Pest Megyei Hirlap, 1960. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-16 / 39. szám
WS«. FEBRUAR 18. KEDD fíSt MtUÍ I I’M ir lap Központi kérdés: a termelés A ceglédi termelőszövetkezeti pártszervezetek munkájának néhány tapasztalata Az elmúlt hónapokban sok új tsz, sőt, termelőszövetkezeti község alakult. Az új helyzet az eddiginél sokkal több törődést követel a tanácsoktól és a pártbizottságoktól, pártszervezetektől. Ha átszerveztük egy-egy község vagy város mezőgazdaságát, biztosítani is kell, hogy olyan jól jövedelmező, eredményesen gazdálkodó nagyüzemeket alakítsunk ki, amelyekben az új tagok munkájuk után már az első évben — a lehetőség szerint — magasabb jövedelmet szerezzenek, mint egyéni gazda korukban. Ezt a célt megfelelő, jól felkészült termelőszövetkezeti vezetőkkel, jól működő pártszervezettel lehet elérni. A párt-alapszervezetek megfelelő munkáját nem helyettesítheti egyetlen más szerv sem. A pártbizottságok sem oldhatnak meg közvetlenül feladatokat, ha nincsen jói működő alapszervezet. Cegléd város pártbizottsága a múlt év őszén a város mezőgazdaságának átszervezése után úgy határozott: a termelőszövetkezetek pártszervezeteit megerősítjük, hogy a rájuk háruló nagy feladatokat megoldhassák. Ennek egyik alapfeltétele, hogy képzett elvtársak kerüljenek az alapszervezetek élére. E határozat végrehajtásaként a tizenegy termelőszövetkezet közül nyolcba új párttitkár került. Ezek az elvtársak főként üzemekből, illetve városi szervektől jöttek. Az intézkedés eredményes volt. Rendszeresebb, elvibb, rugalmasabb, mozgékonyabb lett a pártszervezetek munkája. Kezd javulni a kapcsolat a tömegszervezetekkel, s kezd igazán érvényesülni a termelés pártellenőrzése. R.: gébben többnyire (néhány alapszervezet kivételével) csak á taggyűlés megtartásában, a tagdíjfizetésben, a tömegszervezetekkel való némi törődésben merült ki a tsz-pártszervezetek munkája. A termeléssel való foglalkozást csak néhány formális intézkedés jelentette. Jelenleg a titkárok jól alkalmazzák a városi pártbizottságok útmutatásait és a határozatok megvalósítására már mozgósítják a párttagságot s a példamutatással a pártonkívüli dolgozókat is. Kezdetben voltak olyanok, akik idegenkedve fogadták a párttitkárt. Úgy érezték, hogy nélküle szabadabban dolgozhattak. Volt olyan elnök, aki a lemondás gondolatával is foglalkozott. Később persze ők is belátták, hogy mennyire az egész termelőszövetkezet érdekeit segíti a jó pártszervezet. Ma már megfelelő az összhang a termelő- szövetkezetek túlnyomó többségében. Hogyan javult a tsz-párt- szervezetek munkája az elmúlt négy hónap alatt? 1. Az őszi szántás-vetést november X-ig elvégezték. (Bár a városi pártértekezlet határo-i zata határidőnek október 25-ét; szabta meg, a határidő eltoló-i dása ellenére a végrehajtás; sikerült.) A pártszervezetek kezdeményezésére megszervezték az éjjel-nappali szántást- vetést. 2. A mélyszántás megszervezése hasonlóképpen történt. 3. Biztosították a zárszámadások sikeres lebonyolítását. Leküzdötték a földjáradék kifizetése ellenes hangokat. 4. Felkészítették a párttagságot az évi terv feladatainak meghatározására, a végrehajtásra, az eredményességi munkaegységjóváírás bevezetésére. Ennek megértetésére a városi pártbizottság kéthetes iskolát tartott a tsz-párttagok számára. Az eredményességi munkaegységelszámolás ceglédi rendszerének kidolgozása városi szinten történt, a szakemberek bevonásával. Ismertetése és elfogadtatása viszont a tsz-pártszervezetek jó munkáját tükrözi. A szerződéskötések a tagokkal jó ütemben folynak. 5. Minden termelőszövetkezetben a tagok részére megszervezték az ezüstkalászos tanfolyamok amelyet felhasználnak az 1960-as év feladatainak megbeszélésére s az eredményességi jövedelemelosztás rendszerének ismertetésére. 6. A tervtárgyaló közgyűlés előkészítését nagy gonddal végezték, hogy a termelőszövetkezet tagjai jól megértsék a feladatokat és egységes nézet alakuljon ki a különböző munkák elvégzésére. A párUaggyűlésen történt előzetes megtárgyalás után tsz-eink a következő célt tűzték maguk elé: A szántóterület 31,5 százalékán kukoricát vetnek. A közös 20 százalékán szemes, 4,5 százalékán pedig silókukoricát. A fennmaradó hét százalékot a háztáji terület teszi ki. Burgonyát a terület négy százalékán, cukorrépát pedig 2,7 százalékán termelnek. Az 1960-as évben minden 100 kát. hold szántónak 48 mázsa áruként kikerülő hízottsertést kell adnia és öt mázsa baromfit a közösből, s 24 mázsa sertést, két mázsa baromfit a háztájiból. Minden tehénnél 3000 liter tejtermeléssel számolunk. Ezek a mutatók városa tsz-átlagot jeleznek. Egy-ogy tsz terve azonban a sajátosságoknak megfelelően eltér az előirányzattól. Célunk, hogy egy kát. hold szántóterület 4990 forint bruttó termelési értéket adjon. így egy munkaegység értéke (a 30 százalék természetbenit állami áron számítva) 45,55 forint lesz. E tervek teljesítése lelki- ismeretes, áldozatos munkát igényel. Ebben sem lesz hiány, a termelőszövetkezeti tagok eddigi hozzáállása után ítélve. Igyekeznek minél nagyobb területet vállalni megművelésre, s számolnak a családtagok segítségével. Pártszervezeteink rnunk^_ jának központi kérdése tehát már a termelés. Nem feledkeznek meg azonban a többi feladatról sem. Negyedéves munkaterveikben a tagság kulturális, sportolási, szórakozási lehetőségeiről is gondoskodnak. Különösen nagy gondot fordítanak a KISZ és a nőtanács munkájára. A ceglédi tsz-ek a KISZ- szervezetek támogatása, segítése útján biztosítják, hogy a fiatalok a tsz-ben ne csak munkát, politikai oktatást, hanem kultúrát (könyvtárat, mozit, rádiót* televíziót, sportolás) és szórakozási lehetőségeket is kapjanak. A nőtanács munkájára azért is nagy gondot fordítanak, mert az asszonyok munkába állítását, különösen az állattenyésztésben — ezen belül főként a baromfi- tenyésztésben — és a kertészetben megkönnyíti, ha problémáik megoldásához segítséget kapnak. Pártszervezeteink közben nem feledkeznek meg a párt építéséről sem. A termelésben, a tömegszervezeti munkában élenjáró dolgozók közül erősítik pártunk sorait. Tudjuk, hogy az 1960-as évi terveink megvalósításában lesz sok akadály, de ha a jól működő termelőszövetkezeti pártszervezetek maguk köré tömörítik a pártonkívüli dolgozókat, legyőzik a nehézségeket, s az eredmény nem marad el. Babinszky Károly, a Ceglédi Városi Pártbizottság titkára HULLADÉKBÓL - VALUTA Látogatás az albertirsai dísztől] üzemben Hét váci újszülött névadó ünnepsége A napokban több édesapa kereste fel Vácott a városi tanács vezetőségét azzal, hogy újszülött gyermeküknek ünnepélyes keretek között szeretnének nevet adni. Kívánságukat örömmel fogadták és vasárnap délelőtt hétszeres névadó ünnepséget tartottak az építők kultúrotthonának zsúfolásig megtelt emeleti dísztermében. Megyeri József ék Zsoltja, Still Róberték Máriája, Pig- nicski Ferencék Ferikéje, Nagy Ernőék Róbertje, Rajosán j-i Ferencék Zolikája, Nádházi Pálék Anikója és Kotvász Istvánék Pistikéje nem is sejtette, hogy milyen úttörő esemény szereplője. A névadó szülők tisztjét Gaál László, Lenyó László, Mészáros Béla, Soós Ferenc, Palásti János, Cseke László és Fodor Pál vállalták. A vasárnapi ünnepség sokáig emlékezetes marad szülők és vendégek számára. A Bölcsődal lágy hangjai, a díszes terem, Arany István tanácstitkár üdvözlő beszéde, az úttörők, a munkatársak és a társadalmi szervek ajándékai meghitté tették a névadás ünnepségét. Az üzem szerény külsejét látva, nem is sejtené az ember, milyen szorgos és jövedelmező munka folyik itt, a Tollfeldolgozó Vállalat alibert- irsai dísztoll üzemében. Szorgos, hiszen több mint húsz asszony válogatja fürge ujjakkal a rengeteg pulyka-, liba- és kacsatollat. Jövedelmező is, hiszen a toll nagy része exportra kerül, s évente 1 500 000 forint értékű valutát kapunk érte. — Még többet is kaphatnánk — mondja Drizner Imre üzemvezető —, ha megjavulna az utóbbi időben akadozó liba- és kacsatoll felvásárlás. Ehhez pedig nem kellene más, mint az, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok bátran foglalkozzanak baromfi-, különösen víziszámyas- tenyésztéssel. Az ujjain számlálja, milyen haszonnal jár a víziszárnyas-tenyésztés. — Igen sok termelőszövetkezet — köztük az albertirsai Szabadság Tsz — van abban az előnyös helyzetben, hogy területén tavak vannak. Ezek ma még többnyire kihasználatlanok. Pedig aránylag kis befektetéssel igen jó kereseti forráshoz jutna a tsz is, a népgazdaság is. A liba, kacsa húsa kül- és belföldön egyaránt értékes; a mája igen keresett exportcikk; a pelyhe ágytoll- nak használható, mi pedig éppen azokat a tollakat dolgozzuk fel dísztollnak, — farkés szúmytollakat, stb, — amelyeket különben kidobnának a szemétbe. — Mire használják ezeket a dísztollakat? — kérdem a járatlan emberek kíváncsiságával. — Elsősorban a filmipar és a színházak vásárolják. Hamis prémeket, táncszoknyákat, ruhaborításokat, művirágokat, faleveleket és egyéb színházi kellékeket készítenek belőlük. A nyugati országokban kalapdíszt, színházi belépők szegélyeit, Indiában játékszereket. A trópusi országokban legyezhet, számos amerikai államban pedig indián fejdíszek készülnek például a fehér pulyka számytollaibóL Winnetou és Szürke Hód tehát Albertirsán kikészített pulykatollat visel a fején, ünnepnapokon! Képzeletemben felelevenednek gyermekkorom kedves indián könyvei, s szívesen időznék a gondolatnál, ha Drizner Imre prózai megjegyzése vissza nem terelne a jelenhez, a valósághoz: — Belföldön leginkább kalács kenőtoliakat, tuscsepegte- tőket és fogvájókat készítenek a toliakból. A fogvájót el sem tudom képzelni, mutat tehát belőle néhányat: — A libatoli kocsányából csináljuk, s orvosok véleménye szerint egészségesebb, mint a fából készült fogvájó. Ez ugyanis használat közben megpuhul, s nem sérti fel az ínyt. Valamikor reprezentatív vendéglőkben csakis ilyet használtak, s most néhány helyen ismét be akarják vezetni. Bemegyünk a naftalinszagú műhelybe. Az asszonyok bekötött fejjel ülnek a válogató asztalok előtt s gyakorlott kézzel szortírozzák a kis spiegelt, nagy spiegelt, a kis fél- marabut, meg a nagy félma- rafout. — Jelenleg az Egyesült Államoknak végzünk bérmunkát — magyarázza az üzemvezető. — Évente 80—90 mázsa fehér pulykatollat válogatunk szét. Természetesen a válogatásért is valutával fizetnek. — Mennyi idő alatt ismerik meg az asszonyok az (feszes toliféléket? — tudakolom. — Általában hat hónap kell ahhoz, hogy beletanuljanak. Ezt a fehér pulykatollat például — mutat a hatalmas zsákokra — kilenc felé szortírozzuk. De a kacsa-, libatoll- ból 100 féle minőséget lehet kiválogatni! Ennyi munkát — természetesen — nem győzne huszonnégy szerződéses munkás. Átlagosan 100 külső bedolgozót is foglalkoztatnak. A második negyedévben valamit javul a helyzet, mert újabb 10—15 szerződéses munkást vesznek fel. Ez pedig különösen fontos, mert több tollat tudnak majd saubolni (saubolásnak neveznek egy olyan eljárást, amely után a toll kocsánya hajlékonnyá válik, nem törik) s a külföldi országok a saubolt tollat vásárolják szívesebben. Még több dolgozót foglalkoztathatnának, ha a községi tanács lakást biztosítana végre a nyolc évvel ezelőtt ideiglenesen beköltöztetett családnak* amelynek lakrészét — az egész épülettel együtt — a vállalat saját költségén reno- váltatta. Ha ez a — lakás céljaira egyébként is alkalmatlan, ablaktalan — helyiség felszabadulna, az üzemet újabb műhellyel bővíthetnék. Márpedig ahol hulladékból exportárut állítanak elő. ott a bővítés ügye nem közömbös! Nyíri Éva A mezőgazdaság szocialista átszervezését a belterjes gazdálkodás kialakítását segítik az új mezőgazdasági szakkönyvek Still Róbert aláírja az ünnepélyes szülői nyilatkozatot. Mögötte Lenyó László és felesége: a névadó szülők (Cserny Gábor felvétele) A Mezőgazdasági Kiadó számos hasznos szakikönyvet jelentet meg 1960-ban. Az üzemszervezésben például jó hasznát veszik majd Voit: Gazdaságos gépesítés a mezőgazdaságban című. könyvének. A gépesítési szakkönyvek közül kiemelkedő alkotásnak számít Jeszenszky: A szőlő talajmü- velésének gépesítése, továbbá Káímán: Az esőszerű öntözés, Lamm el: Talajművelő gépek és alkalmazásuk, valamint Tischler: A gabonabe takarítás gépesítése című munkája. Tovább szélesíti kapcsolatait a kiadó a baráti országok mezőgazdasági kiadóival. Oroszból fordítják le Koznyecev éis Podvojszkij: A törzsállattenyésztés alapkérdései című müvét, a csehszlovák szak- irodalmat Brecher: Gazdasági magvak atlasza és Müller: Antibiotikumok című könyve képviseli. Máris nagy édeklődés mutatkozik Mamiin,ger: Szántóföldi növények állati kártevői, valamint Ubrizsi és társai által szerkesztett: A növényvédelem gyakorlati kézikönyve iránt, amely harmadik kiadásban jelenik meg. Fontos témakörrel foglalkozik Nizsalo vszky: Trágyázás — talaj’ erőfenntartás című műve, az állattenyésztési szakkönyvek közül Csiszár: Fejes. gépi fejés és Vuchetich: Házi állatok Gazdaságos takarmányozása című könyve emelkedik ki. Változatlanul nagy az érdeüdő- dés a kertészeti irodalom iránt. Ezért jelenteti meg a kiadó Domokos: Dísznövénytermesztés, továbbá Effert: Szölöalany- és oltványtermesztés. Kozma: Csemegeszőlő, Mercz__Prheoda: A must és bor egyszerű kezelése, Mészöly és társai: Paradicsomtermesztés, Mohácsi—Maliga _Porpáczy: A gyüm ölcsfák metszése, valamint Sulyok: Virágos ablak, virágos udvar és Scholcz: A szüret és * borkészítés gépei, eszközei című könyvet. Brozik: Termesztett gyümölcsfajtáink című sorozatában megjelenik az őszibarackot és a mandulát ismertető rész. A vadászat kedvelőit Szederjei: A szarvas című könyvével lepi meg a kiadó. míg a méhészek számára Szabó: A méhész műhelyében című munkáját adja ki. A magyar természeti ritkaságokat Tildy—Kenyeres: Kincses magyar tájak című műve tárja az olvasó elé. A nagy kereslet tette szükségessé Prohószka: Szőlő és bor című könyvének ötödik kiadását. Harmadik kiadásában iut el az idén az olvasóikhoz Jeszenszky: Oltás, szemezés, dugványozás című munkája, második kiadásban jelenik meg Grober: Rét és legelő, ! Csenreai __Zilai: Szőlőfajtáink, M ohácsi: A szilva termesztése és házi feldolgozása, Mohácsi-Por- páczy: Ribizke és köszméte termesztése, Pálinkás: Borászati szakkönyv, valamint Szemes: Zöldségtermesztés és Schanela lullten vesztes című könyve. Megkezdik a Világatlasz második kiadásának előkészítését A múlt év végén 40 000 példányban jelent meg a Világatlasz s hat hét alatt elfogyott. A Kartográfiai Vállalat a második, javított és bővített kiadást készíti elő. A szövegrészt további 240 oldalnyi földrajzi, gazdaságföldrajzi és statisztikai adattal bővítik. Természetesen az időközben bekövetkezett változásoknak megfelelően helyesbítik a térképeket is. A második kiadást legalább 40 000, de lehetőleg 60 000—• 80 000 példányban szeretnék kiadni. 