Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-21 / 43. szám

1962. FEBRUAR 21, SZERDA TEST hegyei 3 Egy kis baj van Petőfi „Alma Materiében! — Híreket akar? írja meg, hogy elkészült a Petőfi Gim­názium új szárnyépülete. Az aszódi diákság régi problémá­ja oldódott meg végre: korsze­rű tornatermet, öltözőket, or­vosi iszobát. mosdókat és — nem utolsósorban — két új tantermet kaptak! Éppen jó­tok már most is rozsdás fol­tok csúfítják a vadonatúj fa­lakat. s átázott a parkett is. Az ÉM. Szerelőipari Vállalatá­nak szakemberei szerint ezen kár fennakadni, mert egysze­rű a megoldás: edényeket kell alárakni, hogy abba csepegjen és kész! Most már csak csepe­ték a terem mellé a tornaszer- tárt. Csakhogy a szertár ajta­jának magassága 220 centimé­ter, a felemás női korláté pe­dig 230! Az igazgatóság kérte, hogy neonvilágítást szereljenek a tornaterembe. A fénye erő­sebb, mint a villanyégőké, s gazdaságosabb is a villanynál. Kérésüket nem teljesítették, ehelyett harminc darab 100 wattos égőt süllyesztettek a mennyezetbe. így legalább, ha kiég egy égő — mintahogy már most sem ég néhány! — nem tudják kicserélni; ráadásul a harminc izzó olyan gyenge fényt ad a hatalmas teremben, mint a hangulatvilágítás. Végül benéztünk a kazán­házba. A régi épületet egy da­rab koksz-kazán fűtötte. Az építkezés generál vállalata az ÉM. 25-bs Építőipari Vállalat szakemberei azt ígérték, hogy a régit elviszik, s három új, háztartási szénfűtésű kazánt hoznak, azok biztosítják majd az egész gimnázium fűtését... A régi kazán maradt, s mellé egy darab háztartási szenes­kazán került. Mivel a két szén­féleséget nem lehet összeke- i verni, külön tárolóhelyiség kellene a háztartási szénnek. Sajnos, V. Alfréd tervezőmér­nök erről megfeledkezett. Széntároló helyett azzal a jó- tanáccsal szolgált az igazgató­nak, hogy ..építtessen egy suf- i nit az udvaron’-. Egy sufnit Ha rövid a karod — toldü meg egy létrával?! Konnektor — magasugróknak — kétszáznyolcvan mázsa szénnek! Arról nem is szólva, hogy miből?! A január 12-én megtartott műszaki átadáskor felvett jegyzőkönyv előírta, hogy a generál vállalat köteles eljut­tatni az átadási dokumentá­ciót az üzemeltetőnek — vagy­is a gimnázium igazgatóságá­nak. A vállalat bokros teendői közepette — ez ideig — erről is megfeledkezett. A történeti hűséghez még egy apróság tartozik: a feb­ruár 12-ére kitűzött hiánypót­lási átadás nem történt meg. Hiába jelent meg a megyei tanács tervosztályának átve­vője, látogatásából csupán egy­oldalú jegyzőkönyv született, amely rögzíti, hogy a végső határidőre sem javítottak ki 24 súlyos hibát. Az átvevőnek ugyanis — egy kivételével — nem sikerült találkoznia a ki­vitelező vállalatok képviselői­vel. Pedig ők is ott voltak. Csak valami „fatális véletlen” folytán negyven percen ke­resztül elkerülték az átvevőt. Nem is csoda, abban a nyolc­tíz helyiségből álló „irdatlan” épületben! Most már csak az a kérdés: meddig bujócskáznak még az átvevő, és még inkább az anya­gi és erkölcsi felelősség elől?! Nyíri Éva Csepeg a fűtőtest? Edény kelt alá — és kész! kor jött, ma van a hiánypót­lások átadásának végső határ­ideje — biztatott készséges in­formátorom. akivel a járási pártbizottságon hozott össze a véletlen. Csakugyan, éppen jókor jöttem ... — Tessék, nézzenek körül — invitált a gimnázium gond­noka: — mára kellett kijavíta­niuk a kivitelezőknek mind­azokat a hibákat, amelyeket a műszaki átadáskor Jegyzőkönyveztek. Az igazgatóhelyettes elvtárs- nó javaslatára az emeleten kezdtük. Szoktatónak, hogy mire a földszintre érünk — megedződj ünk... A lépcsőházban mindjárt megcsodálhattok a technika legújabb vívmányát, az-örök­mozgót. Eredetileg biztosító- doboznak szánták, de úgy mozog a falon, mint az óra­inga. (Szakemberek szerint pe­dig szigorúan rögzíteni kelle­ne.) Aztán beléptünk a lépcső­házat a folyosótól elválasztó csapóajtón — hatalmas üveg­táblája máris repedt — és erőmutatványba kezdtünk. Még díjat is tűztünk ki an­nak. aki kinyitja a folycsóab- laikok billenőzárát. Senkinek sem sikerült. A tanteremben kétfelé vált az — időközben meggyarapo­dott — társaság: én a hegyre, te völgybe, mint az egyik is­mert lengyel népdalban. On­nan, a felpúoosodott parkett­hegyek tetejéről próbálgattuk elérni a három méter magas­ra szerelt konnektort. Hiába, nem voltunk tréningben: nem ment. A fűtőesöveket rosszul rögzítették, valamennyi lötyög a falon. A gőzfűtés légtelenítő csövei cse­pegnek. A fűtőtestek is. Alat­gésfelelősöket kell kinevezni, akik -kiürítik az edényeket, ha megtelnek vízzel. Alkalmaztak néhány szokat­lan. „újítást”,is a kivitelezők. Például az illemhelyen a víz­csap mellé szerelték a villany­kapcsolót. Erre legalább nem mondhatják, hogy olcsó ás nem ráz. A mellékhelyiségek­ben az elcsépelt díszítőelemek: helvett rozsdadelkorációt alkal­maztak. Rozsdásak a zuhany* rózsák, a mosdókagylók, s a lefolyónyílásokat elzáró du” ók­Az ablakokat borító zóid köpper-függönyök ismeretlen módszerrel kezelhetők. Leg­alábbis, eddig senki sem tud­ta úgy húzgálni a padlón kí­gyózó, 6—8 méteres zsinóro­kat, hogy a függöny megmoc­canjon. A legnagyobb-meglepetések azonban a földszinien.: a , tor­nateremben és a környékén vártak ránk. A gőzfűtő beren­dezést az ÉM. Szerelőipari Vállalat, a légfűtőkaloriíerfc pedig az Általános Szerelő Vállalat készítette. Pillanatnyi­lag eldöntetlen, melyikük „ér­deme”, hogy a tornaterem jéghideg. Mindkét cég azt ál­lítja ugyanis, hogy a fűtés biz­tosítása a másik fél feladata, az ő berendezése csupán öt­hat Celsius fok „ráíűtést” kö­teles szolgáltatni. A tornateremben nincs egy akkora falszakasz, amire a bordásfalat fel lehetne sze­relni. A gyűrűhintákat tartó kampókat olyan távolságra erősítették a mennyezetbe, hogy kilengésekor a tornászok egymást rugdossák. Rendelkezés írja elő, hogy labdajátékok, vagy verseny­rendezvények idejére a torna­teremből el kell távolítani a szereket. Erre a célra epwet­Az új épületszárny kívülről. Előtte a kivitelező vállalatok képviselőit látjuk, amint éppen „angolosan távoznak” — az átadás elől (Mészáros G. felv,) Az élet- és vagyonbiztonság fontosabb! Szentendrén dolgozom a MÁVAUT-nál, mint gépkocsi- vezető. Nem hivalkodásból írom, de a tények ismeretéhez tartozik, hogy a gépjárműköz­lekedés kiváló dolgozója va­gyok. Pótkocsis autóbusszal járok Szentendre és Eszter­gom között. 1962. február 2-án, 10.55-kor indultam Esztergomról Szent­endrére. Az út olyan síkos volt, mint a korcsolyapálya. Menetrend szerint — normá­lis útviszonyok között — 11.50 órakor kellett volna Dunabog- dányban lennem. Tekintettel a nagyon csúszós útra, 15 perccel később, azaz 12.05-kor álltam meg Dunabogdány­ban, s ezt a késést Szentendré­ig behozni nem tudtam, rész­ben az út miatt, részben mert a járaton legalább 130 ember szorongott, és az így nehézz vált, farolásra hajlamos kocsi­val sokkal óvatosabban kell bánni. Természetesen a HÉV-csat- lakozást elkéstem. És itt kez­dődött a baj. Ököllel fenye­gettek, káromkodtak, szidtak az utasok, mondván, én va­gyok a hibás, mert lassan mentem, „aludtam a. volán­nál, nem tudok vezetni”, stb. Mentek a forgalmistához is, utána őt szidták. A forgalmis­tánál főleg azt hánytorgatták fel, hogy én Dunabogdányban — míg az utasok fel- és le­szálltak — feleségemtől átvet­tem az ebédemet, s őt megcsó­koltam. Ezt úgy állították be, hogy én órákig szerelmesked­tem Dunabogdányban. Kocsimat három baleseti mentes plakett díszíti (ezt Köszönet Marfonvásárról u’észben váltótársain jó mun­kájának is köszönhetem). Nem nagyzásból írom, de tudom magamról, hogy tapasztalt gépkocsivezető vagyok. Épp ezért kötelességemnek tartot­tam, hogy a csúszós úton las­san vezessem a zsúfolt buszt, hiszen a nagyobb sebességnél könnyen baleset következhe­tett volna be, amelynek a 130 emberen kívül a félmilliós Olvasóink, még valószíniihiii em­lékeznek a kedves, megható történetre, amely­ről többször ír­tunk: a Monori Kefegyár asszo­nyai a karácsonyi szünetre vendégül látták a Marton- vásári Állami Gyermekotthon huszonhárom ár­va tanulóját. Most ' levél érkezett Marfonvásárról: „ ... Már a fo­gadtatás is felejt­hetetlen volt. Nem tudták, mi­vel kedvesltedje- nsk még a. ,nu,nari kefegyáriak. Min­dent megtettek értünk. Más gyár­ba is elvittek minket körülnézni — és ott is terí­tett asztal foga­dott bennünket. A karácsony napjait Monoron töltöt­tük, ahonnan fá­jó szívvel jöt­tünk el. hiszen jó édesanyákat, édesanyákat és testvéreket kap­tunk, Szinte álom volt az egész. Csakhogy az álom elmúlik, de ez a szeretet megma­radt. Mert február 4.-én látogatási nap volt — és sok gyereknek el­jött az új, szere­tő családja. Ez úton is szeret­nénk nekik hálás köszönetét mon­dani. Kérjük a Szer­kesztőséget, örül­jenek velünk. Szerető üdvözle­tünket küldjük a kefegyár vezetői­nek és szerető csókjainkat mo­nori családunk­nak." - - ­A huszonhárom tanuló nevében: Kovács János V. o. Egy picit több kedvességet Február elején, tekintettel arra, hogy érettnek éreztem magam a házasságkötésre <45 éves vagyok), menyasszonyom­mal elhatároztuk, hogy össze­házasodunk, és az ehhez szük­séges ruhát kölcsön vesszük a Kecskeméti utca 8. szám alat­ti jelmezkölcsönzőből. A jelmezkölcsönzőben nagy volt a forgalom, s amikor sor­ra kerültünk, a vezető kar- társnő olyan kedvesen kínál­ta, (négyszáz forint kölcsönzé­si díj ellenében) a kissé ko­pott és piszkos esküvői ruhá­kat, hogy azok valósággal megszépültek Ám amikor a vezető kartársnö átadott ben­nünket egy kissé molett, bar­na, 35—40 körüli hölgynek, rögtön elment a kedvünk mindentől — épp a hölgy unott, undok és sértő viselke­dése miatt. — Még szerencse, hogy visszajött a vezető kar­társnő, s kedves modora kísé­retében adott megfelelő ruhát. De az ,a másik hölgy túlságo­san felbosszantott minket, a foglalkozásához egyáltalán nem méltó modorával. Kecskeméti István Rákoshegy MI AZ OKA ? költséggel elkészült autóbusz is áldozatául eshetett volna. Ha az utasok ismerik az üt­és közlekedési viszonyokat, inkább korábbi járattal indul­janak — de ne követeljék a gépkocsivezetőtől azt — mint ahogy én sem követelem tő­lük, hogy a kezüket szándéko­san dugják be a gyárban a fo­gaskerekek közé —. hogy a veszélyes útszakaszon, a biz­tonságot kockáztatva, nagy se­bességgel haladjon. Horváth Endre, Szentendre, MÁVAUT Hogyan indul a vonat? Általában az a probléma, hogy késve indul a vonat — most az, hogy túl korán. Ugyanis az Aszód és Gal- gamácsa felől Iklad Domony- íelsőig utazók mindennapi bosszúsága, hogy a vonat — függetlenül attól, hogy le­szálltak-e vagy fölszálltak-e az utasok — menetrend sze­rinti pontossággal elindul; Természetesen, itt az utasok is hibásak. Hiszen az Ipari Műszergyárban dolgozók nem az állomás felőli, hanem az ellenkező oldalon szállnak fel Még 1961 augusztusában és szeptemberében (és ezt köve- tőleg) több telket adott át a Százhalombattai Községi Ta­nács az OTP Pest megyei fiókjának, értékesítés céljából. Ezekre a telkekre jelentkeztek is vevők, kérelmüket meg­küldtük az OTP-nek. Azonban az OTP az ő többszöri sürge­tésük ellenére sem intézte el. hogv szakemberei a szóban forgó telkeket hivatalosan ..fel­értékeljék”. Százhalombattán is nehéz a lakáshelyzet. Ezen úgy pró­bálunk segíteni — többek kö­zött —. hegy a családi lakó- házépítési akciót — a ren­delkezésünkre álló állami tel­kek értékesítésével — min­denképpen igyekszünk támo­gatni. De hiába az igyekezet, hiá­ba vannak jelentkezők — ha egyszer az OTP meggátolja azt, hogy a telkeket eladhas­suk. Ferenczi Illés vb-elnök vagy le. Természetesen, ez helytelen, elítélendő. De va­jon helyes-e az, hogy a MÁV alkalmazottai is mereven ra­gaszkodnak az előírásokhoz? Hiszen egyvágányú közlekedés lévén, semmiféle veszéllyel és hátránnyal nem jár az utasok részére a helytelen ol­dalon történő közlekedés. Kérjük, hogy észrevételünk­re válaszoljon a MÁV. Tetézi István Túra, Tóköz 8. Ezen a héten két levelet kaptunk sár­ügyben. Dunakeszin tizennyolc lakos írta alá azt a levelet, amelyben elpanaszol­ják, hogy sokszor a fő utcákon is bokáig dagasztják a sarat. S jellemző az utak ál­lapotára, hogy néha már nem is tócsák, hanem valóságos kis tavak állnak útjuk­ba, s ezeket kell — természetesen a sár­ban — megkerülni. A levél írói kérik, hogy a tanács — ha SÁR, SÁR, SÁR kell, társadalmi mun­ka szervezésével is — hozassa rendbe az utakat, járdákat. Krausz Ferenc gyömröi olvasónk (Jókai utca 45.) azt kifogásolja, hogy a Kossuth Lajos álta­lános iskola megkö­zelítésére szolgáló ut­cákat valósággal jár­hatatlanná teszi a ’sár. A bölcsődéhez vezető úton a gyer­mekkocsik sokszor tengelyig süllyednek a latyakba. Olvasónk a következőket java­solja: ha a tanács megkérné a MÁV- ot, Gyömrő ingyen kapna salakot. A sa­lak ideszállítását is meg lehetne oldani, s az említett sáros utcák salakkal törté­nő beszúrását is min­den valószínűség sze­rint szívesen elvé­geznék a Kossuth is­kola diákjai és az ér­dekelt utcákban la­kók. Üg- érezzük, mind­két „sárüggyel” ér­demes foglalkozni. % t

Next

/
Oldalképek
Tartalom