Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)
1957-07-19 / 68. szám
Megyénk népviselete és kézimunkái Erdélyi Anna teljes ünnepi díszben Megyénk művészi népviselete elbűvöli a bel- és külföldi turistákat. A német, angol és francia folyóiratokban sok-sok kép ismertette a világgal a csö möri és Gaiga melléki asz- szonyok ezerszínű szoknyáját, kendőjét, kötőjét. A népviseletet nem árulják az üzletekben. A falvakban hímezi, horgolja és köti tündérujjú nők serege. Anyáról leányra száll ez a csodálatos tudomány és alapvető vonása az egyéni Ízlés érvényesülésé. Aligha találkozunk egyforma ruhákkal. Mint minden művészetre, a népviseletre is jellemző a sajátos ízlés és a kollektív jelleg harmonikus összhangja. Mennyi fantázia és türelem jellemzi például a csömöriek népviseletét, ahány asszony, annyi meseszerű kötő, pruszlik és kendő. Velki Boriska köténye egészen más, mint Erdélyi Annáé, vagy Bacskónéé. Ruhájuk, kendőjük sem hasonlít ...................................................................................................... L átogatás a szentendrei művésztelepen | Szentendre gyönyörű város. Először járok itt, megejt különös varázsa. Mindenütt csend, békesség. Az emberben akaratlanul is megfogamzik a gondolat: Itt aztán jó lehet dolgozni. — De még mennyire — mondja a művésztelep egyik „őslakója“, Barcsai Jenő. Tapasztalatból mondja. Az ő képeinek nagy része is itt született. — Sokat dolgoznak az itt élő festők? — A művésztelep lakóinak legtöbbje a Képzőművészeti Főiskolának és gimnáziumnak tanára. Évközben nevelői teendőik miatt nincs idejük képeik megfestésére. Jól jön ez a nyári ..pihenés“. (Bizonyítja ezt a Tavaszi tárlat és A XX. század művészete című kiállítás, ahol sokszor találkozhattunk a szentendrei-művészek nevével.) Ilyenkor minden megvan, ami áz alkotó munkához szükséges. Van idő, van nyugalom, van gyönyörű környezet. Valóban. Évszázados fák, törzsükön felfutó borostyánnal, zöldellő bokrok, a szemnek is üdítő kedves virágok. Van, ahol a faág ráhajol a lapos kisház ablakára úgy. hogy aki az ablak alá helyezi ágyát, arca felett érzi a zizzenö levelek hűsítő simogatását. — Nagyon szerethetik ezt a helyet — mondom. — Családias, meghitt, baráti kör alakult ki az évek folyamán — igazolja megjegyzésem helyességét a szintén „törzstag“ Deli Antal. De hogy pontos legyek, itt majdnem mindenki „törzstag“! Van, aki 10—15 éve, van, aki még ennél is régebb ideje lakója a művésztelepnek, s itt dolgozik az egész évi tanítás után. Nagyon szeretem hallgatni az idős művészek „meséjét“ a régi időkről. Sok név melegséget követel az ember szívétől, sok név hallatára, szinte áhítattal tekintünk a beszélőre: — Milyen jó neki. Ismerte őket.:, Őszintén szólva, most is szeretnék valami ilyet hallani. Megkérem a kedves Barcsai Jenőt és Deli Antalt, hogy beszéljenek valamit a telep kialakulásáról — Réti István és növendékei alapították 1928-ban. De akkor nem ezen a helyen volt, hanem valahol a kaszárnya környékén. Mikor már maga az alapítás megtörtént, gyorsabban zajlottak a kezdetben nehezen kibontakozó események. 1929-ben végre mindenben megfelelő helyet találtunk, az volt a mostani telep őse — mondja Barcsai Jenő — és széles mozdulattal körülmutat. — Négyholdas kertünk is van, ahol minden festőkolléga találhat kedvére való témát. — Nem így van? — fordul társaihoz. Mindenki helyesel. — Kik a jelenlegi lakók? — Itt van mindjárt Deli barátom, aztán, hogy csak pár nevet említsek. Főnyi Géza, Schubert Ernő, Kántor Andor, Gálfi Lola. Gráber Margit, Kornis Dezső, Mihálcz Pál. Ferenczi Károly is öt évig élt nálunk. — Minden évben megrendezzük a „Szentendrei Kiállításit a Ferenczi Károly Múzeumban. Ezen bemutatjuk az itt élő művészek jórészt Szentendrén alkotott műveit. — És most egy személyesebb kérdés, mester. Mik a tervei? — Dolgozni. Nagyon sokat dolgozni. Mert hiába — s itt mély sóhaj száll fel — telnek az évek. Telnek anélkül, hogy az ember megfestette volna azt a pár képet, ami — úgy érzi — szebb és művészibb az eddigieknél. Viczián Erzsébet A galgahévíziek művészi ruhái. Fodor Margit, Lukács f I Erzsébet, Honka Margit és Darnyik Zsuzsanna vidám | beszélgetés közben egymáshoz, mégis azonos kollektív jelleg fűzi össze ezt a szép viseletét. A számtalan változatban meglelhető azonosság a népviselet legmélyebb varázsa. A galgahévi- ziek nemes színeit nem tükrözik vissza a képek, de a valóságban kék, sárga, barna hímzésű ruhájuk élénk, kellemes hatást vált ki. Sajátos összhang jellemzi az ő művészetüket is, de más mint a csömörieké, pedig csak egy macskaugrás választja el egymástól a két falut. Képeinken a püspökhatvaniak gyönyörű kézimunkáit is bemutatjuk. Nem csodálkozunk, hogy művészi kézimunka;iukat külföldön is szeretik. Borbá,a kötényére Szöveg: Gimes Imre . .. Fényképezte: Vona Béla selyemmel hímezte a nevet ..........mm..............................................nmimiinminiMiiif.........* H arminc év a kultúra szolgálatában A Csepel Autógyár színjátszói nyolcadszor játszották Csiki Gergely Cigányát.-.-. Négyszáz ember nézi a játékot. A második felvonás végén legördül a függöny. A közönség nagy tapssal jutalmazza a szereplők alakítását. Különösen az öreg Zsiga bácsi tetszik. A függönyt hirtelen felhúzzák, a szereplők felsorakoznak a színpadon, meghajlanak és várják, hogy a függöny ismét legördüljön. De fennmarad és „civilek“ lépnek a színpadra — kezükben virággal. A taps elhallgat. Kezdődik egy új, de nagyon megkapó „jelenet“. Gálos István, a dunaharaszti tanács elnöke, Tóth Lajos, a művelődési otthon igazgatója és Friss Józsefné a Csepel Autógyár képviseletében keresetlen szavakkal üdvözlik és ünnepük a Zsiga cigányt alakító Diós Ágostont. Diós elvtárs harmincadik éve áll a kultúra „szolgálatában“ mint műkedvelő színjátszó. Elfogódott hangon emlékezik vissza az elmúlt időkre: Kis Pál, a kiváló püspökhatvani kézimunkái népművész gyönyörű ÄilUIIHimillllllllllllllimilllimiHinHHHIHtMimiiminilllllHMIIMHfmilllMMIHlllllllllilMliliilllllillllllitliimHIlUIIIHIHHIMMiUfUMTi Befejeződött a színi-rendezők kétéves tanfolyama 1955-ben indult a Pest me- | gyei Tanács és a Népművészeti Intézet rendezésében a megye öntevékeny színjátszó- j rendezőit továbbképző tanfolyam. A hallgatók — a múlt j év október—december hónapját kivéve — kéthetenként 1 látogatták a megyei tanács j épületében tartott stúdiókat. A hároméves tanfolyam utolsó szakasza bentlakásos, kéthetes foglalkozás volt Vácott. A tanfolyam — néhány szakmai, előadástól eltekintve — kizárólag gyakorlati jellegű volt; A részvevő húsz rendezőjelölt közül négynek, a tanfolyam többi 16 tagját színjátszóként felhasználva, az alábbi darabokat kellett rövid tanulmányban értékelni, illetve ezekből jeleneteket megrendezni; Csehov: Ványa bácsi, III. felvonás végig. Lope de Vega: Fuente Ovejuna. I.felv. 4. kép. Gogol: A revizor, II. felv. 1—9. jelenet és Ben Jonson: Volpone, III. felvonás, 1. kép. A bemutatók jól sikerültek. Kocsán Gyula dolgozata és Volpone-rendezése különösen nagy tetszést aratott. A hallgatóknak 24-én adják át ünnepélyes keretek között a megyei tanácsnál az oklevelet. — Harminc évvel ezelőtt szerepeltem először színpadon az egyik műkedvelő csoportban és azóta is mindig szívesen játszom. Száznál több darabot rendeztem és léptem fel bennük. Legkedvesebb szerepem Zilahy Süt a nap-jának a tanítója volt. Persze, akkor még fiatal is voltam. Dunaharasztin 23, a Csepel Autó művészeti csoportjában hét éve játszom és rendezek. A színjátszók vezetője vagyok. Jelenleg a hároméves színírendezői stúdió kéthetes befejező tanfolyamát hallgatom Vácott; — Beszéljen,a terveiről —kérjük, — Amit a stúdióban tanultunk, szeretném átadni a fiataloknak. A közeljövőben előadjuk a Szép kis famíliát és keresünk egy mai tárgyú magyar darabot is. Szeretem a munkát és minden tudásommal a szocialista kultúrát igyekszem szolgálni; Meghatottan veszi át a virágokat és a tanítványok, a munkatársak ajándékát. Ismét felcsattan a szeretetet és megbecsülést kifejező taps. A jelenetnek vége. Kezdődik a III. felvonás. Győrök László «HilliilHIIIIItillltllllllllllllllllHIillillti» ÉRTÉKES LELET A leningrádi közkönyvtárban több olyan könyvet találtak, amelyek valamikor Diderot- nak, a híres francia filozófusnak tulajdonában voltak. Az egyik könyv Diderot A szellemről című művének 1756-os kiadása, a francia filozófus sajátkezű ceruzajegyzeteivel. A másik könyv Bacon filozófiájának elemzése, amelyet a szerző a híres enciklopédistá- nak diktált. A harmadik könyvben, amely a nyelv alakulásával foglalkozik, úgyszintén Diderot megjegyzéséi láthatók. A könyvek a nagy francia filozófus személyes könyvtárából származnak, amelyet 1765-ben II. Katalin cárnő vásárolt meg. BUTOJ PETEj VADOK... A penci tanácsházán ülünk, S éppen arról beszélgetünk a tanácselnökkel, hogyan boldogul ez a Vác melletti, hegyek közé búvá kis falu. amikor betoppan a gyerek. ötéves forma. Falatnyi klott- nadrág van rajta, semmi más. Maszatos a képe, fekete az ajka, pár perce még szedret majszolhatott valamelyik fa tetején. Ijedt szeme riadtan rebben végig a szobán, maszatos ujjacskáit kinyitja, meg becsukja. dús szőke haja kócosán ágaskodik a fejebúbján. Visszahátrál az ajtó felé, s moccan apró szája: — Csótolom.. Fazekas István, a tanácselnök lesunyja egy kicsi a fejét, nehogy kiütközzék rajta a mosolygás, majd odafordul a gyerekhez. — Eljöttél? A gyerek nyel, nyel, nagy kínban lehet. Szeme sarkában megjelenik két harmatcsepp, legörbül maszatosan is vérvörös szájacskája. s végül hadarva, hogy mielőbb szabadulhas- son a tehertől, megszólal: — Pista bácsi... éts anyám eltüldött ■ ■. hogy én soha többet . . csat most ne tessét elvitetni ... Fazekas István küszködik a mosolygással, majd hirtelen jött ötlettel ránkmutat: — Pedig tudod-e, hogy ezek a bácsik érted jöttek az autóval2 A gyerek ránkvillantja a szemét, odahúzódik a fal mellé. s maszatos ujjaival a nadrágját markolászva, szipogni kezd. Nem értjük a dolgot, kérdően villan össze szemünk Fazekas Istvánnal, de ő int, hogy várjunk. — No? — kérdi a gyereket. Az csak hallgat. C: jpp emberke, de konok. Ha már veszik minden, akkor büszkén vesszen — gondolhatja, mert nem szól. de még csak. nézni se néz felénk. Feszült a csönd a szobában, az ennivaló kölyök láttán az emberből akaratlanul is kikí- vánkozik a mosolygás. Fazekas István rágyújt, hogy a füstbe takaródzva végre elmosolyogja magát, s mi is ezt tesszük. A gyerek meg áll a fal mellett, az istennek meg nem moccan, meg nem szólal. Vár. — No — töri meg a csendet Fazekas — mond csalk meg nekem. hogy mivel csináltad? — Dufával — vágja rá a gyerek, szinte boldogan, mert pici torkát már igencsak szorongathatta a hosszú várakozás félsze. — Gyufával? Hát aztán hogy Ikerült hozzád a gyufa? — Elvettem. — Honnan? — A tonhábóll — Ki látta? — Nadanám — Látta? Biztos? Nem akkor vetted el. amikor ő nem látta? Viaskodik a gyerekben az igazmondás meg a mentege- tés, de végül is kiböki: — Nem látta. Attoj vettem mitoj nem látta... — Miért vetted el? A gyereknek felcsillan a szeme. Szinte egy pillanat alatt változik az arca ijedtsége va- rázsos örömmé. Mesélhet. — Mejt a Pista mutatta, hód dufát vett a szájába, oszt ud fújta a füstöt... én is.., — Aztán hol csináltad? —* kérdi Fazekas István, hogy előttünk is világosodjék a dolog. — Az ólnál... — Miért dobtad el a gyufát? — Megégette a szájam.., Ezt aztán már nem bírjuk tovább. Kitör belőlünk a nevetés. Úgy kacagunk, hogy a könnyünk is csorog, a gyerek tágranyílt kék szemeivel pislog körbe-körbe. s amikor látja, hogy mindannyian nevetünk, neki is mosolyra húzódik a szája. Két perc is beletelik. míg visszazökkenünk a „hivatalos tárgyalás” medrébe — No, csinálsz-e még egyszer ilyet? — Nem! Csat most tessét... Könny szökik megint a szemébe, megint visszalopakodik a félsz kis szívébe, s nehogy eltörjön a mécses, odahívom: — Hogy hívnak? A gyerek olyan határozottan nyújtja parolára a kezét, hogy meglepetésemben majdnem elfelejtem azt elfogadni: — Butoj Pétej vadok... — Hát idehallgass — igyekszem keményíteni a hangomat — most már eljöttünk érted, de hallom, hogy többé nem teszel ilyet. Hát most menj haza, de ha mégegyszer gyufát veszel a kezedbe, akkor baj lesz. Nem maradsz itthon? Érted? — Ejtem.. i — No, akkor szervusz. Odamegy sorba mindenkihez, leparolázik. az ajtóból még visszafordul, s köszön; — Csótolom... A többit aztán már Fazekas István meséli el. A gyerek az ólban játszott az elcsent gyufával, s az ijedtében eldobott gyufától lángra kapott az ól, de szerencsére csak a teteje égett le, eloltották. A gyerek anyja aztán megkérte Fazekast, hogy ezentúl ugyan eldugják a gyufát, de segítsen már a gyerekre ráijeszteni, ne játszón mégegyszer a tűz- zel. így került aztán a tanácsházára Bútor Péter ötéves penci lakos. Dolgunkat végezvén, kifelé tartunk a tanácsházáról, i amikor éppen az autóba akarunk belépni, odasuhan elénk Peti. Apró. maszatos tenyerében vagy 10—15 szem hatalmas fekete szedret nyújt felénk: — Tessét.. i Egy szót sem tudtunk szólni. A torka összeszűkült mindannyiunknak, a szemünk is homályosabb lett, de olyan boldogan még soha nem ettünk semmit, mint Peti kicsit homokos, kicsit összetörött, de mindennél finomabb szedrét. Mészáros Ottó
