Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-17 / 171. szám

4

^SCirian

1957. NOVEMBER 17. VASÁRNAP

JÓZSEF FARKAS:

„ROHANUNK A FORRADALOMBA“

(Részletek)

TTiZERKILENCSZÁZTIZEN- L KILENC március 21-én elérkezik a „büszke tettek” ideje: a magyar proletariátus a kommunisták vezette forradalmi küzdelem eredményeként kezébe veszi a Irataimat, hogy új rendet teremtsen az országban és megvédje határait az imperialisták fenyegető támadásai elől:-.-.

A héptömegekkel együtthaladó magyar írók is lelkesen üdvözlik a Tanácsköztársaságot; az új, emberségesebb élet hajnalát köszöntik benne.

“ „Mintha leakasztják a függönyt az ablakról a nyári sötét szobában, s egyszerre beomlik. a gazdag napfény; a proletár szemekből úgy lo- bog ma a szív hősége, az értelem fénye. Jó és szép világ, Legszebb minden világok között: emberi világ” — írja Móricz Zsigmond, a proletárdiktatúra első napjaiban, e— „Emelj minket roppant tenyereidre, És a magad képére gyúrj át minket!”

— tör fel a költő, Tóth Árpád leikéből a megváltozás, a megtisztulás vágya:

— „Ez a nekem való idő és ez a színdaraboknak való idő”

— vallja Bródy Sándor is — s, Havas, kivételesen csendes éjszaka van odakünn, A szó. b&m kihűlt, de magam ugyancsak kimelegedtem. A kom- mün hetedik éjszakája van:.-. Be jó nyugodt éjszaka ez ”

T

öbb fontos körülmény találkozása alakította ki azt a történelmi erőt és hely. zetet, amely a haladó írókat a Tanácsköztársaság mellé állította: Az imperialista háború szörnyű esztendei feltárták előttük, mennyire embertelen az a társadalmi rend, amely e nagy világégést a népekre kényszerítette. S a béke óhajtásával együtt a megtisztult emberi élet, az igazság és boldogság, világának vágyát ültette el szívükben. Bizakodással fogadták tehát a polgári demokratikus forradalmat 1918 őszén, de midőn látniuk kellett, hogy a Károlyi-kormány nem képes — s nem is akar — bátor és gyors intézkedésekkel gyökeres változásokat létrehozni a nemzet életében, az új forradalom, s a proletariátus felé fordultak, készen arra, hogy maguk is megváltozzanak a proletárforradalom emfoerformáló füzében ;;; Magával ragadta az írókat a Tanácsköztársaság kulturális és irodalmi programja, amely a nemzeti kultúra és irodalom soha nem látott felvirágzását tűzte ki céljául és a lehetőségekhez képest minden támogatást megadott a kultúra és irodalom munkásainak, hogy e célkitűzéseket valóra is válthassák.:; Számos' író kapcsolódott e program alapján a Tanács- köztársaság kulturális nevelőmunkájába. A színházakban például akkoriban vált szokássá, hogy a felvonás közti szünetekben az előadott darabról és alkotójáról rövid ismertetéseket. tartottak az írók.

A többi között ilyen előadásokat tartott. Gábor Andor, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Molnár Ferenc, Komját Aladár, Barta Lajos, Peterdi Andor és Révész Béla: Szegeden Juhász Gyula szervezte a munkások ismeretterjesztő előadásait és Móra Ferenccel együtt csaknem naponta tartott itt előadást;

s;. Megalakult az írók Szak- szervezete,'amely szervezetileg összefogta az egész haladó nemzeti irodalmat, s a proletariátus állama biztosította az írói alkotómunka és az írói utánpótlás anyagi feltételeit is.

A szakszervezet az írók szociális problémáinak megoldása mellett ideológiai nevelésüket is feladatának tartotta, hogy minél előbb magukévá tehessék a szocializmus eszméit. Vele párhuzamosan működött az Írói Direktórium — mai szóval: végrehajtó bizottság *— és az Írói Választmány: ezek irányították az irodalmi élet egész tevékenységét. A direktórium elnöke Osvát Ernő, tagjai a következők: Babits Mihály, Balázs Béla, Biró Lajos, Kassák Lajos. Komját Aladár, Móricz Zsigmond, Révész Béla, Színi Gyula és hivatalból Lukács György népbiztos .:: Az írói direktórium munkájában erős kommunista befolyás érvényesült: egyrészt Lukács György, Komját Aladár és Balázs Béla tevékenysége által, másrészt azáltal is, hogy — mint Barta Lajos visszaemlékezik rá —• Kun Béla külön is tanácskozott Osvát Ernővel, a direktórium elnökével egy-eey fontosabb irodalmi problémáról, s több 1

ízben adott különféle irodalmi feladatot számára.

