Pest Megyei Hirlap, 1957. augusztus (1. évfolyam, 79-104. szám)

1957-08-25 / 99. szám

A kozmetika múltjából Házimunka — nehéz munka A nők otthoni, háztartási munkáját régebben nem becsül­ték meg eléggé. Napjainkban, hogy a dolgozó nő nemcsak ál­lásban van, és foglalkozását Útja el, hanem még a házimunkát is el kell végeznie, talán jó a férfiak emlékezetébe idézni, hogy mit jelent a főzés, varrás és mindaz a házimunka, amit az asszonyoknak el kell végezniük. Minden szó helyett, jobban beszélnek a számok, melyekkel statisztikusok, orvosok, tech­nikusok és pedagógusok pontosan kiszámították, hogy milyen férfi munkával egyenlő a házimunka. Egy óra padlósurolás egyenlő 1,25 köbméter föld vagy szén egy méter magasra való hányásával. Egy óra parkettfényesítés egyenlő 1000 kilogramm szén 1,25 méter magas autóra való dobálásával. Egy óra mosás egyenlő 1 óra 40 perc fűrészeléssel. Egy óra főzés, egyenlő 32 perc utcahengerlőgép vezetésé­vel, vagy 18 perc fűtői munkával. Egy óra nagytakarítás (bútorok eltologatásával) egyenlő egy órai kertészmunkával. Egy óra varrás gépen, egyenlő 58 perc mezei munkával, vagy 1 óra 27 perc gépírással. A férfiaknak tehát azt ajánljuk figyelmébe, hogy becsül­jék meg a nők házimunkáját. Ha nem hiszik, hogy ezek az adatok helyesek, próbálják meg egyetlen nap végigcsinálni mindazt', amit az asszony szokott. Akkor majd meggyőződnek arról, hogy a nő otthon is milyen „könnyen“ dolgozik. HÉT! ÉTREND z ősitori sírokban már kendőző szereket talál­taik. tehát a kozmetika szinte egykorú az emberiséggel. Az ősasszony már pirosítót hasz­nált, sőt bizonyos eszközök ar­ra mutatnak, hogy a hajfodo- títás művészetéhez is értett. Sába királynője pálmaolaj­ban áztatott rózsaszirmokkal dörzsöltette le a testét, hogy puha, üde és illatos legyen. Semimmís varázserőt tu­lajdonított a napfelkeltekor szabadban vett fürdőnek, amelynek vizét a hajnali nap­sugarakkal száríttatta fel tes­téről. Lábának körmeit na­rancsszínűre festette. Cleopatra reggeli harmat­ban mosakodott és tejjel ke­vert mézzel tartotta puhán az arcát. Poppea, Néró felesége, 24 Szamár frissen fejt meleg te­jében fürdőit naponta. Athén asszonyai bőven hasz­náltak kendőzőszeréket, drága keleti olajokkal illatosították testüket és hajukat művészies hullámokba rakták. régi Róma nagy urainak hölgyei már külön rab­szolgát tartottak házuknál, aki csak a kendőzőszeréket kever­te. Minden római háznál, még az egyszerűbbeknél is volt házi gőzfürdő, amelyet napon­ta használtak. A kigőzölt testet illatos olajokkal dör- zsöltették és hajukat csigák­ba rakták. Arcukat termé­szetellenes fehérre és pirosra festették és a szempilla fes­téséhez is értettek. Róma ha­nyatlása idejében jött divat­ba a szőke hajnak az az arany színű árnyalata, ame­lyet a rabláncra fűzött ger­mánokon pillantottak meg először, a többnyire sötét hajú római nők. A lenézett „barbá­rok” hajszíne tehát szépség­ideál lett a barbárok kék sze­mével együtt, de ez utóbbit semmiféle mesterkedéssel sem tudták utánozni. középkorban a „lelki szépség’’ iránti tülekedés elnyomta a testi szépség ápo­lását, de ebben a korban is szépítették magukat a nők. A különbség csak az volt. hogy most titokban tették és meg­feledkeztek az előző kor ta­pasztalatáról, hogy a friss víz, a mosdás, a fürdő a leg­főbb kelléke a szépségnek. De hogyan is fürödtek volna, ami­kor a testtel foglalkozni bűn volt, legfeljebb kis ezüst tál­kában mártották meg ujjúkat a gazdagok, A szépséghibáik el­len azonban már akikor is küz­döttek. Szeplő ellen tejbe ázta­tott liliomot használtak, rán­cos arcra friss marhahúst kö­tötteki Borgia Lucrécia, már rend­szeresen fürdik és testét na­rancslével dörzsöli be. Kor­társnői, Róma, Firenze, Ve­lence asszonyai hennával vö­rösre, indigóval feketére fes­tették hajukat. Természetes szemöldöküket kitépdesték, vagy pedig izzított dió héjá­val lepörkölték és festékkel húzták utána a kívánt for­máti alán a legkevesebb ken­dőző szert a múlt szá­zad végén használtak a nők, legalább is bevallottan. Mert bizony titokban vegyi szerek hiányában, a legkülönbözőbb háziszerekkel szépítették ma­gúkat dédanyáink. Ifjabb Du­mas Kaméliás hölgyének ha­tására divatba jött a beteges külső és a sápadtság. Egy­szerre restellni való lett az üde, rózsás arcszín és az ifjú dá­mák krétát ettek és citromot nyalogattak abban a hitben, hogy attól halványabbak lesz- j neki I Hétfő: Karfiolleves, paraj tükör­tojással, őszibarack. Kedd: Köménymagleves, erdélyi rakottkáposzta, szőlő. Szerda: Paradicsomleves, kisü­tött szafaládé burgonyapürével, kukorica. Csütörtök: Tarhonyaleves, le- csóskolbász, görögdinnye. Péntek: Lebbencsleves, juhtúrós galuska, szilva. Szombat: Rántottleves, főtt mar­hahús paprikás léhen, vajbabfőze­lékkel, sárgadinnye. Vasárnap: Gombaleves, pörkölt- csirke burgonyával, gőzmetélt. ELKÉSZÍTÉSI MÓDOK Gözmetélt. 60 deka lisztből és 2 tojásból rendes, gyúrt tésztát ké­szítünk és azután kinyújtjuk s metéltre vágjuk. Most l liter tejet megcukrozunk és 8 deka vajat s egy kevés vaniliát teszünk bele. Ha a tej' forr, a metéltet kifőzzük benne. Kiszedve, a tésztába 1 ma­rék mazsolát, 5 deka hámozott, darált mandulát és 5 deka vajat keverünk és az egészet vajjal ki­kent tűzálló edénybe tesszük, a tetejére pedig a következő krémet öntjük: S tojás sárgáját 3 kanál porcukorral jól elkeverjük, a 3 to­jás habját azután közékeverjük. E krémmel a tésztát leöntjük és lö percre sütőbe tesszük. Erdélyi rakott káposzta: I kg. savanyú káposztát 1 fakanál zsí­ron kevés vízzel puhára párolunk. 15 deka rizst megabálunk és fél kg. disznóhúsból pörköltöt készí­tünk. 3 tojást pedig keményre fő­zünk és szeletekre vágunk. Ha ! mindez készen van, egy nagyobb tűzálló edényt zsírral kikenünk és a fentieket a következő sorrend­ben rakjuk le: 1 sor káposzta, l sor rizs, 1 sor pörkölt, majd ismét j 1 sor káposzta, 1 sor tojás, 1 sor ! rizs és így tovább. A tetejét ká- | posztéval fejezzük be, amelyre be- i vagdosott füstölt szalonnaszelete­ket teszünk. Végül 3 deci tejfellel leöntve fél óra hosszat sütőben sütjük* MÓRA FERENC* Az első varrógép E pár sorban arról a hajda­ni írancia szabómesterről lesz szó, ki nagy leleményességgel kifundálta az első varrógépet Bartholémy Thimonnier-nek hívták ezt a derék férfiút, aki munka közben csak folyvást azon törte a fejét, hogyan is lehetne a varrást szaporábbá tenni. És így talált fel végté­re egy furfangos masinát, amellyel csakugyan gyorsab­ban lehetett varrni, mint ál­landóan csak kézzel öltögetni a tűt. No, persze ez az első „modell“ mai szemmel nézve, természetesen még meglehető­sen primitív „gép“ volt: mind­össze két fakerék, amelyet kö­tél-áttétel fogott össze, a gép­ben pedig egy horgas tű zaka­tolt, miközben a kerekek min­den fordulatára egy-egy „lánc­öltést“ produkált. A „problé­ma“ azonban minden esetre megoldódott, ami Thimonnier mestert arra ösztökélte, hogy szülőfalujából, St. Etienne-ből azonnal felköltözzék Párizsba, ahol egy-kettőre hozzáfogott varrógépeinek a gyártásához. Történt ez pontosan 127 évvel ezelőtt: 1830-ban: De mentül inkább szaporod­tak a gépei — egy esztendő múltán már 80 darab várta a vevőket — annál féltékenyeb­ben nézték működését szak­társai, a párizsi szabók, oly­annyira, hogy egy napon hu­sángokkal felfegyverkezve be­törtek raktárába és ott való­sággal ripityává törték-zúzták összes gépeit. Erre a boldogtalan szabó, talán mert 6 is hallott már ar­ról valamit, hogy saját hazá­jában senki sem lehet prófé­ta, áthajókázott Angliába. Itt úgy látszott, hogy a szerencse mégis csak rákacsint, mivel egy manchesteri cég szövet­ségbe lépett vele és rövidesen szép forgalmat bonyolítottak le, csak éppen a jövedelemből játszották ki. Ez az újabb csa­lódás végképp elkeserítette és visszatért Franciaországba, ahol aztán hamarosan el is pusztult. Ez volt Thimonnier mester esete a varrógéppel, amelynek regénye azonban nem ért vé­get, csupán színhelye került Európából Amerikába; Ott ugyanis 1849-ben egy Éliás Howe nevű szabó szintén fel­talált egy varrógépet, amely elgondolásában meglepően hasonlított francia kollégája találmányához, bár arról so­hasem hallott. A fő különb­ség a két gép között az volt, hogy az amerikai, a könnyen feslő láncöltés helyett, kétszá- las keresztöltést alkalmazott* majd újabb reformerek to­vább tökéletesítették az új masinát. A legjelentősebb e tökéletesítők között, Singer Izsák volt, aki az eddigi hor­gastű helyett, először használt lyukas tűt, amely mindmáig megmaradt. És innen van ta­lán, hogy a köztudat ezt a Sin- gert tartja a varrógép feltalá­lójának. Ennek kapcsán még egy tö« kéletesítésről kell megemlé­keznünk: egy dán órásról, Henricksonról, aki a kesztyű­varrógép feltalálója; De Thimonnier mindezek­ről már nem szerezhetett tu­domást: elégtételt neki már csak halála után szolgáltatott az 1885. évi párizsi világkiállí­tás. amelynek zsűrije „hivata­losan“ is megállapította, hogy a varrógép őse — az első var­rógép -— az a fakerekű masina volt, amelyet az egykori St. Etienne-i szabó talált fék A KIRÁLY Hói volt, hQi nem volt, Nekeresden túl volt, Nevesincsen innen volt, az egyszeri ki­rálynak csak egyetlenegy foga volt, az is beletörött a beletlen kenyere keletien hajába. — Hej, mákos teringette, mézes borongat- ta>! — ütött az asztalra az egyszeri király —• micsoda király vagyok én hogy még bélé sincs a kenyeremnek! Hozzatok hamar a péktől egy kalácscipót! Bélé foszlós legyen, haja, mint a selyem! Gyémántos főudvarmester oldalba könyö­költe a rubintos főkamarást, rubintos főka- marás az aranyos főajtónállót, aranyos fő- ajtónálló az ezüstös főszakácsot, az ezüstös főszakács a vászonkölős kis kuktát, vászon- kötős kis kukta a tenyerébe szedte a lábát. Gyíknak ment el, csigabigának jött vissza.- — Van már kis szék, csak lába kék, uram király, tisztel a pék. VSkckxel méri becsüle­ted, mogyoróhéjjal a hiteled. Annyi már nála az adósságunk, hogy a harmadik szom­széd ajtaját is mind telekrétázta vele. — Hej, kécskei kecske; csókái csóka — fo- hászkodta el magát az egyszeri király. Mi­csoda király vagyok én, hogy még a pék se ád hitelbe! Hamar vigyetek neki egy erszény aranyai a ládafiádból! Száz arany pengőt, ra­gyogót, csengőt! Főudvarmester oldalba könyökölte a fő- kamarást, főkamarás a főajtónállót, főajtón- álló a főkincst árost. főkincstáros elment mint a sólyommadár, visszajött mint az ólommadár. A fejemnek grácia, üres a ládafia. Nagy pénznek kis helye: csak azzal van tele. — Hej, túrötlan rétes. almátlan bélés! — Ikeseredett el az egyszeri király. — Száz pa­lotámban ezer terem s nincs egy betevő falat kenyerem. Ezer szolgámon arany a ruha, csupán énrajtam rongyos a suba! Tenger job­bágyom, özön az adó s nem marad belőle se író se savó! Kis balta nagy foka: mi ennek az oka? Egyszeri királynak könnye záporozott, vászonkötős kukta hamar rostát hozott, köny- nyeit a király abba ejtegette, úgyhogy az ud­varát árvíz fenyegette. Bánja a kánya! — legyint a király. —- Könnyeimet addig el nem állítjátok, ameddig a' nincsnek Okát nem adjátok. Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek eszük összetettek s amit kisütöttek, arany tálcán a király elé tették: — Uram király, az adó úgy elolvadt, mint a hó! — Hiszi a piszi — legyintett ‘a király: ~S KENYERE j mint sebes eső könnye záporozott, vászonkö­tős kukta lyukas vödröt hozott, könnyeit a király abba eregette, már az egész várost ár­víz fenyegette. Gyémántos szolgáik, gyöngyös cselédek ad­dig súgtaik-búgtak, míg valahára megint ész­hez nyúltak: — Verejtékből pergett az adó rakásra, hogy a nap rásütött elszállt, mint a pára. — Vak varjú látta, süket tyúk hallotta! — legyintett a király. A könnye még százszor jobban záporozott, hamar ai kis kukta lyukas hordót hozott, könnyeit a király abba ejteget­te. már egész országát árvíz fenyegette. Úgy megijedtek az udvari méltóságok, hogy bújtak volna már ládafiába is, ha bele­fértek volna. Kapkodtak fűhöz, kapkodtak fához, csőik a kuikta kapott a lisztes hombárhoz. Ürgette, forgatta, zörgette, kongatta, utoljára kimarkolt belőle egy marék lisztet. — Van itt ész, hamar kész, uram király idenézz! Látod-e ezt a marék lisztet? — Palacsinta, bukta: látom ám. kukta! ■— No, uram király, mire ez a marék liszt a te markodba kerül, megtudod, hova lett az adó! A kis kukta akkor szétnyitotta a markát s belehullajtotta a lisztet a főkincstároséba: — Tedd, ami a tiszted: add tovább a lisztet! Főkincstáros adta a lisztet a főszakácsnak, főszakács a főudvarmesternek. Ide is ragadt, oda is tapadt, belőle végre semmi sem maradt. — Hallod-e kukta, ebből se lesz bukta! — csóválta meg a fejét a király mikor a fő­udvarmester belerázogatta a tenyerét az övébe. — Mindnyájunknak lisztes lett a mar­ka, nekem csak az ujjam hegyére jutott egy kicsi. A kis kukta azt a kis lisztet Is letörülgette a vászonlkötőjével a király ujjúról s aközben azt súgta a fülébe: — Uram, királyom, láthatod magad, hova lesz a te tenger aranyad. Száz kézen át fo­lyik, egy szemig elkopik. Hej, talpra |g ugrott az egyszeri király s úgy szétütött a sok udvari léhűtő közt, hogy egy se állt meg Nekeresdtől Nevesinesig. A ládakulcsot pedig átnyújtotta a kis kuktának: — Fiamnak mondom; te viseld gondom! No,'a kis kukta gondját is viselte úgy, mint a tulajdon apjának. Őfelsége többet so­se panaszkodott, étele-itala meg nem fogyat­kozott, napjában három kenyeret evett meg, hanem a haját meghagyta nektek. ANATOLE FRANCE az emberi törekvésről monü ta- j függőleges 16 és vízszintes 3 sorá- láió példázatot mai rejtvényünk 1 ban. Vízszintes: í. Előd. 4. Reményét vesztene. 12. tíz, kerget. 14. Zá­polya László. 15. Hova? 16. Máma. 17. Alacsony, könnyű szánkó. 20. Van. aki a fején hordja, mások kenyérre kenik. 21. Szovjet re­gényíró. 23. A végzet megszemé­lyesítő) a görög mitológiában (MOIRAK). 24. Főiskolai Bajnok­ság. 26. A bibliai bárkás. 27. Orosz keresztnév. 28. Kanócbél? 20. A kés nemes része. 32. Festi kávéház. 34. Osztrák népzene. 36. Elmondhat­juk például az Operaházról is. 38. Tessékelő. 39. Elemista egyes. 40. A betűben van. 41. Soproni Sike­tek Intézete. 43. Angol kisasszony. «5. Ollós állat. 49. Étien évszak. 50. Népközösség. 51. Belül kínál. 52. Talpon van. 54. Faház, annak is csak a fele. 55. T. T. 56. Inti. 58. E. E. 59. Régi időből származó. 60. Takarításnál használják. 61. Álló­víz. Függőleges: 2. Egyenleg, köz­használatú olasz szóval. 3. Cívis itlenül. 5. Pók Benő, aki százezer forintot nyert a Totón. 6. Bánya egy része. 7. O. M. N. 8. Azértis. 9. Ez a vadász gálád ember. 10. Transzformátor egyszerűbben. 11. Diétás ennivaló. 13. Svájci város (REOM). 18. Szárnyas. 19. Poker belülről? 22. Válaszolnak. 25. Vak. 26. Kételkedik szavában. 30. Olasz autómárka. 31. Abban az időben. 33. Középen lemos. 34. Hiányosan szid. 35. Éneklő hang. 37. Német tojás. 41. Fontos része a motornak. 42. Ica kissé régiesen írva. 44. Bi­ceg. 46. Két szó; hamis és férfi­név. 47. I. N? É. 48. Római csá­szár, egész családját kiirtotta. 53. Mindéi? 54. A fiskáUs eleje. 54. Era.“57.-Z.-L. Beküldendő a keresztrejtvény meg­fejtése 1957. szept. 11-ig. A rejt­vény helyes megfejtői között 10 értékes könyvet sorsolunk ki. Az augusztus 4-i keresztrejtvé­nyünk helyes megfejtése: .... aki szerény marad akkor, amikor már nem dicsérik, hanem mikor gán­csolják, az igazán szerény ember.’) Könyvet nyertek: Szabó György Siófok, Rákóczi út 25 (Váci Ven­déglátóipari Vállalat üdülője). — Murányi Ferenc Szigetbecse, Rác­kevei u. 6. — Borsai Endréné. Al- bertirsa, Vasút út 41. — Perjéssy Attila Szentmártonkáta, Újtelep. — Pataki Imréné Leányfalu, Benzin­kút. — ifj. Rakó Sándor Üllő, Dó­zsa György út 20. — Kamasz Mag­da Tápióbicske, Kiss Ernő út 39. — Krafcsák Emilné Albertirsa. — Hatlaczky Ferenc, Ecser, Széche­nyi út. — Gudra Tünde Gyömrő, Tompa u. 25. Hurutos sárgaság, epehólyag-gyulladás, epekő, az epeutak hurutjai, máj-megbetegedések legkiválóbb természetes gyógy­szere, egységes orvosi vélemé­nyek szerint a Adagolása: - az eredmény fo­kozása érdekében - esetleg or­vosi előírás szerint. SZTK-vényre is rendelhető. Ismertetőt küld: GYOGYVIZ- TERMELO VALLALAT, V., BÁTHORY UTCA 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom