Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-07 / 158. szám
MST HECYEI vMívltm 1965. JÜLIUS 7, SZERDA Koccintás a századik születésnapon Ritka ünnepség zajlott le szombat délelőtt a szentendrei tanácsházán: a százéves Bogdányi Gyula bácsit ünnepelte a város. Szép ajándékot vásároltak neki, felöltöztették az 1865. júliusában született öregembert, aki a mai napig is jó egészségben, a saját lábán jár-kel a városban. A százéves Bogdányi bácsi szellemi frissesége egyenesen bámulatos. Pontosan emlékezik gyermekkorára, s életére, amelynek során évtizedekig dunai révész volt. A kedves ünnepség során megkérdezték tőle, hogy ugyan minek köszönheti hosszú életét, egészségét, erejét? Bogdányi bácsi vígan jelentette ki: talán annak, hogy soha nem idegeskedtem, de lehet, hogy annak, hogy mindig szerettem a jó bort. S ezt mondván, vidáman koccintott a tiszteletére megjelent ünneplő közönséggel... 3000 forint egy lakosra VÁCI KALEIDOSZKÓP Legsürgósabb a csatornahálózat 9 "árosScjlesatósrc: harmincmillió A Duna három hónapig tartotta ostromzár alatt Vác városát. Tari Mihály, a városi tanács elnökhelyettese most már nyugodtan beszél a kemény harcról, amely végül is elhárította a veszedelmet. — Az a szerencsénk — mondja — hogy minden pillanatban kéznél volt a segítség. A honvédség 302, az üzemek munkásai 700, a város önként jelentkező lakói 40Ö, a város út- és parképítő részlege 350 munkanappal vett részt a védekezésben. A nagy és hosszan tartó árvíz is igazolta, hogy Vácon a legsürgősebb a korszerű csatornahálózat végleges kiépítése. A város mélyebben fakvő részeit ez szabadítaná meg a gyakran feltörő talajvizektől és a kiépítésre váró csatornahálózat teremthetné csak meg a lakásépítések gyorsításának lehetőségét. Erről Dombay Sándor főmérnök, a városi tanács építési osztályának vezetője adott tájékoztatót. — Városunk állandó lakosainak száma — mondotta — már meghaladta a harmincegyezret. Az évi természetes szaporulat átlag 600. A lakóházak nagy része régi, roskadozó épület, évről évre több válik közülük lakhatatlanná. Ebben a pillanatban csaknem ezer jogos lakásigénylőnk van. A következő ötéves terv elvileg 900 új lakás építését írja elő, de csak ötszázra számítha-PANOPTIKUM Ha egy festő kiállításán unatkozott az ember, még mindig végignézheti a vendégkönyvet. Sőt, írhat is bele! Mert a vendégkönyv nem egyszerű statisztika, ahogy sokan hiszszük. Az igazi vendégkönyv a tárlatnézők véres csatatere, szenvedélyes polémiák, művészeti eszmék és áleszmék, szimpátiák és antipátiák vívóporondja. Egyszóval valóságos panoptikum. Ennek bizonyságául egy absztrakt festő (nem is rossz) kiállításának vendégkönyvéből idézünk. (A kiállított képek: figurák I—IV-ig, Kompozíciók I—Vl-ig, Földmarkolók J—IV-ig, Hangszerek, Ülő nő, Fekvő nő.) A, hozzáértő, okoskodó, aki egész tanulmányt ír, hadd lássák, hogy ő milyen bölcs: .. képei sok eredetiséget mutatnak, kifejezésmódja önálló. Keresi a legmegfelelőbbet. Erőt tanúsít. Színei különlegesek, de harmóniába olvadnak eggyé...” és még féloldalon át így. Az egoista: „örömömre szolgált, hogy láthattam kiállításodat: már korábban csodált tehetséged új formában mutatkozik. Az új életforma új művészetet kíván és ez, úgy látszik, ránk, fiatalokra vár. Mi vagyunk a jelen kor emberei!” Az anarchista: „Végre! Már nagyon elegem volt a mosolyogva öntő martinászokból! Csak így tovább! A hivatalos kritika ugasson nyugodtan!” Az elragadtatott: (egyre nagyobb betűkkel írja a lapra a festő nevét) és: „El vagyok ragadtatva!” (öles betűkkel folytatja az asztalon). A fellengzős: „Hangszerek! Egy kép a tárlatról. Nem fénykép! Nem. Egy nagyon jelén tős, az egyetemes művészettör ténet szempontjából is értékes festmény!” A szakértő: „Én mondom, Picasso II.” Alatta a vállveregétő: „Gratulálok, öcsém, Munkácsy!” Két oldallal hátrébb: „Ha Munkácsy élne, megfordulna a sírjában.” Aki túllát saját törpcségén: „Gratulálok! Ha nem értem, .akkor is nagy művész lehet.” i A csökönyös: „Én nem granulálok, mert ezeket beteg agy ; szüli!” i A próféta: „Kövesse elképzelését, az irány helyes.” Híve: ; (sejtelmes aláírás). : Az anyagias: „Gratulálok, [de miért ilyen drágák a képei. I A költő egy fél oldal verset ! írt, „cserébe az élményért”. Aki szóhoz sem tud jutni: i „. .. fekvő nő...!!!!!” A tépelődő: „Hm, hát igen... ide miért?” i A száraz: „Egyetértek." A behemót: „Olyan erő van a piktúrájában, ezzel akár földet is lehetne rengetni.” A józan: „Le az absztrahációval, éljen a szoc. realizmus! Az irónlkus: „A képek jók, csak két „Kompozíció” között festhetne is néha.” Az aláírásra nyíl mutat és: „Ö, te hülye!” A töprengő: „Vajon vannak-e elfogadható esztétikai normatívák?” „A szakember”: „Műszaki ember vagyok, de ha keresztre feszítenek, akkor sem jöttem volna rá a földgépekre.” Az idézetek hitelesek. Óva intjük azonban a kedves olvasót attól, hogy ha ezután betéved egy kiállításra, azonnal a vendégkönyvhöz rohanjon. Akár jó, akár rossz az a kiállítás, ez mindenféleképp illetlenség, s ha netán épp ott ólálkodik egy hozzám hasonló árgus szemlélő, aki tollat ragad és a kedves olvasó — aki most velem együtt jókat nevetett — maga is könnyen valamiféle panoptikumba kerülhet. Dozvald János Megszépülnek Kőszeg templomai Restaurálják, tatarozzák a kőszegi templomokat. Rendbehozzák a város legnagyobb egyházi épületét, a főtéren levő Jézus Szive templomot. A teret övező műemlékházakat egyébként 1963-ban és részben 1964-ben újították fel. A Jurisics téren a XV— XVI. században épült barokk stílusú Szent Imre templomot ugyancsak rendbehözatja az Országos Műemléki Felügyelőség. Jövőre a Szent Jakab templom tatarozásához kezdenek hozzá. Tajtékpipa A zalaegerszegi göcseji múzeum ismét néhány érdekes tárggyal gazdagodott. Kisszigetről az 1800-as évek elejéről származó gyermekállószék, bölcső, faragott törölközőtartó került a gyűjteménybe. Megvette a múzeum a csácsbozsoki cigányvajda körülbelül 150 éves 1 faragott tajtékpipáját is. Farkas András: NEM A SZÉPSÉGET... Nem a szépséget láttatom belőled, Nem a jóság tetszik benned nekem: A testi pillanat bátran megölhet, Mint hang hibázhat könnyű éneken, ígéreted sem tartom feltűnőnek, Hiszen párját zavartan hebegem, Fényed ruhái éjszakára nőnek, S ezért szikrázik forgandó egem, De ezt most néked senki más nem adja, Nem, ezt a látást, ezt, amit a kép, A szín, a hang nem zárhat egy alakba, Csak a sóhajtás sejtet némiképp, Csak a zihálás csendes és időtlen Kálváriája bennem és előttem. NEM TART PIHENŐT AI EGYETEMI Párizsban második lett Műsor a kirakatban Egynapos pihenő után Becs Most: irány a Balaton A meleg utca után felüdülés az Egyetemi Színpad hűvös előcsarnokába lépni. Hallani lehet a zenét, s mire felérek, Mezei Éva rendező, már leparancsolja a színpadról a Syrius tánczenekar tagjait. — Azért van ilyen nagy zűr — kezdi —, mert a másik zenekar, Omegáék, akik a pesti előadáson játszottak, nem tudnak Balatonra jönni. Műegyetemisták, nyári gyakorlatuk van. így a Syriusnak kell betanulni a számokat. Szinte éjjel-nappal próbálnak. Gyerünk, kezdjünk már! — sürgeti a színjátszókat. A négyórás próba után, fáradtan ülnek le beszélgetni, s újra a nancyj, párizsi, bécsi emlékek kerülnek szóba. — Huszonhárom ország fiataljai érkeztek Nancyba. a II. egyetemi színházak világfesztiváljára. Mi Csokonai darabját, A’ özvegy Karnyónét mutattuk be. — A fesztivál ötlete egy francia egyetemistáé, Jack Lángé volt. A fiatalok szervezték meg, ők biztosították az anyagi alapot. — Nagyon izgultunk. Éjjel fél egykor, a mexikóiak két és fél órás előadása után léptünk színpadra. Az elfogódottságot még fokozta, hogy a mi régi Nemzetink ! méreteihez hasonló színház- I ban játszottunk. De a kö! zönség rokonszenve, a taps, | az, hagy a rekkenő hőségben, I az éjszaka ellenére is lankadatlan figyelemmel nézték a darabot, kárpótolt bennünket mindenért. — Esténként, előadás után, a Jean Lamour kávéházban jöttünk össze, s ott kézzel-lábbal, meg ki hogy tudta, beszélgettünk a különböző nemzetiségű fiatalokkal. — Nagyszerű volt a kirakatbeli hangverseny! — hallom a sötétből. Nancyban, egy hatalmas áruház kirakatát is berendezték színpadnak. Ott minden délután más csoport énekelte hazája dalait. Minket is meghívtak. Magyar nótákat énekeltünk. — Aztán —y folytatja az egyik fiú — a díjazott csoportok Párizsba mentek. Ott is játszottuk a Karnyónét, a Montparnasse Gaston Batyban, telt ház előtt. Majd műsort adtunk a Magyarok Házában. — Milyen volt a visszhang? Mit írtak az újságok? — Minden lap dicsérté játékunkat. A folklorisztikus jegyek mellett, a frísséséget, fiatalos lendületet emlegették. — Holtfáradtan jöttünk haza. Egy napot pihentünk, aztán következett Bécs. Ilyen dús programunk még nem volt. A bécsi egyetem 600 éves fennállásának ünnepségeire utaztunk. A Wiener Studenten den Theater már járt itt nálunk. Az ő pinccszínházukbap mutattuk be Balázs Béla Kékszakállú herceg vára című darabját és a Karnyónét. Három előadást tartottunk. — Július 8-án pedig Balatonra utazunk. Már negyedik éve turnézunk. Bartha Katalin HIDEG A VIZ ... (Foto: Gábor) tunk. Most épül az OTP kilencven lakásos új telepe és a Rádi utcában tető alá kerül a 217 lakásos állami lakótelep négy utolsó háza is. Ezenkívül a KISZ lakótelepén húsz-huszonöt új lakásra számíthatunk. Az OTP-ben meg lenne a hajlandóság a további nagyarányú építkezésre, ennek azonban a közművek, elsősorban a csatorna hiánya a legfőbb akadálya. Az OTP ugyanis a közművesítés költségeit nem vállalhatja, mert az annyira megdrágítaná a lakásokat, hogy nem akadna vevő. A korszerű csatornarendszer főgyűjtő csatornái nagyjából már elkészültek, a hálózat fejlesztése 13, az új derítő‘27 millió forintba kerülne. Beruházási programját már jóváhagyták, elkészültek a kiviteli tervek is, már csak a pénzügyi fedezet kérdése vár megoldásra. Az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól ígéretet kaptunk évi hárommilllió forint hozzájárulásra a csatornaépítés költségeihez. Bízunk benne, hogy a jövő évben megkezdődik ez a munka és 1967-ben valamilyen módon be is fejeződik. A város minden erejét latba veti, hogy megteremtse a fejlődés előfeltételeit. Tari Mihály vb-elnökhslyettes nem fárad bele a hosszú lista felsorolásába: — A múlt évben több mint tízmillió forintos költséggel elkészült a vízvezetékhálózat fö nyomócsöve, két 1500—1500 köbméteres új víztárolót építettünk hozzá 1 200 000 forintos költséggel, a többi között Deákvár felső részének felszíni rendezésére egymillió forintot költöttünk, a közvilágítás bővítésére negyedmilliót, egy új negyvenszemélyes bölcsőde építésére kétmilliót — az idén is építünk egy ilyent. Másfélmillió forintba került kilenc utca aszfaltjárdája. Az idén folytatjuk a deákvári felszíni vízelvezetést, közel egymillió forintot fordítunk rá, a közvilágítás továbbfíjlesztésére félmilliót, Kisebb tételek nem Is szerepelnek ebben a felsorolásban, de a csonka lista forintértéke így is közel jár a harmincmillió forinthoz, ami azt jelenti, hogy Vác minden lakosára több. mint háromezer forint jut az idei gyarapodásból. m. 1. f Megjegyzés olajjal '/, _ Uram, ajánlhatok valamit? — mondja a %pincér, miközben az étlapot tanulmányozom, í — Kérem, nagyon kedves, f — Csak azt akarom mondani, hogy van velőnk. Nincs az étlapon. Velőrózsa rántva. Jó í lesz? fj — Kitűnő. — És friss fejes saláta. — Ez az — mondom, és már rohanna is: f — Igenis, egy velörózsa rántva, egy friss fr fejes saláta, f De ezzel nincs vége. — Egy pillanatra még — mondom. — Ké^ rém, ha lehetne a salátához egy kis étolajat... % Tudja, úgy szeretem a fejes salátát egy kis $ olajjal megpermetezve. % 'A felszolgáló arca felderül. fj — Olajjal? Uram ön is olajjal szereti a sa$ látát? Csodálatos! Higgye el, nincs is annál $ jobb, mint a saláta olajjal. A jó ropogósán $ friss saláta egy kis olajjal. Felséges íze van. £ — Hát akkor ... í A pincér azonban nem mozdul. % — Baj van uram. Ez itt nálunk nem megy. % Ez a saláta olajjal... $ — Azt mondta az előbb, hogy van saláta, fj — Az van is, de olaj... olaj az nincs. Az ember vállat rándít: hát akkor lemon^ dunk róla. A pincér folytatja, f — Itt olaj ... Ugyan kérem ... — megve> tússel néz körül a teremben. Megmagyarázza $ aztán, hogy ma sejtelme sincs itt ebben az % országban az embereknek arról, hogy mit is $ jelent az a vendéglátás. Régen ez egyszerűen % nem fordulhatott volna elő, hogy bemegy a £ vendég egy étterembe, ahol salátát akar en£ ni olajjal, s azt mondják neki, hogy nincs folaj. Ez egyszerűen képtelenségnek számított. %A Hétszilvafában, abban az étteremben ahol $ ö — tudniillik a pincér — tanult, nyitás előtt i minden áldott nap előkészítették az ecetet, a cukrot, a sót, a paprikát, a mustárt, a majonézt, az olajat. Volt minden, ahogyan a vendég akarta. — Hiszen tulajdonképpen nem nagy dolog az egész — mondom —, hát miért nem lehet ezt most is megcsinálni? A pincér közelebb hajlott hozzám. — Köztünk legyen mondva uram, ki törődik itt ezzel? Ennyi az egész. Mindent megmagyaráztam. Egyre érdekesebb. Valaki kiált, hivja a pincért. de megkérem, hogy egy percre maradjon még. — Mondja — kezdem újra — maga még soha sem szólt, hogy kellene ide egy csomó filléres áru: fűszerek, olaj meg egyebek? Ahogy a Hétszilvafában volt. Csodálkozik. — Én uram? Hogy én szóltam volna?... Hát mi vagyok én itt, uram: Egy pincér vagyok, akit hívnak és viszem, ami van a konyhán. Én csak azt viszem ami van. Pincér: érti? Nem vezető, nem beszerző... Pincér... Értem. S ezt az egész dolgot most nem azért mondtam el, mert annyira bánt, hogy olaj nélkül ettem meg a salátát. Hamm ez a kérdés: „Hát mi vagyok én itt?” Mennyi, de mennyi aprócska — meg nagyobb — dolgot tudnánk megoldani naponta, ha az emberek mindig, mindenütt elmondanák, ha valamit nem olyannak látnak, amilyennek lennie kellene. Nem arról van szó, hogy nincsenek javaslatok, észrevételek. De nincs elég. Egyszóval, hogy jól menjen valami — étterem, üzlet, gyár vagy gazdaság — ez nemcsak a vezető dolga. Hány ilyen rejtőzködő kritikus lehet, aki tudná, hogyan mennének jobban a dolgok’, de elintézi ezzel: „Hát mi vagyok én itt?” Miért nem tudja vajon, hogy egy közösség dolgozója, akire az egész szocialista építés ügye tartozik? De mit is töprengek én itt; hát mi vagyok én, tulajdonképpen? Kiss János Takarékos tanulók 6289 iskola növendékei 120 millió forintot „spóroltak" Iskoláinkban nagy gondot fordítanak takarékosságra-nevelésre is. Ennek máris megvan és évről évre növekszik a számokban is kifejezhető eredménye. Az 1964—1965-ös tanévben EL JADIDA Mese a színpadon Casablanca város közelében, El Jadida községben új színház nyílik meg. A színpadon egyes vidékek lakói folklórszerű darabokat fognak előadni, vagy egyszerűen elmesélik életük történetét, előadják ügyes-bajos dolgaikat. Ez az első ilyenfajta színház Marokkóban. csaknem 4,5 millió forinttal többet gyűjtöttek össze iskolai takarékbélyegben. Ez évben 458 fővárosi és 5831 vidéki, összesen tehát 6289 — nagyrészt általános — iskola tanulói 120 millió forintot takarítottak meg. A pesti iskolások betétje félmillió forinttal, a vidékieké négymillió forinttal több, mint tavaly. A tanév végeztével a takarékos tanulók pénzre váltották át iskolai takarékbélyegeiket. Egy részük betétkönyvben helyezte el az így kapott összeget, de legtöbben nyári táborozásra, kirándulásokra fordítják, vagy kerékpárt, sportfelszerelést, hangszert vásárolnak belőle.
