Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1931

rozott időbeosztásra, munkaprogrammra van szüksége, hogy közvetlenül a következő nap feladatainak lelkiismeretes megoldására, de közvetve a távolabbi életiskola igényeinek teljesítésére is előkészülhessen. Ebben a munkában a család, a társadalom lehet csak az ifjúnak ellenőre s mentora, mert hisz a napnak túlnyomó részét az ő körükben tölti le. Ha az iskolai problémák oldozgatása közben az eddigieknél örvendetesebb eredményeket kívánunk elérni, ez csak a család s a társadalom lelkes s harmonikus kooperációja segítségével következhetik be. Amikor annyi tényezőtől fiigg a nevelés munkája, egész természetes, hogy az iskola, amint a siker dicsőségét nem foglalhatja le kizárólag a maga számára, úgy a sikertelenség bánatkönnyeiért sem viselheti egyoldalulag a felelősséget. Ünnepeink. Iskolai évünk komoly munkás és fáradságos hétköznapjait megszentelték a mi áhítatos ünnepnapjaink, amikor a vallásosság és a hazaszeretet, e két nemzetfenntartó ercny — a nemzet lelkének erőforrásai — elmélyülhettek és tudatosan gazdagodhattak. Október hatodikán az aradi vértanuk lelkiüdveért imádkoztunk és emléküknek bensőséges ünnep keretében áldoztunk. A megemlékező órát a Nemzeti •Hiszekegy eléneklése vezette be. Ennek befejezése után Sebestyén Mihály VIII o. t. szavalta el Ábrányi Emil : Tizenhárom c. költeményét. A szavalat után zeneszám következett. Mozart: B-dur kvartettjét adták elő Dziobek László, Hollósi László, Neusiedler Antal urak, intézeti öregdiákok és Mecsekjánosi Stein Tamás VIII. o. t. kiváló összjátékban. Majd Csáki Ferenc VIII. o. t. mondotta el gondosan felépített ünnepi beszédét. Buzdította az ifjakat, hogy híven őrizzék meg szívükben az aradi hős vértanuk emlékét, mert azok legdrágább kincsüket, saját életüket ál dozták a haza oltárán. Az ünnepi beszéd után ismét a ipiartett jelent meg a dobogón és Block: Boka kesergőjét játszotta, nagy hatást keltve a hallgatóság körében. Most Darvas Jenő VII. o. t. szavalata következett, aki Szathmáry István: Mi nem feledhetünk c. irredenta költeményét adta elő viharos tetszést aratva. Befejezésül Böröcz Marcell dr. vezetőtanár zárószavai következtek. Utalt arra, hogy a történelmi szimbólum jelentősége új értelmet is nyerhet és új érzések viharzását keltheti a magyar néplelkületben. Mindig a fájdalmas gyász sötét felhőzete borul október hatodika fölé. amikor a nemzet hőseinek életben-halálban áldozatos hősiességéről emlékezett. És most kétszeresen szomorú ránk nézve az a tragikus végzet, hogy a magyar földnek ép az a része, ahol a vértanuk számára a kegyeletes emlékezés templomát emeltük, némán szenvedi az idegen elnyomás jármát. Épen ez a körülmény avatja Aradot ma az összes magyar szívek fájdalmas Golgotájává, ahonnan megváltásunk kiindul; mert ha az aradi tizenhárom emlékezetének köszönhetjük leginkább, hogy visszanyertük a független államiságot, ez a függetlenség fog bennünket mihamar bizton odasegíteni, hogy visszaszerezzük a nemzeti Golgotának s a megszentelt városnak szent rögeit is, melyek drága haló poraikat takarják. — E zárószavak után a Szózat hangjaival ért véget az ünnepség. — November negyedikén ifjúságunk kedves hngulatú. meleg, családias ünnepet ült a magyar ifjúság védőszentjének, a liliomos Szent Imrének tiszteletére. Ez ünnepélyről részletesebben az intézeti Mária-kongregáció működése kapcsán számolunk be. Október másodikán bensőséges ünneplésben részesítette az intézet ifjúsága és tanári kara az egyetemes ciszterci rend generálisát, JanssenS M. Ferenc pontcolberti apátot, aki titkára, Hümpfner Tibor kíséretében a magyar ciszterciták meglátogatására érkezett Franciaországból hozzánk. Tiszteletére az intézet ifjúsága inatiné-et rendezett a tornateremben az intézeti ének- és zenekar közreműködésével. Az ifjúság nevében francia nyelven Hack Mihály VIIí. o. t. üdvözölte, amelyre meghatottan válaszolt, lelkére kötvén a magyar fiatalságnak azon ideális ősi