Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-18 / 67. szám

1957. JÜLIUS 18. CSÜTÖRTÖK 'iiJCMap 5 SE JOBBRA, SE BALRA Pártunk az országos párt- értekezleten két­pontos harcot hirdetett meg. Harcot a jobb- és a baloldali elhajlás ellen. Hazánkban a revizionizmus, a jobboldali el­hajlás a fő veszély. Hangsúr lyozták, hogy nem tehetünk egyenlőségi jelet a két elhaj­lás közé. mégis a revizioniz­mus mellett egyidóben csapást kell mérni a szektariánizmus. ra is. A munkásmozgalom tapasz­talatai igazolják, hogy a két elhajlás kölcsönösen hat egy­másra. Mindkettő a kispolgá­ri nézetekből fakad és visszá.- Óára fordítja a marxizmus-— leninizmus igazságait. Ha po­litikai éberségünk lanyhul, előfordulhat, hogy egyik el­hajlás a másik forrásává vá­lik, ahogy nálunk 1948 után a szektás hibák talajul szolgál­tak a jobboldali elhajlás szá­mára. S ezt ráadásul elősegí­tette az is, hogy az elhajlások elleni harc nem elvi síkon folyt; Mao Ce-tung elvtárs, figye­lembe véve a magyar ellen- forradalom tanulságait is, a következőképpen beszél az el­hajlásról: „Kétfajta ember van, akinek nézetei eltérnek a mieinktől. A jobboldali gon­dolkodásmódú emberek nem tesznek különbséget önmagunk és az ellenség között és az el­lenséget összetévesztik saját embereinkkel. Ezek barátnak tekintik azokat, akiket a szé­les tömegek ellenségnek tar­tanak. • A ,baloldali‘ elhajló nézete­ket valló emberek oly mérték­ben kitolják a köztünk és az ellenség között meglevő ellent­mondások kereteit, hogy a nép körében jelentkező bizonyos ellentmondásokat tévesen, köz­tünk és az ellenség közötti el­lentmondásoknak tekintenek és ellenforradalmároknak tar­tanak olyan személyeket, akik valójában nem azok. Mind a !két nézet helytelen. Egyik sem —teszi lehetővé számunkra, hogy helyesen kezeljük az ellenfor­radalmárok elnyomásának kér­dését, vagy hogy helyesen ér­tékeljük ilyen irányú mun­kánk eredményeit.” Hangsúlyoznunk kell: a té­ves nézetek még nem jelentik azt. ‘hogy valaki letért a mar­xizmus—leninizmus útjáról. Nem szabad megengednünk, hogy indokolatlanul megbélye­gezzünk embereket, „szektás” vagy „revizionista” jelzőket osztogassunk. Elhajlásról ak­kor beszélhetünk, ha a téve­désekhez valaki hosszú időn át ragaszkodik, nem javít rossz munkamódszerén. Akkor ne­vezzük elhajlásnak, amikor a tévedések már összefüggő rendszert alkotnak. 1 Az elhajlások ellen gia fegyverével küzdünk. Ad­minisztratív eszközt csak ak­kor használunk, ha csoportosu­lás veszélye áll fenn. Az admi­nisztratív eszközök mellett elvi harcban kell legyőzni az elhaj­lást, szétverni az elhajlók né­zeteit, meggyőző érvekkel kell visszatéríteni a helyes útra azokat, akik egy időre befolyá­suk alá kerültek. Hogy milyen nagy szükség van az ideológiai harcra, azt saját kárunkon tanultuk meg. A revizionizmus, mint fő ve­szély már 1948 után kezdett feléledni. S mivel szektás po­zícióból harcoltunk ellene, nem tudtuk szétzúzni. A revizioniz- musra jellemző volt: tagadták eredményeinket, ócsároltak mindent anélkül, hogy különb­séget tettek volna a jó és rossz között. Támadták a pártot. Alapjaiban támadták népi de­mokratikus rendszerünket. Egyoldalúan hangoztatták a nemzeti sajátosságok figyelem­be vételét, elvetették a Szov­jetunió hasznos tapasztalatai­nak felhasználását, de felma­gasztaltak mindent, ami Nyu­gatról származott. Tagadták a szocializmushoz vezető út ál­talános érvényű törvényszerű­ségét. Élesztették a nacionaliz­mus szellemét. A szövetkezés hibáiból azt a követketetést vonták le, hogy a mezőgazda­ság szocialista útja csődöt mondott. Mindent elvetettek, mindent rossznak találtak, így az ellen­ségnek segítettek. Előkészítet­ték a burzsoázia támadását. A revizionisták elárulták a pár­tot, a magyar népet. Ma is találkozunk olyanok­kal, akik nem veszik észre eredményeinket, csak a hi- bákról beszélnek, mindenért zúgolódnak. Humanistáknak tüntetik fel magukat az elv­telen „megbocsátás“ hívei. Az ellenforradalom idején ugyan nem emelték fel tiltakozó sza« vukat a mészárlások ellen, de most rossz néven veszik az ellenforradalmárok bebörtön­zését. Az ellenforradalmáro­kat megtévesztetteknek tün­tetik fel, hajlandók sok he­lyen a történtekre fátyolt bo­rítani. A Diósdi Csapágygyár­ból néhány kommunista kérte a budai járási pártbizottságot, védjenek meg olyan elemeket, akikről maguk is tudták, hogy decemberben is nyilvánosan égették a Népszabadságot, megakadályozták a párt szer­vezését, a járási pártbizottság tagjait nem engedték a gyár területére stb. Mi ez, ha nem opportunizmus? Két hónappal ezelőtt a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen arról pa­naszkodtak, hogy nem találják meg az ellenforradalmárokat, pedig ahhoz semmi kétség nem fér, hogy ezen az egye­temen tevékenyen jelen vol­tak. A kétféle elhajlás nincs fal­lal elkerítve, egyik elemei sokszor fellelhetők a másik­ban is. Most például ilyen kö­zös vonás a centralizmus le­becsülése. A centralizmus megtartásával sok helyen baj van. Egyes pártszervezetek nem hajtják végre a felsőbb pártszervek határozatát, nem érzik magukra nézve kötele­zőnek. Ez azt eredményezi, hoav a pártdemokrácia széle­sítésével párhuzamosan nem szilárdítják a fegyelmet, nem veszik tudomásul azt. hogy a j párt határozatait minden kö­rülmények között végre kell hajtani * A jobboldal j elhajlás elle- harcunk mellett fel kell lépnünk s szektariánizmus ellen is, ami­nek egyik veszélyes megnyii. vánulása az elbizakodottság. •Igaz, az ellenforradalom ót« nagy eredményeket értünk el gazdasági életünkben. Elértük a múlt év szeptemberi terme­lési színvonalat. Politikailag is erősödtünk. Egyre nagyobb tömegek sorakoztak pártunk mögé, mind több dolgozó bi­nn.i.u...m..mi..iiimiiiiiimimii.mn.ui.i.iiunnti..ii.iii.iiiiMiHiiiiniimimiimiiiiimiimiiiiiimiii.iiiiniimt.iiHiiiiui.iiiHUu:; Erich Schmitt: NOÉ BÁRKÁJA zalmát szerezzük meg. Ezek- örvendetes jelek, egyes párt- szervezeteknél azonban elbi­zakodottsághoz vezettek. A/t hangoztatják: ,,elegen va­gyunk„nincs szükség több ■párttagraCsak azt hajlan­dók látni, hogy helyreállt a •nyugalom, erős karhatalmunk •van. Úgy képzelik, most már minden magától megoldódik, •nincs többé szükség meggyőző •munkára. A töenegkapcsolatnak ért az is, hogy sok helyen rossz szem­mel néznek azokra a volt MDP-tagokra, akik a párton kívül maradtak. Nem örülünk, hogy soraink megfogyatkoztak, A volt MDP-tagokat, akik többségükben becsületes embe­rek, magunk köré kell tömö­ríteni, hiszen nagyobb részük a szocializmust akarja és haj­landó közreműködni, áldozato­kat is vállalni. Világosan kell látnunk, hogy csak a párt­tagsággal — a pártonkívüliek tömege nélkül — nem halad­hatunk előre. Politikai munkánk sikerét sokszor nehezíti egyes párt- szervezetek értelmiségellenes hangulata. Egy-egy ellenforra­dalmár tetteiről általánosíta­nak és mit sem törődnek az­zal, hogy nem felel meg a va­lóságnak, terjesztik: „a diák­ság. a pedagógusok csinálták az ellenforradalmat.“ Általá­nosításukkal zavart keltenek az értelmiség között és ahe­lyett, hogy megnyernék őket a párt számára, eltaszítják tő­lünk. Egy-egy pártszervezetben sugdosnak, tisztességes elvtár­sakat rágalmaznak. Egyesek a pártszervezetet megbízható és megbízhatatlan kommunis­tákra osztják. A párt érdekében határo­zottan, kíméletlenül küzdünk a baloldali elhajlás ellen. Az SZKP Központi Bizottságának határozata Molotov, Malenkov és Kaganovics elvtársak párt­ellenes csoportosulásáról, nem­csak a Szovjetunió visszahúzó erőire, de a magyar és az egész nemzetközi munkásmozgalom szektásaira is nagy csapást mért-. i Az SZKP Központi Bizotí­———— ságának határo­zata után sokan kérdez­ték, nem következik-e ebből, hogy a jobboldali elhajlók né­zetei fellángolnak. Valóban fennáll az a veszély, bogy a jobboldal megpróbálkozik a maga malmára hajtani a vizet és igyekszik bizonygatni, hogy ez a határozat őket; igazolja. Ez a határozat természetesen a baloldali szektásokra mért csa­pást, de nem enged teret a jobboldali elhajlóknak. Az SZKP célja az, hogy akadály­talanul érvényt tudjon szerez­ni a XX. kongresszus határoza­tának, amely a szovjet dolgo­zók jólétének emelkedését szolgálja és csapást mér a jobb- és baloldali elhajlókra egyaránt. Pártunk egységes és helyes politikai vezetéssel állandóan erősödik. Egyre jobban érvé­nyesül a pártdemokrácia és bi­zalmat vívunk ki a tömegek között. Az élet minden terüle­tén harcot folytatunk az elhaj­lások ellen. Őrködünk, hogy egységünket senki ne tudja megbontani. Tántoríthatatla­nok leszünk, nehogy mégegy- szer bárkinek is sikerüljön a párt, és a nép közé éket verni, balra vagy jobbra téríteni he­lyes útjáról. Sági Ágnes \ Magyar Népköztársaság új címere bélyegen A posta új bélyeg kiadását tervezi. Az 1 forintos bélyegen a Magyar Népköztársaság új címere lesz. A bélyeg tervét Légrádi Sándor készíti. A bélyeg kiadására ősszel kerül sor. Dán import piperetartók Dániából nagyobb mennyi­ségű polietilén piperetartó, többek között rugalmas par- íűmszóró, rúzs-, púder-, szap­pan. és fogkefetartó érkezett. Ezeket rövidesen Ízléses ne­szesszerekbe csomagolva is forgalomba hozza a kereske­delem. Szobon a kőbánya szinte évről évre bővül, s mind nagyobb mennyiségű zúzottkövet szállít az országban folyó épít­kezésekhez. Képünk a kőbánya zúzdáját és szortirozóját ábrázolja (Vona Béla felvétele) Csaknem évi százmilliót jelent a tanácsi dolgozók fizetésemelése TERVEZIK A KÖZSZOLGÁLATI SZABÁLYZATOT Mint ismeretes, a napokban rendezték a tanácsi dolgozók fizetését. Az MTI munkatár­sa a Minisztertanács titkár­ságának tanácsi osztályán fel­világosítást kapott a rendelet mozgató rugóiról, kihatásairól. Mint elmondották, a béremelés mintegy 46 006 dolgozót érint és évente csaknem százmillió forin­tot jelent. Az új bérezési rendszerben a besorolásnál a szolgálati éve­ket, a munkakört és a szak- képzettséget veszik figyelem­be. Különösen szem előtt tar­tották, hogy munkájuk jelen­tőségének megfelelően maga­sabb fizetést kapjanak a fele­lős, választott tanácsi vezetők, illetve a magas szakképzettség­gel rendelkezők. Éppen ezért mindazokat, akik egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkez­nek, betöltött munkakö­rüknél eggyel magasabb fi­zetési kategóriába sorol­hatják — kivéve természe­teden azokat, akiknél a fel­sőfokú végzettség munka­körük betöltésének előfel­tétele. Ugyancsak gondot fordítot­tak arra. hogy az emelés na­gyobb arányú legyen az alsóbb- fckú szerveknél — elsősorban a községi tanácsoknál —, ahol a dolgozók eddig anyagilag hátrányosabb helyzetben vol­tak. így például a községi és a kerületi tanácsoknál átlag­ban 15—15,3 százalékkal emel­kednek a fizetések, a járások­nál és a járási jogú városok­nál 14—14 és fél százalékkal. A megyéknél és a fővárosi ta­nácsnál valamivel alacsonyabb az emelkedés. Ugyancsak ismeretes már, hogy a kormányrendelet sza­bályozza a tanácsi dolgozók előléptetésének rendjét, s töb­bek között kimondja, hogy a dolgozók ötévenkint automatikusan lépnek egy- gyel magasabb fizetési osz­tályba. de évenkint mód van — a végzett munka alapján — soronkívüli elő­léptetésre is. Ez többek között azt is jelenti, hogy lehetőség nyílik a vezető állások betöltése eddigi rend- ! szerének megváltoztatására. ! Az általános gyakorlat ugyanis az volt. hogy vezető állás meg- üresedésekor többnyire nem a tanácsapparátusiból, hanem kf- i vülről hozott személlyel töt— ! tötték be az illető posztot. Most 1 lehetőség van arra, hogy ilyen esetben az illető részleg vala­mely, arra alkalmas dolgozó­ját állítsák vezetőnek, s elő­léptessék a sorban utána kö­vetkezőket is, és a legalacso­nyabb posztra vegyenek fel új munkaerőt. így a vezető — miután a részleg minden poszt, ján dolgozott, széleskörű, ala­pos ismeretekkel fog rendel­kezni. Ez természetesen azokra a vezető állásokra vonatkozik, amelyek betöltése nincs bizo­nyos különleges képzettséghez kötve. A tanácsi dolgozók termé­szetesen örömmel fogadták a június elsejei hatállyal ér­vénybe lépett béremelést. A bérkülönbüzetet legké­sőbb augusztus 5-én min­denki megkapja, Ugyanakkor érdeklődéssel ki- sérik azokat a terveket, el­gondolásokat, amelyekkel a Munkaügyi Minisztérium és a Közalkalmazottak Szakszerve. zete foglalkozik. Arról van szó, hogy több népi demokrati­kus ország példájára megal­kossák a Közszolgálati Sza­bályzatot. A tervek szerint a legfőbb alapelveken kívül ki­vennék a Munka Törvény- könyvéből a közszolgálati dol­gozókra vonatkozó rendelkezé­seket és azokat — a csak őket érintő szabályokkal együtt — ebben a külön gyűjteményben foglalnák össze. Télire már nagyobb mennyiségben kerülnek forgalomba a különböző leveskészítmények A konzervipar nemrégiben megjelent újdonságát, a kü­lönböző leveskészítményeket megszerette a vásárlóközön­ség. Eddig százezer csomag került forgalomba ízléses mű­anyagzacskóba csomagolva. A fűszérrel, tésztával, zsírral el­látott, zöldség-, paradicsom., gomba. és zellerkrémleves csomagok gyártását növelik, úgyhogy télen már megfelelő mennyiséggel látják el a ke­reskedelmet. Biztosítsunk tűzkár ellen Ezekben a nyári hónapok­ban, a mezőgazdasági munkák idején rettegett vendég a tűz. A zsúp, a nád, a zsindely, a sok fából készült pajta, a gyú­lékony anyagokkal teli padlás könnyen válhat tűz martalé­kává. A kéményből kipattanó szikra is nem egy tüzet oko­zott már Ez történt nemrégen Gyón községben: Erős Pál és Zsíros Pál háza kigyúlt. A biztosítási kötvény alapján 3900, illetve 4300 forint kár­térítést kaptak, özv. Lacza Sándorné áporkai lakos háza a szomszéd ház kéményéből kipattant szikrától gyűlt ki. Az elégett épületért és takar­mányért összesen 26 ezer fo­rint kártérítést kapott. Mindig akad gondatlan, ha­nyag ember, aki egy eldobott cigarettavéggel, vagy gyufával t tüzet okoz, amely lángba'oo- 1 láthatja sok hold termését. Az | ilyen gondatlanság nemegy­szer okozott már súlyos kárt a szövetkezetek vagyonában. A makádi Kossuth Tsz-néi nemrégen szemestermény és takarmány égett el. Az érvé­nyes biztosítás alapján a ter­melőszövetkezet 16 ezer fo­rint kártérítést kapott. A ke­mencéi Üt a szocializmus felé Tsz 10 600 forint kártérítést, a tápiószelei Keleti Fény pedig 7000 forint kártérítést kapott. A nagykátai Március 15. Tsz is előrelátó volt. amikor biz- I tosítást kötött, amelynek alap- j ján 33 ezer forint kártérítés­ben részesült. A gyermekek, akik a nyári szünidőben otthon vannak —• gyakran felügyelet nélkül — gondatlan játékukkal szintén okozhatnak tüzet. Ilyen e.;:t volt Máté Gyuláné gödólsöi és Szalai János monori lako­soknál. Ez utóbbi kártérítés fejében az elégett takarmá­nyért 1042 forint kártérítést kapott. Azok, akik elmulasztották az önkéntes biztosítást meg­kötni, a baj megtörténte után könnyek között nézhetik va­gyontárgyaik pusztulásit. Ka azok, akik már tapasztalták a biztosítás segítségét, vagy nz annak hiányából származó kárt, figyelmeztető szóval for­dulnának a lakossághoz, ke­vesebben lennének olyanok, akik napokig, esetleg hónapo­kig fontolgatják, érdemes-e évente néhány forintot biztosí­tási díjra fordítani. Mindenki j maga döntse el, mi a jobb. Évente néhány forintot „meg­takarítani”, vagy biztosítás révén mentesülni a tűzkár esetleg sok ezer forintos kö­vetkezményétől. (XV) S .fiiiiiifiiiiini.fiHiiittiiiiitiiftiiiiiiiiiiitiitiiiiiilUiiiiiiiifiiuMMiiiMiiiiiiiiMiiiHiiiMMiMiiniiitiHiiiiunHiiitiiiiHiiiiiiiiiiiiiiHiilUiiiiiuniiiiíuiMiiiiiiiitiiiiiiiiiiMiiiiitMiiiiiiniuiiniutiiiiiiiiniuiiiuiiiiiiHiiiuiiiMiiitiiiiiiiiiuiiiiiiiniiiiiiiiniiiiiiiiitHiiiiitiuiiiiiiiiinniiB „Hogyan? Te még nem al­szol?” „Hja, várnom kell a baglyokra és a denevérekre” „A stopp lámpa!" „Illik!... Illik!,.. Illik!.. „Hát akkor, gyerekek... Felkészülni!... Vigyázz!... Kész!... Rajt!.,, Kezdjük!” „Na, mert ti tohonyák vagy­tok, én csinálhatok egy pót­név jegyzéket!” „Ahá! Kezdődik már!” (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom