Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-23 / 19. szám

3

1958. JANUAR 23. CSÜTÖRTÖK

'CMap

z \Mn«*rnntnnrminH<)*HmHnmntMitutiiiimiininnuHnnemimuttMnHiinm>MiTfn)iiii!Tm<iimtmiinnmittmnnmmi>iiiii'

Megpróbá lom a termelőszövetkezetben

jyottyán József tavaly még vasutas volt, s a Ferenc- f 1 -D városi-pályaudvaron dolgozott kocsirendezőként. | | December óta azonban a túrái Galgamenti Tsz tagja.

— Nem volt idegen előttem eddig sem a szövetkezet \ 1 — mondja. — Feleségem ötödik éve ott dolgozik, s mond- | | hatom, annak ellenére, hogy három kisgyerekünk van, | | mindig szépen keresett. A múlt gazdasági évben is 7,5 | 1 mázsa búzát, 4 mázsa kukoricát, 3 mázsa árpát, 40 kiló | \ cukrot és 4400 forintot kapott munkaegységei után.

A túrái Galgamenti Tsz szépen zárt ez évben. Az egy \ f munkaegységre eső érték 54,60 forintnak felel meg. A \ | szövetkezetben dolgozó asszonyok átlagban százötven-két- | 1 száz egységet dolgoztak, a férfiak között pedig nem ritka, \ § hogy háromszázötven-négyszáz' egységet értek el. De | | olyan tag is van, akinek évi jövedelme pénzre átszámítva | f 35—45 ezer forintra rúg.

Bottyán József az elmúlt évek során is dolgozott már X | a termelőszövetkezetben. Nyári szabadságát rendszerint | | arra használta, hogy segített learatni és elcsépelni a sző- | | vetkezet gabonáját, több vasutas társával együtt. Ugyanis | | a szövetkezetben sok vasutas asszony van, s ezek segítség- f | képpen mindig elhívják férjüket is a nagy dologidőben. | | így ismerkedett meg Bottyán József is a szövetkezettel. I | Régebben sok kifogásolnivalója volt az ottani munkával f | kapcsolatosan, de az elmúlt évben azt tapasztalta, jelen- § 1 tosen javult a munkaszervezés, munkafegyelem és a ke- I | reset is. Feleségével együtt számolgatni kezdett, nem l | járna-e jobban, ha ahelyett, hogy a vasúthoz jár, belépne f 1 a tsz-be.

Régebben távol tartotta a tsz-be való belépéstől, hogy 1 | a szövetkezetekben csak év végén adtak részesedést, s úgy § I gondolta, nehéz lenne a kitartás. A másik ok pedig, hogy 1 | a termelőszövetkezeti tagoknak nem volt nyugdíjuk. Most I | ezek az okok megszűntek. A Galgamenti Tsz ez évben § | havonként 10 forint előleget biztosít tagjainak ledolgozott I | munkaegységeik arányában, s a kormány rendezte a tér- § I melőszövetkezeti tagok nyugdíját.

Bottyán József december óta mindennap eljár a tsz- 1 1 be, s kiveszi részét a munkából. Mindennap megvan eddig 1 | az 1,20, 1,40 munkaegysége. Ha ez így megy egész esz- I 1 téridőben, zárszámadáskor bizonyára nem lesz oka meg- I | bánni, hogy termelőszövetkezeti tag lett.

! Szebclkó Erzsébet

i v ■:‘1 £

Ifjúsági takarékossági mozgalom

Az IBUSZ az idén nagy figyelmet fordít az ifjúság or- szégismertető utaz. Kaira. Ennek érdekében az ifjúság körében takarékossági mozgalmat indít, hogy a nyári utazásokat minél kisebb anyagi megterheléssel oldhassák meg. A Balaton kópiái ifjúsági kerékpártúrákat is szerveznek.

A túra részvevőit az Ai.igán, Fonyódon, Keszthelyen, Révfülöpön és Kenésén létesített sátortáborokban helyezik , el. A sátortáborokat úgy tervezik, hogy azok az egészségügyi követelményeken kívül a kulturális és szórakozási igényeket is kielégítsék.

MHiiHWHMnTHminwMimiNtrHitiMftnMittuHWtiHimiibiiHumnitHi

Pillanatképek a furái piacról

„Csoda“ esett Tápiószelén

Szabó József, a helyi állomás pénztárosa rendíthetetlenül hitt a csodákban. Ez kiviláglik abból, hogy rendkívül vallásos, templomjáró embernek ismerték. Azt azonban nem tudták megérteni, hogy sokszor — még járás közben is — miért mozog hangtalanul az ajka. Azt hitték, még az utcán is imádkozik.

Persze, ezt csak hitték. Szabó azonban tudta; azért imádkozik útön-útfélen, minél később kapjon rovancso- lást. Az imádkozás azonban nem használt, mert a rovan- csolók megérkeztek és Szabó pénztáráiban 900 forint hiányt találtak. Szabó tehát sikkasztó volt. Megindult ellene a fegyelmi eljárás és ennek során olyan döntés született, hogy Szabót nem jelentik fel, tovább maradhat a MÁV kötelékében, de 10 éven keresztül csak olyan beosztást tölthet be, melynek során pénzzel nem bánhat^

Meg is érkezett a fegyelmi határozat írásban és Szabót áthelyezték. Fogadni merünk rá, senki sem találja el — még a legjobb totózók és lottózók sem —, hová? Hát mi megmondjuk. Egy másik pénztárba.

Mióta a világ világ és a MÁV MÁV, időnként mindig vannak rovancsolások. Nos- hát Szabó újabb .beosztásában is kapott egy váratlan rovan- csolást. Nem izgatjuk tovább az olvasót. Szabó új beosztásában nem 900, hanem 3500 forintot sikkasztott. Most már elbocsátották.

Az ügyre a Nagykátai Ügyészség is felfigyelt, és mivel ott nem hisznek a csodákban, most azt vizsgálják, ki volt az a személy, aki a fegyelmi határozatot oly módon hajtotta végre, hogy Szabót az egyik pénztárból a másikba helyezte át és ily módon „kecskére bízta a káposztát”.

— kalmár —

Rendkívüli államsegély az evangélikus egyháznak

A Magyar Népköztársaság kormánynak és a magyarorlaroi felsőbhségünk iránti en*

szági evangélikus egyháznak hivatalos képviselői attól a céltól vezetve, hogy hazánk békés fejlődését és népünk egységét, anyagi és lelki javát előmozdítsák. tárgyalásokat folytattak és e tárgyalások eredményeképpen a következő

nyilatkozatot teszik:

1. A magyarországi evangélikus egyház elnöksége és a Magyar- Népköztársaság kormányának képviselői egyetértőm kijelent®?, hagy az állam és az egyház viszonya tekintetében az 1948-ban kötött egyezmény alapján állanak, az egyház kormányzása tekintetében pedig az állam által is jóváhagyott és megerősített egyházi törvényeket tartják irányadónak.

2. A. magyarországi evangélikus egyház Jstem

nah vallja és fogadja el, hogy Isten igéjének hirdetését és a szentségek kiszolgáltatását a szocializmus politikai, gazdasági és társadalmi rendjében végzi; kinyilvánítja, hogy államunk a Magyar Népköztársaság alkotmányának szellemében biztosítja egyházunk lelkészeinek zavartalan munkálkodását és gyülekezeteink szabad vallásgyakorlatát, és megállapítja, hogy államunk és egyházunk kölcsönös jó viszonyra törekszik.

3. Egyházunknak előbb említett teológiai álláspontja azt ! is magában foglalja, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormányt Istentől rendelt fel- sőbbségének ismert el és az egyház a maga híveit az állam polgári hűségre és álgedelmességre neveli.

4. Egyetértünk a Magyar Népköztársaság kormányának, népünk és híveink érdekeit is kifejező arra irányuló külpolitikai törekvéseivel, hogy elősegítse a népek békés egymás mellett élését és a vitás kérdéseknek tárgyalások útján való megoldását. A tartós és az egész világ javát szolgáló béke megvalósításában cselekvő módon részt kívánunk venni.

5. Megköszönjük az 1958-iik évre folyósított rendkívüli államsegélyt és azt az ígéretet, hogy Népköztársaságunk kormánya kész megvizsgálni egyházunk anyagi helyzetét az 1948-ban kötött egyezménynek és egyházunk helyzetének megfelelően. Hálánkat azzal akarjak tanúsítani, hogy _ _ a fent t-jészlél^gtt módpp támogatjuk kormárfyuinikntak a népünk békéje és jóléte érdekében tett erőfeszítéseit.

Kinyilvánítjuk, hogy mindezt meggyőződésből, a magyar nép javáért és előmenetele érdekében tesszük. Isten áldása ’egyen kormányunknak a magyar nép érdekében kifejtett munkásságán és azokon a törekvéseinken, amelyekkel államunk és egyházunk jó viszonyát akarjuk munkálni.

Budapest, 1958. január hó 21.

Mihályfi Ernő s. k.

egyetemes felügyelő D. Dr. Vető Lajos

püspök s. k.

Horváth János s. k.

a Művelődésügyi Mi misztérium Egyházügyi Hivatalának elnöke

OLYMÁRI LEVELEK

..............-.........„„imiiHiiiiiHiiiii,iiniiMiiiiiiiffliniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiininiti«iiih

F

elfedező utón

| rpelfedeztem Solymárt. Nem úgy, mint Kolumbus 1

| Jv Amerikát, hiszen ismertem, illetve helyesebben |

| azelőtt is tudtam, hogy van ez a falu. De igazán csak | | most találtam rá. Levelekben számolok be olvasóinknak 1 I arról, hogy mit láttam ebben az apró hegyi községben. §

Először is azt a tévhitet szeretném eloszlatni, ame- | | lyet egy monda terjeszt Solymárról. A mese szerint a 1 | község keresztanyja Beatrix királynő, Mátyás felesége | | volt. Egy vadászat alkalmából az asszony kérlelte hara- 1 1 gos urát, hogy szóljon már. S mert Beatrix olasz volt, | | rosszul beszélt magyarul, selypítve mondta a szavakat, 1 1 valahogy így: Solj már! Ettől a király jókedvre derült, | 1 s egy falut alapított vadászkastélya mellett, amelynek a 1 1 Soljmár nevet adta. Ebből a meséből csak annyi igaz, | I hogy valóban állt egy vadászkastély valaha a falu hatá- s | rában, a Schlosszberg, romjait ma is láthatja akárki, s | I ez az épület valószínűleg Mátyás király kényelmét szol- | | gálta.

Solymár öreg település volt már a Hunyadiak ideje- | I ben is. IV. Béla egyik adományozó levele tesz említést | | róla először, amikor a margitszigeti apácáknak, adatná- I | nyozta az uralkodó Solymárt és környékét. 1401-ben, te- § I hát Mátyás uralkodása előtt majdnem egy fél évszázad- 1 | dal, a krónikák már a váráról is említést tesznek. Mátyás I 1 király halála után fia, Corvin János volt a falu ura.

A török időkben a község elpusztult: 1629 és 1695 kö- 1 1 zött nem volt itt élet. A kastély is. ebben az időben dőlt | | romba, s a vidék későbbi urai már nem építették fel. Az 1 | adóösszeírásokból tudjuk, hogy az 1710-es évek elején 1 | német családokat telepítettek az eltűnt község helyére, és I i 1720-ban már 47 adóköteles német háztartás volt Soly- 1 | máron. • I

A községnek azonban nemcsak elpusztult műemléke I I van. A katolikus templom 1780-tól 1790-ig épült barokk I 1 stílusban, különösen a főoltára és a szószéke értékes mű- I I emlék. A templomot megkímélte az 1862-ben kitört tűz- 1 | vész, amely majdnem teljesen elhamvasztotta a falut.