1961-ben vagy 1962-ben jelenne meg. — Nem. Az biztos, hogy nem. Cukorrépát nem vállalok kapálásra. — És Petrik János, miközben így füstöl, mogorván tekint maga elé. Szlifka József, a galga- györki Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke magyaráz: a gazdaság nem lehet meg cukorrépa nélkül. Mi lesz, ha mindenki kivonja magát, mint Petrik akarja? I — Akkor vállalnék, ha úgy csinálnak, mint tavaly a I Petőfi Termelőszövetkezetben \— toldotta meg Petrik János. ; — Nálunk úgy nem lesz. ; Hiába adtak a Petőfiben há- ; rom kilogramm cukrot a ; munkaegységre, ha az év vé- | gén mindössze 23 forintot ■ osztottak! \ A vita éles volt, mert Pet- | rik János csak szűklátókö- \ rűen a cukor-hasznot nézte, I Szlifka József ^pedig meszel szebbre látott. Ő tudja, hogy í a tervezett negyven forintot \ csak akkor érhetik el, ha a \ gabonatermelésen kívül nllat- ; tenyésztéssel, takarmányter- < mesztéssel és kapásokkal is foglalkoznak. Bevezetik az eredményességi elszámolást, ami lehetővé teszi, hogy a szorgalmasabbak, a jobban dolgozók többet keressenek... De Petrik János és még néhányan nem értik. Egy asszonyka már alá is írta: mennyi burgonya, uborka, kukorica, cukorrépa megművelését végzi el a többi munkán kívül, de valaki „kiokosította”: vonja vissza az aláírását! Hogy ekkor kevesebb lesz a jövedelem? Hogy csupán gabonatermelésből nem lehet megélni? Ez a Váokosí- tót úgy látszik, nem érdekli. Az asszonyka bejött az irodára és tüzelt. Szlifka József csendes-nyu- godtan válaszolgat azoknak, akik most úgy képzelik, hogy a termelőszövetkezetben nem kell dolgozni, a gép fog mindent elvégezni. Van, aki mondja is: AZ ELSŐ NAPOK NEHEZEK — Minek a gép, ha nekem kapálnom kell? Szerencsére Szlifka József nincs egyedül józan gondolkodásával. A rószaszín kartonok tanúi ennek, amelyekre feljegyzik, hogy később ellenőrizni lehessen: ki hogyan tartotta be a szavát. Matej- csők János. Nemecz József, Laukó Pál például a dupláját vállalta, mint a többiek. Nemcsak a maguk erejére számítanak, hanem, családtagjaikéra is. Hiszen jobban akarnak élni, mint eddig. S ha a család tudott segíteni az egyénjl gazdaságban, akkor a közösben miért ne tudna?! Molnár Mihály párttitkárt, Kossuth Pálné tanácselnököt, Kocczmann Pált. meg a két asszony intéző bizottsági tagot sem szólhatja meg senki. Sem Szlifka Józsefet. Szlifka József tiltakozik: — Az én nevemet ne említse meg. Pedig megemlítem, mert \WVV\W\\\WWWW\\VAWVVW\\V\XVV\AV\VXVy nem mindegy az, hogy az elnök, akinek bizonyosan nem kell a határban kapálni, az egy tagra esőnek a dupláját vállalta magára. Mert tudja, neki nemcsak meggyőzni kell, de példát is mutatni. A családja munkálja meg ... Természetesen már előbbre jutottak volna Galgagyörkön, ha a kommunisták nem nézték volna, hogy Szlifka József és a könyvelő magukban birkózzanak a felvilágosítással. Igaz, a termelőszövetkezeti pártszervezet csak most alakul, de ettől még a kommunisták segíthettek volna. Mert azt maguk, is érezhetik: a termelőszövetkezeti községgé alakulás még nem jelenti, hogy nincs szükség többé fel- világositó szóra. A közös munka kialakítása, az éves terv elkészítése és végrehajtása csak akkor járhat siker- rel, ha minden termelőszövetkezeti tag belátja: szorgal- • más. állandó munka nélkül, | a jövedelmező termelési áaak \ nélkül — bizony nem boldo- \ gulhatnak. Sági Ágnes
