Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-02 / 154. szám

1961. JÚLIUS 2, VASÄRNAP

mm; VE I

<r

Xf/rfoD

.5

ÉVI 493 FILM

>4 JAPAN FILMGYÁRTÁSRÓL

A japán filmgyártás megszületését hozzávetőleg a század elejére tehetjük. Más források szerint 1896 a születésnapi dátum, s tíz esztendővel később a Japonese Film már francia rendező, bizonyos: Legrand irányításával egész sor művészi alkotással dicsekedhetett. Ezekben az akkori császári színház közkedvelt színészei voltak a főszereplők.

A huszas években szinte ugrásszerűen kifejlődött a nem- 7.éti filmipar. A vállalatok ontották a némafilmeket. Volt, amelyet két nap alatt (!!) készítettek ek de átlagosan két hétnél tovább nem tartott a forgatás. így vált lehetővé, hogy az 1923-as termés több száz új produkció. Ezek közül meglehetősen kevés jutott Európába. Magyarországra meg éppenséggel semmi. Számúikra így teljesen ismeretlen maradt például a korszak egyik kiemelkedő rendezőié-' nek: Kinugasának műve, a Juizdro vagy a hazafias témát feldolgozó a Haza harangja.

A harmincas években Japánban is beköszöntött a hangosfilm. Igen érdekes megemlíteni, hogy ezen belül általában két irányzat különböztethető meg. A hagyományos: ez nemcsak a játékstílusban nyilvánul meg, de a témaválasztásban is. Az úgynevezett Jidai—Geki: történelmi témát dolgoz fel. Hősei: a múlt jelentős alakjai, legendás hősök, dicsőséges császárok, ravasz banditák. A Gendai Geki: a ma felé fordul, napjaink életét kívánja ábrázolni.

Európában és az Amerikai Egyesült Államokban (éppen bizonyos egzotikus vonásainál fogva) elsősorban a 'hagyományos iskola alkotásai arattak nagy sikert. Ezt leszámítva azonban bátran mondhatjuk, hogy a nagy nemzetközi fesztiválokon művészi értéküket tekintve játszanak jelentős szerepet a japán művészek alkotásai. Ennek oka többek között a bőséges választékban is rejlik. A felkelő nap országa ma már a világ legnagyobb filmgyártó országa. (1960-ban 493 fimet bocsátottak ki a stúdiók. Ezek jelentékeny része színes és szélesvásznú!)

Napjaink japán filmművészetének, a mennyiségen túl a figyelemre méltó rendezői megoldások, a szemléletes operatőri munka, valamint az igen kifejező színészi játék a jellemzője. Érdemes megemlíteni, hogy alkotóik nemegyszer fordulnak közismert európai klasszikus regénytémákhoz, amelyeket a közönség ízlésének megfelelően hazai környezetbe helyezve dolgoznak fel. így készült el többek, között a Macbeth, a Félke- \ gyelmű, a Feltámadás, a Há- j ború és béke, a Gömböc, a Nyomorultak.

Rendezőik közül világhírű ] művész a néhány esztendeje j elhunyt Kenzo Mizogushi és a j rendkívül sokoldalú Akira Ku- j rosawa, Tadashi Imád, aki- j ne'k több alkotását is .láthatta j a magyar közönség, a ki robb a- ! nő tehetségű Yamamoto, a for- í gatókönyvírástól a megeleve-: nítő munkához átpártolt Kané- ! to Shindo, a nagyhatású Hiro-Í sima gyermekei alkotója. Ku-! rosawa nevét külön azért is í érdemes említeni, mert az ő í műve a Rashomon (A vihar; kapuja), a modern hangvételű j Részeg angyal, a már említett^ Félkegyelmű, s a Véres trón j ................ . .................. í

(

ez a Macbeth japán változata).

Egyik kimagasló egyéniségű sztárjuk a negyven esztendős, kitűnő jellemábrézoió Toshiro Mifune (A riksakuli címszereplője.) í

Igen sok a filmstúdió, s a? géppark rendkívül korszerű. A számtalan filmvállalat produfe- ■, dóinak külföldi elhelyezését | az UNIJAPAN FILM intézi. A \ vállalat exportügyeken kívül í filmévkönyvet, s időszakon- g ként megjelenő filmlapot ad ki.

A játékfilmek mellett természetesen igen gazdag a do- í kumentumfilmgyártás is. Ké-J szülnek ezenfelül színes egész estét betöltő népi jellegű rajzfilmek. A japán gyártás mai szinte teljes egészében ellátja \ a hazai szükségletet. Ezenfelül« kivitelre is termel az európai, illetve amerikai kívánalmak szerint.

Abel Péter

REVESZ TIBOR:

Árpád csontjai

Móra Ferenchez egyszer beállított kocsiderék csonttal, régi fegyverrel egy tanyai magyar. Mórát éppen kútásás közben találta.

— Ez már csak az Árpád apánké?

— Nem az a. barátom — felelte Móra Ferenc.

— No, de a múzeumba csak kiteszi?

— Ki oda.

Az öreg tanyai magyar nagyot sunyítva súgta Móra felé:

— Pedig nem sajnáltam

volna egy pár köböl búzát magának, ha ezt tette volna ki Árpád apánk csontjának.

— No, de ha a tudomány nem ezt mondja — felelte Móra —, már pedig a tudomány: tudomány, nem lehet azzal bolondozni.

Az öreg magyar megrázta a fejét:

— Nono, tudjuk mink, hogy nagy hal maguknak az Árpád apánk sírja ... Nagy gazdag embernek kell anno, k lenni, akinél azt maguk megtalálják...

Sakk-történet

Dániel Kornél rajza

''>*• vT T .<> : :>:• * v

ff Jf

.-A '

Falucska

Két domb ölel, mint női mell, Borostás kis falucska,

Hevesebben mégsem dobog Ütőered, az utca.

Öreg vagy. fáradt, álmos is, Szemed lehunynád végre;

E domb a gond, mert száz poronty Vágyik apadt tejére.

A régi csend még itt kereng, Hallgasd, ha bírod füllel!

Ha nem akarsz if jodni már,

E dombok közt merülj el!

Láng Etelka:

Búzaérés

Tüzes vihar

Kékszemű a reggel és a szél épphogy tápászkodík. Ébredő utakon lódul lustán.

A vetés érik már és a búzaföld elolthatatlan sárga láng.

Piros parazsa ég a pipacsnak, melynél csak örömöm pirosabb. Szusszanó bokrok aljában poros hangya fut sietve.

Idenéznek a messzi jegenyék s a virágos mákföldek szivárvány-hajába, fény-pántlikát kötöz a Nap. Csillogva áll a vidék és olyan szőkesége, mint jószagü kenyerek síma háta.

Erkel Ferenc szenvedélye a sakkozás volt. Éjjel-nappal mindig készen állt egy kis sakk-viadalra. Még a Nemzeti Színházban is tartott sakktáblát és egyszer magát Lohengrint, máskor a man- tuai herceget csípte el egy kis játékra. Es kíméletlenül legyőzött mindenkit, mert sakkjátékosnak is éppen olyan nagy volt, mint muzsikusnak.

A Hunyadi László egyik előadása előtt korán érkezett a színházba és partnert keresett, hogy sakkozással üsse el a hátralevő időt az előadásig. Csak egy kacagá- nyos vitézt, bizonyos Körösek mestert, a kóristát találta. Az öreg nappal kitűnő csizmadiamester volt, remek iparos, este pedig énekesként tündöklött a Nemzeti Színház színpadán: a tenor-prímet énekelte. Meg kell mondanunk őszintén, egy kicsit nyers volt ugyan a hangja, de ez jelen esetben nem volt különösebb baj, mert a hegyes bajuszé öregúr hasznavehető embernek bizonyult a színháznál: kitűnően alakította az apró szerepeket.

Erkel ezen a nevezetes délutánon rákiáltott a kitűnő csizmadiamesterre és már húzta is fel a kispadra a ka- cagányánál fogva:

— Jöjjön, Korcsek, Játsz- szunk egyet hirtelenjében!

Szegény jó tenor príménekes szó nélkül felemel'cedett és elindult Erkel után, aki leült egy sakktábla mellé, hellyel kínálta meg játékostársát és így kezdte a partit:

— No, ne vesztegessük as

időt! Kezdem én! — mondta Erkel és kilépett két paraszttal.

Korcsek lekönyökölt as asztalra és egy pillanatra sem vette le tekintetét a 64 kockás tábláról. Keze azonban nem mozdult el. Nem húzott ... Az idő múlt... A ka- cagányos vitéz összeráncolta a szemöldökét, idegesen fü- työrészett, majd hol halkan, hol hangosabban morgott magában. De az istennek sem húzott volna.

Erkel tűnődni kezdett magában:

— Micsoda hatalmas eszű sakkozó lehet az öreg, hogy már az első húzáson is így gondolkodik!

És türelmesen várta, hogy lépjen egyet a félelmetes ellenfél. A jó csizmadiamester arcáról lassan aláfolytak az izzadtságcseppek, melege lehetett a kacagányos öltözetben, a gondolkozás is hevíthette és Erkel látja, hogy játékostársa csak tovább mereszti a szemeit és néz, nézi a figurákat.

Már csöngetett az ügyelő, mindjárt kezdeni kell a nyi- Idnyt! Erkel megmozdult:

— No, de húzzon már. édes barátom! — biztatta türelmetlenül a kitűnő kórustagot.

— Én? — csodálkozott el Korcsek mester.

— Hát maga! — sürgette Erkel.

A kacagányos vitéz arca elsápadt, kezeit széttárta és egy halálraítélt rémületével válaszolta:

— De kérem, én nem tudok

sakkozni!

SZEGÉNY JÓKAI

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV

í

A lelkűk mélyén azonban már ők is féltették a kiskutyát. Legszívesebben utolsó pillanatban megmentették volna a szörnyű veszedelemből, de egymás előtt restellték a dolgot.

Juli néni végre letelepedett és kezdte kanalazni az ételt. Alig ehetett néhány falásnyit, amikor hirtelen abbahagyta és fülelni kezdett. Izgatottan nézett körül, majd tágra meredt szemmel rábámult a kosárra, amely nyilván mozogni kezdett. Csak nézte-nézte, álmélkodásában még a kanál is kiesett a kezéből. Már a lábost is letette maga mellé, felállt és két lépésnyi távolságból figyelte a kosarat, amellyel kétségkívül valami ördögi varázslat történt, hiszen már nemcsak táncolt, hanem hangokat is adott.

Végre mégis összeszedte a bátorságát és hirtelen mozdulattal lerántotta a leplet a kosárról. Rettenetes káromkodás hagyta el az ajkát. Körülnézett, kereste a tettest, de a kis téren csak egy kerékpáros rendőr haladt keresztül. Ezt mégsem gyanúsíthatta. Némán rázta az öklét a világ minden tája felé, majd hirtelen elhatározással benyúlt a kosárba és kirántotta a kutyust.

Juci a kapualjban elsikította magát és ki is rohant volna, ha a fiúk meg nem gátolják.

A KUTYA már ott volt Juli néni kezében. Még egv mozdulat és vége... De nem ez történt. A kiskutya ürömében, hogy kiszabadult

börtönéből, hálásan megnyalta Juli néni kezét és kaparászva keresett menedéket a kendője alatt.

Juli néni csak nézte, nézte, csóválta a fejét. Majd leült és tanakodva széttekintett. Pillantása a lábosra esett, amely ott gőzölgött egy újságosomé felett. Belenyúlt, kiragadott egy darab husikát és odakínálta a kutyusnak:

— No, egyél... biztosan éhes vagy... — motyogta, de csalódottan látta, hogy a kiskutya csak megszaglássza a finom falatot, de nem kap utána.

— Persze, nem tudsz te még húst enni, te szegény kis pára. Tán még nincs is fogad. No, ne félj, kapsz fejecskét, de kapsz ám! — és kendője alá rejtve a kutyust, elindult a tejcsarnok felé. Már későn érkezett, mert éppen akkor húzták össze a rácsot az ajtón.

— Mi kellett volna, Juli néni? — kérdezte a tejcsar- nokosné.

— Csak egy kis tejecske, egy egészen kicsi... Éhen vész ez a pici jószág — mondta és figyelte, vajon mit szólnak az ő kutyusáboz.

— Jaj, de édes kiskutya, a magáé. Juli néni? Hát ilyen szépet még nem is láttam!

— Ugye és milyen aranyos, nyalogatja a kezemet. Azt hiszi. hogy én vagyok az anyja... — mondta Juli néni, nem rikácsolva. dühösen, hanem szelíden, szinte meghatottam

A gyerekek álmélkodva figyelték messziről, és nem tudták, vajon sikerült-e a boszszájuk vagy sem. Nem szóltak egymáshoz, de ugyan mit is mondtak volna, hiszen belülről egy kicsit szégyelték magukat.

AKI PEDIG csupán ettől a naptól fogva ismerte Juli nénit, el sem hitte volna, hogy sokáig ő volt a környék réme. Hogy is hitte volna el, mikor Juli néni merőben újjászületett. Másnap már újdonatúj, puha rongyokkal kibélelt kosárkában hozta magával a ku- tyust, kis tányérkából etette, itatta, gügyögött hozzá, és mos már nem a virgonc gyerekeket és a kóborló kutyákat leste, hanem a vevőit. Messziről köszöntötte őket, és izgatottan várta, vajon ész- reveszik-e a kutyust. Hót per-' sze, hogy észrevették, még meg is dicsérték.

— Jaj, de szép kis kutyája van, Juli néni! Aranyos kis kutya. Hogy hívják? Hozhatok néki csontot? Majd küldök le neki a gyerekekkel egy kis tejecskét... — így édes- kedték körül Juli nénit, aki egyszerre mintha megszépült, megfiatalodott volna. A nyájas . mosoly már nem is tűnt el többé arcáról, sőt. napok múlva már az a csoda is megtörtént. hogv megsimogatott egy kisgyereket, aki az anyja mellett totyogott el mellette. Ravaszság volt ez persze, várta, hogy viszonzásul maid az ő kutvuskáiát is méltatia a szórakozott mama némi figyelemre.

Már az emberekkel is szóba állt A kerékpárőrzőtől megkérdezte, meggyógyult-e

már a felesége, sőt, még az '/, is megesett, hogy valakinek ^ odaadta az újságot hitelbe, ^ mert nem volt visszaadni való ^ pénze. Már azt sem bánta, ^ ha a gyerekek a közelébe me- ^ részkednek, sőt, megkérdezte £ tőlük, nincs-e otthon egy kis ^ konyhai maradék, mert nőnek ^ ám már a fogai a kiskutyá- í nak. ^

Nőtt-nőtt a kutyus, a világ ^ legszebb, legokosabb kutyája: ^

— Éppen csak beszélni nem ^ tud ... — bizonygatta Juli né- ^ ni. és mire egyéves lett a ku- J tya, már valósággal cégtár- ^ sak lettek. A kutya őrizte az ^ újságokat, míg Juli néni a be- ^ vásárlásait intézte.:;

ELKÖLTÖZTEM arról a vi- £ dékről, évekig nem láttam Ju- ^ li nénit. A múltkoriéban ta- ^ lálkoztam vele, azaz velük, ^ mert hárman voltak: Juli né- j ni, a kutya, amely hatalmasan ^ kifejlődött, és egy hat év kő- | rüli kisleány.

— De szép. nagy lett a ku- í tyája. Juli néni! És ki- ez a | kislány? — kérdeztem.

— Ki? Hát a lányom... ^

— A lánya, hogy-hogy?

— Hát úsy. hogy a szülei j

elmentek idegen országba, ő ^ meg ittmaradt árván. Magam- ^ hoz fogadtam, a nevemre írat- ^ tam, legalább van kiért dől- ^ gozzam. Mert tetszik tudni, ^ nem ió ám »evedül, megkér- ^ gesed'ik az ember szíve ... így ^ mindiárt más. hármasban... — ^ mondta, és a szeme egyetlen ^ elláevult pillantással magához ^ ölelte ezt a két lényt, a gye- ^ veket, akit ő váltott meg az ^ árvaságól. és a kutyát, amely á őt váltotta meg. 4

Jókai Mór erdélyi útja alkalmával nem kerülhette ki a tordaiak lakomáját. Megvendégelték a híres írót nagy dáridóval.

Az ünnepi vacsora során Jókai beszédet mondott és egyszerűen szólt a szívekhez, mialatt dús, gesztenyeszínű fürtjeit meg-megsimo- gatta. Beszéde meghatotta az egész ünneplő sokaságot.

— Éltetem szívemből Tor- da városának szives vendéglátó hölgyeit. Éljenek addig, amíg én megőszülök ..,

Ez a jókívánság nem tette meg a megfelelő hatást, sőt az addigit is alaposan elrontotta.

— Ej — gondolták a hölgyek —, milyen önző és milyen udvariatlan ez a Jókai.

De azért csak megéljenezték.

Az „élje n” szóra Jókai felállt. Köszönésképpen levette fejéről és meglóbálta a levegőben parókáját, mondván:

—Az én hajam nem szürkül meg soha...

A pohárköszöntőnek így óriási hatása volt. A tordai asszonyok azonban mind elszomorodtak és halkan így sóhajtoztak:

— Szegény Jólcai!

,XXXXXXXXXXX\XXV.XVXXVXXXXXXXXXXXXVXXXX'

Tranzisztoros rádió

(Gábor Viktor felvétele)

Gyárfás Endre: