Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

VII. Kitaibel Pál Baranyában

45 curus geniculatus, Bidens tripartitus, Unió pictorum, Helix lacustris, corniculatus (csigák), Polygonum hydropipert a méhek szívesebben látogatják, mint a Menthát és a Verbena oíficinalist, Myosotis scorpioides, Eragrostis pilosa. A magasabb talajon Erigeron canadensis, Verbascum blattaria, Anagallis arvensis, Picris hieracioides nő a fent említett növények között szétszórva. 2. Szeptember 2-án Beremendre. A mocsaras területeken igen sok Glyceria aquatica nő. (Németül Liesch, magyarul Kögy.) A talaj nagyon termékeny. 2 láb mélységben vagy még mélyebbre homok van, mely mélyre lehúzódik. Beremendnél a kiemelkedések mélyen agyagosak. Ez az agyag barna, savós, mészszemekkel keverve. 3. Szeptember 3-án a Karasicához. Beremend határában az erdő csertölgyből és bükkfából áll. Van még itt: Acer tataricum, campestre, Digitalis ferruginea, sok Heleochloa alopecuroides, Eragrostis pilosa, Magyarbólynál Centaurea calcitrapa van. Itt kétféle módszerrel csépelnek: a ráccal és a némettel; az első szerint a lovakat egymás mellé fogják és sarokpánt segítségével kötéllel cövekhez függesztik. E körül a kötél föl-, és ha a lovak megfordultak, akkor legömbölyödik. így a parasztnak mindég a lovakkal kell mennie. így azután a gabonát, melyet a cövek körül helyeznek el, legalább is a cövek közelében egyenetlenül csépelik. A gabonaszemeket a lovak, amikor a megforduláshoz állva maradnak, bepiszkolják. Németek a lovakat kis körben minden irányba egyformán hajtják és így minden sarkot egyenletesen csépelnek. A lovakat a szükségük elvégzésére kivezetik. Virágosnál sok kendert ültetnek szövetkészítéshez. Ez ölnyi nagyságú, sőt néha még magasabb. A kendert hordóba teszik és ezt annyi vízzel töltik meg, hogy a kender egészen elmerüljön. A kendert, melynek a magját akarják felhasználni, előbb és ritkán vetik és mikor a többit már kinyűtték; még érni hagyják, mert a kötélkészítéshez való kendert még érés előtt nyűvik. Mások a mag végett ültetett kendert tengeri közé vetik. Berteroa incanat összegyűjtik és olajat sajtolnak belőle. A cserjésekben és erdőkben sok a Helleborus odorus. A szőlőket sorban és barázdánkint ültetik. Télen betakarják. Karókat azonban nem használnak. A bokros helyeken mindenütt van Satureja silvatica. Csatorna segítségével a Karasicát úgy szabályozták, hogy a kiöntéseket el tudják kerülni és sok száz holdat nyertek így azokon a helyeken, ahol egészen a Dunáig mocsarak voltak. Heleochloa alopecuroides tömegesen van az út mentén. Amaranthus hybridus is közönséges gyomnövény erre felé. Setaria glauca is tömegesen van a tarlókon. Van itt Melilotus altissimus és Matricaria inodora is (ez utóbbi tömegesen). A motskai mocsárban főleg nád nő. Ebből a mocsárból 1.100 hold a dárdai, közel 400 hold pedig a bellyeí uradalomé. Az újonnan épített és megnagyobbított csatorna mellett lehet látni azt, hogy a televény IV2—3 lábnyi és ez alatt halvány barna színű mésztörmelékekkel kevert márga van.