A z írói alkotómunka anyagi és egyéb feltételeit a proletárdiktatúra állama messzemenően biztosította: Az írói direktórium javaslatára 143 író havonta rendszeresen kapott előleget és 58 fiatal író ösztöndíjat.::

Maguk az írók vetették fel ekkor egy új, eszmeiségében tudatos, az új jelenségeket megragadó irodalom megteremtésének. igényét.:; Krúdy Gyula, miután kifejti, hogy új regényhősökkel kell felváltani a régieket az irodalomban, kijelenti: „Itt tíz esztendeig nem lehet egyebet írni se regénybe, se színdarabba: mint Magyarország történetét, mostani napjait.:: A népnek, sokáig bolondított, jelszavakkal vágóhídra vagy követválasztásokra vitt népnek kell legelőször felnyitni a szemét, megmutatni neki a történelmi hazugságokat.”

KULTURÁLIS HÍRADÓ

November 16-án este a ceglédi pedagógus szakszervezet nagyszabású klub-estet rendez a városi művelődési házban.

*

Szombaton délben nyílik a Nemzeti Szalonban Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész kiállítása. Megnyitó beszédet mond Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművész.

*

Nyugat-Németországiban tartózkodó magyar külkereskedelmi szakemberek á Művelődési Minisztérium részére Mar- burgban megvásárolták Liszt Ferenc egy 1841-ben Bonnban kelt levelét, valamint több más, eredteti Liszt-levelet *

A Műszaki Kiadó a jövő év elején kiadja Heinz Mielke könyvét, amely az űrhajózás lehetőségeit és problémáit tárgyalja.

*

November 24-én Arany János szavalóversenyt rendeznek Vácott. Eddig közel kétszázan jelentették be részvételüket:

iiiiiiiiiiiiiiiijjiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiitiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiMiiiiiiiiimiitiitiiiHitiiiMNiiiimiiiiiiiiMmilfiiiii

Nicole Courcel

Befejezéséhez közeledik az első közös magyar—francia játékfilm forgatása: A fekete szem éjszakája. Női főszereplője a már jól ismert; bájos francia filmszínésznő, Nicole Courcel. A színes játékfilm kétféle változatban készül el: normál- és szélesvásznú filmszínházak egyaránt játszhatják

'jiiiiiiiiMtniiHiiiimiMHiimiHiiiiiiHumimiiiiiiiitmuiiniiiiiiiimHiiiiHHimiimiiiiiiHiiiHniiiiiiiiiimtimmnMMmiMHMMiit'.«

I FIATA , KÖLTŐK FÓRUMA

= ' S

I Haft köszöntése |

H ajndllik már, ősz költő miért nyugodsz?

Vedd kézbe újra zengő lantodat!

| Sírod kövén a lomha századok

vak szemmel is látják, hogy kél a nap,

| Kelet felől pirkadva int az ég,

honára lel a vert, s az üldözött.

Megszégyenülve huvik a sötét | az ezredéves bús kövek között,

I Siráz leányi énekeljetek,

| és könnyű kézzel fonjatok babért.

Látjátok azt a büszke, szép hegyet, hová hajnal pírja most felért?

Ott áll a Mester, arcán lágy mosoly,

. | Zefir borzolja, színezüst haját.

| Kezében lant, már penget és dalol,

nagy lelke röppen bércen, völgyön át.

Háfiz! köszöntlek új idők előtt,

Fejed felett ismét kigyúi a nap.

Mozdulnak már s szunnyadó erők.

Látom ragyogni szent babérodat,

T S ha reggel lesz? a tenger lánc lazul.

Száz poklon át utakra kél a nép, és dél-időre nem lesz zsarnok, úr, f csak négy irányban nagy testvériség!

| Rakovszky József 1

AZ ABLAKON TÚL

J±z ablakon túl esik az eső.

Az egész város most merő locsogás, nem hallatszik más csak a csatornákon csörögve átcsorgó víz zaja,

Milyen jószagú tőle az éjszaka!. t

Eső. . eső: .

Hullámzó suhogás.

Mér földes szálakon színezüst zuhogás,

tócsák, víg tetején táncoló csobogás, föld titkos résein mélybe furakodás; daloló csönd, nesztelen mozgás, csöppek zenélő gyors muzsikája: menny könnye,

~jVld boldog kacagása; zúgó, vad víztömeg,

'becéző enyheség: vártunk rá szomjasan de rég.-.i de rég..-.

Te tiszta! — Te szép!

Eső -..; eső..:

Nagy fürdető je a világnak!

Vágy emészt, hogy egyszer mezítelenül

én is az égi zuhany alá álljak.

Kemény Erzsébet

IMHUtHltlIIIIHIIIIftlIIIIHllHIIIIIUIHIIIItlIllllllllillillllllllllllimiltMtltinillltlIHIimiflIllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllltnillIflflIllllillU 1

BALLÉPÉS

(Részletek Cseres Tibor „Különféle szerelmek“ című, rövidesen megjelenő elbeszéléskötetéből)

Jaj, jaj! Amalia, Amália! szí.

~~~~~~~~~~~ vem Amáliája, sohasem fogod te megszeretni, micsoda boldogság van a kísérleti fizika mélyén elrejtve.

Szerelemtelen, nehéz ifjúsága után mindene lett ez az. asszony.

Nagyon jó volt, hogy házasságuk ötödik esztendejében szép háromszobás, kertes lakást kaptak itt a telepen, alig félóra járásra az intézettől.

Mindjárt az intézet első napjai egyikén hosszú előadást tartott Káldi professzor — az izotópok átvételének egyébként is ünnepszámba me- nő napján.

Sok feltételes mondatot használt, számos tudományos kételyt szándékosan hangsúlyozott, s a rádióaktív sugárzás és a sugárhatás ismeretlen tényezőiről bevallotta, hogy nem vagyunk még urai ezeknek a tényezőknek, nagyrészt azért éppen, mert ismeretlenek.

Az izotópokat tartalmazó húsz fiolát betonfalak közé ágyazott páncélszekrénybe zárták, s a szekrény fala még azonkívül mindenfelé vagy félméteres biztonságot nyújtott.

A tudományos személyzet: három tanársegédje. s azonkívül a tisztviselők, technikusok, napszámosok, a portással bezárólag, mind a negyvenöt ember ott hallgatta szavait.

Az óvatosságról beszélt s a védekezésről. -. s

S bemutatta segédeivel a Geiger—Müller-féle számláló csövet, amellyel a sugárzás jelenlétét obszerválni lehet. -.

S mert a tudományos kollégák hárman —■ Hajós, a készséges, Bihali, a vont szemöldökű, s a szőke Király —, ők hárman, mintha időnként elmosolyodtak volna, ezért hát szőkébb körben, saját dolgozószobájában az ünnepség berekesztése után, adatokat idézett a legújabb orvosi jelentésekből, a H-bomba hatásáról: „300 kilométernyire a robbanástól, a megbetegedett japán halászók vérében a leucocyták száma egyharma- dára csökkent, a velősejtek és vörösvérsejtek száma egy. tizedére, a spermatozoidák száma köbcentiméterenként ötszázezerről két-háromszázra csappant! Ezresek nélkül! Ez utóbbi egyenlő a teljes nem. zésképtelenséggel!”

Az intézet működésének má"■ sodik hónapjában észrevehető változás történt az asszony kedélyében... Káldi csak akkor gondolt a változásra, amikor a fiola eltűnt, a tizedik fiola.

Már tíz fiola elkerült addigra tőlük. Kórházba az

egyik, gyárba a másik. Jutott még az egyetemre is tán kettő belőlük. Maradt a páncélszekrényben kereken tíz. Ezeket amikor kellett, reggel vagy napközben kiérlelték, de mindig a tudósak felügyelete alatt.

Az emlékezet lemezének előhívása egy májusi délután történt — délutántól estig.

Minden kulcs ott lógott már a portásfülke falán, csak Káldi szobájának szöge meredt csupaszon. Fiatal tudósai is rég elmentek, s éppen ma egyik sem jelentette magát gazdájánál már dél óta.

Furcsállotta egy kicsit, de nem szólt. Tett hát egy körsétát aztán a néma intézetben Káldi. S szokásból, meg szó kása ellenére is, kinyitotta a nagy páncélszekrényt, csak éppen valami kesztyűt húzott, nem nagyon óvatoskodott. S inkább szemmel, mint kézzel, megszámolta az üvegcséket.

Kilencen voltak.

Lehetetlen! Közibük túrt----------- kézzel is. Nem

l

ett több kilencnél a fiola így sem.

Talán tévedek — gondolta — elkerült már ez a tizedik is. Bezárta a szekrényt, s a legközelebbi telefonkészüléken felhívta a portást. Annál előjegyzés van minden kimenő és bejövő anyagról. Az izotópokról is. Csak tíz fiola ment ki. jelentette a portás.

Egy eltűnt, most már két ségtelen.

Reggelig nem várhatott, viszont magában nem kezdheti el a nyomozást.

Nem sejthette, kinek és mi szándéka lehetett a sugárzó anyaggal, de bizonyos, hogy lopás történt, s bármit is gondol, oda lyukad ki: bűnös, tán gonosz szándék birtokába került egy fiola.

Félóra ha eltelt felfedezése óta, a közeli városból már két nyomozó motorkerékpáron érkezett.

Meg kellett mutatnia mindent, kinyitva szekrényt a maradék kilenc fiolával.

Alig kérdeztek a nyomozók, csuk egy-egy mozdulatot tettek kesztyűs kezükkel. S még negyedórája sem múlt, hogy átlépték az intézet küszöbét, halkan azt mondta a főbbik:

— Azt hiszem mégis, hogy nem történt lopás — és lehajolt, hogy valamit szemügyre vegyen a sima műanyag-padlón.

Egyik betonoszlop árnyékában'

————— nem szembeötlően, de látó és lépő távolságban tócsái és üvegpoz- dorjái Iközött hevert a fiola, a tizedik fiola lelke.

Valami azt súgta Káldinak, nyilván ébredő ösztöne, gyanakvása, hogy ne halogassák holnapra, ami mára tartozik.

Ellépett sietve, de aztán ké- zifogantyús készüléket ho- 'zott elő: a számlálógépet. Néhány szóval el is magyarázta a Geiger—Müller cső működését, s megcélozta a tócsát a lábuknál.

Vadul kalimpálni kezdett a mutató.

Mint a gyermek a friss játékot, kézbevette nyomban a számlálógépet a rangidős, hogy

próbát tegyen a terem s a pad. ló más részein is.

A szilaj kalimpálás alább hagyott, sőt néhol meg is szűnt a jelzés, de bizonyos padlófelületeken ismét folytatódott a mutató mozgása.

— Hogy értsük ezt? — kérdezte a fiatalabbik.

— Nyilván cipővel taposta el az illető, a vétkes, a bűnös •— az üvegtartályocskát, s amerre haladt, sugárnyomot hagyott maga után.

Gondolkozás.

— Hát aztán menjünk végig ezzel a kézbevalóval a nyomon? — kérdezte a parancsnok.

— Éppen kérni akartam az urákat.., Még a portást is az elvtársak mellé adom. .

S megindullak a nyom hátán, az ideges készülékkel, által az udvaron, ki a betonúira.

Káldi szemmel követte őket egy darabon. Még azt súgta induláskor a portás fülébe:

— Aztán telefonáljon majd öreg, ha célhoz érnek.

Bizonyosan tudta, hogy a ballépést a három fizikus közül követte el valamelyik. A páncélba senki más nem bejár- ratos kívülük.

Telefon után nyúlt, hogy sorra felhívja őket. Bihali készüléke azonban csa!k berregett. Nincs otthon ... Vajon hol tanyázik ...

S elképzelte egy fiatal tudós görbe délutánját. Valami marcona asszony, akit szédít. De hát úgy kell annak az asz- szonyna k...

Jó óra múlhatott el — berregett a telefon.

Az öreg portás jelentkezett,

— Célhoz értünk, igazgató úr kérem.

— És hol van az a cél, ha szabadna tudnom ■— ingerült a kagylóba Káldi.

— Hát kérem ■— hát kérem szépen, az ön lakásán..■.

A villámütés után az ösztönös sejtelmek néhány másodperc alatt határozott megfogalmazást és bizonyítást nyertek. Vége mindennek! Szere, lem? Boldogság? Ezek után?

f" akkor is a jövendő éle“ téről gondolkozott, mialatt utasítást adott a nyomozás vezetőjének.

— A .;; a lakásban mer. re ... hogyan vezetnek a nyomók?

— Hát kérem, először is bejön a Iközépső szobán a heveTőhöz.; .

A feleségem pihenőhelye —* borzadt meg Káldi.

— Aztán?

*- Aztán bemegyen a fürdőszobába, ottan toporog, aztán

vissza.

A gyomra reszketni' kezdett, ha arra gondolt, mi történhetett a Iákásán ma délután. Gyötörte, szorongatta a kétely. Mióta találkoztak? Rég. óta?

Szeretett volna valamit ösz- szetörni haragjában. Eszébe jutott a Geiger—Müller-féle számlálócső. Ha az nincsen, talán soha sem derül ki mindez. Ebben a pillanatban ha kezeügyében lett volna, összetöri ezt a csövet.

Mert talán még tudatlanul élni is jobb, mint ezután Amália nélkül, i,