Pest Megyei Hirlap, 1957. október (1. évfolyam, 130-156. szám)

1957-10-23 / 149. szám

1957. OKTOBER 23. SZERDA uVcrtl hírlap 5 A KIS PIROS KÖNYVECSKE szabad emberek lettünk. Hisz tudja mindenki, csak elfelej­tették sokan. Amikor 1941-ben elindult útjára a bűn, hogy a szabadság országát letiporja, balul ütött ki vállalkozása, mert talpra ugrottak Lenin fiai, az ő sokaságukkal, földet- rengető tankjaikkal és a fene­vadat barlangjában ölték meg. Tudtuk, tudjuk, hogy nem ez volt az utolsó kísérletük azok­nak, akiknek mások szenve­dése gyönyörűség és életszük­séglet. I95B OSctöíierébSn ismét meg­próbálták ezt a sokat szenve­dett népet és országot elpusztí­tani, bizony veszélyben volt a népi hatalom. Budapest utcáin és szerte az országban ismét megjelentek a rabszolgatartók, hogy lerombolják azt, amit fel­építettünk. Az élükön a hosszú tógás Mindszenty, a keresz­tényi szeretet legfőbb magyar prédikátora haladt, vele egy- vonalban a pénz és szolgásáig többi megszállottja. És jött is­mét a félelmetes erő. Lenin fiai megsegítettek. De alig ju­tottunk a termelés rendes med­rébe, csoda történt. Nem — nem bibliai csoda, valami más. Olyan csoda, amit látni, érezni, Mint minden párttag tudja, de­cember 15-én megkezdődik a tankönyvesére. A kis kék kar­ton-lapocskákat leadjuk, vagy eltesszük legkedvesebb emlé­keink közé. Ezek a kis karton­lapocskák különösen kedvesek szívünknek, mert bizonyítékai annak, hogy hűek maradtunk az 1958 októberi megpróbálta­tások alatt és után pártunk­hoz. Ez alkalommal sok gon­dolat rajzik fejünkben. Amikor a múltba tekintünk és összehasonlítjuk a mával, megnyugvás és diadalérzet ícg el bennünket, hogy ime mag- értük azt, ami gyermek­korunkban csak a messze jövő­ben teljesülhető álomnak tűnt fel. Nem hittük, nem mertük remélni akkor, hogy megérjük, meglátjuk az oly forrón óhaj­tott szocialista jövőt. Az irányt; az elméletet megadta Marx, de a valóságot, a föld népe egy harmadának, már ma is a gya­korlatba vitte át Lenin. S most itt vagyunk, élünk, dolgozha­tunk, örülhetünk a bel áthat at­- latiul szép jövőnek, ami ránk, gyermekeinkre, unokáinkra vár. • Megértük azt az időt, amikor ha a szívünk felett hordott kis piros könyvecskével bármely felszabadult országba lépünk, ölelő karokkal, forró kézszorí­tással fogadnak a mi dolgozo testvéreink százmilliói. Min­ket, akiknek szabad volt — még munka mellett is sokszor éhezni, embernek sem tekintve — családot, mindent itt hagy­va, a harctereken az urakért a két világháború alatt meghal­ni, vagy koldussá válni , oé tilos volt az igaz szó, a panasz, az emberséges bánásmódért való kérés vagy megmozdulás. Sokszor elgondolkozom a le­hetetlenen, hogy ha csak rövid időre is, feltámaszthatnám édesanyámat, aki annyit sírt a sorsom felett, vagy édesapá­mat, akinek az volt hozzám az utolsó szava, . fiam, mi lesz ve­letek"? Elmondanám, hogy kár volt miattam bánkódniok, mert fiuk szabad és boldog ember, mert sem ő, sem unokái már nem mások lábkapcái és nem is lesznek soha. Ezt is gondo. lom, amikor majd megkapom a kis piros könyvecskét, sza­badságunk, sok évtizedes har­cunk és munkánk jelképét. De elgondolom azt is, hogy történt az, hogy mi, volt jobbágy- ívadékok, lenézett munkások, semmibevett értelmiségiek, tapasztalni lehet mindenkinek. A szovjet tudósok felengedték az első mesterséges holdat. Valóra váltották az ember ősi álmát, megtették az első lépést a világegyetem megismerése felé. De ki tudna mindent el­mondani, ami napjainkban az emberek szívét és eszét csor­dultig foglalja el. Nap,; és szép dolog ezekért a gondolatokért küzdeni. De egy pillanatig se gondoljuk azt, hogy akár a bosszúálló Jehova, akár istenostorának szellemé­ben bánhatunk dolgozó ember­társainkkal. A nép hatalma — hatalom a dolgozó nép érdeké­ben. az értelmiség érdekében is, a pártonkívüliek érdekében is. Ez is törvény és nekünk, a mi törvényeink betartását a kommunista fegyelem, a kis piros könyvecske írja elő. Be­fejezésül még annyit, ha eljön az idő, amikor a kis kék kar­ton-igazolványokat leadjuk, vagy eltesszük, simogassuk őket búcsúzáéként szeretettel­jes tekintetünkkel végig és he­lyezzük az új piros kis köny­vecskét a szívünk fölé. Smelkó Pál Aszód A földművelésügyi miniszter rendelete a vetőmag árat megállapításáról A Magyar Közlöny október 22-i száma közli a földműve­lésügyi miniszternek az Or­szágos Árhivatal elnökével egyetértésben megállapított új vetőmag-árait. Mikor nyit? „Pénzt árny itás egy órával az előadás kezdete előtt.“ így hirdeti a ceglédi Szabadság Filmszínház plakátja. Vasár­nap három órakor kezdődik az előadás. Természetesnek talál­tam, hogy kettőkor ki is nyit a pénztár. Már vagy 50 ember várt a jegyváltásra, amikor fél három felp kerékpáron bero­bogott Szilágyi Gyuláné, a pénztáros. Az üzletvezető kér­désére visszautasítóan vála­szolt, azzal, hogy öt perc múl­va már nem lesz ott senki. Ar­ra, hogy nekem fél háromkor másutt kellene lennem és miatta elkésem, azt válaszolta: Ojjé, maga még három óra­kor is az utcán fog beszélget­ni! Helyes lenné, ha a munka- fegyelmet be nem tartó pénz­tárosad elismerné késését és nem gorombasággal fogadná a figyelmeztető szót, N állási Pál Többet adni, túlnőni a formaságokon 4 napokban megyénk egyik Yi. legnagyobb üzemében az üzem nőtanácsa elnökével be­szélgettem. Ismerem régről — őszintén szólva sokáig jog­gal sorolhattam őt az olyan asszonyok közé, akik úgyneve­zett „fakanálpolitikusok“. Vé­leményemet annakidején csak megerősítette, hogy tavaly nyáron még ez az asszony volt prímhegedűse azoknak a gyári hangoknak, amelyek rendület­lenül fújták .— nehézipari üzemről van szó! — inkább süssön, mosson és törődjön a gyerekkel, a férjjel. Most — a helyi nőbizottság elnöke lélt 'ai' i.rmerősöin és harmadik szaváVan mír arról beszél: „tanítjuk politizálni az asszonyokat.*’ önmagában meglepő az eset, pedig csak parányi jélzőtüze annak a ha­talmas, mijid jobban kibonta­kozó országos jelenségnek, er­jedési folyamatnak, , amelyet alig néhány hete látunk ki­bontakozni 'az újjászületett nő­mozgalomban, Az első, szer­vezeti feladatokon már túlié­HUHHIHItlIIKi): A Pillangó Pest megyében Az Állami Faluszínház rövidesen bemutatja a Móricz Zsigmond Pillangó című regényéből Gyökössy Zsolt át­dolgozásában készült színdarabot. A Pillangó története fiatal és öreg számára egyaránt kedves, megható. A Pil- angóban három új művésze mutatkozik be a Faluszin- háznak: Szlonka Márta, Holtai Bertalan és Takács Anna. A darabot 23-én Majosházán, 26-án Dunakeszin, 28-án Vácott, 29-én Túrán, 30-án Dabason és 31-én Nyáregyhá­zán játsszák. Képünk a Pillangó szerelmespárját, Szlonka Mártát és Holla! Bertalant mutatja be pett az új nőmozgolam s egy­re szembeöilöbb, egyre biz­tatóbb jeleit látjuk annak, hogy — a magyar nők való­ban kezdik megtalálni helyü­ket a politikai életben is. Levelek, javaslatok, jelenté­sek tucatjai érkeznek naponta a Nőtanács országos székházá­ba s mint megannyi szeiz­mográf, igen jól jelzik, hol kell „sarkára állni“ a nőbizott­ságoknak, melyek a legsürgő­sebb teendők. „Az első vizs­ga." — így lehetne legtalálób­ban jellemezni ezt az idősza­kot: asszonyok tíz- és százez­rei figyelik, mit ad a mozga­lom, milyen problémák kibo­gozásában tud segédkezet nyújtani. És nem lehet leki­csinyelni a feladatokat: akár a dolgozó nők, akár a házi­asszonyok gondolkodásáról be­szélünk — egyaránt sok segít­séget, sok törődést várnak. Talán az egyik legsúlyosabb kérdés, amelyben utóbbi idő­ben állást kellett foglalniuk a nőtanácsoknak — sőt már új­jászületésük élső percében is: a nők üzemi gondjai, az utób­bi időben egyes helyeken elő- I forduló elbocsátások. Az üzemi | nöbizottságok igen gyakran ke- ! rülnek olyan helyzetbe, hogy | ki kell állniuk asszonyokért — 1 meg kell semmisíteni egy-egy 1 elbocsátási, vagy áthelyezési 1 Intézkedést. S az eseteknek hí- ! rg megy — „dolgozik a Nő- I tanácé, kiáll értünk a nőmoz- 1 galom“ — egyre több asszony 1 kopogtat be utóbbi napokban | a frissen alakult bizottságok- I hoz, tanácsért, segítségért. i r* a tanácsok, a segítség- 1 O adás, észrevétlenül túlnő 1 már a gazdasági gondokon, a 1 háztartási problémákon, a | „két műszak“ sokat vitatott 1 kérdésén. Amellett, hogy nő- ! bizottságaink állandóan^ szor- ! galmazzák például a háztartá- I si kisgépek gyártását, me- I gyénkben is mindjobban le­li hét tapasztalni: máris maguk 1 mellé állítottak egy népes se- | reget — háziasszonyokból. I dolgozó nőkből, pedagógusok- | bői. Hogyan? A legegyszerűbb, | legkézenfekvőbb mádon: me- 1 gyénkben a földművesszövet- ! kézetekben, tsz-ekben, falusi I és járási kultúrházakbün es- ! tériként összejönnek a környék | asszonyai, lányai — sokan 1 csak a meghirdetett varrás- ! .szabás kedvéért, vagy a játék- ! készítés kedves tudományának I elsajátításáért. De — a ceglédi 1 tavyavilág egyszerű asszonyai I a „félkézzel“ elsajátított tu- s dás mellett most valami újat I is kapnak: ízelítőt a hét ese­ti menyeiből — o város, falu kul- | turálís és szociális problémáit | vitatják meg. És jönnek a je- 1 leütések Pestre: a Cegléd kör- | nyéki tanyavilág asszonyai na- ! gyobb részt kérnek a tsz-ek I igazgatásában, másutt az asz- ! szonyok dgészséügyi és gyer- 1 meknevelési iskolát akarnak 5 felépíteni saját erőből és azon tanakodnak estehosszan: mi­lyen tanácsokkal lássák el a város vagy község fiatal neve­lőit, hogyan segítsenek egy. másnak szülő és pedagógus, A kerék mozgásba lendült s az eltelt néhány hét, az „első vizsga“ nehéz időszaka máris elárulja, hogy jó módszerekkel 'kezdett munkához az újjászer­vezett nőmozgalom. T öbbet adni, mint az MNDSZ, túlnőni a. for­maságokon, tagkönyvhöz kö­tött szervezeti életen — és sok­szor zárkózott, sokszor politi­kai irtózással küszködő asszo­nyokat is közelebbvinni a gya­korlati, hétköznapi politiká­hoz“ — ezzel a jelszóval lát­tak munkához a nőbizottságok, levetkőzve a szükreszabott ke. rületi alepszerveket, kimentek a tsz-ekbe, ez üzemekbe is. „Ha csak egyetlen asszony is, de italaid mindenütt legyen képviselője az asszonyok érde­keinek.“ S hogy nem válasz­tottak rossz utat, hogy a „csak egy asszonynak“ is nagy sza­va. lehet, igen sok esetben és jól képviselheti sok nőtársa ér­dekét, mutatja több üzemünk nőbizottságának példája: soha annyi tanácskérés, közös meg­beszélés nem. volt még a kis irodahelyiségekben, mint mos­tanában, Eßyre több asszony kérdezősködik, mond véle­ményt, s aki hónapokig beau- bózott munkájába, ma meg­szólal, érdeklődik. Novemberben kongresszus­ra ül össze a Nótán ács orszá­gos vezetősége. Két „szerve­zett hónap“ és egy nehéz moz­galmi formát nélkülöző esz­tendő tapasztalatait értékelik: Az út. amelyet választottak — ha csupán az eddigi tapaszta­latokat, véleményeket nézzük is — járhatónak bizonyult, A nőmozgalom helyi szervei se­gítségével ma már több tíz­ezer asszony kezd ismerkedni ismét a politikával s a nőlcér- dés számos problémájával. Csécsey József A jelent segítő múlt kutatója j G yerekkorában egyszer megkérdezte az édesapja- \ tói: ugye, amit Jókai regényeiben olvas, az mind § valóság? Mert gyerekfejjel úgy képzelte igaznak kel] | lennie minden szónak, amit hivatott ember tolla leír. 1 Most már tudja — évtizedek óta —. hogy a regény,! a vers nem szó szerint, hanem mondanivalójában igaz.f De tudja azt is, milyen nagy erejük van azoknak a sza-| vaknak is, amelyek a krónikás tolla nyomán a puszta té-1 nyékét rögzítik le, a múlt eseményeit, adatait tárják fel | a jelen és a jövő számára. Hadd szóljon most egy rövid | krónika az ő munkásságáról. Tihanyi Ernő nevét sűrűn emlegetik a megyei tanácsi művelődésügyi osztályán, s különösen Vácott. Ha kérded, | kicsoda, azt mondják: idős kommunista elvtárs. Ha meg-1 ismered, azt hinnéd: tanárember, régi marxista értelmi-1 ségi. Erre vall műveltsége, széleskörű ismerete, kutató-1 szenvedélye, erre vallanak a szekrényeiben, fiókjaiban | tornyosuló kéziratok, jegyzetek, könyvek. Tanult mester-1 sége: esztergályos. Nem az iskolai végzettség, hanem a! tudásszomj, az önképzés és a képesség formálta értelmi-1 ségivé — az osztályöntudat pedig kommunistává. 1919-1 ben. húszegynéhány éves korában aktív segítője, részve-1 vője volt a proletariátus hatalmának. Éveket töltött mi-1 atta börtönben, s aztán dolgozott tovább, a munkásosztály I lapjaiban, kulturális szervezeteiben. 1940-ban került Vácra. fontos közigazgatási beosztás- | ba aztán a múzeum, majd a könyvtár élére. Csak tizen- 1 egy éve váci lakos, de aligha ismeri még valaki olyan jól I a város legutóbbi száz esztendejének történetét, mint ő. | Tanulmányozta a Vácról megjelent monográfiák, leírások 1 hosszú sorát, régi újságok, oklevelek halmazát böngészte | át Vácott és pesti könyvtárakban, idős váci emberek ta-1 * pasztalatait, emlékezéseit gyűjtötte össze. Egyszerű szenvedély ez vajon, kutatgatás a múltban?! | Nem. Ez a múlt, amit Tihanyi Ernő feltár, a jelenhez! ! szól. S van miért szólnia, kell szólnia harsány hangon. | Trócról azt mondják, álmos, tespedő város. Társa-1 | V dalmi kulturális élete viszonylag keskeny réteget | fog csak át, az emberek zárkózottak. Sok évszázad for-i málta őket ilyenné, de az utóbbi évtizedeknek másfajta! hagyományai is vannak. Erről azonban kevesen tudnak.| Pedig Tihanyi írásai, tanulmányai sokat elmondanak! róla. A váci munkásmozgalom első szakaszáról szóló irá-1 sából kiderül, hogy 1903-ban itt zajlott le az első magyar-1 országi szövőgyári sztrájk. Most gyűjti a Tanácsköztánsa-1 eág váci eseményeinek eddig feldolgozatlan anyagát.! Alapos ismertetésre méltó dolgok történhettek itt, ezt bi-| zonyítja az is, hogy az első magyar proletárdiktatúrának! 87 mártírja volt a városban. Vácott ma igen alacsony-! színvonalú a zenei kultúra; így különösen nem érdekte-| len Tihanyi több mint kétszáz darabból álló helyi népdal- s gyűjteménye, sem azok a megállapításai, hogy itt adták | ki — 158 évvel ezelőtt! — az ország első népdalgyűjtemá- i nyét s hogy innen származik a legrégibb magyar munkás-= dal. I Aki meg akarja ismerni a váci sajtó, könyvtár-kul-1 túra, színjátszás, vagy éppen a régi váci vásárok történe-1 tét — forduljon csak Tihanyi Ernőhöz. Szép sorba letek- § tetett kéziratok, gondosan rendszerezett jegyzetek őrzik | a váci kultúrhiistória és gazdaságtörténet sokféle adatát. I Összegyűjtőjüket el lehetne talán képzelni afféle idős | bácsikának, akinek már csak a messzi múltba fordul a| tekintete — pedig mennyire nem így van! A városi párt-1 bizottság megbízásából most készít egy összeállítást al váci dolgozók két világháború közötti helyzetéről — se-1 gédanyagul a pártoktatáshoz s néhány hónappal ezelőtt | készült el egy tanulmány „Az Uj Váci Napló szerepe az| októberi ellenforradalomban'* címmel. A z októberi ellenforradalom keserű bizonyságát ad-| ta, hogy sokszor általános szólamokkal, ered-1 ménytelenül magyaráztuk, mi is a szocialista hazafiság, | s milyen életet adott a népnek a haza, amíg az urak or-1 szága volt. Hogyan lehet jobban hazaszeretetre nevelni. | meggyőzőbben a kapitalizmus embertelenségére emlékez-1 tetni, mint a lakóhely történetén a helybeli elődök életé-1 nek példáján? S itt, Vácott javarészt rendelkezésre áll az| ehhez szükséges anyag. Olyan kincs ez a politikai és kul-1 turális neveléshez, mint amilyennel kevés város dicseked- | hét. A kincset összegyűjteni nagyon nehéz munka. Tiha-1 nyi elvtárs, bár szelleme, lelke fiatal, mint a forradalma-1 roké, mégiscsak idős. beteges ember. Mégsem kiméi fá-1 radságot az anyag összegyűjtésében, feldolgozásában.! Nyugdijából sokszor maga viseli a pesti utazások kiadá-1 ßait, mert gyakran még az útiköltséget sem kapja meg. | De a kincset közkinccsé tenni — talán még nehezebb. § Igaz, több anyagát a pártoktatásnál hasznosítják, egyik | ismertetése megjelent a Pest megyei Hírlapban, egy má-1 sík, rövidebb írásának kiadását a megyei tanács tervezi. | Igen sok előadást is tart a városban. Mégis elvtársak, | meg kellene tán gondolni, annál a sok mérvéi és helybeli | intézménynél, ahol annyit töprengenek a ..tespedt*’ Vác | felrázásán, lakosságának nevelésén — nem lehetne-e job-1 ban hasznosítani azt, ami megvan? Nem lehetne-e jobban | segíteni egy idős kommunista munkáját, amivel ő annyit | segít nekünk? Izsák Erika | ümiimtniiuiimiifHmiififinittiiiiiiiimii Feltárják a pompás ,,Urartu“ birodalom 2700 évvel ezelőtt eltemetett városait 22 kilométeres alagút 27 évszázaddal ezelőtt A Kaukázustól délre a Kaspi és Fekete tengerek között Szovjet Arméniában most tár­ják fel a csodálatos Urartu bi­rodalom 2700 évvel ezelőtt épült hatalmas erődítményét, „Tesebát”, és fővárosát, „Te- sebanit”. Az asszírok, médek, szkíták által sokszor támadott és el­pusztított ország igen gazdag volt és építményei a rendkí­vüli rendezettségről, gazdasá­gi, technikai és kulturális fej­lettségről tanúskodnak. A Teseba erődítményben le­vő királyi palota hatalmas fa­lai ma is aránylag épségben dacolnak az évezredekkel. A palota 120 terméből hatvanat tártak fel eddig. Feltártak 250 óriási bortároló edényt, me­lyek összesen 2500 hl bor tar­tására voltak alkalmasak. Az edényeket teljes épségben ta­lálták meg. Az egyik földdel teli edény­ben 97 darab fényes bronz ivóedénykét találtak, melyek mindegyikén ékírásos felirat hirdeti, hogy melyik uralko­dóé volt egykoron. Az edények különleges érdekessége az, hogy mindegyiknek más és más csengése van, úgyhogy egymás mellé állítva fadarab segítségével megütve, sajátos zeneszerszámul használták. A mai xilofon legrégibb őse le­hetett ez! Rendkívüli jelentőségű még az a bazaltsziklába vájt 22 km hosszú alagút, mely az lldaruni folyó vizét vezeti le a száraz szomszéd síkságra és ma is, mint évezredekkel ez­előtt, kerteket és szőlőket ön­töz, földeket tesz termékeny- nyé. Az urartui feltárás tovább folyik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom