Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 381 — Móra Mihály a tőle megszokott alapossággal a sommás házassági köteléki per kialakulásának magyar gyökérszálai után kutat annak a kivételes indul- tumnak az alapján, amelyet Esterházy Károly egri püspök kapott a XVIII. század vége felé Rómától (524—535).—Papp László a káptalanok és konventek kezén lévő, többévszázados, érdemes, kultúrtörténeti szempontból is jelentős hiteleshelyi intézmény multszázadi megszűnésének okait, célját és következményeit mutatja be jó előadásban (536—562). A vallási néprajz területén az e téren előnyösen ismert Bálint Sándor Szeged, a Tisza—Maros összefolyása jellegzetes vízvidéke népi életének vallásos gyökereit Ismerteti gazdag adatgyűjtéssel, hozzáértéssel s az érdeklődés és megszerettetés felkeltésének adományával (51—69). — Gerendás Ernő a középkor egyik legéleterősebb intézményének, a sok évszázados történetre visszatekintő céheknek mindig különös gonddal ápolt vallásos életéről fest plasztikus képet(371—398). — Pásztor Lajos egy XVII. századi búcsújáróhelynek, Máriavölgynek keletkezéséről, vonzó erejéről, a vallásos életet fokozó szerepéről, csodáiról, az ott megforduló zarándoklatokról és népi hatásáról állít elénk minden tekintetben gondos ismertetést (563—600). — Cím szerint nem, tárgya folytán azonban e csoportba sorolható Waczulik Margitnak kiterjedt anyaggyűjtéssel okosan és kegyeletes szívvel felépített szép tanulmánya a barokk vallásosság nemzeti öntudatának kezdeti szálairól (720—733). Szerzetesrendeink egyháztörténetét gazdagítja Balanyi György érdekes tanulmánya, amely a magyar középosztály nevelésében annyi érdemet szerzett piarista rend sikerrel nem végződött horvátországi meggyökereztetési kísérleteiről szól ; joggal fájlalja a telepítési szándékok eredménytelenségét, hiszen «a magyar piaristák puszta jelenlétükkel és működésük szellemével sok tekintetben elejét tudták volna venni a (horvát-magyar) nemzeti ellentétek végleges elmérgesedésének» (24—50). -— Gerencsér István szépen gyűjti össze és helyesen értékeli a piaristák magasabb művelődési szerepét a felvilágosodás korában (326—370). — Horváth Konstantin részletesen tárja föl azt a sok jogi nehézséget és anyagi gondot, amelybe a XVII. század végén a magyar cisztercita rend új életrekeltése került Zirc visszaállításával (423— 436). — Kisbán Emil a szerzetesrendeket pusztító II. József-féle «reformoknak» áldozatul eső kamalduliak lechnici telepének utolsó napjait élethű, de érthetően komor színezésű képben láttatja (450—454). Teológiatörténeti vonatkozású Fehér Mátyásnak ismertetése a dominikánus Magyarországi Boldog Pál «Summa de Poenitentiá-járól». Szent Domonkos egyik legelső rendtársának, a bolognai egyetemi tanszékre került Magyar Pálnak egészen kivételes hely jut a kánonjogtörténetben, hiszen első volt, aki összeállította a később annyira elterjedt és nélkülözhetetlen gyóntatókönyvet ; szerző érdemes munkát végzett a kiváló középkori magyar egyház- jogász művének hasznos ismertetésével (274—293). A keresztény oktatás-, irodalom- és sajtótörténet feldolgozói közül úttörő Dezsényi Bélának szép tanulmánya a magyar katolikus sajtó fejlődéstörténeté-
