Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-29 / 99. szám

1959. ÁPRILIS 39. SZERDA ^üÄirlan AZONOSSÁGOK KÜLÖMSÉGEK Világhírű regények filmen öröm hallani! Azt mondja a jászkarajenői vb-titkár: — Még el sem készült az új kultúrotthon, de már három színház akarja velünk alá­íratni a szerződést hogy fo­gadjuk ókét, ha szerepelni jönnek... Azt mondja a kartali műve­lődési ügyvezető: — Tavaly a mi kis falunk­ban 42 színházi előadás volt,. jöttek hivatásos művészek, műkedvelők, és egy-egy elő­adást átlag 280 ember nézett végig ... Ha van színházi kultúra — ez az. Isten háta mögötti falvak egyszerű paraszti lakói mérlegelik manapság, me­lyik elöadáx volt szebb, melyik együttes volt jobb, a Petőfi Színpad vagy a Déry­né Színház, esetleg a kecske­métiek vagy a szolnokiak tár­sulata? És ehhez még az öntevékeny színjátszó-csoportok előadásai! Bizony, rég elmúltak azok az idők, amikor a helyi műkedvelők előadását — bár­milyen volt is az — dús taps köszönte meg. Manapság nagy a verseny (szerencsére), tehát produkál­ni kell! Mert az emberek, a nézők összehasonlítgatnak. Még az öntevékeny színját­szók előadását és a hivatásos színművészekét is. Igaz, sok a hasonlóság. Például: ma már mind a hivatásos, mind az öntevékeny együt­tesek nem két-három, ha­nem húsz-harminc, sőt még több próba után lép­nek műsorukkal a nyilvá­nosság elé. És nemcsak az írott szöveggel ismerkednek meg a próbák ide­je alatt, hanem a szerzővel is és azzal a korral, amelyben a darab történése végbemegy, a kor társadalmával stb. Hasonlóság hogy mind a hivatásos, mind az öntevékeny együttesek tag­jai a próbák, szereplések során megismerkednek a művészeti törvényszerűsé­gekkel, a színjátszók például a rende­zés, az átélés, az alakítás szakmai titkaival, elméleti és gyakorlati kérdéseivel, fogá­saival. Sok tekintetben megegyez­nek a célkitűzések is. Ä Nem­zeti Színháznak éppen úgy az a célja, mint a nagyikátai mű­velődési ház színjátszóinak: ta­nítani, nevelni, szórakoztatni a közönséget. És ami ehhez tar­tozik: a próbák éppen úgy, mint a szereplések a színészek és színjátszók önművelését is szolgálják. És természetesen egyaránt boldog a hivatásos színművész és a műkedvelő, ha munkáját, a próbák verejtékes fáradozá­sát, az éjszakába nyúló tanulá* sok eredményét siker, taps, el­ismerés jelzi. Mind ezek után mégiscsak meg kell állapítanunk — mint az április 16-i lapszámunkban megjelent cikkünkben tettük —, hogy a hivatásos művészek és az öntevékeny együttesek produkcióit összehasonlítani mindenképpen káros. Mert a már felsorolt azonos­ságokon túl, számos lényeges különbség jellemzi a hivatáso­sak és a műkedvelők mun­kásságát. Ahogyan nem ha­sonlítható össze az alma a kör­tévé] (legfeljebb oly módon, hogy ez is, az is gyümölcs), ép­pen úgy nem lehet összevetni ezeket sem. Mert ha igaz az. hogy alapo­san felkészülve lép ez a fajta, az a fajta együttes is színpadra, az is ugyanilyen igazság, hogy a hivatásos művészeik (cí­mük is mutatja) élethiva­tásuknak tartják, és ek­ként művelik mesterségü­ket, a színművészetet. Nappal-éjszaka csak ' ezzel foglalkoznak. Mennyiségben tehát hasonlíthatatlanul többet fordítanak a művészetre, mint azok a műkedvelők, .ajak — orvos, munkás, tisztviselő, pa­raszt vagy diák lévén — csu­pán szabad idejük egy részé­ben hódolhatnak Tháliának. A színész magánéletében — szórakozásként — kertészked- hetik ugyan, vezetheti a rende­ző a maga autóját, de élete javát a színházban tölti. Az orvos, munkás, tanácstitkár pedig — ha veteránja is egyébként a műkedvelő szín­játszásnak — élethivatásként mégis embereket gyógyít, esz­tergál, a közigazgatást irányít­ja, és csak nagyon-nagyon mellékesen művészkedik. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a hivatásos művé­szek rendelkezésére álló bő­séges próbaidő, a színművészet tudományának, elméletének fejlődése stb. és nem utolsósor­ban az állami színházak rend­szeres vidéki látogatásai az öntevékeny színjátszókat is arra készteti, hogyha ki akar­ják elégíteni közönségük mű­vészi igényeit, maguk is legye­nek művészetük mesterei — a lehetőségekhez képest.) De az említett mennyiségi különbség az előadás minősé­gében bizony elkerülhetetlenül megmutatkozik. És ez termé­szetes. A különbség azonban nem­csak itt mutatkozik meg. A próbák számának azonossága nem jelenti a próbák minősé­gének egyformaságát, és a próbák céljának teljes egye­zését sem. Kétségtelen, hogy a hivatásos művészeik n próbák ideje alatt elsőren­dű célként az előadást te­kintik. A próba elsősorban eszköz a jó előadás érdeké­ben. Természetesen másodrendű célként a művészek fejlődését, művelődését is célozzák az elemzések, a viták, a próbaso- ^ rozatok. % . ^ Az öntevékeny együttesek- § nél azonban legalább annyira^ cél a próba, mint amennyire ^ eszköz. í Ezeknefk a próbáknak nem- $ csaik az a célja, hogy az § előadás zökkenőmentesen § folyjék. hanem az is — és ^ nemcsak másodlagosan —, $ „ ...hogy az. együttes tagjai\ művelődjenek, $ $ megismerjek a kort, amely1 elé $ a darab tükröt állít, a társa- $ dalmi viszonyokat, amelyeket ^ sűrítve ábrázol. | Ugyanígy az előadásnak sem | csak az a célja — mint a hiva- % tásos együttesek esetében — hogy a közönséget szőrakoztas- ^ ,sa, nevelje. Az öntevékenyt | együttesek előadásai, akárcsak t : Próbái, legalább annyira az | önnevelést és a csoport tag-1 jajnak szórakoztatását- szolgál-1 jak. mint a közönség neveléséit és szórakoztatását. t s Egyébként ez a kettő szóró- % ran összefügg. t Mint említettük, a művész- § nek is, a műkedvelőnek is leg- § méltóbb fizetsége a siker. § s Siker pedig csak lel'kiisme- § retes, tudatos munkát -kö- § vethet, ha a színjátszó „jól ^ szerepet’, azaz tudja, § hogy mit miért tesz a $ színpadon. 5 § Ha pedig ez így van, akkor a ^; műkedvelő kénytelen elmé- lyedni szerepében, a darab hangulatán túl meg kell Is­merkednie a mélyebb össze­függésekkel éppen úgy, mint a színpadtechnika, a színját­szás, a maszk ír ozás titkaival. Zárt kör. A tudatosabb színjátszó na­gyobb sikert, arat, azaz jobban szórakoztatja a közönséget; a siker további munkára, tanu­lásra buzdítja. Ezzel kezdtük: ..Öröm hallanil” És talán így kellene stílsze­rűen befejezni is: Öröm hallani, hogy megyénk színjátszói a a most zajló kulturális be­mutatók alkalmával ke­vés !kivétellel azt bizonyít­ják, hogy ha nem is ver­senytársai a hivatásos együtteseknek (ne is le­gyenek azokká!), de be­töltik azt a feladatot, amely reájuk vár. És már ezért sincs értelme, hogy a hivatásos együttesek­kel való esetleges összehason­lításokkal vagy kedvüket szeg­jük, vagy éppen elbizakodot- takká tegyük őket. A ker­tészkedő színész rózsabokrait nem mérj ük a szakképzett kér. tész virágaihoz; ne mérjük hát a műkedvelő-színjátszó kertész alakításait se a hiva­tásos művész produkciójához! Garami László A franciák és a mexikóiatk után most az amerikaik is/új- ra megfilmesítették Dumas regényét, A károm testőrt. Képünk az új filmváltozat egyik jelenetét ábrázfjdja. A Csodagyerekek című nyugatnémet film Hugo Hartung regénye nyomán készült. \\\\\\\\\\V\\\\\V.K\\V\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\ .\\\V\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\W Színvonalas szórakoztató műsorok készülnek a nyárra Az Országos Rendező Iroda terveiből *C^\XXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXV^ Csorba Tibor újabb sikeréről Defoe örökéletü regénye, a, Robinson Crusoe is újra meg­ihlette a filmeseket. Képünkön az új nyugatnémet Robinson- „ film két főszereplője: Romy «Schneider és Horst Buchholz, If k XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXViXXX>: Több mint százötven részvevő a szentendrei járási táncfesztiválon Újabb Dosztojevszkij mű ke­rült megfilmesítésre. Ezúttal a franciák készítették a filmet ÍA játékos című kisregényből. I A film főszereplője: Gerard Philipe $ ^ Kipling halhatatlan remekmű- ^ véből készült A dzsungel köny- ^ ve című színes angol film, a § nemrég elhúnyt Korda Sándor S rendezésében. Főszereplője: k Sabu. — Hosszú etek óta nem láttunk ilyen megmozdulást a táncosok között! — Ezt mondotta Kristóf József, a Szentendrei Já­rási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöké vasár­nap Tahitótíaluban, a járási népi táncosok fesztiválja után. És valóban, ezen a szép április végi napon a terem zsúfolásig megtelt. Sokan kinn is rekedtek, de nem tágítottak és onnan figyel­ték a nyitott ablakokon át a műsort. Mert volt mit nézniük. Alig volt a szentendrei járásnak olyan községe, ahonnan ne jöttek volna szereplők. Ott voltak a szigetmonosto­riak. a csobánkaiak, a dunabogdányiak, a szentendreiek (két csoporttal), a budakalá­sziak és természetesen a vendéglátók, a tahi- tótíaluiak. Egymás után peregtek a számok. Táncok, szavalatok váltogatták egymást, s a szünete­ket a helyiek fúvószenekarának számai tet­ték kellemessé. A tánccsoporlok — meglátszott — ala­posan készültek erre a fesztiválra. Elő­adásuk lendületes, életvidám, ritmusos volt és a nézők szinte megfiatalodtak táncaik láttán. A sok jó és lelkes csoport közül — bár sorrend felállításáról szó sincsen — a legfel­Lapunkban már többször beszámoltunk Csorba Tibor 5 Szentendréről származó festőművész lengyelországi sike-5 rétről. Most újabb kiállításáról és annak kedvező visszhangja- J ról kaptunk ismét hírt. A Lengyelországban élő hazánkfia ezúttal Zakopanéban \ mutatta be műveit, 110 képet, a lengyel és magyar hegyi tájak \ szépségeit tükröző anyagot. A tárlat érdekessége, hogy az i absztraktok (II. Márciusi Szalon) kiállítása után nyílt meg, és \ az előbbiek kudarca után óriási közönségsikere van. $ Az ország két legnagyobb lapja dicsérőleg szól Csorba mű- \ veiről, a Trybuna Ludu például így méltatja a művészt: „Különböző és érdekes aquarelltechnikával örökítette meg \ a lengyel Tátra, Podala, a Szepesség, a Pienini hegyvidék. \ Zyxviec, Jelenia Gora stb. hegyi tájait... A kiállítás óriási ! sikernek örvend, és Csorba Tibor tízéves munkájának gyümöl- \ csét öleli fel. E kiállítás egyben szimbóluma a lengyel—magyar \ barátságnak — akár a két ország hegyi tematikájának egy ki-! állításon történt bemutatását, akár az alkotóművész személyét \ tekintjük ..., aki a két ország, Lengyelország és Magyarország. \ honpolgárává lett.”' A Zycie Warszawy többek között ezt írja: ; „Zakopanéann kiállították Csorba Tibor ismert magyar \ festőművész, a Tátra szépségeinek szerelmese, 110 aquarelljét. I E kiállítás áttekintést nyújt a művész legutóbbi éveinek ter- ; méséről.” A lap közli Csorba arcképét és egyik tátrai aquarelljének ] reprodukcióját. Ez utóbbi képet mi is bemutatjuk olvasóink- ■ nak. ■ A szórakoztató műsorok szín­vonalának javítását fő feladatának tekinti az Országos Rendező Iroda. Ennek egyik jeleként ma már el­enyésző azoknak az előadásoknak a száma, amelyeket a régi esztrád műsorokhoz hasonlóan rendeznek. A műsorokat most ne$i a színé­szek repertoár-darabjaiból állítják össze, hanem írókát és zeneszer­zőket kérnek fel erre a munkára, s egy-egy előadást komoly szín­padi próbák előznek meg. Felfrissítik a könnyűzenei, hangversenyszerű vegyes mű­sorokat is. Az ilyen céllal meghirdetett san­zon- és táncdalpályázat eredmé­nyes volt, s körülbelül 20 számmal gyarapodtak a szórakoztatózene­műsorok. A közeljövőben újszerű, fordulatos, bűnügyi témájú játé­kot mutatnak be a Bartók-terem- ben. Az érdekes előadás __ amely­nek 12 férfiszereplője van — kül­földi televízió-játék alapján ké­szült. Az utóbbi időben nemcsak a nagyvárosokat, hanem a kisebb helyeket, sőt falvakat is felkeresik a művészek, gon­dosan szerkesztett műsorokkal. Ezek közé került most a rádióból ismert Kincses Kalendárium szín­padi változata. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vidéki közönség is szívesebben fogadja az irodalmi igényű összeállításokat, mint ■ hevenyészett műsorokat. Ezt iga­zolja a Kávécsarnok című, neves írók monológjaiból, egyíelv.onáso saiból, sanzonokból, pantomimből összeállított műsor sikere is. A közeli hetekben Furfangosok or­szágos bajnoksága címmel ügyes­ségi és rejtvénymjüsorok lesznek a fővárosban és 13 vidéki városban. Az elődöntők vidéken zajlanak le. az pttani nyertesek pedig Buda­pesten mérik össze tudásukat; ügyességükét a .fővárosiakkal. A nyári hónapokban Budapes­ten és vidéken számos szabad­téri előadást rendeznek, nem­csak a nagyobb, hanem a ki­sebb színpadokon is. Az egyik érdekes produkció a Három Robinson című keletnémet zenés játék, a másik pedig a Bala­ton szépe című, mai fiatalok életé­ről szóló derűs, szórakoztató mű­sor. Mulatságos, szatirikus előadá­sokat rendeznek a Csirm-Bumm Cirkusz szereplőgárdájával is. Ezenkívül több kisebb műsor szóra­koztatja majd a főváros és a vi­dék dolgozóit. ^V<^V^XX\VVV^^VVV^XV^XVVVVVvVS^^Ä^C^^XXVVXXX f A SZOVJETUNIÓBAN film ^ készül Gogol A köpeny című á színművéből. A film rende- í zője a híres szovjet filmszí- f nész: Alekszej Batalov. í egy Érdekes statisztika. í Az elmúlt évben Franciaor- í szagban bemutatott 400 film- ^ ben 310 gyilkosság fordult elő, í a nyugati filmipar legnagyobb g „dicsőségére”. készültebbek a szigetmonostoriak és a cso­bánkaiak voltak. Ézt annál is inkább ki kell emelnünk, mert mindkét csoport alig két hónapja alakult. * Dicséret illeti azonban a többieket is. A Szentendrei Földművesszövetkezet cso­portjának román tánca, a papírgyáriak ónémet tánca, a tahitótfaluiak polkája, a dunabogdányiak túrái, tánca mind arról tanúskodik, hogy érdemes továbbra is lelki- ismeretesen foglalkozni ezekkel a csoportok­kal. Itt kell megemlítenünk Kuti Péternek, a Szentendrei Papírgyár táncosának egyéni számát, a kanásztáncot is. A szavalok közül meg kell dicsérnünk Flóris Ilonát Dunabogdányból. Horváth Má­riát Szigetmonostorról és Pál Ferencet Visegrádról. És nem utolsósor-bán elismerés­sel kell szólnunk a körültekintő rendezésről és arról a lelkes szervezőmunkáról, ami lehetővé tette ezt az emlékezetes és kellemes délutánt. De nincsen öröm üröm nélküL A tze. replők kedvét rontotta, hogy több mint egy óra hosszat fázva várakoztak a révre, mert az ott szolgálatot teljesítő hajósok nem tartották be az előírt menetrendet.­Székely Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom