Pest Megyei Hirlap, 1957. szeptember (1. évfolyam, 105-129. szám)

1957-09-07 / 110. szám

fi yt fi I. ÉVFOLYAM, 110. SZÄM ÁRA 5Ö FILLÉR *957. SZEPTEMBER 7. SZOMBAT Jelentős eredményeket értünk el a mezőgazdaság minden területén A megyei tanácsok végrehaj­tó bizottsága mezőgazdasági osztályainak vezetői, a megyei pártbizottságok falusi osztá­lyainak vezetői és a megyei gépállomási igazgatóságok ve­zetői pénteken megtárgyalták a Földművelésügyi Miniszté­riumban a mezőgazdaság hely­zetét és a soronkövetkező fel­adatokat. Az értekezleten Dö­géi Imre földművelésügyi mi­niszter tartott beszámolót. — Az elmúlt félév alatt — mondotta többek között — né­pi demokratikus államunk, a munkás-paraszt hatalom meg­szilárdításában jelentős ered­ményeket értünk ei ezen he­lül komoly eredmények szü­lettek a mezőgazdaság terén is. Ez a dolgozó parasztság nyílt kiállása népi demokratikus rendszerünk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány mellett. A mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének irá­nyaként a párt és a kor­mány- a belterjességet je­löli meg. Az idén a múlt évekhez viszo­nyítva kedvezően alakult az egyes növények vetési aránya. Megnövekedett az abrak, és szálasíakarmánytermő . terü­letünk. De még ebben az évben is sok hiányosság volt a munkák végrehajtása során. így példá­ul a talajerőgazdálkodásban. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a termésho. zam növelésében és a termelé­si költségek csökkentésében döntő szerepük van a gépállo­másoknak. Az eddigi tapasz­talatok azt mutatják, hogy a gépállomások áttérése vállalati gazdálkodásra he­lyes intézkedés volt. Az állami gazdaságok, ame­lyeknek szintén igen fontos szerepük van a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, eb­ben az évben számottevő ered­ményeket érték el gazdálkodá­sukban, elsősorban a nagyüze­mi gazdálkodás termelési fölé­nyének megmutatásában. Áttérve az állattenyésztés kérdéseire, a miniszter hang­súlyozta, hogy a kormány már eddig is sok segítséget adott az állattenyésztés fejlesztésé­hez. Most a legfőbb feladat, hogy a szarvasmarhatenyésztés­ben jelentősen növeljük a tenyésztési színvonalat. A párt és a kormány prog­ramjának fontos része Nyugszik a csendes temetőben Eltemették Heltai Jenőt Pénteken délután, ezen a kora őszi napon szél sem reb­bent, a napsugár melegen si­mogatta a sárguló platánleve­leket a Kerepesi temetőben, mikor — mint nem is olyan régen az utolsó Heltai darab bemutatóján: a Szépek szépé­nél — most is autó autó után suhant, hogy a tisztelők, a ta­nítványok és a ..közönség" részt vegyen Heltai Jenő utolsó „jeleneténél”: a költő temetésén. Bent a halottasházban a kandelláberek sejtelmesen vil- lódzó fényei mellett áll a katafalkon az agg költő ko­porsója virágokkal borítva, körülötte a család és a sok­sok ismeretlen, kik annyiszor gyönyörködtek Heltai hol édes-bús, hol vidám rímeiben. Most megkezdődik a szer­tartás. Vállukra veszik a ko­porsót, kiviszik a napfényre, ahol csakhamar elborítják a | kegyelet koszorúi. Ott látjuk | a forradalmi munkás-paraszt f kormány, az Irodalmi Tanács, | az Operaház, a Nemzeti Szín- f ház koszorúit, s a koporsó | mellett piros párnán csillog-1 nak a kitüntetések: a Francia | Becsületrend Lovag-keresztjé- | tői a Kossuth-díj aranykoszo- | rújáig. A zenekar Chopin | gyászindulóját intonálja. A | fenséges dallamok hangjai = lassan elhalkulnak, s meg-1 kezdődik a gyászszertartás. i Mihályfi Ernő népművelési I miniszterhelyettes tartja a bú- § csúztatót. Méltatja a nagy író | emberi, s irodalmi értékeit. | — Budapest népi költője | volt — mondotta — és lényén | végigömlött a derűs, bölcs, | szeretettel és melegséggel pá- | rosult nyugalom. Heltai lénye | a tiszta humanizmust sugároz- | ta és egész életében a haladó | eszmék szolgálatában állott. A \ felszabadulás után hitet tett a f népi Magyarország mellett. | — Heltai élete tanulság ar- | ra — fejezte be beszédét — | hogy, aki az embereket sze-1 réti, azt az emberek is szere- I tik. 1 Bölöni György az Irótanács, | Jankovich Ferenc Kossuth-1 díjas költő a Hazafias Nép-1 front nevében búcsúzott. Gél-1 lért Oszkár beszéde után Rá- | dai Imre meleghangú beszéd-1 ben a régi Vígszínház névé- | ben vett búcsút a halott köl- | tőtől. Vedres Márkot, a 92 éves § szobrászművészt segítették fel | ezután a szónoki emelvényre, | aki sírásba csukló hangon bú- | csúztatta Heltai Jenőt, kihez 70 éves barátság fűzte. Rutt- kai Éva, a Néma levente utol­só Ziliája mondott még beszé­det, majd újból felcsendültek a gyászinduló hangjai. Előálltak a gyászkocsik, s a koporsóról lassan leemelték a koszorúkat és csokrokat. A virágok özöne alól előtűnt a fekete, nemesveretű koporsó, rajta a felirat: Heltai Jenő, élt 86 évet. S a menet megindult a dísz­sírhely felé. Százak és százak követték a halottaskocsit. Ott volt a menetben Pongrácz Kálmán, a Fővárosi Tanács VB elnöke, a kormány képvi­seletében Münnich Ferenc miniszterelnökhelyettes és Horváth Imre, Kállai Gyula miniszterek, Mihályfi Ernő miniszterhelyettes. A zene új­ból megszólalt, s így ért a me­net a kijelölt dísz-sírhelyig. A koporsót leemelték a kocsi­ról, melléje helyezték a ko- szorú-özönt, mikor felcsen­dült az Operaház kórusa aj­kán: Egy rózsaszál szebben beszél.,. Miközben a János vitéz dal­lamai szárnyaltak, lassan a sírba eresztették Heltai Jenő koporsóját és az utolsó akkor­dok után már csak a rögök tompa dübörgése hallatszott. A gyászolók ott álltak a sír­nál egész addig, míg a hant felmagasodott és beszúrták az egyszerű fejfát: Heltai Jenő, író, élt 86 évet. y Mire véget ért a gyász- szertartás, mintha a nap is el- érzékenyült volna. Kicsiny felhő homályosította el a su­garakat, s egy fél percre meg­eredt a lassú, szitáló eső. Eltemették Heltai Jenőt... K. P. a mezőgazdaság szocialista átszervezése, mint szocia­lista társadalmi rendsze­rünk megvalósításának el­engedhetetlen feltétele. Ezt nem lehet máról holnap­ra megvalósítani, hanem csak helyesen alkalmazott gazda­ságpolitikai intézkedésekkel, jól átgondolt, tervszerű, türel­mes szervező munkával. A párt agrárpolitikai tézisei vi­lágosan kifejezik, hogy a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezését a lenini elvek, az ön­kéntesség és a fokozatosság alapján kell megvalósítani. Fel kell számolni a lenini önkén­tességet megsértő bürokratikus módszereket, de világosan kell látnunk azt is, hogy a tsz- mozgalmat nem bízhatjuk a spontaneitásra. A mezőgaz­daságban a szocialista átszer­vezés csak a párt és az állam tervszerű befolyásolása, irá- nyitása útján, történhetik. Olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely segíti a ter­melőszövetkezetek gazdasági fölényének kialakítását és amelynek alapján a parasztság gazdasági szükségszerűségét érzi annak, hogy felhagyjon az egyéni paraszti gazdálkodással és jövőjét a termelőszövetke­zeti .gazdálkodásban lássa. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek, mint legfejlettebb forma elérése érdekében támogatni kell az alacso­nyabb típusú, de a szocia­lista gazdálkodást kisebb- nagyobb mértékben érvé­nyesítő szövetkezeti for­mákat is. A továbbiakban a minisz­ter áttért a legfontosabb feladatok ismertetésére. — A párt és a kormány — mondot­ta — a lakosság életszínvona­lának tovább javítása, az ipar nyersanyagellátása és mezőgazdasági exportunk nö­velése érdekében a mezőgaz­Megérkezett az első szállítmány a két mázsán felüli sertésekkel A hús készen áll szállításra — mondja a vállalat egyik hentese (Folytatás a második oldalon) Mongol kormány­és pártküldöttség érkezik Budapestre 4 bányásznapon ismer- zí kedtem meg vele. Tí­már Józsefnek hívják, 57 esztendős. Panaszkodott. Nem, nem azért, mert kévé­séin a nyugdíját, egészen más bántja a veterán bá­nyászt. — Mondja meg elvtárs, öreg vagyok én? — kérdezte bevezetésképpen. Ekkor még nem tudtam, 'mire fog kilyukadni. így vá­laszoltam: — Hát, ami azt illeti, ki­nézek annyi erőt Tímár bá­csiból, hogy sok fiatalt lepi­pálna még. — No látja! Maga ezt mondja, mások meg mást mondanak. Mert azt mond­ták nekem januárban: men­jen csak Tímár bácsi nyug­díjba. öreg már a munkára. Nem mondom, a bányában már nemigen tudnék boldo­gulni, de tanítani még sze­retnék. De hát hajthatat­lanok voltak. — Hol dolgozott Tímár bá­csi? — kérdeztem. — A vájáriskolában taní­tottam a gyerekeket. És hát február elsejével nyugdíjba küldtek. Most aztán a fele­ségemnek segítek a mozinál, mert ő ott dolgozik. De a fiúkat csak nem tudom elfe­lejteni — mondta és nagyot sóhajtott. A fiúk. őket emlegeti min­den második mondatával, ötvenegy óta tanítgatta a fiatal vájárjelölteket. Sok gyereket bevezetett már a szakma rejtelmeibe. De hát pihenhetne már. Más talán 40 ÉV BÁNYÁBAN örülne néki, ha végre gond­talanul élhetne öreg napjai­ban. Ö nem örül. Hogy miért? Erre csak az öreg bányász élete lehet a válasz. Mint „ajtós gyerek” kezd­te 14 éves korában Borsod megyében. _Saiókazáron.. a B andelló-féle bányánál. Ti­zenkét keményen megdolgo­zott óráért 35 krajcárt ka­pott. 1919-ig dolgozott itt, mind­addig, amíg be nem lépett a Tanácsköztársaság vöröshad­seregébe. November 15-én leszerel­ték, december másodikén már elfogták, pedig azt ígér­ték, hogy nem lesz semmi bántódásuk. Mint fiatalko­rút, két és fél évi elzárásra ítélték. A miskolci fegyház­ban töltötte büntetését. Ezt követően Sajókazáron volt vájár. De miért? Mert olyan munkahelyen dolgo­zott, ahol mindössze 80 centis szénréteg volt. Fekve dol­gozott. Ráadásul vízben kellett feküdni. Mindenki menekült erről a munka­helyről. Neki itt kellett dol­gozni, hq élni akart. De ö is „csak” 1932-ig bírta ki, aztán átment Egercsehibe. Itt 1936- ig dolgozott. Tizenöt társá­val együtt rendszeresen hall­gatta a szovjet rádió adásait. Valaki elárulta őket. A csendőrök elfoglak a cso­portot, de seniki sem val­lott. így elbocsátással meg­úszták. 1944-ben elfogták az SS- ek. Harmadmagáíval hur­colták a helyi iskolába. Kommunista szervezkedéssel vádolták őket. Valaki őt is elárulta. Azt mondták, reg­gelre kivégzik. Egyetlen sze­rencséje, hogy a községi elöl­járóságon haladó szellemű emberek dolgoztak és mel­lette szóltak. Minden mű­szakját. ledolgozta. így az­tán valami nagynehezen el­engedték. 1939-től szoros összekötte­tésben állt az illegális párt­tal. 1944-ben, amikor a szovjet csapatok felszabadí­tották őket, hozzáfogott a vörösőrség szervezéséhez. A PEST MEGYEI Vllis PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! HÚS- „GYAR" A Váci Húsipari Vállalat biztosítja a környék húsellátását. Naponta teherautókon érkeznek a különböző hizlaldákból, állami gazdaságokból a hízottsertések és szarvasmarhák. A le­vágott állatok tisztántartott „betontermekben” kerülnek feldol­gozásra, hogy másnap már a váci, dunaharaszti, vérségi dolgo­zók asztalán párologjon a finom falat. Szeptember 8-án, vasárnap hazánkba érkezik a Mongol Népköztársaság kormány- és párt küldöttsége, hogy a két testvéri országot érintő kérdé­Magyar Kommunista Párt egyik alapitó tagja volt. 1956 novemberében a he­lyi MSZMP alapító tagjai közt szerepelt. Jelenleg a község párttitkára és tagja a munkásmiliciánák is. Három gyereket eresztett szárnyára. Egy fiút és két lányt. A negyedik még ott­hon van, 10 éves. Csak élete regényének fe­jezetcímeit lehetett e rövid írásba beszorítani. Mégis látja az ember, ahogy a 14 éves gyerekből az élet által meggyötört, de keménykezű harcos válik. Nyughatatlan ember. Be­lőle sohasem lesz „békés öreg”. Nem elégedett az­zal, hogy küzdött a szabad­ságért. Nagy tapasztalatot szerzett; a szabadság meg­tartásáért is harcolni kell. Tenni akar valamit. Mit te­het? Hosszú évek tapasz- i talatait akarja átadni azok- \ nak, akik az öreg kezekből i átveszik a csákányt. De nem-! csak a szakma mestereivé \ akarja nevelni őket, hanem \ hazafiákká is. Hadd táplál- \ kozzanak a szabadságért ví- \ vott harc gazdag kincsesig- \ rábök Tf'ngedjék meg, hogy tér- \ vét valóra válthassa. E \ mellé hadd kérjen az új- \ ságíró is valamit. Fizetése \ mellett adják meg az öreg \ harcos nyugdíját is. Megér- \ demli, hisz a neki adott pénz \ kamatostul visszatérül. Farkas István sekről tárgyalásokat folytas­son a magyar kormány és a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetőivel. A mongol kormány- és párt- E küldöttség vezetője Jumzsa- I gijn Cedenbal, a Mongol Nép- I köztársaság Minisztert anácsá- I nak elnöke, a Mongol Népi = Forradalmi Párt politikai bi- ; zottságának tagja; a küldött- I ség tagjai: Dorzsijn Szamdan, ; a Mongol Népi Forradalmi j Párt központi bizottságának i titkára, a politikai bizottság í póttagja, Szodnomin Avarzid, í a Mongol Népköztársaság ; Minisztertanácsának elnök- í helyettese és külügyminiszter, i a Mongol Népi Forradalmi ; Párt politikai bizottságának j Póttagja, M. Ceven, az Állami j Tervbizottság elnökhelyette- j se, D. Adilbis, a Mongol Nép- i köztársaság magyarországi j rendkívüli és meghatalmazott ; nagykövete. A mongol kormány- és párt- ; küldöttséggel folytatandó tár- ! gyalásokra kijelölt magyar j kormány- és pártküldöttség vezetője Kádár János, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság első tit­kára, a küldöttség tagjai: Apró Antal, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nökhelyettese, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, Kiss Károly, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak tagja, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Horváth Imre külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, Garasin Ru­dolf, a Magyar Népköztársa­ság IJlan-Batorba kinevezett nagykövete.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom