Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-08 / 134. szám
4 1958. JÜNIUS 8. VASÁRNAP VITAFÓRUM Beszéljenek a számok ! Manapság egyre több szó hangzik el ilyen, vagy olyan formában a művelődési házak munkájáról, illetve azok gazdasági körülményeinek módszeres vizsgálatáról. A Pest megyei Hírlap szerkesztősége valóban nemes célt kívánt szolgálni, amikor hasábjain vitát indított erről a fontos kérdésről. Olvasva a váci járási művelődési házról szóló cikket, a ceglédi városi művelődési ház részéről is lenne néhány megjegyzésünk, melyeknek feltétlenül nyilvánosságot kell adni. A művelődési ház munkájának legfőbb értelme, hogy az államnak és az egyénnek a művelődésre, szórakozásra irányuló közös vállalkozása során az egyén — nézetben, felfogásban közeledjék államunk uralkodó eszméjéhez — a szocializmushoz. Ahhoz viszont, hogy ezt szerencsésen meg tudjuk valósítani, a szórakozásra, művelődésre vágyó egyén igényeit kultúrált körülmények között, sokrétűen, gazdagon kell kielégíteni. Szerencsés megoldás volt az a tény, hogy a Ceglédi Városi Tanács — nagyobb anyagi erőforrásokkal rendelkezve — saját kezelésébe vette a kul- túrházat és több mint 300 ezer forint beruházással ezen igény alapfeltételeit meg is amelyek fenntartása népművelési érdek, így például irodalmi, képzőművészeti szakkör, balett-tanfolyam és így tovább! Ma már erősen igénylik a központi színjátszóegyüttes megalakítását is, valamint a tudományos kutató népművészeti munkát, ami a művelődési háztól ugyancsak komoly anyagi áldozatokat kíván. Miután a ceglédi művelődési ház végső fokon a város legreprezentatív helye, minden városi intézmény, beleértve a különböző tömegszervezeteket is, itt rendezik előadásaikat, természetesen mindannyian olyan feltétellel, hogy a kultúrház igénybevett 800 személyes kultúrterme a legkevesebbe kerüljön, de az illető rendező szerveknek maradó összege a legnagyobb legyen. Egy példa erről: 1958 január 1-től május végéig öt nagy iskola több, mint 30 előadást rendezett nyolcvanezer forint bruttó bevétellel, amelyből a művelődési ház összesen 7800 forintot kapott. Április hónapban ennek következtében például csak a villanyszámla 4800 forintot tett ki, nem beszélve arról, hogy ez a harminc rendezvény mind a művelődési ház saját rendezvényeinek rovására ment. Az egyéni megmozdulások, reprezentatív nyékét, mint a váci, vagy a ceglédi kultúrházak, emeljék ki pénzügyileg a községi kultúrotthon fogalma alól, tegyenek különbséget községi és városi kultúrotthonok között. Ez vonatkozzék az állami színházak leadandó százalékára is éppen úgy, mint a forgalmiadó magas százalékának némi csökkentésére. (Budapesten már 16,5 százalékot kell csak fizetni a filmszínházak után, míg vidéken 22 százalékot.) A gyakorlat azt mutatja hogy művelődésügyi munkánk tartalmi jellegére irányító hatással van e tevékenység gazdasági helyzete is. A művelődési ház népnevelő munkájának tartalmi jellege éppen ezért még sok kívánnivalót hagy maga után. Chmely üdön, a ceglédi művelődési ház igazgatója. Látogatás a szép könyvek kiadójánál AZ ELMÜLT KÖZEL két esztendő alatt a szép könyvek barátai igen megkedvelték a Magyar Helikon kiadó művészi kivitelű, bármely külföldi kiadóval versenyre kelő nagyszerű könyveit. Most a könyvhét közeledtével újra számos művészi kivitelű könyvvel örvendeztetik meg a magyar olvasóközönséget. Valamennyi közül elsőnek Balázs Béla Mesék a szerelemről című kötetét illeti dicséret. Ebben a könyvben hat mese tárja fel Balázs Béla költészetének gazdagságát. Más az indián szerelem hangja, megint más a tenger partján, vagy a mesevilág mosolygó Tündér Ilonájánál. De akár kínai, akár magyar, akár hindu is legyen a táj és az emberek nemzetisége, egyben minden esetben megegyeznek: szerelmük mélységében, tisztaságában és sejtelmesen finom költőiességében. A bibliofil kiadású könyvben Kass János színes képekben jellegű összejövetelek ugyancsak a művelődési házban történnek meg, ami egy évben harmincezer forint kiesést jelent, mert ezekre a rendezvényekre még költségmegtérítés sincs. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a művelődési háznak hihetetlen nehézségekkel kell megküzdenie, hogy működését biztosítani tudja. Hiba az is, hogy a tanácsok a kultúrházak, kultúrotthonok tartalmi munkáját pénzügyi helyzetének szemszögéből vizsgálják. Cegléden az 1957— 58-as évben, nagyon helyesen öt pénzügyi vizsgálat folyt le, de ugyanakkor kultúrpolitikai jellegű csak egy volt. Ma már elmondhatjuk, hogy a pénzügyi vizsgálatok sorozata segítő, oktató jellegű lévén, formailag, könyvelésileg pontossá, helyessé tette a művelődési ház pénzügyi gazdálkodását, de pénzügyi szerveink sajnos ugyanolyan köz- igazgatási hivatalnak, vagy állami vállalatnak tekintik a kultúrházat is, mint amilyen i" akár a kertészeti, vagy egyéb | más tanácsi vállalat. Mi a takarékossági mozga-i lom híveinek valljuk magun-1 kát, azzal azonban nem ér-l tünk egyet, hogy amelyik | kultúrpolitikai tanfolyam, | vagy szakkör anyagilag nem | rentábilis, azt meg kell szün-f tetni. Véleményünk szerint ez| a népművelési munka elsor-| vasztásához vezet. Mi legyen | hát a kivezető e nehéz gaz-1 dasági helyzetből? Javasla-1 tunk az, hogy az ilyen nagy| költséggel, kapacitással dol-| gozó népművelési intézmé-1 teremtette. Az igényes mű velődésre, szórakozásra azonban sajnos további anyagi erőfeszítésekre, pénzforrásokra van szükség. A ceglédi városi művelődési ház sajátos helyzeténél fogva egészen más anyagi forrásokból táplálkozik mint a többi. Ennél a művelődési háznál nincsenek össztáncok, ami legtöbb művelődési házunk fő anyagi forrása. Ugyanakkor — és talán ez egyedül álló eset vidéki városoknál — egy négyzetkilométeren belül öt különböző szakszervezeti kultúrház, kultúrotthon tevékenykedik. A város lakosainak száma 40— 45 ezer fő, s véleményünk szerint negyvenötezer főre sok hat kultúrotthon. A városi művelődési ház anyagi forrásai a színházi és a mozi bevételek. A mozi bevételek 67 százaléka a kölcsönzés és forgalmiadó címén visszakerül az államkasszába. Az állami színházak viszont nem hajlandók 15 százaléknál többet fizetni. A 40 ezer forinttal csökkent állami támogatás és a magas forgalmiadó mellé olyan tételek sorakoznak, mint az SZTK, Állami Hirdető Vállalat, vízdíj, telefondíj, szerzői jogdíj, szakszervezeti közvetítési díjak, telek-fenntartási díj, fuvarozási és szállítási költségek és még sorolhatnánk tovább. A kultúrház havi üzemeltetési költsége ugyanakkor maghaladja a húszezer forintot. E szűk pénzforrások ellenére a művelődési ház olyan szakköröket működtet, TAVALY MEG Tavaly még itt sírt az ősz köröttem, s a tél pihent a lágy havon, ahol ma szép tavasz kecsegtet, s mellettem ülsz a kis pádon. Tavaly még nem szeretett senki, kerestem azt, aki Te vagy ..: Suhanjon el a nyár, az ősz is, marjon belém a téli fagy, csak Te maradj meg, drága lányka, csak Te szeress mindig hűn, nagyon, mint ahogyan szeretlek én most e szuette, régi kis pádon. Rakovszky József Gárdonyi A z ég abroszán csillagmorzsák ülnek, Parányi jaj, csak éji szél suhog még, S árnyék kúszik, mint késetten a vendég, Az útra piciny fénykörök repülnek, Es szobrod attól túlvilági fényt szór, (A lélek mélyén „láthatatlan ember” Birkózik még az elenyésző renddel.) Halotti, sápadt, örökjeinek látszol• Az árnyék lassan pocsétába téved, Sugár fon át, és arboncsókol, éget A villanyfény, mi körötted ragyog. Ha süket csönd lesz, & sötét némaság, S ha elalszik a környező világ, Fönn kigyúlnak M Egri Csillagok! Győri Balázs ............................................................................................................................................................................................................................................................................mmimmmmmmiimiiHi................................................mum....................................mm........... e leveníti meg Balázs Béla meséinek költői világát. Meglepetésnek számít Móricz Zsigmond verseskötete. A könyv 40 verset tartalmaz, amelyeket mind a mai napig csak a nagyon közeli hozzátartozók és barátok ismertek. Negyven vers, amelyben az újabbkori magyar irodalom egyik legnagyobb alakja kitárja legbelsőbb érzéseit és gondolatait. Móricz Zsigmond életművének ismerői meglepetten, ámulva forgatják majd ezt a kis kötetet, mert az író lelki vívódásai egyetlen művében sem nyilvánultak meg ilyen őszintén, keresetlenül, sokszor a műfaj szabályait is áthágva, ahogy a mondanivaló éppen megkövetelte. Kassák Lajos Angyalföld című regénye az angyalföldi munkások küzdelmes sorsát mutatta be az első világháború előtti években, A fojtogató nyomor, a rendőri brutalitás és az elzüllés veszedelme közepette vívják nehéz harcukat a könyv hősei, a szebb, jobb életért. Különös emberi sorsok, tragikus és boldog szerelmek tárulnak az olvasó elé, szinte teljes keresztmetszetet adva a kor munkáséletének. A művészi kivitelezésű könyv félbőrkötésben az író és az illusztrátor aláírásával jelenik meg. SZÉP ERNŐ: Mátyás király tréfái szintén az ünnepi könyvhéten jelenik meg. A kötetben foglalt érdekes történetek Mátyás király igazságtevő tréfáit elevenítik meg. Sokat gyermekkorunk óta jól ismerünk közülük. így például az Egyszer volt Budán kutyavásár, A róka fogta csuka és a Mátyás három lustája mindany- nyiunk gyermekkorának kedvenc meséje. De a többi vidám história a bölcs király hétköznapi tetteiről, szintén apáról fiúra szállt a nép ajkán. Negyvenkét ilyen kis mesét gyűjtött össze egy csoportban és mond el Szép Ernő bűbájos közvetlenséggel, tanító művészettel. A kedves meséket Zórád Ernő sok-sok színes rajza díszíti. A könyvhét érdekességének ígérkezik Balzac: A kispolgár természetrajza című kötete is; A klasszikus francia író ter- mészetrajzszerűen állítja az olvasó elé a korabeli Francia- ország tipikus figuráit. A kötvényes, a hivatalok „természetének” valamenyi jegyét homlokán viselve sorakoznak elénk ezek a figurák, mint valami keserű, kacagtató divat- bemutatón. A klasszikus illusztráció és Szöllősi Klára fordítása híven tolmácsolja a magyar olvasónak ezt a kis remekművet, amely bibliofil kiadásban, félbőrkötésben jelenik meg az idei könyvhéten; (p. p.) LEGENDA A SZERELEMRŐL Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Nazim Hikmet színműve nyomán készült színes csehszlovák—bolgár filmalkotást A gomböntő halála ÍRTA: BENAMY SÁNDOR RUTH NIEHAUS A tömeg most a szovjet emlékművet rajzóitól körül. Egy ember függ ott! Miskol- czy és a bérautós már el is tűnt a nyújtózó válUzk között. mint vakablak tapasztotta őket maga mögé a hátak sűrűje. Freimcinn a nyüzsgő tömb szélére ért. Pár száz lépésnyit távolodott még csak a szállodától. Két részre oszlott: a lába, akár egy mocsárban, cuppogva vonszolódott lent, míg feje fent csáp szerűen a látvány felé tapogatózott. A kettő kétfelé húzta, bókája, térde hátra, szeme előre. Ekkor jutott közelébe Vermes: — Lali forduljunk vissza. Freimann megtorpant, mintha észbekapott volna. Meg 1 is fordult. Négy-öt lépést te- ! hetett visszafelé. Nyaka azon- | ban, előbb arasznyira, azután | újból erősen oldalt rándult, I mígnem az emlékmű köré da- § gadó emberhalom a teljes I alakját magába szívta. A kí- ! váncsiság lebéklyózta. Vermes | ráragadva, mint egy csiga. így préselődtek beljebb, bel- ! jebb. Es mint valami nézőtéren, | ahol az elöl levők eltákarják | a színpadot, egy véletlen pil- | lanatban két fej széjjelebb hú- ! zódott, s a résen szemükbe len- ! gett egy pár láb. Jobb és bal = cipője orra a csüngés himbáa Maupassant novellája nyomán készült Bűn című jugoszláv—német film női főszereplője | • Részletek a szerzőnek a Tán= csics Kiadónál a könyvnapra meg- = jelenő könyvéből. lásában egymásnak lökődött. A nadrág felgyűrődött rajta, és a lécen, amelyet fara alatt átdugtak, megbuggyosadott. Freimann döbbenten kúsztat- ta feljebb tekintetét. Vermesnek barátja hatalmas testét is kerülgetnie kellett, hogy hát- rábbról oda-odaláthasson. A nadrág felett a kiskabát szétnyílt. a feketés háttérből kivillant a fehér ing. A nadrágtartó zsinór-villája megfeszült. A fej, mintegy védelmet keresőn, már félrenyekkenve, az emlékmű oszlopához simult. A nyak jobb oldala kinyúlt, bal oldala az elbillent áll alá bújt. A kötelet a felpeckelt szájon, a gégefő előtt húzták át. Fogsora között a szétnyílt száj kis ürege: mint amikor valaki szólni akar, de a hang benne- reked. Es a ferdére csúszott szempár csodálkozása ... Az elrettent, háborgó szív buboréka szállt fel Freimann- ból. Szinte csak magának suttogta: — Ezt... nem ... ezt nem lett volna szabad! Már előbb felbukkant mellettük egy géroklkos, szikár úriember. Észrevétlenül figyelte mindkettőjüket, percek óta. Talán Vermes vastag arcának zsíros fénylése, duzzadt szája, lapító tekintete, kis bo. dórokban összetapadó dióbama hajkarikái ingerelték. Frei- qnann leheletnyi tiltakozására felröffent: — Vörösbérenc! Freimann minden érzéke az akasztott ember ködszerűsé- gével birkózott még. Valóság ez? S mint a vízre dobott tükörkavics-verte körök __csak p illanatok múlva gyűrűzött füléhez a szárcsaszerű káro- gás. Akkor oldalt nézett. Tüskés tekintet villámként ütötte át. Zsúfoltan álltak körülötte, leginkább húsz-huszonkét évesek. Üjra hangzott: — Zsidó! Vörösbérenc! Sziklaként, orvul, legörgő, vágó-morzsoló pillantások zúdultak most már rá innen-on- nan. Freimann pár lehetséges lépésnyivel ösztönösen kijjebb igyekezett. Vermes bensője, mint veszélyben már többször — a háborúban itt-ott hidegvérrel lemaradt —, ezúttal is másodpercek alatt megkeményedett. A szárcsacsőr rekedten kattogott mellette, de ő éles, kivédő nézéssel lesuhintott: tőlem mit akar? Vakírással az is kidomborodott szemgolyóján, ha lett volna. a)ki olvassa: feleségem keresztény, fiaim keresztények, én kivételezett voltam. Mert most is elsősorban fajának szóló támadást szimatolt. Freimann egyre hátrált, helye összecsukódott, ám tekintetek követték, és lent már sarkok is fordultak utána. Egy asszony, távolabb, már úgy tudta, az a sodródó ember azt mondta: „Megálljatok, rátok is sor kerül!” Freimannak mégis sikerült kihátrálnia. Vermes előtte visszakozott. Csakhogy a gérokkos nem tágított nyomukból: — Vörösbérenc!... Vörösbérenc! A tömegből levált néhány szélül álló, köztük egy alacsony, huszonöt év körüli, hullámos vörhenyeg hajú, tömpe orrú tömzsi, meg egy fiatalabb, gesztenyés, nyúlánk, és most már együttesen kiáltoztak: — Vörösbérenc!... Vörösbérenc! Freimann kikanyarodott a mögöttes patak felé, át egy kis hídon, és ott part mentén riadtan futni kezdett a belváros felé. Vennes utána. Eleinte csaik öt-hat alak hajszolta őket, de azután valamelyikük elordította magát: — Ez a Gáti öccse!... Avós ez is! És csoportjukhoz százak hemperedtek. Freimann nem mert hátrafordulni, szembenézni üldözőivel. Ügyetlenül, szűkösen, a futástól rekedten hördült csak időnként oldalra: — Nem ... nem igaz ... nem én vagyok ... Töpörödött öregasszony állt egy léckapunál és csak csóválta rosszallóm a fejét a kergetettek felé: — Miért szaladnak úgy? Freimann nem is hallottat Pillanatok óta az a régi. szörnyű emlék tolult fel emlékezetében. Két fej lökődött lelki