A vidék utolsó földesurai a Karácsonyi grófok vol- 1 | tak. Valamikor ezt a tájat a magyar történelem hírhedt I | alakjai, a Rozgonyiak, s az Újlakiak birtokolták. Azóta 1 | sok víz lefolyt a Dunán —, ahogy mondani szokták. A 1 | dölyfös urakat elsöpörte a történelem szele, amelyet a I | szegények szabadítottak rabtartóikra.

| Ma mér 301 holdon a Dózsa Tsz parasztjai gazdálkod- I 1 riák. a többi szántóföld az egyéni gazdáké.

1910-ben két és félezer ember, nagy többségükben I | német lakott a faluban. Ma már 810 lakóházban 4100 cm- 1 | bér él, akiknek a fele német ajkú.,* másik fele magyar, 1 | 1953-ban a Törökkút vízét a faluba vezették, két év múl- 1 | va bővítették a vízhálózatot, s most három utcában és I' ! 90 házban van vízvezeték. Ezzel megoldódott, ha még nem 1 | is teljesen/ Solymár vízellátása.

I ' Az elmúlt évben 23 ház épült a faluban, 1958-ra hat I | család■ kért eddig építési engedélyt. 1957-ben 31 házassá- |

{ got kötöttek az anyakönyvvezető előtt, s ebből 6 úgyne- I | vezett vegyesházasság volt, azaz német ajkú lány, vagy I I fiú fogadott örök hűséget magyar fiúnak, vagy lánynak. I

\ rrárom kisipari szövetkezet és három vállalat van a I £1 községben, összesen 600 embert foglalkoztat. Hat 1 | bolt, egy étterem, egy italbolt és egy cukrászda áll a vá- I \ sárolni vágyók rendelkezésére. A kultúrházat a múlt év- f \ ben csinosították ki 35 000 forintból, nagy a forgalma-, I ; egy este sem sötétek az ablakai.

Ennyit mondhatok el egy nap tapasztalatai alapján 1 ; Solymárról. |

í Még annyit szeretnék levelem végén közölni, hogy a I j falu határában van egy hires cseppkőbarlang, az Ördög- | j luk, és egy bővizű, de még kihasználatlan forrás, a Ró- |

; zsikaforrás. Ezt azért említem meg, mert sejtésem szerint 1 ■ e két természeti szépségnek még szerepe lesz a község s i életében, s persze további leveleim egyikében is.

Filyó Mihály

/ V J: s

j termelőszövetkezet mun- si- kacsapata már harmadik hete aratta a dús szemekkel tömött kalászokat, de még ennyire, mint ezen a napon, nem izzadtak, nem fáradták el. Nem csoda, olyan tikkasztó volt a hőség, még a szellő sem mozdult, olyan vihar előtti csend ülte meg a határt. A Nap erősen tüzelt, mintha minden melegét ki akarta volna önteni. Barna József, a munkacsapat vezetője magas, izmos ember, nekivetkőzve, nagy kedvvel és akarással hajszolta magát, s mint élkaszás, a többieket is. Délben jólesett a pihenés, s kissé felüdülve kezdtek újra a munkához...

Délutánra kelvén, még fülledtebb lett a levegő, egyre

sűrűbben tornyosultak « felhők, majd szél kerekedett, amely egyre erősült, imitt- amott forgószél nyargalt végig a learatott tarlón és felforgatta a kereszteket, még c~ ég is elsötétült, majd elkezdett szakadni az eső. A munkacsapatot szétverte, s úgy futottak menedéket keresni, mint amikor az aprócsirkék közé lecsap a héja.

Barna Jóska, meg marokszedője, Nagypál Juliska a tanya végében levő kazal tövébe menekültek.

Jutka szalmaszálat rágicsált, s közben elgondolkozott.

— Lassan vége az aratásnak, a rakodás sem tart sokáig, s rövidesen túl lesznek a nyár neheze felén, mehetnek haza a faluba. Az édesanyja nem szívesen engedte el a tsz- be, de ő öviként vállalta a marokszedést — Jósltáért. Kívánta, hogy mellette legyen, hogy mindennap lássa, szemébe nézhessen az ő Jóskájának.

Nem bánta meg, hogy kijött. A többiek sokat panaszkodtak a melegre, a szúrós gazra. Neki öröm volt Jóska mellett dolgoznia. De azért most már elég volt... végigfeküdt a kazal tövén, s felnézett az égre, ahol futva száll- íoijc tova a barna esőfelhők...

óska melléje telepedett. Végignézett az álmodozó, révedező lány arcán, s magába szippantotta annak illatát, leheletét, s csak nézte és nem tudott betelni a lány formájával, karcsúságával, amely hasonlított a hajladozó nádszálhoz. Hirtelen átkarolta Juliska derekát, s magához szorította. A lány szabadkozott.

— Na, ne izélj már, még meglátják a többiek.

Jóska hirtelen elfordította a fejét, és a felhőket bámulta, közben benne is zivatar száguldott. Zakatolt a vére, szíve

veszettül dobolt. Újra a lányra fordította tekintetét és ahogyan elnézte a pirospozsgás, gömbölyű arcot, megcsapta valami forró lehelet, karjai erősen ráfonódtak a lányra, ráhajtotta fejét és megcsókolta a mellét, ott, ahol legjobban feszült rajta a ruha.

— Ne bolondozz már, Jóska, mondtam már, hogy meglátják a többiek.

— Mit törődsz vele, úgyis elveszlek, ha végeztünk a csépléssel. S olyan lakodalmat csapunk, hogy a fél megye megemlegeti.

— Igen, ha hozzád megyék! Hiszén nem való vagyok én hozzád. Mit mondanak a faluban, hogy az egyéni Nagypá- lék lánya Barna Jóska brigád- vezető felesége lesz?

— Na és, nem az a fontos, hogy mit beszélnek összevissza, hanem, hogy szeressük egymást... hiszen úgy bele- bolondultam a szépségedbe ..

— Ne bomolj már Jóska. Nézd csak, már elvonultak a felhők és feljöttek az esti csillagok. No, melyik az Esthajnal csillag?

— Az ott, nézd csak északon.:.

— És ez itt fölöttünk?

— A Kisgöncöl.

— Nem. Az nem az. Az még később jön föl. Az a két csillag ott együtt, az a mi csillagunk. Nézd csak, milyen szépen ragyog.

— Nem is hull az le soha. Jóska újra átkarolta a leány derekát, magához húzta

— Ne, nem szabad — sóhajtotta lihegve Jutka-..-,

z esőcseppek szürkésfényesen ragyogtak a szalmakazal előtt levő szőlőskerti fák levelein. Csodás, friss illat szállt a levegőben. A föld párája keveredett a kalász és a gyümölcs illatával. Ez még jobban megrészegítette Jóskát.

— Csípnek a szúnyogok — szabódon a leány.

— Alszanak még azok ilyenkor — nevetett Jósika,

— Akkor valami hangya vagy bogár..-. Fel akart állni a lány, de Jóska karja visszatartotta.

— Drága Jutkám, csillagom, mindenem. ; — súgta a lány fülébe lázasan Jósika. ;

A csillagok egyre sűrűbben ragyogtak az égbolton és ott hunyorogtak, egyikük, másikuk lekacagott a fiatalokra, a szellő nevetve bujkált a lombok között, s szelíden csókolgatta a nyári, esteli párától megázott földet..:

Gáli Sándor