh tartományban, Saigontól 480 kilométerrel északra fekvő Phu Ly helyőr­sége ellen és veszteségeket okoztak neki. Saigontól 240 kilométerrel délnyugatra amerikai és dél-vietnami va­dászbombázók támadták a szabadságharcosok feltétele­zett állásait. Guam szigetéről felszállt B—52-es amerikai stratégiai bombázók kedden reggel bombázták a Saigontól 112 kilométerrel észak­nyugatra elterülő úgy­nevezett C-övezetct, ahol a szabadságharcosok egyik kiképzőtáborát gyanítják. Az övezet ellen 10 napon be­lül a negyedik szőnyegbom­bázást hajtották végre az amerikaiak. A légi úton szállított 173. amerikai dandár egységei hétfőn újabb „felgöngyölítő ak­ciót” kezdtek a Saigontól északra elterülő D-övezet ellen, amely a francia megszállás évei óta dél-vietnami szabad­ságharcosok egyik erőssége. Az elmúlt hetekben az ame­rikaiak már indítottak ha­sonló akciót, saját bevallásuk szerint is kevés sikerrel. Uránium gránitból A lengyel atomfizikai kutató intézet munkatársai javasol­ták, hogy a krkonoszi lelőhely gránitjából termeljenek ki urániumot Az elemzés azt mu­tatja, hogy ebből a gránitból tonnánként 10 gramm urániu­mot lehet nyerni. Más szóval, egy tonna ilyen gránit annyi energiát tartalmaz, mint 200 tonna szén. LONDON SZOMORÚ STATISZTIKA Az elmúlt esztendőben az angol iparban több, mint 268 000 üzemi baleset tör­tént. A második világháború befejezése óta egy év alatt az üzemi balesetek száma sóha­jéin volt ilyen magas Ang­liában. KÉSZ ROHEJ Az amerikai „országos ne­vetési alap” október első napjaiban versenyt hirdet a legjobb viccekre. A verseny egy hétig tart, a vicceknek azonban rövideknek kell lenniük. Elmondásuk nem tarthat tovább három perc­nél. rán azért erőltetik szívósan az előrenyomulást, hogy még jobban biztosítsák a kasmíri völgybe vezető utakat. Csáván indiai hadügymi­niszter beszédet mondott egy bombayi nagygyűlésen. A Pakisztánnak nyújtott segítség miatt éles szavak­kal bírálta Nagy-Britan- niát és az Egyesült Álla­mokat. Kijelentette, hogy „ezek az ál­lamok ártanak az ázsiai de­mokrácia ügyének”. A Press Trust of India je­lenti: az indiai hadügyminisz­térium közleménye szerint hétfőn este 30—40 kínai katona vo­nult a szikkimi Jak La há­góhoz, s közülük többen Szikkim határát átlépve tüzet nyitottak indiai ka­tonákra. Az indiai fél viszonozta a tü­zet, mire a kínai katonák visszavonultak. SZÖUL Pánik a stadion kapuinál Tizennégy embert agyontapostak A rendőrség brutális fellé­pése szerencsétlenséget oko­zott kedden a dél-koreai Kvangzsu városban. A 30 000 férőhelyes sportte­lepen ünnepélyes keretek kö­zött akarták megnyitni a hat­napos dél-koreai országos ver­senysorozatot. A túlságosan is jó szervezés következtében azonban több, mint százezer ember jelent meg a stadion­nál, amely hamarosan megtelt és bezárták a kapukat. A kint rekedt hatvanezres tömeget gumibotos rendőrök és tűzol­tók akarták szétoszlatni. A vagdalkozó rendőröktől és a tűzoltófecskendők magasnyo­mású vízsvgarától hajszolt és megriadt tömeg összetorlódott a stadion bejáratánál. Az em­berek egymást nyomták agyon. Tizennégyen meghal­tak, többségük asszony és kis­gyermek. Igen sokan megse­besültek. Agyműtét alacsony hőmérséklettel A tokiói dr. Tatsu Yuki Kudo, a koppenhágai nemzetközi neurológiai kongresszuson bejelentette: sikerült a hypothermia (lehűtés) technikáját az agyműtétek terén is bevezetnie. Eddig csak szívműtéteknél alkalmazták. A látványos műtétnél elvágják a nyaki eret, a vérkerin­gést mesterséges „szív-tüdő” segítségével tartják fenn, miköz­ben az agyat null fokra lehűtött vérrel táplálják. Az alacsony hőmérséklet jelentősen meglassítja az agy anyagcseréjét és csökkenti az oxigénszükségletet. A sebész megszakíthatja a vérkeringést a legfőbb beavatkozáshoz szükséges időre anél­kül, hogy az idegsejtek megsérülnének. Ezzel a „száraz” műtéti technikával el lehet végezni az el­vérzés lehetősége miatt eddig kivihetetlennek hitt műtéteket is. Sukarno mára összehívta a minisztertanácsot (Folytatás az 1. oldalról) az ezrednek volt a parancsno­ka Untung.) A malaysiai rádió kedden közölte, hogy Subandrio mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter, akinek kor­mányhűségét sokáig kétségbe vonták, mégis az új katonai vezetés mellett áll. Egy dja- kartai rádióközlés szerint ugyanis Subandrio részt vett a katonai vezetőknek Sukar­no által összehívott hétfői ér­tekezletén. Sukarno különben szerda reggelre Összehívta a minisztertanács kibővített ülé­sét A djakartai rádió bejelen­tette, hogy kedden teljes ka­tonai tiszteletadás mellett eltemették azt a hat indo­néz tábornokot és a had­sereg egyik hadnagyát, akit az úgynevezett Szep­tember 30-a mozgalom tagjai a hatalomátvételi kísérlet kirobbanásának napján elraboltak, majd agyonlőttek. Jól értesült indonéz forrá­sokból származó hír szerint az államcsíny után a hadsereg vezetését Suharto vezérőrnagy vette át, Sukarno parancsot adott neki, hogy folytassa „az ellenforradalmi mozgalom” felszámolását. A nemzetközi sajtó meg­figyelői különbözőképpen ítélik meg mind Sukarno elnök, mind az Indonéz Kommunista Párt bonyo­lult helyzetét. Francia lapok egybehangzó véleménye szerint Indonéziá­ban o hadsereg jobboldali, nacionalista erői kerekedtek felül. Úgy látszik azonban, hogy Sukarno nem állt olda­lukra. Az Unita, az Olasz Kommunista Párt lapja va­sárnapi vezércikkében meg­említi, hogy N(isution tábor­nokot már hónapokkal ezelőtt leváltották a fegyveres erők vezérkari főnöki tisztségéről, annak a gyanúnak az alapján, hogy rokonszenvez az ameri­kai imperialistákkal. Az Uriita is hangsúlyozza, mennyire bo­nyolult az indonéz helyzet, s a kellő értékeléshez hiányza­nak a pontos értesülések a kommunista párt magatartá­sáról. A malaysiai rádió közben olyan híreket közöl — amint erről a Reuter-iroda beszámol —, hogy „a kommunista irányzatú szervezetek, köztük az ifjúsági és nőmozgalmak számos tagját a tábornokok halálával összefüggésben le­tartóztatták”. A Reuter-iroda singapore-i tudósítója „általá­ban szavahihető hírforrások­ra” hivatkozva ehhez azt fű­zi hozzá, hogy a hadsereg, amely most ellenőrzi a djakartai hely­zetet, „erőteljes kommu- nistacllenes kampányba fogott”. Idézett körök szerint tömeges letartóztatásokat foganatosí­tottak a fegyverviselő kom­munisták körében. A Reuter-iroda jelentése szerint Sukarno elnökkel az államcsíny óta személyesen senki sem találkozott. Az el­nök állítólag a Djakartától 65 kilométerre levő Bogorban. nyári lakhelyén tartózkodik. Az épületet őrség állja körül. Látogatókat nem engednek be Sukarnóhoz, s azt sem hajlandók megerősí­teni, hogy valóban ott tartóz- kodik-e. \ köz szolgálatában (Folytatás az 1. oldalról) végén, akár kétnaponként, 400-as tételekben. EGYESÜLT VILLAMOS ÍGÉP ÉS KÁBELGYÁR: — A haszon már kézzelfog- | ható. Most valóban nem év- i szakonként, annak is a végén I kapja meg ügyfelünk a vil- i lanymotort, hanem esetleg i 1—2 hónappal korábban. Ál- i dása: például a tengeri daruk : ugyanennyi idővel előbb ké- | szülnek el. — Tehát teljes győzelem? — Sajnos, még nem, csak 16 üzemet vontak a bűvös kör­be, s így jómagunk kiszolgál­tatottak vagyunk. Az alap­anyagellátó cégek még nem tartják magukat az új rend­hez. — Ceglédi üzemükből mit jelenthetnek? — A helyzet hasonló, az összjáték igazán nagyszerűnek mondható. Jó lenne minde­nütt megvalósítani, ahol csak lehet. t. gy. $ nék megtanulni például ma- $ gyárul... ön milyen nemzeti- $ ségű? ^ — Magyar — válaszolom — $ és \ Budapestről jövök. Prágá- $ ba utazom. Különben az önök $ nyelve sem olyan nehéz, mint 5 ahogy sokan képzelik. Renge- í teg közös szavunk van ... pél- $ dául kabát — kabát, szoknya = 5 szuknye, tábor = tábor, ví- $ tyez = vitéz, chyba = hiba, ; chybovat = hibázni, boj = $ harc (régebben: baj vívás), po- j tok = patak, soused = szom- ; széd és így tovább. Tanulás! közben összeírtam ezeket a ! szavakat. Már a hétszázadi- ! kon is túl vagyok. — Igen, igen — bólogat a | férfi. — Ezek cseh szavak. 5 Csakhogy nálunk nem sou-! séd, hanem súsed a szomszéd. ! Mert én szlovák vagyok —! nyomja meg az utolsó monda- ! tot és nemsokára le is száll > a vonatról. Külföldön az első nap min- > den érdekes. Tűnődöm a be- | szélgetésen. Hirtelen megvi- i lágosodik előttem valami. Va- : lami, amit addig is tudtam, i de soha nem gondoltam meg ; alaposan. Valami, amivel ké- j sőbb Csehszlovákiában oly j sokszor találkoztam. Elő a kis j csehszlovákiai ciceronéval. I Olvasom benne és tudatosí- i tóm magamban: az ország i lakosainak száma 13 millió : 564 ezer. Ebből a cseh és a j morva 8 millió 952 ezer, a j szlovák 3 millió 793 ezer. A i hivatalos nyelv pedig a cseh ! és a szlovák. A kettő nagyon i hasonlít egymáshoz, de nem \ azonos. Pozsonyban jó órás tartóz- j kodás. Sétálok egyet a főpá-j Iyaudvar környékén. Mire ! visszaérek, a vonat dugig te- ! le. Csomagom a helyén, de a I helyem már sehol. A folyo- ; són is szorosan egymás mel- ; lett állnak az emberek. (Folytatjuk) ü az útinapló arról a szomszé­dunkról, amelynek földjén, városaiban havonta honfitár­saink százezrei túráznak, nya­ralnak? Mondhat. Sőt, meggyőződésem, hogy kell mondania. Mert egyetlen or­szágot sem lehet megítélni csupán műemlékei, múzeumai, épületei, divatja, külcsínje, után. Márpedig az átlag tu­rista a nyelvi akadály miatt — sajnos — csak idáig jut el. S még jó, ha idáig eljut. Az én vonatom úticélja távolab­bi, szomszédaink lelkivilágáig szeretnék vele utazni.., 1954. október 16. Robog a vonat. Az első em­lék, ha tetszik, ha nem, még­iscsak a felszíné. A szobi vas­úti híd közepén — ha valaki nem tudná — piros-fehér- zöld és fehér-kék-piros olaj- festékcsík húzódik. A határ. Túlnan a vonat jó 15 kilomé­tert fut az ottani határállomá­sig. Párkánynána-Stúrovo. Ál­lomásán piros vagonok. Bizo­nyára valamiféle helyi érde­kű járaté. Azután a táj képé­ben egészen Pozsonyig semmi különös. Mintha az Alföldön haladnánk. Tán csak annyi, hogy itt az uralkodó szín a kerítéseken, az ablakokon, a közszolgálati berendezéseken nem a zöld, mint minálunk, hanem a kék. Kék a postako­csi és kék az állomásokon a virágtartó. A fülkében csak ketten va­gyunk. Utitársam alighanem „bennszülött”. A Rudé právo-t olvassa. Kis torokköszörülés után megszólítom. Leteszi a lapot és beszélgetni kezdünk. — Elnézést, uram — mon­dom —, ha kissé töröm a nyelvüket. Még csak most ta­nultam, s ez az első alkalom a beszélgetésre. — No, egyszer el kell kez­deni — válaszolja a férfi fel­tűnően lágy akcentussal. — A nyelvtanulás mindig nehéz. Én ha megvernének sem tud­mindaz, ami a világon szóra érdemes, akkor majdnem oly büszkén ejtetted ki a „ma­gyar” szót, mint maga a ma­gyar, de még mindig nem olyan büszkén... Bár adna az Isten nekünk is hasonló büszkeséget és önbizal­mat!. ..” — Hát ilyen szilaj- nak tartanak minket — fűzte még hozzá. A cseh ember a sör, a magyar ember a bor. És persze, vigyázzon, más, erősen más a nyelvük logi­kája. De ’iszen erről az órákon már sokat beszélget­tünk. Tehát — jó utat kívá­nok! Így indultam hát el két tanárom homlokegyenest el­lentétes útra valójával, na­gyon is vegyes érzelmekkel életem első külföldi útjára, Prágába. 1954-ben, amikor — mint már említettem — ott még hírből sem ismerték a magyar turistákat, amikor még fehér hollónak számított az útlevél Csehszlovákiába. , III. Soused = szomszéd Robog a vonat. Az útinaplók örök varázsa, hogy ismeretlen, olykor iz­galmas, de valamilyen oknál fogva mindenképpen érdekes dologról szólnak. Tíz évvel ezelőtt Csehszlovákia a ma­gyar utas számára szinte szűz táj volt, mintahogy odaát sem ismerték a magyar turistákat. Ámde mi újat mondhat ma emberek, olyanok mint mi vagyunk, csak ... csak mégis egészen más emberek.' Egy kicsit néha úgy néznek ránk, mint valami egzotikumra. Magyarország sokuknak a puszta, a csikós, a bor és a Balaton országa, a magyarok a szemükben pedig tempera­mentumos emberek, sok ci­gányzenével. Szlovákiában még sokan beszélnek magya­rul, de Prágában, Csehország­ban csak elvétve talál ilyet. A háború óta itteni magya­rok alig jártak náluk. — És mégis... hogyan gondolkoznak rólunk? — Ki így, ki úgy. Néme­lyéknek, az idősebbeknek vannak előítéleteik. De az igazi cseh értelmiségi, aki mai fejjel gondolkodik ... nos, hallgassa csak meg, mi­képp gondolkozott rólunk már a múlt században is ... Könyvet emelt le a polc­ról, Jan Neruda, a XIX. szá­zadbeli nagy cseh író „Régi Prága, régi Pest” című köte­tét. Abból olvasta: „...Magyar! Ejtsd ki ezt a szót lágyan, hogy rózsák, pacsirtadal és Petőfi vágyó szerelme remegjen benne; mondd ugyanakkor hatalma­san is, hogy a győztes harcos ereje, a „Szózat” halálos el­szántsága zendüljön meg ben­ne; mondd ki mindenekelőtt úgy, hogy erkölcsi értelme jó negyedóráig hasson, melynek folyamán a gondolat viúám- fényénél eszedbe juthat A tanár urat azóta elhord­ta a szél. De a magvak, ame­lyeket elvetett, kikeltek, né­hol még ma is burjánzanak. Pedig mit tudtuk mi akkor, hogy van Szudétaföld, van Hitler, s hogy mi fán terem a gyűlölet... II. „Olyan büszke légy, mint a magyar.. A csehekkel való első, em­lékezetes 'smerkedésem után, most másfél évtizedet ug­runk. 1954-et írtunk, és úgy hozta az élet, hogy a cseh nyelvet tanultam, Prágába készülődtem. E kemény nyelv egy esztendei kemény biflá- zása után, indulásra készen állottam. Nyelvtanárom, a magyar—cseh kiengesztelő- dés lelkes harcosa, a magya­rul, csehül, szlovákul és né­metül egyaránt perfekt, nagy műveltségű férfiú, azóta drá­ga jó barátom, dr. S. Árpád ellátott az utolsó atyai taná­csokkal. — Tehát holnap utazik? — Igen, A reggeli prágai gyorssal. — Nos, hát akkor sok sze­rencsét. De aztán ne feledje, hogy előítéletek nélkül. Min­dig csak előítéletek nélkül. Mert azokból több van a soknál. Itt is, ott is ... Kü­lönben a prágaiak kedves

Next

/
Oldalképek
Tartalom