Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-28 / 202. szám

1958. AUGUSZTUS 28. CSÜTÖRTÖK “cCirlap Termelőszövetkezetté alakult a nagymarosi gyümölcstermelő szakcsoport Lehetne közgyűlésnek is ne­vezni. de a hely megválasztá­sa, a hozzászólások kötetlen formája inkább arra enged kö­vetkeztetni, hogy bensőséges beszélgetésről van szó, ahol mindenki szabadon elmondja véleményét, közbeszólhat, vi­tatkozhat. A nagymarosi gyü­mölcstermelő szakcsoport tag­jai tartottak ilyen megbeszé­lést a napokban a Duna mel­letti Bergmann-sziget hűs ár­nyat adó gyümölcsfái alatt. A szakcsoport kilenc tagján kívül itt van a járási tanács mező- gazdasági osztályvezetője, a tsz-csoportvezető és a község­ből a földművesszövetkezeti ügyvezető. Életbevágóan fontos dolog­ról, a szakcsoport tagjainak, to­vábbi sorsáról van szó: marad­janak-e továbbra is szakcso­portban, vagy jövőre már a mezőgazdasági termelőszövet­kezet alapszabálya szerint dol­gozzanak, műveljék meg a szi­get dúsantermő földjét. Nem ma beszélnek erről először, hi­szen az utóbbi hetekben állan­dóan ez volt a beszéd tárgya, s ennek eredménye ez az ösz- szejövetel is. Mert most már \,tiszta vizet“ szeretnének ön­teni a pohárba. Tavaly ősszel alakult meg 3 szakcsoport. Az ellenforradalom alatt feloszlott termelőszövetkezet 19 holdas gyümölcsösének és három hol­das kertészetének megmunká­lására vállalkoztak. A kiváló­nak mutatkozó gyümölcster­més bizonyítja, hogy gazdáivá váltak az említett területnek, pedig nem volt könnyű dol­guk, mert a gyümölcsös és a kertészet nagyon elhanyagolt állapotban volt. Ha ehhez tnég hozzászámítjuk, hogy a szak­csoport tagjai többségükben az idősebb korosztályhoz tartoz­nak, még inkább dicsérendő munkájuk. Talán nem iß bírnának a sok-sok munkával, ha nem tar- ■ tanának ennyire össze. Mert ennek a szakcsoportnak csupán a neve az, gazdálkodásuk sok­kal inkább hasonlít a termelő- szövetkezetéhez. Hogy mást ne mondjunk: a jövedelmet a tel­jesített munkaegység arányá­ban osztják el. Igaz, van egy kis szépséghibája a munkaegy­ségnek, mégpedig az. hogy nem az elvégzett munka mennyisé­ge szerint írják, hanem egy na­pi munkáért egy munkaegysé­get. De hát lehet-e hibául fel­róni ezt egy szakcsoportnál? Nem is rója fel senki. így is igazságosabb ez több más el­osztási módnál. A szakcsoport tagjainak ösz- szefogása, a munkaegység sze­rinti részesedés bevezetése és még egyebek azt mutatják, hogy mélyen él ebben az öt tagban, akik régebben tsz-ta- sók voltak, a lejlett nagyüzemi gazdálkodás gondolata. Fel­oszlott ugyan a szövetkezet, de ők már csak úgy akartak dol­gozni, mint a tsz feloszlása előtt. Vagy talán mégse? Matus János elvtárs. a szak­csoport elnöke ugyanis arról beszél, hogy a fejlettebb gaz­dálkodási forma csak akkor biztosít iobb megélhetést, ha a tagok rendesen, becsületesen dolgoznak, nem úgy. mint ahogyan sokan az Előre Tsz- ben tették. — Csakis becsületes, jószán­dékú embereket veszünk tel magunk közé, olyanokat. akik szeretnek dolgozni — mondja az elnök » körülöt­te ülőiknek, akik élénken he­lyeslik szavait. S amikor erről beszél —, a, maga részéről el- intézettnek véli. hogy a szak­csoport átalakul szövetkezetté. — Csáki Mihály és Bálint Andrásné már aláírták a belé­pési nyilatkozatot és többet tu- \ dók, aki szívesen jönne a tér- ] melőszövetkezetbe — kapcsoló-1 úik az elnök szavaihoz Budai i Ambrus brigádvezető. — Mi értelme van annak, i hogy továbbra is szakcsoportj tagjai legyünk, amikor a tsz\ számunkra előnyösebb? ... i Semmi! — adja meg a választ! Is a maga kérdésére Freund; Iván pénztáros. «9 Most úgy béreljük a terű-1 letet, amin gazdálkodunk. Évi 8 ezer forint bérlet, 6700 forint jövedelmi adót, 11 ezer forint községfejlesztési adót, 12,6 má­zsa búzaföldadót fizetünk. Ha szövetkezet leszünk, az állam ingyenes használatra adja a földet — folytatja tovább. Innen is, onnan is elhangzik egy-egy közbeszólás: — Hát a nyugdíj? — A betegbiztosítás? — A kedvezményes gépi munka? Lassan kitűnik, hogy egy ember sincs, aki ellenezné az átalakulást, mindenki helyesli a gondolatot. De mégsem vet' nek véget a beszélgetésnek, mert sok a mondanivaló. Sok szó esik arról, hogyan és mi­ként szeretnék megalapozni szövetkezetüket. —- Jó lenne a csitároki dűlő­ben az állami gazdaság terü­letéből kapni egy darabot — ajánlja valaki. A mezőgazdasági osztály ve­zetője, Csáki elvtárs nem he­lyesli a gondolatot. — Az a föld az állami gaz­daságé, s nem lehet hozzányúl ni. De nem javaslom ezt azért sem, mert az Előre Termelő­szövetkezetet is az a dűlő tette tönkre. Nagyon távol van a községtől, nem tudták gondját viselni. Ha szükség lesz rá, kaphatnak földet közelebb is a tartalékterületekből — mondja. — Mi lesz a volt Előre Tsz épületeivel? Megkaphatjuk azokat? — kérdezi Heppert Jó­zsef. — Az épületeket most a földművesszövetkezet használ ja, de ha a tsz.nek szüksége lesz rá, a földművesszövetke­zet nyomban átadja — világo­sítja fel a szövetkezeti tagokat Kálmán István elvtárs tsz- csoportvezető. Csaknem mindegyik tagnak az a véleménye, hogy elsősor­ban gyümölcstermeléssel és kertészkedéssel foglalkozzanak, de azért a megindulásnál azon­nal szeretnének néhány szarvasmarhát és sertést be­állítani. Ebből állandó jövede­lemhez jutnának, aztán a ta­lajerőutánpótlás sem utolsó do­log. Dehát mindez még távo­labbi feladat. Sokkal előbbre- való az, hogy ne 11 tagja le­gyen a meginduló termelőszö-, vetkezetnek, hanem sokkal több. Az eredményes gazdál­kodás egyik feltétele, hogy fiatalokat is hívjanak a termelőszövetkezetbe. Erre hívja fel a jelenlevők figyel­mét Csáki elvtárs, a mezőgaz­dasági osztály vezetője is. Ahogy a most már „újdonsült“ termelőszövetkezeti tagok fo- gadkoznak, hogy mindent meg­tesznek a tagszervezés érde­kében, nincs okunk rá kétel­kedni, hogy ez nem így lesz. Mert a felvilágosító szó mel­lett „fegyver” is van a kezük ben, mégpedig az, hogy az egy-egy munkaegységre jutó részesedés az idén is megha­ladja a 65 forintot. Munkaegy­ségelőleget is osztottak eddig, s most az összejövetel után is 15 forint jut egy-egy munkaegy­ségre mindegyik tagnak. Pedig hátra van még a gyümölcs zö­me, hiszen jobbára csak kerté­szeti növényeket értékesítet­tek. Az átalakulás óta híre sza­ladt már Nagymaroson a fon­tos eseménynek. Igazat mon­dunk, ha azt írjük, hogy van már Nagymaroson is termelő- szövetkezet. S bízni lehet, hogy a benne levő tagok bebizonyít­ják a község gazdáinak a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét. Mihók Sándor A BOLYGÓ HOLLANDI UTÁN-. I a bolygó MAVAUT-megálló VACRÁTOTI JEGYZETEK iVlegyei főmezőgazdászok értekezlete Szerdán délelőtt a Földmű­velésügy: Minisztériumban ér­tekezletet tartottak a megyék mezőgazdasági és gépállomá­si igazgatóságainak főmező­gazdászai részére. Az értekez­leten Soós Gábor, a miniszté­rium növénytermesztési fő- igazgatóságának vezetője ér­tékelte a végzett munkát. Hernyók nepliíUttá egy,vonatot Victoria ausztráliai államot hernyók özönlötték el, ame­lyek ellen 20 permetező repü­lőgépet küldtek harcba. Egy dieselvonat belekerült egy 50 méter széles hernyósávba és megállt, mert a kerekek nem tudtak megkapaszkodni a síne­ken. A hernyótömegek benyo­multak a nagyvárosok külváro­saiba, ahol úgy látszott, mint­ha az utak futószalagként mo­zognának. Ugyanis: amikor felmerült az óvoda megnyitásának terve, a legfőbb szülő tiltakozott: nem adom, nem adom óvodába, adja, aki akarja. De amikor meglátták, mi lesz, hogyan lesz, mi dolga lesz a gyerek­nek, egymás kezéből kapkod­ták a kilincset. Most már annyi a jelentkező, hogy mér­legelni kell, ki szorul rá, ki nem. Hát így változik a vi­lág. No, meg a rátótiak gon­dolkodása is. k A legfájóbb történet, amely egyben a leghosszabb is, s nemcsak nyomtatott betű­nek, hanem írottnak is, mert jó pár levelet „eresztett” már meg a helyi tanács, igaz, hogy nem jutott semmire: Rátótnak volt már egyszer MÁVAUT-járata, de meg­szüntették, nem volt elég utas, nem volt gazdaságos az üze­meltetés. Nemrég ismét meg­indult a járat, a vasútállomás és a falu között. Igenám, de a MÁVAUT emberei be se kuk­kantottak a tanácshoz. Ahol jónak látták, ott kijelölték a megállót, s továbbálltak. Hát emiatt áll a háborúság. Mert az újtelepiek, akik több mint hetvenen vannak, joggal sé­relmezik, hogy sokkal kisebb helyen megáll a busz, de ná­luk nem. A tanács is igazat adott nekik. Meg is írták hi­vatalosan a panaszt a MÁVAUT-nak. Ki se jöttek. Írtak vissza egy levelet: nincs igazuk — vajon honnét tud­ják ezt az íróasztal mellett? — és kész. S itt 'ban a másik sérelem: a két legforgalma­sabb vonathoz, a reggeli fél hatoshoz, s a délihez nincs busz. Arról már nem is szól­va, hogy az állomástól mint­egy ötszáz méterre megáll a busz. Nincs, tovább. Olyan kegyetlenül rossz az út. A MÁV pedig a füle botját sem mozgatja, hogy rendbehozas­sa. A megállót a tanács önha­talmúlag áthelyeztette. Le­het, hogy ez jogilag helytelen, de az biztos, hogy mindenki tetszését megnyerte. De két nap múlva a gépkocsivezető újra a régi helyen állt meg. Neki szigorú utasítást adtak: ott álljon meg, ahol kijelöl­ték. Hát ezért nevezik tréfás keserűséggel bolygó megálló­nak a rátótiak a MÁVAUT- megállókat. Az újságíró annyit tenne hozzá: ha már adunk valamit, akkor az valami legyen, s ne olyasmi, ami bosszúságra ad okot. A másik: a MAVAUT se legyen akkora „nagyhatalom”, hogy nem hallgatja meg a községi tanácsot. A harmadik: egy kis jószándékkal, egy fél délelőttös kiszállással a MÁVAVT megoldhatja ezt a kérdést. Mindenki megelé­gedésére. S akkor miért ne? Igaz? — mottó — Versenyképesek a magyar cipők a külföldi piacon A divatcikkek tömeges gyár­tásával az olaszok sokszor megelőzik a franciákat Ez a helyzet a cipőknél is. A hazai és a külföldi szakemberek ezért az olasz cipőikkel hason­lítják összp a nálunk készített cipőket. A kialakult vélemény és a gyakorlat is azt bizonyít­ja. hogy a külföd; piacokon a magyar cipők állják a versenyt az olasz gyártmányú cipőkkel. A TANNINPEX Külkereske­delmi Vállalattól az angolok az idén is többtízezer pár cipőt rendeltek. A csehszlovákok is szívesen vásárolnak nálunk, pedig jelentős cipőiparral ren­delkeznek. A Lengyelországba irányuló magyar exportnál is számottevő tétel a lábbeli. A lengyelek részére az idén 1 200 000 pár női-, férfi- és gyermekcipőt készít a magyar it>ar. Ugyanennyi szerepel a hosszúlejáratú szerződésbem tehát ennyit szállítunk jövőre és 1960-ban is. A Tisza Cipő­gyár újfajta gumicipőire a kö­zel- és közép-keleti országok­ból máris érkezett megrende­lés. A jövőben nem építenek ülőkádas lakásokat HÍREK - aöcU tüUMut fiiiiiinmtmiiitiitimimiiii & nagycsaládos sasok­nak utalja ki. * Tjeríinből jelentik, íí hogy Németor­szágban most mutat­ják be elsőízben Chaplin diktátor cí­mű filmjét, amely 1940-ben készült, és mint tudvalévő, Hit­lert és Mussolinit tet­te nevetségessé. A Führen a nagy ne­vettető alakította, csodálatosan meg­győző hűséggel. A be­mutató után az egyik berlini mozi előtt a következő beszélge­tést hallgattuk ki: „Most látom, hogy Adenauer azért még­is sokban különbözik Adolftól.'” „???•• „Ma­gasabb, mint Hitler volt, és nincsen ba­juszai’' • I domított rendőr- kutyák is szere­pelnek majd az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállítás bemutatóin. A 12 rendőrkutya fe­gyelmi és ügyességi gyakorlatokat produ­kál. például égő aka­dályokat ugranak át, küldönc és jelentő szolgálatot teljesíte­nek. Értesülésünk szerint e vásár ren­dezősége pótlólag ja­vasolta, hogy a ku­tyaprimadonnák a ki­állításon „dolgozó” zsebtolvajokon is mu­tassák be tudásukat. A kutyák azonban testületileg kijelen­tették, hogy ők csak nagyobb kutyákkal, így betörőkkel, csem­pészekkel, rablókkal hajlandók „foglalkoz­ni.” * A KÖZÉRT keres­kedelmi köz­pontja utasította vál­lalatait, hogy a vá­sárlók által 'kiválasz­tott görögdinnyéket meg kell lékelniük és ha a dinnye nem érett, nem kénysze­ríthetik a vevőt az átvételre. A dinnye- árusok elleniavasla- tot terjesztették be, amely szerint a fo­gyasztókat is meg kellene lékelni, va­lón elég érettek-e 3 dinnyevásárlásra. Alapi tej 30 000 liter szállítását ajánlották fel Nyu- gat-Berlinnefk a város demokratikus öveze­tének vezetői. A nyu­gat-berlini szenátus — bár a tejre szük­ség lenne — vonako­dik elfogadni ez aján­latot. Talán még pla­kátok készítését is tervezi a szemérmes Az elmúlt években az úgy- I nevezett csökkent értékű laká- i sokat fürdőkád helyett ülőká- szenátus, plakátokét, § dákkal látták el, ami ellen a amellyel ellenpropa-§ lakók sűrűn emeltek kifogást. gandat fejthetne Iki a | Az Építésügyi Minisztérium kelet-berlini ajánlat-1 fokozatosan felszámolja a „Cs” “ «* mi is ajánlhatnánk. I ^ben mar teljeserteku laka- Például: „A tej — ölj ^k szerepelnek. így az új la- butít és nyomorba 1 kasokból eltűnik a kényelmet- dönt!” vagy: „Álmát-1 len ülőkád is. A Kohó- és lanság ellen itass | Gépipari Minisztérium már gyermekeddel gint, § abszintet, whiskyt! | Csak Delirium-már-1 kával valódi!’“ A Csepel Autógyár 1 kísérleti üzemé- | ben olyan gépkocsi-1 rugókkal kísérletez-| nek. amelyek az ed-1 dig használatos acél | helyett műgumi ele-| mekből készülnek. és| bennük levegő bizto-| sítaná a rugózást. Az | eddigi alvázrugókkal | ugyanis csak akkori lehetett rázásmente-1 sen utazni, ha a gép- | kocsit teljesen meg-1 terhelték. A levegő-1 rugózás viszont a ko-1 esi terhelésétől, az | úttól függetlenül | szinte zökkenőmén-1 tes közlekedést bizto-1 sítana. Már halljuk J lelki füleinkkel ay új-§ fajta rugózású gépkoj esi vezetőjét: „Eltö-fj rótt ez az átkozott ru- | gó! Hát persze! A mi 1 nyersanyagaink! Bez-| zeg, ha New York-i| levegőiből gyártották § volna!...” — ami — i beszüntette az ülőkádak gyár­tását. Az ÉM utasította terve­zővállalatait, hogy az elkészí­tett, de kivitelezésre még nem került terveket úgy módosít­sák, hogy az alaprajzi lehető­ségtől és egyéb műszaki felté­telektől függően fürdőkádakat állítsanak be a lakásokba Ha az eredetileg ülőkádhoz mére­tezett fürdőszobákba nem fér­ne be a kád, akkor úgyneve­zett tusolótálcával kell helyet­tesíteni. Már csak néhány nap a szünidő. Az aszódi gyerekek is készülődnek az új tanévre. Iskolatáskák között válogatnak az üzletben, mert új táskával mégis nagyobb : öm új isko­laévet kezdeni 1 'T'egnapelőtti lap- ! számunkban kö­I zöltük, hogy rizses- ! csészéket szállítanak I a Vietnami Népi I Demokratikus Köz­li társaságba, mégpedig 1 nem is keveset, ha- I nem 400 000 darabot. I Szó van arról, hogy 1 jövőre egymillió ri- ! zsescsészét szállítunk I a baráti távolkeleti I országba, ahol a 1 nemzeti étel a rizs. I Vietnami ipari és I kereskedelmi illeté- ! kesek a hírek szerint I viszonzásul halászlé- ! tálakat szállítanak I hazánkba: úgy lát- ! szik, ott így ismerik I a szólásmondást: „aki 1 téged rizsescsészével I dob meg. dobd vissza I halászlé-tányérral!1’ § • 1 A Bükk-hegység I -1 nyugati vonula- I tának erdőit sokhe- I lyütt megszakítják I sziklás meredélyek, I csupasz ormok. A I Nyugatbükki Állami I Erdőgazdaság most I elhatározta, hegy eze- I két a kopár, szik- I lás sasfészkeket is í betelepíti fákkal. Mi- I vei az új telepítések \ következtében a sas- \ fészkek és települési \ helyek száma erősen I csökken majd, a Bor- \ sód megyei tanács \ kibővíti lakáshivata- \ lát. és a megmaradó \ sasfészkeket előzetes \ igénylés alapján, a ■ legrászorultabb, A z ember, ha betéved egy ilyen apró, eldugott fa­luba, szinte azt hiszi: megállt a világ, nem történik semmi, ! aligha akad itt olyan ese­mény, mely kizökkenthetné az embereket megszokott nyugalmukból. Pedig akad. Még Vácrátóton is. S nem is akármilyen. De vegyük csak sorjába. ★ a tanácselnök elvtárs mer- /l re van? — kérdezi a jám- . bor újságíró. : — Nincsen. S — Tessék? — Nincsen tanácselnök. — Mióta? ; — Március óta. i — Ejha. S mikor lesz? — Azt ki tudja. De van ta- í nácstitkár. — Még az a szerencse. ★ A fentiek után nem nehéz elképzelni, hogy meny­nyi a dolga a tanácstitkámő- nek. Szinte minden a nya­kába szakadt, mondja is, hogy . szidják otthon, csak éjjel jár haza a tanácsházáról, pedig a férje mellett is akad dolog. Hát jól jön, ha megkapja a megígért ' adminisztrátort, mert így szombatonként ő hordja haza az aktákat, va­sárnap „kezeli”, hétfőn meg viszi vissza. Pedig ez már téhyleg nem tanácstitkári fel­adat. ★ A tanácstitkárnő sorolja: fi befejeződött a cséplés, elkezdtük az orvosi lakás épí­tését — itt épül, ni — mutat ki az ablakon —, sokat segí­tenek a falubeliek, társadalmi munkával. Ha minden igaz, két hónap múlva már ott lesz ! a rendelés. Az iskolát rend­behoztuk, jöhet a tanév, az üzletekben minden van, ami csak kell. Ha mégis hiányoz­na valami, meglesz a jövő hé­ten. Mert ügyes emberek a boltosok. Megszereznek min­dent. ★ O ttjártunk napján nyílt meg az óvoda. Tiszta, szép, öröm benne óvodásnak lenni. Már most kevés a hely, pedig még igazából meg sem nyílt. Igaz, hogy nemrég még más volt a gond. Az, hogy lesz-e gyerek az óvodában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom