Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

FITST MEGYEI 1964. FEBRUAR 23, VASÄRNAP A megyei gyermek- és if­júságvédelmi állandó bizottság szeptemberben ezt rögzítette egy jelentésében: „egyes he­lyeken, például Vasadon, az állami gondozott gyermekek nem tiszták. Az egészségügyi ellenőrzéskor elmondták, hogy fürdésről szó sincs és a mosdás is csak allMlomszerű”. Mint Zoro és Huru, úgy áll­nak egymás mellett a vasadi általános iskola igazgatói iro­dájában a hetedikes B. Feri és M. Lajos. Mindkettő nagy kópé és a bizottság megállapí­tásai annak idején rájuk is vo­natkoztak. — Szép a ruhátok — kez­dem a beszélgetést. — Honnan kaptátok? — Utalványra vettük, amit kapunk. Ferin sötétkék, zippzáras tréningruha, Lalin felnőttes zakó és nadrág. Ingük nem piszkos, de tisztának sem mondható. Viszont tekintetbe kell venni, hogy fiúgyerek hordja. Ugyanez vonatkozik gondosan hátradugott kezük­re. Sajnos, füleiket nem tud­ják hová tenni, azokon meg­látszik a csutakolás hiánya. — Jól érzitek magatokat Vasadon? Hogy bánnak vele­tek odahaza? — Jól. Vasárnap tíz forint zsebpénzt is kapunk. — Mire költitek? — Mozira. Időnként beme­gyünk Monorra. — Hogy álltok a tisztaság­gal, a fürdéssel? Mikor lcaptok tisztát? Lajos megfontoltan válaszol: — Hát, amikor piszkosak va­gyunk, meg ott az ideje, hogy mossanak ránk. — Hol alusztok? — Benn a szobában, az ágy­ban. — Szerettek enni? — Azt igen — válaszolják egyszerre. — Tejet is annyit iszunk, amennyit akarunk. — Szerettek-e cipőt tisztí­tani? — Muszáj — jelentik ki tő­morén. ......* ~ — A tanulás? Mély hallgatás, pislogás. Szerencsére felberren csengő, vége a szünetnek, kisebbik megkönnyebbülten rázza sűrű üstökét. Még egy igazi kópé mosolyt villantanak ? felénk, harsányan köszönnek, f, aztán kilódulnak az ajtón, ne- f, hogy folytassuk az „inkvizí- dót”. á y — Az igazság az, hogy ezek- ff kel a gyerekekkel tényleg több ff i a gond, mint a családban fel- ^ j növőkkel — mondja Szálai ? László igazgató. — De nem ók f a bajok okozói, hanem a kö- rülményeik. i — És mit tesz az iskola a ff gyerekekért? f — Az ősszel külön szülői ér- jj tekezletre hívtuk meg az ál- larni gondozott gyermekek ne- £ velőszüleit. Kevés kivétellel 'f mind eljöttek. A községi ta­nácsülés és a pártszervezet is foglalkozik a helyzetükkel. De sokkal többet kell törődnünk velük. Az igazgató maga is vasadi születésű. Jól emlékszik, hogy a múltban nem tizenhárom, hanem sokkal több „menhe- lyi” gyerek volt a községben. Akkor így hívták őket s ez fedte is a va’óságot. mert el­látásuk és a velük való törő­dés jóval gyengébb volt, mint most, holott még ma is akad tennivaló. Általánosítani sem­miben, így ebben a kérdésben sem szabad, de azért érdemes elgondolkozni Szalui László igazgató „kérdőívén”. — Tavaly összeállítottam egy kérdőívet huszonöt kér­déssel. Elvittem mindazok­hoz a szülőkhöz, akik állami j gondozott gyermekeket nevel- I nek. — Milyen kérdések szere- í peltek az íven? •— Ki mikor fürdőit? Meny­nyi az iskolai takarékbélyege, mennyi a saját és az általa gondozott állami gyerekek­nek? Ki hajtja ki vasárnap a teheneket? Az őszinte vála­szok — nem akart senki fél­revezetni — még jobban meg­erősítették, amit amúgy is tudunk. A gyerekek ellátása bőséges, változatos. A bánás­módban van azonban megkü­lönböztetés. Nem rosszindu­latból, de nem hagynak időt a tanulásra. Ezeknek a gyer­mekeknek amúgy is rosszab­bul megy a tanulás, s a ne­velőszülők nemhogy ezen se­gítenének, inkább még má9 tennivalókkal terhelik meg őket. Legtöbbször olyasmi­vel, amit a gyerekek könnyen elvégezhetnék, de a tanulástól elvonja a figyelmüket és ide­jük sem marad rá; Míg szép id3 volt. a2 igazgató rendszeresen ellen­őrizte a tehenésző gyerekeket. Az általános kép ez: ebéd utá*- a gyerekek kezébe nyomják a tehén kötőfékjét. Este hétig legeltetnek. Akkor még elviszik a gyűjtőbe a te­jet, vacsoráznak, és utána ta­nulhatnak, ha van kedvük és erejük. Az állami gondozott gyerekek nevelcszüleínek ér­tekezletén megállapodtak, hogy kora délután csak tanu­lással tölthetik a gyerekek az idejüket. Ilyenkor korrepetál­nak a melléjük beosztott jó tanulóval a „segítsd tanuló­társadat” mozgalom kereté­ben. Ennek köszönhető, hogy a gyerekek tanulmányi átlaga, ha nem is kiugró, de már emelkedett. — És mi a helyzet a tiszta­sággal? — A jelentés megírása óta a gyerekekkel való törődés társadalmi feladattá vált. Életkörülményeiket azóta is rendszeresen ellenőrizzük. Benn az iskolában a tisztasági felelős tanár a testnevelési órán ellenőrzi fehérneműjü­ket és ápölitságukat. — Hová sorolják azt a két fiait, akik itt voltak az előbb? — Nehéz válaszolni. Az bi­zonyos, hogy változott a hely­zet, amióta az otthoni mos­dósra is kiterjed a figyel­münk. Az idősebbek, akik gyermekeket vesznek maguk­hoz, általában nem alkalma­sak erre, mert sokszor maguk sem törődnek a tisztasággal, a környezetükkel. A gyerme­kek az államtól sok és szép holmit kapnak, de hogyan jelennek meg az utcán, már a nevelő családtól függ. A nálunk lefolytatott vizsgálat jó tanulság volt arra, hogy felismerjük — a tanításon túl nevelnünk, istápolnunk kell azokat a gyferekeket, akiknek a mostoha sors nem juttatott gondos anyai kezet. Komáromi Magda VITA Hozzászólások „A kíméletlenek nemzedékéihez Mégsem általánosítok! Több, mint másfél hónapon keresztül tartott a vita lapunk hasábjain a „kíméletlenek” nemzedékéről, s a beérkezett hozzászólások jelentős száma, valamint a vélemények sokrétűsége is azt bizonyította, hogy élő, eleven problémára tapintott rá a vitaindító cikk, s a problémák további megvitatására is szükség van. Ügy érezzük azonban, hogy ez már túlnő a lap felada­tán, s elsősorban az ifjúsággal foglalkozó szervek és szervezetek feladata. Ez alkalommal utoljára adunk összeállítást a beérkezett levelekből, s a jövő vasár­napi számunkban összefoglaljuk a vita tanulságait. V A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\, AZ EREM KÉT OLDALA Elég sok vélemény elhang­zott már a vitában, de olyan­nal, amely kellően mérlegelte volna mindkét oldalt, a jót és a rosszat is, csak ritkán talál­koztam, inkább végletes állás­pontokat fejtettek ki a hoz­zászólók, csak fehéret vagy esc : feketét. Mire gondolok? Naponta utazom lakóhe­lyemről a fővárosba, munka­helyemre, s a vonaton is al­kalmam van megfigyelni a fiatalokat, sőt, lévén magam is nem túl öreg, sokszór szót is váltok velük. Azt hiszem, sokan vannak olyanok, akik hozzám hasonlóan meglepve tapasztalják: a mai fiatalok érdeklődése szinte hihetetlenül sokrétű, a napi politika ese­ményeitől a technikai újdon­ságokon át a legújabb tánc­zenei számokig terjed. Vajon e sokrétű érdeklődés kielégíté­sére felhasználunk-e minden lehetőséget? Tudom, hogy vannak jól dolgozó KISZ- szervezetek, azt is, hogy az MHS — különösen technikai vonatkozásban — sokat tesz ez irányban. Ügy érzem, még­is sűrűn találunk fehér fol­tokra, olyan fiatalok csoport­jaira, akikhez nem jut el az okos szó, az irányító, segítő tanács, s akik magukra ma­Az fiM. 25. sz. Állami Épí­tőipari V.. Bp. XXL. Cse­pel, Kiss János altábor­nagy» u. 19—21. ÁLLANDÓAN FELVESZ Vác és környéke. Gödöllő, Aszód, tkiad és környéke, valamint budapesti munka­helyeire kőműves, ács. áll­ványozó és vasbetonszerelő szakmunkásokat. továbbá kubikosokat és férfi segéd­munkásokat. Vidékiek ré­szére munkavállalói (taná­csi) igazolás szükséges Je­lentkezés a fenti címen Ezenkívül tmk-géplakaloso- kát Jelentkezés XXI ke­rület. (Csece!) Rákóczi Fe­renc u. 197. alatt. f, A C09 köbméteres víztorony <! szeptemberre elkészül. Ha ki- ff építik a csőhálózatot, az egész í várost el tudja látni í Munkában a Siklós-brigád. A beton födémlapokat illesztik be az egyik Széchenyi ntcai házba radva nemegyszer ostobasá­gokba keverednek. Sokszor hallom: unatkoznak a fiatalok. Lehet, hogy téve­dek, de azt hiszem, nekünk, a „harmincasoknak” kellene többet tenni azért, hogy ne unatkozzanak, akár úgy is, hogy sűrűbben eljárunk közé­jük. Én még ma is el-elme- gyek munkahelyemen a KISZ-szervezet egy-egy ren­dezvényére, de sajnos, a ma­gam korabeliek közül egye; dűl teszem meg ezt. A többiek mosolyognak is rajtam, s azt hangoztatják: „nem ne­künk való már az”. Túl köny- nyen lemondanak a KISZ- szervezetek a „kiöregedett” tagokról, ahelyett, hogy to­vábbi segítségüket, tanácsai­kat kérnék, hiszen többségünk régóta részt vesz az ifjúsági mozgalomban, lenne átadni való tapasztalatunk. Talán ez az egy apró észrevétel is segít abban, hogy meglássuk az érem két oldalát: ne csak bí­ráljuk őket, ne csak vitatkoz­zunk róluk, hanem segítsünk is. Papp Sándor Monor Elhamarkodott ítéletek Lehet, hoerv nem tartozik szoro­san a vitához, űe szeretném, ha meerhallsatnának: két lányom van. gimnáziumba .iámak mind a ketten. Nem „asryonöltöztetésről” van szó. de modern, nekik való ; dolgokban járatom ólcet. Mégis ; olyan megjegyzéseket kaptam, ; hogy „huligánok”, meg „mi lesz \ ezekből a gyerekekből?*’ Talán ; túlzott dolog valakit azért huli- ; Kánnak nevezni, mert a hidegben 5 nagyon Is praktikus nadrágot ; hordja, de elhamarkodott ítéllce- ! zés mindenképp a külső alapján ' nyilatkozni. Két kislányom jó ta- - nuló. otthon sokat segítenek. ; nincs velük különösebb bajom. ; Amikor rájuk nézek, eszembe jut. ; amikor én voltam ennyi idős, ne- ! kém is, társnőimnek is meg vol- j tak a magmik bolondságai, bár j az biztos, hogy más gondjaink | voltaic, mint most nekik. Ez azon- ; ban nem ok arra, hogy őket ! szidjuk, értetienek legyünk, s ha ! őszinte akarok leírni: kicsit irí- ! gyeljük őket azért, mert — fiata­lok! S. S.-né Gödöllő KELLEMES MEGLEPETÉS Budapesten voltam vásá­rolni, s elég nagy csomagok­kal szálltam le a vonatról, főtt is a fejem, hogyan jutok velük haza. Néhány métert tudtam csak megtenni, amikor utolértek a szintén a vonatról jövő fiúk, s mindhárman el­vették csomagjaimat, hogy segítsenek. Egészen a kapuig elhozták, bár nem erre esett az útjuk, de azt mondták: „nem számít”. Amikor pénzt akartam nekik adni, nem fo­gadták el, azt mondták, hogy: „nem azért tették”. Idős asz- szony vagyok, nagyon jólesett e- az apróság, s azt hiszem, e három fiúnak nem kell szé­gyenkeznie, amikor a nemze­dékükről szóló vitát olvassák. Varjai Vilmosné Érd Szemtanúja voltam de lapiuk- ban is olvastam arról a vereke­désről. amelv hosszú Ideig szó­beszéd tárgyát képezte itt Mike- budán. Igaz. csúnya dolog volt. de rögtön hozzá kell tennem- né­hány notórius kötekedőről, fiúról van szó. akik nem férhet­nek a bőrükbe. ök valóban minden alkalmat megr arra. hogy botrányt rend s nem hogy röstellnék. még büszkék is kétes értékű „tetteik­re”. Vajon okos dolog miattuk elparentálnj az fiatalt, vagy akárcsak a budai fiatalokat? Néllányuk a többiek rendesek, becsületesek. Többet nyomhat-e a latban né­hány. mint a döntő többségT Sokan mégis a kirívó pálcáikból ítélkeznek, s ez öreg hiba. Sz. P. Mikebuda Rendelet van... Mindennap a Keleti pá­lyaudvarról járok haza, s lá­tom, a restiben, a söntéseknél, de a mozgó árusoknál is szó nélkül kiszolgálják a fiatal korúakat szeszes itallal. Azért még nem is szólnék, hogy egy pohár sört megisznak, de ha megrendelik a pálinkát meg a rumot, azt is megkapják. Vajon miért van akkor a mi­niszteri rendelet? Jóra vé- zet-e, ha valaki ilyen fiatal korban rákap az italra? Csak rosszra vezethet. Nem ártana, ha sűrűbben és alaposabban ellenőriznék e tekintetben a vendéglá lóipart! O. S. Maglód EZ NEVELÉS? Szándékosan nem írom meg a nevem, mert nem akarok senki­vel haragot de azt hiszem, oku­lásul érdemes leírnom azt. ami­nek fültanúia voltam. Szomszé- domékuii beszélgettem, amikor hazajött tizenhét éves fiuk. ledo­bálta magáról a ruhát, s az any­ját sürgette, hogy ..mi lesz már. azt akarja. hogy elkéssek?”, ugyanis bálba ment. Az anyja ki is készített neki mindent, s ami­kor a fiú felöltözött, odaadott neki ötven forintot azzal, hogy „ezt eJköltheted”. s hozzátette: . be ne rúgj nagyon!” ötven forintért bizony kemé­nyen meg kell dolgozni, s sze­rintem könnyelműség egy tizenhét éves fiúnak egyetlen este ennyit adni költőpénznek. Ez azonban a kisebb baj. A nagyobb az. hogy a mama nem helyteleníti a gye­rek fiatal kora ellenére az ivást- annyit kér csak. nagyon be ne rúgjon! Ilyen előzmények után nem csodálom, hogy a környéket felébresztő danászássnl jött haza a fiú. hajnalban négy órakor.., Még többre kérjük őket A vitában elhaagzott hozzá­szólások közül legnagyobb ér­deklődéssel Ladányi Istvánét olvastam, s teljesen egyetért - vele, hogy a pedagógusok­nak — maga is az — még többet kell tenni a fiatalok ne­velése érdekében. Jó dolo§ hogy némelyik iskola, s né­hány pedagógus figyelemmel kíséri a szárnyukra bocsátott fiatalokat, ez azonban sajnos nem általános szokás, pedig rendkívül hasznos lenne. Azt hiszem, valamennyi gyermeké­ért aggódó szülő nevében kér­hetem a pedagógusoktól: ha erejükből telik, kísérjék figye­lemmel még egy-két évig volt tanítványaik sorsát, nagy szolgálatot tesznek vele a szü­lőknek, de elsősorban a gye­rekeknek, akik így könnyeb­ben elkerülhetik a buktató­kat. Remélem, kérésem meg­hallgatásra talál. Krizsán Ferenc Cegléd A jövő héten valószínűleg megjön az enyhülés ^ A Meteorológiai Intézet táv- ff prognózis osztálya tájékozta- ff tásul közölte: számos jel mu- tat arra, hogy a jövő hét má- ff sodik felében — a „jégtörő í Mátyás” néven ismert perió- 'f dús-váltó táján — megjönnek % az erős „télsöprö" szelek és a ff rég várt enyhülés is. Az elő- f, rejelzés szerint a következő 36 f, órában lényeges változás még ff nem lesz hazánk időjárásában: f, a vasárnapra virradó éjszaka f, országosan mínusz 6—mínusz ff 10, a keleti megyékben he- íjlvenkint mínusz tíz—mínusz 15 ff fokig süllyed a hőmérséklet. A 'f vasárnapi maximumok, a de- f rillt, száraz idő ellenére, álta­lában fagypont körül marad­nak, legfeljebb néhány helyen emelkednek kissé nulla fok fölé. — Növekszik a hazai hal­fogyasztás — állapították meg a gödöllői Agrártudományi Egyetem szakemberei. Jelen­leg a húsfogyasztás 3,2 száza­lékát teszik ki a különböző halféleségek. Közismert, hogy a nagyvilágban a nehéz fizi­kai munka fokozatos csök­kenésével párhuzamosan nő a könnyen emészthető hús­félék, így a hal és baromfi fogyasztása* A víztorony tövében Vetélytársa akadt Cegléd legmagasabb pontjának: felhúz­ták a készülő víztorony betonköpenyét. Igaz, a torony hét mé­terrel alacsonyabb a református templomnál, de így is a nagy határú város, Cegléd fölé magasodik. A víztorony tövé­ben a távlati fejlesztési tervek alapján új városrész épül. A Széchenyi utcában OTP-sorházakat húznak fel a ceglédi járási építő ktsz dolgozói, összesen 50 lakás készül, ebből húszat már átadtak. S nem messze a Széchenyi utcától kijelölték már az új állami lakótelep helyét: 600 lakásos lesz, 600 család talál itt otthonra. j A „Állami gon A házakon már a befejező munkálatokat végzik. Rövidesen ide is beköltözhetnek a lakók (Gábor Viktor íelvj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom