Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-14 / 164. szám

rear MEGYEI 1961. JÚLIUS 14. PÉNTEK A halászati szövetkezetek közgyűlése Az ország 24 halászati ter­melőszövetkezetének küldöttei csütörtökön a Földművelés- ügyi Minisztériumban tartot­ták meg közgyűlésüket. Dr. Nádasdy György, az intéző- bizottság ti tikára beszámolt a szövetkezetek vagyoni helyze­tének alakulásáról, értékelte az elmúlt év halfogási ered­ményeit, valamint a mellék­üzemágak tevékenységét. A nagy meséidről mesél a 86 éves Németh József Szobán Mi ÚJSÁG Á BOTANIKUS KERTBEN? — Németh Józsi bácsit ab- . ban a sárga házban tessék ke­resni, amelyre olyan sok pi­ros rózsa kúszik fel — igazí­tanak útba Szobon, a járási ta­nács kapujában. A házat s előtte a kis kertet szinte elborítják a rózsák kü­lönböző fajtái, s végig befelé Gépvezériés - számjegyekkel A Szerszámgépfejlesztő Intézet új konstrukciója Elkészült az első magyar számjegy-vezérlésű szerszám­gép. Itt jártak tekintélyes kül­földi szakemberek és — cso­dálkoztak. A magyar szerszám­ipar elismerésre méltóan szép utat futott be, rövid esztendők alatt, de a Szerszámgépfejlesz­tő Intézet új konstrukciója már az élvonalban jár. Mit is tud a berendezés? Önműködő szerkezetek, elektromos ki-bekapcsoló üt­közők eddig is segítették több művelet automatikus elvégzé­sét. Itt egy dobra helyezett lyukasztott kártya adja a „ve­zérlést”. Előzőleg a megadott számjegyek szerint perforál­ják a lapot. Ezek a számje­gyek már magukban foglalják az elvégzendő valamennyi mű­veletet, azok sorrendjét és ide­jét. A dobra helyezett karton közvetlen utasítást ad az összes motoroknak a szükséges műveletek elvégzésére, illetve a változásokra. A számvezér­lésű berendezés váltja a fordu­latot, kést, haladási sebessé­get és ezt minden új munka­darabnál megismétli. A kül­földi szakembereknek az tet­szett legjobban, hogy nem áll a gép mellett egy külön do­bozba épített „monstrum” ve­zérlő, mint ahogy ezt még kor­szerű nyugati berendezéseknél is látni. Az egész szerkezet igen kis helyet foglal, s ré­sze a kivitelezésben is igen mutatós új magyar gépnek. A számjegyes irányítói úgy ter­vezték, hogy többféle szer­számgépre is alkalmazható le­gyen. Elkészült a percenként száz­ezer fordulattal járó „Fortu­na” lyukköszörűfej is. Az igen nagy sebesség erősen igénybe veszi a szerkezet minden alkat­részét, tehát a legkisebb terve­zési vagy előállítási hiba is zavarhoz, vagy gyors romlás­hoz vezet. Az előírt próbaidő után szétszedték a szerkezetet és elégedetten tapasztalták, hogy hiba vagy kopás sehol sem mutatkozott. A „Fortuna” szerencsével járt, megállta a helyét! az úton is valóságos lugast al­kotnak. Van itt mindenféle- fajta futó-, tea-, labdarózsa, színpompás kavarodásban. Az öreget hátul lelem meg a kisudvarban, amint éppen egy nagy fahasábbal birkózik. Már most készíti a téli tüzelőt. Futólag már ismerjük egymást. A tavaszon, amikor a szobi járási könyvtár ünnepélyes megnyitója volt, a könyvtárve­zetőnő mutatta be Németh Jó­zsefet, mint leghűségesebb olvasója egyikét. Akkor hallottam: egy azon a kevesek közül, akik is­merték, s „baráti viszonyban voltak” Jókai Móriccal. — Nem szerette Jókai, ha úgy mondták a nevét, hogy Mór. — Mindenkit kijavított, hogy ő Móric, ne csípjék el a neve felét. — Hogyan is történt az is­meretség Jókaival. Annyi év távlatából mire emlékszik? — Az igaz, hogy nagyon ré­gen volt, amikor először meg­Rabszolgaszállítás repülőgéppel f. Buraimi-oázis az Arab­A félsziget keleti partján nem tartozik azon helyek kö­zé, amelyeken a közigazgatás és a rendőrség hivatása ma­gaslatán áll. Annál is kevés­bé, mert még az is vitás, kié ez a terület: Szaud királyé, vagy az angolok bábjáé-e. A Buraimi-oázis földjén nem ritkán láthatók megkötö­zött néger gyerekek, akik a repülőgépre várnak. A pilóták többnyire amerikaiak, akik Szaud király szolgálatába sze­gődve remélnek egy-két év alatt egy egész életre meggaz­dagodni. Ezek a pilóták Szaud-Arábiába szállítják a gyerekeket,, akikből ott vala­melyik gazdag arab úr ' házi rabszolgái lesznek. Egy angol. Lord Maugham figyelte meg mindezt Burai­miben jártakor. A nyomot saj­nos nem követhette tovább, mert nem kapott beutazási engedélyt az arab fejedelem­ségekbe. Maugham azonban érdeklődött a rabszolgakeres­kedelem napjainkban is meg­levő maradványai iránt és ezért a volt Francia-Nyugat- Afrikát kereste fel. az Ará­biában látott rabszolgák főleg innen származtak. A rabszolgaszállítás két fő útja közül az egyik Iránon és Irakon ót vezet Arábiába, a másik a Volta folyó vidéké­ről, Nigerből, a Szudánból in­dul és visz ugyanoda. Arábiá­ban. a gazdag olajsejkek és a számtalan szaudi herceg vilá­gában a házi rabszolga hagyo­mány, az előkelőség és fény­űzés jele. Maugham vélemé­nye szerint azonban az önálló-, sült afrikai áflamok belsőié- ' ben élő törzsek között, ahová még nem ér el a kormány ha­talma, ugyancsak létezik még rabszolgaság. „A timbuktui rabszolgák” című, nemrégen megjelent és feltűnést keltő könyvében Maugham személyes élményei és megbízható értesülései alapján beszámol néhány : esetről. — 1957 októberében Kelet-Nigériában sikerült ki­szabadítani a rabszolgavadá­szok karmaiból harminc 4—14 éves korú kislányt. Az idén ebben a tartományban 51 személyt ítéltek el rabszol­gatartás miatt. A helyi kor­mány nem ok nélkül intette a szülőket, ne engedjék gyer­mekeiket otthonról messzebb elkalandozni. T imbuktu környékén az angol lord ismeretségbe került a déli Szahara tuareg- jeivel. Egy tizenhat éves tua- reg lány elmesélte élményeit, amelyeket mint rabszolga — épp a tuaregek körében szer­zett. „Gazdáim igen kegyetle­nek voltak. Egyszer láttam, amint nekiestek egy tizenöt­éves forma fiúnak, aki vo­nakodott a barmokat tovább legeltetni, mert igen fáradt volt. Fához kötötték és ad­dig korbácsolták, míg össze­esett, majd vérbe fagyva otthagyták. Idegenek szaba­dították ki és ápolták, azon­ban két hét múlva mégis meg­halt.” A nomád rabszolgatartók magukkal hurcolták szolgáikat is. Az említett leány anyja ikerszülés után volt, amikor egyszer ismét tovább kellett vándorolniok. A gyenge asz- szony nem bírt menni, egyik csecsemőjét elvették hát tő­le és őt magát otthagyták a másikkal. A nagylánynak sikerült útközben megszöknie és visszatérnie anyjához, ad­digra azonban az kisgyerme­kével együtt halott volt már. Lord Maugham a könyvé­ben foglaltak mellett külö­nös bizonyítékot is fel tu­dott mutatni: Timbuktuban előlkelő tuaregektől 25 000 helyi frank áron megvásárolt egy Ibrahim nevű férfit mint rabszolgát, A park romantikus látványossága a fenyőgerendákből ácsolt zenélő malom szólított Jókai, a komáromi: szigeten. Én akkor tizenegy : éves kisiskolás voltam. Ott lak-: tunk mi is a Csapó utcában,! ahol Jó'kaiék családi háza volt. í De kinn a szigeten — minden-! ki csak így hívta — volt nya-; ralójuk is, hatalmas kerttel. Mi \ gyerekek legszívesebben nya-| ranta a szigetre jártunk. Egy j alkalommal ott feküdtem a fű- j ben és olvastam, mert azt már \ akkor is mindennél jobban 1 szerettem, amikor látom, Jókai! jön egyedül az úton. Tudtuk,! hogy kicsoda, nagyon híres ember volt ő már akkor nálunk Komá-j romban is, de mindenütt. Hat-: vankét éves lehetett, de én] gyerekszemmel ezt nem tud-; tam megállapítani, csak azt; láttam, szép szál ember, érdé- : kés szakállal. Ö szólított meg, í már nem is tudom valamit | kérdezett tőlem, vagy megbí- j zott valamivel. Így kezdődött az ismerett- : ségünk. Elvitt hozzájuk is, ! aminek nagyon örültem. Az j első évben még ott volt az ] édesanyja, már igán öreg volt. Emlékezetem szerint erélyes : asszonv volt. Rá mikiáltott, vi- i gyázzak a tyúkokra, ne kóbo- i roliamak szerte a kertben. ; mert széttúrják a virágágyáso- ; kát. Később aztán nemigen j emlékszem rá. hogy láttam j volna. A mama szólt ki min- j dig a kertbe, hogy gyertek \ uzsonnázni, mert sokszor ott j tartottak. Ettől kezdve három éven ke- \ resztül, míg szüleim el nem í költöztek Komáromból, min- ! den nyáron iártam hozzájuk. ! Érdekes emberek fordultak : meg náluk. Bennem inkább a i külsejük maradt meg. fekete j maavar ruhában jártak, nagy ; ezüst gombokkal. Leginkább \ kinn ültek a kertben a szőlő- ; lugasban, vagy a rengeteg jáz- \ minbokor között. Egyszer délután jött egy j épd«kesaríMÍ'embef. Jókai on- j gém is bemutatott neki. j 6 yolt Mikszáth Kálmán, i Persze akkor nem tudtam ró- ; la. hogy kicsoda, csak azt lát­tam. hogy nagyon beszélget- ; tok hozzám már nem is igen ! szóltak, Jókai szeretett velem sér : tálgatni, sokat kérdezősködött j az iskoláról. Én nem igen sze- : reifem cd a iámi. de olvasni annál inkább. Először tőle hal­lottam a saját könyvei tartal­mát. abból mesélt részleteket. Mindig azt mondta, az olvasás a legkomolyabb dolog, azzal törődjek a legtöbbet — Amint látom, megfogadta a jótanácsot, most is tele van ; könyvvel az asztal. Ügy is van. Jövök, megyek, ] megcsinálom a házimunkát, ; mert szegény feleségem nem • igen tud dolgozni, beteg évek ] óta. Ha pedig elkészülök, ! mindketten leülünk, könyvet veszünk a kezünkbe, s bele­merülünk a nyomtatott világba. — Milyen könyveket szeret a legjobban? — Természetesen Jókai Mó- ; ric minden művét elolvas­tam már nem is egyszer. Ál­talában a magyar írókat sze- í retem, a régieket, öreg ember í vagyok, az új élet, mór egy j kissé elfutott mellettem, pró- | bálgatom a mai irodalmat, ér- £ dekes is _ de aztán megint f v isszakanyarodom a kedvence- | imhez. $ — A7 Aranyembert nem is j tudom hányszor elolvastam, g Abban van az elején a Senki ^ szigete, ahol a Teréza asszony. | meg Noémi a rózsakertben él- £ nek, olajat készítenek. Ha vé- : gignézek a mi kertünkön, egy kicsit mindig ott érzem ma­gam. Az újra meginduló zápor szakítja meg a visszaemléke­zés fonalát. Veri. veri a rózsá­kat és perceken belül tarka sziromszőnyeg terül a zöld gyepre. A Senki szigete Szobon. Komáromi Magda Sokan csodálják meg a gyöke­reivel a föld fölött lélegző mo­csári ciprust (Szöveg és foto: András Endre) Csődbejutott a disszidenseket támogató volt horthysta konzul kültek részére fenntartott „ta­nácsadó irodájához”, beszün­tette munkásságát. Elképzel­hető, hogy milyen tanácsoka í adhatott a disszidenseknek, hiszen egészen 1945-ig, tehát a Szálasi-uralom idején is, müncheni magyar főkonzul­ként működött. A nyugatnémet Mittag cí­mű lap krokodilkönnyeket hullatva számol be arról, hogy a Hernében élő „ma­gyar emberbarát”, Krall Ká­roly, aki az év eleje óta nem kap már semmiféle állami támogatást, a magyar mene­jól érzi magát a mestersé­ges tavakkal, patakokkal t. - kított páradús környezetben. Erről vall üdezöld, egészsé­ges levélzete is. A fa legfőbb érdekessége azonban az, hogy a mocsári ciprus a földből orgonasípszerűén kimeredő, karvastagságú léggyökerek­kel pótolja a mocsári talaj­ból hiányzó oxigént. A közönség persze nemcsak a szép virágok, cserjék, fák látásának örül, hanem él­vezi a romantikus park sé­tányait, zeg-zugait is. örül az egyik régebbi magyar film­ből ismert zenélő-malom- nak, amely — jó hír szá­munkra —i e hónap második felében ismét „üzemel”. Most tartanak a javító munkála­tok végénél, a közeli na­pokban beszerelik a rendbe­hozott malomkereket, amely még a nyár folyamán szi­vattyúberendezést mozgatva, vizet nyom majd a sziklató fölött létesített mesterséges vízilépcsőre. A malomban még az idén vendégszobát rendeznek be. Újság még a vócrátóti bo­tanikus kertben, hogy felsze­relése a közelmúltban hat | vízágyúval és a hozzá szüksé- I ges csőrendszerrel gazdago- I dott. E beruházás értéke 100 ' ezer forintot tesz ki. ] Mindig akad új, meg új ! látnivaló a vácrátóti bota- ! nikus kertben. Most persze ! csak azokra a kívülálló nö- i vénybarátokra gondolunk, ! akik már valamelyest ismerik ! csodálatos világát. Valame- I lyest, hiszen ki ismerhet meg ! 12 ezer növényfajt, amivel a i negyvenkét holdas park büsz- i kétkedhet. í Az idén májusban nyílt : meg a botanikus kert a nagy- ; közönség számára, s eddig : több mint kétezerötszáz lá- ! togatója volt. Az érdeklődők ! nagy tudású vezetők révén : ismerkedhettek öt világrész : flórájának hazai földben ! meghonosított ritka, kevés- ■ bá vagy egyáltalán nem is- ! mert képviselőivel. Sokan ! megcsodálták a gondosan ke- ! zeit üvegházi banánfát, ! amely az elmúlt évl>en 27 ! fejlett gyümölcsöt hozott. ! Nagy sikere volt ugyancsak ! a sziklakertben pompázó ha- i vasi gyopár ágazásoknak. ! amelyek gazdagon fizetnek ! csillagvirágjukkal a hozzá- ! értő gondozásért. Nem kevés ! azon látogatók száma sem, ! akik a sziklatóhoz vezető út- ; jukban hosszan elidőztek a : park egyik nevezetességénél, í a tizenöt métert meghaladó ! mocsári ciprusfánál. Ez a í növényóriás láthatólag igen { A sziklakért egyik nevezetes­sége a gazdagon termő Leon- topodium souliei, azaz magyar néven: havasi gyopár ja ma is a korcsma tulajdonosa. Ám a maavar vendégnek nemcsak ezért érdekes, hanem azért is. mert a vendéglősnek ma is birtokában van az az 1849-ben készült régi fénykép Kossuth Lajosról, amit a cégalapító Vincent Richter hozott magával Magyarországról, amikor a szabadságharc idején ha­zánkban járt. Később telepedett le Meissenben. ahol ezt a ven­déglőt megnyitotta. , (m. i.) vw\\»W.\\\\\\\WW\\\>\V\\\V\\\\Y\W\\VVWWW\WV\\\\\WW\\\\XVV«,VW\wvwvx»XV« Kossuth Lajos képe Meissenben A ház 500 éves. a vendéglő is több mint száz esztendeje nyílt meg. De ha az ember belép az ivóba, azt hinné, a közép­korba jutott. Ödön muskéták tömege mindenütt, mintha a Ku­rázsi anyó díszletei között járna az utazó. Ez a Vincent Richter nevet viselő vendéglő. Nevét az alapítóról kapta, akinek utód-

Next

/
Oldalképek
Tartalom