Pest Megyei Hirlap, 1957. május (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-05 / 4. szám

1957. MÄJUS 5. rrsr MEGYEI kJCirlay M° Lezárulnak-e a sorompók ?! rár több tanulni vágyó embertől hallottam és legutóbb egy vegyészmérnök mondta keserűen „Nyugat lezárta C sorompóit, nem adnak vízumot. Tudásomat szeretném gya­rapítani —■ látni, tapasztalatokat gyűjteni, hogy meg többet tehessek a nép asztalára Gondolataimat a mérnök szavai foglalkoztatják . ■. „A Nyu­gat lezárta a sorompóit“. .. Vajon miért?.., Vajon tudja-e Nyugat, amit minden nemzeti hivalkodás nélkül vallhatunk: kevés népe van Európánák, amelynek fiai annyira szeretnek utazni, világot látni, mint a magyar. Mi teszi, talán a nyugtalan, tüzes vér, Ázsia pusztáiról hozott hevességünk? Ebből az országból, mint gyűjtögető méh­raj indult mindig szerte a világba a magyar. A renaissance korának fia azért, hogy Nápoly. Róma és Rotterdam költőivel, festőivel megismerkedjék, ellesse a nürnbergi órásmesterek féltve őrzött tudását és csipkefinom templomokat építsen az ősi Budán. Széchenyi magyarja Tasso sírjához zarándokolt el, Angijában az iparosítás csodáin ámult, Párizsban festeni ta­nult. S ha ma sákszor el is mondjuk József Attilával, hogy „engem nem hívnak Párizsak, Velencék“ — a lélek mélyén kialvatlan tűzzel, utazni, világot látni vágyunk mi, magyarok is!,; i ígéri világot látni vágyunk! á z utóbbi években — különösen 1949—53 között hibás Ä szemlélet, valami túlzott óvatoskodás sorozatosan gár takcd, emelt még a józan, egészséges érdeklődés elé is. Sokszor bosszankodtunk, sokszor keseregtünk: te, az idősebb, mert éle­ted alkonyán sem láthattad meg Amsterdam festői szökőkút- jait, és én, a fiatal, akinek ifjúi álmaira éppen a mi államunk hivatalai dobtak sötét takarót. S szívből örültünk mindany- nyian, amikor tavaly előtt és tavaly fel-felhúzták a „sorom­pókat“. Emlékszem egy ismerősömre; akkoriban jutott először külföldre. Kínából parányi faragott szobrocskát hozott. Varsó­ból borostyánkő-írókészletet, Párizsból selyemruhát, Brüsszel­ből egy lehelletfinom csipkével díszített zsebkendőt. És ahol járt — mindenhova vitt is valamit. Egy parányi emléket a mi Jtís országunkból, hímzést, porcelánt, valamit, ami magyar, ami magyarokra emlékeztet egy párizsi, római, pekingi házban. rptnlékek sorát, s tervek szép füzérét rombolta szét ok­J-J tóber zivatara. Most, hogy kitisztult az ég, értetle- tMI állunk egy váratlan, bár talán sejtett tény előtt, s újból ás újból feltesszük a kérdést: valóban lezárultak-e ismét a sorompók? Vannak jelek, amelyek erre vallanak. Magyartól megta­gadni a nyugati vízumot, keresztülhúzni egy-egy társasutazás tervét — egyes diplomaták szemében azonos értékű valamiféle »hőstettel“. Az ilyen eljárás jó eszköz a hidegháború fagyának növelésére, arra, hogy zorddá dermessze a nemzetközi politika \ enyhülő légkörét és lefagyassza az ismét sár ja dósnak induló reménység első hajtásait. Az ostor, amely társadalmunkon i csattan, az egyénnek olcoz bosszúságot, mert nem láthatja Lón- j dönt és a mi fiataljaink nehezen juthatnak el Stockholmba, vagy Koppenhágába — és így a népek lesznek szegényebbek \ tapasztalataikban, értékes látnivalókban. Hasztalan lenne arról filozofálni most, vajon hatékony eszköze-e ez az eljárás a politikai bosszúnak, vajon eredmé­nyes lehet-e és nem üt-e vissza, mint a bumeráng, amely kül­dőjét sebesíti meg. Ezen Nyugat is gondolkozhatna. De ha a sorompóknál tartunk — szólnunk kell még vala­miről. Arról, hogy — ha a nyugati határok zártabbak is — a keletiek soha nem tapasztalt szeretettel, várakozással tárulnak még az eddigieknél is szélesebbre! Kárpótlás? Igen — s ha az egyik oldalon kedvünket sze­gik a — remélhetőleg csak ideiglenesen — leeresztett sorom­pók, a másik oldalon nyitott kapuk várnak. F elelnünk kell arra is, vajon lezárultak-e véglegesen a nyugati sorompók. Mi, magyarok erről csak annyit mondunk: próbáltalk már a múltban is elszigetelni bennünket űe eddig mindig felengedett a hidegháború dermedtsége:-a népek békeakaratának forrósága, a békeharcosok küzdelme enyhítette meg. Biztosak vagyunk abban, hogy a mostani fa­gyos hullámokat előbb-utóbb követnie kell a politikai enyhü­lés tavaszi légkörének — amikor majd ismét felemelkednek a Sorompók! ; Csécsey József A „Pest megyei ideiglenes forradalmi bizottság és nemzeti bizottság“ ténykedése az ellenforradalom napjaiban Részlet „Az ellenforra­dalom támadása a népha­talom ellen Pest megyé­ben” című a Kossuth Könyvkiadó kiadásában rö­videsen megjelenő füzetből. Az október végi napokban a Pest megyei Tanács épületé­ben, minden törvényes jogala­pot mellőzve, megalakult az „ideiglenes forradalmi bizott­ság“ dr. Dénes István jogász elnökletével, akinek apja tő­kés gyárigazgató volt és gaz­dasági özeiméiért több évet ült börtönben; A „forradalmi bizottságban” vezető szerepet játszott Ambrust Imre, aki ré­gebben pap volt és az utóbbi időben a megyei tanácsnál dol­gozott, továbbá Falusi Tibor, akit a megyei tanácstól er­kölcstelen életmódja és anyagi visszaélései miatt korábban el­távolítottak. E „forradalmi bizottság­nak” első ténykedése volt, hogy megszüntette a demokra­tikusan választott megyei ta­nácsot: A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának ve-’ zetőit elbocsátotta állásából, Ezenkívül még számos, a párt­hoz és népi demokráciához hű. munkásból lett funkcionáriust osztályvezetőt, mint Mátyás Boldizsárt, Früstök György- nét, Adám Mihályt és másokat beosztásából felmentette. A „forradalmi bizottság“ a megyében bevezette az igazga­tás új formáját. Felhívásban kinyilatkoztatta: „a forradalmi bizottság feladata a megye közigazgatásának és az intéz­ményék, hivatalok és hatósá­gaik, valamint vállalatók mű ködösének ideiglenes jelleggel váló irányítása...“ Felhívta a községek, városok figyelmét, hogy mindenütt alakítsák meg a járási és községi, városi „nemzeti bizottságokat“, ame­lyek „hivatva lesznek a 'köz­igazgatás irányításáraEz­zel a felhívással a „Pest me gyei ideiglenes forradalmi bi­zottság“ megszüntette a megyében a tanácsrendszert és a közigazgatás ii-ányítását az ellenforradalom által létre­hozott „nemzeti bizottságok- ra‘‘, „forradalmi bizottmányok­ra“ ruházta. A „forradalmi bizottság” megszervezte a fegyveres „nemzetőrséget“. amelynek tagjait olyan igazolványokkal látta el, amelyeket Dudás Jó­zsef. az egyik fegyveres felke­lő banda vezére, a Szabad Nép székház elfoglalója, ár­tatlan emberek gyilkosa és a „forradalmi nemzeti bizott­mány országos elnöke“ írt alá. A megye népéhez intézett kiáltványban követelték, hogy a Nagy Imre-kormány mond­jon le. és helyette „forradal­márokból és szabadságharco­sokból alakuljon új kormány... Különösen szükségesnek tart­juk, hogy a honvédelmi és a Elkészült a perújítási indítvány és az új vádirat FrantziaKiss Mihály ügyében A Fővárosi Ügyészségen el­készítették a perújítási indít-’ vényt és összeállították az új Vádiratot a távollétében már korábban elítélt hírhedt fö- meggyilkos, Franczia Kiss Mi­hály bűnügyében. A vaskos perirat bevezető részében visszatekint az 1919- ben végbement magyarországi eseményekre, a fehérterror kezdetének időszakára, A „Rongyosgárda“ néven is­mert Héjjas-különítmény volt abban az időben Horthy Mik­lós legmegbízhatóbb támasza. Ennek tagjai közé tartozott Franczia Kiss Mihály, a 35 hold földön gazdálkodó pa­rasztember fia is. Héjjasék működési területe Budapesttől egészen Pusztamérgesig ter­jedt ki. Franczia Kiss Mihály részt vett a Dunántúlon vég­rehajtott terrorakciókban is, de főként a Duna—Tisza kö­zén tevékenykedett. A kegyetlen alvezér az ügyé­szi kihallgatás során csaknem teljesen ártatlannak igyeke­zett magát feltüntetni és ki­jelentette, csupán fegyverrej­tegetés és személyi igazolvá­nyának meghamisítása miatt bűnös. Kitartott amellet, hogy ő a gyilkosságokban közvetle­nül nem vett részt, csak az emberek összefogásánál segéd­kezett. Véleménye Szerint má­sok által elkövetett gyilkossá­gokat rónak terhére. A té­nyek azonban Franczia Kiss Mihály bűnösségét bizonyítják, a nyomozati tanúvallomások is leleplezik a még most is ta­gadó többszörös hóhért. A tömeggyilkost terheli töb­bek között dr. Halmos Lajos kecskeméti ügyvéd halála is, akit a Héjjas-különítmény hó­hérlegényei — Franczia Kiss Mihály közreműködésével — kettéfűrészeltek. Az egvifc ta­nú látta Franczia Kiss Mihályt és társait a kecskeméti lak­tanyai fogdaépületében, ami­kor az ott fogva tartott Reisz- matrn Sándor kqrmei alá tű­ket szurkáltak, arcát és talpát késekkel hasogatták, majd el­hurcolták. s útközben agyon­lőtték. Két társát. Berényi Pált és Berkes Ferencet Máriaká- ■nolna határában felakasztot­ták. 1920 június ötödikén Puszta- mérgesről Orgoványra hurcoL ták a Héjjas-banditák Kalmár Vilmos rőföskereskedőt. Ke- zét-lábát levágták, szemét ki­szúrták. így találták meg a szerencsétlen embert harminc halott között. Kalmár gyilko­sainak egyike Franczia Kiss Mihály ezt a gyilkosságot an­nak idején a kecskeméti tör­vényszéken tartott tárgyalá­son beismerte ,s a bíróság előtt kijelentette: ..hazafias felbuz­dulásból gyilkoltuk meg Kal­márt. A Fővárosi Ügyészség Fran­czia Kiss Mihályt száznégy gyilkosságban való részvétel miatt háborús bűntettel, ezen­kívül egyrendbeli személyi igazolvány hamisítással és ha­mis személyi igazolvány hasz­nálatával elkövetett bűntettel, valamint egyrendbeli fegyver - és lőszerrejtegetéssel vádolja. A bűnügy tárgyalására hetven­kilenc tanú megidézését indít­ványozzák, s tizenegy, már életben nem levő tanú vallo­mását ismertetik majd a bűn- per során; Az ügyészség a vádiratot hamarosan átadja a Fővárosi Bíróságnak. belügyi tárcát a szabad vá­lasztások megtartásáig is a forradalmárok és a szabadság- harcosok vegyék ói" — mond ja a felhívás. E felhívásból nyilvánvaló, hogy a Pest megyei Tanács­nál megalakult, magát „for­radalmi bizottságnak“ nevező társaság ténykedéseivel az ellenforradalom győzelmét igyekezett elősegíteni. A „forradalmi bizottság“ ezután hozzálátott, hogy lét­rehozza a „Pest megyei nem­zeti bizottságot“, amelyben már a polgári pártok képvise­lői is részt vettek. A hatalom átvételére a szervezkedő megyei „nemzeti bizottságban” helyet foglalt pl. dr. Gál István fő­szolgabíró úr a Kisgazda- párt részéről. Pál Gergely szolgabíró pedig a Petőfi-párt részéről jelentette be igényét. A „Pest megyei nemzeti bi­zottság“ elnökévé dr. Pong- rácz Tibor ügyvéd urat „vá­lasztották“ meg; Nézzük meg, ki ez a sima modorú úriember, aki novem­ber első napjaiban jelentkezett a megyeházán, hogy mint a Kisgazdapárt „küldötte", részt kérjen a hatalomból; A földbirtokos, népnyúzó ügyvéd Pongrácz a Horthy-idők egyik leghírhedtebb ügyvédje, a kisemberek kisemmizése árán meggazdagodott „politi­kus“. A Horthy-rendszerben tizenhat esztendőn át garáz­dálkodott bátyjával Kun- szentmiklóson. Közös ügyvé­di irodát tartottak fenn, a kis- és középparasztok százait fosz­tották íri, juttatták koldusbot­ra, árvereztették el vagyonká­jukat. Előbb ügyfeleinek az ellenfeleit fosztotta ki, majd saját ügyfeleit is becsapta, per­be fogta, eladósította. s végül az ő vagyonukat is elárverez- tette. Az árverező 5 maga volt, mit sem törődve, hogy az el­lenkezik ügyvédi hivatásával. A lényeg az volt, hogy a kis- p árasztok tönkretétele árán meggazdagodjon. 1930 tavaszán Balogh Lajos kisgazdát igazságtalanul per­be fogta, teljesen tönkretette, birtokát elárvereztette, még kenyérre, vetőmagra, adóra sem maradt semmije. A 81 esztendős Balogh Lajosné így emlékezik vissza: — Tűzbiztosításból eredően volt egy kis adósságunk a banknál, az uram ezt tisztáz­ni akarta, ezért eladott né­hány hold földet Szőke Ge­deonnak, az egy tagban levő tanyai föld széléből. Az adás­vétellel a Pongrácz ügyvédi irodát bízta meg. Pongráczék kijátszva a dolgozó paraszt bizalmát, telekkönyvileg Sző­ke Gedeon nevére azt a föl­det íratták, amelyen a tanya állt. Néhány évre rá, ami­kor a földszakítás véglegesen megtörtént, akkor jött rá Ba­logh Lajos, hogy őt becsap­ták, és tulajdonképpen nem azt a földet írták át, amit el­adott. Ebből per lett, és a pe­reskedés során az ügyvédi költség fejében Pongráczék elárvereztették a Balogh-esa- lád összes ingóságát: Az egykori árverési jegyző­könyv letagadhatatlanul bi­zonyítja Pongráczék kegyet­lenségét. A 355,20 pengő ügy­védi költség címén árverést hirdetett Balogh Lajos ingó­ságaira. Mivel a parasztok szolidaritásból meg sem je­lentek az árverési napon, dr. Pongrácz úr volt a vevő. A Balogh-család minden in­góságát elárverezte összesen 50,50 pengőért, holott az in­góságok értéke több ezer pen­gőt tett ki. Jellemző Pongráczra, hogy a süldőt, amelyet az elárvere­zett kukoricán még négy hé­tig tartott, eladta Balogh La­jos vejének, Takács Zsig- mondnak 50 pengőért. így egy süldő árából kifizette Balogh egész ingóságát Pongráczéknak ez a gyalá­zatos tette óriási felháboro­dást keltett még a Horthy- időben is. A helyi és az orszá­gos sajtó foglalkozott az ügy­gyei, még a Kúria ügyvédi ta­nácsa is kénytelen volt a Pongrácz-testvéreket fegyel­miben részesíteni ,,az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sértő cselekedet végett.“ Hasonló módon árverezték el Csatai József kunszentmik- Ió&i 9 kát. holdas kisparaszt földjét, Juhász Jánosné tassi 5 kát. holdas kisparaszt ta­nyáját, házát. Az ügyvéd mindezt a saját nevére irattá. Ezenkívül Szenttamásiban 50 kát; hold földet vásárolt* és földbirtokot vett még Borsod megyében is. Szombati Zsigmond jegyző adatai szerint az 1929—1931-es években körülbelül 1 millió pengő kölcsönt közvetítettek, Kunszentmiklóson és környé­kén. A közvetítésbőil támadt jö­vedelem után elfelejtettek jö­vedelmi adót fizetni. Pongrácz urék uzsorakölcsönzéssel is foglalkoztak. Nevük olyan hírhedtté vált, hogy a kunszentmiklósi pa­rasztok egymást azzal ijeszt­gették, ha valamiért megha­ragudtak, hogy „vigyázz, mert Pongráczék kezére. adlak“. Politikai becsvágyuknak is eleget akartak termi, és a ke­rületben kormánypárti képvi­selőnek lépett fel Pongrácz Ti­bor bátyja — Aladár. Termé­szetesen megbukott. Majd át- vedlett „ellenzékivé“, és a kör­nyező kerületekben próbált mandátumra szert tenni; 1931 nyarán emeletes bérházaf vettek Budapesten a Ludoviceum ut­ca 20. szám alatt, 70 000 pen­gőért. A házat 12 691. szám tkvi betétben 36 035 hrsz. alatt mindenki megtalálhatja. Amikor elég gazdagnak érezte magát dr. Pongrácz Ti­bor ügyvéd úr, megnősült. El­vette dr. ■ Búd János ipari nagytőkés, Horthy kereskedel­mi miniszterének lányát; 1945 után „demokratákként" folytatták üzelmeiket. Dr. Pongrácz Aladár Pest megye kisgazdapárti főispánja, dr. Pongrácz Tibor ügyvéd úr pe­dig a megyei földrendező bi­zottság tagja lett, Pongrácz Aladárnak még tovább ívelt felfelé a pályája, előbb igaz­ságügyi, majd miniszterelnök­ségi államtitkárságig. A pro­letárdiktatúra győzelme után a Pongrácz-fivérek letűntek a politikai élet színteréről. Most, az ellenforradalom napjaiban újra jelentkezett a magát de­mokratának hazudozó ügyvéd úr, és megkezdte áldatlan te­vékenységét a „Pest megyei nemzeti bizottságban“. Nem kell különösebb kom­mentárt fűzni a tényékhez, hogy megbizonyosodjon az ol­vasó affelől, mi lett volna, ha Pongrácz úrék újból nyeregbe ülnek, és „a dolgozó nép ja­vára, a győztes forradalom hasznára“ fejthetik ki tevé­kenységüket. A Pongrácz úr vezetése alatt álló „nemzeti bizottság" no­vember 1-én alakult meg és 5-ére plenáris ülést hirdetett, amelyen véglegesen át akarta venni a hatalmat. Erre az ülésre azonban már nem ke­rülhetett sor, mert 4-én meg­alakult a forradalmi munkás­paraszt kormány, amely a szocialista erőkre támaszkodva elsöpörte a „Pest megyei nem­zeti bizottságot“ is, Finombb szövetek készülnek Tíz százalék szintétikus szál tartósabbá teszi a gyapjúanyagot A Hazai Fésüsfonóban arra törekednek a műszaki vezetők és dolgozók, hogy jobb minő­ségű szövetet gyártsanak; Az öltöny- és kosztümszövetek gyártására finomabb fonalakat használnak fel, s a fésűsgyap­júhoz újabban tíz százalékban polyester- vagy polyamidszá- lat kevernek. így tartósabbá válik a szövet, nem kopik olyan könnyen, mint a tisz­ta gyapjú. A szintétikus fonal­lal kevert szövet ára nagy­jából azonos lesz a gyapjúéval. A Győző nevű öltönyszövet 349 forintba, a Hágó pedig 280 forintba kerül. Az új szövetek­nél sanzsánhatást próbálnak elérni; A gyár külön megálla­podást kötött a kereskedelem­mel, hogy néhány belvárosi üzletnek olyan divatos anyagot szőnek, amelyből minden vég más színű és más szövésmin­tájú lesz. Havonta 3000 méter különleges kelmét gyártanakj Kaszálják az őszi takarmánykeveréket - megkezdődött a zöldetetés A bőséges esők, majd az erős felmelegedések kedvezően ha­tottak az őszi takarmánykeve­rék fejlődésére a dim bes-dom­bos nógrádi határban is. A pásztói, a rétsági járás terüle­tén a rozsosbükköny és a pannonibükköny magassága eléri a 65—70 centimétert: Szombaton a szügyi tangazda­ság, számos termelőszövetke­zet és egyéni gazda hozzáfo­gott az őszi takarmánykeve­rék kaszálásához és ezzel egy­idejűleg megkezdték a szarvas, marhák zöld tak armán yozását« Megrendelőlap 195 . , év iiiiiiiit hő 1-től megrendelem PEST MEGYEI HÍRLAP című lapot, A havi előfizetési díjat: 11,— Ft-t a nyugtával jelentkező posta­kézbesítőnek fizetem ki; A megrendelő pontos címe, ahova a lap kézbesítését kéri: Név: i i • • • i i i i i Város: j ..................... K özség: f ; i kerület i • i i ; utca : házszám, . s emelet : : ajtó 195 : : évi : • : ; hő : t-Ib ............................. a z előfizető aláírása Postahivatal tölti ki. Beindítva 1957 ítva: I Isit V y hírh i i i i • i i • > hírlapfelelős

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom