Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

19#4. NOVEMBER 1, VASÁRNAP f rím? .1 Szakember diplomaták Négy földrészen dolgoznak. A többi között Mon­góliában, Kubában, az Egyesült Arab Köztársaságban, Maliban, Irakban, Guineában. Vizet kutatnak, hogy többet teremjen a föld. Glóbuszunk mélyének titkát fejtegetik, hogy gyarapítsák az országok nyersanyag- vagyonút. Erőművet szerelnek, hogy terjedjen a fény, oszoljon — az évszázadokon át — a népekre erősza­kolt sötétség. Hidat építenek. Szakmák rejtelmeivel ismertetik meg az új élet útján járó országok lakóit, hogy megteremtsék a nemzeti fölemelkedéshez a leg­biztosabb alapot: az ipart. Mérnökök, kutatók, technikusok, sok féle szakma mesterei ők, akik megosztják a tudást, segítenek az emberibb élet kibontakozásában. Munkájuk nem ke­rül a napilapok első oldalára, elutazásukról gyakran cím nélküli néhány soros hírben számolnak be az új­ságok. Amikor hazatérnek, talán még ennyi nyilvános­ságot sem kapnak. A szerencsésebbek nyilatkoznak az MTl-nek, amit az újságok vagy felhasználnak, vagy nem. Pedig szerteágazó munkájuk, sokoldalú segítségük a kapcsolatok kovácsa a meghívó ország és hazánk között. De méginkább mondhatnánk: a proletár internacionalizmus gyakorlatának egyik nagy­szerű megnyilvánulása. Szakembereinket dicsérik, szeretik. Tavaly egyik dolgozónk elnyerte a kubai iparügyi miniszter kitün­tetéséi, amelyet „a legjobb külföldi szakember” szá­mára alapítottak. Az utóbbi időben harminc szakem­berünk ott-tartózkodásának meghosszabbítását kérték magyar szervektől a meghívó országok illetékesei. S ezzel egy időben újabb kérések is futottak be, mérnö­köket igényelve. Fehérköpenyes, vagy overállos „nagy­követeink” áldozatkész munkájukkal, magatartásuk­kal, barátságot teremtő, s ápoló szívélyességükkel jó hírnevet szereznek hazánknak és a szocializmusnak mindenütt, ahol csak megfordulnak. (r. s.) Vasárnap is átveszünk! Ezer vagonnal több takarmánykeverék készül az idén telnek, de feltétele a jó keve­rékkészítésnek is, amelyben minden tsz egyaránt érdekelt, hiszen ezt eteti jószágaival. Már eddig 850 vagonnal többet gyártottak takarmány- keverékből, mint amennyiről először szó volt. Kerek ezer vagonnal készül több! össze­sen 4300 vagon áll a jószág- tartó szövetkezetek rendelke­zésére. Nem mindig az az , ami annak látszik A minőségjavítás gondjai a Csepel Autógyárban A Csepel Autógyár 1958-hoz képest tavaly 22 százalékkal több teherautót exportált. Az idén 1963-hoz viszonyítva újabb 14 százalékkal növeli a külföldre szállított teherautók számát. A magyar gyártmányú traktorokban és az Ikarus autóbuszokban is Csepel moto­rok működnek. Az autógyár speciális — üzemanyag, ce­ment, tej, stb. — szállító gép­kocsijaiból, nyergesvontatóiból is mind több hagyja el az or­szágot. A gyár közvetlenül, vagy közvetve hatalmas ex­portszállításokban érdekelt. Az export évről évre növekszik, de az is igaz, hogy a külföldi vevők minden évben magasabb követelményeket támasztanák. Ha versenyben akarunk ma­radni a világpiacon, ezeknek a követelményeknek meg kell felelni. A Csepel Autógyárban jól is­merik a világszintet és minden erővel igyekeznek ezt elérni, de égy sor területen rajtuk kí­vülálló okok miatt nem tudnak előrejutni. Velük szemben a mérce a világszínvonal, ezt az export diktálja. Ugyan­akkor a kooperáló vállalatok elé saját főhatóságaik nem­egyszer alacsony minőségi kö­vetelményeket állítanak. Na­gyon sok területen a magyar szabványok is engedékenyek. A Csepel Autógyár azonban nem mondhatja a külföldi ve­vőnek, ha például elreped a sebességváltóház, hogy a So­roksári Öntöde eleget tett a szabvány minimális követel­ményeinek, amikor’ezeket le­gyártotta. A világpiac követel­ményeinek a sebességváltóhá­zak minősége nem felel meg. A házakat 20 milliméteres rá­hagyással öntik és sokszor a KI MIT TUD - OROSZUL Szóbeli verseny a felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére A Pest megyei Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Válla­lat most valóban széles ská­lán dolgozik. Még járnak ke­nyérgabona után is. A terve­zetthez hasonlítva igen kicsi az eltérés, a programot eddig 95.7 százalékra teljesítették. Legfőbb elfoglaltság a ku­korica és napraforgó átvéte­le. Ezek szállítását bonyolít­ják a rendelkezésre álló erők­kel. December utolsó napjára meg akarják szüntetni a sza­badtéri tárolásokat, tető alá viszik, illetve takarmánykeve­rékké dolgozzák fel. Éppen, mert az idő sürget s jó lenne valóra váltani a fenti elképzeléseket, a válla­lat mindent elkövet az átvé­tel megkönnyítésére. Ha va­lamelyik tsz — elfoglaltságá­ra tekintettel — bejelenti, hogy csak szombat délután, vagy vasárnap hozza termé­két, akkor is rendelkezésre áll­nak. De hétköznapokon is át­vesznek — a hivatalos időn túl is — ha ezt az átadó fél előre jelzi. A megyei felvá­sárló vállalat mindössze any- nyit kér, hogy tiszta és száraz terméket hozzanak, mert ez feltétele a vitamentes átvé­irodalom legnagyobb époszai- ból, Tasso, Dante és Ariostó remekműveiből, itt kezdett be­le az elavult nyelvezetű Zrí­nyiász átírásába, ezeken kívül poétikai és nyelvészeti tanul­mányokat is írt. Rajta kívül tanára volt azokban az évek­ben a gimnáziumnak a többi között még Salamon Ferenc, Szabó Károly, Szilágyi Sándor — a magyar történetírás úttö­rő nagyjai — valamint Szász Károly is, az író és műfordító. Csaknem valamennyien fegy­verrel, tollal harcoltak a sza­badságharc alatt az ország függetlenségéért, a Bach-kor- szakban aztán rejtőzniük kel­lett és a körösi gimnázium fa­lai között találtak menedéket. Joggal mondhatta a körösi esztendőkre visszaemlékező Arany János, már mint a Ma­gyar Tudományos Akadémia főtitkára, hogy az ötvenes évek elején Nagykőrösön élt és dolgozott a fél akadémia — egyszerre hat akadémikus volt a körösi tanárok között. Közben a nagyszerű társa­ságban talált baráti körre Tö­möri Anasztáz, aki ugyanab­ban az évben, 1823-ban szüle­tett, mint Petőfi. Dunaföldvári görög boltos volt az apja, lel­kes híve a magyar reformkor­szak eszméinek. Szívvel-lélek- kel magyarrá nevelte fiát is, aki magyarságát azzal is do­kumentálta, hogy családi ne­vét, a Theodorovics nevet To- morira változtatta és már ezen a néven szerzett mérnöki ké­pesítést. Nagyon szegény, kis­pénzű fiatalember volt. nyolc reserves esztendőn át magán­Felszabadulásunk 20. évfor­dulójának méltó megünneplé­sére készülnek a diákfiatalok: az általános iskolák VII—VIII. osztályos, valamint a középis­kolák III—IV. osztályos tanu­lói jubileumi orosz nyelvi szó­beli versenyen mérik össze tudásukat. A versenyt a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság rendezi, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Úttörők Szövetsége támogatásával. Az elmúlt évi verseny ta­tanítóskodott, közben tudomá­nyos értekezéseket, matemati­kai tankönyvet írt, de érdeklő­dése már az irodalom felé fordult. Tudományos munkái­ra figyelt föl a körösi gimná­zium és így esett, hogy 1853- ban, amikor pályázatot írtak ki a matematikai katedrára, két református pályázóval szemben rá, a görögkeleti val- lású fiatal tudósra esett a presbitérium választása. Arany János rögtön barát­ságába fogadta a lelkes fia­talembert és mindig a leg­nagyobb szeretettel, elismerés­sel írt, beszélt róla. Tömöri Anasztáz anyai nagybátyja a lengyel szár­mazású Baranovszky Miklós volt, dúsgazdag műgyűjtő, akinek hamburgi és bécsi pa­lotája zsúfolva volt mű­kincsekkel. Ez hagyta vagyo­nát a körösi gimnázium fiatal tanárára, akiből így lett má­ról-holnapra dúsgazdag me­cénás. Amint ugyanis megkapta a hatalmas örökséget, rögtön száz arany jutalmat tűzött ki egy magyar történelmi drá­mára. A fejedelmi díjat két pályázó között osztotta meg a zsűri, az egyik Jókai Mór volt, aki a Könyves Kálmán című drámájával pályázott, a másik Hegedűs Lajos er­délyi színész, akinek Bíbor és gyász című pályamunkája nyerte meg a bírálók tetszé­sét. Tömöri Shakespeare-rajon- gó volt és hogy megteremtse a pasztalatai alapján, a vetélke­dőt három fordulóban fogják lebonyolítani. Az első, iskolai szinten rendezendő versenyre 1965. januárjában kerül sor megyénk általános és középis­koláiban. Az első helyezettek ezután városi, illetve járási szinten adnak számot tudá­sukról a zsűri előtt. A járási és városi győztesek harmadik — megyei — fordulóját már- | cius első felében rendezik meg Budapesten, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság Gorkij-ía- sori székházában. Shakespeare-kultuszt Ma­gyarországon, elhatározta, hogy saját költségén lefordít- tatja és kiadatja a nagy an­gol drámaíró munkáit. Ma­gára vállalta a fordítók tisz- teletdíját és az egész nyom­daköltséget is, amikor aztán elkészült az első teljes ma­gyar, tizenkilenc kötetből álló Shakespeare-sorozat, azt a Kisfaludy Társaságnak ajándékozta. Katona Józsefnek, a Bánk bán költőjének első szobrát is Tömöri Anasztáz csináltatta Kecskemét számára. A bronz­szobor ma is egyik dísze Katona szülővárosának. De id. Lendvay Mártonnak, a magyar színművészet egyik legnagyobb alakjának is ő ál­líttatott szobrot. Bőkezűen támogatta az élő magyar irodalmat, pályadíja­kat tűzött ki és anyagi segít­séget nyújtott a szűkölködő íróknak és költőknek. Segítő keze elért az élete végén sú­lyos gondok között vergődő VÖrösmartyhoz is és a nagy költőfejedelem sírboltját is ő készíttette el. Amikor kézhez vette dús örökségét, természetesen meg­vált nagykőrösi katedrájától, de magától az öreg gimná­ziumtól sohasem szakadt el. Amikor búcsút vett a ta­nári kartól, közölték vele, hogy továbbra is a gimnázium tiszteletbeli professzorának te­kintik. Ha valamire, hát er­re haláláig büszke volt. Bőkezűen áldozott azért, felét már hajszálrepedéssel szállítják az autógyárnak. A kovácsolt főtengelyek ' is olyan ráhagyásokkal érkeznek a Kovácsológyárból, hogy da­rabonként átlag 54 kiló anya­got kell leforgácsolni. A fölös­leges anyag persze benne van a motor árában, nem kevésbé a munkaidő, ami az 54 kiló le- forgácsolósához szükséges. Csupán ez az egy tétel évente több tízezer forint fölösleges költséget és tetemes anyagpa­zarlást jelent, akadályozza az önköltségcsökkentést, nehezíti a külföldi eladásokat. Az autó­gyár azonban így is kénytelen j átvenni az előkovácsolt tenge­lyeket, mert a szabvány mini­mális előírásainak megfelelnek. Ugyanez volt a helyzet az Országos Gumiipari Vállalat által gyártott gumiabroncsok minőségénél. A szabvány elő­írásainak megfelelően legyár­tott kerékböpenyek sem élet­tartamban, sem külalakban nem érték el az exportminősé­get. A külföldre szánt teher­gépkocsikról az átadás során csak júliusban több száz gu­miabroncsot kellett lecserélni a magyar szabvány által megen­gedett, de a külföldi átvevőnek egyáltalán nem tetsző szépség­hibák miatt. A magyar gumi­abroncsok zöme erősen igénybe vett tehergépkocsiknál 50 ezer kilométer után már használha­tatlan. A külföldi vevő ennek dupláját követeli. Az Országos Gumiipari Vál­lalat a közelmúltban valamivel nagyobb önköltséggel 25—30 százalékkal hosszabb élettar­tamú teherautó köpenyek gyártását kezdte meg. Ez je­lentős lépés a világszínvonal felé. A minőségjavulás átvitt értelemben és ténylegesen is mennyiségi növekedést jelent. Egy 100 ezer kilométer élet­tartamú gumiabroncs két 50 ezres élettartamút pótol, tehát megduplázza a termelést. A minőségjavítással sok milliós üzembővítési beruházásokat lehet megtakarítani, tehát nép­gazdaságikig feltétlenül hasz­nos akkor is, ha a gyártó vál­lalat mutatószámai némiképp romlanak. Sajnos, a minőség javításával kapcsolatos muta­tószámromlás a vállalatra nézve akkor is hátrányokkal jár, ha annak népgazdasági hasznossága többszörösen fe­lülmúlja a felmerülő többlet- költségeket. Pedig az ilyen vál­lalat — mint az Országos Gu­miipari Vállalat is — nem büntetést, hanem dicséretet ér­demel és ezzel együtt termé­hogy a körösi gimnáziumban minél szebb eredménnyel tanulhassák a magyar iroda­lomtörténetet, a stilisztikát, a poétikát a tanulók. Minden évben busás jutalmakat tű­zött ki a nyolcadik osztály legderekasabb tanulójának, később ötszáz forintos alapít­ványt létesített azoknak a diá­koknak a megjutalmazására, akik a legjelesebb magyar dolgozatokat írták. A nevezetes kortársak emlékét a körösi gimnázium Arany János Múzeumának falán két tabló őrzi. Az egyi­ken,. jeles társaságban ott van Tömöri Anasztáz arcképe Is: szép, komoly, feketeszakállas férfiarc. A legnagyobb ma­gyar mecénás arca. Azért volt ő a legnagyobb, mert ha­talmas örökségét szinte az utolsó krajcárig a magyar irodalom támogatására, a közművelődés fejlesztésére fordította. Amikor 1894-ben meghalt, nagy vagyonából örököseire alig maradt va­lami. Nagykőrös — szerényen bár — mégis fenntartotta emléke­zetét. A város központjában a Tömöri utca neve bizonyítja, hogy nem feledkeztek meg ró­la. És látható még az a pa­rányi házikó is, amely hajda­nában görög templom volt, majd a gimnázium fiatal matheseos professzora talált benne hajlékot. Most apró óvodások tipegnek, énekelnek, játszadoznak benne. Magyar László szetesen ösztönző anyagi el­ismerést is. Azok a pénzügyi és egyéb szabályozó rendelke­zések, amelyek ma már aka­dályozzák, hogy — akár kisebb | többletköltséggel is — a minő- l séget javítva nagy népgazdasá- : | gi haszonhoz jussunk, elavul- : tak, gyors felülvizsgálatra szó- í rulnak. A jó törekvések, a jó \ munka büntetése ellentmon- \ dús, amely a fejlődés' során ke- ; letkezett és amelynek ésszerű | feloldására megvan minden lehetőségünk. j A minőségjavítás útjából: el kell távolítani minden kor-: látozó rendelkezést, mert ezek más területen is hát-: rányosan érvényesülnek. A Csepel Autógyárnak is sok j | gondot okoz a kohászattól \ ! kapott acélanyagok ugyan- í j csak szabványos, de a világ-: i piacnak meg nem felelő mi- : nősége. A húzott és henge­relt acélok inhomogenitása, rétegessége, a kovácsolásnál fellépő repedékenység és az alkotók összetételének nagy — de a szabvány laza elő­írásainak megfelelő — szóró­dása bizonytalanná teszi mind a tervezőt, mind a j gyártástechnológust. S mivel j sok anyagtípusban nem bíz- i hatnak, a meghibásodásokat í túlméretezéssel igyekeznek el- : kerülni. Ennek ellenére elő- | fordul, hogy az egyes tar- ! talékalkatrészeket . alig győ- ! zik gyártani. A műszakilag : számítottnál jóval több fogy : bütykös tengelyből, forgaty- \ tyús tengelyből és még né- j hány alkatrészből. Minél gyengébb anyagminőségűek ugyanis a nagy igénybevétel- ; nek kitett alkatrészek, an-: nál gyakoribb cserére van \ szükség. Erősen i rontja az exportlehetőségeket) i ha a külföldön működő Cse- pel-moiorokbua gyakori*? az alkatrészcsere, mint a külföldi cégek motorjaiban. Ha a kohászati alapanya­gok minősége nem javul, a jövőben még nagyobb nehéz­ségekre lehet számítani. A gyenge minőségű alkatrésze­ket két-háromszor kell cse­rélni egy jó minőségű élet­tartamán belül. Azaz, két- háromszor annyi megmun­kálási idő, energia és rezsi- költség terheli, tehát mini­mum még egyszer olyan drá­gák az ország számára, mintha jobb minőségű anyagból ké­szítették volna. Sokan azt mondják, a jobb anyag több pénzbe kerül, s ez megnövelné a gépkocsik, motorok előállítási árát. Va­lószínű, hogy megnövelné, de népgazdasági szinten nem fi­zetnék rá. Megbízható mi­nőségű anyagból kevesebb kell, a tervező elkerülheti a túlméretezéseket. Csök­kennie kell a gyártás so­rán az anyaghibákból szár­mazó selejtnek és a szere­lésnél ma még nagyon sok munkaidőt igénylő javító munkának, alkatrészcserének. A jó minőségű motorok na­gyobb élettartama és üzem- biztonsága nagyobb expor­tot, nagyobb sorozatgyártást tesz lehetővé. A minőségja­vítással egyenes arányban csökkennek a garanciális költségek is. Lehet, hogy az itt jelentkező megtakarítások nem fedezik a minőségja­vítással kapcsolatos összes költséget, de a differencia többszörösen megtérül az or­szágban levő Csepel-moto- ral működő traktorok, te­herautók, autóbuszok állás­idejének törvényszerű csöke- nésében és a sokkal rit- : kábban szükséges alkatrész- : cserék költségmegtakarításai- : ban. j Nem mindig az az olcsóbb. í ami annak látszik. Amikor ; ugyanazon termék élettarta- : ma duplájára növekszik, ha \ 25—30 százalékkal többe ke- j riil is az előállítása, még min- ! dig ez az olcsóbb. Ezt min- i denkor népgazdasági szintű ! számításokkal kell eldönte- : ni. De nem az üzemben. ; hanem ahol rendelkeznek az : egész népgazdaságra vmnat- \ kozó áttekintéssel, adatok- i kai; a minisztériumokban. j Lovász Vince ^ ÚJONNAN VÁLASZTOTTAK A monori járás öt, újonnan választott KISZ-titkárát mu­tatjuk be olvasóinknak: Bakó Gézáné vecsési csúcstit­kár. Községi könyvtáros, je­lenleg is tanul, a könyvtárosi főiskola elsőéves levelező hallgatója. Kiss Péter, a monori gimná­zium harmadik osztályos, ki­tűnő tanulója. Kiváló mate­matikai tehetségével joggal vívta ki tanárai és osztály­társai elismerését. Szabó Margit a monori Fod­rász Ktsz-ben tanuló. Párhu­zamosan az esti gimnázium harmadik osztályát végzi. Tarczay Zoltán a gyomról Petőfi Tsz agronómusa. Most végezte a zsámbéki felsőfo­kú technikumot. Tudomá­nyos cikkei szakfolyóiratok­ban jelennek meg. Fodor Tibor, a Maglód! Vas- és Fémipari Ktsz öntőtanuló­ja. Kitűnő eredménnyel végzi az ipari technikumot. (Foto: Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom