Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-26 / 74. szám

SH? i Zengő szavak, tiszta szívek Ahol zenélnek a poharak... Űjabb és újabb kísérleti atombombák robbannak. Hí- vatásos tömeggyilkosok fon­dorlatos szónoklatokban je­lentik be -„Oroszország totális megsemmisítését és a népi de­mokráciák fölszabadítását”, az októberben bemutatott „bé­kés” eszközökkel. Amíg az űj világháború fúriái, gyújtoga­tó szónoklatokkal fertőzik a világot, népünk békésen dol­gozik, szánt és vet, arat és dalol, a háborús gyújtogatók- nak pedig így felel: Sej Galgahévíz közepében van egy fa, Reá szállott már a béke galambja Békegalamb tőled csak azt kívánom Sej békét hirdess az egész nagy világon. Sej gyertek lányok gyöngyvirágot szedjetek. Gyöngyvirágból gyöngy koszorút kössetek, Tegyétek a békegalamb szárnyára, Sej hadd vigye el az egész nagy világba. Zsíros Ferencné írta ezt a dalt, ő szerezte zenéjét * is. Az egyszerű, 64 éves paraszt­asszony saját keserves életén keresztül ismerte meg a há­ború borzalmait. Férjét az első világháborúban elvesz­tette és özvegyasszonyként nevelte fel két gyermekét. Volt sommás, napszámos és takarítónő. Már 10 éves ko­rában dolgozott éís mint 13 éves sovány lányka a maga módján szembeszállt a ki­zsákmányoló munka könyör­telen fegyelmével. Szőlőt ol­tottak az uradalomban és egyik oltványt szabálytalanul lefelé metszette a tőkébe. Ám, mondja el a történetet ő. „Tudja angyalom, úgy volt' az, hogy nagyon huncut lányok voltunk mi. és-a sok keserű­séget és bánatot kinevettük, pedig fájt nagyon, amikor a rekkenő melegben hajtottak bennünket és a 80 filléres napszám se igen tetszett, de mi csak daloltunk és játszot­tunk. ha nem látták.” Ami­kor idáig ér a történetben, kedvesen nevet, majd besza­lad a konyhába, megforgatja a paprikást, aztán kellemes, csengő hangon így folytatja: „Nőtt az oltvány, szépen nőtt. Jött aztán az intéző és meglátta. Te mit csináltál, ho­gyan oltottad ezt be? Én pe­dig dalolva feleltem neki és a szeme közé néztem: Rekkenő, rekkenő szőlő, rekkenő. Tótfalun ótottam legeslegelő, Én is pfla vöt am. beótottam jó, Akárki ódja ki, nem lesz többet jó. A verset is, meg a zenét is én írtam — mondja Zsírcsné természetes egyszerűséggel. — Egyszer aztán — folytatja éle­te történetét — hallgatom a rádiót. Ez bizony nagyon szép, de jó lenne nekem is beleda- lolni. írtam is az igazgatónak, hallgassa csak mit: Kedves igazgató úr. Nem tudom, hogy kié az a rádió. Azé-é. aki bele dalol, vagy mindenkié, mert én is szeretnék dalolni benne..; Ezt írtam, de nem kaptam rá választ... Jöttek aztán egyszer a falujárók nagy masinával, abba énekeltem, de ők se gyüttek vissza, csak nagy soká . .. Elhallgat Zsí- rosné. Zsíros Ferencné, a népmű­vészet kitüntetett mestere nyomán, gck ajkon csendült fel a dal. Messze földön híres az öregasszonyok kórusa. Zsí­ros Ferencné Katona János- né. Hanicz Józsefné és Masz­lag Józsefné a tagjai. A négy időfe asszony éneke olyan szép, hogy percekig zúg a taps utá­nuk. Édes Albin, a galgahéví- zi Kodály Zoltán Művelődési Ház vezetője a népművelés kiváló dolgozója, tanítja, segí­ti a kiváló énekeseket. Kéré­sünkre összehívja egy fél órá­ra a népművészeket, fiatalo­kat, idősebbeket és míg meg­érkeznek, beszélgetünk. Éne­keseink és táncosaink rendkí­vül tehetségesek és művésze­tüket nem fertőzte meg az úgynevezett1 könnyű zene — mondja Édes Albin. Nemré­gen Aszódon mutatkoztak be nagy sikerrel. Zsírosné és Katonáné Hajdúszoboszlón is fellépett. Alig engedték le őket a színpadról. Most augusztus 20-ra készülünk a Leányvásár című népi játék­kal. Ez a három részletből ál­ló, egész estét betöltő játék eddig ismeretlen motívumokat dolgoz föl. Közben megérkeznek a nép- művészek, Szabó Margit, Gá­bor Margit és a többi lány szép népviseletben. Katonáné és Zlsírosné fekete ünneplő­ben, de a fiuk, Csorna And­rás. Gregus László és tár­saik egyszerű polgári ruhában. Dénes Sándor VB-titkár olyan szeretettel néz rájuk, mint édes gyermekeire. Meg­kérdezzük a művészeket is, vállalkoznának-e megyei kör­útra? — Minél előbb! — fele­lik egyszerre és nem soká ké­retik magukat, máris fölzeng a dal: Sej tiszta búza, sej tiszta búza Búra hajtja a fejét. Sej páros galamb. Sej páros galamb Mind elhordja a szemét. Páros galamb ne hordd el a búza kalászát, Sej miből süt az édesanyám pogácsát? Gimes Imre Pilisvörösvár. A ,,káposztás rét“-re támaszkodó Madách utcában lakik Wertheim Józsi bácsi, kit már sokszor felfe­deztek, de mindannyiszor el is feledtek. Hatvannégy éves. Géplaka­tos. Leányvárinál dolgozik. Ebédszünetét rövidítettük meg, hogy szót váltsunk. Két 1954-es oklevelet bön­fúvóshangszer kísérettel szép igazán. Egyébként itthon, ma is többen játszanak rajta: pél­dául az egyik Seregély-fiú. — Pykofonon és fűrészen, milyen művekből áll műsora? — A régi mesterek: Beetho­ven, Mozart, Csajkovszkij, Liszt, Chopin, Schubert mű­vei, meg magyar és német népdalok. Wertheim Józsi bácsi pykofonon (poharakon) játszik. gészünk. A pilisvörösvári és törökbálinti járási versenyen „pykofon, stájer-citera és fű­rész hangszerszólókkal‘ nyert első helyezést, — Édesapámtól tanultam e különös művészetet. Fiatal ko­romban — az első világháború előtt — cirkuszokkal jártam a világot. Amerikában, Európá­ban. Akkoriban pykofonon, fűrészen, xilofonon, tubafa­non játszottam. — Tulajdonképpen mi is az a pykofon? v ■jctäs:^smw zatra erősítve. A poharakba töltött vízzel kell behangolni a hangszert. Nedves ujjakkal játszik az ember, a poharak peremét simogatva csaljuk elő a hangokat. Zsíros ujjakkal nem lehet játszani. Ennyi az egész. — Miért nem játsszanak mások is e hangszeren? — Mert igen nehéz a hang­szer készítését megtanulni. Édesapám találta fel. Én 50 éve foglalkozom a „poharas- zenéjével“. Többen próbálkoz­tak, szerepeltek, vele: de ha. eltört egy pohár, megállt a tu­dományuk. Játszani játszottak rajta: de csinálni, javítani nem tudták. — Na és a fűrész? — A hangokat a fűrész szé­lessége és hajlítása határozza meg. A fűrészmuzsika: har­monika, zongora, cselló, vagy — Miért csak műkedvelő­ként játszik, Józsi bácsi? — Mikor az első világhábo­rúból hazakeveredtem, már családom volt, így hát biztos kenyér után kellett néznem. Először Tatabányán, majd itt. Pilisvörösváron a bányában dolgoztam, mint vájár 1932- i-. Azóta megszakításokkal, géplakatosként működöm. — Szerepeltem vendéglők­ben. Talán az volt a hiba: túl nagy sikerrel. Ugyanis a ven­dégek körém gyülekeztek mt­Mtßjpitp.m, - hogy lássál hirics-é'csalás a poharak körül és aztán sokan fizetés nélkül leléptek a nagy kavarodás­ban. A vendéglátóipar bíz rá­fizetett a dologra. így aztán mindig csak visszatértem a la­katossághoz. — Pár éve a cirkuszokkal tárgyaltam, tavalyelőtt a Fil­harmóniával: de a vége min­dig csak az lett, hogy küldöz­gettek ide-oda, s aztán elfe­lejtkeztek rólam. — Tavaly jártam sok­felé zenélni a „poha­raidul“: de bizonytalan volt a kereset, ismét abba­hagytam. Ugyanakkor két ma­gasrangú veruléglátóipari ve­zető keresett fel itthon, tár­gyaltak többször is velem, már-már úgy látszott. hogy nyélbeütödik a dolog: de vé­gül ők is csak elmaradtak a háztól. (alacs) : Magyarországon egy em­beröltő alatt számtalan köl­tő bükikan föl, de alig emlé­kezünk vissza két-három ki­váló alkotóra. (Vannak olyan korszakok, amelyek csak epl- gonizmust szülnek, különös­képpen a szervilis, vagy hősi ideálok nélküli nemzedékekre vonatkozik ez.) Rakovszky Jó­zsef lírája felszabadult az el­múlt évek jónéhány költőjét sújtó stagnálásból. Kemény és bátor, tollát férfias biztonság, szélesen áradó előadásmód ve­zeti. Ugyanakkor mértéktartó és pátosza nem csap át dagá- lyos* frázisokba. Rakovszky a Horthy-íasizmus alatt, tizen­két éves Korában ismerte meg a nehéz, könyörtelen életet. Kőbányában dolgozott hosszú ideig, aztán Pestre jött. Itt magánúton tanult. A felsza­badulás után leérettségizett. Később a MÁVAG-ban dolgo­zott mint fizikai munkás, de hamarosan feltűnt az üzemi lapban megjelent írásaival. Rövidesen irodalmi rovatve. zető lesz. végül a gyár egye­temre küldi. Közben állan­dóan ír. fordít, különösen a kelet lírája köti le figyelmét. Rakovszky tehetséges zene­szerző is. „Munkára, harcra kész” indulóját az egész or­szág ismeri. Az egyetemen gimnáziumi tanári képesítést kapott. Jelenleg Pilisen tanít. Sokszor hívták Pestre, de a vidéki csend jobban érleli pa­tinás verseit. Árnyas kertjében beszé' - tünk. Miért fordít keleti v ■ seket? — kérdezzük. — A gyarmati népek iro­dalmát elhanyagolták. Kurió­zumképpen átültettek néhány írást, de azok nem annyira a nép jellegét, hanem excentri- kusságát fejezték ki. Az el­nyomásról, a gyarmati sors. ról, tehát a kettős kizsákmá. nyolásról kevés szó esett.;; — Milyen tervei vannak? — kérdezzük tovább. — Színtiszta, igazi lírát sze­retnék írni. Nem az élettől el­vonatkoztatott versekre gon­dolok, de aktuális írásokra sem. Ez természetesen nem. jelent elzárkózást korunk nagyszerű eseményei elől. A szocializmust sem foghatjuk fel úgy, mintha kizárólag napi pártpolitika lenne, hanem mint az egyetemes emberi fej­lődés legmagasabbrendű meg­nyilatkozását. Ez a versekre is vonatkozik. Tehát ne legyen a költő születésnapok és alkalmi események krónikása. Azon- ban ez sem merev szabály. Az Ízlés határain belül mindent megtehet. S a csendes, szerény ember elhallgat. Nem szeret sokat beszélni. írni szeret. De azt nagyom! —s —e Első díj: H annítál tanár ár A Karlovy Varyban rendezett X. nemzetközi filmfesztivál első fődíját nyerte a Hannibál tanár úr című magyar film. Ez az eredmény annál jelentősebb, mivel az idei fesztivá­lon sokkal nagyobb számú film vett részt, mint az elmúlt esztendőkben, s a bemutatott filmek között Igen sok ma­gas művészi értékkel bírt. Eredményhirdetéskor külön el­ismeréssel adóztak a film művészi, emberi mondanivaló­jának, s külön kiemelték Szabó Ernő kiváló színészi játé­kát. Szabó Ernő különben az egyik legnépszerűbb „sztár" volt a fesztiválon. Képünk a Hannibál tanár úr egyik jelenetét mutatja. EZERNYI MIÉRT Egyik nap izgatotthangú te­lefonértesítést kaptam, — Jöjjenek ki a Budakalá­szi Textilművekhez! Nagyon fontos kultúrproblémáink van­nak ..■. lehetőleg még ezen a héten... Kimentem. A modern vaske­rítéssel körülzárt épület bejá­ratánál mindjárt a portáshoz fordultam: — Jó napot kívánok! A Pest megyei Hírlaptól vagyok. A kultúrfelelőst keresem. — Mást nem? — szól közbe egy hang. Hátranézek. Középkorú nő tart felém. — Kissné... A fiam a K1SZ- titkár. ö telefonált. ■— Itt van most? ~ Sajnos, nem ... nagyon várta magúikat. De egyre be­jön. Leülünk. Szeretném jól megismerni az ügyet, ezért mindjárt a tárgyra térek. — Mit tud erről a KISZ kontra kultúrház huzavoná­ról? Ráncbaszalad homloka és csaj: nagysokára felel: — Nem nagyon sokat. Csak ami a fér­jem és a. fiam beszélgetéséből rámragad. A férjem az üzemi párttitkár — magyarázza. — Mégis .. -. — Hát. tudja — hajol hoz­zám bizalmasan — az itteni 'kültúrházigazgaió nem akar semmit megengedni a KISZ- nek. Nem akarja még azt sem, hogy a gyerekek önálló tánc­délutánt csináljanak. Úgy tesz, mint egy kiskirály. Szegény fiam már olyan elkeseredett. Hogyne, ők akarnának dolgoz­ni, csinálni valamit, a kultúr- házigazgató meg nem enged semmit... Ennyit tudok. Megkérem, ha jön a fia, szóljon neki, hogy itt vagyok. — Hol találom a kultúrház- igazgatót? Háta mögé mutat. Fejünk felett muskátlisablakú szo- bácska. A könyvtár. — Ott szokott lenni. Benyitok. Feketekontyos nő gépel, Rab Edit, a ikönyvtáros. — Tóth elvtárs nincs itt — feleli kérdésemre. Megkérdezem őt is, mit tud .az ügyről. Nem sokat — kezdi ő is. Annyit csupán, hogy a kultúr­ház vezetését a KISZ alcarja kézbevenni. — Kié a kultúrház? Az üze­mé? — Nem, — Akton hogy tarthat rá igényt a KISZ? — Nem tudom. Közben megjön Tóth elv­társ. Megkérem, nézzük meg a kültúrotthont. Útközben az­tán a „tárgyra” térünk ... — Mit akarnak tulajdonkép­pen a fiatalok? Mosolyog. — Röviden, egyetlen egyet: pénzt! — Pénzt? — Igen, pénzt. Azért kérték a saját rendezésű táncdélutá­nok és bálok szervezésére a kultúrházat? — És miért, nem lehet ezt megcsinálni? — Egyszerű oka van. Ök is vasárnap akarják a sajátju­kat. Ez természetes. A falusi nép csak vasárnap ér rá szó­rakozni. Viszont a kultúrház nagytermében minden vasár­nap van tánc.délután. — Nem gondolja az elvtárs. hogy ez kissé bürokratikus? Elkeseríteni a fiatalokat, mert „ez áll a tervben"? — Tévedés kérem. A kultúr- háznak is megvan a saját, a gyártól teljesen különálló költségvetése. Ha én ezt nem tudom teljesíteni, felelősségre vonnak. És joggal. A kultúr­ház is vállalat, (!?), el kell tar­tania magát. De a fiataloknak igyekszünk segíteni. A gyár épiiletépen is kapnak egy szo­bát, a kultúrházban is. Ezt viszont télen, sajnos a rendez­vények alkalmával ruhatárnak kell használni. Odaérünk a kultúrházhoz. Télen nagyon hideg, nyáron nagyon meleg, üvegfalú épü­let. — Mire kell a pénz a fiata­loknak? — Alighanem kultúrf elsze­relést alcarnak vásárolni. De viszont akkor az érthetetlen, miért utasították vissza javas­latunkat — töpreng. — Miféle javaslatot? . — Mondtam nekik, ha kul- túrfelszerelésre van szüksé­gük, szóljanak, odaadom a pénzt, vegyék meg. Csak a számlát hozzák vissza, hogy el tudjak számolni. Akkor beír­hatom, ennyi és ennyi forin­tért a KISZ-nek ezt és ezt vá­sároltuk. Visszaindulunk a gyár felé. A KISZ-titkár már vár. Ma­gas, szőke, 20 év körüli fiatal­ember. Pár mondat után ugyanazon a telefonból ismert izgatott hangon beszél. Nem tudtam pontosan jegyezni, de megpró­bálom nagyrészt visszaadni szavait, hogy az olvasó maga ítélhessen. — Hallott ön arról, hogy a KISZ-nek nincs joga táncdél­utánt rendezni a saját kultúr- házában? Szenvedélyes hangon foly­tatja. — A fiatalok kapni alkarnak az ifjúsági szervezettől. Nem úgy. mint a DISZ-nél, ahol négyszáz tag volt a gyárban, de senki nem csinált semmit. Mi adni akarunk a gyerekek­nek... Értse meg. De hogy adjunk, ha nincs pénzünk. Pénz nélkül lehetetlen... — Hiszen a kultúrház fel­ajánlotta a. pénzt? — Hallgasson tovább ... — Mi önálló táncdélutánt akarunk rendezni, ahol a pénz a miénk. Mert mit csinál ő a pénzzel? Espresszógépet vásá­rolt 4700 forintért, amiből sen­kinek semmi haszna. Arra van pénz, ránk nincs. Hogy lehet az? Volt énneSkkar, színjátszó- csoport, népi tánccsoport, de széthullottak. I — Miért nem segíti a KISZ az újjászervezést? — Mi ilyen embernek nem segítünk... — De hisz nem nekik, ma­guknak csinálják __ É s körülbelül ilyen hang­nemben tovább. őszintén tudom becsülni Kiss Sándor KlÉZ-titkárt. Jót akar. Tartalmas kultúrmunkát, vidámságot, jókedvet. Érthetői Fiatal — fiataloknak csináljál Csupán azt nem tudom megér­teni, miért alkarnak minden­áron pénzt keresni? A kultúr- munka nem táncdélutánnal összekötött pénzszerzés! Tovább. Miért nem próbál­ta a gyár vezetősége mindezt emberséges szóval megértetni a fiatalokkal. Próbálták egy­szer — mondják, de nem hi­szem, hogy egy „fiatal még" kijelentéssel el lehet intézni ilyen bonyolult ügyet. Miért nem próbáltak más lehetőséget találni a pénzszer­zésre, ha már a KISZ-nek sportfelszerelés kell. Vagy ha lehetséges, készpénzzel segíte­ni őket. Sok miért. S a választ csak a gyár vezetői s fiataljai tud­ják megadni. Viczián Erzsébet Rakovszky József arcképe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom