Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

NAGVkATa iARAS RÉSZEM FIATAL LÁNY II. ÉVFOLYAM. 3. SZÁM 1365. JANüAR 14, CSÜTÖRTÖK Amit lehetett és amit kellene 4inntí*»itii«»U \ t; ff ff lm i r# iih>i «/«is várói Ilyen a mi járásunk ( Tudósítónktól.) Ma. egésznapos program keretében ismerkednek járá­sunkkal a Magyar Kommunis­ta Iíjúsági Szövetség Közpon­ti Iskolájának hallgatói. El­sőként Nagykátán, a járási pártbizottság épületében Mi­ló Béla. a járási tanács elnök­helyettese tart vitaindító elő­adást a ..Jövedelemelosztás és a munkaszervezés alapvető kérdései a termelőszövetkezet­ben” címmel. Ezt követően a hallgatók megtekintik a nagykátai já­rási könyvtárat, társasgépko­csin felkeresik a szentlörinc- kátai termelőszövetkezetet. ahol a közös gazdaság mun­kájával ismerkednek. Innen útjuk Tápiószelére vezet, ahol ma délután látogatást tesznek a megyeszerte híres múzéum- ban. Eltelt 1964. Mit is hozott, mit is jelentett számunkra, kátaiak számára? Örömmel gondolunk azokra a tervekre, amelyek megvalósultak, de bi­zony úgy tűnik, hogy szere­lünk hallgatni azokról, ame­lyek nem sikerültek. Miben gazdagodott hát 1964-ben Nagyhala? Van Nagykátának szülőott­hona, bölcsődéje, tüdőgondo­zója, egészségháza, gimná­ziuma, stb. De ezek az intéz­mények, épületek már 1963 végén is álltak, működtek. És most beszéljünk az idei év, 1365 kérdéseiről. Mennyi utat köveztünk, mennyi új kutat állítottunk üzembe? Bővült-e a bölcsőde? Működik-e már a napközi? Sajnos, sok válasz hangzik így: nem. Miért? Mert nem jól gazdálkod­tunk, mert néha nem vigyáz­tunk arra sem, ami már meg­van. Nézzük csak meg a Dózsa György úton a Ter- ményforgalmi Vállalat udva­rát. A szorgos munkával, sok fáradtsággal betaka­rított kukorica tán még most is a szabad ég alatt hever. Évenként ismétlődő dolog ez. Talán rossz szokás? Ha ke­vés a fedél, építsünk egy ki­csit hozzá, hiszen van elég szabad terület a községben, s ilyen célra még tégla is akad. A vízellátás. Mivel a talaj­víz miatt a kutak ivóvizet 'dem., adnák: S' mélyebben-fúrt kút a községben kevés van. a törekvő családiház-tulajdo- nosok egymás után furaljak saját udvarukban a kutat, s Vásárolják hozzá a megfelelő motort, és hidrofort. Mindez a csövekkel együtt egy-egy csa­ládnak többe Hírül, mint tíz ezer forintba. Mi történne, ba a tanács felmérne, hogy a faluban hányán szeretnének vízvezetéket a házukba? Ha egy-egy család a fenti ösz- szegnek csak a felével járul­na hozzá egy nagy teljesítmé­nyű kút fúrásához, taláh előbbre jutnánk. A vízkérdés megoldása Nagykátán egyéb­ként egészségügyi szempont­ból is rendkívül fontos. Régi gondunk a napközi, az, hogy még mindig nincs. A járási művelődésügyi osztály a szükséges feltételeket már biztosította volna hozzá, de a tanács mind ez ideig nem tudott helyiséget ad­ni. , A községben 1500 általános iskolás tanuló él. Nagyon sok háznál dolgozik mind­két szülő, így sok gyermeknél nincs olyan, aki ellenőrizze tanulásukat, nincs, aki nap­közben otthon ellássa őket. Sok gyermeket látunk napon­ta az utcákon csatangolni. Többet kellene törődnünk a jövő generációjával! Építenünk kellene egy megfelelő épületet. Lenne benne elegendő terem a délutáni tanuláshoz, poli­technikai, szakköri foglalkozá­sokhoz, játékhoz, sporthoz, ol­vasáshoz. Lenne egy olyan nagy terem, mely egyúttal az étkezés céljára is alkalmas lehetne. Az ebédet egy na­gyobb konyháról kellene át­vinni a napközibe. Az épüle­tet be kellene kapcsolni a víz­hálózatba, s el kellene látni zuhanyozókkal. Az iskolák tarthatnák itt az úttörő-fog­lalkozásokat. Az építkezés gazdasági alap­ja is Összejönne, csak egy ki­csit jobban kellene akarni. Régi épület vásárlásához a tanácsnak már tavaly is lett volna pénze, A szerkesztőség postájából NINCS SEGÍTSÉG? Tisztelt szerkesztőség! Az újságok, a rádió gyakran ejtenek szót a mun­kás védelméről. A jelszó: „Legfőbb érték az ember!" En viszont éppen az ellenkezőjét állapítottam meg, amikor egy 24 éves nő a szeme világát vesztette el. Szomorú az, hogy sok esetben éppen az igazgatók nem tudják, vagy nem. akarják munkásaik védelmét' biztosítani. Példa ez az eset. Szabó Ernőné szentmártonkátai asszony 1957. március 26-án lépett be a budapesti Fémbútor- és Drótszövet Gyárba. Körülbelül 9 hónapja került gép­re. A gépen dróttal dolgozott. Ami a védő öltözetet illeti, kötényt, kendőt kapott, azonban védőszemüve­get nem. Pedig az igazgatónak tudnia kellett volna arról, hogy amikor a munkás dróttal dolgozik, főként a szeme épségét veszélyezteti. Ebben mulasztás tör­tént. Éppen ez volt az oka, hogy az asszony a bal szeme világát elvesztette. Természetesen azonnal a kórházba vitték, majd kijövetele után megterhelték ezer forint kórházi költséggel. Szabó Ernőnének van egy hároméves kisgyerme­ke. Mind ez ideig — tudomásom szerint — sem bal­eseti részesedést, sem száz százalékos bért nem ka­pott. Szeretném azltl hogy a hozzá nem értő fiatal asszony segítségére legyenek. , Üdvözlettel: P. K. AJÁNDÉK ITudósítónktól.) Nyolcán indultak el, csil­logó szemmel az iskolából, a ruhásüzlet felé, anyuka kezét szorongatva. Nyolc, az isko­lában szorgalmas, otthon ne­héz körülmények között élő gyermek, hogy átvegye a köz­ségi tanács ajándékát, a 700— 800 forintos utalványt. Ezen ruhaneműt vásárol­hattak. A boltos bácsi eléjük tette a kért árukat, s ők válo­gattak és találgatták, melyik is lenne jó, melyik a legmele­gebb, a legszebb. A tanácstól is eljöttek az illetékesek, hogy segítsenek a választás­nál. Megálltunk, hogy mindezt lássuk, s most ezúton küldjük elismerésünket a tápióbicskei tanácsnak. (pápai) de nem használta fel. Az idén i növelje meg egy kicsit ezt az összeget, s valamennyivel já- j ruljon hozzá a megye is. 500— 600 ezer forintból az épület j minden anyaga beszerezhe- j tő. A munka, a mérnöki mun- , kától kezdve a segédmunkáig j légyen társadalmi jellegű. | Dolgozik Nagykátán több ; építészmérnök, elegendő kő- i műves. A segédmunkát elvé- I geznénk valamennyien. Al- j landóan dolgozhatna az épít­kezésen húsztagú KISZ-bri- gád. A párt, a tanács vezetőinek. Nagykáta lakosságának ösz- szefogásából tovább lehetne gazdagítani községünket, a járás székhelyét. (—) f i, &/■ v> ; .;*<■ •sí Gyermekek szívével szeretni... Mesél mondok azoknak, akik a jót csak a meséből is­merik, igaz történetet azok­nak, akik hisznek az emberi jóságban. A felettünk levő magasság­ból hull a szűzies fehérségű hó. Nagykáta utcái kihaltak. Előttem egy foltos_ ruhájú, fe­kete képű kis cigá'nylány lép­del. Arca kreol, sötét tónusát a hulló hópelyhek még csak jobban kiemelik. Cipői a hó­buckákat keresik a járdán, mint a virág a napfényt. Lát­ni, hogy élvezi a friss hó ro­pogását. Egyszercsak nagyobb sebességre kapcsolva megin­dul előttem. Mint a vas a mágnest, úgy követem. Mellé érek. Egy vo­nalban megyünk. Látjuk, hogy előttünk pöttömnyi lány­ka halad hófehér pantallóban. Szőke haja kibuggyan sapkája alól. A hópelyhek játékos ked­vükben megtelepszenek szőke fürtjein, majd csepp formájá­ban végigbukfenceznek Pan­nika — gondolatban így ne­vezem el a szőke kislányt — arcán. Az én kis fekete tün­dérem Pannikához érve „il­Pesten annyi az ember, mint a konzervben a he­ring. Mint a sós hering. Mindenki be van sózva, mert mindenki rohan, s mint, ahogy a karácsonyi vásár­lások előtt lát­tam, mindenki mindent megvesz. Hogy jártam én. Elhittem a hirde­tések szövegét, hogy mindent le­het kapni az üzle­tekben, s mikor venni akartam, kiderült, hogy 57- es velour kalap és 42-es nylon ing nincs. Hiába, sok a vastagnyakú és a nagy fejű em­ber. A yáci utca vonzó hely, igaz, nem túlságosan olcsó. Sebaj. Be­megyek egy kesz­tyűs boltba, Pesti idill amelynek a kira­kata úgy csalogat­ja a félig agyon­taposott járókelőt. Azaz inkább be­mennék, mert na­gyobb a kirakat, mint a bolt, vi­szont három el­adó van benne.. Mosolyognak, mert ez minden­kinek kijár. Szó­kincsük szegényes. Több nyelven mondják: — Nincs! Éppen most fogyott el! Tessék holnap be­nézni! Mindenütt to­longás. Egy bun- dás hölgy a villa­moson új körcím­ei pő jé vei éppen a fájós tyúkszemem­re lép. Mivel fa­nyar mosollyal nézek rá, ő rám­szól : — Nem tud vi­gyázni? Nem akarok le- szállni, lesodor­nak. A Nyugati felé mennék, de honfitársaim a Boráros tér irá­nyába visznek. Fél órás kitérő után elérek célom­hoz, ha mindjárt szabálytalanul is. Szeretettel rám- füttyent egy rend­őr, és egy húszas erejéig lekötelez, majd tiszteleg. Megrövidülten megyek tovább. Akarom mondani, megrendültén. Több dologra jöt­tem rá áz ünnepek előtti Budapes­ten. De ezeket nem írom ide. Találják ki önök. Molnár Bertalan domos” szia köszöntéssel üd­vözli kis barátnőjét (ezek is­merik egymást!), kinek a szó hallatára széles mosoly ül ar­cára. A fekete, kesztyű nélküli és fehér kesztyűs kéz találko­zása nemcsak két gyermek barátságát fejezi ki. Karolin (meri így hívom magamban az én kis cigány barátnőmet) észreveszi, hogy Pannika job­ban fénylik a kelleténél. Megkérdi: — Pannika, nincs zsebken­dőd? — Nincs. Tudod, otthon fe­lejtettem. 1 Foltos kis rongydarab ke­rül elő. Beszélgetés közben Karolin észreveszi Pannika friss hótól ázott haját, mire megszólal: — Ha tudtam volna, hogy találkozom veled, elhoztam volna az ernyőnket, hogy ne ázzon meg a szőke hajad. Talán nincs is ernyőjük? De ha van is, tény, hogy nem magáért hozta volna el. Az óvodához érve egy féltő tekin­tet kíséri át Pannikát a túlsó oldalra, vajon nem csúszik-e el, majd megkönnyebbül, só­hajt. Sikerült. Többet nem tudok ^íuk. Talán nem is fontos. De egy biztos, ha mi, felnőttek egy­szer, talán nem is olyan na­gyon soká, megtanulnánk a gyermekek szívével szeretni, és talán még az sem nagy bá­torság tőlem, ha azt mondom, a gyermekek agyával gondol­kodni, mi is megindulhatnánk azon az úton, amelyen Panni­ka és Karolin jár. Juhász Imre FŐZŐCSKE (Budai Sándor rajza) HÍREK Tizenkét mázsa rongyot ad­tak át a MÉH-nek a tápió­bicskei Damjanich János út­törőcsapat tagjai a legutóbbi rongy gyűjtésnél. ★ A marxista—leninista esti középiskola hallgatói kedden számoltak be eddig végzett tanulmányaikról. Sikeresek voltak a beszámolók. Ülést tart a járási párt- végrehajtóbízottság ma dél­előtt 9 órakor. Fő napirendi pontként a nőmozgalom, fő­képpen a tsz-ekben dolgozó nők társadalmi és politikai helyzete, megbecsülésük sze­repel. ★ Titkári értekezlet lesz Nagy­kátán 18-án valamennyi párt- szervezet titkára részére. * A háromnapos reszortfele­lősi tanfolyam véget ért. A tanfolyam célja az alapszer­vezetek kollektív vezetésé­nek megerősítése volt. ★ A patronáló üzemek részé­re egész napos értekezlet lesz Nagykátán. Járásunk terme­lőszövetkezeteit a budapest— angyalföldi üzemek patro­nálják. Az értekezleten érté­kelik az elmúlt év eredmé­nyeit, és megbeszélik az idei feladatokat, terveket. Lakat alá került a tolvaj Tót Pál nagykátai lakos a közelmúltban megdöbbenve vette észre, hogy motorját va­laki ellopta. Feljelentése alap­ján hamarosan elfogták a mo­torkerékpártolvajt, Kéri János büntetett előéletű, Nagykáta, Verdungos u. 3. szám alatti lakost. A vizsgálatnál kiderült, hogy Kéri nem kezdő a szak­mában, s néhány olyan hol­mit raktároz lakásán, amely ugyancsak „kerülő úton” ke­rült hozzá. Még az elmúlt év májusában károsította meg a budapesti 42. Építőipari Vál­lalatot egy villanyfúróval és tíz méter kábellel. A házku­tatásnál megtalálták ezeket. Lakat alá került. w Autóbuszt lopott I Rehor István tápiószent- mártoni lakos egyik este ala­posan berúgott. Nyilván az j ital hatására, különös ötlete | támadt. Elhatározta, hogy lop Konyhaszakkör egy autóbuszt, és azzal kocsi- működik a tápió- ] kázik egyet. A parkírozóhe- szentmártoni mti-J lyen álló MÁVAUT-buszt ál- vclődcsi házban. A kulccsal felnyitotta, és mind­addig kocsikázott, amíg le nem fülelték. Túl azon. hogy lopott, itta- siitésével főzésével I san vezetett és ezzel mások ismerkedhetnek testi épségét is veszélyeztette. résztvevők számos világhírű magyar étel receptjével, meg. (Várallyai Béla felvétele) Bűnvádi eljárás indult elle­ne, megkapja büntetését, mely elveszi majd kedvét a hasonló szórakozásoktól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom