Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-06 / 184. szám

PORTRÉ - KALAPPAL' CEGLÉDI JÁRÁSÉ S CEGLÉD VÁ R O S RÉSZÉRE IX. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM 1965. AUGUSZTUS 6, PÉNTEK Még ötszáz hold búza vár aratásra a ceglédi határban Gyorsítani kell a szalmalehúzást, a kazlazást és a talajmunkát (Tóth István felvétele) a gépek, s — minit a mezőgaz­dasági osztályon mondották — — o hét végére egyetlen hold- nyi lábon álló búza sem ma­rad la város határában. Nem lehetünk azonban elé­gedettek a járulékos munkák eddigi teljesítményével, különösen a szalmalehú­zással, szalm akazlazással és a talajmunkákkal kell jobban igyekezniük a ter­melőszövetkezetekben. Az ősziek alá való szántási tervet is — szerda estig — mindössze huszonöt százalék­ban teljesítették a ceglédi föl­deken. TT« • > * * Uj járási vezető állatorvos Dr. Petrás Gyula járási ve­zető állatorvos július 31-ével nyugdíjba vonult. Utódjául dr. Kiss László városi kör­állatorvost nevezte ki a járási tanács. Augusztus harmadi- kán, a községi állatorvosok ér­tekezletén iktatták be hivata­lába. | Teljes erővel dolgoznak itt is fsssssssssssssssssssssssss,sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss)> ____________ EZER JUH LEGEL AZ ABONYI HATÁRBAN Törzskönyvezik a József Attila Tsz juhállományát Ha a minap nem vagyok szemtanúja egy majdnem vég­zetessé váló esetnek a ceglédi állomáson, meg is feledkeztem volna az autóbuszok versengéséről a cse- mői országúton, ami­nek kényszerű részt­vevője voltam ma­gam is nemrégiben. Az eset pedig, ami felidézte a versen­gés izgalmait, a kö­vetkezőképpen zaj­lott le: A Budapest felől érkező, lassuló vo­natról — kosárral, zsákkal megrakodva — egy idős néni le­ugrott, de nem eresz­tette el a kocsi fo­gantyúját. A mozgó vonat magával von­szolta az asszonyt, aki méterről méter­re veszedelmesen sodródott a vonat Autóbuszverseny Csemőre kerekei felé. Ha egy ott álló kemény ke­zű utas ki nem ránt­ja a szerencsétlent, menthetetlenül el­gázolja a vonat. Miért sietett annyi­ra ez az asszony, hogy közben szem­közt találta magát a halállal? A vesze­delmet azonban ma­ga idézte elő — ön­magának. Nem így viszont a versengő autóbusz pilótája. Az is igaz, hogy csak ketten voltunk utasok ab­ban az autóbuszban, amelyik menetrend szerint reggel nyolc órakor hivatva volt Csemőbe indulni. Miért, miért nem, egy másik autóbusz — a mi vezetőnk til­takozása ellenére — kalauzzal felszerel­ve üresen elin­dult Csemő felé. Lát­va ezt a vezetőnk, veszedelmes tempó­ban utána száguldott — közben mi, két szem utas, fejünket a busz „plafonjába” vertük néhányszor —, míg végre, úgy félúton, megpillan­tottuk az előttünk járó autóbuszt. Ve­zetőnk bravúros gyorsasággal elébe vágott a „verseny­társnak” s hirtelen fékezéssel megállás­ra kényszeritette azt. A legyőzött aztán szégyenkezve (vagy dühösen?) visszafor­dult Ceglédre. Ezután már nyugodtabb ütemben, kevesebb fizikai és lelki ráz­kódások közepette, folytattuk az utat Csemőbe. Annak viszont a mai napig sem tu­dom magyarázatát adni. mire való volt ez a furcsa és idegtépő verseny azon a na­pon a csemői or­szágúton. Vagy talán csakugyan — a ná­lunk, s talán máshol is ismeretlen — autó­buszversenyre készül titokban a MÁVA- UT? Ebben az eset­ben helyesebb lenne, ha utasok nélkül végeznék el az „ed­zést” a gépkocsive­se tők. —ezé— SPORT CVSC-Budapestí MA VAUT 5:1 (4:0) Szerdán délután kellemes időben barátságos labdarú­gómérkőzést játszott a Vas­utas a budapesti MÁVAUT csapata ellen. A CVSE: Hamza — Cseh, Oláh, Császár — Csontos, Laborcz — Csurgat, Kö­kény, Józsa, Pintér, Liptai összeállításban kezdett. Már a harmadik percben vezetésihez jutott a Vasutas. A befutó Liptai lapos lövé­se nyomán a hálóba került a labda, öt percre rá Cson­tos távoli lövéssel növelte á gólok számát. Igen jól, gyorsan, ötletesen játszottak a ceglédi fiúk. A MÁVAUT a mezőnyben szépein adoga­tott, a kapu előtt azonban megszűnt a tudományuk. A félidő Pintér és Liptai gól­jával 4:0-lal ért véget. A ceglédieknél kétszer cseréltek: Józsa helyét Da­rázs, Liptai helyét Halmi foglalta el. Szünet után fel­jöttek a vendégek, több tá­madást vezettek, ezek azon­ban, nem jártak eredmény­nyel. A ceglédi belső hár­mas jól kombinált, az ed­zői elgondolásokat teljesítet­te, s tegyük hozzá, igen jól. Gyors felfutások, kapu előtti kombinálások, ötletes táma­dás indítások jellemezték a csapatot. Csurgat mégegy- szer megzörgette a főváro­siak hálóját, míg ők is szépítettek a befejezés előtt. Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jó ismerőseink­nek, jó szomszédainknak, akik szeretett jó édesanyánk, nagy­anyánk, özv. Pataki Sándomé, szül. Herczegh Lídia temetésén megjelentek, részvétünkkel bána­tunkban osztoztak, sírjára koszo­rút, virágot helyeztek. A gyászoló család Vas­Végeredmény: 5:1 utas javára. Bujáki Gyula gyar fésűs merino az állo­mány, s ezért terveztünk négy kiló gyapjúhozamot. Beosz- tottaimmal sikerült elérni, hogy a nyíró súly 4,3 kiló le­gyen, és ha minden jól megy, sem a minőséggel, sem pedig a tisztasággal nem lesz hiba. Xtt-ott akad az állományban racka is, de azokat most ősz­szel kiselejtezzük, és meg­kezdjük a törzskönyvezést. A növendékek közül mint­egy 200 darabot görög export­ra visznek, ami marad, az lesz az utánpótlás. Múlt évben 1162 munkaegysége volt, mely 40 670 forint jövedelemnek fe­lel meg, s az idén is szeretné ezt elérni. Beszélgetésünk közben pu­lik terelgetik az elcsellengő állatokat, mi pedig csak né­mán gyönyörködünk a tova tűnő állományban. Akaratla­nul is eszembe jut, hogy az el­múlt hat év alatt milyen vál­tozás ment végbe az emberek­ben. íme egy a sok közül, aki nagyobb gonddal-szíwel-oda- adással őrzi és gondozza ezt a hatalmas állományt, mint az­előtt a sajátját. Sz. L. Nagy felhajtás, alacsony árak a ceglédi állatvásáron Hosszú szünet után, kedden megyei állatvásárt tartottak Cegléden. A sok eladó között azonban alig akadt vevő, pe­dig nagy volt a felhozatal: csaknem másfél ezer sovány sertést, több mint ezer mala­cot, félszáz szarvasmarhát, ju­hot hajtottak ki a vásárra a háztáji gazdaságokból. Az árak sem voltak túl magasak, s a felhozott árunak mégis csak húsz százaléka kelt el. A takarmányt viszont drá­gán adták, s nem is volt be­lőle elegendő: mindössze 70 mázsa kukoricát, 20 mázsa ár­pát és 31 mázsa búzát hoztak fel, s ez fél óra alatt el is kelt. A kereskedelmi osztály ille­tékesei szerint régen volt ilyen gyér a kereslet, mert a leggyengébb vásáron is elkelt az áiru ötven százaléka. Ma: a járási tanács vb ülése A járási tanács végrehajtó bizottsága ma tárgyalja meg a járás mezőgazdasági gépe­sítésének helyzetét, valamint az 1965—66 iskolai év személyi és tárgyi előkészítésével kap­csolatos problémákat. Lemaradás a tojás- és baromfifelvásárlásban Nem teljesítette tervét az fmsz Az fmsz idei első félévi fel­vásárlásáról nem szólhatunk dicsérőleg. Sem tojásból, sem baromfiból nem teljesítették a tervüket. Az előbbinél ugyan csak négy százalékos a lema­radás, s ez is a száj és köröm­fájás miatt van, az utóbbiból viszont mindössze 6,6 százalé­kos a tervteljesítés. A szerződéskötések terüle­tén szintén lemaradás tapasz­talható. A jelenlegi mennyi­séget még 90—100 százalék­kal kell emelni, mert még eb­ben az esetben is kétes a fel- vásárlási terv teljesítése. A tojás szerződéskötés új módszere — mely szerint to­jótápot kapnak a termelők, de cseretakarmány ellenében — nem vált be a járás terüle­tén. Ilyen alapon mindössze két termelő szerződött. Gombafelhő emelkedett a város fölé. Sokan még a jajt sem tudták kimondani. A ruha leégett róluk. Tízezrek nyomtala­nul tűntek el ebből a világból. — Nézd csak, milyen szép virág! Ott ni, a ház előtt. Szakíts egyet nekem! — Nem szabad, meglátják. — Látod milyen vagy! Kérlek, azt a pirosat. Ügy örülnék neki ... Eltűnt a város. Izzó romok mindenütt... A virágok is meghaltak! — Tessék, kisasszony! — „Öh, vitéz lovag, orcám pír égeti.” Tudtam, hogy jó fiú vagy. Jaj, most jut eszembe, apa megígér­te, hogy a jövő héten leviszi a családot a Balatonra. — Itthagysz engem? — Csak néhány napra... Ö, milyen szomorú vagy ma. Akik átélték, azok mondták: egy gye­rek sírt édesanyja holttestén. Százezernél több halott... És gyilkolnak a láthatatlan sugarak... — Ma ilyen vagyok, ne haragudj...' — Nekem így is nagyon jó veled lenni. Nyár van, szabadok vagyunk. Azt akarom, hogy mindig így le­gyen. Azt szeretném, ha mindig, mindenki, ilyen bol­dog lenne mint én, most húszévesen. Milyen ördögien hatalmas az ember, hogy el tudta űzni Hirosimából az életet. A jajkiáltások sem visszhangzottak ott, el­szálltak a furcsa, gomba alakú felhőben. — Ne haragudj, most menjünk. Fáradt vagyok, i fejem is megfájdult. Holnap várlak. Jó legyél! — Megyek. Szevasz. De ugye máskor nem leszel ilyen rosszkedvű? ★ Hány országnak van már atombombája? ötnek, vagy hatnak? S a napokban megírták az újságok: Spanyolország, Izrael és Nyugat-Németország is meg­kezdi az atomfegyverek gyártását. Hirosima százezernyi halottja, segítsetek!.. 1 Kohlmayer Ádám PROPÁN-BUTÁN GÁZLERAKAT... ... kezdi meg működését Abonyban a közeljövőben. A földművesszövetkezet csere­telepén a műszaki átadások most vannak folyamatban. VIZSGABAL A jászkaraj enői tánciskola végzett növendékei augusztus 7-én este félnyolc órai kezdet­tel tartják vizsgabáljukat. A bemutatótáncot (Chopin: Po­lonaise) Tetz Hédi okleveles tánctanító tervezte és tanítot­ta. Belépés csak meghívóval. Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jó ismerősetek­nek, jó szomszédainknak, a Kő­bányai Gyógyszerárugyár vezető­ségének, dolgozóinak, mint mun­katársainak, a Csemői All. Gazda­ság dolgozóinak és a két jóbarát­nak, akik szeretett jó fiúnk és testvérünk, ifj. Józsa Ferenc tragi­kus elhunyta alkalmából részvé­tükkel nagy bánatunkban osztoz­tak, a temetésén megjelentek, sír­jára koszorút, virágot helyeztek. Józsa Ferenc és családja \ A város termelő&zövetkeze- ! teiben befejezték már az őszi- \ árpa aratását, összesen két- ! ezerkétszázhúsz holdnyi terü- ! létén. Az ezerhatszázharminc- ! kilenc hold rozsvetés aratási : gondja is már a múlté, csu- i pán az Alkotmányiban van i hátra negyven holdnyi szö­jszös. ! Búzából 3768 hold vetése ! volt a város termelőiszövetke­> zeteinek, amiből > , ! mar mindössze csak öt- : száz hold vár aratásra a ! Vörös Csillagban, a Le- ! ninben és a Dózsa Népe termelőszövetkezetek- ! ben. «Teljes erővel dolgoznak itt is i ; Máskor talán — így az ara­tás dandárjában — tovább menne az ember legelésző ju­hok láttán, még akkor is, ha a nyájban 517 anya és több mint 400 növendékállat legel. A kíváncsiság azonban meg­állásra kényszerít — nem csu­pán azért, mert a szaporulat őrzője egy „csacsi” —, hanem egészen más ok miatt. Tavasz folyamán betegség tizedelte ezt az állományt, s íme, ma márwífljK>ma sincs. Meglátszik az állományon, hogy hozzáér­tő ember keze alatt van. Büsz­ke is állataira Bán Imre, a fő­juhász. Gyermekkora óta fog­lalkozik juhokkal, hat éve pe­dig a nagyüzemben gyarapít- ja-hasznosítja tudását. Rossz­indulatú ember sem tudna ki­vetni valót találni, s különö­sen akkor, ha figyelembe vesz­szük, hogy az állatok csak le­gelnek és semmiféle kisegítő takarmányt nem kapnak. Évek óta rácáfol Bán Imre lelkiis­meretes munkássága arra az itt-ott még meglelhető téves nézetre, hogy nem volna hasz­nos állat a juh. Évről évre jobb eredményekkel járul hoz­zá a József Attila Tsz jöve­delmének emeléséhez. — Sok munka és szív kell, s akkor megvan az eredmény — mondja mosolyogva Bán Im­re. Az idei tervszámok is elég feszítettek, de harmad ma­gammal nemcsak teljesítjük, hanem túl is teljesítjük azo­kat. A múlt évben anyánként 55 liter tejet fejtünk, s a ta­vaszi betegség ellenére, jelen­leg már 50 liternél tartunk. Nem is gondoltunk erre, szin­te képtelennek látszott. Ma­ÉLÜNK, HIROSIMA! — Szervusz,- drágám! Nos, mit szólsz hozzám? Egy percet sem késtem. — Ügy látszik, még napjainkban is történnek csodák. Feljegyzem otthon a kéményre, hogy 1965... — ... augusztus hatodikén ... — Persze, augusztus hat... — Na! Mi történt veled? Miért lettél ilyen ko­moly? — Semmi, semmi... csak az, hogy ma van ha- todika... 1945. augusztus 6. Három repülőgép kö­zeledik Hirosima felé. Reggel nyolc óra van. Már dolgoznak a gyárak. A gyerekek közül néhányan kimerészkednek az utcá­ra. Csak már itt is vége lenne a háború­nak ... A három repülőgép a város fölé ért. — Te, képzeld, majdnem levágattam a hajam. Mindig morogsz, hogy rossz a tupír. Most jó, ugye? Nézz rám, te kis morcos. — Csinos vagy! Nyolc óra 13 perc. Az Enola Gay fe­délzetén mégegyszer ellenőrzik a halál műszereit. Várják a parancsot. — Tudod, hogy haragszom rád? Lassan elmúlik a nyár és még el sem vittél strandra. Pedig új für­dőruhát vettem, nagyon csini. — Igen, édes. — Te, most már kikapsz! Én csak beszélek és te rám sem figyelsz. Hol jár az eszed? Megérkezett a parancs. A „sovány em­ber” elindult útjára. 8 óra 15 perc. — Figyelek, beszélj csak. Olyan jó hallgatni té­ged. — Azt még nem is mondtam, hogy vettem anya­got, nyári ruhára. Tudod most olcsóbb. Szűk legyen, ugye az tetszik neked?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom